7
Horváth-Kovács Mátyás
Anyanyelvi jogok és azok alkalmazása a romániai oktatásban
Egy átlagos romániai magyar ember számára az anyanyelvhasználat sokkal többet jelent, mint Európa kulturális gazdagságának és hagyományainak megóvása. Ahogy a „nyelvében él a nemzet” szállóige is kifejezi, az anyanyelv nem csak a nemzeti identitás megőrzésének az eszköze, hanem közösségegyesítő kapocs megosztott és sokszínű társadalmunkban. Számos szerződés és törvény határozza meg az erdélyi magyarok anyanyelvhasználatának jogi kereteit, mégis ezen jogok a mindennapokban csak ritkán kerülnek alkalmazásra. Ennek számos oka lehet, többek között politikai, gazdasági vagy társadalomlélektani. Az anyanyelvi jogokkal kapcsolatos első tapasztalatom még általános iskolás koromból származik. Az első nyolc osztályt egy marosvásárhelyi vegyes tannyelvű iskolában végeztem, ahol kisdiákként azzal kellett szembesülnöm, hogy nem értettem az igazgatóság és a könyvelőség ajtajára függesztett kiírást, ahogy az év végi oklevelemen sem tudtam elolvasni jó tanulmányi eredményem. Az iskola vezetősége nem volt hajlandó
kétnyelvű nyelvi tájképet létrehozni egy olyan iskolában, amely diákjainak felét magyar nemzetiségűek adták. Ezért a magyar diákok szülei – többek között az én szüleim is – kiálltak az ügy mellett, és kezdeményezték a kétnyelvűség lehetőségének tényleges megteremtését. A szülői kezdeményező bizottság – a szülők, a magyar anyanyelvű tanárok és néhány tanuló segítségével – több mint száz kétnyelvű feliratot mint adomány helyezett ki az iskolában. Visszatekintve, talán ez volt az első eset, ami személyesen értintett engem az anyanyelvi jogok terén. Dolgozatom címében Erdély helyett Románia szerepel, mivel Erdély különállóságát ma már csak történelmi hagyományai és sajátos kultúrája jelenti. Más értelemben vett autonómiával, jogalanyisággal Erdély nem rendelkezik, csupán Romániára vonatkozó törvényekről beszélhetünk. Történelmi és demográfiai áttekintés Romániában a 2011-es népszámlálás adatai alapján a 20 121 641 személyből 18 884 800 személy nyilatkozott a nemzetiségi hovatartozásáról, anyanyelvéről és vallásáról. Közülük 16 792 900-an románnak vallották magukat (88,9%), 1 227 600 személy pedig magyarnak (6,5%). A roma lakosságból 621 600 személy vállalta etnikai hovatartozását, ez mintegy 3%. Ezen kívül 50 900 ukrán, 36 000 német, 27 700 török, 23 500 orosz lipován és 20 300 tatár
