Az ébredés velünk kezdődik

AZ ÉBREDÉS VeLÜNk

kezDőDIk

Gyülekezetplántálásra, a meglévő gyülekezetek missziói megújulására és lelki megújulásra is szükség van Lovas András egyházkerületi missziói referens szerint ahhoz, hogy az evangélium eljusson az emberekhez a fővárosban és környékén, valamint a nagyobb városokban.

Öt éve szolgálja a misszió ügyét nemcsak lelkipásztorként, hanem egyházkerületi missziói referensként is. Idén nyáron elköszönt a gazdagréti református gyülekezettől, amelynek 27 éven át volt lelkipásztora, ebből 22 évig vezető lelkésze, hogy idejét az induló vagy nemrégiben indult gyülekezetek és lelkészeik szakmai és lelki támogatásának szentelhesse. Eközben feleségével ő maga is elkezdte egy új gyülekezet plántálását a fővárosban. Célja, hogy segítse az evangélium terjedését nemcsak a magukat reformátusnak vallók, hanem az egyházi háttérrel nem rendelkező városi emberek körében is. Ennek érdekében nemcsak a lelkészek, hanem a gyülekezeti tagok missziói felkészítését is kulcsfontosságúnak tekinti. „Elhívásom, szolgálatom és tevékenységeim fókusza az a kérdés, hogy hogyan járja át az evangélium a várost. Nem az egyedüli, mégis stratégiai jelentőségű válasz erre az, hogy új gyülekezetek plántálása által. Budapesten és az agglomerációban ez egyrészt új gyülekezetek megszervezését jelenti olyan helyeken, ahová sokan – köztük reformátusok is – költöznek, és ahol korábban nem volt református gyülekezeti jelenlét. Emellett arról is el kell gondolkodnunk, hogy hogyan érjünk el olyan embereket, csoportokat, szubkultúrákat, amelyeket a már meglévő gyülekezeteink látás és/ vagy erőforrás híján nem érnek el” – vallott munkájáról.

Inkubátorban

Bár a befektetett munka eredményessége nem mindig mérhető számokban, kétségtelen, hogy emberi tényezők is hozzájárulnak. Ezek közül kulcsfontosságú a missziói gyülekezetek lelkipásztorainak, valamint az új gyülekezeteket plántáló lelkipásztoroknak a képzése és mentorálása, melyekről szintén Lovas András gondoskodik. „Számos inspiráló nemzetközi példán keresztül sokat látok, tanulok én magam is a gyülekezetplántálásról. Az egész világra kiterjedő nagyvárosi gyülekezetplántáló hálózattal, a City to City-vel együttműködve indítottuk el kétéves gyülekezetplántáló képzésünket, az Inkubátort. Ebbe a missziói gyülekezetek lelkészeit és új gyülekezeteket plántáló lelkészeket hívunk meg. Utóbbiak a képzés közben dolgozhatnak azon a missziói stratégián, amelyet már elkezdtek megvalósítani egy adott területen. Jó esetben már van egy csapatuk is, akikkel feldolgozzák az itt tanultakat.”

Gyülekezetplántálás – de hogyan?

Az evangélium hirdetése igazán akkor teljesedne ki a városokban, ha több új gyülekezet plántálása is elindulna – egyelőre ezekből van kevesebb. Lovas András úgy véli, ha a meglévő városi gyülekezetek nem újulnak meg missziói elkötelezettségükben, akkor plántálásokra sem kerülhet sor nagy számban. Szerinte az az ideális, ha az új kezdeményezések mögött az evangélium hirdetése és megélése iránt egyaránt elkötelezett erős anyagyülekezetek állnak. „Egy új gyülekezet indítása azzal kezdődik, hogy az anyagyülekezet imádkozik az adott területen élőkért, anyagi és időbeli áldozatot hoz, és felkészíti tagjai arra, hogy a hitükről bizonyságot tegyenek. Az a cél, hogy megtestesítsék és ezáltal hitelesen hirdessék az evangéliumot egy szekularizálódó kultúrában, a keresztény ismeretektől és értétektől egyre távolabb élő emberek között.”

A művészeket is elérnék

Ami a fővárosi missziót illeti, Lovas András szerint a meglévő, nagyobb, erősebb városi gyülekezetek mellett, az ő támogatásukkal 60-80, legfeljebb 100 fős kisebb missziói közösségeket lehetne létrehozni, amelyek a nagyobb, intézményesen erősebb gyülekezeteket egészítik ki a maguk hálózatával. Budapesten egy-egy vasárnap hatvan református gyülekezetben hirdetik az Igét összesen mintegy tízezer ember előtt. „Ahhoz, hogy az evangélium átjárja a várost, fontos a meglévő gyülekezetek megerősítése is, de kulturális értelemben sok réteget nem érünk el még így sem. Ahol a klasszikus református kötődésekre és gyülekezeti csatornákra nem, vagy csak kevésbé építhetünk, ott meg kell találni azt a felületet, ahol találkozhatunk az emberekkel.” A lelkész elárulta: feleségével, Votin Dóra festőművésszel, valamint Vígh Tamás és Vígh Eszter lelkipásztorokkal ők maguk is szeretnék egy új, budai plántálással elérni azokat, akiknek nincs vagy alig van egyházi kötődésük, leginkább a művészeti élet résztvevőit. „A Bartók Béla út Szent Gellért tér és a Feneketlen-tó közötti szakasza a 11. kerület kiemelt kulturális központjává formálódott az elmúlt tíz évben. Galériák, kávézók, éttermek, bárok, kulturális és közösségi terek, műhelyműtermek, könyvesboltok sorakoznak egymás mellett. A Bartók Boulevard olyan élő, kibontakozó része Budapest életének, ahol szeretnénk jelen lenni az evangéliummal. Az itt mozgó művészek és az ő tevékenységeiket támogató intézmények tulajdonosai és munkatársai számára szeretnénk

áldássá lenni az evangélium megélése és hirdetése által.” A missziói közösség életre hívását először személyes, lelki beszélgetések, valamint evangélizációs jellegű csoportok révén képzelik el, később rendszeres vasárnapi istentiszteletekre és egyéb gyülekezeti szolgálatok elindítására is sor kerülne. Elképzeléseik között művészeti projektek is szerepelnek, melyekkel az evangéliumi értékrendet, a krisztusi odahajolást és igazságszeretetet képviselnék. A lelkész hangsúlyozta: lokalitásról és nem gyülekezeti területről van szó, így a klasszikus parókiális jogokat egy új missziói közösség indítása nem kell hogy érintse sem ebben, sem más esetben.

Meghívás a nappalinkba

Arra, hogy a már meglévő gyülekezetek részéről mit jelentene megerősödni a missziói szemléletben, az év elején indult INTRO kurzus fogadtatását hozta példának. A kereszténységet bemutató tematikus videókurzus kiscsoportos feldolgozása révén az érdeklődők a bibliai narratívával ismerkedhetnek meg. Országszerte több mint harminc gyülekezet regisztrált, volt, ahol két csoportot is indítottak. Bár a cél az lett volna, hogy a nagyvárosi gyülekezetek elérjék azokat embereket, akik nem hallották még az evangéliumot, többször előfordult, hogy inkább egyegy gyülekezeti programot szerettek volna kiváltani vele a lelkészek. „Általános tapasztalat, hogy az evangélium megosztásának, megélésének erre a nagyon személyes, baráti kapcsolatra épülő módjára nincs igazán idő, tér, energia. Az INTRO során akár online, akár valóságosan meghívjuk az ismerőseinket a nappalinkba egy beszélgetésre. Ehhez érdemes végiggondolni, hogy kik azok a nem keresztény ismerőseink, akikben lenne nyitottság egy-egy ilyen típusú beszélgetésre. Személyes tapasztalatom az is, hogy egy ilyen kurzus közösséget épít, és lehetőséget teremt később a közös bibliatanulmányozásra, ami kezdetben talán túl nagy lépés lenne.”

„Tanúim lesztek…”

Ahhoz, hogy egy közösség így tudjon szolgálni mások felé, előbb érdemes felkészíteni a tagjait a szolgálatra, ami nem csupán ismeretszerzést vagy módszerek elsajátítását jelenti, hanem azt is, hogy a Krisztusban hívő emberek alávetik magukat az evangélium átformáló erejének, így válva Krisztus tanítványaivá. Erre ad lehetőséget a Tanúim lesztek! missziói tanítvány- és vezetőképző kurzus. „Nekünk, lelkipásztoroknak meg kell erősítenünk a gyülekezeti tagjainkat missziói identitásukban, hogy mindennapi életükben és az emberi kapcsolataikban tudatosan Krisztus képviselőiként járjanak. Sokszor ugyanis csak úgy tekintünk rájuk, mint akik jelen vannak az istentiszteleten vagy legfeljebb vállalnak valamilyen szolgálatot a gyülekezetben. Igen, lehet valaki aktív a gyülekezeti közösségben, miközben mégsem tudja, nem is próbálja tudatosan megélni a hitét a hivatásában, a munkahelyi kapcsolataiban, az edzőteremben vagy bárhol máshol. El kell gondolkodnunk azon, hogyan tudjuk őket segíteni, támogatni, hogy kreatív, ha kell, kezdeményező módon vagy csak a másik ember mellé állva megélhessék a hitüket. A Tanúim lesztek! kurzuson próbálunk egymásnak segíteni, hogy a képzés heteiben különösen is gyakoroljuk magunkat ebben. Mindenki megnevez egy nem keresztény ismerőst, barátot, gondolkodik azon, hogyan tudja jól szeretni, imádkozik érte, és ha megnyílik a lehetőség, esetleg bizonyságot is tehet neki Krisztusról. Hiszen ugyanabban a valóságban élünk, mint a többi ember: ugyanott vásárolunk, ugyanazok a bajaink vannak, ugyanabban a politikai megosztottságban vagyunk. Ha a gyülekezeteinkben ötven-száz ember szíve lángra kap az evangéliumért, segítjük és képezzük őket, kiépítjük a csatornákat azokhoz az emberekhez, akiket ők érnek el, akkor megsokszorozódik a magvetésünk.” Az Újszövetség szerint a keresztény ember az életében, a kapcsolataiban világít, mi viszont gyakran inkább az intézményeinkből indulunk ki – tette hozzá. „Rendben van, hogy az intézmény is missziós tér, de amennyi energiát elvisz, kevés marad a lelkiség megélésére. Ráadásul, ha a gyülekezetek nem bírnak missziói identitással, nem képesek befogadni a kívülről jövőket, hiába próbáljuk erősíteni például a hitoktatókat, mert nem tudnak bekapcsolódni közénk az új emberek.”

Lelki megújulás után aratás

A misszió lassú folyamat. Missziói látásról, elhívásról pedig csak akkor lehet beszélni, ha személyes lelki, evangéliumi megújulás van mögötte, amit csak Isten adhat – állítja a lelkész. „Rendszeresen imádkozom azért, hogy Isten hozzon ébredést a fővárosba, elevenítse meg a gyülekezeteket, a lelkipásztorokat, és kezdje rajtam. Csak ezután küldhet munkásokat az aratásba – akármennyire ég is a szívünk az elveszettekért.”

Jakus Ágnes Kép: Füle Tamás; bevasarloutca.hu