KARANTÉN
„MEGJELENTEM AZ ONLINE VILÁGBAN!”
RÓNAI RÓBERT EGYRE TÖBBET FIGYEL A „MOST”-RA A salgótarjáni származású Rónai Róbert leginkább a kilencvenes években működő Blueseum együttes énekeseként vált ismerté a városban, sokan emlékeznek még törzs helyükre, a legendás Rock-ruhatárra, amely a Józsiban várta az élőzene kedvelőit, míg mások középiskolai tanárként találkozhattak vele. Aztán az élet Budapestre repítette őt is, sok kortársához hasonlóan. Mára jó nevű szórakozóhelyek ismert disc-jockeyja lett, illetve jógaoktatóként tanít egy másik kultúrát. A vírus okozta karantén alapvetően megváltoztatta eddigi életformáját. Arra kértük, mesélje el olvasóinknak, hogyan reagált az új kihívásokra.
…ANTANTÉNUSZ SZÓ-KARANTÉNUSZ...
Furcsa, hogy KBS akkor kért meg arra, hogy a Tarjáni Városlakó Magazinba írjak valamit a karanténlétemről, amikor éppen én is úgy éreztem bő egy hónap elteltével, hogy valamit írásban is rögzíteni kellene erről a megváltozott létezésről. Persze, nem gondoltam akkor nagyon publikusnak az írást, talán csak a Facebookon az oldalamra kitenni, vagy azt sem… De ez egy megtisztelő felkérés, és ennek megfelelően gondolom át ezt a karantén-időnek hívható, már több mint hat hetet. Igyekszem keveset csapongani az idősíkok között, mert talán egy lineáris, múltból a jelen felé tartó mesélés tudja érthetően rendszerbe tenni azt, amiben ha benne vagyok, mert talán észre sem venném, hogy ez is az. Csak új, váratlan és ismeretlen, hiszen tapasztalatok nélküli. Valamennyire mégis kell csapongani viszont, mert az ajánlott terjedelemben lehetetlen ennek a másfél hónapnak minden fontos mozzanatát belesűríteni. Mikor az első magyar fertőzést bejelentették, éppen azon a helyen voltam, ahol péntek esténként dj-zni szoktam. Arról beszélgettünk, vajon hány péntekünk van még? A helynek és nekem. (Jutott még kettő…) Minden nap
JÓGA PÓZ 18
TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN
2020 / 2
legalább két különböző elméletem volt a koronavírusról… Aztán bejött a hétköznapi nyelvünkbe pár, korábban alig használt fogalom: karantén, kijárási tilalom/korlátozás, operatív törzs, rendkívüli felhatalmazás stb… Valami elkezdett változni, de mégis abban a két hétben nehezen tudtam elképzelni, hogy itt is úgy leáll az élet, mint akkor már sok országban. Aztán egymás után, napokon belül lemondták a jógaóráimat mindenhol, a privát vendégeim is otthon maradtak. Tehát én is. Furcsa, vegyes érzések és gondolatok, de leginkább a munkáim elvesztése miatti szorongás és bizonytalanság volt jellemző. Mindent, amit csinálok, emberekkel, közösségben végzek már régóta Budapesten, Budaőrsön, Törökbálinton. A jógaoktatást és a dj-zést is. Ha nincs közösség, csoportok, közönség, akkor hogyan lesz? Azokban a napokban sokakkal sokat beszélgettem arról, ami van. Abban többnyire egyetértettünk, hogy olyan van, amilyen nekünk még nem volt. Tehát egy ismeretlen, váratlan helyzet és egy krízis, amiről nem tudni, hogy pontosan mekkora… Erről eszembe jutott Mesterem definíciója a krízisről, miszerint: „a krízis az a helyzet, amit sem megkerülni, sem átugrani nem lehet. Csak átmenni rajta…”; és idézte Jacob Morenót is, aki a krízisre a legjobb válasznak a spontán reakciót tartotta. A spontán viselkedés az, ha váratlan helyzetre ismerősen reagálunk, ismerős helyzetre pedig váratlanul – nem szó szerinti idézet, de ez a lényege… És mikor ez bevillant (beflasheltem! … tudom, ez nem ide való), akkor ez engem is áthangolt. Az első reakcióm, aminek gyor-
DISC JOCKEY
san érezhető hatása lett, egy videó, amit a telefonomra vettem fel egyedül a jógastúdiómban. Előzménye persze ott van abban a két hétben, amit már említettem. Rengeteg mindent lehetett olvasni a vírusról. Arról, hogy mennyire különböző a lefolyása, hogy kik veszélyeztettek, kik kevésbé stb.... Feltűnt, hogy két dolog volt visszatérő ezekben a cikkekben: a koronavírus a tüdőre veszélyes leginkább; erős immunrendszerrel legyőzhető. Olvastam annak az angol(?) srácnak a naplójából részeket (amit egy magyar internetes portálon hoztak le viszonylag frissen), aki még januárban, Vuhanban kapta el a vírust, és leírja azt a három hetét, amit átélt a fertőzés alatt. Mint jógatanárnak sokféle oldalt ajánlanak, ahol a lehetséges gyógymódokról: gyógynövénykúra, szaunázás stb… és még sokféléről lehet olvasni. Feltűnt, hogy nem olvastam olyat, ami a tudatos légzés fontosságát hangsúlyozta volna. Karantén: A karantén szó eredetileg a XIV. századi Quaranta giorni olasz kifejezésből ered, ami negyven napot jelent. (Ezt is az aktuális olvasmányokból tudtam meg.) Aztán annyit mondtam, hogy karantén, hogy elkezdtem szójátékot játszani…. antanténusz szórakaténusz… antanténusz szó-karanténusz…és ezzel a címmel csináltam egyórás mixet a mixcloudra, talán a második estén… (az antanténusz szórakaténusz halandzsa mondóka sumér eredete hitelesen nem bizonyított, sőt!) Igen, most ez kitérő volt. Mert ez is csak beugrott, mint tét nélküli vicces gondolat, ahogy Selvarajan Yesudian is beugrott és az ő légző és immunerősítő gyakorlatai, amit szoktam a jógaórákon is gyakoroltatni. És hirtelen elhatározásból (ez tényleg egy spontán akció volt!) felvettem egy ötperces gyors pranajama/légzésgyakorlatot a telefonomra. Ilyet korábban még nem tettem! Még akkor este feltettem a Facebook-oldalamra, csak mint gyorsan megtanulható technikát, amire napi pár percet érdemes rászánni. Egyszer csak elkezdtek özönleni még akkor a lájkok, köszönő kommentek. 24 óra alatt több mint 1200(!) megtekintése lett a videónak. És innentől minden nap felvettem a telefonommal néhány légzésés jógagyakorlatot, átlag 15 percet. Pár nap múlva kérdezték, hogy tartok-e online órát? Én? Van egy laptopom, igaz, de csak böngészésre használom. Mikor
