Család napja, ments ki innen!

VENDÉG SZERZŐ

Család napja, ments ki innen!

Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy 3500 karakterben írhatok a Családról. Egyetlen pillanat alatt gondoltam, ez a világ legkönnyebb témája. Mert a család, az család. És itt meg is álltam.

Mert mi is a Család?

Erre rengetegen rávágnánk, hogy „apa, anya gyerekek, csupa szív szeretet” én ennél azonban biztosan többet szeretnék. Így gyorsan felkutattam a netet és kiderült, hogy védőszentje Szent József, a férfi, aki felnevelte Jézust. A férfi, aki tulajdonképpen más gyermekét nevelte, még akkor is, ha jelen esetben Isten volt ez a „másik”.

És azt gondolom ebben a pillanatban igazságot is nyert az, amiben én hiszek. A család nem más, mint vérségtől függetlenül egymás szeretetének és akaratának közössége.

És ahogy leírtam a fenti mondatot, megnyugszik a szívem. Mert igen. Ma, amikor mindenhonnan propagandák jönnek mennek, amikor pro és kontra gyűrűzik; a család az apából és anyából áll, kontra szivárványcsaládok és csonkacsaládok egyetlen dolgot elfelejtünk: magát a szeretet közösségét.

Mert számomra ezt jelenti a család. A közösséget, ahol az ember tiszteli, szereti és elfogadja a másikat.

És igen, látok átlagos családokat, akik nem színesek, akik nem csonkák, akik egymás kezét fogva harcolnak a világ ellen, de egymással sosem. Mert tudják, hogy a család, amit alkottak szent és a szeretet köti össze.

És látom a némán küzdőt, aki megértést sosem talál, helyette megalkuvásokkal telve éli az életét, megad mindent és azon túl is, de néha felnéz az égre, elmond egy imát, mert hiszi, hogy a család szent és van, amikor csak a hitel köti össze.

És látom a szivárványcsaládot is, ahol minden este a küszöbön hagyják a fájdalmakat, ahol egymás kezét fogva álmokat szőnek és pénzt kuporgatnak, hogy egy másik országban egy másik világban kezdjenek majd új életet, ahol talán lesz esélyük egy gyermekre, akit óvhatnak, félthetnek, nevelhetnek és szerethetnek. Mert tudják, hogy a család, amit alkottak szent és a szeretet köti össze.

És persze látom a csonka családot, ahol hiába a két vagy három gyerek, a strand előtt nem kapnak majd egy szülővel családi belépőjegyet, mert az nekik nem jár. Ahol nevetéstől, sírástól, akarattól és sokszor kudarctól és győzelemtől hangos a ház, mert tudják, hogy a család, amit alkottak szent és a szeretet köti össze.

És hallom nem egyszer az égbekiáltó zokogást, amikor hangosan és üvöltve zengik oly sokan: Ez nem család! Majd letörölve a könnyeket, ismét megpróbálják, ismét nekifeszülnek ezerszer és eggyel mindig többször, mert tudják, hogy a család, amit alkottak szent és abban hisznek, túlélik, ha nem a szeretet köti össze.

És persze a magányos, a törött és sebzett szívek is mind arról álmodnak, hogy alkothassanak egyet ebből a szentségből, ahol a kerek általában szögletes, ahol semmi nem sima, ahol ezerszer hangzik el a nem bírom tovább némasága, de mindannyian tudják, hogy a család, amit alkottunk szent és a szeretet köti össze. Ha igaz.

A család, ami szent, ami tele van reménnyel, tele van halk, soha ki nem mondott fohásszal, tele van szakadással, töréssel, de egy valami mindig közös benne, hogy az lehetsz benne, akivé lenned kell. Ahol önmagad lehetsz, szárnyalhatsz, szerethetsz, ahol rád nevetnek és soha nem ki. Ahol felnéznek rád azért, aki vagy, és nem azért, amit nyújtani tudsz. Mert hiszem, hogy a család több, mint a mikroközösség, több, mint alkotott, vágyott és megszenvedett egység. A család maga a biztonság. Amikor azt érzed: Hazaértél. Végre. Végleg.

Todorovits Rea