2
Jog és gyakorlat
A tisztességes eljáráshoz való jog védői szemmel A jogállami igazságszolgáltatás az Alaptörvényben is megjelenítésre kerül azáltal, hogy a XXVIII. cikk rögzíti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját elvi jelentőséggel már a 6/1998. (III. 11.) AB-határozatában összefoglalta. E megálla pításokat az Alkotmánybíróság utóbb több döntésében is megerősítette, gyakorlattá formálta. A határozatok ban kimunkált alkotmányos mérce értelmében a tisztességes eljárás követelménye az eljárásjogi garanciák érvényesülését is felöleli, és egy olyan minőséget jelent, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ebből következően egyes részletszabályok hiánya miatt éppúgy, mint valamennyi részletszabály megalkotásának dacára lehet egy eljárás méltánytalan, igazságtalan vagy nem tisztességes. Mindebből persze az is következik, hogy a jelen írásban említésre kerülő és védői szem mel a tisztességes eljárás elvét sértő egyes elemek önmagukban talán nem tesznek egy egész eljárást tisz tességtelenné, de rést üthetnek a tisztességes eljárás pajzsán. Dr. Bánáti János ügyvéd, c. Egyetemi tanár, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke
I.
Az Alkotmánybíróság szerint: „[A] tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerével összefüggésben kimunkált gyakorlat elsődlegesen az eljárásjogi jellegű szabályozási környezettel szemben szolgál alkotmányos mérceként. (…)” „Az Alaptörvényben megfogalmazott tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerének elemei ennek megfelelően a magyar jogrendben immáron egy olyan alkotmányos mércét jelentenek, amely a jogszabályi környezeten túl, az egyedi ügyben hozott bírói döntések megítéléséhez is alapul szolgálnak.” Ezt követően utalnék a hatályos büntetőeljárási törvény idevonatkozó indokolására. „Az igazság kiderítése olyan eljárást követel meg, ahol a résztvevő felek cselekményeinek irányát a tisztességes eljárás elve jelöli ki. Ennek értelmében a tisztességes eljárásnak tehát a büntető igazságszolgáltatás egészét át kell hatnia.” II.
Mindenekelőtt arról az általános, minden eljárásra vonatkozó elvről szólnék, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ügyét a bíróság észszerű időn belül bírálja el. Ez az elv minden jogterületre érvényes, és egyértelmű iránytűként szolgálhat a polgári és közigazgatási eljárásokban is. A büntetőeljárás során azonban két speciali-
tásra hívnám fel a figyelmet. Mindenekelőtt arra utalok, hogy az egyezmény 6. cikke a bírósági eljárásra vonatkoztatva fogalmaz meg követelményt, azonban nyilvánvalónak kell tekinteni, hogy a büntetőeljárás tárgyalási szakaszát megelőző nyomozati szakban is mindennek érvényesülnie kell, különösen azon büntetőeljárási rendszerek esetében – és a magyar büntetőeljárás ilyen –, ahol egyrészt az officialitás, másrészt a nyomozás szerepe e körben időigényessége okán problémát okoz.
két év hat hónapnyi (Covid-időszakban három év) maximális időkeretet, miközben az eljárás alá vontat a joghátrány értelemszerűen az eljárásnak e szakaszában is érinti. Rögzíthető tehát, hogy e tekintetben a bírósági szakaszhoz mindenképpen hozzá kell számítani a nyomozati szakot is. E téren kellene tehát az eljárások gyorsítása érdekében többet tenni, mellőzve a túlbizonyítást, amely egyébként a nyomozás során tett vallomások felértékelődésének alapproblémáját is felveti – erről a későbbiek
Minél többet enged a jogállam bíbelődni, annál hosszabb az eljárás. A garanciákkal körbebástyázottság azonban jobban elősegítheti a tévedés megelőzését. Mire gondolok? Büntetőeljárásunkban az officialitás elve érvényesül, azonban ennek túlhajtása az elindult ügy minden elágazása feltárásának igényéhez vezethet, gyakran a bűnsegéd bűnsegédjét is felelősségre vonva, oly módon, hogy – az eredeti Be. koncepcióját elfeledve – a bizonytalan hosszúságú, néha több évig is tartó felderítési szakaszt követően teljes körű bizonyítás zajlik a nyomozás során tanúk többszöri megidézésével, szakértői vélemények beszerzésével stb. Ennek eredményeképpen a nyomozás igénybe veszi a törvény által lehetővé tett
során még szólok –, hiszen az idő múlása okán a bíróság leggyakoribb érve az ellentmondás esetén, hogy „akkor még jobban emlékezett a tanú”, mindezzel figyelmen kívül hagyva, hogy a tanú nyomozati kihallgatásánál adott esetben sem a védő, sem a gyanúsított nem lehetett jelen. III.
Első kérdésem, hogy tisztességes-e az az eljárás, ahol a bizonyítékok bírósági értékelése során rendszerszerűen a tárgyalási vallomás helyett olyan nyomozati vallomásokra épül a tényállás, mely vallomáÜgyvédek Lapja 2022 | 3
