UDVAR MELINDA „Amíg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik” Anatole France
Egy „mesebeli hely” lovardának álcázva
Amikor kimondom, hogy „mesebeli hely”, a lelki szemeim előtt megjelenik egy kép. Az a bizonyos mesebeli hely mellesleg mindenkinek mást és mást jelent, és a megjelenő kép ahányan vagyunk, annyi féle. Nincs szép és szebb, mindenkinek a saját képzelete, személyisége és egyéni fantáziája alapján alakul ki a kép idővel akár még változhat is. Amikor 1993-ban elutaztam Erdélybe, és rácsodálkoztam az ottani érintetlen gyönyörű tájra, az általam gyermekkorban hallott és olvasott mesék jutottak eszembe. Ma is fel tudom idézni a képet: magányos házikó, mögötte gyönyörű fenyőerdő, előtte kis tisztás tele állatokkal. Mintha megállt volna az idő, csak a természet volt jelen. 64 CsPM
