ZENTHE SZÍNHÁZ

„ARCUNKRA ÜLT A RÉMÜLET”

RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT A ZENTHE SZÍNHÁZBAN

Vesztegzár a Grand Hotelben, adja magát az analógia (lásd még: Meztelen diplomata), bár senkinek sincs vicces kedve mostanság errefelé. Sándor Zoltánt, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetőjét éppen az előző számunkban mutattuk be egy életútinterjú keretében, most a koronavírus-járvány úgy hozta, hogy ismét megszólítottuk, ismertesse az olvasókkal és a színházba járó közönséggel, milyen változásokat hozott az intézmény életében a kényszerű leállás, hogyan tervezik a következő évadot.

 Március 20-án a magyar kormány elrendelte a korlátozó intézkedéseket. Mi történt a színházzal abban a pillanatban? Hogyan reagáltatok? – Amikor közzétették a kulturális intézmények bezárását, másokhoz hasonlóan mi is megdöbbentünk, és arcunkra ült a rémület, hogy mi lesz most a színházzal. Azt rögtön az elején tudtuk, hogy komoly veszteség ér bennünket anyagilag, erkölcsileg és szakmailag egyaránt. Az évadot nem tudtuk befejezni, ez összesen 69 előadásunk elmaradását jelentette. Osztottunk, szoroztunk, és szomorúan konstatáltuk, hogy összesen 62 millió forint lett a bevételkiesésünk. Nálunk ez nagy összegnek számít, mert más vidéki kőszínházakhoz képest a mi költségvetésünk szerényebb. Ráadásul ez a színészek tiszteletdíját is drámaian érintette.  A Zenthe Színház teljes költségvetésének mekkora részét teszi ki a jegybevételekből származó összeg? – Körülbelül a negyven százalékát.  Ebben a félbeszakadt évadban hány előadást terveztetek? – Összesen 180-at terveztünk, ebből maradt el a már említett 69. Ez több, mint a harmada.  Hogyan kompenzáljátok a már kifizetett jegyek és bérletek közönségét? – A bérletesek az elmaradt előadások értékét ún. kuponban kapták meg, amit a következő évad bérleteiben érvényesíthetnek. Akik vissza kívánták váltani a jegyüket, azok természetesen megtehették, de elenyésző volt a számuk. Tehát működött a szolidaritás, amit ezúton is köszönünk mindenkinek, egyébként csak Tarjánban összességében mintegy kilencezer nézőt érintettek az elmaradt produkciók, tájelőadásban pedig további tizenkilencezret. Nyílván ez nem azt jelenti, hogy ezen előadások összes jegyét  A ZENTHE SZÍNHÁZ OTTHONA már előzőleg el tudtuk volna adni. Mert akkor most nem lenne ekkora a bevételkiesésünk.  A társulat tagjait hogyan érintette a leállás? – Természetesen ők is nagyon nehezen élték meg ezt a rendkívüli állapotot. Hiányzott nekik a játék, a munka, és persze a bevétel. Ez érthető. Hiszen ők a fellépések után kapják a tiszteletdíjukat, így szól a szerződésük.  Nem volt fix fizetésük? – Nem, és ez anyagilag érzékenyen érintette őket.  Hogyan tudtatok rajtuk segíteni? – Előleget tudtunk felajánlani nekik a következő éved előadásainak terhére. Ez sokuknak jelentett némi segítséget. Azt tudni kell, hogy a mi színészeink ez ideig produkciókra szerződtek hozzánk, ami azt jelenti, hogy szabadúszóként máshol is dolgozhattak, tehát a jövedelmük több forrásból származott, viszont sehol sem volt fix fizetésük. Ez egy bevett gyakorlat Magyarországon és másutt is a világon, mert a színházak döntő többsége anyagilag képtelen annyi színészt főállásban alkalmazni, amennyire szükségük lenne.  A Zenthe Színház strukturálisan hogyan épül fel? – Kezdjük a színészekkel! Ez ideig a kezdetektől előadásokra szerződtünk velük és nem évadra. Ezzel együtt kialakult egy csapat, akik évről évre visszatértek hozzánk, és hogy úgy mondjam, tarjáni színészekké váltak, népszerűek lettek, és természetesen ők is megszerették a tarjáni közönséget, ezt az egész közeget, hiszen itt egy új dolog kezdődött, és ilyenben mindig különleges élmény részt venni, legalábbis így remélem.  És a többiek, a stáb? – Majdnem negyvenen vagyunk főállásban, igazgatási és művészeti vezetők, gazdasági, értékesítési és technikai dolgozók, s nem utolsó sorban a műszaki személyzet, akik nélkül egyetlen előadást sem lehetne létrehozni. A műszaki stáb tagjait segítjük abban, hogy különböző iskolákban és szakirányú továbbképzéseken sajátítsák el szakmájuk minden csínját-bínját. Egy részük közmunkásként kezdett nálunk, mára komoly szakemberré váltak a képzéseknek és a színház állította feladatoknak köszönhetően.  Minden rosszban van valami jó, tartja a mondás. Ti, a kreatív csapat, mire tudtátok kihasználni a kényszerű leállást? – Erre az évre és a következőre is megkaptuk a kiemelt színházi státuszt és az ezzel járó támogatást a kulturális tárcától, ami lehetővé teszi a hosszabb távú építkezést. Az előzőekben feszegetett társulati struktúra úgy változik, hogy a következő évadtól húsz színésszel éves szerződést kötünk, ők állandó társulati tagként csatlakoznak a színházhoz. Többségüket az eddig is velünk játszó vezető művészek teszik ki, többek között Bozó Andrea, Kaszás Gergő, Kökényessy Ági és Vándor Éva, de szerződtet-

 SÁNDOR ZOLTÁN

tünk négy fiatalt is, akik gyakorlatukat töltik nálunk mint a Kaposvári Egyetem hallgatói. Művészeti tanácsadóként alkalmazzuk Bakos Kis Gábort, aki most kapott Jászai Mari-díjat, ő egyébként már rendezett és játszott is nálunk korábban. Fölvettünk egy fiatal dramaturgot, Dés Enikőt, aki részben az én munkámat veszi majd át, hiszen a színház hosszú távú programokban is gondolkodik. Szerződtettük továbbá díszlet- és jelmeztervezőként Pallós Nellyt. Kisebb számban jöhetnek majd egy-egy előadásokhoz szerződtetett színészek, ha az adott darab karaktere úgy kívánja, de alapvetően az évadra szerződtetett tagokra alapozzuk az előadásainkat. Igyekszünk egészséges arányokat kialakítani, hogy se’ belterjes, se’ széthúzó ne legyen a társulat, és mindenki a legjobb formáját fussa a következő évadok bemutatóiban és előadásain.  Gondolom, a színház arculatát továbbra is meghatározza, hogy elsősorban utazó színház vagytok. – Így igaz. Természetesen évadról évadra többet játszunk itthon, de a produkcióink 60–70 százalékát tájelőadásként játsszuk.  Csak közbevetőleg kérdezem: a múltkori interjúban elmesélted, hol és merre játszotok határon innen és túl, de nem részletezted, hány játszóhelyetek van Nógrád megyében! – Salgótarján mellett Balassagyarmaton, Szécsényben és Palotáson vannak bérletes előadásaink. Korábban rendszeresen játszottunk Pásztón és Bátonyterenyén is, ám ez a két utóbbi helyszín különböző okok miatt sajnos tavaly már kimaradt a Zenthe Színház tájelőadásaiból. De jelen vagyunk a megyében nagyon sok kistelepülésen, olyan előadásokkal, műsorokkal, amik az adott helyszínen a kultúrházakban technikailag megvalósíthatók.  Lassan megszűnnek a korlátozások, ha csak el nem ér minket a második hullám. A tervek szerint mikor tudtok újra a közönség elé lépni? – Szeptember 18-án. Egyetlen bemutatót tudtunk áthozni az előző évadból. Amikor tisztázódott a helyzet, rögtön értesítettük a bérleteseket és a színházba járókat, mire számíthatnak a jövőben, milyen bemutatókat tervezünk, hogyan indítjuk újra a városi színházi életet.  Mit fogtok bemutatni szeptember 18án? – Gyárfás Miklós Tanulmány a nőkről című zenés játékát. Ez tulajdonképpen egy a hatvanas években bemutatott filmként lett népszerű darab, de azt reméljük, hogy ma is hordoz érvényes és tanulságos mondanivalót a férfi–nő kapcsolatokról.  Szó volt arról, hogy a nyáron is felléptek különböző fesztiválokon. – Ez még csak most alakul, hiszen senki sem tudta, mikortól lehet újra nyitni. Jó eséllyel augusztusban léphetünk színpadra 3–4 helyszínen, van egy brassói meghívásunk, ami konkrét, ott már tavaly is játszottunk.  A hírekben hallhattunk bizonyos Déryné Programról, amelyben a Zenthe Színház is részt vesz. Mondanál erről részleteket? – Ez tulajdonképpen egy kormányprogram, „Színház mindenkinek”, amit a Nemzeti Színház hirdetett meg. A lényege, hogy olyan kis településekre, falvakba is eljussanak színházi produkciók, ahová másként nem érnének el. A költségeket az állam fizeti, így az ott élők ingyen tekinthetik meg az előadásokat.  Elő az ekhós szekerekkel! – Igen. De a tréfát félretéve, ez egy pályázati lehetőség volt, ahol különböző produkciókkal lehetett jelentkezni. Összesen 116 színházi társulat 381 produkcióval pályázott, ebből 41-et fogadott be a program, köztük a mi színházunk 4 előadását.  Ez finoman szólva is igen jó aránynak tűnik. Melyek a befogadott produkciók? Az ördög, a Pillantás a hídról, az Advent a Hargitán és a Szent Péter esernyője. Nyílván az adott helyszínek technikai lehetőségei döntik majd el, hol, mit fogunk játszani. 340 helyszín, jellemzően kistelepülés jelezte, hogy szívesen vendégül látná az előadásokat.  Drámapályázatot is hirdettetek. Igen, a Zenthe 100 programsorozat keretén belül két témában írtuk ki pályázatot. Az egyikben Zenthe Ferenc filmjeiből készített adaptáció, vagy azokból merített téma alapján várunk pályaműveket, a másikban Salgótarján történelméből, annak fontosabb eseményeiből megírt színpadi műveket, illetve fontosabb személyiségeiről, vagy akár hétköznapjairól szóló munkákat várunk, hiszen hamarosan Salgótarján is 100 éves lesz. Szeptember 30. a határidő, elég sokan érdeklődnek, azt reméljük, hogy sok jó pályamű érkezik, és nem csak a díjnyertesek lesznek majd színpadképesek, de több, a következő években bemutatható darab is születik.  Salgótarján korfája és így a színházi közönségé is elöregedőben van. Terveztek-e valamit ezzel kapcsolatban, hogy elérjétek a fiatalokat? – Abszolút! Csak hogy egy példát mondjak, elindítunk egy középiskolás programot, amiben előadásokat szeretnénk elvinni a tarjáni gimnáziumokba, szakközépiskolákba. Ennek létrehozására már fölállt egy kis csapat, a már említett Dés Enikő dramaturg mellett Kökényessy Ági és Baksa Imre mentorálásával. A közönségépítés az alapfeladataink közé tartozik természetesen. Tulajdonképpen a vírusnak „köszönhetjük”, hogy ezeket az új terveket alaposan végig tudtuk beszélni, konkretizálni és kialakítani egy remélhetőleg működő struktúrát és modellt. Egyszóval, van munkák bőven, és alig várjuk, hogy ismét találkozhassunk a közönségünkkel! Kovács Bodor Sándor