Felelősséggel tartozunk A koronavírus-járvány elmúlt másfél évében számos lelkésznek kellett eligazítást nyújtania, miközben maga is átélte az új helyzet bizonytalanságát. Vezetőségi vitákról, szabadságról, felelősségről és az élet átértékeléséről beszélgettünk Szász Lajos budafoki református lelkésszel. Sok döntést meg kellett hoznunk az elmúlt másfél évben, ami azzal is szembesített, hogy krízishelyzetben mi alapján hozunk döntéseket. Mit tapasztaltál gyülekezeti lelkészként, milyen szempontok váltak döntővé a budafoki református gyülekezet életében? Eleinte nehéz volt megszokni az önkorlátozást, nálunk például tavaly tavasszal a gyülekezetben élénk eszmecsere alakult ki a maszkhasználat kapcsán. A védettségi igazolvány miatt azonban már nem kaptam annyi kérdést vagy ellenérzést kifejező véleményt, mint amikor arról
64 • Karakter • parokia.hu
volt szó, hogy a templomba csak maszkban lehet belépni. Valószínűleg egy év után a többség elfogadta, hogy bizonyos dolgokban önkorlátozásra szorulunk mások és a magunk biztonsága érdekében. Nem kértük el az ajtóban a védettségi igazolványt, azt viszont hirdettük és kértük, hogy csak az jöjjön be, aki vagy átesett a betegségen, vagy megkapta az oltást és erről szóló igazolással is rendelkezik. Nem kényszerítünk senkit, de ahhoz mérten fogalmaztuk meg a kérésünket, hogy a felelősséget közösségi szinten viseljük az óvatlanság következ-
