51
Molnár Csongor
Elszórványosodó tömbök: A kulturális autonómia és a brain drain
Bevezető helyett Szórványból érkező hallgatóként már korábban is többször elgondolkodtam a “szórvány speciális helyzetén”. Alapvetően a szórvány és a szórványosodás folyamata nagyon összetett jelenségek (lásd Mirnics 2003, Gábrityné Molnár 2005, Bodó 2015), maga a kérdésfelvetés is problematikus. Ez csak tovább fokozódik azzal, hogy képtelenség a külhoni magyar szórványközösségeket egy kalap alá venni. Az elmúlt 100 év történelmi és kulturális eseményei olyan eltéréseket hagytak maguk mögött a tapasztalatok terén, ami miatt lehetetlenség a jelen keretek között egy átfogó képet bemutatni a Kárpát-medencében élő magyar szórványvidékekről. A szórványt megérteni vagy l eírni már önmagában is kihívás, hiszen a téma szakirodalma is szórványos. Nehéz feladat úgy bemutatni egy szórványvidék problémáit az olvasónak – legyen számára már ismert, vagy ismeretlen a téma –, hogy hiányoznak átfogó tudományos művek.
Ugyanakkor nehéz feladat személyesen érintő, jelen pillanatban zajló eseményekről úgy szólni, hogy az ne bagatellizálja el az írást. Kihagyhatatlannak tartom ezt a személyes oldalt, az első kézből származó tapasztalatok bemutatását, mivel úgy gondolom ez a legkézenfekvőbb módszer a gondok körültekintő árnyékolására. Ha csak egy tapasztalatot emelnék ki példaként, legyen az, amikor még kisiskolásként (majd idősebb koromban is) nyári táborokba kezdtem el járni dél-bánátiként a Bácskába. Éveken keresztül – ez a tapasztalat mái napig érvényes – az Észak-Bácskából és a Tisza mentéről érkező fiataloknak fogalmuk sem volt, hogy mi zajlik 150–200 kilométerrel délebbre: nem tudtak az ottani magyar közösségek létezéséről. Ez már akkor némi elkeseredettséggel töltött el, de ez a magatartás semmit sem változott azóta. A vajdasági magyar szociográfia is csak igen későn fedezi fel ezeket a vidékeket, mintha nem is akartak volna tudni róla (Szerbhorváth 2019, 96). Itt szembe kell néznünk azzal, hogy a szórványnak nem csak önmagában van egyedi helyzete, hanem a tömbhöz való viszonyában is, és ez a viszony a kilométerek számának növekedésével, országhatárokat átlépve, csak megmagyarázhatatlanabbá válik. Sokak számára fel sem fogható, hogy ilyen környezetben a közösségnek már nincs kohéziós ereje, magyar nyelvű kulturális termék és fogyasztás érdekében néha 100–200 kilométert kell utazni, nem is beszélve arról, hogy a szórványban már rég nem Budapest határozza meg az irányelveket. Budapest kulturális hatása nem ér
