A jog uralma, avagy az uralom joga

A tisztességes eljárás elvének érvényesülése a bíróság előtti polgári eljárásokban

Tanulmányomban kizárólag a perjogban megnyilvánuló eljárási alapjogvédelmet (eljárási igazságosság) részletezem, és – terjedelmi okok miatt – nem esik bővebben szó sem az anyagi alapjogvédelemről, sem a hatóság előtti jogérvényesítésről (a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata), amik így együttesen a manapság olyan sokszor emlegetett jogállamisági kritériumrendszer alappilléreit alkotják, és az állami önkény keretek közé szorítását célozzák az egyén szabadságjogai védelme érdekében. Az alapelveknek az Alaptörvénybe és az eljárásjogi kódexekbe foglalásával a magyar jogforrásrendszer részévé váltak, így közvetlenül is lehetnek alanyi jog érvényesítésének tárgyai, de közvetetten is bármelyik jogvitában hivatkozni lehet rájuk. Ha objektív igazságot tartalmazó ítélet feltétlen szolgáltatását nem is biztosítja a magyar állam, az ítéletig vezető polgári peres eljárás szabályai tisztességes voltát elvileg igen. A polgári perekben az igazságszolgáltatás nem garantált, a jogszolgáltatás kritériumrendszere azonban jól körül van bástyázva. Ez azonban nagyon kevésnek bizonyult a jogkereső állampolgárok elégedettségének szempontjából, vizsgálni szükséges a jogkereső állampolgárok véleményét és a konkrét – főként az anonimizált bírósági ítéletekből származó - összefüggéseket is.

Dr. Király Lilla PhD ügyvéd, habilitált egyetemi docens, a Károlyi Gáspár Református Egyetem ÁJK polgári eljárásjogi tanszékének oktatója

Bevezető A tisztánlátás érdekében elengedhetetlenül vizsgálni kell a következőket: 1) a tisztességes eljárás történeti előzményeit, a nemzetközi és a hazai jogszabályok ismertetésével; 2) a tisztességes eljárás elvének kapcsolatát az igazságszolgáltatással, 3) a tisztességes eljárás alkotmányjogi védelmét (független és pártatlan bíróság, a tisztességes eljáráshoz és a tisztességes tárgyaláshoz való jog; a jogvita észszerű időn belüli lezárása) és a valódi alkotmányjogi panaszt; 4) a tisztességes eljárás elvének értelmezését a magánjogi jogvitákban, ezen alapjog érvényesülését a „békeidőben” és a pandémia idején; 5) a tisztességes eljárás érvényesülését biztosító európai fórumokat és ítélkezésük hatását a magyar jogalkalmazásra (az

Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata; az Emberi Jogok Európai

Bíróságának ítélkezési gyakorlata).

A kutatás fókuszában a polgári egyedi ügyekben folytatott igazságszolgáltatási/ jogszolgáltatási tevékenységet szükséges vizsgálat tárgyává tenni. Ez az általános és különös pertípusok, továbbá a bírósági végrehajtás útján történő kikényszeríthetőség körében az alábbi elemeket tartalmazza: • a törvényekben szabályozott alapjogok a bíróság előtt érvényesíthetőségét (pl. egyesülésről, gyülekezésről, adatvédelemről, lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, Ptk.-ban foglalt személyiségi jogok védelme stb.); • amennyiben a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára kerül sor, a védendő alapjog a tisztességes eljárás követelménye; • ha az elsőfokú eljárásban és azt követően - a rendes és rendkívüli jogorvoslati lehetőségek, különösen az alkotmányjogi panasz útján - jogorvoslattal él a fél (pl. a felek meghallgatásához való joga; senki sem lehet saját ügyének bírája; jogorvoslati lehetőségekről történő felvilágosítás; a döntés indokolásának kötelezettsége; a díjakról, költségekről és hasonló eljárásjogi garanciákról való előzetes tájékoztatás hiánya miatt stb.).

A téma kifejtése során vizsgálatom fókuszában az igazságszolgáltatás nem mint önálló hatalmi ág áll, annak közjogi vonatkozásai egy külön tanulmányt igényelnének. Engem sokkal inkább a bíróság és a felek viszonya érdekel, ezért lehetséges együttműködésük sarokpontjait vizsgálom a jogérvényesítési mechanizmus keretében. Ennek a jogérvényesítési mechanizmusnak az állami önkény keretek közé szorítása a célja az egyén szabadságjogai védelme érdekében az alábbi eszközökkel: 1) A jogalkotónak biztosítani kell a bírósághoz fordulás lehetőségét/jogát. Ez emberi jogok szintjén garantálja a kellő (due), a tisztességes (fair) és a méltányos (equitable) eljárást. 2) Az állami jogvédelemnek ki kell egyenlítenie a perbeli felek – szociális és társadalmi – egyenlőtlen pozícióját. 3) A bíróságoknak átláthatóan és kiszámíthatóan kell működnie, csak ez lehet a hitelesség és a társadalmi elfogadottság garanciája.

4) A fair eljárás korrekt, méltányos és a törvény előtti egyenlőséget garantáló eljárásnak kell lennie. 5) A bírónak a rá szignált ügyet anyagi és az eljárásjogi tisztesség szabályai alapján kell elbírálnia. Az igazságos döntésnek a jogszabályoknak megfelelő, de méltányosnak is kell lennie; perbeli cselekményeknek pedig a jogszabályoknak megfelelőnek, egyúttal hatékonynak is.

Az eljárási és az anyagi jogi igazságosság, mint a polgári perjogban megnyilvánuló eljárási és anyagi jogi alapjogvédelem Két fő kérdésre kell hát keresnünk a választ: 1) Milyen jelentősége van a tisztességes eljárás (eljárási igazságosság) alapelvének a magánjogi jogviták elbírálásában? Erre gyakorlatilag az igazság(ot) szolgáltatás mint társadalmi elvárás eszméjének a vizsgálata adhatja meg a választ: Vajon a jogbiztonság (kiszámíthatóság, megbízhatóság, átláthatóság) elvének megfelelő a magyar szabályozás? Az ügy bíró általi pártatlan elbírálása garantált? A jogalkalmazó a felek önrendelkezési jogát milyen mértékben veszi figyelembe? A jogalkotó biztosítja-e a felek közötti fegyverzet egyenlőséget? Mit jelent a jogszabályok megfelelő értelmezésén alapuló helyes ítélet meghozatala (anyagi igazságosság)? 2) Milyen irányba fejlődik a bíróság klasszikus konfliktust rendező-feloldó szerepe a XXI. században?

A polgári per célja sokáig az anyagi igazság kiderítése volt, lényegében az 1911. évi Polgári Perrendtartásunktól egészen 2000. január 1. napjáig. Ezt követően a jogalkotói elvárás csak az alaki igazság biztosítása: a bíróság feladata „csak” az, hogy „a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse”. Ennek tükrében: Milyen a szolgáltató szellemű igazságszolgáltatás/ jogszolgáltatás? Mit jelent az ítéleti bizonyosság (döntésre érettség) a bírónak? A bírócentrikus eljárások (felek helyett eldönteni a jogvitát) megfelelnek-e a XXI. század elvárásainak? A bíró meggyőzése mellett hogyan tudnak a felek együttműködni az eljárásban? Egyedi ügyekben hogyan érvényesülnek az alapjogokban megtestesülő alapvető társadalmi elvárások a bírói jogalkalmazással szemben? Mit várnak a felek a bírótól, mi a társadalmi elvárás a döntéshozatal során: az igazság kiderítése? Vajon az igazság kiderítése nélkül feloldhatóak-e véglegesen a jogi konfliktusok? Az igazság kiderítése feloldja-e a jogi konfliktusokat?

A probléma lényege az, hogy a XXI. században ellentétbe került egymással az anyagi igazságot kereső eljárás és a konkrét perbeli jogérvényesítést előtérbe helyező fair és gyors eljárás. Az egyenlőség, az egyenlő jogosultság, az egyenlő hozzáférhetőség, az egyenlő igénytámasztás követelménye az egyenlő bánásmódot és az igazmondást jelenti a jogkereső állampolgár szemszögéből. Perjogi értelemben azonban a jogérvényesítést azt jelenti, hogy a nyertes fél érvei az ellenérdekű fél érveinél erősebben tudják befolyásolni a döntéshozó szubjektumát: azaz nem az nyer, akinek igaza van, hanem annak van igaza, aki nyerni tud.

Az Alkotmánybíróság a processzuális igazság javára döntött a 9/1992. (I. 30.) AB

1. ábra határozatában, „az Alkotmány az anyagi igazság elérését alanyi jogként nem biztosítja.” A jogkereső állampolgárnak tehát marad a törvény előtti egyenlőség (jogbiztonság). A bírói jogerős döntést igazságként kell elfogadni („res iudicata pro veritates accipitur” – „az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni”). Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét tehát a jogerő intézménye hozza összhangba egymással.

A jogkereső állampolgárnak bíznia kell a jogszolgáltatás igazságosságában, hogy továbbra is a bírósághoz forduljon, azaz alperesként helyzetét nem láthatja kedvezőtlenebbnek, mint felperesként, a bíróság esetleges segédkezését élvezve. Ez szükséges ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás szervezetrendszere fennmaradjon és ne kelljen egyre több településen bezárt bírósági épületekkel szembesülnünk. A Bíróságok bizalmi indexe azonban sajnos folyamatosan romlik: pl. 1990-es évek közepén még 80-90% volt az elégedettség, 2008-ban már csak 67% ,2013ban ez tovább csökkent 60%-ra, majd 2015ben 50%-ra csökkent az elégedettség. A bíróságok függetlenségének (és ez csak egyik eleme a tisztességes eljárásnak!) mérésére két nemzetközi forrás áll a rendelkezésünkre:

• Perceived independence of the justice system (EU): forrás: https://ec.europa. eu/eurostat/databrowser/view/ sdg_16_40/default/table - EUROSTAT: Az igazságszolgáltatási rendszer vélt függetlensége (forrás: DG COMM) A mutató célja annak feltárása, hogy a válaszadók hogyan vélekednek az igazságszolgáltatás függetlenségéről az EU-tagállamokban,

2. ábra

különös tekintettel a bíróságok és bírák függetlenségére egy adott országban. Az igazságszolgáltatási rendszer vélt függetlenségére vonatkozó adatok az Európai Bizottság

Jogérvényesülési és Fogyasztóügyi

Főigazgatósága megbízásából 2016ban kezdődő éves Eurobarométerfelmérésekből származnak. Utolsó frissítés: 2021.08.23. - Magyarország (41%) – az EU-n belüli 27 tagállam tekintetében (lásd 1. sz. ábra) – a 2021. éves felmérés alapján messze elmarad pl. Németországtól (80%), Ausztriától (84%),

Finnországtól (83%), de megelőzi

Bulgáriát (31%), Horvátországot (17%), Lengyelországot (30%) és

Szlovákiát (28%) is.

• World Bank - World Economic Forum (WEF) - Global Competitiveness Index - Judicial Independence komponense: forrás: https://govdata360.worldbank. org/indicators/h5ebaeb47?country=-

HUN&indicator=669&viz=line_ chart&years=2007,2017 - A Világbank által készített Bírói Függetlenség (WEF) Index 20072017 közötti időintervallumban, 151 országot értékelt. - A Világbank felmérése alapján Magyarország a 3.16 pontjával az alsó harmadban található, az átlag (3.80) alatt: pl. Albánia (2.60) és Bulgária (3), Horvátország (2.89) nálunk rosszabbul teljesít, de pl. Lengyelország (3.22), Grúzia (3.57), Görögország (3.82), Elefántcsontpart (3.57),

Algéria (3.51), Pakisztán (3.63), Banglades (3.33) nálunk valamivel jobban. Az élmezőnyben pl. Svájc (6.48), Egyesült Királyság (6.35),

Németország (5.52), USA (5.51), Chile (4.86) és Kína (4.49) található. (lásd 2. számú ábra)

Magyarországon egy olyan ügyfél elégedettségi kérdőívet találtam, ami az Országos Bírósági Hivatal E-PER Helpdesk tevékenységével kapcsolatban kér visszajelzést az ügyfelektől (forrás: https://birosag.hu/form/ugyfel-elegedettsegi-kerdoiv, de sajnos a kiértékelt adatokról semmilyen statisztika nem áll rendelkezésemre.

Milyen legyen a jó igazságszolgáltatás az állampolgárok szemszögéből? Az igazságszolgáltatás fennállását/működését/hatékonyságát álláspontom szerint négy fő forrás alapján vizsgálhatjuk: 1) azok a források, amelyek az igazságszolgáltatással szemben jogfilozófiai, társadalomfilozófiai, emberi jogi, alkotmányjogi követelményeket fogalmaznak meg (ilyenek pl. a szakmai tanulmánykötetek); 2) az elvárásokat, amelyeket a törvényhozók támasztanak – rendszerint alapelvek formájában – a bíróságok működésével és az eljárási szabályok alkalmazásával kapcsolatban (ilyenek a hatályos jogszabályok). 3) jogkereső állampolgárok véleménye: a. Egyfelől az igazságosság, a pártatlanság, a méltányosság, az arányosság eszményének érvényesülése szempontjából; b. másrészről a hatékonyság, a koncentráltság és az időszerűség gyakorlati követelménye szempontjából; 4) az anonimizált bírósági ítéletek elemzéséből származó adatok.

Az első kettővel rendkívül jól állunk, a második kettővel azonban rendkívül rosszul.

A jogkereső állampolgárok véleménye nagyon fontos lenne a jó igazságszolgáltatás jelentéstartalmához (pártatlanság, időszerűség, költségtakarékosság, hatékonyság, jogbiztonság stb.). Az alábbi kérdéseket javasolnám példaképpen egy átfogó közvéleménykutatás céljából: 1) A polgári perrendtartás alapelvei menynyiben érvényesültek az eljárási részletszabályokban, valamint, hogy milyen mértékben tudtak azon keresztül átszűrődni a bírósági gyakorlatba (pl. semlegesség, esélyegyenlőség, időszerűség)? 2) Befolyásolja-e a pernyerési esélyeket, ha a) a felperes természetes személy vagy jogi személy, b) az alperes központi, regionális vagy egyéb szakigazgatási szerv? 3) Vannak-e lényeges különbségek a jogérvényesítésben a polgári perek egyes ügytípusai között? 4) Vannak-e lényeges különbségek a jogérvényesítésben a polgári perekben eljáró fővárosi és a vidéki bíróságok között? 5) Vannak-e az egyes bíróságokon különbségek a hatályon kívül helyezési gyakorlatban? 6) Az egyes ügytípusokra vetítve milyen arányban jár el az ügyfél személyesen vagy jogi képviselője útján? Ennek mi az oka? 7) Jobbak-e a pernyerési esélyei azoknak a feleknek, akik jogi képviselővel jártak el? 8) Van-e összefüggés a perek tartama és a jogi képviselő igénybevétele között? 9) Az egyes ügytípusokra és bíróságokra vetítve milyen arányban rendelnek ki igazságügyi szakértőt, és milyen arányban szükséges több szakértő kirendelése?

A polgári eljárásjogi kérdésekre adott válaszok összegyűjtésén kívül nagyon fontos lenne az egyéb tényezők vizsgálata is: a demográfiai tényezők, az életkörülmények, az oktatás és az iskolázottság, a munkaerőpiaci viszonyok és az adott település mikrogazdasági állapota is hatást gyakorolhat a perek számára és összetételére, pl. a gazdasági fejlettség vagy elmaradottság eltérő mértékben hat a különböző pertípusokra: a fejlett gazdaság szükségképpen generálja az üzleti élethez kapcsolódó jogi konfliktusokat (polgári, társasági és közigazgatási jog: engedélyezési eljárások) míg az alulfejlett gazdaság, a munkanélküliség elsősorban a szociális hiányhelyzettel kapcsolatos perek számát fokozza, különösen a munkajog, a társadalombiztosítási jog, a szociális jog, illetve a családjog egyes területein. Az iskolázottság – ezen belül is a főiskolai/egyetemi végzettség –a jogi konfliktusok megoldásának differenciáltabb módszereihez vezet (pl. ADR eljárások) ezért a perek számának csökkenése irányába hat.

Az anonimizált bírósági ítéletek elemzéséből származó adatok elsősorban az anyagi jogi igazság és a méltányosság érvényesülése szempontjából jelentenének egy objektív visszajelzést a jogalkotónak és a jogalkalmazóknak.

(2021. decemberében jelent meg dr. Tóth J. Zoltán professzor szerkesztésében a Tisztességes eljáráshoz való jog című tanulmánykötet, a Wolters Kluwer Kiadó gondozásában. Ebben található szerzőnknek A tisztességes eljárás elvének érvényesülése a bíróság előtti polgári eljárásokban Magyarországon című, hetvenhét oldalas tanulmánya, az Ügyvédek Lapja által kért jelen szerkesztett cikk alapja.) 