12 minute read
Hivatásunkat magas szinten és kellő szakmai alázattal kell
Következő lapszámainkban szeretnénk közelebbről is bemutatni olyan ügyvédeket, akiknek a hivatásrendi pályafutása valamely okból szélesebb érdeklődésre tarthat számot olvasóink körében. Lesznek nők, férfiak, idősek és fiatalok, fővárosi, nagyvárosi és kisebb településen élők, egyéni és nagy irodákban dolgozó ügyvédek. Olyanok, akik nem viselnek választott kamarai tisztséget és olyanok, akik valamelyik kamarában, vagy éppen az „országos”, azaz a Magyar Ügyvédi Kamarában vállaltak közösségépítő szolgálatot. Mindamellett, hogy mint szakmai közösség, az ügyvédség is azon hivatásrendek közé tartozik, amelyek ugyan lélekszám szerint talán a legnagyobbak között tarthatók számon – ha ugyan nem a legnagyobb – a hazai igazságszolgáltatás területén, mégis, kívülről nézve sokaknak szakmailag zárt világnak tűnhet. Akik azonban egy kicsit közelebbről is ismerjük a kamarákba tömörült ügyvédség életét, látjuk, milyen sokszínű ez a világ, milyen sok érdekes ember gazdagítja ezt a közösséget. Közülük mutatunk be a jövőben időről időre egy-egy érdekes személyiséget.
Beszélgetés dr. Kománovics Ibolya ügyvéddel Hivatásunkat magas szinten és kellő szakmai alázattal kell gyakorolnunk
Advertisement
A Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségének tagja, a Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesülete alaptevékenységét végző Kárrendezési bizottságnak az elnöke. A hazai jogászvilág nagy tapasztalatokkal rendelkező tagja, aki annak idején jogtanácsosként kezdte pályafutását, majd a rendszerváltozás után – amikor erre lehetőség nyílt – az ügyvédi hivatást választotta. Fiatal korában – meséli – több olyan filmet látott, amelyben egy csapat dolgozott azon, hogy egyes bonyolult ügyek megoldásában sikereket érjen el. Nagyon megragadta ez a munkamódszer, mert magát is mindig igazi csapatjátékosnak tartotta. A mai napig nagyon inspirálja, ha jól felkészült kollégával beszélhet szakmai dolgokról; eredményeire, ötleteire jó hatással van az együtt gondolkodás.
Mint korábban elmondta, nem közvetlen út vezette az ügyvédséghez, mivel jogtanácsosként kezdte pályafutását. Hogy gondol vissza ezekre a kezdeti évekre? – Igen, az ügyvéddé válást megelőzte egy jogtanácsosi időszak a nyolcvanas évek végén. A több évtizede pályán lévő kollégák emlékeznek arra, hogy a rendszerváltásig, 1990-ig Budapesten hatszáz ügyvéd tevékenykedhetett, évente egy-két ügyvédjelöltet vettek fel a Budapesti Ügyvédi Kamarába. 1987-ben, amikor elvégeztem az egyetemet, nem volt esélyem ügyvédjelöltként dolgozni, ezért egy családi-baráti kapcsolat alapján kerültem a Hídépítő Vállalat jogi osztályára. Bár nem ez volt az eredeti elképzelésem, a kellemes munkahelyi környezetben a pályakezdők lelkesedésével kezdtem el dolgozni. Mivel ekkor kezdődött el a cégalapítások korszaka, lelkesen vállaltam építésvezetők és más műszaki kollégák vállalkozásainak indítását. Ez a kapcsolati tőke sokat segített abban, hogy amikor 1991-től lehetőségem lett ügyvéddé válni, már volt egy kis ügyfélköröm is.
Volt-e valamilyen családi háttér, ami a jog iránt keltette fel érdeklődését? – Valójában egész gyermekkoromban orvosnak készültem, biológia-kémia tagozatos gimnáziumban végeztem, de amikor elhatároztam a gimnázium 3. osztályában, hogy ügyvéd leszek, attól fogva soha nem is gondoltam másra, és őszintén szólva, nem is tudom magam elképzelni más területen. Igen, nagyon elkötelezett vagyok az ügyvédi hivatás iránt. Szüleim legközelebbi barátai, akik születésemtől fogva nagyon sok időt töltöttek velem, és keresztszüleimként tekintettem rájuk, jogász végzettségűek voltak. Édesanyám barátnője a Nagykanizsai Városi Tanács (mert akkoriban így hívták az önkormányzatot) igazgatási osztályának volt a vezetője, s mivel akkor még nem volt saját gyermeke, sokszor vitt be a „hivatalba”, ahol láttam, és hallottam, ahogyan dolgozott. Mindezt nagyon izgalmasnak találtam. Biztosan akaratlanul ez is hatott rám akkor, amikor elhatároztam, hogy a jogi pályát választom.
Milyen reményekkel indult a pályáján? Beteljesedtek ezek? – Amikor pályám elején ismeretségi körökben arról beszéltem, hogy előbbutóbb ügyvédként szeretnék dolgozni, gyakran próbáltak lebeszélni ismerőseim, barátaim erről…
Ugyan vajon miért? – „Nem nőnek való szakma ez”, mondták az akkori felfogás szerint. Számomra az egyetem alatt, és azt követően sem volt kérdés, hogy amint lehetőségem lesz, azonnal váltani fogok. Még jogtanácsosként minden héten keddenként bejártam Bárándy Gyuri bácsi – mert hogy az őt körülvevő familiáris légkörben így hívtuk - irodájába, nagyon élveztem az ügyfélfogadásait, így aztán az elhatározás csak erősödött bennem. Nagyon ambiciózus voltam, ezért a rendszerváltás után, amikor megszűntek a korlátok, azonnal kerestem a megoldást a váltásra. És ahogy ez lenni szokott, egyszerre minden tekintetben változás állt előttem. Ugyanis nagy örömömre kiderült, hogy kisbabát várok. Lányom születését követő öt hónap múlva avattak ügyvéddé.
Felgyorsultak az események… – Utólag úgy gondolom, kicsit korán kezdtem el dolgozni. Ügyvéddé válásom első évében a lakásunkon volt az irodám, és csak tárgyalásokra, ügyintézésre mentem el otthonról, miközben egy nagyon szeretetteljes hölgy, igazi dadus vigyázott a kislányomra. Ez egy nagyon érdekes időszak volt, ugyanis a mi korosztályunk olyan korszakban született, amely tele volt korlátozásokkal, majd fiatal pályakezdőként, egy évvel a szakvizsgám letétele után, 1990-ben hirtelen leomlottak a korlátok. Végre megvalósíthatónak látszott álmaim elérése. Már pályám kezdetekor arra törekedtem, hogy folyamatosan tanuljak, mindig felkészülten jelenjek meg nemcsak a bírósági, hanem a peres eljárásokat megelőző egyeztető tárgyalásokon is, ezzel hálálva meg ügyfeleimnek azt a bizalmat, hogy megbíztak ügyeik képviseletével. Azt hiszem, legalábbis én így élem meg, ezt a célt sikerült elérnem. Ezen kívül, ahogy már említettem, csapatjátékos alkat vagyok, szeretem a közösséget, ezért ügyvéddé válásomat követően mindig vonzott a közéleti munka is. Bár hosszabb idő telt el, amire lehetőségem lett ezen a területen is kipróbálni magam, végül úgy gondolom, hogy a közéleti tevékenységemben, különösen annak elismerésében sokkal többet elértem, mint amiről akár álmodni is mertem. Először a MÜBSÉ-ben (2002) kaptam lehetőséget, majd ezt követően a Budapesti Ügyvédi Kamarában (2007) is. Boldog voltam, nagyon élveztem, hogy belülről is megismerhetem szervezeteinket. Mindig kellemes érzés töltött el, amikor beléptem a kamara, vagy a biztosító épületébe.
Úgy tűnik, munkáját a közösség is nagyra értékelte, hiszen megkapta a Budapesti Ügyvédi Kamara Eötvös díj kitüntetését, majd a Magyar Ügyvédi Kamarától az Ügyvédségért díjat… – Hát igen, azt az érzést nem tudom szavakba önteni. Ez sokkal több, mint amiről akár álmodni is mertem volna.
Mely szakterülettel foglalkozik ügyvédként? – Jelenleg már nagyon szűk területen végzem ügyvédi tevékenységemet, első sorban családjoggal és kártérítési joggal foglalkozom. Természetesen, ha más területről kapok megkeresést, nem utasítom viszsza, amennyiben érdekes, bonyolult megítélésű, izgalmas ügyről van szó, és a pol– Az elmúlt két évtizedben már csak polgári ügyek képviseletében járok el, így csak erről a területről tudok nyilatkozni. Az egyik nagy problémát az ügyvédek bírósággal való kapcsolattartásában látom. Ez olyan témakör, amelyről nagyot sokat lehetne és kellene is beszélni. Az új Pp. – amely már négy éve hatályban van, ezért nem annyira nevezhető újnak –, hatályba lépését követően voltak célszerű változtatások, de még sok olyan módosításra lenne szükség, amely könnyítené az ügyvédek életét.
Tudna példát mondani? – Például számomra érthetetlen, hogy a beadványokban miért nem elégséges a jogszabályhelyek feltűntetése, miért kell a teljes szövegét a jogtárból bemásolni? Feltételezem, hogy minden bíró és ügyvéd rendelkezik Ptk.-val, Pp.-vel, vagy olyan vonatkozó jogszabállyal, amelyre a beadványainkban hivatkozunk. Miért kell
A megélhetési problémák az ügyvédség széles körét érintik, különösen az idősebb korosztályt körében. Bőven van még mit tenni az ügyvédségért…
gári jog valamely más területét érinti. Az ilyen megbízást remek szakmai kihívásnak tekintem. Egy-egy nehéz megítélésű ügyben elért eredmény mindig újabb ambíciót ad, feltölt.
Milyen kihívásokkal kell szembenéznie hétköznapi munkája során? – Kihívásnak tekintem mindennapi munkám során, hogy a tőlem telhető legmagasabb szinten képviseljem ügyfeleimet. És kihívás az, hogy a MÜBSÉ-ben a kárrendezés területén úgy dolgozzon bizottságom, hogy az a biztosított ügyvédek elismerését váltsa ki, a kárigénylők oldaláról pedig erősödjön az ügyvédek iránti megbecsülés, még akkor is, ha ebben a nagyon bonyolult, agyon szabályozott, nehezen követhető jogászvilágban egy-egy ügyvédi műhiba esetleg árnyékolja az ügyvédek társadalmi megítélését.
Melyek Ön szerint a honi ügyvédség legfontosabb, időszerű kérdései, gondjai, amelyekkel gyakorló ügyvédként Ön is szembe kell hogy nézzen? egy ellenkérelemben és egy viszontkeresetben, amelyet együtt kell becsatolni, megismételni a teljes tényállást, miért nem lehet egyértelmű módon megjelölve visszahivatkozni az azonos tartalomra. Rengeteg idő megy el így feleslegesen a beadványok szerkesztésére. Úgy vélem, hogy ezt az időt inkább a tartalmi részre kellene fordítani. Ezen kívül látom az ügyvédség széles körét érintő megélhetési problémát, különösen az idősebb korosztályt érintően. Bőven van még mit tenni az ügyvédségért…
Hogyan látja az ügyvédség rétegződését: főváros nagyváros, kisváros..., s ha ilyen van, az ebből adódó problémákat? – Úgy látom, hogy mind a fővárosban, mind vidéken van egy ügyvédi réteg, akik szakmailag nagyon felkészültek, munkájuk anyagilag is elismert, de a többség ezt, már az anyagi elismerést, nem mondhatja el magáról. Minél nagyobb településen folytatja hivatását egy ügyvéd, annál több lehetősége van, ezt nem lehet vitatni. Sajnos a megélhetés miatt sok ügyvéd kény-
telen áron alul megbízást ellátni, ez mind a nagyvárosi, mind a kis településeken élő ügyvédekre egyaránt jellemző.
Hogyan lehetne javítani azokon a problémákon? – Meggyőződésem, hogy javítana a helyzeten, ha legalább a megbízási díj alsó határa szabályozva lenne, mint ahogy erre több példa van az európai országokban. Spanyolországban például ha egy adásvételi szerződés szerkesztésre kap bármelyik ügyvéd megbízást, ugyanazon a megbízási díjon készítik el a szerződést.
Felelős vezetői szolgálatot tölt be a Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesületében, közismert nevén: a MÜBSÉ-ben. Hogyan került erre a sajátos területre? – 2002-ben egy akkori elnökségi tag halála miatt kerültem be a MÜBSE vezető tetsületébe, amit ma már Igazgatótanácsnak hívunk. 2011-ben aztán egy újabb nagy tiszteletnek örvendő kollégát vesztettünk el dr. Kléh László személyében, ekkor kerültem a Szolgáltatási Bizottság (ma Kárrendezési Bizottság ) élére.
Miben látja a MÜBSE szerepét, ami megkülönbözteti más biztosítóktól? – A MÜBSE a piacon kis biztosítónak számít, ugyanakkor nagyon meghatározó szerepe van. Mivel kizárólag ügyvéd lehet az Egyesület tagja, és csak az ügyvédek által okozott, úgynevezett ügyvédi műhibák elbírálásával, és ezzel összefüggésben kárkifizetésekkel foglalkozik, már az alapításakor az volt az alapító Magyar Ügyvédi Kamara koncepciója, hogy a kárrendezést kizárólag szakmailag felkészült, ügyvédek végezhessék. Kollégáimmal együtt mindig együttműködésre készek vagyunk a biztosított ügyvédekkel. Úgy gondoljuk ugyanis, mivel mi is főállásban ügyvédként dolgozunk, nagyon körültekintően, mindenre kiterjedően és empátiával tudjuk megvizsgálni az adott ügyben a bejelentett kárigényt, természetesen a bennünket is kötő hivatásrendi normák keretei között. Folyamatosan azon gondolkodunk a vezetéssel, mivel tudnánk olyan hozzáadott szolgáltatásokat adni biztosított ügyvédeink részére – természetesen ezek mind térítésmentes szolgáltatások –, amelyekkel segítjük munkájukat. A kárrendezés során szerzett tapasztalatainkat egyebek között erre vonatkozóan is felhasználjuk.
Hogyan készül fel a MÜBSE a gyorsan változó világ kihívásaira, az esetleges konkurens, versenytárs biztosítók felbukkanására? – Szeretem a dolgokat a meggyőződésem szerinti jó irányba terelni. Meggyőződésem, dolgozni kell azon, hogy a társadalomban, a hivatásunkban bekövetkezett változásokat követve folyamatosan meg kell újulni. A MÜBSE vezetésében évről évre vizsgáljuk a folyamatokat, felmérjük, hogy milyen termékekeink iránt érdeklődnek a kollégák. 2013-ban az utolsó elnökségi ülésre terjesztettem elő először javaslatomat szakmai anyagok összeállítására abból a célból, hogy felhívjuk a kollégák figyelmét a leggyakrabban előforduló műhibákra, azok jogszabályi környezetére és a vonatkozó bírói gyakorlatra. Összesen tíz témakörben állítottunk akkor össze kolléganőmmel együtt ilyen szakmai anyagot. Ezen kívül tapasztaltuk, sokszor volt igény arra, hogy a már folyamatban lévő, vagy még a biztosítóhoz be nem jelentett, de várhatóan az ügyfél által majd kezdeményezett kárigénnyel kapcsolatban tájékoztatást kértek a kollégák, ezért bevezettük a rendszeres hétfői fogadóórát, előzetes időpont egyeztetés alapján. A fogadóórák és az érdeklődő telefonok alapján javasoltam a beavatkozást azokban az ügyekben, amelyekben a biztosított ügyvédek ellen indult kártérítési per. Az elmúlt három évben sikerült az egész ország területén kialakítani egy csapatot, akik a MÜBSE, mint beavatkozó képviseletét látják magas színvonalon, szorosan együttműködve a biztosított ügyvéddel, vagy
adott esetben jogi képviselőjével. Ezen a területen nagyon jelentős sikereket értünk el az utóbbi években.
A MÜBSE nevében az „S” betűvel eredetileg a segélyezésre is utaltak. E téren mi a helyzet? – Tekintettel arra, hogy belterjes biztosító vagyunk, változatlanul működik a segélyezés mind a születés, mind a temetés esetében. Az utóbbi egy-két év eredménye a praxis indítási segély, ezt fiatal pályakezdő kollégák részére találtuk ki. Azoknak, akik
Nem állhatjuk meg, hogy rá ne kérdezzünk: nőként milyen tapasztalatai vannak az ügyvédi pályán? Érte-e emiatt valaha hátrányos megkülönböztetés? – Ma már semmilyen különbséget nem tapasztalok amiatt, hogy nőként élem meg hivatásomat. De hogy így rákérdezett, felrémlik: pályám elején ez nem volt teljesen így. A 90-es évek elején sokszor tapasztaltam azt a ki nem mondott kérdést, különösen peren kívüli tárgyalásokon, cégeknél, hogy mit keres a férfiak között egy fiatal nő. Kifejezetten élvez-
legalább három évre elkötelezik magukat a MÜBSE mellett, úgynevezett tartamengedményben részesítjük. Ez azt jelenti, hogy az éves biztosítási díjából 5%-ot elengedünk. Azok a biztosított ügyvédek, akik hosszabb ideig kármentesek, a biztosítási díjból kedvezményt kapnak, amely elérheti akár a négy havi biztosítási díj mértékét is. Megemlítem a szakmai anyagok alapján elkészült oktatási anyagokat, amely a kötelező kreditpontszerzéshez nyújtanak segítséget. Ezen kívül azoknak a kollégáknak, akik egy-egy speciális területen dolgoznak, kiegészítő biztosítás igénybe vételére van lehetőségük. Szóval folyamatosan tervezünk, keressük azokat a megoldásokat, amelyekkel vonzóvá tudjuk tenni a kollégák számára, hogy velünk kössék meg a kötelező biztosításukat, illetve, hogy hűségüket megtartsuk. Sikerként élem meg, mint vezető tisztségviselő, amikor látom, hogy milyen nagy létszámban vannak azok a kollégák, akiknek egy, két, akár három évtizede a MÜBSE-nél van biztosításuk.
Hogyan őrzi a MÜBSE azt a komoly történelmi „brand”-et, amit eddig sikerült kialakítania? – A folyamatos megújulással. Arra való törekvésével, hogy a biztosított ügyvédek mind a tagnyilvántartással, mind a kárrendezés folyamatával, mind pedig a kapcsolattartás során adott tájékoztatással, szolgáltatással elégedettek legyenek, s érezzék, hogy értük vagyunk. tem, amikor ezeknek az egyeztetéseknek a végén kemény kézfogással köszöntünk el egymástól egyenrangú félként a jelenlévőkkel. Hátrányos megkülönböztetést szerencsére soha nem tapasztaltam.
És vajon volt-e pozitív hatása munkája során annak, hogy nő? – Őszintén megvallom, soha nem szerettem ezt a megkülönböztetést. Magamat ugyanúgy mindig is ügyvédnek tartottam, mint a férfi kollégákat, számomra mindig az számított, ki milyen színvonalon, milyen körülmények között végzi munkáját. Lehet, hogy egy kedves, határozott mosollyal el lehetett intézni dolgokat, de egy kellemes sármos, udvarias megjelenéssel ugyanilyen előnyöket élvezhet férfi kolléga is.
Szükség van-e Ön szerint a nők összefogására az ügyvédségen belül? – Elsősorban a kollégák összefogására lenne szükség ahhoz, hogy kellőképpen tiszteljük egymást. Ezen a területen sok feladat vár még ránk. Engem – hogy említsek egy apróságot – mindig picit bosszant, amikor a lengőajtós bírósági épületben a fiatal kolléga megelőz hosszú lépteivel, előttem beszáguld, ahelyett, hogy előre engedne. Ebben eléggé konzervatív felfogású vagyok. Mi nők a nevelésben talán kicsit finomabban, de határozottabban tudunk részt venni, bár ez is azt gondolom személyiségfüggő. Sajnos, egyre ritkább az olyan kollegiális kapcsolat, amikor egy nehéz és „harcos” tárgyalás után az ellenérdekű kollégával beülünk egy kellemes kávéra a büfébe nem mint ellenség, hanem mint az ellenérdekű peres felek jogi képviselői.
Feleségként, anyaként, hivatását gyakorló ügyvédként, fontos döntéshozó testületek tagjaként miből merít erőt e sokrétű élethelyzetben? – Tisztségviselőként a pozitív visszajelzésekből, ügyvédként a sikeres jogi képviseletekből, a magánéletemben a családom szeretetéből, az általuk elért sikerekből,. És hogy a hivatásunkat folyamatosan átható stresszt jól tudjam viselni, a rendszeres sportolásból. Reggelente úszom, futok, teniszezek, és hétvégén golfozom. Természetesen minden reggel mást sportolok, ezért kelek korán, amit nem szeretek, és nem is tudok megszokni, de ez az ára ennek az életformának.
Ne is mondja, már most lelkiismeretfurdalásunk van… Még csak annyit, mennyire nehéz összeegyeztetnie a munkát a magánélettel? – Ez egy nehéz feladat, de mi nők ezzel is megküzdünk…
Ajjaj, rólunk, férfiakról nem feltételezi ezt? – Nem erről van szó… Csak azt akarom mondani, hogy ez az egyetlen helyzet, amikor úgy érzem, hogy nőként – a háztartási munkák miatt – több feladat hárul ránk, mint általában a férfi kollégákra, bár mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Talán az is nehezíti életemet, hogy kicsit mániásan tartok rendet magam körül, de csak így tudok élni, létezni, dolgozni.
De nem akarom elodázni a választ a kérdésére: csak annyit, hogy a hivatás mellett legalább olyan fontos a család és a kiegyensúlyozott háttérkörnyezet ahhoz, hogy jól tudjunk ügyvédként teljesíteni. Ehhez nagy segítség, ha van egy jó társ is. Határozottan úgy gondolom, hogy mindazt, amit életem során elértem, annak egyértelműen részese a harminchat éve mellettem álló férjem is.
Hitvallásom pedig, miként azt a ma már felnőtt lányomnak mondtam mindig gyermekkorában: mindegy melyik hivatást választod, de azt kellő szakmai alázattal, magas szinten műveld.
