TANÍTÁS
AKIKRE RÁRÚGTA A JÖVŐ AZ AJTÓT
DIGITÁLIS OKTATÁS A JÁRVÁNYÜGYI VESZÉLYHELYZETBEN
FOTÓK: ILLUSZTRÁCIÓK
Amikor ezek a sorok papírra kerülnek, már a jövő tanév elkezdésének lehetőségeiről szólnak a híradások. Tombol a nyár, szünet van, Ady szóhasználatával a szabad mellű örömök ideje. Az osztályozó értekezleteket megtartották rég az iskolákban; kiderült, hogy az átlagnál kevesebb a bukás, sőt minden túlfűtött érzelmi megnyilvánulás és politikai hangulathullámzás ellenére sikeresen és eredményesen lezajlottak az érettségik, és az egyetemek-főiskolák leendő első évesei már a kellő körültekintés mellett megszervezett gólyatáborokban növesztik szárnytollaikat…
A ZOOM PROGRAM ONLINE OKTATÁSHOZ
A tanév szorgalmi időszaka lezárult. Az év végi értekezletek amellett, hogy véglegesítették egy-egy tanuló végleges tanulmányi eredményeit, magatartásának és szorgalmának értékelését, három hónap után lehetőséget adtak a pedagógusoknak arra, hogy közösségként beszéljék meg, mi történt velük, velünk március közepe óta. Reméljük, hogy ez és a nyár jelentette másfél hónapos haladék elég arra, hogy, ha muszáj, ez a kéretlenül életünkbe robbanó digitális jövő-jelen már kevesebb feszültséggel és több sikerrel történjen meg velünk. Talán mindenki emlékszik arra a hétvégére... A járvány már érezhetően felütötte fejét hazánkban is, Észak-Olaszországban elképesztő számban hullottak az idősek, a szomszédos Ausztriában is elindult a fokozott védekezés a romló közegészségügyi adatok láttán. Világos volt, hogy előbbutóbb a pandémiás helyzetre a magyar állam szerveinek is reagálniuk kell, erre már egyre erősödő társadalmi igény is volt, de konkrét lépéseket még nem lehetett tudni. Jellemző a helyzet óráról órára történő változására, hogy a hét közepén a miniszterelnök azt nyilatkozta, nem látja szükségét, és talán nem is tartja elképzelhetőnek az iskolák bezárását, péntek délutánra mégis kijött az a kormányhatározat, mely „A koronavírus miatti új munkarend bevezetéséről a köznevelési és szakképzési intézményekben” címet viselte, és az iskolákban a tantermen kívüli, digitális munkarend bevezetéséről döntött. 6
TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN
2020 / 2
Mivel a kormánynak a köznevelési szférából közvetlenül az általános és középiskolákra van fenntartóként ráhatása, így a döntés a zömében önkormányzati fenntartású óvodákat nem érintette, s nem terjedt ki a pedagógiai szakszolgálati és a pedagógiai-szakmai szolgáltatást nyújtó intézményekre sem, ami ezek sajátos helyzetét ismerve érthető is. A határozat szerint 2020. március 16. napjától az oktató-nevelő munkát tantermen kívüli, digitális munkarendben kellett megszervezni. Mivel eddig erre a magyar köznevelés történetében nem volt példa, a kormány igyekezett elmagyarázni, hogy az intézkedés révén nem rendkívüli szünet következik, az „csupán” az oktatás módjának megváltoztatását célozza, és ezzel továbbra is biztosítja a tanulók számára a tanulás alaptörvényben rögzített lehetőségét. A megváltozott körülményekhez az iskoláknak és a pedagógusoknak is alkalmazkodniuk kellett. E sorok írója 1988-tól ismeri belülről az oktatás világát, felesége hosszú ideje intézményvezető, ezzel együtt a hír hallatán hosszú percekig töprengett azon az aranyszájú riporter szavaival élve, hogy akkor ezt így hogy. Éppen négy napja tartózkodtunk külföldön, egyetemista lányunk az indulás előtt még azon mérgelődött, jó-jó, hogy eljön velünk, de hazaérve egy hónapig nem találkozhat a többiekkel, mert közölték vele, hogy az út után két hét „önkéntes” karantén várja, utána meg jön a tavaszi szünet.
A hír hallatán egyedül ő örült, mert ezek szerint senki nem járhat be, így ő sem marad le (valami félreértés okán ő úgy gondolkodik, hogy az egyetemet a rendelkezésre álló minimálisan szükséges idő alatt kell elvégezni, nem 10–12 év alatt). Az egyetemek a szünetek átcsoportosításával kaptak egy hét felkészülési időt az átállásra, ami szakmailag indokolható. Különösen az általános iskolák napközbeni gyermekfelügyeleti funkciója miatt furcsa is volt, hogy a köznevelés intézményei ezzel a lehetőséggel nem élhettek. Olvastuk tehát a hírt, aztán csak néztünk egymásra, mint a legtanácstalanabb rovarok, tudják, a mi tévő legyek. Gyors telefon haza a vezetőtársaknak, hogy mit tudnak helyben, de ők sem voltak tájékozottabbak, így abban maradtunk, hogy másnapra elkészítünk a szülők és tanulók számára egy tájékoztató szöveget, amelyet kiteszünk az intézmény honlapjára, az intézményegység-vezetők pedig kinyomtatva hétfőn reggel hét óráig kirakják a bejárati ajtókra, ha esetleg valaki nem értesült volna róla, hogy mi a helyzet, és hozta volna a gyereket. Ez meg is történt, de mindez a dolognak a legkönnyebb része volt. De mi fán terem a digitális oktatás? És hogyan kerül ez egy hét vége alatt bevezetésre? Be kell, hogy valljam, először annyira abszurdnak, sőt szürreálisnak tűnt mindez, hogy azt tanácsoltam a kétségbeesés szélére sodródó intézményvezető feleségemnek: amit megtehet, annyit tegyen meg, de azt senki nem várhatja el, és nem is fogja elvárni, hogy 16-án hétfőtől ez a digitális munkarend ténylegesen működjön. Hétfőn a megszervezése indulhat el, de azt el kell mindenképpen kezdeni. A kétségbeesés hosszú perceit éppen ezért hamar felváltotta a kihívásnak való megfelelni akarás szakasza. Mivel néhány módszertani útmutatótól eltekintve szabad kezet kaptak az iskolák a helyi digitális tanrend kialakításában, ez a sok munka mellett azzal is kecsegtetett, hogy valami egyedi, jó megoldást találjon ki minden intézmény, amely a későbbiekben is használható. Aztán, hogy ez sikerült-e, nyilván mérik majd az illetékesek. És, hogy ez a mérés objektív és használható tényeken nyugszik, és helyes értékelésre vezet az illetékes döntéshozók részéről, már sok mindenen múlik, kezdve az értékelő hitelességétől, elfogadottságától az egyéni tapasztalatokon át a politikai beállítódásig, mert azt senki sem gondolhatja, hogy éppen ez a terület lesz mentes 2020 Magyarországán a politikai attitűdöktől. A mindig, minden helyzetben idézhető A tanú című filmből bevillannak az egyik börtönjelenetből a püspök szavai: Minden politika, fiam! Az érintetteknek, pedagógusoknak, tanulóknak, szülőknek biztosan van már kialakult véleményük, általánosítani azonban éppen amiatt, hogy szinte iskolánként másként valósult meg a digitális munkarend, sőt, iskolán belül szinte tanáronként és tantárgyanként eltérő megoldásokkal találkozhattak a tanulók és szülők, torzítás nélkül nem lehet.