Az oltás véd az új variáns ellen is

Az eddigieknél jobban terjedő Delta-variáns előbb-utóbb eléri az oltatlanokat, ezért fontos lenne a maszkviselés és a találkozások számának csökkentése – javasolja Prohászka Zoltán immunológus, az MTA doktora, református presbiter, aki azt is elmagyarázta nekünk, mi haszna van a harmadik oltásnak.

Miért van több fertőzött napjainkban, mint tavaly ilyenkor, ha már a lakosság többsége megkapta az oltást?

Az előző év hasonló időszakát meghatározó vírushoz képest megváltozott a jelenleg terjedő vírustörzs. Egy járvány során, ahogy a vírus szaporodik (szakszóval replikálódik) és átíródik az örökítőanyaga, változatok, hibák lépnek fel. Ha a változatok hatására a vírus tulajdonságai javulnak, akkor az a vírusvariáns kezd el terjedni, amelyik az adott körülmények között jobban tud szaporodni. Ez természetes folyamat, lényegében a szemünk előtt zajló evolúció. A napjainkban domináns Delta-variáns nagyon gyorsan szaporodik, olyan mértékű a fertőzőképessége, hogy azt még a mostani átoltottság vagy a korábbi fertőzésből megmaradt immunválasz is csak részben tudja ellensúlyozni. A Delta által okozott súlyos megbetegedés ellen védettséget jelentenek oltások, de ez a variáns a védett gazdaszervezetben is tud helyileg szaporodni, ezért az esetlegesen tünetmentes vírushordozó személy is fertőzőképes lehet. A fokozott fertőzőképesség a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egyetlen nem oltott ember hat-nyolc másiknak adhatja át átlagosan a vírust. Ez a szám a járvány elején a korábbi vírusvariánsok és szigorú intézkedések idején még csak kettő körül volt, amikor fölment három-négyre,

akkor volt nagy a baj. Most a Deltavírustörzs dominál Magyarországon is, ez okozza a jelentős átoltottság ellenére is növekvő esetszámokat.

Miért nem elegendő két oltás nagyszámú felvétele ahhoz, hogy megállítsa az újabb vírusvariáns terjedését?

Az a nagy kérdés, hogy mit tekintünk immunválasznak, és mit várunk egy oltástól. Az oltások forgalomba hozatalakor és az engedélyeztetésekor végzett tanulmányokban is az szerepel, hogy az oltás a súlyos betegségtől és a halálozástól véd. Azt nem vizsgálták azok a tanulmányok, hogy ezek az oltások meg fognak-e védeni bárkit attól, hogy tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel megfertőződjön az oltások után, és így továbbadja a fertőzést. Az influenzaoltással élők között is számtalanszor halljuk, hogy beadattam az oltást, mégis megbetegedtem. Azt nagyon ritkán hallottuk eddig is, hogy beadattam az oltást és súlyos betegségem alakult ki. Ez az analógia érvényes a koronavírusra is. A koronavírus elleni védőoltás a lélegeztetőgépre kerüléstől és a halálozástól véd. Nem százszázalékos a védettség, de jelentősen csökken a valószínűsége, hogy az oltottaknál súlyos lefolyású legyen a megbetegedés. Sajnos Magyarországon nem ismertek a részletes hivatalos számok, de nem hivatalos forrásokból lehet tudni, hogy a kórházban kezelt súlyos betegek körében az oltottak aránya alacsonyabb, bár nem nulla. A jelenlegi megbetegedések súlyos formája tehát főleg az oltatlanokat éri, de mivel van közösségi terjedés is, a fertőzés egyszerre veszélyezteti az oltottakat és az oltatlanokat. Ezért a sokkal jobban terjedő Delta-variáns nagy valószínűséggel megtalálja az oltatlanokat, ami miatt fontos lenne a maszkviselés és a találkozások számának lehetőség szerinti csökkentése.

Az oltás tehát a súlyos megbetegedés és a halálozás esélyét csökkenti.

Az oltásnak két fő haszna van, az egyik a társadalmi, a másik az egyéni haszon. A társadalmi hasznot tavasszal megtanultuk: a járványt meg lehetett állítani egészen addig, ameddig fel nem ütötte a fejét egy szaporodóképesebb variáns. Az egyéni hasznot pedig most kezdik megtapasztalni azok, akik éltek a két oltással. Ha eddig mondjuk tíz-tizenöt százalék volt az esélye, hogy súlyos betegség alakuljon ki egy be nem oltott szervezetében, akkor most, a két oltás után kb. négy százalék vagy annál is kevesebb. Ez természetesen életkortól, kísérőbetegségektől és más egyéni adottságoktól is függ. Az oltatlanok viszont ott maradtak, ahol mindenki volt a járvány elején, de még rosszabb helyzetben is vannak, mert egy szaporodóképesebb vírus fenyegeti őket. Valószínű, hogy most jobban megtalálja a járvány az oltatlanokat, mint tavasszal, amikor egyéb korlátozások is érvényben voltak, mint a közösségi közlekedésben előírt maszkhasználat.

A tünetmentes fertőzés lehetősége is elég ok az elővigyázatosságra, ha pedig tüneteink vannak, még ennél is körültekintőbben kell kezelnünk a helyzetet. Milyen tünetekre figyeljünk?

Tavasszal azt gondoltuk, ha valaki elveszítette a szaglását, belázasodott vagy fájt az izomzata, akkor volt koronavírus-betegsége. Ha csak a torka fájt, kapart és köhögött volna, akkor nem gondoltunk volna erre. Most – főleg az egészséges fiataloknál és a gyerekeknél, valamint a jó immunválasszal rendelkező oltottaknál – a közönséges nátha tünetei jelentkeznek koronavírus-fertőzés esetén, vagyis torokkaparás, orrdugulás, orrfolyás. Szaglásvesztés, izomfájdalom és láz nélkül zajlik a betegség. Ez a csalóka. Ezért mindenkinek saját felelőssége van a járványügyi intézkedésekben. Ha kapar a torka, feltétlen, mindenhol vegye fel a maszkot, ne menjen tömegbe, közösségbe. Ha csorog az orra, és megteheti, ne menjen be a munkahelyére vagy az iskolába. Lehet, hogy allergiás, vagy a minden évben felbukkanó influenza tüneteit produkálja, de ezeknek a járványoknak a „hátán utazik” a koronavírus.

A kétszeres átoltottság krónikus betegség(ek)ben szenvedő emberek esetében is véd a súlyos megbetegedéstől?

Igen, egyértelmű, hogy véd. Ezt a járványügyi adatokból mindenki megítélheti, mert krónikus betegségben a felnőtt lakosság durván fele szenved, ideértve a dohányzás miatt kialakuló krónikus légúti betegséget, a magas vérnyomást és a cukorbetegséget is. Ha az ő esetükben nem lenne elég a védelem, akkor nem állt volna meg a járvány tavasszal. A krónikus betegséggel vagy immunbetegséggel élőknek, továbbá az immunológiai hatású gyógyszereket szedőknek alapbetegségükre való tekintettel különösen fontos az oltás felvétele.

A kormány készül a 12 éven aluliak oltására is. Korábban még nem tűnt szükségesnek a kisgyerekek oltása, mi változott?

A mai szabályozás szerint szülői beleegyezéssel már a 12-16 évesek is kaphatnak Pfizer-vakcinát. A 12 éven aluli korosztály milliós nagyságrendű réteget képez hazánkban a be nem oltottak között. Hogy őket lehetséges-e és szükséges-e beoltani, ez majd ki fog derülni, erről többféle vizsgálat folyik. Valószínűleg lehetséges lesz mRNS-alapú oltóanyaggal, de nem biztos, hogy szükséges is. Nem tudjuk, hogy a negyedik hullámban az új variáns vagy variánsok milyen betegséget okoznak a gyerekek körében. Eddig az volt a trend, hogy a kisgyerekek enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen vészelik át a betegséget, és nagyon

ritka volt a kórházi kezelés, illetve a szövődmény. Egy esetben például a vírus szövődményeként kialakult szívizomgyulladásból adódóan szívtranszplantációra került sor. Ezt tehát nem oltás, hanem a betegség okozta. Hogy ehhez hasonló esetből hány lesz majd az új variánsok mellett, illetve a gyerekeket érintő súlyos megbetegedések okán, még nem lehet tudni.

Mennyivel nyújt teljesebb védelmet a harmadik oltás felvétele?

A harmadik oltás hatását legjobban az izraeli járványadatokon lehet lemérni. Izrael volt az az ország, ahol a leghamarabb nagy számban be tudtak adni két Pfizer-oltást az embereknek, és ott kezdték el használni elsők között a harmadik oltást is. Az ottani adatokból egyértelműen látszik, hogy a harmadik oltásnak is van védőhatása a Delta-variáns ellen is. Ám a harmadik oltás sem a megfertőződés vagy újrafertőződés ellen nyújt általános védelmet, hanem a súlyos betegség kialakulása ellen. Annak esélye ugyanis kisebb a háromszor oltottak esetében, mint a kétszer vagy pláne az egyszer sem oltottak esetében. A harmadik oltást tehát egyéni érdekből kell elsősorban felvenni, mert a járvány továbbterjedését az, hogy kétszer vagy háromszor éltünk-e az oltással, már csak kis mértékben fogja befolyásolni, de az egyéni rizikó lényegesen csökken.

Sokan még mindig tartanak az oltástól, valószínűleg azért, mert nem értették meg a mechanizmusát, vagyis azt, hogy nem élő vírust juttatnak az ember szervezetébe. Hallanak viszont rövid ideig tartó, de olykor heves immunválaszokról, vagy akár ritka, de súlyos mellékhatásokról. Úgy gondolják, hogy a betegséget nem biztos, hogy elkapják, ha viszont megkapják az oltást, akkor az biztosan reakciót vált ki a szervezetükből, ami minimum kellemetlen, és még az is lehet, hogy nem veszélytelen.

Az első kritika, amit az oltás ellen megfogalmaztak, hogy ilyen gyorsan, mint ahogy ezeket kifejlesztették és engedélyeztették, nem lehet biztonságos oltást készíteni. Ez egyértelműen cáfolható. Az oltás biztonságos, és ezt onnan tudjuk, hogy idén világszerte százmilliós nagyságrendben adták be ezeket. Azokban az országokban, ahol jól működő egészségügyi informatikai rendszer áll rendelkezésre – beleértve természetesen hazánkat is –, a gyártók vagy az engedélyező hatóság számára kiderült volna, ha lett volna súlyos, új mellékhatás. Ilyen nem, vagy csupán igen kis mértékben derült ki. A forgalomba hozatal előtt elvégzett vizsgálatok által leírt mellékhatások természetesen léteznek – olyanok, mint a bőrpír, az oltás helyén érzett fájdalom vagy a hidegrázás. Az orvosi ellátást igénylő mellékhatások súlyosak ugyan, de a kialakulásuk esélye valóban nagyon-nagyon alacsony, egy a százezerhez vagy akár egy az egymillióhoz. Tegyük mérlegre ezt a súlyos betegség kialakulásának esélyével, ami viszont egy a százhoz vagy egy a tízhez! Hol van a kettő egymáshoz képest?

És nézzük meg azt is, hogy mi az a két dolog, amit mérlegre tettünk!

Az egyik a koronavírus-betegség súlyos formája, ami ellen nagyon nehezen lehet védekezni. Nemcsak azért, mert jelenleg nincs forgalomban igazolt koronavírus-ellenes szer, illetve csak gyenge hatásfokú orvosi eljárásokkal és eszközökkel lehet a betegség tüneti kezelését végezni, hanem azért is, mert járvány idején bedugul az egészségügyi rendszer. A mérleg másik serpenyőjében ehhez képest olyan mellékhatások vannak, mint a szívizomgyulladás, elsősorban fiatalok között, vagy a ritka trombózisos-tüdőembóliás szövődmény. Az orvosok idén leírták ezeknek a jellemzőit, irányelveket dolgoztak ki a kezelési protokolljukról, és elkezdték használni azokat a gyógyszereket, amelyek hasonló esetekben már beváltak. Ha valakit tehát mégis ilyen mellékhatás érne, arra ma már van eljárásrend és ellátási lehetőség. Az oltással járó veszély és a megbetegedéssel járó veszély tehát az én szememben nem azonos súlyú és kimenetelű.

Jakus Ágnes Képek: Somorjai Balázs/reformatus.hu