„Ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság” Beszélgetés Simon Adél Csengével Amióta tagja vagyok a PécsiBölcsész szerkesztőségének, számtalan olyan eseményen vettem részt, ahol összegyűlt a csapat színe-java. Rengeteg élményt szereztem itt, sok életre szóló barátságot kötöttem, és sok olyan embert ismerhettem meg, akik valamilyen módon inspiráltak. Már három perce késtem a megbeszélt találkozóról, deja-vu kerített hatalmába: amikor Adél volt a főszerkesztő, akkor is rengeteget késtem mindenhonnan. Viszont neki is köszönhetem, hogy a kedves olvasóknak még mindig írhatok. Adél arról mesélt, milyen érzés volt egykor az újság gárdájához tartozni.
csi Állatkertből. Ez egyből bekerült az akkori print számba, és én erre nagyon büszke is voltam. PB: Mit tud adni a PécsiBölcsész a gólyáknak? S.A.: Én mindig azt mondtam, amikor a PécsiBölcsészről beszéltem, hogy az újság közösséget ad, mert nagyon sokszor csak a saját szakunkban és szakirányunkban vagyunk benne, de a PB nyújt egy bizonyos kitekintést más szakokra. A másik meghatározó dolog, hogy a bölcsészeknek önmegvalósítási lehetőséget biztosít gondolataik megosztása által.
PécsiBölcsész: Milyen volt régen Pécsibölcsésznek lenni? Simon Adél Csenge: Számomra nagyon meghatározó élmény volt onnantól kezdve, hogy bejöttem a BTK-ra. A bölcsészkar előtt két évet az orvosira jártam, gimnázium alatt pedig rengeteget írtam. Sajnos az orvosi egyetem mellett nem volt lehetőségem erre, de a BTK-s közegben pedig rögtön az első héten szembesültem a PécsiBölcsész toborzójával. A gólyaszámot addigra már kívülről tudtam, és arra gondoltam, hogy újra megpróbálkozom az írással. Az én toborzómon még az első kör előtt haikut kellett készíteni, a többi cikk hasonló volt a mostani feltételekhez. Az utolsó körben a devianciáról kellett írni egy cikket, én pedig arról a farkasról írtam, ami 2015-ben szökött meg a Pé-
16 Anta János Attila: „Ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság”
