29
Czáboczky Szabolcs
Rákóczi-kultusz Kassán a két világháború között
A két világháború közötti kassai Rákóczi-kultusz elemzéséhez elengedhetetlen a korabeli sajtóorgánumok vizsgálata (Prágai Magyar Hírlap, Kassai Újság, Kassai Napló, Csehszlovákiai Népszava, Új Élet, [Kassai] Munkás), mivel a szerkesztőkön vagy újságírókon keresztül is szemügyre vehetjük, hogy a kultusz hogyan nyilvánul meg, vagy miként értelmezik II. Rákóczi Ferenc történelmi szerepét. Ez legélénkebben kimutatható, ha összehasonlítjuk az ellenzéki pártokhoz1 közeli Prágai Magyar Hírlapot vagy Kassai Újságot mondjuk a Csehszlovákiai Népszavával, amely az aktivista politikát folytató szociáldemokrata politikushoz, Schultz Ignác nevéhez fűzhető. Már az is kultikus jelentőségűnek mondható, hogy Rákóczi- vagy kurucmotivikával rendelkező versekkel2, vagy éppen történelmi portrékkal3 találkozhatunk ezen újságok vagy folyóiratok hasábjain. A kultusz érdekes megnyilvánulása, például a mai kassai Moyzes utca, ami az impériumváltás előtt a Rákóczi körút nevet viselte, az az első Csehszlovák Köztársaság alatt is megőrizte nevét Rákócziho okružna formában4. Mindemellett a kultusz és annak
tartalma főleg a Rákóczi személyével kapcsolatos ünnepségeken mutatkozott meg leginkább, amely rendezvényekből három nagyobb szabású volt vizsgált korszakunkban: 1926-ban Rákóczi születésének 250. évfordulóján, 1935-ben Rákóczi halálának bicentenáriumán és 1938-ban az Országos Szlovenszkói Kiállítás keretein belül, amikor leleplezték a Szent Erzsébet-dóm északi falán elhelyezett Rákóczi-epitáfiumot5. Bár Mécs László6 tizenkét év múlva mondja el Rákóczi emlékére írt beszédét a dóm előtt, viszont az 1926-os ünnepséghez ez nagyon jól illik: „A kisebbségi magyarok naptárja csupa hétköznapi szürkeség. Nincsenek visszatérő ünnepei, azért csinált magának – alkalmi ünnepeket: Petőfi centenárium, Madách centenárium, Jókai centenárium, Érsekújvár visszavétele a töröktől. Ma, Rákóczi ünnep van.”7 A fejedelem születésének 250. évfordulója kiváló alkalomnak ígérkezett Kassa kisebbségi magyar társadalmának megszólításához, lévén, hogy a magyar nemzeti ünnepek (március 15., augusztus 20.) nyilvános ünneplését Prága betiltotta, irredenta jelleget tulajdonítva nekik.8 Így az 1926os Rákóczi-ünnep – valamint az ezt követőek is – társadalmi kohéziós erővel bírt, és a „nemzeti összetartozás” eszméjét volt hivatott közvetíteni, főként a kisebbségi magyar pártok előkelőségeinek interpretációjában. Rákóczi születésének napja (március 27.) alkalmából, március 26-án az OKP és az MNP vezetősége, valamint a helyi
