Ravasz László öröksége Párbeszéd a száz évvel ezelőtt beiktatott püspök történelmi szerepéről, dilemmáinak aktualitásáról és a szellemtörténeti emlékezetben betöltött helyéről. Három történész és egy teológus párbeszédével zajlott „Az életet és az igazságot nem lehet egymástól elválasztani” című kerekasztal-beszélgetés, amely a Ravasz László beiktatásának 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferenciát zárta. Résztvevői Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke; Hatos Pál történész, a Ravasz László életéről szóló monográfia szerzője; Bogárdi Szabó István korábbi dunamelléki püspök, teológiai tanár; valamint Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója voltak.
10 • Karakter • parokia.hu
A beszélgetést moderáló Ablonczy Bálint, a KRE Reformáció Öröksége Műhely vezetője azzal a kérdéssel indított, hogy mennyire számít már múltnak Ravasz László, és mennyire tekinthető történelmünk részének. Hatos Pál francia gondolkodók, például Paul Ricœur huszadik századi református filozófust idézve válaszolt. „Ricœur találó megfogalmazása szerint a történész igazi terepe a halottak terepe” – mondta Hatos Pál. A történész végleg eltemeti a vizsgált személyt, de paradox módon egyben jelenlévővé is teszi. „Én ezt úgy oldanám föl, hogy múlt és elmúltság sohasem végleges.”
