GÓDOR ANITA
Köszönöm, Anya!
Az életet. A szeretetet. A biztonságot. A féltést. A tiltást. A megengedést. Az elengedést. Köszönöm, hogy mindig mellettem álltál. Akkor is, amikor nem akartam. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy az embert a hibáival együtt kell elfogadni… és szeretni. Akkor is, ha nem tökéletes. Így lettem én. Olyan, amilyen. Állandó változó. Tökéletesen tökéletlen. De szerethető. …és amióta Anya vagyok, már pontosan tudom, hogy milyen nehéz lehetett velem. Szeretni… akkor is, amikor nem volt bennem semmi szeretetre méltó. A tökéletest könnyű szeretni. De nincs olyan, hogy tökéletes! Se gyerek, se élet, se kapcsolat! 68 CsPM
Anyává válni misztikum, de az anyaság -valljuk be- sokszor nem egy hálás, mesebeli szerep. Nem tudsz minden pillanatban „jól” szeretni. Meg kell találni az „arany középutat”, hogy ne legyél se túl sok, se túl kevés. Te mindig csak jót akarsz neki, de Ő, azt -abban a pillanatban- nem úgy gondolja… és szemtelen lesz, és visszadumál, és mindent IS jobban fog tudni nálad. Igen, lehet utálni is fog! …mert csalódott, mert haragszik rád, mert gondolkodás nélkül kimondja mindazt, amit érez, amit gondol rólad. Türelmesnek kell lenni. Idővel majd újra minden a helyére kerül. Nem az eredeti helyére, de a helyére. …és mindeközben te ugyanúgy szereted, mert az anyai szeretet feltétel nélküli.
