KULTÚRA
KIHÍVÁSOKKAL TELI PÖRGÉS
HANDÓ PÉTER ÍRÓ-KÖLTŐ A MŰVÉSZET SÚLYÁRÓL, KÖZÖSSÉGÉPÍTŐ EREJÉRŐL Handó Péter a salgótarjáni kulturális élet hiperaktív alakja, aki amellett, hogy íróként és költőként szerzett nevet magának, sok-sok éve hétről hétre számtalan rendezvényt szervez, részt vett a Balassi Bálint Asztaltársaság alapításában és munkájában, szerkesztette a Palócföldet, kiállításokat nyit meg, pódiumműsorokat vezet, sokféle művészeti ágban, műfajban jeleskedik. A koronavírus-járvány azonban a tevékeny kulturális szervezőt a másik végletbe taszította: tétlenségre ítélte. Kíváncsi voltam, hogyan élte meg ezt a keserves időszakot, s közben végighaladunk sokszínű pályáján. Tartsanak velünk!
14
TARJÁNI VÁROSLAKÓ MAGAZIN
2020 / 2
teri vizsgát, ahol más klubok vezetőivel ismerkedhettem össze, így mi is mehettünk másokhoz, mások is jöhettek hozzánk. Műsort vittünk és műsort hoztak. Klubszínpadi jeleneteket írtam és rendeztem. Önállóak, önfejűek és öntörvényűek voltunk, akár a kortársaink. Az egész klubmozgalom kezdett kicsúszni a pártfelügyelet alól, s talán ennek az elhajlásnak a feltérképezésére indult egy országos kutatás. Mi lettünk a tíz tanulmányozott klub egyike. A kutatásokat Brunda Gusztáv és Rákos Csaba végezte. Guszti verseket publikált a Palócföldben, és elkezdtem bombázni a műveimmel. Hihetetlen, hogy az akkori zsengéimet milyen türelemmel olvasta és véleményezte. Ha nem karol fel, bizonyosan korán feladom. Mikor, hol jelentek meg az első műveid? – 1987 szeptemberében mutatott be Horpácsi Sándor a Nógrádban. Mellé három versem közölték. Aztán 1988 tavaszán debütálhattam a Palócföldben is. Ez nagy áttörést jelentett, miután egy irodalmi körökben befolyásos személy ’82-ben kijelentette a Szepesi József által közölt Egy villanyszerelő naplójából nyomán, hogy míg ő él, én a Palócföldben meg nem jelenhetek, mivel az a munkahelyi napló, amely Jóska írásának alapját képezte, az enyém volt. Túl nagy botrányt kavart. Ekkorra azonban a társadalmi változás szelét már érezhet-
FOTÓK: KBS
Honnan indultál? – A zagyvarakodói kórházban születtem, munkáscsaládból származom. Apám kovácsnak tanult, de talán sohasem dolgozott a szakmájában. Nagyapám fuvaros volt, míg a földjét, lovait el nem vette a szocializmus. Ugyanakkor a nagyszülői házban tisztelet övezte a könyveket, a tisztaszobában tartották őket. Itt cseperedtem hároméves koromig; ennek köszönhetően kaptam a Péter keresztnevet. Nagyapám ugyanis kijelentette: vagy Péter lesz az első unokája, vagy a szüleim mennek a háztól! 1964-re felépült a házunk, odaköltöztünk. Ha tovább maradunk, nem csak elsőáldozás és bérmálkozás keresztségén esem át, hanem papi pályára is irányítanak. Kijelentették, hogy a család mindig adott papot az országnak, s mint elsőszülöttnek, erre a pályára kell lépnem. Ám a zagyvai templom rideg légkörét már gyermekfejjel is nehezen viseltem el. Anyámtól folyton azt hallgattam: „Tanulj, fiam, mert a tudásod nem vehetik el!” Ugyan lázadtam ez ellen is, mégis belém ivódhatott az anyai szó, mert a katonaság után leérettségiztem. Volt mit bepótolnom, hiszen szakmát kellett választanom, hogy minél előbb gondoskodni tudjak magamról. Így lettem acélgyári villanyszerelő tanuló. Mikor írtad az első verseidet, novelláidat? – Az első versek alsó tagozatos koromban születtek, lányszíveket hódítani – nem sok sikerrel. Gyermekfejjel próbáltam regényt és színdarabot is írni, ami nem volt több mint egy-egy olvasmányélményem utánzása. Viszont felhagytam vele a szakmunkásképzés idején. Frázisok helyett a fázist kertestem... Hosszú loboncot növesztettem, a Jugóból hozott Super Rifle farmerom térdben hippisre beszűkíttettem, s tiritarka pólókat öltve, rockkoncertekre jártam. Meg heti két alkalommal a zagyvai moziba. Talán az utóbbinak köszönhetően keveredtem be a művelődési ház ifjúsági klubjába. 1979 őszén az intézmény- és a klubvezető úgy döntött, hogy én vezethetném a továbbiakban a klubot, s ahogy a váltás megtörtént, a régi tagság elszelelt. A korosztályomból és fiatalabbakból szerveződött az új csapat. Tele voltunk ambícióval, nem féltünk harcolni az elképzeléseinkért. A heti egyszeri nyitva tartást kettőre tornásztuk fel, a hétvégeken közösen kirándultunk, buliztunk. 1980-ban letettem egy klubvezetői és egy játékmes-
tük. Az 1983–84-es katonai szolgálatom után új, saját életet kezdtem a Szobabérlők Házában, ahol túlnyomórészt pályakezdő értelmiségiek laktak, élénk szellemi életet folytatva, amelyben minden tiltott irodalom megvitatása helyet kapott. Ebben az olvasztótégelyben forrtam íróvá. A nógrádbéli megjelenésemre nem sokkal azt követően került sor, hogy biciklivel megjártam Görögországot. Elkerekeztem az Olimposzig, a Meteorákhoz, Athénba. A palócföldit pedig az Alexandriai-fennsíkon tett kerékpáros kóborlásom előzte meg. Ezek irodalmi, személyiségfejlődési szempontból is meghatározó kalandoknak bizonyultak. Hol kapcsolódtál be a szervezett irodalmi életbe? – A ’80-as években az irodalom közösségteremtő erővel bírt. Még munkásközegben is elképzelhetetlen volt irodalom és művészetek nélkül létezni. Nem hét szabad művészet volt, hanem a művészet szabadított fel hétről hétre. Ha ismeretlen szerző vagy mű került elő egy-egy beszélgetés során, másnap a könyvesboltban, aztán a könyvtárban kutakodott az ember, és elment megnézni a szóban forgó kiállítást, ha nem jutott el a megnyitójára. Jártunk író–olvasó találkozókra, művészettel kapcsolatos előadásokra. Még fokozottabban inspirált erre a szobabérlők házi közeg, amelyben esténként pályakezdő írók, képzőművészek, zenészek, előadók verődtek össze. Kézről kézre jártak a legújabb művek, s vérre menő viták alapjait képezték, miközben senkinek sem volt arra esélye, hogy áttörje az akkori falakat, nyilvánosságot kapjon a munkássága. 1988-ra egyértelmű lett, hogy valamilyen csoportosulást létre kéne hoznunk. Aztán novemberben, miután Kis-Ázsiából hazatértem, négyen, Veres Andrea, Kelemen József, Vincze Dezső és én fölkerestük Brunda Gusztávot, a megyei közművelődés vezetőjét, segítsen egy irodalmi egyesület létrehozásában. Ő javasolta a Balassi Bálint Asztaltársaság nevet, és bábáskodott fölöt-
HANDÓ PÉTER: FRÁZISOK HELYETT FÁZIST KERESTEM
