Szabó Bianka: „Jobban értjük most azt, hogy mit akarnak az emberek

„Jobban értjük most azt, hogy mit akarnak az emberek”

Magyar Olivér magát rakoncátlannak, ügyetlennek és olyan embernek tartja, aki ezt az ügyetlenséget rendkívül ügyesen palástolja. Állítása szerint ez a fő oka a szeptember óta Szenes-programkoordinátorként elért sikerének. Én viszont azt gondolom, ez sokkal inkább a rengeteg munkának köszönhető, amit Olcsi tesz a klubért este 10-kor, reggel 5-kor, a két időpont között és azon kívül. Azt mondja, nem tudja leállítani róla az agyát. Ezt jól mutatja a létszámstop a nyitón, a 150-200 ember hétfő esténként és a hiánypótló bulik pénteken. Beszélgetés a Szenes pécsi koordinátarendszerben elfoglalt jelenlegi és jövőbeli pozíciójáról.

PB: Mi a feladatod Szenes-vezetőként?

M.O.: Mi ezt nagyon ügyesen felosztottuk Rusival. Én vagyok a kreatív elme, aki dobálja be az ötleteket, kitalálja a dolgokat. Rusi a ragasztó ezek között, aki egyben tartja az egészet, foglalkozik a crew-val és az adminisztrációval. Én szervezem és bonyolítom le a színpadi programokat, leginkább e-mailezgetek és telefonálgatok. Nyilván nagyon sok megkeresést kapok: jönne ez a zenekar, jönne az a szervező. Éppen ezért a Szenes-koordinátor számomra egy moderátor az ötletek között. Azért működik nagyon jól ez a klub, mert nem az van, hogy én döntöm el, hogy milyen buli legyen.

PB: Amikor felkértek, hogy legyél Marton Zsani utódja, rögtön érezted, hogy a Szenes neked való pálya?

M.O.: Az ember elgondolkodik ilyenkor azon, hogy hajlandó-e feláldozni idejének nagy részét erre, meg abban sem voltam biztos, hogy alkalmas vagyok. Zsani azt mondta, hogy menni fog, meg hogy szükségem is van rá. Igazából ez már elég volt. Amikor kiválasztódik egy koordinátor, nekünk nagyon fontos, hogy tudja, miről is szól ez a klub. Ő úgy érezte, hogy én tudom, így biztos nem fog elkallódni az, amit a Szenes jelent az embereknek.

PB: Mi az a szellemiség, amit nem akartok elveszíteni?

M.O.: Egyrészt a klub a bölcsészhallgatók bázisa. Emlékszem, még a szeneses felvételimen mondtam, hogy ha a BTK a test, akkor a Szenes a szív, ahonnan áramik az energia. Azt vettem észre, nem tudom, hogy a Szenes vagy a hallgatók mentalitása hozza ezt ki, de itt soha nem szégyelli senki önmagát adni és ez tök jó dolog. Másrészt a Szenes régebben egy bizonyos szubkultúra központja volt, mindenki tudta, hogy mit várhat, ha idejön. Akkor nagyon minőségi alterkoncerteket várhatott, kulturált szórakozást. A klubnak a város történelmében komoly szerepe van, ezért Pécs szemszögéből ma is fontosnak kell lenni, nem hinném, hogy érdemes elzárkózni a város többi részétől.

PB: Ha most bejön valaki a Szenesbe, akkor tisztában van azzal, hogy mit várhat? Van egy definiált minőségi kerete a buliknak?

M.O.: Ez egy bölcsészklub, tehát igyekszünk a bölcsészhallgatók igényeit figyelembe venni. Ezek

36 Szabó Bianka: „Jobban értjük most azt, hogy mit akarnak az emberek”

nagyon változatosak. Próbálunk mindegyiknek megfelelni, viszont ez azzal jár, hogy adunk olyan bulit is, amit kifejezetten nem élvez egy bizonyos fajta közönség. Igyekszünk lefedni mindent Pécsen. Ha például valahol máshol van valamilyen buli, akkor nyilván nem fogok olyat csinálni. Ezért nem gondolom azt, hogy aki bejön a Szenesbe, az tudja, hogy mit várhat. A Facebook-eseményeknél próbálok egy kicsit egyértelműbben fogalmazni.

PB: Akkor az egyetlen biztos dolog, amit tudhat az ember, hogy egy minőségi bulit fog kapni? Egyre többen vannak a Szenesben – már csak ebből is úgy tűnik, hogy felfutóban van a klub.

M.O.: Nőtt a látogatottság, bár ősszel gyakrabban járnak bulizni a hallgatók, így valójában tavasszal fog kiderülni, hogy többen vannak-e. Nem tudom egyelőre az okát, de valószínűleg jobban értjük most azt, hogy mit akarnak az emberek mint eddig. Volt egy tagfelvételünk, 46 ember jelentkezett. Mindenkitől megkérdeztem, hogy mi az, amit szerinte javítani kéne a Szenesen. Olyan világos koncepcióik voltak, amikből láttam, hogy törődnek ezzel a klubbal. Minél több embernek van elképzelése a Szenessel kapcsolatban, annál több ötletből tudok válogatni és annál több válhat valóra. Ha valóra válnak ezek az ötletek, akkor azt az emberek nyilván értékelik és el fognak jönni a bulikra.

PB: Hogy lehet egy ilyen részben önkéntes, elméletileg félállást 0-24-ben csinálni anélkül, hogy az ember kiégne?

M.O.: Rusi és a Szenes Crew a válasz. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert nekem már nem kell nagyon mondanom semmit, mindenki tudja, hogy mi a dolga. Meg ha élvezed a munkád, akkor nem veszed észre, hogy hány óra ment el vele. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ezt nem szabad senkinek sem sokáig csinálni. Folyamatos vérfrissítésre van szükség, mert egy idő után már nem feltétlenül érted, hogy mi a trendi.

PB: Mik a terveid a Szenessel? Tudjuk rólad például, hogy van egy buliszervező csapatod. Számíthatunk további kooperációra velük?

M.O.: A hétfői kifejezett bölcsészbulik mellett szeretném kicsit felpörgetni pénteken azt éjszakai életet, amit jelenleg nem kap meg mindenki Pécsen. Vannak olyan igények, amik szerintem nem teljesülnek, legalábbis a szórakozóhelyek nem teljesítik őket. Gondolok itt az elektronikus zene különböző válfajaira. Azért csináltuk meg a Millenium buliszervező csapatot, mert úgy látjuk, hogy a fővárosban vannak bizonyos bulik, amik nagyon divatosak, de ezek Pécsen nem léteznek. Most van egy klub, ahol ezeket meg tudjuk valósítani, a Szenesnek meg abszolút jól állnak. Ez a klub tökéletes arra, hogy olyan stílusokat vonultasson fel, amelyek a többi klub arculatába már nem férnek bele. A buliszervező csapatom tagjai értenek az elektronikus zenéhez, úgyhogy együtt találjuk ki az ötleteket, az ő segítségükkel bookingolok. Így jött létre az együttműködés a Szenes és a Millenium közt, egymást segítve szervezzük a pénteki bulikat. Régebben a Szenest az élőzenéről, az alterkoncertekről ismerték fel. (Egyébként a stílusok, amik nálunk megjelennek, az elektronikus zene alterjai.) De azt gondolom, hogy meg kell felelnie a fiatalság igényeinek. Próbálom egy olyan klubbá tenni a Szenest, amiről az jut az ember eszébe, hogy ha idejön, akkor biztos nem a pécsi szórakozóhelyek repertoárját kapja, hanem valami egyedit; de olyat, ami ugyanúgy idehoz 200-250 embert.

PB: A Szenesben tűntek fel olyan nagy nevek mint például a Kispál. Mennyire része programkoordinátori missziódnak, hogy egy egyetemista, aki zenél, megmutathassa magát a klubban?

M.O.: A Szenes abból dolgozik, amit Pécs ad neki. Azt, hogy itt milyen zenekarok lépnek fel, azt kevésbé befolyásolom én, mint az, hogy milyen zenekarok vannak a városban. Azoknak a pécsi bandáknak, akik jó bulit csinálnak, bármikor van helyük itt. Szerintem ez régen is így működött. Annyi, hogy akkoriban pont azok a zenekarok léptek fel, akik utána be is futottak. Lehet, hogy ez most is így lesz. Csakis attól függ, hogy Pécs milyen zenekarokat nevel ki.

PB: Számodra a Szenes…

M.O.: Számomra a Szenes az, aminek látni akarjuk.

Szabó Bianka: „Jobban értjük most azt, hogy mit akarnak az emberek” 37