Drága Mama!

BLOGI

Drága Mama!

Jó pár évvel ezelőtt, ha valaki azt mondja, eljön az idő, mikor százezres olvasótábor lesz a tanúja annak, hogy köszönetet mondok Neked Anyák Napja alkalmából, biztos csípőből rávágtam volna: képtelenség! Ahogy mondtam volna ezt annak idején még jó pár dologra... Főleg olyasmikre, amik a Te fejedből pattantak ki, engem segítő ötletek gyanánt.

Hisz bár már tudom, hogy Téged mindig is a legjobb szándék vezérelt, mikor javasoltál bármit, én magam még nem álltam készen mindezek fogadására. Főleg, mert az elképzeléseid alapvetően meglehetősen kis százalékban találkoztak az én terveimmel.

Nincs ebben semmi meglepő, hisz oly sok alapvető dologban különböztünk mindig is, amennyi csak lehetséges.

Mégis egymást választottuk erre a mostani ’földi etapra’, ahol immáron 15 éve vagyunk kénytelenek kettesben BOLDOGulni, mióta Papa úgy döntött, eljött az ideje, hogy Ő már csak odafentről „igazgassa” tovább a dolgainkat.

Nem gondoltam volna, hogy pontosan tudta, mit csinál. De az idő végül Őt igazolta. Na meg minket is. Téged és engem. Egy nem klasszikus Mintaanyát és az Ő nehezen érkezett egy szem lánygyermekét. Egy Nőt, aki sokszor a kínok kínját kiállva élte meg az anyaságot.

Aki évekig gonosznak érezte és mondta magát, és mindezért folyamatosan büntetett gyakorlatilag mindkettőnket...

Akiről én magam is csak pár évvel ezelőtt tudtam meg, hogy a lehető legjobb Anya. A legjobb, akit csak választhattam magamnak erre a mostani életre. Akivel már ki tudja mikor „leboltoltuk”, hogy itt találkozunk és közösen teremtünk ezt-azt, amire aztán a Lelkünk mélyén büszkék lehetünk.

De előbb még bevállalunk egy rakat fájdalmat, szenvedést és lemondást azért, hogy én mostanra az lehessek, aki vagyok. Ott tarthassak, ahol tartok. Azzal élhessek, aki igazán megbecsül és szeret, aki mellett biztonságban érzem magam. Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, aki nem akar megváltoztatni, akinek nincsenek teljesíthetetlen elvárásai irányomban.

Akivel megélhetem azt, amit Ti annak idején Papával.

Aki mellett már nem érdekel, hogy én magam jó eséllyel sosem lehetek Anya.

Mert Ő megad nekem minden egyebet egy számomra tökéletes élethez.

Szeretetet, elfogadást, közös örömöket, inspirációt, támogatást és fejlődési lehetőséget.

És aki az eddig az életemben megfordulók közül az első, aki Téged is igazán tisztel és becsül.

Mert pontosan tudja, hogy Neked köszönheti, hogy az alapvető értékrendem passzol az Övéhez. Hogy van bennem elegendő türelem, elfogadás és megértés mindahhoz, amiben különbözünk. Hiszen melletted megtanultam, hogy ennél a három dolognál kevés fontosabb van ahhoz, hogy az ember képes legyen olyan kapcsolatot fenntartani, mely mindkét fél számára értéket ad.

45. közös Anyák napjánk alkalmából köszönöm tehát Neked azt az életet, amit segítettél megteremteni, s aminek az alakításában mind a mai napig részt veszel legjobb tudásod szerint. Köszönöm, hogy amíg élek vigyázod a lépteimet és a magad módján egyengeted az utamat, ahogy Papa is odafentről. Én pedig cserébe igyekszem úgy élni, hogy mindketten büszkék lehessetek rám - Te itt, Ő ott. A jó hír pedig az, hogy egyre több biztató részeredményem van. Melyeket már egyre ritkábban szül a megfelelési kényszer és a maximalizmus. És egyre többször az a belső vágy, hogy mindketten megélhessük azt, amiért itt vagyunk.

Isten éltessen jó egészségben drága Mama, szeretettel köszönök Neked mindent! A Te kicsi Bogid