A tisztességes eljáráshoz való jog a digitális korban

A tisztességes eljáráshoz való jog a digitális korban

Az információs technológia (a továbbiakban: IT) XXI. században felgyorsult és jelenleg is töretlen fejlődése egyre inkább átalakítja, meghatározza a társadalmi, gazdasági szokásokat, a mindennapokat.1 Kis túlzással, de ez a folyamat szinte már ott tart, hogy ami nem érhető vagy intézhető el egy számítógép, de még inkább egy okostelefon segítségével, az perifériára szorul, lassan, de biztosan eltűnik. Ezekkel a változásokkal, az IT-nek a jogászi hivatásrendekre, a bíróságok működésére gyakorolt hatásával a jogász szakmának is szembe kell néznie. A jogászokra váró számos kihívás közül talán a legfontosabb, hogy az igazságszolgáltatásnak alkalmassá kell válnia a felgyorsult élethelyzetek kezelésére, miközben meg kell őriznie működésének jellegadó sajátosságait, az igazságszolgáltatás alapelveit. Ez utóbbiak közül kiemelkedik – gyakorlati jelentősége és összetettsége miatt is – a tisztességes eljáráshoz való jog, amelynek tartalmát és kereteit a regionális és nemzeti bíróságok évtizedek óta alakítják. E rövid áttekintésben arra teszünk kísérletet, hogy vázlatosan bemutassuk, az IT alkalmazása és ezáltal a bíróságok hatékonyságának növelése miként egyeztethető össze a tisztességes eljáráshoz való jog ma ismert és általánosan elfogadott tartalmával. Ennek érdekében az első pontban azokat az IT-megoldásokat mutatjuk be, amelyeket egyes országok bírósági rendszereiben már most alkalmaznak. A második pontban a tisztességes eljáráshoz való jognak az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) és a magyar Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) joggyakorlatában kifejtett legfontosabb pilléreit vázoljuk fel. A harmadik pontban összevetjük az ITmegoldások alkalmazása során felmerült kérdéseket a tisztességes eljáráshoz való joggal, végül az összegzésben a témához kapcsolódó viták folytatásához igyekszünk pár tézist megfogalmazni.

Dr. Osztovits András egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem

1. Digitális bíróságok, online bíróságok, internetbíróságok A jogirodalomban található terminológiai sokszínűség jól mutatja az igazságszolgáltatás területén bekövetkezett fejlesztések irányát: a papíralapú ügykezelést folyamatosan kiszorítja az adatalapú döntés.

1.1. Digitális bíróságok A 2010-es években indultak el világszerte azok a fejlesztések, amelyek lehetővé tették, hogy az ügyfelek és jogi képviselőik ne csak a bíróság épületében, kezelő irodáiban nyújthassák be beadványaikat, illetve tekinthessenek be a peranyagba, hanem távolról, online módon is megtehessék mindezt. Ezen fejlesztések egyik jellemzője, hogy az ügyintézés papíralapú maradt, lényegében az iratok postai úton való kézbesítését váltotta ki az ügyfél és a bíróság közötti közvetlen elektronikus kézbesítés. A digitalizációhoz tartozik a zárt láncú kép és hang egyidejű továbbítására alkalmas hálózatok kiépítése, amely a fizikai jelenlét hiányára ad hatékony megoldást. Ez a két fejlesztés jelentékenyen javította a bíróságok és a felek közötti kommunikációt, hatékonyabbá tette a kapcsolattartást és lerövidítette a pertartamot. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a 2018ban az Országos Bírósági Hivatal által indított, Digitális Bíróságok elnevezésű program az Európai Unió tagállamai közül kiemelt helyre emelte a magyar bíróságokat ezen fejlesztéseknek köszönhetően.2

1.2. Online bíróságok Az IT-nak az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatása második hullámának az online bíróságok tekinthetők. Ezek olyan platformok, amelyek elsősorban a magánjogi jogviták rendezéséhez nyújtanak átfogó segítséget. Mintaként a globális online szolgáltató cégek (pl. E-bay, Alibaba stb.) által a saját felületükön létrehozott alternatív vitarendezési platformok szolgáltak. Ezek a vállalatok hamar felismerték, hogy honlapjuk látogatottságát, az általuk nyújtott szolgáltatások igénybevételének számát növeli, ha az ott létrejött szerződésekkel kapcsolatos jogviták rendezésére gyors és hatékony megoldást kínálnak.3 Ennek kidolgozásában segítette őket az is, hogy az adott szerződéssel kapcsolatban minden adat rendelkezésre állt, visszakereshető volt az adott platformon: mikor, milyen tartalommal, kik között jött létre a szerződés, így a feleknek nem kell a bizonyítékok összegyűjtésével időt tölteniük. Az E-bay fejlesztésének egyik tanulsága volt annak megtapasztalása, hogy amikor az első verziót évekkel később egyszerűsítették annak érdekében, hogy a

feleknek minél kevesebb adatot kelljen megjelölniük és kérdést megválaszolniuk az eljárás megindítása érdekében, az igényérvényesítések száma ugrásszerűen megnőtt. Ez is azt támasztotta alá, hogy minél egyszerűbb módon igénybe vehető egy jogérvényesítés, az annál több fél számára válik vonzóvá és elérhetővé.4

Az online bíróságok legismertebb szellemi atyja Richard Susskind, aki 2019-ben monográfiát jelentetett meg Az online bíróságok és az igazságszolgáltatás jövője5 címmel. Az online bíróságok víziójának végrehajtása már több országban megkezdődött, amelyek jó kiindulópontjai lehetnek a további fejlesztéseknek. Angliában és Walesben a HM Courts & Tribunals Service (Őfelsége Bírósági Hivatala) 2015-ben készült el azzal a jelentéssel, amelyben arra tesznek javaslatot, hogy létre kell hozni egy internetalapú bírósági szolgáltatást, Őfelsége Online Bírósága elnevezéssel. A javaslat szerint ez a háromszintű bírósági szolgáltatás a kis perértékű jogviták eldöntését oldaná meg. Az első szint abban segítené a felhasználókat, hogy a problémájukat meg tudják határozni, megértsék a jogaikat és a kötelezettségeiket, és azt, hogy milyen jogi lehetőségek közül választhatnak. A második szint az online segítségnyújtás, ahol ügyintézők (nem bírók) segítenek a feleknek a gyors megoldásban. A harmadik szint, amikor a bírók online kérdezhetnek a felektől, és bármikor dönthetnek úgy, hogy az ügyet az eljárás általános szabályai szerint bírósági tárgyalóteremben folytatják. 2016-ban az igazságügyi miniszter ezt a jelentést elfogadta, és egymilliárd angol font összeget biztosított a bírósági reform megvalósítására, amelynek egy része kifejezetten az online bíróságok létrehozását célozta meg.6

Az Amerikai Egyesült Államokban a michigani egyetem kutatói dolgozták ki a Matterhorn elnevezésű online szolgáltatást, amit először 2017-ben egy michigani kerületi bíróságon indítottak el, és jelenleg már több mint 40 bíróságon, 8 különböző államban működik. A rendszert eredetileg úgy tervezték, hogy a bíróságok és az állampolgárok hatékonyabban tudjanak kommunikálni egymással. Ez a szolgáltatás okostelefonon keresztül napi 24 órában elérhető, és elsősorban kis perértékű ügyek, családjogi jogviták ügyintézésére alkalmas. A felek a bíróság döntését ezen a platformon keresztül kapják meg. Egy másik online bíróság 2018-ban Utah-ban indult el a tizenegyezer dollárt meg nem haladó értékű jogvitákra. Ezen a platformon keresztül a felek megkísérelhetik egyezség létrehozását a bíróság közrehatása nélkül, vagy olyan ügyintéző segítségével, aki az alapvető jogi kérdéseiket megválaszolja, és közvetít az egyezség létrehozása érdekében. Az ügyintéző feladata még, hogy sikertelen egyezségi kísérletet követően segítsen a szükséges dokumentumok benyújtásában. Az ügyintéző a felek erre irányuló kérelme esetén meghallgatás nélkül, a benyújtott dokumentumok alapján is dönthet, vagy az ügyet bíró elé utalja, aki elrendelheti a felek meghallgatását.7

1.3. Internetbíróságok Az IT igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásának harmadik hulláma a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) megjelenése a bíróságok működésében. Túlzás nélkül állítható, hogy az MI az egész emberiség számára az egyik legnagyobb lehetőség és egyben a legnagyobb veszélyforrás is. Már most könyvtárnyi irodalma van annak, hogy önmagában az MI miként alakítja át a ma ismert társadalmi berendezkedéseket, formálhatja át az egész világrendet, akár már a közeljövőben is.9 Nem árt ezért az óvatosság, amikor az igazságszolgáltatás területén gondolkodunk ennek a technológiának a bevezeté-

Az online bíróságok a magánjogi jogviták hatékony rendezését kívánják elősegíteni a bírósági és bíróságon kívüli funkciók egyesítésével.

Susskind szerint jelenleg a legismertebb és legfejlettebb online vitarendezési rendszer Kanadában, British Columbiában van Civil Resolution Tribunal (polgári döntőbíróság) elnevezéssel. A 2016 közepén indult szolgáltatás ötezer kanadai dollárt meg nem haladó vagyonjogi jogviták eldöntése kérhető, 2019-től már közlekedési balesetekben okozott, ötvenezer kanadai dollárt el nem érő kárigényekre is igénybe vehető. Négy részből áll a szolgáltatás. Az elsőben segítenek a felhasználóknak megérteni a jogi helyzetüket, a következőben egy informális egyezséget igyekeznek létrehozni a felek között. Ha ez sikertelen, egy ügyintéző lép be a harmadik részben, és megkísérli a feleket egyezségre juttatni. Végül, ha ez sem vezet eredményre, a polgári döntőbíróság tagja (aki nem minősül bírónak) határozatot hoz.8

Az online bíróságok tehát nem kizárólag és nem elsősorban döntési funkciót látnak el, hanem a magánjogi jogviták hatékony rendezését kívánják elősegíteni a bírósági és bíróságon kívüli funkciók egyesítésével. Fontos felismerés, hogy a jogérvényesítés csak úgy tud hatékony lenni, ha a felek az ahhoz szükséges információkat, jogi ismereteket, a lehetőségek leírását egyhelyről kaphatják meg, ahol egyúttal lehetőségük van egymással is egyeztetve egyezséget kötni, vagy annak sikertelensége esetén a bíróság döntését kérni. sével, ugyanakkor a kísértés mégis nagy arra, hogy az MI jó oldalát felhasználva, a bíróságok működését nagyságrendileg hatékonyabbá és kiszámíthatóbbá tegyük.10 Az MI technológia egyik jellemzője, hogy jóval több adatot és sokkal gyorsabban tud feldolgozni az embernél, nélkülözve az emberi fáradságot, érzelmeket. Ezáltal objektívabb döntés várható az MI-től, mint az embertől, ami a bíróságokkal szemben is alapvető elvárás. A döntés joga ugyanakkor felelősséget is jelent, így az MI és az igazságszolgáltatás egymáshoz való kapcsolatának legfontosabb elméleti előkérdése úgy összegezhető, hogy kiben bízunk meg inkább: a tévedésekkel terhelt emberben, vagy az ilyen hibáktól mentes, automatikus gépi döntéshozatalban. A válaszadást nehezíti a jogviták eltérő súlya és jellege, de éppen a nagy online szolgáltatók által üzemeltetett alternatív vitarendezési platformok népszerűsége mutatja, hogy a hétköznapi, tömegesen előforduló kisértékű vagyoni követelések MI-n alapuló rendezése az emberi közreműködésen alapuló döntéshozatalhoz képest nagyságrendileg hatékonyabb.

Az MI fejlesztések egyik közös jellemzője azok költségessége. Éppen ezért jelenleg a legtöbb fejlesztés nem az igazságügyben, hanem a profitorientált területeken (egészségügy, gyógyszerkutatások, hadügy) zajlik. A fejlesztések egyik gátja az eltérő

nyelvek használata, egy angol szöveget felismerő, azt olvasni tudó MI magyar szöveget nem tud kezelni. Az MI-fejlesztésekhez hatalmas adatmennyiségre is szükség van, csak akkor tud hatékonyan működni.11

MI-alapú bíróságok Kínában Az első, kizárólag online módon működő és elérhető bíróságot 2017-ben az ország e-kereskedelmi központjában, Hangcsouban, a másik kettőt pedig 2018-ban Pekingben és Kuangcsouban hozták létre. E három bíróság együtt 2019 végére 1,2 millió jogvitát fejezett be. A Hangcsoui Internetbíróság az internettel lazán összefüggő, Hangcsou város elsőfokú bíróságainak hatáskörébe tartozó ügyek közül hat ügytípus elbírálására kapott felhatalmazást: internetes vásárlások, szolgáltatások, fogyasztási kölcsönök és egyéb szerződéses jogviták; internetes szerzői jogok tulajdonjogával és megsértésével kapcsolatos jogviták; online személyiségi jogsértésekkel kapcsolatos jogviták; az online vásárlásból eredő termékfelelősségi jogviták; domainnévvel kapcsolatos jogviták; az internethez kapcsolódó szabályozásokra vonatkozó közigazgatási jogviták.12

Az internetbíróságok tervezése és tesztelése során kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy beépítsék az internetes technológiákat a hagyományos bírósági eljárásokba. A Hangcsoui Internetbíróságnál a platformtechnológiát használták az online peres eljárás, az online közvetítés, az elektronikus bizonyítéktárolás, az online dokumentumszolgáltatás, az online végrehajtás és az online ítélet közzétételéhez használt portálok kialakításánál. Újdonság volt a streamingtechnológia bevezetése, amely a tárgyalás (meghallgatás) vizualizálásával csökkenti a fizikai és érzelmi távolságot az igazságszolgáltatás és a felek között. Végül meg kell említeni az internetbíróságok fejlesztései közül a mesterséges intelligencia és a robottechnológiák alkalmazását az automatikus döntéshozatal megkönnyítése érdekében.

A robottechnológiák közül a robotizált folyamatautomatizálást használják, virtuális bírónak nevezve őket, akik megszakítás nélkül, napi 24 órában, a hét minden napján dolgoznak, ötször hatékonyabban, mint kézivezérlés esetén. Ezek a folyamatrobotok nemcsak az emberi döntéshozatali folyamatokat, hanem az egyes bírák egyedi írásmódját is képesek utánozni.

Az első évek tapasztalatai alapján is jól érzékelhető, hogy az online platformok legújabb generációja, az internetbíróságok átalakítják a jogászok hagyományos szerepét. A bírák az eljárások proaktívabb szereplőivé válnak, és olyan kombinált funkciókat látnak el, mint a konfliktuselemzés, megelőzés és rendezés. A bírák ennek megfelelően inkább ellenőrzik az eljárási cselekményeket, mintsem döntéshozóként járnak el. A felek pedig egyre inkább a megoldási lehetőségek szolgáltatási központjaként, és egyre kevésbé az ítélet meghozataláért fordulnak a bíróságokhoz. A technológiai fejlesztések megelőzték a kínai bírák oktatását, így egyre több képzés indult számukra, hogy megfelelően tudják értelmezni az online adatokat, használni a mesterséges intelligencián alapuló programokat, fejlesszék a digitális írástudásukat. A bírák mellett az ügyvédek is tapasztalják, hogy az új technológiák alkalmazása kihívás elé állítja hivatásukat: mivel egyre több automatizált rendszer képes jogász szakember közreműködése nélkül a konkrét jogvita megoldására vagy egyezségi javaslatok kidolgozására, az ügyvédek szolgáltatásai, szaktudása egyre kevésbé nélkülözhetetlen a felek számára.

A kínai internetbíróságok egyértelmű sikere mellett számos megoldásra váró kérdés is van, így például hiányzik még az online platformok egységes adatvédelmi szabályozása, és nyitott kérdés az is, hogy a költségigényes fejlesztésekben milyen mértékben vegyen részt a magánszektor. Az mindenesetre jól látszik, hogy amíg Európában ezeken a szabályozási kérdéseken még csak gondolkodnak, addig Kínában az online platformokon alapuló, asztali és mobil eszközökről bármikor elérhető, jogi szaktudást nélkülöző, gyors és hatékony internetbíróságok már megvalósultak, új dimenzióba helyezve ezzel a kínai igazságszolgáltatással kapcsolatos aszszociációkat.

1.4. MI-fejlesztések az USA-ban Az USA bíróságain jelenleg több mint hatvan automatizált rendszert használnak, amelyek közül a legismertebb a COMPAS (Correctional Offender Management Profiling for Alternative Sanctions) szoftver, amit az USA-ban négy államban (New York, Wisconsin, Kalifornia, Florida) használnak. Ezt a Northpoint (jelenlegi nevén: Equivant) magántulajdonú cég fejlesztette ki és működteti, az állami szervek (rendőrség, ügyészség, bíróság) előfizetési díjért használják. A program a bűncselekményekkel kapcsolatos nyilvános adatokkal dolgozik, amelyeket a konkrét vádlott 137 kérdésből álló kérdőívre adott válaszaival együtt feldolgozva ad arra vonatkozó becslést, hogy milyen valószínűséggel várható a bűnismétlés veszélye. Ezt a programot használják a nyomozati szakaszban a kényszerintézkedésről való döntésnél (előzetes letartóztatás vagy óvadék ellenében szabadlábon védekezhet a vádlott), a büntetés mértékének magállapításánál és a feltételes szabadságra bocsátásnál való döntésnél egyaránt. A COMPAS becslésének eredménye az eljáró hatóságra, bíróságra nem kötelező, de a tapasztalatok szerint, amikor igénybe veszik, ott szinte mindig azon alapuló, annak megfelelő döntés születik.13

A program lelkes fogadtatását követően egyre több kritika jelent meg a COMPAS-szal szemben. Ezek közül a leggyakoribb a „fekete doboznak” elnevezett probléma: a fejlesztő cég üzleti titokként kezeli a software pontos leírását, így a büntetőeljárás szereplői lényegében nem tudják ellenőrizni annak működését. A program éppen a szubjektivitás, az emberi tévedhetőség kizárása érdekében jött létre, most mégis az ezeket felváltó, automatizált döntés került a viták kereszttüzébe. Eddig legrészletesebben a wisconsini legfelsőbb bíróság foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, a State v. Loomis ügyben 2016-ban meghozott ítéletében (a szövetségi legfelsőbb bíróságnak még nincs ilyen határozata). Az ügy tényállása nem volt rendkívüli: Eric Loomist öt bűncselekménnyel vádolták meg egy autós üldözéssel kapcsolatban, amikből kettőben elismerte bűnösségét, és vádalkut kötött. Az elsőfokú bíróság a büntetés mértékének megállapításához igénybe vette a COMPAS elemzését, amely azt mutatta ki, hogy a vádlott esetében a bűnismétlés veszélye nagyon magas, a társadalomra nagy kockázatot jelent. A bíróság ezért a két bűncselekmény tekintetében a maximális, hatéves szabadságvesztés büntetést szabta ki.

Loomis a wisconsini legfelsőbb bírósághoz fellebbezett a döntés ellen, többek között arra hivatkozva, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel

nem ismerhette meg a software működését, és így nem ellenőrizhette az eredmény pontosságát. Ez utóbbi – véleménye szerint – azért is aggályos, mert a COMPAS csoportadatokkal dolgozik, így a büntetés kiszabása nem egyediesített. A legfelsőbb bíróság nem találta alaposnak a fellebbezést, de kimondta, hogy a COMPAS által végzett elemzés a büntetés mértékének kiszabásánál csak egy a lehetséges szempontok közül, és az nem válhat kizárólagossá. A software működésének megismerhetőségével kapcsolatos érveléseket ugyanakkor nem válaszolta meg. Az USA-ban azóta egyre nő a nyomás a bíróságokon a „fekete doboz” feltárása iránt.14

2. A tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai A tisztességes eljáráshoz való jog rendszerszintű bemutatása meghaladja ennek a fejezetnek a kereteit. Már maga a fogalom és annak tartalma is vitás a jogirodalomban. Kiinduló pontként mi most az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozatában foglalt meghatározást használjuk, amely szerint: „A tisztességes eljárás (fair trial) követelménye nem egyszerűen egy a bíróságnak és az eljárásnak a tulajdonságai közül, hanem az Alkotmány vonatkozó rendelkezésében foglalt követelményeken túl, a többi garancia teljesedését is átfogja. […] A fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és követelményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya nélkül éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan, vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.”

Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata is utal arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezménye ( a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog több részjogosítványt ölel fel. A különböző álláspontok közül mi most Czine Ágnes csoportosítást használjuk, aki szerint a tisztességes eljáráshoz való jog részjogosítványai az alábbiak: a bírósághoz fordulás joga, a törvényes bíróhoz való jog, a független bírósághoz való jog, a pártatlanság követelménye, az igazságos tárgyalás követelménye, a valósághű tényállás fogalma, a nyilvános tárgyalás követelménye, az indokolt bírói döntéshez való jog és az ésszerű határidőn belüli elbírálás kérdése.15

Az egyes részjogosítványoknak gazdag alkotmánybírósági és EJEB-gyakorlata van, amelyek részletesebb ismertetése nélkül, prima facie kijelenthetjük, hogy az online bíróságok esetében az egyes részjogosítványok sokkal inkább érvényesülnek, mint a fizikai jelenléttel járó hagyományos bírósági eljárásokban. Egyedül a nyilvános peranyag alapján egyértelműen, kétség nélkül megállapítható. A második, amikor kizárólag (nem szerteágazó) jogkérdésben van vita a felek között. A harmadik esetkör a jogtechnikai jellegű viták, ahol a gyors döntéshozatalnak kiemelt szerepe van, ilyennek minősülnek például egyes társadalombiztosítási jogviták (190. pont). Ezzel szemben minden olyan esetben szükségesnek tartja az EJEB a szóbeli tár-

Az online bíróságok esetében az egyes részjogosítványok sokkal inkább érvényesülnek, mint a hagyományos eljárásokban. Kivéve a nyilvános tárgyalás követelménye.

tárgyalás követelménye az, ahol felvetődik, hogy ez a részjogosítvány miként garantálható az online térben. Ahogy azt az Alkotmánybíróság az 58/1995. (IX. 15.) AB határozatában is kiemelte, „a nyilvánosság mindenekelőtt az igazságszolgáltatás működésének ellenőrzését hivatott biztosítani a társadalom részéről. A gyakorlatban ez egyszerre jelenti azt, hogy a peres felek a saját ügyükben részt vehessenek, személyesen megjelenhessenek a tárgyalóteremben és jelenti a szélesebb nyilvánosság, ideértve a sajtónyilvánosságot is.” A tárgyalás nyilvánossága ugyanakkor nem tekinthető korlátozhatatlan alapjognak. Mind az EJEB, mind az Alkotmánybíróság gyakorlatában találhatunk a szóbeli tárgyalás követelménye tekintetében több kivételt is.

Az EJEB az Egyezmény 6. cikkével kapcsolatos joggyakorlatában többször vizsgálta a szóbeliség (közvetlenség elvével gyakran egybemosódó) elvét. A Jussila kontra Finnország ügyben 2006. november 23-án meghozott ítéletében16 úgy foglalt állást, hogy a szóbeli tárgyalás tartása a büntetőügyekben nem abszolút kötelezettség, az mellőzhető a büntetőjog „kemény magjához” nem tartozó ügytípusokban, mint például a közigazgatási bírságok, vám- és adóügyekben kiszabható pótdíjak és bírságok esetén.

Az EJEB vonatkozó joggyakorlatának összefoglalását adja a Nagykamarának a Ramos Nunes de Carvalho e Sá kontra Portugália ügyben 2018. november 6-án hozott ítélete.17 Az EJEB három kivételt fogalmazott meg a szóbeliség kötelező jellege alól. Az első, amikor a tényállás a gyalást, amikor arról kell meggyőződni, hogy a tényállást helyesen állapították-e meg az eljárt hatóságok, amikor a körülmények megkövetelik, hogy a bíróság személyesen győződjön meg a fél állápontjáról, valamint ha a bíróság egyes kérdések tisztázásához a személyes meghallgatást szükségesnek tartja (191. pont). Az EJEB abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a tárgyalás hiánya az elsőfokú eljárásban perorvoslat útján miként korrigálható. A strasbourgi testület szerint, ha a fellebbviteli bíróság elrendelhet bizonyítást, a bizonyítékok mérlegelését felülbírálhatja, a tényállást megváltoztathatja, akkor a másodfokú eljárásban megtartott tárgyalás orvosolja az elsőfokú tárgyalás hiányát. Ilyen hatáskör nélkül azonban megállapítható az Egyezmény 6. cikkének sérelme (192. pont).

Az Alkotmánybíróság a 3021/2018. (I. 26.) AB határozatában a tárgyalás nyilvánosságát mint a tisztességes eljáráshoz való joghoz tartozó garanciális alapelvet úgy értelmezte, hogy az mindenekelőtt a tárgyalóterem nyilvánosságát, a bírósági eljárás és döntés figyelemmel követhetőségét jelenti. Alapvető indoka ennek a testület szerint „nem a közéleti vita általános információs érdeke, hanem az eljárásban érintettek védelme azzal, hogy jogaikról a bíróság a tárgyalás nyilvánosságának a színe előtt döntsön. A tárgyaló terem ugyanis önmagában nem a közügyek vitájának fóruma, hanem a vádról vagy a peres felek jogairól döntő igazságszolgáltatás helyszíne. Az igazságszolgáltatás általános és a perben résztvevők speciális érdekei, jogai

mentén a tárgyaló terem sajtónyilvánossága tehát másképp ítélendő meg és a sajtószabadság korlátozása ez esetben szélesebb körben minősülhet indokoltnak, mint a közügyekről jelenkori eseményekről szóló szokásos tudósítások kapcsán.”

IT-alkalmazásokkal az online térben megvalósuló tárgyalás közvetítése, rögzítése technikailag problémamentesen megoldható. Elég, ha csak a jelenleg még nem szabályozott streamelésre gondolunk, amelynek köszönhetően több magyar bírósági tárgyalás közvetítése is megjelent az interneten, vagy található meg még most is egyes csatornákon. Ezen technikák segítségével a vonatkozó jogi szabályozás kidolgozása esetén a bíróságok nyilvánossága sokkal szélesebb körben tud megvalósulni. A kérdés sokkal inkább az, hogy a tárgyalásokat minden esetben rögzíteni kell-e, és ha igen, azok kik számára és meddig legyenek visszakereshetők, nézhetők.

3. IT-megoldások alkalmazása és a tisztességes eljáráshoz való jog Susskind az online platformokon keresztül igénybe vehető alternatív vitarendezési módszerek kapcsán vizsgálta, hogy azok megfelelnek-e az Egyezmény 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jognak. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogyha az ilyen vitarendezést követően igénybe vehető olyan eljárás, ahol az alapelvek maradéktalanul érvényesülnek, akkor az alternatív vitarendezési fórum esetleges hiányosságai nem ütköznek az Egyezménybe. Susskind vetette fel azt is, hogy vajon a nyilvánosság, közvetlenség, szóbeliség elvei megelőzik-e az igazságszolgáltatás többi alapelvét, és kizárnak-e egy olyan változtatást, amely a bírósági tárgyalótermen kívülre, az online térbe helyezné át a vitarendezést. Susskind szerint mérlegelni kell az előnyöket, amiket egy online vitarendezés jelenthet és azok a hátrányokat, amiket az alapelvek eddig ismert tartalmának sérelme okoz. Ugyanő ajánlja azt is megoldásként: az eljáró bíró számára lehetőséget kell biztosítani annak eldöntésére, hogy melyik az a jogvita, ahol nem elégséges az írásbeli előkészítő anyagok, nyilatkozatok alapján határozatot hozni, hanem azt rendes bírósági útra terelve, a hagyományos keretek között kell, ítélettel kell befejezni.18

4. Összegzés Az IT megállíthatatlan fejlődése egyre nagyobb mértékben alakítja át a jogviszonyok jellegét és az azokból keletkező jogviták természetét. Az igazságszolgáltatási rendszereknek kettős kihívással kell szembenézniük: egyrészt alkalmassá kell válniuk az online térben létrejövő jogviszonyokból eredő jogviták kezelésére, ahol az egyes bizonyítékok papíralapon már nem, csak adat formájában állnak rendelkezésre. Másrészt meg kell felelniük a bíróságokkal szemben változó társadalmi, gazdasági elvárásoknak is, ami a jelenlegihez képest nagyságrendileg több ügy, nagyságrendileg gyorsabb elintézését jelenti. Mindennek a felismerése és végig gondolása komoly kihívás, mivel évtizedes, sokszor évszázados bírósági szervezeti, eljárási struktúrákat kell modernizálni. Amennyiben az online térben is elérhetővé válnak bírósági szolgáltatások, úgy egyre kevesebb épületre, szervezeti szintre lesz szükség. A vonatkozó szabályozás koncepciójának nem a jelenleg ismert ügyérkezési adatokból kell kiindulnia, nem a bírósághoz beérkezett ügytípusokra kell megoldást adnia, hanem éppen a látens jogviták számára kell hatékony megoldást biztosítania.

Mint minden eljárásjogi szabályozásnál, itt is a tisztességes eljáráshoz való jog jelöli ki a kereteket. A fejezetben nyújtott rövid áttekintésből az állapítható meg, hogy az egyes országokban már alkalmazott, a bírósági döntést segítő, illetve részben helyettesítő megoldások a tisztességes eljáráshoz való jog egyes részjogosítványait már jelenleg is hatékonyabban tudják biztosítani, a kizárólag emberi döntéshozatalon alapuló eljárásokhoz képest. Jelenlegi ismereteink szerint az is kijelenthető, hogy az emberi részvétel nélküli automatikus döntéshozatal nem jelent valós alternatívát minden egyes ügytípusban, így nem várható a középtávoli jövőben sem, hogy a bírói hivatás ma ismert formájában teljes mértékben kiüresedne, feleslegessé válna. A jogirodalomban is egyre szélesedő viták alapján szinte biztos, hogy minden egyes országban meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy mit vár el a társadalom és a gazdaság a digitális korban az igazságszolgáltatástól, az mennyire támaszkodjon az MI-alapú automatikus döntéshozatalra, vagy maradjon inkább a nagyobb százalékban hibázni képes, lassabb, mégis „emberibb” bíráskodás.  Jegyzetek

1 A vonatkozó legismertebb társadalomelméleti leírások összegzését lásd

Pokol Béla: A mesterséges intelligencia társadalma. Kairosz, Budapest, 2018.

Meggyőzően mutatja be azt a folyamatot:

Harari, Yuval Noah: 21 lecke a 21. századra. Animus, Budapest, 2018. 15–80. 2 Osztovits András: Az ítélkezés jövője a digitális világban. In: A bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV törvénycikk megalkotásának 150. évfordulója.

HVGORAC, Budapest, 2019. 141–146.;

Kékedi Szabolcs: Hogyan tovább bírósági digitalizáció, avagy hogyan lett az elektronikus kapcsolattartás a veszélyhelyzetben az ítélkezés kulcsa? In Medias Res, 2020/2. 308–321. 3 Katsh, Ethan – RabinovichEiny, Orna:

Digital Justice. Oxford University Press,

New York, 2017. 155–157. 4 Uo., 160. 5 Richard Susskind: Online Courts and the Future of Justice. Oxford University

Press, Oxford, 2019. 6 Uo., 166–168. 7 Uo., 174–176. 8 Uo., 168–169. 9 Jól érthető stílusa miatt kiemelkedik:

Tilesch György – Hatamleh, Omar: Mesterség és intelligencia. Libri, Budapest, 2021. 10 Reiling, Dory: Courts and Artificial Intelligence. International Journal for Court

Administration, 2020/2. 3–10. 11 Az igazságszolgáltatásban megvalósult

MIn alapuló fejlesztések kiváló összegzését adja Kálmán Kinga: Nyomokban kódokat tartalmazhat? A mesterséges intelligencia igazságszolgáltatásban történő alkalmazásának alkotmányjogi vonatkozásai a tisztességes eljáráshoz való jog tükrében. MTA Law Working

Papers, 2021/2. 2–5. 12 A kínai igazságügyi reform részletes elemzését adja Shang, Carrie Shu –

Guo, Wenli: Towards online dispute resolutionled jusice in China. International Journal of Online Dispute Resolution, 2020/2. 119–148. 13 Gacutan, Joshua – Selvadurai, Niloufer:

A statutory right to explanation for decisions generated using artificial intelligence.

International Journal of Law and Information Technology, 2020/2. 195–197. 14 Liu, HanWei – Lin, ChingFu – Chen,

Yu-Jie: Beyond State v Loomis: artificial intelligence, government algorithmization and accountability. International Journal of Law and Information Technology, 2029/2. 126–134. 15 Czine Ágnes: A tisztességes bírósági eljárás. HVGORAC, Budapest, 2020. 160–190. 16 Jussila v. Finland, no. 73053/01. 17 Ramos Nunes de Carvalho e Sá v.

Portugal, no. 55391/13., 57728/13. és 74041/13. 18 Susskind i. m. (6. lj.) 201–205.