A város, ahol elcsattant a világ leghíresebb csókja

A város, ahol elcsattant a világ

leghíresebb csókja

Berlin szegény, de szexi – mondta ezt majdnem húsz esztendővel ezelőtt Klaus Wowereit, berlini polgármester. Úgy voltam vele, hogy ezt a saját szememmel is látnom kell. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesapám Berlinben dolgozik, így az utazás elsődleges célja az volt, hogy együtt tölthessünk egy kis időt és közösen fedezhessük fel a város nevezetességeit. Mindössze 48 órát töltöttem el Berlinben, viszont határozottan állíthatom, hogy szegénynek nem szegény, ámbátor néhol kissé ütött, kopott és öregedő, viszont helyenként meg kell hagyni, hogy igenis szexi! Engedjétek meg nekem, hogy bemutassam Berlint, úgy, ahogyan én láttam.

A megérkezés igen kalandosra sikeredett, ugyanis életem eddigi legfélelmetesebb repülőútját éltem át. Februárban, pont azon a hétvégén mikor repültünk, akkor haladt el Európa felett egy orkán, ami egész hétvégére megnehezítette a pilóták dolgát. Egyszer, mikor már majdnem földet értünk, hirtelen a pilóta rántott egyet a gépen, belepréselődtünk az üléseinkbe, a gép orra felfelé, az égre nézett és egy hatalmas gázfröccs után, miközben úgy rázott bennünket a gép, mintha a világ legdurvább hullámvasútján ülnénk újra a levegőbe emelkedtünk. Nőiesen bevallom, rettegtem. Fél óra körözés után a második próbálkozás sikeres volt és épségben landoltunk. Hozzá vagyok szokva a repüléshez, de ez kemény menet volt.

Másnap, kipihenve a kalandos megérkezésünk fáradalmait bevetettük magunkat a városba. Akarva akaratlanul figyeltem az embereket az utcán sétálgatva, néztem az arcokat és azon gondolkodtam, vajon ki az, aki 1989-ig a Kelet-Berlini oldalon élte a mindennapjait?

Egy idősödő úriember elsétált mellettem, kalapot és hosszú világos barna kabátot viselt. Nyakán egy sál, amely úgy saccolom, már úgy húsz éve mindenhova elkíséri a téli napokon. Összeségében komótos járásán, kiegyensúlyozott és büszke tartásán az érződött, hogy boldog békés élete van. Úgy képzelem, hogy hétvégente az unokáival és a családjával tölti az időt, és vasárnaponként régi történeteket me-

Ahogy tovább sétáltunk, egy hölgyre lettem figyelmes, de inkább arra, hogy olyan semmilyen. Ezt úgy értem, hogy átlagos öltözék, szürke szoknya, fekete cipő, harisnya és nem sok kisugárzás. Szinte észrevehetetlen volt, emiatt Kelet-Berlininek gondolom őt.

Berlin múltja és jelene szinte kézen fogva sétált velem az utcán, és bepillantást engedett milyen volt egykor az élet a fal egyik és másik oldalán, illetve erősen megmutatja a jelen kort, hogy mivé

lett a fal leomlása után. Az első gondolatom az volt, mikor leszálltam a gépről, hogy egek, konkrétan a történelemben fogok sétálgatni a következő napokban. Berlin nem okozott csalódást, ez így is lett.

Őszinte leszek, mint mindig: lelkileg megviselt ez az út. Tudtam, hogy nem egy könnyed utazás lesz, ott sétálgatni, ahol nem is olyan rég emberek százezrei, milliói szenvedtek. Vagy megismerni, Hitler valós történetét, egy egész napos múzeumlátogatás alatt, ami egy olyan bunkerban volt kialakítva, mint amilyenben ő bujkált és ahol végül a halál érte. Ettől függetlenül Berlinnek azt az arcát is megismerhettem, ami már egy sokkal élhetőbb, modernkori változata. Az Alexanderplatzon magasodó épületek olyan érzést keltettek bennem, mintha egy nyugati metropoliszban sétálgatnék, viszont egyszerre éreztem magam egy szocialista nagyvárosban is.

A két napos túrába számos látnivaló belefért. Az East Side Gallerynél kezdtük, ami jelenleg a világ leghosszabb szabadtéri galériája. Száznál is több festmény díszíti a berlini fal egyik máig ép, egy kilométernél is hosszabb szakaszát. Én is szerettem volna a saját szememmel megnézni azt a bizonyos híres csókot, Erich Honecker és Leonyid Brezsnyev között. Számos egyéb festmény is volt, amely nagyon tetszett és elgondolkodtatott. Kellemes kültéri séta volt a Mühlenstrasse-n.

Következő állomás a Brandenburgi-kapuhoz vezetett, ami egész Németország egyik leglátogatottabb látványossága és Berlin városának szimbóluma. Elgondolkodtam azon, hogy ez a nevezetesség mennyire sokrétű, ugyanis a történelem során volt már a háború, a béke, a győzelem és a terror jelképe. 1989 óta pedig Németország újra egyesítésének az emlékműve. Itt mondta el Ronald Reagan híres szavait: „Mr.

Gorbacsov, nyissa ki ezt a kaput. Mr. Gorbacsov, bontsa le ezt a falat.” Sajnos, azon a hétvégén voltunk itt, amikor a jelenlegi Orosz-Ukrán helyzet élesedett és miután hazaérkeztünk rá négy

napra kitört a háború. Már akkor, mikor ott voltunk, átszőtte ez a hangulat Berlin utcáit, és tüntetés volt a Brandenburgi-kapunál.

A Reichstag a Német Birodalom parlamentjeként működött, egészen addig, amíg 1933-ban

lángokba nem borult. Ismert közmondás is, hogy „Ég, mint a Reichstag.”, ami sajnos ezen az eseményen alapszik. 1999 óta ismét a német törvényhozás otthona. Sajnos, arra nem jutott időnk, hogy felmenjünk a kupolába, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik a német fővárosra. Legközelebb viszont biztosan felmegyünk.

Látványosságokat felkutató napunkba belefért, hogy ellátogassunk a Checkpoint Charliehoz, ami a legismertebb határátkelő volt Kelet- és Nyugat -Berlin között. A Berlini fal 1961-es felhúzása után ez a pont volt a helyszíne a híres patthelyzetnek az amerikai és a szovjet tankok között. Egészen különleges élmény volt itt állni. Mintha

megállt volna az idő, és visszatértem volna a hatvanas évekbe. Több múzeum is megtalálható itt, mi a Mauermuseuba tértünk be, ahol akkoriban készült képekkel dokumentálják a kettéosztás történetét. A kiállítás végén egy filmet is levetítettek, ahol egy úr, aki a fal mindkét oldalán élt, elmesélte milyen volt az akkori Berlinben az élet.

A másnapot egész nap egy múzeum felfedezésével töltöttük, ami még így is kevésnek bizonyult. Három emeleten keresztül ismerhettük

meg Hitler történetét, a Führerbunkerban, ami Hitler egykori bunkerjének a tökéletes mására lett megcsinálva. Egészen a születésétől a haláláig megismerhetjük életét, neveltetését, mi vezetett oda, hogy ő legyen Németország feje, és miért hozott meg olyan döntéseket, amelyek az ismert borzalmakhoz vezettek. Nagyon tanulságos, de lelkileg igen megterhelő túra volt, a végére érzelmileg és mentálisan is nagyon elfáradtam. De megérte, mert úgy éreztem most már átlátom és emellett jobban megértem, mi történt a múltban.

Összességében, ha valaki kikapcsolódásra vágyik, de kevés ideje van, akkor Berlin egy tökéletes úticél. Mindössze egy óra öt perc repülővel, és Budapestről már vásároltunk összesen húsz euróért a Wizzair járataira (ez mai árfolyamon számolva nincs nyolcezer forint) repülőjegyet. Ha csak egy hétvégére is, de remek programokat kínál Berlin, viszont ne egy hangulatos és romantikus kis várost várjon az ember, sokkal inkább egy lüktető és érdekes metropoliszt.

www.in-my-backpack.com

Tisztelt leendő hirdetőink, cégek, vállalkozók, szervezetek!

Kérjük Médiaajánlatunkért látogassák meg weboldalunkat a https://cspm.hu/mediaajanlat/ címen vagy keressenek az ertekesites@cspm.hu email címen és a 06 70/941-8434-es vagy a 06 30/ 325-1122 -es telefonszámokon.