ALMÁDI FANNI

Határ a csillagos ég! Kinyílik a világ a tehetséges fiatalok előtt, és – persze, elegendő szorgalommal – a nagy álmok is valóra válthatók. Így szűkebb hazánkból is eljuthatunk a császárvárosba. Almádi Fanni kilencévesen határozta el, hogy mindenáron el fogja énekelni Gertrudis szerepét a Bánk bán című nemzeti operánkban. Azóta is ez a készülődés tölti ki az életét. S jól halad. A fiatal operaénekesnő a szegedi évek után most Bécsben tanul, s készül a nagy mezzoszoprán álomszerepekre.

 Honnan indult a zenei érdeklődése? Hol, mikor, hogyan derült ki, hogy nagy tehetsége van az énekléshez? – A zene kicsi koromtól kezdve mindig jelen volt az életemben. Először hegedülni, majd mellette hárfázni tanultam Oraveczné Orsó Erzsébetnél és dr. Bélyei Lajosnénál, de rájöttem, hogy nagy fába vágtam a fejszém két hangszerrel és a kóruspróbákkal, utazásokkal, így végérvényesen is az éneklés mellett tettem le a voksomat. Makainé Simon Katalinhoz kezdtem járni, és a klasszikus zene mellett musicalben és a könnyűzenében is kipróbáltam magam.  Hogyan jött a vonzódása az operához? – Kilencéves lehettem, amikor a televízióban adták a Bánk bán című nemzeti operánkat. Teljesen elvarázsolt a műfaj, a színpad, az énekesek és természetesen Simándy József, különösen, amikor Bánk népszerű, „Hazám, hazám…” kezdetű áriáját énekelte. Akkor megfogadtam, hogy – lány lévén – Gertrudist eléneklem.  Ehhez azonban – főleg akkor – még nagyon hosszú út vezetett. Hol tanult? – A salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem, és utána kerültem Szegedre, a konzervatóriumba, majd az egyetemre D. Szécsi Edit énekművész-tanárnőhöz. Óriási váltást jelentett a gimnázium után egy teljesen más világba csöppenni, és nehéz is volt. Nagyon...! Ehhez hozzájött még a maximalizmusom és az is, hogy magammal soha nem vagyok elégedett. Ezért az egyetem mellett elkezdtem külön zeneelméleti órákat venni Delley Józsefnétől és énekórákat Kónya Krisztától, akivel lépésről lépésre kezdett felfelé nyílni a hangom, és az egyetemi követelmények mellett tudtam a saját tempómban fejlődni. A gimnázium óriási előnye volt, hogy nagyon gyorsan olvastam és tanultam, mert megszoktam a rengeteg kötelező irodalmat, így a magolósabb tárgyakat hamar letudtam, és visszatérhettem a zenéhez.  Hadd térjek vissza arra: egy fiatal lány miért éppen az operát választja? Ilyen jó hanggal miért nem akart – kortársaihoz hasonlóan – gyorsan megasztárrá vagy valamilyen más popcsillaggá avanzsálni? – Az opera világa varázslatos! A mozik és akciófilmek sodró lendületéhez képest ez sokkal „lassúbb” műfaj, amely megköveteli magának a fokozott figyelmet. A cselekmények egyszerűbbek, nem túl bonyolultak. Nézzünk meg egy áriát: kis túlzással öt mondatot, ha meg kell jegyeznünk. Itt a zene beszél, nem a szavak. Az áriának nem az a lényege, hogy tovább vigye a cselekményt, hanem az, hogy lefesse a zene az adott hangulatot. És igen, ha szeretek, öt percen át szeretek, egyre mélyebben, és ha gyűlölnöm kell, akkor a végére már látom a másik vesztét, és Isten mentse meg őt tőlem!  Hogyan került ki Bécsbe? – Mindig is szerettem volna kijönni, mert vonzott a város, emellett pedig ott tanított Bátori Éva, és szerettem volna nála tanulni. Az iskolát ott egy év után abbahagytam, mert elégedetlen voltam vele, de a tanárnővel ettől függetlenül dolgoztunk tovább. Számomra ez nagyon fontos lépés volt, bármennyire is logikátlannak tűnik. Az egyetemek nagyon sok esetben futószalagmunkát kívánnak. Azzal, hogy elmentem negyven órában dolgozni – a harminc helyett – én mondtam meg, hogy ki lesz az énektanárom, a korrepetítorom, mibe fektetem a pénzem és az időmet.

 ALMÁDI FANNI

Én pedig csak a legjobbaktól vagyok hajlandó tanulni!  Helyes! De miért…? – Rengetegen vannak a pályán, és nem érek rá az idővel játszani. Bele se mer gondolni az ember, mibe kerül egy verseny, vagy előéneklés: utazás, szállás, étkezés, verseny és a korrepetítor díja – ezek önmagukban is több száz eurót tesznek ki –, a smink, a ruha és a cipő. Igen! A külső döbbenetesen fontos: egyszer egy meghallgatás után a zsűri elnöke a fejemet a kezébe vette, tüzetesen átvizsgált, és forgatgatta. Mindennek passzolni kell. Azt, hogy a rendező elképzelésébe ki és mi illik bele, soha nem lehet tudni...  Milyen a bécsi élet, a császárváros zenei világa? – Ügynökség nélkül lehetetlen színpadra kerülni. A pályakezdők az esetek kilencvenkilenc százalékában vidéken kezdenek. Bázisnak viszont nagyon jó, és amíg egy társulat nem vesz fel, addig ott maradok. Már a legelején közölték velem, hogy nagyon későn érő, sötét hangszínem van, amely 27–28 éves korom körül kezd majd beérni, és akkor éri meg elkezdeni a meghallgatásokat.  S milyen ez a titokzatos hang? Melyek a szerepálmai? Bár: Gertrudist már említette… – Mezzoszoprán vagyok. Igazi női szerepek, amelyeket nem egy 22–23 éves fiatal hangjára írtak. Ezeket fizikailag sem bírná el egy kezdő énekes. Ilyenek: Carmen, Delila, Leonóra, Gertrudis, de a nadrágszerepek Rómeóját is a tarsolyomban akarom tudni!  Egy fiatal énekes hol tud tapasztalatokat szerezni? – Eleinte nagyon sok mesterkurzusra jártam, mert kerestem az utamat, hasonló érdeklődési körű társaságban akartam