A tudatos egészség útja! – Hogyan rombol a stressz, a félelem?

PETŐ CSILLA

A tudatos egészség útja! – Hogyan rombol a stressz, a félelem?

Naponta megjelenik az életünkben valami, ami félelmet generál bennünk. Hallgatjuk a híreket, tv-t nézünk, és az interneten is lépten nyomon belebotlunk negatív információkba.

Ez a folyamatos információ cunami túlterheli az idegrendszerünket.

Az idegrendszer túlterheltsége, a szervezet számára egy állandó készültségi állapotot eredményez.

Ráadásul minél több hasonló információ ér bennünket, azok szépen lassan beépülnek a tudatalattinkba. Ha valamit több helyen többször ismételnek az elménk elhiszi, olyan, mint egy program. Ahogy pozitívan is programozhatjuk magunkat, úgy ez negatív irányban is megvalósul.

Sőt, ha jobban ránézünk az életünkre, elménkre, sokkal több a negatív érzés és gondolat, mint a pozitív.

Ébernek lenni kötelező, de ami beépül mégis, az olyan alattomosan teszi mindezt, hogy észre sem vesszük. Mi is pontosan a félelem?

„A félelem a jövőbe vetített negatív kép, ami sosincs a jelenben” (Pető Csilla)

Talán elcsépelt szavak, hogy légy mindig a jelenben, de a jelen-lét, az mindig az adott pillanat, és ha jól belegondol bárki, ha jelen vagy, ott nincs félelem!

Mitől szoktunk félni?

- félünk, hogy betegek leszünk

- félünk, hogy majd történik valami rossz velünk

- félünk, hogy elveszítjük a munkánkat

- félünk, hogy elveszítjük a családtagjainkat

- félünk attól, hogy meghalunk

Ugye, ismerős gondolatok?

Hogyan rombol a félelem, a stressz? Az agyunk nem tesz különbséget, vélt vagy valós veszély között, ami azt jelenti, hogy szemben állunk egy oroszlánnal, vagy csak attól félünk, hogy valami veszély leselkedik ránk, mindegyikre pontosan ugyanúgy reagál. Megemelkedik a stresszhormonszintünk, azaz a kortizol szint.

Ha sok a stressz és a félelem az életünkben, és tartósan fennáll a magas kortizol szint, az mellékvese kifáradáshoz vezethet.

Romlik a koncentrációs képességünk, nem tudunk jól aludni.

Az éjszakai minőségi alvás fontos része az éltünknek, hiszen meghatározza a következő napunk dinamikáját is.

Az állandó nyomás kedvezőtlen folyamatokat indít el az agyban és a testtartásunkban is, és minél hosszabb ideig áll fenn ez az állapot, annál nehezebb orvosolni.

Az állandó stressztől romlik a memória, a krónikus stressztől az agy leépülhet.

Ha javítani szeretnénk a stressztűrő képességünket, csökkenteni kell a kortizol agyunkra gyakorolt hatását!

Mi történik, ha veszélyt észlelünk? Ez ugye, lehet vélt vagy valós veszély! Két módon reagálhatunk erre: - fuss - vagy üss. A félelem, vagy veszélyérzet hatására az agy kiadja a parancsot és stresszhormonokat termel, hétköznapi nyelven megnő az adrenalin szint, ami azt eredményezi, hogy magasabb lesz a pulzusunk, nő a vérnyomásunk, hiszen ez kell ahhoz, hogy cselekedni tudjunk. Futni, vagy ütni.

Ha vélt veszély van, ez a folyamat akkor is megtörténik, de mivel nem kell futni, vagy ütni, és ezek a tünetek megjelennek, akkor beszélünk pánikbetegségről, ami az emberek elmondása szerint a semmiből jelenik meg. Egészen biztos, hogy volt egy gondolat vagy érzés, ami ezt előhozta. Ha nincs valós veszély és ezek a tünetek megjelennek, legjobb elmenni mozogni egyet, hogy a megemelkedett stresszhormonszint lecsökkenjen.

Mégis mit tehetsz, ha megjelenik a félelem? A félelem legtöbbször alaptalan!!!! Vizsgáld meg, miért jelent meg, mit akar üzenni!

Pár példa:

- félek attól, hogy beteg leszek – tegyél mindennap azért, hogy megtartsd az egészséged

- félek attól, hogy nem tudok meggyógyulni – keresd meg a megfelelő szakembereket, akik tudnak segíteni és tegyél meg te is mindent a pozitív eredmény elérése érdekében (testi, lelki és szellemi szinten is)

- félek attól, hogy elveszítem a munkám – tégy meg mindent azért, hogy ez ne következzen be, ha mégis megtörténik, légy biztos abban, hogy hamar találsz másikat

- félek attól, hogy meghalok – ez egy olyan dolog, ami mindenképpen be fog következni, persze nem mindegy mikor (A születés pillanatában rálépünk a halálunkhoz vezető útra), fogadd el

- félek attól, hogy elveszítjük a családtagjainkat – a félelem az aggódás, csak rád van negatív hatással, az ő életükre nincs hatással ez

Mit tehetünk azért, hogy ezeket a hatásokat csökkentsük vagy teljesen kiiktassuk az életünkből?

- néha tarts médiaböjtöt

- ha valamitől félsz, tedd fel a kérdést, tudsz-e tenni azért, hogy ne következzen be

- meditálj, emeld a rezgésszinted

- ha valami bánt, ne tartsd magadban, beszélj róla a hozzád a legközelebb állóknak

- tanulj minél többet a tested működéséről

- a mozgás képes csökkenteni a stresszhormont a szervezetedbe – mozogj rendszeresen

- a mozgásnál fontos, hogy kardió mozgást végezz

– legjobb, ha naponta gyalogolsz

- hallgass olyan zenét, ami emel téged

- táncolj, ha szeretsz táncolni

- minden olyan dolog, ami számodra öröm forrás, tölts vele minél több időt

- ha sok a negatív gondolatod és érzésed, írd ki magadból és a papírt égesd el (nézd végig, ahogy elég a papír, mert amit a szem lát, hogy megsemmisül, azt elhiszi az agy)

- amikor lefekszel aludni, adj hálát azokért a dolgokért, amik az életed részei

- mindig nyugodt környezetben térj nyugovóra

- ne tarts haragot, bocsáss meg

Végül, de nem utolsó sorban, hívd meg a pozitív érzelmeket, a pozitív gondolatokat az életedbe!

Egy kis történet a félelemről:

Összehúzta magát, a sarokba kucorodott, a gerincén verítékcseppek gurultak végig, keze és lába jéghideg volt, fejét a térdeire hajtva rettegett, ledermedve, tehetetlenül.

Félt a jövőtől, nem tudta pontosan megfogalmazni, hogy mitől, de félt!

Nap mint nap és még jobban összekuporodva remegő ajkakkal várta, hogy majd jön valaki és megmenti. Nem jött!

Gondolkozni már nem tudott, mert minden sejtjében ott volt a rettegés.

Olyan érzése volt, mintha minden pillanatban ott lebegne a nyaktiló a feje felett, ami bármikor lecsaphat rá. Beszélni nem mert róla senkivel. Gondolkozni már nem tudott, mert mindene be volt szűkülve! Az elméje, a lelke, az élete! Egy saroknyi félelem maradt neki, fogyott az ereje és napról napra kilátástalanabbnak látta a helyzetét. Nem mozdult, mert minden nappal egy újabb hírt olvasott, amitől bizonytalannak érezte jövőjét. Rettegett, hogy legalább túlélje! Elbújt! Az elméje ledermedve, a lelke hiába küldte a jeleket, hogy a félelmei kergetik a halálba! A veszélyt kívülről várta, de ott volt benne. Az ujjai már elfehéredve, ahogy markolta a térdét és a szemeit is becsukta, hogy még láthatatlanabbá váljon! De így a világot sem láthatta, a semmit látta, és minden rejtve maradt a számára.

Fogy a tér, fogyott az ereje, nem mozdult, bár néha egy-egy pillanatra még úgy érezte, jó lenne megmenekülni, de aztán feladta. Elfogyott a tér. Megszűnt a lüktetés. Vége lett. A lelke szabaddá vált újra. Így a veszély, amitől annyira rettegett sosem érte el.