RÓNAI RÓBERT

„MEGJELENTEM AZ ONLINE VILÁGBAN!”

RÓNAI RÓBERT EGYRE TÖBBET FIGYEL A „MOST”-RA

A salgótarjáni származású Rónai Róbert leginkább a kilencvenes években működő Blueseum együttes énekeseként vált ismerté a városban, sokan emlékeznek még törzshelyükre, a legendás Rock-ruhatárra, amely a Józsiban várta az élőzene kedvelőit, míg mások középiskolai tanárként találkozhattak vele.

Aztán az élet Budapestre repítette őt is, sok kortársához hasonlóan. Mára jó nevű szórakozóhelyek ismert disc-jockeyja lett, illetve jógaoktatóként tanít egy másik kultúrát. A vírus okozta karantén alapvetően megváltoztatta eddigi életformáját. Arra kértük, mesélje el olvasóinknak, hogyan reagált az új kihívásokra.

…ANTANTÉNUSZ SZÓ-KARANTÉNUSZ...

Furcsa, hogy KBS akkor kért meg arra, hogy a Tarjáni Városlakó Magazinba írjak valamit a karanténlétemről, amikor éppen én is úgy éreztem bő egy hónap elteltével, hogy valamit írásban is rögzíteni kellene erről a megváltozott létezésről. Persze, nem gondoltam akkor nagyon publikusnak az írást, talán csak a Facebookon az oldalamra kitenni, vagy azt sem… De ez egy megtisztelő felkérés, és ennek megfelelően gondolom át ezt a karantén-időnek hívható, már több mint hat hetet. Igyekszem keveset csapongani az idősíkok között, mert talán egy lineáris, múltból a jelen felé tartó mesélés tudja érthetően rendszerbe tenni azt, amiben ha benne vagyok, mert talán észre sem venném, hogy ez is az. Csak új, váratlan és ismeretlen, hiszen tapasztalatok nélküli. Valamennyire mégis kell csapongani viszont, mert az ajánlott terjedelemben lehetetlen ennek a másfél hónapnak minden fontos mozzanatát belesűríteni. Mikor az első magyar fertőzést bejelentették, éppen azon a helyen voltam, ahol péntek esténként dj-zni szoktam. Arról beszélgettünk, vajon hány péntekünk van még? A helynek és nekem. (Jutott még kettő…) Minden nap legalább két különböző elméletem volt a koronavírusról… Aztán bejött a hétköznapi nyelvünkbe pár, korábban alig használt fogalom: karantén, kijárási tilalom/korlátozás, operatív törzs, rendkívüli felhatalmazás stb… Valami elkezdett változni, de mégis abban a két hétben nehezen tudtam elképzelni, hogy itt is úgy leáll az élet, mint akkor már sok országban. Aztán egymás után, napokon belül lemondták a jógaóráimat mindenhol, a privát vendégeim is otthon maradtak. Tehát én is. Furcsa, vegyes érzések és gondolatok, de leginkább a munkáim elvesztése miatti szorongás és bizonytalanság volt jellemző. Mindent, amit csinálok, emberekkel, közösségben végzek már régóta Budapesten, Budaőrsön, Törökbálinton. A jógaoktatást és a dj-zést is. Ha nincs közösség, csoportok, közönség, akkor hogyan lesz? Azokban a napokban sokakkal sokat beszélgettem arról, ami van. Abban többnyire egyetértettünk, hogy olyan van, amilyen nekünk még nem volt. Tehát egy ismeretlen, váratlan helyzet és egy krízis, amiről nem tudni, hogy pontosan mekkora… Erről eszembe jutott Mesterem definíciója a krízisről, miszerint: „a krízis az a helyzet, amit sem megkerülni, sem átugrani nem lehet. Csak átmenni rajta…”; és idézte Jacob Morenót is, aki a krízisre a legjobb válasznak a spontán reakciót tartotta. A spontán viselkedés az, ha váratlan helyzetre ismerősen reagálunk, ismerős helyzetre pedig váratlanul – nem szó szerinti idézet, de ez a lényege… És mikor ez bevillant (beflasheltem! … tudom, ez nem ide való), akkor ez engem is áthangolt. Az első reakcióm, aminek gyor DISC JOCKEY

san érezhető hatása lett, egy videó, amit a telefonomra vettem fel egyedül a jógastúdiómban. Előzménye persze ott van abban a két hétben, amit már említettem. Rengeteg mindent lehetett olvasni a vírusról. Arról, hogy mennyire különböző a lefolyása, hogy kik veszélyeztettek, kik kevésbé stb.... Feltűnt, hogy két dolog volt visszatérő ezekben a cikkekben: a koronavírus a tüdőre veszélyes leginkább; erős immunrendszerrel legyőzhető. Olvastam annak az angol(?) srácnak a naplójából részeket (amit egy magyar internetes portálon hoztak le viszonylag frissen), aki még januárban, Vuhanban kapta el a vírust, és leírja azt a három hetét, amit átélt a fertőzés alatt. Mint jógatanárnak sokféle oldalt ajánlanak, ahol a lehetséges gyógymódokról: gyógynövénykúra, szaunázás stb… és még sokféléről lehet olvasni. Feltűnt, hogy nem olvastam olyat, ami a tudatos légzés fontosságát hangsúlyozta volna. Karantén: A karantén szó eredetileg a XIV. századi Quaranta giorni olasz kifejezésből ered, ami negyven napot jelent. (Ezt is az aktuális olvasmányokból tudtam meg.) Aztán annyit mondtam, hogy karantén, hogy elkezdtem szójátékot játszani…. antanténusz szórakaténusz… antanténusz szó-karanténusz…és ezzel a címmel csináltam egyórás mixet a mixcloudra, talán a második estén… (az antanténusz szórakaténusz halandzsa mondóka sumér eredete hitelesen nem bizonyított, sőt!) Igen, most ez kitérő volt. Mert ez is csak beugrott, mint tét nélküli vicces gondolat, ahogy Selvarajan Yesudian is beugrott és az ő légző és immunerősítő gyakorlatai, amit szoktam a jógaórákon is gyakoroltatni. És hirtelen elhatározásból (ez tényleg egy spontán akció volt!) felvettem egy ötperces gyors pranajama/légzésgyakorlatot a telefonomra. Ilyet korábban még nem tettem! Még akkor este feltettem a Facebook-oldalamra, csak mint gyorsan megtanulható technikát, amire napi pár percet érdemes rászánni. Egyszer csak elkezdtek özönleni még akkor a lájkok, köszönő kommentek. 24 óra alatt több mint 1200(!) megtekintése lett a videónak. És innentől minden nap felvettem a telefonommal néhány légzés- és jógagyakorlatot, átlag 15 percet. Pár nap múlva kérdezték, hogy tartok-e online órát? Én? Van egy laptopom, igaz, de csak böngészésre használom. Mikor

streamelek egy élő dj-szettet? Ezt is kérdezték páran. Jó, jó de azt hogy kell? És itt most megkímélem a nyájas olvasót attól, hogy ennek a jó egyhetes tanulásnak, kiképzésnek a részleteibe belemennék! Ennek a tanulásnak ma sincs még vége, és még mindig rengeteget bakizok... De a karanténlétemnek egyik legnagyobb pozitív velejárója az, hogy szinte outsiderként megjelentem az online világban, nem sokkal azután, hogy az offline világom lényegében leállt. Így jött, hogy már tudatosan alkalmazni kezdtem, hogy váratlan helyzetre ismerős választ adjak. Attól, hogy nem megyek el otthonról (ami elég nagy változás), még tudom ugyanazt csinálni, mint amit korábban is, hiszen van eszközöm és lehetőségem rá. Ez nagyon beindított. Végre foglalkozom olyan dolgokkal, amiket tervezgettem csak, vagy halogattam sokáig. Egyre többet figyelek a MOST!-ra, a jelenre. Többet képzelgek, mint tervezek, de a rövidtávú feladatokra összpontosítok, azokat valósítom meg. A Facebookon meghirdettem egy 10 hetes programot, aminek most a hatodik hetében vagyunk az 5 tibeti rítus gyakorlása 3x –21x–10 hét alatt. Minden reggel élő adásban megcsináljuk a rítusokat, a Napüdvözletet mint légzős gyakorlatot is egyben! Így indul a napom. 10-től tartok egy online órát, és ha nincs éppen magánóra, akkor van kis szabadidőm délután. Aztán készülök az esti órára, ami után még nincs vége a napnak, mert akkor lehet alkotni, olvasni, dühöngeni attól, ami itt történik, vagy jobban kívül maradni... Minden nap, minden este más. Nagyon más, de mégis egybemosódnak a napok. „Csak a változás állandó” – mondogatom sokat mostanság… De gyorsan kialakult egy nap, sőt egy hét(!) ritmusa, „órarendje”, mint amikor eljártam tanítani mindig máshová. Igen, és itthon is időzavarba tudok kerülni. És feltűnő, ahogy megváltozott sok dolognak a minősége. Időnek, térnek, kapcsolatoknak, érintkezéseknek, érintéseknek. Ezt most csak felkentem, mint témát, de nem állok neki kifejteni. Igen, a terjedelmi korlátok miatt! Főleg! Hozzá kell tenni, hogy szerencsém van a lakhelyemmel, mert tejesen megfelelő hely arra, hogy mindezt zavartalanul végezhessem. Még a vasárnap délutáni dj.NaiRobi Cabrio at HOME – keverem a korona idején című rendszeres élő dj-zést is a mini kertemből tudom streamelni úgy, hogy a szomszédok észre sem veszik! Nagyon új felfedezésem, hogy ahhoz nem szükséges elmozdulnom otthonról, hogy kapcsolatban tudjak maradni a világgal, a világommal. Megkaptuk az eszközöket ehhez a létezéshez, használni kell őket. 54 évesen is folyamatos tanulásban vagyok. Ezt most igazán egy gyorstalpaló tanfolyamként élem meg. Sűrített a tananyag, az átjön. Ezért most nincs időm lazsálni. Mégis nagyon várom már az igazi, sokdimenziós találkozásokat bárhol, és szabadon újra! Ez az én helyzetem a karanténban. No comment, no cry! Rónai Róbert – NaiRobi

AHOVÁ A SZÉL FÚJJA

MANYASZ RÓBERT SORSA: KÖNYV, KERÉKPÁR, SZEMLÉLŐDÉS

 A PERZSA-ÖBÖL PARTJÁN

Néhány hónapja a Perzsa-öböl partján sátram mellől néztem a napfelkeltét – kezdte Manyasz Róbert salgótarjáni származású egyetemi tanár. Alattam a sivatag homokja, előttem a tenger, kezemben könyv, mellettem a bicajom. Tökéletesnek tűnő pillanat volt. Az előző évben több kontinens országaiban fordultam meg, levegőben, autóval, kerékpárral mozogtam, tanítottam és tanultam, előadtam és hallgattam, leginkább meg szemlélődtem.

Március közepén balkáni egyetememről tértem haza. Az albán hegyek, a montenegrói tavak, s a szerbiai folyók után most – ahogy mondani szoktam – a Cserhát mediterrán oldalán várom a fejleményeket. Kezdetben még kis ijedtség is volt, miután még Katar előtt Észak-Itáliában jártam a fiammal. Grado, Aquilea, a Dolomitok. Úgy érzem, végül onnan is csak emlékeket hoztunk. Mostanában délelőtt távtanítok, cikkeket írok, délben napozom a kertben, délután kerékpározom a hegyekben, este olvasok. Tulajdonképpen ez is tökéletes lehetne. Márai sokszor jár az eszemben. Ő bármerre is élt, mindenhol talált hazát. Ha ismerjük egy hely múltját, tradícióit, még ha be is szorulunk oda, végtelen világban élhetünk. Ezt teszem most a Cserhátban. Van miért-kiért aggódom. Közeli és távoli rokonokért, ismerősökért. Mindazokért, akiket sújt a helyzet. S akiket még fog. Rövidtávon optimista vagyok; nem gondolom, hogy „minden összeomlik”, s életünk sohasem lesz már olyan, mint volt. Ellenkezőleg. Hosszú távon ezért pesszimista gondolatok uralnak. Meggyőződésem, hogy semmit sem tanulunk – ebből sem. Az egyén, s az emberek fenntartotta globális rendszerek alig várják, hogy újra nekiindulhassanak. S újra is fognak indulni. Gőzerővel. Leginkább filozófiai műveket olvasok. A nagy szkeptikus arab költőt, Abú’l-Alá al-Maarrít (XI. század). Axiomatikus sorai vannak. Mint ez: نفسلا يهتشت لاامب حايرلا يرجت هكردي ؤرملا ىنمتي املك ام Magyarul, szabadfordításban: Bármit is akarjon az ember, hajója arra megy, ahová a szél fújja. Tehát: könyv, kerékpár, szemlélődés. (K.B.S.)