3 minute read
Megtakarítások nehezebb útja
Öngondoskodás
Megtakarítások nehezebb útja
Az előző részben a kényelmesebben és a legkevesebb macerával járó biztosítási alapú megtakarításokról gondolkodtam hangosan. A téma persze sokkal bővebben és részletesebben folytatható, ugyanakkor sem szakmai részletekbe nem akartam elmélyedni és a „tanítás“ szándékát is kerültem. És ez tudatos. Miért?
A pénzügyi világban elérhető és megismerhető folyamatokról minden ismeret elérhető és megszerezhető, megbecsülni sem merem ennek mennyiségét, nagyságát. A cél egy egyszerű, hétköznapibb nyelven bemutatandó szemlélet átadása, ami tovább gondolható és mindenkinek a saját érdeklődésének megfelelő gondolat elindítása.
Szentgyörgyi Albertet idézem, aki azt mondta: „Az ember agya gondolkodásra való, a lexikális tudás tárolására ott vannak a könyvtárak.“
A kérdés ezek után az - hivatkozva előző írásokra - mi a megtakarítások nehezebb útja?
A tudatos, életpálya szakaszokra fókuszáló pénzügyi tervezés. Ez az első lépés. Milyen életpálya szakaszokra gondolok?
- Likvid, bármikor hozzáférhető készpénz tartalék - vagy azonnal készpénzzé tehető - képzése. Váratlan kiadások mindig vannak és lesznek, illúzió azt hinni, hogy nem. - Egy házasság, tartós életközösség létrejötte már nem csak a saját kis életemről és céljaimról szólnak. (Felelős lettél, mert megszelídítetted - Kisherceg…) Saját otthon megteremtése, gyermek vagy gyermekek vállalása nem csak egy jelen pillanatban hozott döntés, hanem évtizedekre
meghatározó kötelezettség vállalás is. Egy gyermek felnevelése kb. 30-50 millió Ft. , a saját lakás megszerzése hitel felvétele nélkül szinte lehetetlen, mely akár 20 évig is fizetendő - A gyermek felnevelése a felsőfokú tanulmányok megkezdése után sok millió, akár több tízmillió forint tanulmányi költséget is jelenthet gyermekenként - Nyugdíjcélú megtakarítás(ok) - Egészséggel kapcsolatos költségek akár a preventív megelőzés érdekében, rosszabb esetben a tényleges betegség összes járulékos költségeire gondolván.
Ez a felsorolás véleményem szerint minden ember életében valamikor bekövetkező élethelyzet lesz, a kérdés, hogy mikor. Most jön a neheze: Mennyi pénz kell ehhez?
Rengeteg. A legegyszerűbb válasz, hogy nekem ennyi nincs. Igaz, ezzel van a legkevesebb gond, magyarul semmi. Téma lezárva.
Kicsit árnyaltabb megközelítés, hogy a jelenlegi jövedelmem ennyi mindenre nem elég, sőt kevés is. Ez is igaz. Bármennyi pénzt kezdünk el félretenni, megtakarítani, az pont annyival több, mintha nem csináltunk volna semmit! És ez már kicsivel jobban hangzik, igaz?
Számokkal érzékeltetve. Ha valaki 25 évesen a jövedelme 10%-át szánja a fenti élethelyzetek megoldására és megtakarít és átlag havi 30 ezer forinttal számolva is évi 360 ezer, 20 év alatt 7,2 millió, 40 év alatt 14,2 millió. Hát ez nem sok….
A rossz hír, hogy ez nominál értékben nem fog nagyságrenddel többet érni, mert bármely megtakarítás kamata, hozama kevesebb, mint a mindenkori infláció. És ez igaz a biztosításoktól kezdve az állampapírokra, a tőzsdei alapú befektetésekre és minden biztonságosnak mondható megtakarításokra. Minél kockázatosabb a befektetés, annál nagyobb a rizikó, hogy akár bukni is lehet.
Az elmúlt két évre visszatekintve ki gondolta volna, hogy a covid nevű világjárvány, a legújabb ukrán válság micsoda emberi tragédiák okozója lesz?
Hány élet ment tönkre, lettek csonka családok vagy árván maradt gyerekek?
Az idei 5%-os nyugdíjkorrekcióval szemben már most elveszett a sokkal nagyobb infláció miatt?
Azok a családok, emberek, akiknek nincs vagy nem volt tartalékuk, folyamatosan csúsznak le a szegénység lejtőjén és nem látni a végét…
És eljutottunk az eredeti kérdés megválaszolásához, nevezetesen ahhoz, hogy mi a nehézség a tudatos döntés meghozatalához, pláne a megvalósításához?
Az, hogy emberből vagyunk.
Az én megközelítésem szerint az ember is a természet része, azaz ránk is érvényesek a természet törvényei. Ha ez igaz, akkor minden energia a legkisebb ellenállás irányába tör, vagyis amivel nem kell csinálni semmit. Mindig van egy magya-
rázat, egy érv arra, hogy mit miért nem lehet. Ezt én is meg tudom mondani - mondhatná bárki.
Nem állítom, hogy nincs olyan élethelyzet, amikor tényleg nem lehet elkezdeni tudatosan félre tenni, mert nincs. Igen van ilyen. Ha igaz, hogy életünkben egy dolog egészen biztos, az pedig a változás, hinni kell abban, hogy lesz jó és jobb időszaka az életünknek.
Ha a tudatosság nem kerül ki a fókuszból nem kerülhetünk a szüleinkéhez hasonló kiszolgáltatott helyzetbe vagy a nehézségeket legalábbis anyagilag könnyebben vészelhetjük át mint Őseink.
