83
Bence Norbert
Elődeink nyomában: A múlt üzenete a jelen ifjúságának
Vajon mit keres itt egy fizika szakos doktorandusz pályamunkája? – teszi fel magában a kérdést az olvasó. S bár a fizika tudományos világában is igyekszem helytállni, attól függetlenül mindig is motivált, hogy gondolataimat szélesebb körben, esszéken és interjúkon keresztül osszam meg. Ez a pályamunka segített nekem elindulni a szülőföldemen való megmaradás útján. El kell indulnunk egy úton, s meg kell mutatnunk azt, hogy képesek vagyunk arra, hogy bizonyítsuk mivoltunkat, hogy megtartsuk jelenünket, s hogy biztos alapokra helyezzük a jövőnket. Ezek az állítások mindig ott kell lebegjenek előttünk, hogy célba érjünk. Utam során felmerülnek bennem azok kérdések, hogy messzire kell-e mennem ahhoz, hogy egy olyan történetnek legyek fültanúja, amely megérint, példát mutat, s örökké velem marad? El kell-e hagynom szülőföldemet ahhoz, hogy részese legyek egy olyan életútnak, amely majd 100 évvel ezelőtt kezdődött? Hogyan tudom eldönteni azt, hogy KI vagy
MI az, amire büszkén fel tudok nézni? Ezekre a kérdésekre én már megkaptam a válaszokat, amelyeket örökké a szívemben hordok, s ezek a válaszok egy interjúban születtek meg, melyre 2013-ban Béres Klára nyugalmazott pedagógus adott választ, aki számomra követendő példa marad. Klárika néni sajnos már nincs köztünk, de tudom, hogy fentről vigyáz mindnyájunkra, örök gondviselőként a szívünkben él. Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor a magyar nyelv- és irodalomtanárnőm, Sütő Magdolna azt a tanácsot adta 2013-ban, hogy keressem fel Béres Klára nyugalmazott tanárnőt. Ő volt egykor férjének és fiának is első tanítónénije. Tőle kaptam erőt, kitartást, szorgalmat és akaratot az élethez, s tőle kaptam egy csodálatos történetet, mely mindnyájunkat végigkísér szülőföldünkön – Kárpátalján. Sokfelé jártam a világban, de a szülőföldhöz való ragaszkodás mindig világító fáklyaként vezetett utamon, bíztatott s egyben mutatta a hazavezető utat. Úgy gondolom ebben nagy szerepe van a Klárika nénivel folytatott beszélgetésemnek is. Legyen példa ez a történet minden fiatalnak, aki tenni tud és akar szülőföldje jövőjéért. Míg élek, megmarad bennem ennek a beszélgetésnek az emléke, melyet most közkinccsé teszek. - Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára? Mesélne róla? - A gyermekkorom csodálatos volt. 7-en voltunk testvérek. Szüleink mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyerekek
