Anta János Attila: „Ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság

„Ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság”

Beszélgetés Simon Adél Csengével

Amióta tagja vagyok a PécsiBölcsész szerkesztőségének, számtalan olyan eseményen vettem részt, ahol összegyűlt a csapat színe-java. Rengeteg élményt szereztem itt, sok életre szóló barátságot kötöttem, és sok olyan embert ismerhettem meg, akik valamilyen módon inspiráltak. Már három perce késtem a megbeszélt találkozóról, deja-vu kerített hatalmába: amikor Adél volt a főszerkesztő, akkor is rengeteget késtem mindenhonnan. Viszont neki is köszönhetem, hogy a kedves olvasóknak még mindig írhatok. Adél arról mesélt, milyen érzés volt egykor az újság gárdájához tartozni.

PécsiBölcsész: Milyen volt régen Pécsibölcsésznek lenni?

Simon Adél Csenge: Számomra nagyon meghatározó élmény volt onnantól kezdve, hogy bejöttem a BTK-ra. A bölcsészkar előtt két évet az orvosira jártam, gimnázium alatt pedig rengeteget írtam. Sajnos az orvosi egyetem mellett nem volt lehetőségem erre, de a BTK-s közegben pedig rögtön az első héten szembesültem a PécsiBölcsész toborzójával. A gólyaszámot addigra már kívülről tudtam, és arra gondoltam, hogy újra megpróbálkozom az írással. Az én toborzómon még az első kör előtt haikut kellett készíteni, a többi cikk hasonló volt a mostani feltételekhez. Az utolsó körben a devianciáról kellett írni egy cikket, én pedig arról a farkasról írtam, ami 2015-ben szökött meg a Pécsi Állatkertből. Ez egyből bekerült az akkori print számba, és én erre nagyon büszke is voltam.

PB: Mit tud adni a PécsiBölcsész a gólyáknak?

S.A.: Én mindig azt mondtam, amikor a PécsiBölcsészről beszéltem, hogy az újság közösséget ad, mert nagyon sokszor csak a saját szakunkban és szakirányunkban vagyunk benne, de a PB nyújt egy bizonyos kitekintést más szakokra. A másik meghatározó dolog, hogy a bölcsészeknek önmegvalósítási lehetőséget biztosít gondolataik megosztása által.

16 Anta János Attila: „Ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság”

PB: Hol lehet hasznosítani ezeket a tapasztalatokat? S.A.: Mind a magánéletben, mind az egyetemen fel lehet használni az írói munka pozitívumait. Én azt vettem észre, hogy jól mutat egy-egy önéletrajzban, ha a PB-nél dolgoztál, a beadandók megírásában pedig különösen kapóra jön, ha az ember tapasztalt író, és tudja miről, és hogyan szeretne szöveget készíteni. PB: Ha visszamehetnél az időben, mit tanácsolnál a négy évvel fiatalabb Adélnak, miért élje meg ezeket a pillanatokat? S.A.: Én azt mondom, hogy ugyan elsőre a toborzó ijesztőnek hangzik, de segít abban, hogy visszajelzéseket kapjunk és fejlődjünk, valamint az önértékelésünk szempontjából is rengeteget jelent. Az is jó dolog, ha a kezünkben tarthatjuk a saját cikkünket. Nekem az, hogy Pécsibölcsész voltam – és a mai napig akként tekintek magamra – az az önértékelésemnek és az identitásomnak egy fontos része, ugyanis ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság, egy olyan élmény, amit senki nem vehet el tőled. * Amikor 2016-ban csatlakoztam a PécsiBölcsész gárdájához, nem gondoltam volna, hogy mennyi mindent fog nekem ez az újság jelenteni. Innen is köszönettel tartozom barátomnak, kollégámnak, Keller Vikinek, aki elrángatott magával toborzóra, hogy ne menjen egyedül. Nos, én is itt ragadtam, és az itt eltöltött idő minden percét élvezem. A PB segített megtalálni a saját írói stílusomat, egy kisebb rendszert vinni az életembe, és persze olyan embereket megismerni, akiket ma már a legjobb barátaimnak mondhatok.

És hogy mit jelent számomra Pécsibölcsésznek lenni? Csak Adéllal tudok egyetérteni ebben: Pécsibölcsésznek lenni egy életérzés. Pécsibölcsésznek lenni számomra egy biztos pontot jelent. Az íráshoz tudok menekülni akkor is, amikor nincsen éppen senki, akinek elmondhatnám, hogy mi bánt. Amikor megtudtam, hogy újra lehet nyomtatott PB, boldog voltam. Nem csak azért, mert ismét feltehetem a polcra az aktuális példányt, hanem azért is, mert újra van igazi újságja a bölcsészkarnak. Isten

hozott PécsiBölcsész, jó, hogy újra köztünk vagy!

Anta János Attila: „Ehhez az újsághoz tartozni egy kiváltság” 17