HANDÓ PÉTER

KIHÍVÁSOKKAL TELI PÖRGÉS tük. Az 1983–84-es katonai szolgálatom után új, saját életet kezdtem a Szobabérlők HANDÓ PÉTER ÍRÓ-KÖLTŐ A MŰVÉSZET SÚLYÁRÓL, Házában, ahol túlnyomórészt pályakezdő KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ EREJÉRŐL értelmiségiek laktak, élénk szellemi életet folytatva, amelyben minden tiltott irodalom Handó Péter a salgótarjáni kulturális élet hiperaktív alakja, aki amellett, hogy íróként és költőként szerzett nevet magának, sok-sok éve hétről hétre számtalan rendezvényt szervez, részt vett a Balassi Bálint Asztaltársaság alapításában és munkájában, szerkesztette a Palócföldet, kiállításokat nyit meg, pódiumműsorokat vezet, sokféle művészeti ágban, műfajban jeleskedik. A koronavírus-járvány azonban a tevékeny kulturális szervezőt a másik végletbe taszította: tétlenségre ítélte. Kíváncsi voltam, hogyan élte meg ezt a keserves időszakot, s közben végighaladunk sokszínű pályáján. Tartsanak velünk! megvitatása helyet kapott. Ebben az olvasztótégelyben forrtam íróvá. A nógrádbéli megjelenésemre nem sokkal azt követően került sor, hogy biciklivel megjártam Görögországot. Elkerekeztem az Olimposzig, a Meteorákhoz, Athénba. A palócföldit pedig az Alexandriai-fennsíkon tett kerékpáros kóborlásom előzte meg. Ezek irodalmi, személyiségfejlődési szempontból is meghatá Honnan indultál? teri vizsgát, ahol más klubok vezetőivel is-  Hol kapcsolódtál be a szervezett irodal– A zagyvarakodói kórházban születtem, merkedhettem össze, így mi is mehettünk mi életbe? munkáscsaládból származom. Apám ko- másokhoz, mások is jöhettek hozzánk. Mű- – A ’80-as években az irodalom közösségvácsnak tanult, de talán sohasem dolgozott sort vittünk és műsort hoztak. Klubszínpadi teremtő erővel bírt. Még munkásközegben a szakmájában. Nagyapám fuvaros volt, míg jeleneteket írtam és rendeztem. Önállóak, is elképzelhetetlen volt irodalom és művéa földjét, lovait el nem vette a szocializmus. önfejűek és öntörvényűek voltunk, akár a szetek nélkül létezni. Nem hét szabad műUgyanakkor a nagyszülői házban tisztelet kortársaink. Az egész klubmozgalom kez- vészet volt, hanem a művészet szabadított övezte a könyveket, a tisztaszobában tar- dett kicsúszni a pártfelügyelet alól, s talán fel hétről hétre. Ha ismeretlen szerző vagy tották őket. Itt cseperedtem hároméves ennek az elhajlásnak a feltérképezésére in- mű került elő egy-egy beszélgetés során, koromig; ennek köszönhetően kaptam a dult egy országos kutatás. Mi lettünk a tíz másnap a könyvesboltban, aztán a könyvPéter keresztnevet. Nagyapám ugyanis ki- tanulmányozott klub egyike. A kutatásokat tárban kutakodott az ember, és elment jelentette: vagy Péter lesz az első unokája, Brunda Gusztáv és Rákos Csaba végezte. megnézni a szóban forgó kiállítást, ha nem vagy a szüleim mennek a háztól! 1964-re Guszti verseket publikált a Palócföldben, jutott el a megnyitójára. Jártunk író–olvasó felépült a házunk, odaköltöztünk. Ha to- és elkezdtem bombázni a műveimmel. Hi- találkozókra, művészettel kapcsolatos előavább maradunk, nem csak elsőáldozás és hetetlen, hogy az akkori zsengéimet milyen dásokra. Még fokozottabban inspirált erre bérmálkozás keresztségén esem át, hanem türelemmel olvasta és véleményezte. Ha a szobabérlők házi közeg, amelyben espapi pályára is irányítanak. Kijelentették, nem karol fel, bizonyosan korán feladom. ténként pályakezdő írók, képzőművészek, hogy a család mindig adott papot az ország-  Mikor, hol jelentek meg az első műveid? zenészek, előadók verődtek össze. Kézről nak, s mint elsőszülöttnek, erre a pályára – 1987 szeptemberében mutatott be Hor- kézre jártak a legújabb művek, s vérre menő kell lépnem. Ám a zagyvai templom rideg pácsi Sándor a Nógrádban. Mellé három viták alapjait képezték, miközben senkinek légkörét már gyermekfejjel is nehezen visel- versem közölték. Aztán 1988 tavaszán sem volt arra esélye, hogy áttörje az akkori tem el. Anyámtól folyton azt hallgattam: „Ta- debütálhattam a Palócföldben is. Ez nagy falakat, nyilvánosságot kapjon a munkásnulj, fiam, mert a tudásod nem vehetik el!” áttörést jelentett, miután egy irodalmi kö- sága. 1988-ra egyértelmű lett, hogy valaUgyan lázadtam ez ellen is, mégis belém rökben befolyásos személy ’82-ben kijelen- milyen csoportosulást létre kéne hoznunk. ivódhatott az anyai szó, mert a katonaság tette a Szepesi József által közölt Egy vil- Aztán novemberben, miután Kis-Ázsiából után leérettségiztem. Volt mit bepótolnom, lanyszerelő naplójából nyomán, hogy míg ő hazatértem, négyen, Veres Andrea, Kelehiszen szakmát kellett választanom, hogy él, én a Palócföldben meg nem jelenhetek, men József, Vincze Dezső és én fölkerestük minél előbb gondoskodni tudjak magamról. mivel az a munkahelyi napló, amely Jóska Brunda Gusztávot, a megyei közművelődés Így lettem acélgyári villanyszerelő tanuló. írásának alapját képezte, az enyém volt. vezetőjét, segítsen egy irodalmi egyesület  Mikor írtad az első verseidet, novellái- Túl nagy botrányt kavart. Ekkorra azonban létrehozásában. Ő javasolta a Balassi Bálint dat? a társadalmi változás szelét már érezhet- Asztaltársaság nevet, és bábáskodott fölöt– Az első versek alsó tagozatos koromban születtek, lányszíveket hódítani – nem sok sikerrel. Gyermekfejjel próbáltam regényt és színdarabot is írni, ami nem volt több mint egy-egy olvasmányélményem utánzása. Viszont felhagytam vele a szakmunkásképzés idején. Frázisok helyett a fázist kertestem... Hosszú loboncot növesztettem, a Jugóból hozott Super Rifle farmerom térdben hippisre beszűkíttettem, s tiritarka pólókat öltve, rockkoncertekre jártam. Meg heti két alkalommal a zagyvai moziba. Talán az utóbbinak köszönhetően keveredtem be a művelődési ház ifjúsági klubjába. 1979 őszén az intézmény- és a klubvezető úgy döntött, hogy én vezethetném a továbbiakban a klubot, s ahogy a váltás megtörtént, a régi tagság elszelelt. A korosztályomból és fiatalabbakból szerveződött az új csapat. Tele rozó kalandoknak bizonyultak. voltunk ambícióval, nem féltünk harcolni az elképzeléseinkért. A heti egyszeri nyitva tartást kettőre tornásztuk fel, a hétvégeken FOTÓK: KBS közösen kirándultunk, buliztunk. 1980-ban letettem egy klubvezetői és egy játékmes HANDÓ PÉTER: FRÁZISOK HELYETT FÁZIST KERESTEM 

 HANDÓ PÉTER RAJZA – OM MANI PADME HUM

tünk a kezdetekkor. 1988. december 16án jött létre az egyesület a megyei könyvtárban. Az első nyilvános rendezvényünkre 1989. január 27-én került sor. Az itt készült belépési nyilatkozatot több mint harmincan írták alá. Ezzel kihúztunk egy dugót a palackból. Sokunk számára az összejöveteleink a szabadság világát jelentették. A szabad gondolatokét. Heti rendszerességgel voltak programjaink. Nyilvános bemutatók és műhelynapok váltották egymást a könyvtár klubtermében. Művészetpolitikai szempontból még tiltott, egyébként már tűrt dolgokat műveltünk. Ez az időszak lett az irodalmi életbe kapcsolódásom tiszavirágéletű próbája, rövid időre ügyvivője lettem az egyesületnek, amely azonban nem tudta megúszni, hogy politikai célok eszközévé ne váljon a rendszerváltás zavarosában. A nyár derekán lemondtam, és szétesni látszott a társaság. Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója beavatkozása kellett hozzá, hogy ez ne történjen meg, illetve az, hogy Bódi Ildikó vállalja az egyesület vezetését. Én elhagytam Salgótarjánt, Miskolcon gépészmérnök-hallgatóvá váltam. Ott bejártam az egyetemi lap és a Holnap szerkesztőségébe, mindkettőben publikálgattam.  Hogyan zajlott az élet a Balassi Bálint Asztaltársaságban? – Az első kiadványunk az 1989-es ünnepi könyvhétre jelent meg, és a Kiskulacsban szerkesztettük, kellőképpen nagy vehemenciával. A címét – „Széllyel tündökleni…” – Kelemen József adta, és Balassi Bálinttól származtatta. Kiadását a könyvtár magára vállalta. A következő évben nyílt meg a képzőművészek első közös kiállítása a Bóna Kovács Károly Galériában, melyhez katalógus is készült, és idén ősszel a 31. megnyitó várható belőle. 1992-ben látott napvilágot az Asztaltársasági Füzetek első száma. A kiadvány az idők múltával egyre nagyobb helytörténeti jelentőségre tett szert, hiszen szinte csak innen szerezhetünk tudomást arról, hogy a jelesebb személyeken túl kik foglalkoztak még irodalommal, képzőművészettel Salgótarjánban és környékén. Itt debütált az országos hírnévre szert tett Dukay Nagy Ádám, vagy Sopotnik Zoltán. Bódi Ildikó elnöklése idejére estek az országos sci-fi-találkozók, de ezekben nem vettem részt. 1997-re a „sci-fi-pártik” és a „kívülállók” között elmérgesedett a viszony. Az előbbiek kiváltak, létrehozták az Avana Egyesületet, és az Asztaltársaság Orbán György vezetésével szerveződött újjá ekkor. Én 1999 januárjában elindítottam egy műhelybeszélgetés-sorozatot Külső Kör címmel, tizenkét alkalomra szóló tervem volt, de csak nyolc valósult meg belőle, részben az érdektelenség miatt, részben a könyvtárban beinduló irodalmi kávéház okán. Az utóbbiról azt gondoltam, az én ötletemet valósították meg, jobb feltételek mellett. Ekkoriban kezdtem el rövid időre újra bekapcsolódni az asztaltársaság életébe. Gyurival belevágtunk egy képzőművészeti, irodalomelméleti sorozatba a „Józsi” tárgyalójában. Közben Gyuri, Losonczy Ildikó, valamint Cene gál István grafikai és festészeti foglalkozásokat tartott a könyvtárban a tagság számára. 2000-től viszont ismét elmaradoztam a társasági élettől, mert elkezdtem kulturális és vizuális antropológiát tanulni, s mellé felvettem a társadalomkutatói szakirányt. 2005-ig ez rengeteg időmet, energiámat lekötötte. Talán a diplomámnak megfelelő foglalkozást is választhattam volna, ha elhagyom ezt a vidéket, de nem tettem.  Ekkoriban tűntél fel a Palócföld körül? – Friss diplomás munkanélküliként – mivel a meló közben szerzett gerincsérvem miatt fizikai munkára már nem voltam alkalmas, és a „Józsiból” elbocsátottak – kopogtattam be a könyvtár titkárságán Hidasi Mónikát keresve. Móni éppen nem tartózkodott bent. Helyén Praznovszky Mihály ült és átellenben Gyetvainé Szorcsik Angéla. Ő ismerte a helyzetem, és Mihálynak felvetette: nem akarna engem bevonni a Palócföld szerkesztésébe? Mihály megkérdezte: „Lenne kedved hozzá?” Én szabadkoztam, és gyorsan kihátráltam a helyzetből. Könyvtáros feleségem másnap egy szatyornyi kézirattal jött haza: Praznovszky küldi, nézzem át, és véleményezzem. Mivel nem volt munkahelyem, sorra vettem a szövegeket, és mindegyikről írtam négy-öt mondatot, amit elküldtem e-mailben Mihálynak. Ezt követően találkoztunk. Közölte, hogy egyegy lapszám után tud fizetni bruttó 25 ezer forintot, legyek olvasószerkesztője a lapnak. A megbízás mellé kaptam egy kartondoboznyi kéziratot. A második számnál már javaslatokkal éltem. Mihály meg is jegyezte: „Nono, még én vagyok a főszerkesztő, ne hozzál döntéseket helyettem!” – de ettől kezdve igényelte a tartalmi javaslataim, amit kiegészített, a saját szempontrendszeréhez igazított. 2006-tól szerkesztőként szerepeltem a folyóirat impresszumában. Azt gondoltam, kötelességem a megye irodalmi, művészeti életének alaposabb megismerése, kapcsolatépítés a szerzőkkel. Gáspár István Gábor – Benkő Mihály segítségével – intézett számomra volános szabadjegyet, amellyel minden megyén belüli művészeti eseményre eljuthattam, sőt a fontosabb budapestiekre is. Ha tehettem, próbáltam segíteni az alkotók publikáláshoz jutását, nagyobb hangsúlyt fektetve a tarjániakra és környékiekre. Ekkor még távolságot tartva vettem részt az asztaltársaság életében. Ezen az sem változtatott, hogy 2007 év végével Praznovszky távozni kényszerült a laptól, és 2008 márciusával Mizser Attilát nevezték ki az élére. Más habitussal bírt, más szemlélet képviselt: a szakma számára akart jó lapot csinálni, és azt is csinált, de ebben alig-alig akadt helye egy-egy helyi szerzőnek, ezért a 2011-es év első szám nyomdába kerülése után bejelentettem, hogy a továbbiakban nem kívánok részt vállalni a lap szerkesztésében, ami nagy érvágást jelentett a családi kasszán, hiszen az egyes lapszámok után járó összeg volt az egyetlen fix és „rendszeres” jövedelmem.  Újra előtérbe került a Balassi Bálint Asztaltársaság? – Azon a nyáron Gáspár István Gáborral és Kelemen Józseffel nosztalgiáztunk az asztaltársaság kezdeti időszakáról, hogy meny-

nyire fontosaknak bizonyultak az akkori műhelynapok. Arra jutottunk, fel kell eleveníteni ezt a gyakorlatot. 2011. szeptember 16-án jöttünk össze néhányan Pénteki Kör néven a Svejk sörözőben. Előtte, ezen a napon tartottunk szerdatársasági megbeszélést, ahol a következő év nyaráig zajló programok rögzítésén túl a várossá válás 90. évfordulójára tervezett színháztermi ünnepség műsora került terítékre. Eldőlt, hogy mely korszakokat kellene feleleveníteni egy-egy jelenetben. Ezek megírása Pál József és köztem lett elosztva. Jóska elmondta, milyen levéltári kutatásokat fog végezni a hiteles ábrázoláshoz. Mindketten feldobott hangulatban távoztunk a megbeszélésről. Együtt mentünk a svejki találkozóra. Felolvasásokkal, beszélgetésekkel múlattuk az időt. Valamelyik írás kapcsán Jóska kiselőadást tartott az orosz irodalomról. A mi hangerőnk ugyan nem sokat változott, de az emeleten tartózkodó fiataloké egyre emelkedettebbé vált. Este tíz körül valamelyikünk úgy döntött, felolvas még egy verset. Jóska azt mondta, ebben a zajban ez a vers megszentségtelenítése, ezért inkább hazamegy. Felállt, fogta a holmiját, és leballagott a feljárón. Több mint egy hét elteltével tudtam meg, soha nem ért haza, bérházuk bejáratánál tenyérnyi területen betört a koponyája a feje tetején. Öthétnyi küzdelem és kóma után hunyt el október 24-én. Harmadik találkozónkon lekövettük utolsó útját, aztán az Erzsébet téri Talentben ültünk le emlékezni rá két lánya, Andrea és Erzsébet társaságában. Itt vetettem föl, hogy a továbbiakban Pál József Alkotói Kör néven jöjjünk össze műhelynapot tartani. A család hozzájárult a névhasználathoz. Ekkor indult el az asztaltársaság napjainkig tartó – tevékenységekben, produktumokban és eredményekben gazdag – időszaka. Ennek egyik emlékezetes darabja a Rebbenő madár, amelyet Marschalkó Zsolt kezdett el írni, de már nem fejezhette be. Születésének 50. évfordulójára tizenketten elvégeztük helyette, Földi Péter rajzai mellé megírtuk a hiányzó szonetteket.  Költészeted különleges színfoltja volt, amikor Botos Zoltán festményeihez írtál verseket. – Zoli az egyik legemberibb ember, akit valaha is megismerhettem. Balázs János hozott össze minket, és a közös kiállítás ötlete Zolié volt. Hasonlóra az 1970-es évek elején került sor Hann Ferenc és Hibó Tamás bemutatkozásán. Abból akkor kiadvány is született, a miénk mellé nem állt mecénás. A művészetnek ma már nem sok súlyt, jelentőséget tulajdonítanak, nem hat a társadalmi folyamatokra, gazdasági szempontból pedig haszontalan, finanszírozása fölöslegesnek vélt. Zoli festményei adottak voltak. Egy részüket gyűjtőktől kellett összeszedni a kiállításhoz. Amelyikről volt fotóm, ahhoz előre megírtam a verset, amelyikkel a kiállítás rendezése pillanatában találkoztam először, ahhoz maradt a megnyitó előtti est versgyártása. Szeretem a kihívásokat, és ez sok tekintetben az volt. Miként az idei év elején Agócs Józseffel való együttműködés  HANDÓ PÉTER: SZERETEM A KIHÍVÁSOKAT

is, amelynek eredményeként létrejött a Volt egyszer egy öblösüveggyár című katalógus.  Lapokban, folyóiratokban is publikálsz. Hol, mit? – Egyre kevesebbet publikálok, mert egyre kevésbé érdekel a megjelenés. Harmincegynehány lapban jelentem meg eddig. Írtam erdélyi, vajdasági, felvidéki folyóiratokban több mint 300 alkalommal. Még egy-egy kérést teljesítek, de alapvetően magamnak rovom a sorokat.  Rengeteg rendezvényt szervezel, kiállításokat nyitsz meg, pódiumműsorokat vezetsz, sokféle művészeti ágban, műfajban. Melyek ezek közül a legfontosabbak? – Valamennyi egyformán fontos volt, mert közösséget épített, bemutatkozási lehetőséget teremtett egy-egy alkotó számára, embereket hozhatott közelebb egymáshoz. Sosem tettem többet, mint ami az én dolgom volt. Azt viszont tőlem telhetően igyekeztem jól csinálni. És az igyekezet mindig megvolt, ha a mozgástér nem is. Sok befagyasztási, ellehetetlenítési kísérlettel kellett megküzdenem. Remélhetően sosem öncélúan.  Az utóbbi időszakban a Pálfalvai Közösségi Térben tevékenykedsz. Itt milyen programokat szerveztél? – Háromévnyi falusi művelődésiház-vezetésen kívül inkább csak a kultúraközvetítés peremkerületén dolgoztam, dolgozhattam, habár 1995 óta van művelődésszervezői végzettségem. Művészlelkületűként könyveltek el, akitől segítséget lehet kérni, de akinek munkát adni nem szabad. Legföljebb közmunkát, s időnként még azt sem. 2019 áprilisában kerültem a Háztartások Foglalkoztatásáért Alapítványhoz, s augusztus végéig a roma kisebbségi önkormányzat Gorkij-lakótelepi helyiségében láttam el szolgáltatói feladatokat. Mivel a terem fűtése nem volt megoldott, a szerződés lejártát követően nem akartam folytatni a munkát. Tolnai Sándor, az alapítvány vezetője ekkor ajánlotta fel, hogy töltsem meg tartalommal a Pálfalvai Közösségi Teret. Kaptam egy lehetőséget arra, hogy művelődésszervezőként tevékenykedjek, és a helyi értékek bemutatására fókuszálhassak. Anyagiakban nem, de lélekben sokat gazdagodtam a programsorozatokba bekapcsolódók által. Remélem, a bekapcsolódók is. Évekre szóló terveim voltak, s ezt blokkolta a járványügyi helyzet az idei év márciusának idusán.  A járvány miatt sokáig az összes nyilvános program szünetelt. Hogyan viselted ezt a kényszerhelyzetet? – Mondhatnám, hogy rosszul, de hazudnék. Igyekszem minden helyzetből kihozni a legjobbat. A mostaniban is a lehetőséget láttam. Azt, hogy egy kicsit előre ugorjak a nyugdíjas évekre, kiderítsem, mit tudok kezdeni a felszabadult idővel. Tudok vele mit kezdeni. Még Praznovszky Mihálynak tettem szóvá 2005 körül, hogy Tarján egykor élt művészeiről sehol semmilyen információ nem lelhető fel, s Gyarmat kivételével ez többé-kevésbé igaz valamennyi településen. Miért nincs egy Nógrádi irodalmi–művészeti lexikon? – kérdeztem. Elkezdtem neveket és adatokat gyűjteni. A járvány kitörése idején volt egy valamivel ezer fölötti személyre vonatkozó adatbázisom, s azóta napi szinten építgetem ezt. Általában a reggeli órákban születik egy-egy vers. Reggeli után a számítógép elé ülök, fejlesztem az adatbázist. Késő délután két–három órát kertészkedem. Esténként még a tévé elé is leülök. Jól elvagyok a gondolataimmal, a feladataimmal, a növényeimmel, a kutyával, a macskákkal.  A nyáron aztán már újra kezdődtek a rendezvények. Hogyan fogadtad a lehetőséget? – Számomra a rendezvények újra indulása egyfelől örömmel és kihívással teli pörgést jelent, másrészt némi aggodalmat ébreszt ezzel kapcsolatosan, mivel a vírusveszélyen még nem vagyunk túl. Első körben az elmaradt rendezvényeket igyekszem megtartani, illetve a megkezdett sorozatokat folytatni – főképp a helyi értékekre fókuszálva, mert úgy látom, identitás-deficittel küszködünk. Kell, hogy ismerje az ember a környezete múltját. Gyökértelenül lefordul a földről, talajtalanná és védtelenné válik.  Jelentősebb terveid? – Szeptemberben el akarom kezdeni a lexikonhoz gyűjtött anyag egységesítését, szerkesztését, nyomdai előkészítését. 4–6 kötetet fog kitenni. ’22-re szeretném a harmadik verseskötetem megjelentetni, s többet e műfajban már nem. Az utolsó megjelenése óta több mint 700 verset vajúdtam ki. Ebből publikáltam 30 körül, a többi eleve asztalfióknak készült. Az alapját az egésznek majd a megjelent adja. Valószínűleg nem tematikus szerkesztést csinálok, hanem az előző kettőhöz hasonlót. A cím is majd azokra hajaz, tizenhárom éve már adott. Két regény, két rövidpróza-kötet, egy 400 oldalas kritikagyűjtemény, egy kerékpáros napló hever a számítógépem mappájában. Talán azokat is érdemes lenne lassan leporolni… (B. R.)