Szerzőink

Barta Leila Bence Norbert

Kárpátaljáról származom. Jelenleg negyedéves joghallgató vagyok az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, valamint a Mathias Corvinus Collegium tagja immáron harmadik éve. Egyetemi éveim alatt komolyabb érdeklődést kezdtem el tanúsítani a határon túli magyarsággal kapcsolatos, elsősorban szülőföldemre, Kárpátaljára vonatkozó témák iránt. Kutatómunkát végzek a szakkollégiumok, illetve egyéb tehetséggondozó programok keretében is, eredményeimet publikációkban, illetve konferenciákon mutatom be. Említésképp eddigiekben az alábbi témákkal foglalkoztam: Az elnöki rendszer Ukrajnában, Az őshonos nemzeti kisebbségek területi autonómiái az állami szuverenitás tükrében, A határon kívül élő magyarságért való felelősségvállalás megjelenése Magyarország Alaptörvényében a felelősségi klauzula vizsgálata alapján. Érdeklődési körömbe a közigazgatás, illetve a nemzetpolitika tartozik. Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE), Fizika Kar, Fizika és csillagászat szak, 2. évfolyam PhD. Vajon mit keres itt egy fizika szakos doktorandusz pályamunkája? – teszi fel magában a kérdést az olvasó. S bár a fizika tudományos világában is igyekszem helytállni, attól függetlenül mindig is motivált, hogy esszétanulmányokon- és interjúkon keresztül osszam meg gondolataimat az utókor számára. Ez a pályamunka segített nekem elindulni a szülőföldemen való megmaradás útján.

Czáboczky Szabolcs

Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Doktori Programjában veszek részt, jelenleg a két világháború közötti csehszlovákiai szepesi német kisebbséggel foglalkozok. A kötetben megjelenő pályamunkám az alapszakos szakdolgozatom kompaktabb változata. Elsődlegesen a Trianon utáni csehszlovákiai magyarság történetével foglalkozom, másrészt a csehszlovák államszocializmus idején kialakult magyar ifjúsági klubmozgalom is kutatott témáim közé tartozik.

Csobády Csilla

Konstantin Filozófus Egyetem, Nyitra, Közép-európai Tanulmányok Kara. Magyar nyelv és irodalom és biológia tanári szak Az egyetemen kutatásaimat a nyelvészet tudományterületén belül végzem, illetve annak oktatásának lehetőségeit tűztem ki célul vizsgálni. Mindemellett nyitottságom és kíváncsiságom miatt széles érdeklődési körrel rendelkezem, ebből kifolyólag több mindennel foglalkozom. Időm nagy részét az ifjúsági klubmozgalomban kifejtett tevékenységem fedi le (Diákhálózat, Juhász Gyula Ifjúsági Klub), szabadidőmben pedig szeretek olvasni, írni, fotózni, sportolni. A szülőföldem, az itt megélt események kedvelt témám, akár egy beszélgetés során, akár írás közben, ez motivált a pályázatra való jelentkezésnél, s nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy írásom bekerülhetett a kötetbe.

Gömöri Eszter

Esther vagyok, 2020 júliusa óta okleveles pszichológus. A pszichológia szakot a Szegedi Tudományegyetemen végeztem el, szakdolgozatom címe A női és férfi kifejezésmód vizsgálata a magyar slam poetry közösségben. Ahogy azt a dolgozat témája is sejteti, aktív alkotó és szervező tagja vagyok a magyar slam poetry közösségnek, határon innen és túl. Országszerte több helyen is visszatérő fellépőként szerzett tapasztalataim alapján igyekeztem népszerűsíteni és összefogni a Vajdaságban is a slam poetry műfaja iránt érdeklődő fiatalokat, eseményeket, illetve versenyeket szervezni a részükre. A pályázat leginkább a témája miatt fogott meg, sok olyan gondolatot viszek magammal nap mint nap, amit ebben az esszében összefoglalhattam, amit ezúton is köszönöm a pályázat megalkotóinak.

Horváth-Kovács Mátyás

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem másodéves joghallgatója vagyok. Kutatásaim fő témái a kisebbségi jogokhoz, a nyelvi jogokhoz, illetve a diákjogokhoz kapcsolódnak. Erdélyiként, marosvásárhelyiként nap mint nap találkozok a kisebbségi lét gyakorlati problémáival, így kötelességemnek érzem foglalkozni a témával. Érdeklődési köreim közé tartozik a sport és a közélet, több diáktanács, illetve egyesület kezdeményezője és aktív tagja vagyok.

Molnár Csongor

Az ELTE BTK Közép-Európa tanulmányok mesterszakos hallgatója vagyok. Röviden: minden érdekel, ami Közép-Európa. Különösen a határvidékek története és kultúrája foglalkoztat.

Német Klaudió Orbán Tamás

Ómoravica/Bácskossuthfalva egyik helytörténésze, a Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának történelem alapszakos hallgatója vagyok. A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság, a Monográfia Helytörténeti Egyesület, a Márton Áron Szakkollégium tagja és a PROKON-Topolya elnöke. Kutatási területem kiterjedt: a helytörténeten túl foglalkozom társadalmi ellenállással a Délvidék történetében, valamint jelenleg azon települések történetét kutatom, ahol nem történt tömeges kivégzés az 1944-45-ös délvidéki vérengzések során. Különösen fontosnak éreztem a pályázat kapcsán, hogy szülőfalum száz éves megpróbáltatottságait a nagyobb közösség is megismerhesse, és tudjanak erőt meríteni magyarságuk megőrzéséhez a történetből az emberek. Jelenkortörténet és Nemzetközi Kapcsolatok Szak, Történelem és Filozófia Kar, Babes-Bolyai Tudományegyetem (Kolozsvár) Székelyudvarhelyen születtem és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szereztem diplomát történelemből, majd nemzetközi kapcsolatokból. Legfontosabb kutatási területeim közé tartozik az amerikai alkotmánytörténet, az európai szeparatista mozgalmak, az emlékezetpolitika és a posztszovjet geopolitika. Lassan egy éve a budapesti Danube Institute munkatársa vagyok, ahol angolszász és közép-európai politikai folyamatokat kutatok és elemzek. Az írás hosszú idő alatt öszszegyűjtött személyes tapasztalatokból, gondolatokból áll, amelyet úgy éreztem, hogy meg kell osztanom azok számára, akik ugyanazt érzik mint én, de eddig nem tudták maguknak megfogalmazni.

Pinti Emőke

A pályázat láttán felvidultam. Végre egy olyan kérdés rólunk, kisebbségiekről, amit a fiataloknak tesznek fel. Valójában engem nem az adatok, kimutatások, törvények, születési ráták vagy épp a kérdőívek eredményei befolyásoltak. Sőt, be kell vallanom, hogy sokkal egyszerűbben, kevesebb munkával írtam meg ezt az értekezést, mint aki hosszú időn keresztül kutatómunkát végzett.

Szeretek itt élni, szeretem az erdélyi tájakat, ízeket, népzenét. Tisztelem az ősöket, a hagyományokat és próbálok azon lenni, hogy a tudásomat bővítsem, majd továbbadhassam. Nagyon sokszor viszont úgy látom, hogy a korosztályomnak ez a hely csak egy kiindulópont a nyugati jólét felé. Elszomorít, hogy rokonaimat, ismerőseimet csak karácsonykor látom, amikor a nagy többség hazajön vendégnek a saját szüleihez, nagyszüleihez. Természetesen nem megvetés, mert nehéz egy fejlődő országban úgy élni, mint egy fejlettben, nehéz szakmát, munkát találni. Mégis valahol a két véglet között ingadozik a lelkem. Kár elveszni és lelkünkben megsemmisíteni ezt a több száz éves világot. Bár tudom, és magyar anyanyelvűként egy román egyetemen meg is tapasztaltam, hogy nehezebb itt élni. Sokszor küldtek már ,,haza”, sokszor kinevettek, amikor nem fejeztem ki magam helyesen és sokszor éreztették velem a másságot. Ez a vívódás, kisebbségiként a mi harcunk, ez a mi keresztünk. Hiszem, hogyha azokat az alapelveket követjük, amelyeket nagyszüleink, dédszüleink, akkor sokáig fennmaradhatunk boldogan, családban.