FI
LM
SZÁSZ DÁVID
SA
RO K
AZT TESZEM VELED, AMIT VELEM TETTEK - Filmek a bántalmazásról
Aktuális és szőnyeg alá többé nem söpörhető téma a bántalmazás témaköre, melynek filmes ábrázolását tekintve annyi példát hozhatnánk fel, ami több száz, talán több ezer oldalt is megtöltene. Sok fontos filmalkotás - főleg napjainkban - már nem is áll meg a bántalmazás, mint választott téma puszta ábrázolásánál, a filmkészítők ugyanis egyre inkább azzal a céllal készítenek e témakörben filmeket, hogy tevőileg részt vegyenek a tendenciák javítása érdekében tett kezdeményezésekben: azaz nyíltan kiálljanak a bántalmazottak mellett, a filmalkotást ezáltal eszközként felhasználva egy távlatibb, és nemesebb cél érdekében. Akadnak olyan művek is, ahol a szerző a saját életéből, a saját maga által elszenvedett traumákból merít, a film pedig valójában afféle önterápiaként is felfogható, vagy pusztán egy olyan közeg bemutatása a célja, amit jól ismer. Sajnos, ha a múltba tekintünk, számos alkotó, akik a 20. század legviharosabb évtizedeiben nőttek fel, teljesen másképp közelítenek esetenként a témához, mint fiatalabb pályatársaik: hiszen ha például a családon belüli erőszakot vesszük alapul, a régebbi időkben a testi fenyítés, mint elsődleges
fegyelmező eszköz, egyenesen elfogadott norma volt. Ismerősen cseng a fülünkben ma is pár elszólás, vagy reakció, amikor egy bántalmazásról szóló cikk vagy poszt alatt megjelenik a komment: “pár egészséges pofon sosem árt”, “én is kaptam jópárat, aztán mégis ember lett belőlem, sőt, talán pont ezért”, “a mai gyerekek túl sokat nyavalyognak, el vannak kapatva, bezzeg az én időmben, ha jött apám, és levert két egészségeset, mindjárt tudtam, hol a helyem.” CsPM 115
