Czáboczky Szabolcs — Rákóczi-kultusz Kassán a két világháború között

Czáboczky Szabolcs

Rákóczi-kultusz Kassán a két világháború között

A két világháború közötti kassai Rákóczi-kultusz elemzéséhez elengedhetetlen a korabeli sajtóorgánumok vizsgálata (Prágai Magyar Hírlap, Kassai Újság, Kassai Napló, Csehszlovákiai Népszava, Új Élet, [Kassai] Munkás), mivel a szerkesztőkön vagy újságírókon keresztül is szemügyre vehetjük, hogy a kultusz hogyan nyilvánul meg, vagy miként értelmezik II. Rákóczi Ferenc történelmi szerepét. Ez legélénkebben kimutatható, ha összehasonlítjuk az ellenzéki pártokhoz1 közeli Prágai Magyar Hírlapot vagy Kassai Újságot mondjuk a Csehszlovákiai Népszavával, amely az aktivista politikát folytató szociáldemokrata politikushoz, Schultz Ignác nevéhez fűzhető. Már az is kultikus jelentőségűnek mondható, hogy Rákóczi- vagy kurucmotivikával rendelkező versekkel2, vagy éppen történelmi portrékkal3 találkozhatunk ezen újságok vagy folyóiratok hasábjain. A kultusz érdekes megnyilvánulása, például a mai kassai Moyzes utca, ami az impériumváltás előtt a Rákóczi körút nevet viselte, az az első Csehszlovák Köztársaság alatt is megőrizte nevét Rákócziho okružna formában4. Mindemellett a kultusz és annak tartalma főleg a Rákóczi személyével kapcsolatos ünnepségeken mutatkozott meg leginkább, amely rendezvényekből három nagyobb szabású volt vizsgált korszakunkban: 1926-ban Rákóczi születésének 250. évfordulóján, 1935-ben Rákóczi halálának bicentenáriumán és 1938-ban az Országos Szlovenszkói Kiállítás keretein belül, amikor leleplezték a Szent Erzsébet-dóm északi falán elhelyezett Rákóczi-epitáfiumot5 . Bár Mécs László6 tizenkét év múlva mondja el Rákóczi emlékére írt beszédét a dóm előtt, viszont az 1926-os ünnepséghez ez nagyon jól illik: „A kisebbségi magyarok naptárja csupa hétköznapi szürkeség. Nincsenek visszatérő ünnepei, azért csinált magának – alkalmi ünnepeket: Petőfi centenárium, Madách centenárium, Jókai centenárium, Érsekújvár visszavétele a töröktől. Ma, Rákóczi ünnep van.”7 A fejedelem születésének 250. évfordulója kiváló alkalomnak ígérkezett Kassa kisebbségi magyar társadalmának megszólításához, lévén, hogy a magyar nemzeti ünnepek (március 15., augusztus 20.) nyilvános ünneplését Prága betiltotta, irredenta jelleget tulajdonítva nekik.8 Így az 1926os Rákóczi-ünnep – valamint az ezt követőek is – társadalmi kohéziós erővel bírt, és a „nemzeti összetartozás” eszméjét volt hivatott közvetíteni, főként a kisebbségi magyar pártok előkelőségeinek interpretációjában. Rákóczi születésének napja (március 27.) alkalmából, március 26-án az OKP és az MNP vezetősége, valamint a helyi

magyar egyházak képviselői tiszteletüket fejezték ki a Rákóczi-kripta bejárata fölött. A nagyobb ünnepségre május 15-én került sor a kassai Városi Színházban9 , amelyet eredetileg május 14-re terveztek az OKP, az MNP, valamint a kassai Kazinczy Társaság szervezésében, amelynek elnöke ekkor Sziklay Ferenc volt.10Figyelemre méltó, hogy ekkor a városi önkormányzat még nem képviselteti magát. A rendezvény főszervezője Tost László volt, Kassa későbbi helyettes polgármestere.11 Az előzetes programtervezet szerint este fél nyolckor kezdődik az esemény, amelyet a Kassai Zenekedvelők Dalegylete nyit meg kurucdalokkal Simkó Gusztáv karmester vezényletével. Ezt követően ünnepi beszédet tart Grosschmid Géza (Márai Sándor édesapja), az OKP prágai szenátora, valamint Vadnay János előadja Sziklay Ferenc ez alkalomra írt Fohász Rákóczihoz című ódáját. Blanár Béla, mint MNP-s politikus és „Rákóczi-krónikás” felolvassa a Rákóczi két útja Kassára emlékiratát, majd Lampérth Géza Rodosto színművét mutatják be, végezetül pedig egy Rákóczi-előképpel (apotheózis) tisztelegnek a fejedelem emléke előtt.12A Kassai Újság egészen az ünnepség kezdetéig szinte napról napra közöl rövidebb híreket a közelgő rendezvényről, így például Szüllő Géza, Szent-Ivány József és pártjuk vezetőségének részvételét, továbbá arról, hogy a Nemzeti Párt gyűlést is tart a következő napon Kassán.13 A Kassai Naplóban általánosan mutatják be a rendezvényt megelőzően Rákóczi életútját és, hogy miért is emlékezik meg nemcsak Kassa, de egész Szlovenszkó magyarsága II. Rákóczi Ferencről: „A gyermek Ferenc zsönge ifjúságát magyar környezetben, férfias hőslelkű anyja vezetése alatt töltötte s akkor gyökerezett meg szívében az a fenkölt hazafias és nemzetszerető érzület, melyhez fűzötten később jelképivé vált Magyarországon s kivált a felföldön, a mai Ruszinszkó-Szlovenszkóban”. 14Ezen értelmezés „Felvidék jelképévé” emeli Rákóczit, és kimondottan magyar nemzeti interpretációt kap, viszont az ünnepséget követően a Kassai Napló ekképpen fogalmaz: „s együtt ünnepeltünk mindnyájan, akik itt magyarok vagyunk, mint ahogy együtt harcoltak az ő seregében nemzeti-, osztály- és felekezeti különbség nélkül mindazok, akiknek szívügyük volt a szabadság szeretete, az elnyomottak védelme, a jogok biztosítása”. 15 Rákóczi személyéből a nemzetek felettiség ideológiáját és a jogbiztosítást emelik ki, s ezzel kap a szlovenszkói magyarságon belül is új tartalmat a Rákóczi-kultusz: a nemzeti alapon való összetartozás, mint kisebbségvédelmi mechanizmus eszméje és ellenállás Prága centralista és asszimilációs politikájával szemben. Szeghy-Gayer Veronika helyesen megállapítja, hogy az OKP őslakos-koncepciójába is jól beleillett a Rákóczi-kultusz.16 Az ünnepség végül nem a programtervezet alapján zajlott, hanem kisebb-nagyobb módosításokkal, így pl. Sziklay saját maga olvasta fel ódáját, valamint nem került szín-

padra a Rodosto. Helyette a Václav Talich karmester által vezényelt prágai cseh filharmonikusok tartottak hangversenyt a közönségnek, amely műsorára volt tűzve a Hector Berlioz által komponált Rákóczi-induló is. A Kassai Újság írása szerint a Slovenský východ (Szlovák Kelet) kormánypárti újság a kassai magyar színtársulatot irredentizmussal vádolta meg, s a betiltástól félve, visszavonták részvételüket az ünnepségről.17Május 15-én a Kassai Újság több különböző történelmi-ismeretterjesztő cikket közölt Rákócziról18, majd másnap egy kisebb sajtóháborúnak lehetünk szemtanúi, amelynek résztvevői maga a Kassai Újság és a Slovenský východ nevű sajtóorgánum. Mindamellett, hogy az utóbbi lap az ellenzéki magyar pártok tüntetéseként írta le az adott eseményt19, a Kassai Újság válaszolt azon relatív „vádakra“, amellyel az ünnepséget illette a szlovák kormánypárti lap.20 Ondrej Ficeri a szlovák közvélemény Rákóczi-kultusszal szembeni elutasítottságát a századforduló időszakának magyarosító politikájával magyarázza, s a kor több jeles szlovák értelmiségétől idéz az újratemetés kapcsán.21 Ezen első nagyobb szabású kassai Rákóczi-ünnep bár zavartalanul telt, viszont beszámolnak arról is, hogy milyen sérelemként élték meg a résztvevők, hogy a műsorra tűzött Rákóczi-indulót végül a cseh filharmonikusok nem játszották le, amelyet a lap szerint a felsőbb vezetés „némított el“: „Vagy azt hiszik, hogy Talichék magyar irredenta célt szolgálnak? (…) A Rákóczi-induló – szerintük – izgat, ha halljuk, de még jobban izgat, hogy elhallgattatták”22 . Berlioz műve a reformkorban, illetve a ’48-as szabadságharcot megelőzően egyfajta szabadság-szimbólummá nőtte ki magát23, amiután a népi hagyományokon túl Kossuthtól kezdve Petőfiig a kor radikális magyar értelmisége a magáénak érezte Rákóczi személyét és szabadságharcát. A mű, mint szabadságszimbólum relatíve végigkíséri a XX. század első felének magyar vonatkozású történelmét, mivel az 1930-as évektől kezdődően egyre gyakrabban csendül fel a magyarországi filmhíradókban24, illetve az első bécsi döntés eseményeit öszszefoglaló revizionista filmben25, továbbá 1933-ban egy film is készült Rákóczi-induló címen26. Véleményem szerint maga a Rákóczi-induló játszása a két világháború közötti időszakban is a Rákóczi-kultusz egyik sajátos, közvetett megnyilvánulása, viszont más tartalommal rendelkezett ez a zenei mű a trianoni, Horthy-féle Magyarországon, mint a szlovenszkói magyarság, nevezetesen a kassai Rákóczi-ünnep résztvevői körében. Bár Blanár Béla írása, aki egyébként Kassa polgármestere is volt az impériumváltás előtt, kimondottan eseménytörténet-orientált, viszont ugyanúgy felfedezhetünk benne különleges Rákóczi-interpretációkat. Ezen beszéd – s 1938-ban Gömöry János beszéde is – tükrözi azt, hogy nem csak az OKP őslakos-koncepciója tudja a maga képére formálni Rákóczi személyét. A szerzőnek viszonylag „személyes kötődése” van a

fejedelemhez olyan mértékben, hogy személyesen jelen volt, s Kassa város küldötte volt az 1906-os újratemetés idején.27 A Kassai Újság is úgy említi őt, mint a „Rákóczi-emlékek leghívebb krónikása”28. Ahogyan a cím is mondja – Rákóczi két kassai útja – az írás két részre osztható, amelyben először elmeséli Kassa szerepét a Rákóczi-szabadságharcban, Kassa ostromát, valamint az 1707-es kassai országgyűlést mint Rákóczi diadalmas bevonulását „legkedveltebb városába”29. A második részben az 1906-os újratemetés menetét taglalja30, s esetenként patetikus hangon ír, ahogyan Rákóczi, mint a „szabadság nagy vezére” felszabadítja a Kárpát-medence népeit: „A tiszamenti magyar, a nyitrai, trencséni szlovák, a kárpátaljai ruszin szívébe zárta, szívében őrizte a nagyarságos fejedelmet (…). Rákóczi, aki kibontja a Szűz Máriás hófehér zászlókat, „pro libertate” s kiszabadítja őket az elviselhetetlen nyomorból, a végtelen kétségbeesésből”31. Mindamellett, hogy Ondrej Ficeri helyesen megjegyzi, hogy Blanár a beszéde végén Rákóczi száműzetésén keresztül fejezi ki a „magyar tragédiát” és a „nemzeti megosztottságot”32, viszont az ő beszédében is több alkalommal megmutatkozik a nemzetek felettiség eszméje. Ez a jelenség a Kassai Újság hasábjain is több alkalommal jelentkezik, amely alkalmanként egyszerre párosul a Prágával – vagy a versailles-i rendszer államainak támogatóival – szembeni ellenzékiséggel, példának okáért: „Rákóczit tehát ma is mindenki magáénak vallhatja. A Nemzeti Párt éppen úgy, mint a keresztényszocialisták, a főnemes, a dzsentri éppen úgy, mint a paraszt, sőt még a szlovák is, ha Rákóczi szabadságharcából nem akar mást kiolvasni, mint a magyar és szlovák testvériséget a közös, mindkét nép lelkiségét megtörni akaró nyugati törekvések ellen!...”33 Kassán kívül Rimaszombatban, Losoncon, Tornalján és Rozsnyón is rendeztek Rákóczi-ünnepet. A rimaszombati rendezvényre Mécs Lászlót hívták meg mint díszvendéget.34 A Rákóczi-bicentenárium a leírtak alapján, ha nem is nagyobb szabású, viszont már nagyobb presztízzsel és jelentősséggel rendelkező ünnepséggé vált Kassán. Ez megmutatkozik az akkor megjelent vendégek, valamint szónokok a szlovenszkói magyar társadalmon belül betöltött pozíciójában. Ilyen vendégek voltak pl. Szüllő Géza, Esterházy János vagy Jaross Andor35 . Ne feledjük azt sem, hogy a harmincas évek légköre nem éppen a legkedvezőbb a csehszlovák külpolitika számára, amely a hitleri agressziót és a fokozatos külpolitikai elszigeltséget jelenti. Az ünnepségről beszámoló tudósításban36 és a programtervezetben37 minimális eltérés volt, ellenben az 1926-os ünnepséggel. A Kassai Újság immár a Kárpátalján/Ruszinszkóban is rendezett Rákóczi-ünnepségekről is beszámol38, amelyet úgyszintén kultuszkutatás terén érdemesnek tartok kutatni, lévén, hogy mai napig több szobor, utca vagy oktatási intézmény viseli II. Rákóczi Ferenc nevét Kárpátalján. A Kassai Újság tudó-

sítása szerint rengetegen zarándokoltak el Kassára Rákóczihoz, és rendőrkordonokat is kellett alkalmazni a tömegek eligazításához. A programsorozat reggel kilenckor vette kezdetét a Tost Barna által celebrált gyászmisével a dómban39, illetve a különböző küldöttségek koszorúzásával. A prágai magyar követség, az OKP, az MNP, a kassai katolikus egyesületek, a Kazinczy Társaság, szepességi magyarok és németek, Bodrogköz magyarjai és azon települések képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit, amelyek történeti szinten kötődnek Rákóczihoz (Borsi, Sáros, Eperjes, Zboró). Háromnegyed tizenegykor vette kezdetét az emlékünnepség a Városi Színházban, amelyet Gönczy Gábor, református esperes nyitott meg ünnepi beszédével, aki egyben a Kazinczy Társaság ügyvezető elnöke is volt. Figyelemre méltó, hogy a városi önkormányzat és a csehszlovák hatóságok képviselői is megjelentek az ünnepségen, amely főként Milan Maxoň polgármester és Tost László helyettes polgármester közbenjárásának eredménye.40 Jaross Andor beszédét követően ünnepi ebédet szerveztek a Schalkház Szállóban, ahol Esterházy János is köszöntötte a jelenlévőket.41 A Slovenský východ újságírói, amelyek cikkeit Ondrej Ficeri elemezte, ellenszenvüknek adtak hangot a megemlékezéssel szemben, mivel az ellenzéki magyar pártok politikai agitációját, valamint revizionizmust véltek felfedezni az ünnepségben, miközben elméletileg egy pártatlan rendezvényről volt szó. Az egyik újságíró eleinte a lokálpatriotizmus szellemében írt Rákócziról, viszont az ünnepséget követően megváltozott a cikk hangneme.42 Mindamellett, hogy az ünnepségen résztvevő és díszőrséget álló mecenzéfi küldöttség, amely korszerű kuruc egyenruhában jelent meg, és a rendőrök előállították őket hatósági engedély hiánya miatt43, az állami rendőrség magyar politikusok ellen is tett feljelentést, így Jaross Andor és Esterházy János ellen is.44 A bicentenárium szélesebb társadalmi köröket is írásra késztetett a szlovenszkói magyarságon belül, amelyek nem feltétlenül az ellenzéki magyar pártok bázisához köthetőek. Ilyenek a Prohászka-körökhöz kőthető, 1932-ben indult Új Élet katolikus folyóirat, valamint az ugyanebben az évben induló, Pozsonyban szerkesztett Csehszlovákiai Népszava. Kutatásaim során a nagy múltú – eleinte szociáldemokrata, majd kommunista – (Kassai) Munkást olvasva, nem találtam olyan cikket vagy szemelvényt, amelyben a Rákóczi-kultusz jeleit fedezhettem volna fel. A Kassai Munkás valószínűsíthetően azért nem tudósított a kassai Rákóczi-ünnepségekről, mert a lapot a Csehszlovákia Kommunista Pártja már az 1920-as évek elején integrálja, s annak magyar nyelvű közlönyévé válik.45 Ettől kezdve leveszik a „kassai” jelzőt, s Munkás néven fut az újság, amellyel elveszíti regionális jellegét. Második opcióként pedig az ellenzéki pártok és ahhoz közeli kultúregyesületek által rendezett eseménnyel

szembeni közöny kifejezése is felvethető. Az Új Élet egyike volt azoknak a folyóiratoknak, amelyek nem szűntek meg az első bécsi döntést követően, hanem egészen 1944-ig jelent meg havi szinten, s végig a reformkatolicizmus legjelentősebb szlovenszkói magyar sajtóorgánuma volt. Igaz, a visszacsatolást követően immár a kassai helyett budapesti szerkesztőséggel. Objektivitás és a szélsőséges eszméktől való elhatárolódás jellemzi publicisztikáját46, amely Rády Elemér – a folyóirat szerkesztője – Rákóczi halálának az évfordulójára írt megemlékezése47 is hűen tükröz. A folyóirat 1935. áprilisi számában szemelvényeket közöl Rákóczi Vallomásaiból, és Rády írásában Rákóczi emberi sorsából levonható tanulságokra hívja fel a figyelmet, hogy miképpen válhat példaképpé II. Rákóczi Ferenc a szlovenszkói magyarság számára: „Rákóczi politikai zsenialitásának a bizonyítéka, hogy megtalálta azt a vezérlő gondolatot, mely az akkori Magyarországon és főleg a mai Szlovenszkó népeiben a szolidaritás, a sorsközösség gondolatát fel tudta ébreszteni (…)”.48 Rákóczi a „népek szolidaritásának” szimbólumaként jelenik meg, majd tovább olvasva e szolidaritás valójában a szélsőségességek (nácizmus, kommunizmus) megelőzésének kulcsaként szerepel: „Nem kell-e hit ahhoz, hogy sikerül a mai szélsőségek korában is felébreszteni a szlovenszkói magyar népi szolidaritást és ezen keresztül a Duna medence népeinek a szolidaritását? Az elhivatottság hitére van itt is szükség s ez Rákóczi szellemének első tanulsága”. 49 Az ellenzéki magyar pártok koncepciójával (Rákóczi magyar hős létére a Kárpát-medence őslakos népeinek atyja) szemben a Duna-medencei népek együttműködését elősegítő fejedelemként tünteti fel Rákóczi személyét. Intő példaként említi, hogy a fejedelem bízott Franciaország segítségében, de ők cserbenhagyták, ezért a magyarság csak magára számíthat, s a keresztény értékrend szerint hinnie kell. Az írás egyik érdekes momentuma a „magára hagyott nép” toposzának megjelenésekor az, amikor a szerző a „külső segítőket” kritizálja, hogy a magyarságot csupán kihasználják „mellékcélok” gyanánt, ezzel is utalva a nyugati nagyhatalmak (így pl. a hitleri Németország) diplomáciai törekvéseire.50 Rákóczi, mint az „alázatos és vallásos fejedelem” a mély hit példájává magasztosul Rády írásában, aki erőt ad a kisebbségi magyar közösségnek: „Hisszük, hogy kisebbségi életünk is innét fog Rákóczi szellemének nyomdokain járó harcosokat kapni”51 . Teljesen más színezetű Rákóczi-képpel találkozunk a szociáldemokrata Csehszlovákiai Népszava hasábjain. A csehszlovákiai magyar szociáldemokrácia kevésbé sikeresnek mondható története vonta magával, hogy az eleinte etnikai alapon szerveződő Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja (CsKMSzDP) egyes tagjai az 1925-ös választási bukásukat követően aktivista politikát folytassanak. A párt

fuzionált a kormánykoalíció egyik alkotószegmensével, a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárttal (CsSzDMP) és egy kisebb magyar szekciót hozott létre azon belül. A szekció élére a kassai Molnár Miklóst választották, viszont a gyakorlati vezetője a galántai születésű Schultz Ignác volt, mint a szekció titkára52 , aki a Csehszlovákiai Népszava szerkesztője is volt egyben53 . A heti rendszerességgel megjelenő lap, 1935. április 7-én megjelenő számában Bodnár István Rákóczi című versével54 illetve Tóth József rövid cikkével55 emlékezett meg a fejedelem halálának 200. évfordulóján. Rákóczi a „népvezér” szerepében mutatkozik, aki önzetlenül szabadítja fel az elnyomott Kárpát-medencei népeket a Habsburg elnyomás alól. Az 1926os ünnepség kapcsán már szó esett a „jogokért harcoló” Rákócziról, viszont itt a szabadságharc anyagi és gazdasági vetületét hangsúlyozza a két szerző, illetve a klasszikus marxizmus osztályharc-ideológiája kerül előtérbe: „Urak uralkodnak Patakon, Sárosban, / dölyfös, nyegle urak, nagyhangu vitézek. / Húj, Esze Tamások, most ti kellenétek / a lomha Tisza-táján falun és városban”56. Tóth József megemlékező cikkében pedig vádakat fogalmaz meg az ellenzéki magyar pártokkal, a kassai megemlékezés rendezőivel és a trianoni Magyarországon rendezett ünnepségen57 megjelent vendégekkel szemben: „Most pedig kisajátítják a száműzetésben, emigrációban meghalt II. Rákóczi Ferencet és szabadságharcát azoknak a 200 év előtti labancoknak egyenes leszármazottjai, akik a mai kis Magyarországon épúgy elnyomják a magyar nép minden életmegmozdulását, mint az osztrák reakció, mint a gyűlölt bécsi kamarilla”58. Az ünnepségeket elterelő hadműveletekként és társadalmi szelepként értékeli: „Zarándoklatokkal, lovasbandériumokkal, kuruc nótázásokkal, öblös hangú álhazafias tárogatókkal szeretnék elterelni a dolgozó nép figyelmét azokról a politikai úri betyárságokról, amelyekkel újabb hosszú évtizedekre akarják bilincsbe verni a dolgozó nép millióit”59. A cikk végén a szociáldemokrata párt „felvilágosító munkáját” méltatta. Az 1926-os ünnepség visszhangjával ellentétben ideológiailag sokkal színesebb sajtóanyagokkal rendelkezünk a bicentenárium idejéből. A Rákóczi-interpretációk is hűen tükrözik, hogy a csehszlovákiai magyarság politikailag és ideológiailag mennyire heterogén volt: más-más színezetű „Nagyságos Fejedelmet” kapunk Blanár Bélától, Rády Elemértől vagy Tóth Józseftől. Ez magával vonja egyrészt a kultusz sokoldalú értelmezését, illetve II. Rákóczi Ferenc személyének és történelmi szerepének univerzális mivoltát. 1938 júliusában, ha szabad egy köztudott mondással élni: egyre inkább szorult a hurok Csehszlovákia körül, illetve, ahogyan Hitler és Gömbös nevezte egykor: „a féreg- avagy vakbélnyúlvány” körül. Mindamellett, hogy a szlovenszkói ellenzéki magyar elit fokozatosan Milan Hodža

miniszterelnöksége és Csehszlovákia külpolitikai elszigeteltsége alatt egyre radikálisabb követeléseket fogalmaztak meg, mégis köztársaságpárti demonstrációk légköre övezte az 1938. július 24-i Rákóczi-ünnepet. Erre talán a legjobb példa a július és augusztus fordulóján rendezett kassai tömegtüntetés, amelyen Fábry Zoltán beszédét is felolvasták, s a Rákócziak harcának értelmét idézve állt ki a demokratikus köztársaság mellett a hitleri agresszióval szemben60. Az 1938-as évben az akkor már köztársasági elnök, Edvard Beneš is kassai látogatása során megtekintette a Rákóczi-kriptát61 . A Kassai Újság az előző ünnepségekhez képest a legrészletesebb tudósítást adja 1938-ban „Rákóczi napjáról”62. A Köztársaság keleti része (Výstava východu Československej republiky) elnevezésű63 Országos Szlovenszkói Kiállítás keretein belül leplezték le a Löffler Béla, Buchner Béla, Czigler Lajos és Wick Béla által készített latin feliratú Rákóczi-epitáfiumot64 . Már a századforduló idején az újratemetés előtt Kassa városa létrehozza a II. Rákóczi Ferenc szoboralapot, amely a történeti Magyarország egész területén pénzgyűjtést szervezett egy nagy méretű Rákóczi-lovasszobor elkészítéséhez. Az első világháborút követően 1929-ben alakul újjá a szoborbizottság, amelynek elnöke 1935-ben Milan Maxoň, kassai polgármester. 1936-ban végül a bizottság úgy döntött, az alapítvány pénzét a Rákóczi-kripta és Dóm karbantartásán kívül egy latin nyelvű dombormű elkészítésére fordítja65 . A Kassai Újság vezércikkében – ellenben az előző ünnepségek tudósításaival – megfigyelhető mennyivel ritkábban hivatkoznak Rákóczira, mint a „magyarok, ruszinok, szlovákok közös atyjára”. A fejedelem a kassai lokálpatriotizmus egyik szimbólumává, illetve a magyar szupremácia jelképévé válik: „Szép külsőségek között és magyar szívvel hódoltak Rákóczi emlékének, az ünnepségek méltóak voltak a nagymultú Kassához, ahoz a városhoz, mely a fejedelemnek életében kedvenc helye volt, halála után pedig székesegyházában pihenőhelyet nyújtott neki”66. Szokásos misével kezdődött a rendezvénysorozat, amelyet Cselényi István pápai kamarás celebrált, illetve ezt követte az emlékezés koszorúinak elhelyezése. Esterházy János, az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnökének beszédéből a következőket emelték ki: „Nem távozhatunk el a kriptából, hogy magyar szívünk teljes melegével, 20 éves harcunk minden lelkesedésével erőt ne merítsünk a nagy Fejedelem életének példájából”67. Továbbá az ünnepségen résztvevő főszónokok majdhogynem teljes beszédét is közölték, viszont a kultusz különböző Rákóczi-interpretációi szempontjából fontosnak tartom szemügyre venni a „szlovenszkói magyar költőfejedelem”, Mécs László, Kassa polgármestere, Milan Maxoň és a Kazinczy Társaság akkori elnöke, Gömöry János emlékbeszédét, illetve a kassai Kultúrreferátus egykori igazgatója, Sziklay Ferenc írását Rákócziról.

Mécs a leleplezést megelőzően olvasta fel beszédét68 , amelyben nem kevés patetikussággal indokolja Rákóczi hősiességét, illetve arról is szól, hogy Rákóczi, miért éppen a szlovenszkói magyarság hőse. Az ő beszédéből is kiolvasható a „népek atyja”-toposz, a végén pedig a Rákóczi nevet a „sorsközösség összetartozásának” eszmeiségével ruházza fel, amelynek egyben revizionista kicsengése is van: „Testvérek! Mi a Rákóczi névhez rokonnak jelentkezünk ma mind, szlovenszkói magyarok együvé, hívjuk Ocskay brigadérost is, legyen együtt a család. Rákóczi családja, s induljunk együtt a szebb jövő felé, amelyet adjon meg nekünk az Isten!”69. Ezt követően Tost Barna prelátus-kanonok szólalt fel, majd Milan Maxoň mondta el rövid beszédét szlovák és magyar nyelven, amelyből – durván fogalmazva – egy „modern“ Rákóczi-értelmezést olvashatunk ki, ami a fejedelmet az etnikai tolerancia egyik példájaként mutatja be70. Bár „modernnek“ nevezhető, viszont a következő idézeten keresztül látjuk, hogy a köztársaság védelmében szólal fel és lojalitásra inti a jelenlévőket, amire Szeghy-Gayer Veronika hívja fel a figyelmet71: „Nagy emberek, de különösen nagy halottak emléke előtt meghajolnia kell nemzetiségi és vallási különbség nélkül mindenkinek, aki az igazi demokrácia híve”72 . Szeghy-Gayer Veronika két jeles magyar értelmiségi és művelődésszervező életútján keresztül mutatja be Kassa és Eperjes két világháború közötti történetét, ötvözve a történelmi biográfiát a városok mikro- és társadalomtörténetével. Gömöry János az eperjesi magyar evangélikus és az MNP-hez közeli értelmiségiek egyikeként73, valamint Sziklay Ferenc a kassai magyar katolikus és az OKP-hoz közeli kultúrreferensként74 a saját városukban megkerülhetetlen személyiségei voltak a helyi kisebbségi kulturális életnek. Két egyéniség, két ideológia és két egymástól elütő Rákóczi-interpretáció. Sziklay a Kazinczy Társaság élén 1922-től 1932-ig állt, amíg Gömöry nem vette át tőle az elnöki posztot, amelyet 1936-ig töltött be75, ennek ellenére a Kassai Újság az egyesület elnökeként említi őt, aki a Városi Színházban rendezett díszelőadás előtt köszöntötte a jelenlévőket és felolvasta ünnepi beszédét76. A beszéd jellege és annak eszmei mondanivalója jelentősen hasonlít Rády Elemér 1935-ös írására, amelyet már a fentiekben elemeztem: a „Duna-medencei szolidaritás” fontosságára, valamint ezen népek közös történelmére és testvériségére hívja fel a figyelmet. Mindemellett a Gömöry által gyakran használt „szlovenszkói magyar lélek” gondolatiságába is beleillik az általa bemutatott II. Rákóczi Ferenc77: „A Csehszlovákiában élő magyar nép folyton erősödő nemzeti öntudata, kultúréhsége, élni akarása és élni tudása is ezt bizonyítja (…) Rákóczi megtanított bennünket élete példaadásával, hogy csak az a nép pusztul el, amely lemond önként maga életéről”78 . Sziklay Ferenc Rákócziról megemlékező írása mind a Kassai Újság hasábjain79, valamint egy a kiállítást és a Rákó-

czi-epitáfiumot propagáló kisebb füzetben80 is megjelent. Mindamellett, hogy Rákóczit, mint „megváltót” szakralizálja és a magyar szentekkel egy sorban emlegeti81 az írás elején, a klasszikus nemzetek felettiség nála sem maradhatott ki. Ami viszont figyelemre méltó, ahogyan a Rákóczi-szabadságharc eseménytörténetét szemlélteti, és bukásának indokát határozza meg: „…de főleg Franciaország hitszegésén bukott el Rákóczi és az egész magyar nemzet szabadságharca. (…) Franciaországnak mindig szüksége volt valami fenyegető szövetségesre Középeurópa hátában. Ám az eszközt csak addig ápolják, míg szükség van rá, aztán – félredobják…”82 Két tényezőről beszélhetünk ennek kapcsán, ha történeti kontextusba helyezzük az adott idézetet: 1. a trianoni trauma által előidézett nacionalista ellenszenv a francia nemzettel szemben a magyar közvélemény körében, amelyet a magyarországi propaganda is szított,83 2. a Csehszlovákiára való utalás, mivel 1938-ban a Daladier-kormány alkalmazkodva a brit miniszterelnök, Chamberlain nevéhez köthető appeasement (úgynevezett megbékítési)-politikához, nem védte meg szövetségesét Hitlerrel szemben, amely később a müncheni egyezményig vezetett.84 Továbbá Kassát, mint Rákóczi „leghűségesebb városát” mutatja be, ami a lokálpatriotizmus egyik klasszikus megnyilvánulása volt.85 A kassai Rákóczi-ünnepségen Darkó István Só és kenyér darabját mutatták be, végül pedig – immár különösebb gond nélkül – felcsendült a Rákóczi-induló86. Az 1935-ös eseményhez hasonlóan 1938-ban sem hagyta kritikátlanul a rendezvényt a Csehszlovákiai Népszava, amelyben Kanóc András Nagyságos Fejedelem! című írása reagál a történtekre87. Újból egyfajta legitimációs vád fogalmazódik meg a szlovenszkói magyar jobboldal képviselőivel szemben, a kisajátítás vádja. Meg kell jegyezni, hogy bár Rákóczihoz intézi „transzcendens üzenetét” a szerző, viszont a magyar népi hagyományokon át öröklődő kuruc mentalitást tolja előtérbe. Kérdésessé válik Rákóczi személyének kultusza, illetve a kuruc felfogáshoz fűződő viszony. Nyílt, pejoratív kritikát fogalmaz meg Esterházy Jánossal szemben: „… megmutattam volna a labanc Esterházy Antal gróf Jancsi nevű ükunokáját, aki nábob életet él, azon a vagyonon, amit őse Antal gróf, a labanc vezér, árulásért kapott a császártól, mert hogyhát eladott Téged Nagyságos Fejedelem”88. Függetlenül a kritikától, a szerző történelmi szempontból valótlan állítást fogalmaz meg. Esterházy János, tény, hogy Antal gróf leszármazottja az egyik oldalági rokona, ifjabb Esterházy Dániel (János gróf szépapjának nagyapja) révén89. Antal viszont a szabadságharc alatt kuruc brigadéros volt, s a szatmári békét követően az amnesztiából való kirekesztettsége miatt Rákóczit követte Rodostóba, s az ő szarkofágja is ott található a kassai altemplomban90. Továbbá párhuzamot von a szlovenszkói magyar társadalom alsóbb rétegei (parasztság, munkásosztály) és „Rákóczi kurucai” kö-

zött, amelyből ismét kiolvasható az osztályharc-ideológia: „A mi magyar uraink nem a jobbágyok ivadékaiban keresik az erőt, hogy emberibb magyar jövő fölé emeljenek mestergerendát, hanem a labancok és a lelki sötétségért rajongó szlávok ivadékaival kötnek szövetséget a magyar kurucok ivadékai ellen”91 . A müncheni egyezmény és az első bécsi döntés közötti időszakban etnikai szempontból egyre feszültebbé vált a légkör Kassán, amelyet mind magyar, mind szlovák diákok is szítottak. Októberben magyar diákok nemzeti színű szalagokkal koszorúzták meg a Rákóczi-domborművet, illetve naponta eszközölték ki a templomokban, hogy elhangozzon a – húsz éve tiltott – magyar himnusz92. A bécsi döntést követően a kassai turizmus kapcsán egy Rákóczi lábnyomait című írás jelent meg az Új Életben, amelyben az alábbiakat olvashatjuk: „Cseppet sem vigasztaló jelenség, hogy anyaországi testvéreinket a Felvidékről csak a kövek, hóhérszékek, a cseh uralomnak most már könnyen megmosolyogható emlékei érdeklik és alig szentelnek figyelmet a felvidéki magyarság sorsának, lelkületének…”93 Bár dolgozatom célja a kisebbségben lévő kassai magyar társadalom körében élő Rákóczi-kultusz bemutatása volt az I. bécsi döntésig bezárólag, az ehhez hasonló idézetek, úgy gondolom, hogy elengedhetetlenek a két világháború közötti csehszlovákiai magyar kisebbség társadalomtörténetének megismeréséhez. II. Rákóczi Ferenc emléke társadalmi szempontból kohéziós erővel bírt a Trianon utáni kassai magyarság körében. Mivel a közösséget az új állami keretek megfosztották legfontosabb nemzeti ünnepnapjaiktól, így alternatív módokat talált, „kisebbségi ünnepeket” alkotott. Ilyen volt Jókai Mór születésének évfordulója Komáromban, a törökök felett aratott győzelem évfordulója Érsekújvárott és még sorolhatnánk. A Rákóczi-kultusz mindemellett elevenen élt nemcsak Kassán, de a várostól keletre fekvő országrészben: Bodrogközben, Ung-vidéken és Kárpátalján/Ruszinszkóban. Természetesen az ellenzéki magyar pártok képviselői nem voltak restek kihasználni ezeket az alkalmakat, hogy politikai agitációt folytathassanak a magyar közösség köreiben. II. Rákóczi Ferenc személyével kapcsolatos kassai ünnepnapok sem voltak ez alól kivételek, amint azt a fentiekben is láthattuk.

1 Általános és titkos választójoggal rendelkeztek az első Csehszlovák Köztársaság állampolgárai. A trianoni utódállam nemzeti kisebbségei is lehetőséget kaptak különböző politikai szubjektumok létrehozására. A magyar érdekeltségű pártok közül az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) voltak a legjelentősebbek. Ezek főként ellenzéki politikát folytattak a mindenkori csehszlovák kormánykoalíció ellen, többek között Szlovenszkó autonómiáját tűzték programjukra. 2 Kassai Napló, 1924. április 6., Avasy Sándor: Eltévedtünk, Tyukodi pajtás, Kassai Napló, 1926. május 16., Sziklay Ferenc: Fohász Rákóczihoz, Csehszlovákiai Népszava, 1935. április 7., Bodnár István: Rákóczi. 3 Kassai Napló, 1925. március 27., Jarno József: II. Rákóczi Ferenc. 4 Ficeri, Ondrej: Rákóczi kultusza Kassán a szlovák történelmi kultúrában. In. Halász Magdolna – Palenčárné Csáji Ildikó (szerk.): Rákóczi és Kassa. Nemzetközi konferencia II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hazahozatalának 110. évfordulója alkalmából. Sárospataki Irodalmi Olvasókör - Kassai Polgári Klub. Kassa, 2016. 202. Továbbiakban: Ficeri, 2016. 5 Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből Szlovenszkó. Magyar értelmiségi útkeresések Eperjesen és Kassán a két világháború között. Kalligram Kiadó. Pozsony, 2016. 165. Továbbiakban: Szeghy-Gayer: Felvidékből…, 2016. 6 Mécs László (1895-1978) premontrei papköltő. Hernádszentistvánban született, Nagykaposon és Királyhelmecen volt plébános. A két világháború közötti csehszlovákiai magyarság körében ismert és ünnepelt költő volt. 7 Kassai Újság, 1938. július 26. Rákóczi napja. 8 Simon Attila: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete. In. Bárdi Nándor - Szarka László - Fedinec Csilla (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat-MTA Kisebbségkutató Intézet. Budapest, 2008. 103. Továbbiakban: Simon, 2008. 9 Szeghy-Gayer: Felvidékből…, 2016. 165. 10 Uo. 42. 11 Kassai Újság, 1926. május 16., A szlovenszkói magyarság Rákóczi-ünnepe. 12 Kassai Újság, 1926. május 7., A Rákóczi-ünnep programja. 13 Kassai Újság, 1926. május 9., A Magyar Nemzeti Párt törvényhozói a kassai Rákóczi-ünnepen. Továbbá: Kassai Újság, 1926 május 12., Szüllő Géza a keresztényszocialista párt elnöke és a párt törvényhozói Kassán. 14 Kassai Napló, 1926. május 12., Rákóczi-ünnep Kassán. 15 Kassai Napló, 1926. május 16., A kassai országos Rákóczi-ünnep. 16 Szeghy-Gayer Veronika: Rákóczi-kultusz Kassán 1918 és 1944 között. In. Halász Magdolna – Palenčárné Csáji Ildikó (szerk.): Rákóczi és Kassa. Nemzetközi konferencia II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hazahozatalának 110. évfordulója alkalmából. Sárospataki Irodalmi Olvasókör - Kassai Polgári Klub. Kassa, 2016. 196. Továbbiakban: Szeghy-Gayer: Rákóczi-kultusz…, 2016. 17 Kassai Újság, 1926. május 13–14., Miért nem játszhatnak színészeink a Rákóczi-ünnepen? Faragó interveniál Kállay teljh. miniszternél. 18 Kassai Újság, 1926. május 15., II. Rákóczi Ferenc hamvai a galatai lazaristák templomában, Klapka György tábornok, mint II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona sírjának felfedezője, II. Rákóczi Ferenc fejedelem sírjának feltárása 1889-ben. 19 Szeghy-Gayer: Felvidékből…, 2016. 165. 20 Kassai Újság, 1926. május 16., II. Rákóczi Ferenc – Szlovák? Protestáns? 21 Ficeri, 2016. 199–202. 22 Kassai Újság, 1926. május 19., Az elnémított Rákóczi-induló. 23 Bónis Ferenc: Rákóczi-induló, Kossuth-szimfónia, Székely fonó – Húsz írás a magyar zenéről. Balassi Kiadó. Budapest, 2015. 41. Továbbiakban: Bónis, 2015. 24 Példának okáért: Az 1000. Magyar Világhíradó 1942 - KÖTELEZŐ!!! URL: [https://www.youtube.com/watch?v=VDvIUHNG8js&t=10s], Utolsó letöltés: 2020. 12. 9. 25 1938 november (1. rész) I. Bécsi döntés, Felvidék visszacsatolása. URL: [https://www.youtube.com/watch?v=CfrRAPCZ2Xs], Utolsó letöltés: 2020. 12. 9. 26 Bónis, 2015. 46.

27 Dr. Blanár Béla. Rákóczi két kassai útja. In. Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy-évkönyv 1898-1928. Kazinczy Kiadóvállalat. Kassa, 1929. 19. Továbbiakban: Blanár, 1929. 28 Kassai Újság, 1926. május 16., A szlovenszkói magyarság Rákóczi-ünnepe. 29 Blanár, 1929. 15–17. 30 Uo. 18–20. 31 Uo. 18. 32 Ficeri, 2016. 203. 33 Kassai Újság, 1926. május 16., II. Rákóczi Ferenc – Szlovák? Protestáns? 34 Kassai Napló, 1926. május 7., Rákóczi-emlékünnepély készül Rimaszombatban. 35 Kassai Újság, 1935. április 9., Kegyeletes ünnepségek II. Rákóczi Ferenc halálának 200-ik évfordulóján. 36 Uo. Kegyeletes ünnepségek II. Rákóczi Ferenc halálának 200-ik évfordulóján. 37 Kassai Újság, 1935. április 7., Országos ünnepségek II. Rákóczi Ferenc fejedelem halálának 200. évfordulóján. 38 Uo. Országos ünnepségek II. Rákóczi Ferenc fejedelem halálának 200. évfordulóján. 39 Szeghy-Gayer: Rákóczi-kultusz…, 2016. 191. 40 Kassai Újság, 1935. április 9., Kegyeletes ünnepségek II. Rákóczi Ferenc halálának 200-ik évfordulóján. 41 Uo., Kegyeletes ünnepségek II. Rákóczi Ferenc halálának 200-ik évfordulóján. 42 Ficeri, 2016. 204. 43 Kassai Újság, 1935. április 9., Előállították a rendőrségre a kurucruhás mecenzéfieket. 44 Ficeri, 2016. 204. 45 Simon Attila: A magyar szociáldemokrácia útkeresése a húszas évek Csehszlovákiájában. Múltunk, 2013/1. 54. Továbbiakban: Simon, 2013. 46 Filep Tamás Gusztáv: Szempontok a (cseh)szlovákiai sajtó magyar sajtó első két korszakának történetéhez. In. Filep Tamás Gusztáv – Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 19181998, I-IV. Ister Kiadó. Budapest, 1998. 359. 47 Rády Elemér: A Nagyságos Fejedelem emlékének. Új Élet, 1935 (4. évf.), 4. (36.) sz. 179–181. 48 Uo. 179. 49 Uo. 180. 50 Uo. 180–181. 51 Uo. 181. 52 Simon Attila: Aktivista életpályák a két világháború közötti Csehszlovákiában. Egy szegényparaszt és egy szakszervezetis karrierje. In. Bárdi Nándor – Tóth Ágnes (szerk.): Egyén és közösség. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta, 2012. 89–90. Továbbiakban: Simon, 2012. 53 Uo. 92. 54 Csehszlovákiai Népszava, 1935. április 7., Bodnár István: Rákóczi. 55 Csehszlovákiai Népszava, 1935. április 7., Tóth József: II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára. 56 Csehszlovákiai Népszava, 1935. április 7., Bodnár István: Rákóczi. 57 Kassai Újság, 1935. április 9., Rákóczi-ünnepségek Magyarországon. 58 Csehszlovákiai Népszava, 1935. április 7., Tóth József: II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára. 59 Uo. Tóth József: II. Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára. 60 Fónod Zoltán: Fábry, a közíró és szerkesztő. Új Szó, 1987. január 30. URL: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1987_Vasarnap_1/?pg=82&layout=s]. Utolsó letöltés: 2020. 12. 9. 61 Szeghy-Gayer: Rákóczi-kultusz…, 2016. 193. 62 Kassai Újság, 1938. július 26. Rákóczi napja. 63 Ficeri, 2016. 206. 64 Szeghy-Gayer: Rákóczi-kultusz…, 2016. 192–193. 65 Uo. 191–192. 66 Kassai Újság, 1938. július 26. Rákóczi napja. 67 Uo. Az ünneplő Kassa. 68 Beszéd megjelent: Kassai Újság, 1938. július 26. Az emlékmű felavatása. Továbbá: Mécs László: Rákóczi, a hős. Új Élet, 1938 (7. évf.), 8-9. (70.) sz.

337–341. 69 Mécs László: Rákóczi, a hős. Új Élet, 1938 (7. évf.), 8-9. (70.) sz. 341. 70 Kassai Újság, 1938. július 26. Rákóczi napja. 71 Szeghy-Gayer: Rákóczi-kultusz…, 2016. 193. 72 Kassai Újság, 1938. július 26. Tost kanonok-plébános átveszi az emlékművet. 73 Szeghy-Gayer: Felvidékből…, 2016. 31-40. 74 Uo. 41-52. 75 Uo. 184., 210. 76 Kassai Újság, 1938. július 26. Díszelőadás a színházban. 77 Szeghy-Gayer: Felvidékből…, 2016. 215. 78 Kassai Újság, 1938. július 26. Díszelőadás a színházban. 79 Kassai Újság, 1938. július 1-2. Dr. Sziklay Ferenc: Rákóczi. 80 Sziklay Ferenc: Rákóczi emlékmű leleplezés a szlovenszkói országos kiállítás idejében Kassán, 1938. július hó 24-én. „Wiko” Kő- és könyvnyomdai Műintézet. Kassa, 1938. (Továbbiakban: Sziklay: Rákóczi emlékmű…, 1938.) 81 Szeghy-Gayer: Rákóczi-kultusz…, 2016. 193. 82 Sziklay: Rákóczi emlékmű…, 1938. 10. 83 Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó. Budapest, 2015. 76. 84 Kováč, Dušan: Szlovákia története. Kalligram. Pozsony, 2011. 224. 85 Sziklay: Rákóczi emlékmű…, 1938. 11. 86 Kassai Újság, 1938. július 26. Díszelőadás a színházban. 87 Csehszlovákiai Népszava, 1938. július 31., Kanóc András: Nagyságos Fejedelem! 88 Uo. Kanóc András: Nagyságos Fejedelem! 89 Mészáros Kálmán: Az Esterházyak a Rákóczi-szabadságharcban. In. Molnár Imre – Tamás Edit (szerk.): Párhuzamok II. Rákóczi Ferenctől Esterházy Jánosig. Lorántffy Zsuzsanna Polgári Társulás. Királyhelmec, 2008. 84. 90 Uo. P. 75-77. 91 Csehszlovákiai Népszava, 1938. július 31., Kanóc András: Nagyságos Fejedelem! 92 Simon, 2014. P. 157. 93 Rákóczi lábnyomait. Új Élet, 1939 (8. évf.), 5-6. (75-76.) sz. P. 279-280.

Felhasznált források

Dr. Blanár Béla. Rákóczi két kassai útja. In. Sziklay Ferenc (szerk.): Kazinczy-évkönyv 1898-1928. Kazinczy Kiadóvállalat. Kassa, 1929. 15–21.

Rády Elemér: A Nagyságos Fejedelem emlékének. Új Élet, 1935 (4. évf.), 4. (36.) sz. 179–181.

Rákóczi lábnyomait. Új Élet, 1939 (8. évf.), 5-6. (75-76.) sz. 279–280.

Mécs László: Rákóczi, a hős. Új Élet, 1938 (7. évf.), 8-9. (70.) sz. 341.

Sziklay Ferenc: Kassa. Révai Nyomda. Budapest, 1938.

Sziklay Ferenc: Rákóczi emlékmű leleplezés a szlovenszkói országos kiállítás idejében Kassán, 1938. július hó 24-én. „Wiko” Kő- és könyvnyomdai Műintézet. Kassa, 1938.

Felhasznált sajtóanyag

Csehszlovákiai Népszava – 1935–1938 Kassai Napló – 1924–1926 Kassai Újság – 1926–1938

Felhasznált irodalom

Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. Jaffa Kiadó, 2015.

Bónis Ferenc: Rákóczi-induló, Kossuth-szimfónia, Székely fonó – Húsz írás a magyar zenéről. Balassi Kiadó. Budapest, 2015. 9–52.

Kováč, Dušan: Szlovákia története. Kalligram. Pozsony, 2011.

Ficeri, Ondrej: Rákóczi kultusza Kassán a szlovák történelmi kultúrában. In. Halász Magdolna – Palenčárné Csáji Ildikó (szerk.): Rákóczi és Kassa. Nemzetközi konferencia II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hazahozatalának 110. évfordulója alkalmából. Sárospataki Irodalmi Olvasókör - Kassai Polgári Klub. Kassa, 2016. 198–211.

Filep Tamás Gusztáv: Szempontok a (cseh)szlovákiai sajtó magyar sajtó első két korszakának történetéhez. In. Filep Tamás Gusztáv – Tóth László (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, I-IV. Ister Kiadó. Budapest, 1998. 330–339.

Mészáros Kálmán: Az Esterházyak a Rákóczi-szabadságharcban. In. Molnár Imre – Tamás Edit (szerk.): Párhuzamok II. Rákóczi Ferenctől Esterházy Jánosig. Lorántffy Zsuzsanna Polgári Társulás. Királyhelmec, 2008. 71–85.

Simon Attila: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete. In. Bárdi Nándor - Szarka László - Fedinec Csilla (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat-MTA Kisebbségkutató Intézet. Budapest, 2008. 98–103.

Simon Attila: A magyar szociáldemokrácia útkeresése a húszas évek Csehszlovákiájában. Múltunk, 2013/1. 36–64.

Simon Attila: Aktivista életpályák a két világháború közötti

Csehszlovákiában. Egy szegényparaszt és egy szakszervezetis karrierje. In. Bárdi Nándor – Tóth Ágnes (szerk.): Egyén és közösség. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta, 2012. 73–96.

Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken, 1938-1945. Jaffa Kiadó. Budapest, 2014.

Szeghy-Gayer Veronika: Felvidékből Szlovenszkó. Magyar értelmiségi útkeresések Eperjesen és Kassán a két világháború között. Kalligram Kiadó. Pozsony, 2016.

Szeghy-Gayer Veronika: Rákóczi-kultusz Kassán 1918 és 1944 között. In. Halász Magdolna – Palenčárné Csáji Ildikó (szerk.): Rákóczi és Kassa. Nemzetközi konferencia II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hazahozatalának 110. évfordulója alkalmából. Sárospataki Irodalmi Olvasókör - Kassai Polgári Klub. Kassa, 2016. 189–197.

Online források

Az 1000. Magyar Világhíradó 1942 - KÖTELEZŐ!!!

URL: [https://www.youtube.com/watch?v=VDvIUHNG8js&t=10s]. 1938 november (1. rész) I. Bécsi döntés, Felvidék visszacsatolása.

URL: [https://www.youtube.com/watch?v=CfrRAPCZ2Xs].

Fónod Zoltán: Fábry, a közíró és szerkesztő. Új Szó, 1987. január 30.

URL: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1987_ Vasarnap_1/?pg=82&layout=s].