Padfirkák Mívesen faragottak és megrongáltak, frissen festettek és kopottak, fűtöttek és kényelmetlenek. Padok, amelyek körül emberéletek fonódtak össze. Gyerekeké és időseké, kamaszoké és szerelmeseké. Ezek az emberek olykor a kézjegyüket is rajtuk hagyták. Iskolapad Amikor a tanító néni azt mondta, tegyük karba a kezünket, mindenki igyekezett a leggyorsabban és a legpontosabban felvenni az előírt testtartást, majd egy pillanat múlva már egy pisszenést sem lehetett hallani. De ahogy Raffael Pityu ült, úgy nem tudott ülni senki. Katonás feszességgel tartotta magát, fejét felemelte, az igyekezettől pici, feketés orrlyukai kitágultak, szeme csillogott. Ilyenkor kicsit mind meglepődtünk: más, mint amilyennek képzeltük, és nincs szüksége ehhez a mi jóváhagyásunkra. Amikor peckes járású édesapjával láttam, megsejtettem, amiről addig fogalmam sem volt, hogy ők nem egy cigány család voltak a faluban, hanem öntudatos cigányok, sajátos öltözettel, foglalkozással, munkával
68 • Karakter • parokia.hu
szerzett vagyonnal. Az apja elvárta tőle, hogy Pityu ehhez mérten viselkedjen. És igyekezett megfelelni a tanító néninek is. Pedig nem vártuk volna egy purdétól, hogy mindenkin túltesz. Feszengeni kezdtem, hogy mégsem lehet olyan könnyen leírni valakit. Úgy látszik, a világ mégsem fekete-fehér. Padfirka Felső tagozat. Itt már nincsenek összenőve a padok, a gyerek-hadtest inkább hordára hasonlít. A székek ordenáré hangot hallatnak a padlón, ahogy arrébb taszigáljuk őket. Rendszeresen összefirkáljuk a padokat, a takarítónők panaszkodnak, az osztályfőnök a szünetben prédikál. De mit tegyünk, nem bírjuk megállni. Egyszer aztán
