RÓNAI KATALIN
Mitől jó egy társasjáték? Catan telepesei, és a többiek Paulik Tamással a Magyar Társasjátékos Egyesület elnökével újabb, immár az utolsó előtti fejezethez érkeztünk beszélgetésünknek. Mindössze talán egy hónap van hátra, hogy fellebbenjen a fátyol, és megtudják kedves olvasóink, és az érdekelt kiadók, melyik az a társasjáték, melyet a négytagú zsűri a legjobbnak ítélt és a Magyar Társasjáték Díjjal jutalmazza. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Paulik Tamással, a Magyar Társasjátékos Egyesület fiatal elnökével beszélgettünk, és bár sosem gondoltam volna, mégis így történt, beszélgetés folyamunk eme állomásán még mindig találtam olyan témákat, amelyek a társasjátékok hatásaival kapcsolatban érdekeltek. Ezekről beszélgettünk.
Kedves Tamás, ma az egyik áruházlánc üzletében járva szemtanúja voltam, hogy az egyik vásárló egy „Catan telepesei” társasjátékot tett a kosarába. Emlékeimben felvillant, hogy ez egyike a sikeres és rendkívül kedvelt társasjátékoknak Ott rögtön fejembe is véstem azt, hogy jusson eszembe megkérdezni Öntől, melyek azok a tényezők, amelyek által egy társasjáték ennyire kedveltté válik? Vannak-e ehhez „spéci adalékok”? A Magyar Társasjáték Díjjal is az ilyen típusú játékokat keressük. Nagyon sokan felteszik nekünk ezt a kérdést, hogy milyen adalékoktól lesz népszerű, populáris egy játék, mitől szeretik az emberek. Azt gondolom, erre valójában nem lehet választ adni, inkább arra lehet választ adni, hogy mitől rossz egy játék. Van egy csomó olyan dolog, amelyre a tervezőnek egy játék tervezése közben oda kell figyelnie, ezek olyan hibák, amelyek már bizonyítottan kimutathatók voltak 110 CsPM
esetleg előző játékokban. Ha ránézünk a „Catan telepesei” játékra, akkor ezek a hibák mai szemmel, kisebb-nagyobb mértékben benne vannak, de nem zavaróan súlyosak. Az, ami ezt a játékot kifejezetten népszerűvé tette, s teszi a többi hasonló játékot, az az, hogy egy üde átmenet a klasszikus – pl. „Monopoly”, „Rizikó” –, a kicsit gépies játékok és a modern társasjátékok között. Hogy rávilágítsak: megfelelő mennyiségű szerencsefaktor, de ugyanakkor olyan mechanikák vannak benne, amelyek a szerencse ellensúlyozására szolgálnak. Azok a játékok az igazán jók, amelyekben van egy kis szerencsefaktor is, mert azok egy kevés izgalmat, bizonytalanságot, változatosságot hoznak a játékba, ezért nem lesz annyira gépies maga a játék. Ugyanakkor, ha túl sok a szerencsefaktor a játékban, mint például a „Monopolyban”, akkor teljesen kiszámíthatatlanná, kontrollálhatatlanná, és valószínűleg ezáltal egy idő után unalmassá válik.
