Pálfi Máté: Legyen a világ olyan, mint a bölcsészet

Legyen a világ olyan, mint a bölcsészet! A Kerényi Károly Szakkollégiumról

Az egyetemi élet sok mindenről szólhat a tanuláson kívül: sport, buli, szórakozás. De ha valaki saját szakterületének ismereteit szeretné elmélyíteni, a PTE bölcsészkara erre is számtalan lehetőséget kínál. Ezen opciók egyik mintapéldájáról beszélgettem András Csaba szakkollégiumi tanárral és Ónya Balázzsal, aki főseniorként tevékenykedik ebben a pezsgő tudományos élettel bíró közösségben.

PécsiBölcsész: Kerényi Károly Szakkollégium. A kívülállók számára meglehetősen misztikusnak hangozhat ez a három szó. Hogyan fogalmaznád meg intézményetek lényegét hasonlóan rövid terjedelemben?

András Csaba: Erre talán a legjobb válasz az Országos Szakkollégiumi Mozgalom három alapelve: a tudományosság, a közvetlen demokratikus önkormányzatiság és a társadalmi felelősségvállalás.

PB: Mik a szakkollégium legfőbb elvei, célkitűzései?

A.CS.: Elsősorban tehetséggondozó műhelyként funkcionálunk, de a tevékenységünk nem merül ki ennyiben. Fontosnak tartjuk, hogy a társadalmi problémák iránt érzékeny értelmiségiek kerüljenek ki köreinkből. Továbbá kiemelt szerepe van nálunk a demokratikus alapelveknek, utóbbi jól megmutatkozik a szakkollégium önigazgatásában, szervezeti felépítésében.

PB: Ti hogyan kerültetek kapcsolatba anno a Kerényivel?

Ónya Balázs: Gólyatáborban hallottam róla először, azonban csak később ismertem meg részletesebben a szakkollégiumiság alapelveit, működését. Ez akkor történt, amikor a KKSzK pár tagja szervezett egy kerekasztal-beszélgetést a felsőoktatás helyzetéről. Főleg a tudományosság terén végzett munkájuk és a társadalmi kérdésekre való reflexióik imponáltak.

A.CS.: Én csak egyetemi képzésem negyedik évében jelentkeztem a szakkollégiumba, előtte nem igazán éreztem magamban ambíciót az ilyen jellegű szerveződésekben való részvételhez. De a szakkollégiumi lét alapvetően átformálta a szemléletemet. Itt döbbentem rá, hogy a más közelítésmódokra való rálátás és a nyitottság a bölcsészettudományok terén nem luxus, hanem alapkövetelmény, itt ismertem meg a közösségiség jelentőségét és az önszerveződés szabadságát.

PB: Miként lehet felvételt nyerni a szakkollégiumba?

Ó.B.: Különböző feltételek vannak, attól függően, hogy ki melyik évfolyamra jelentkezik: ha valaki még nem rendelkezik kiforrott kutatási tervvel, felvételizhet nulladik évfolyamunkba, melynek során betekintést nyerhet a szakkollégium működésébe, komolyabb kötelezettségek nélkül. Ha valaki az első évfolyamunkba kíván felvételt nyerni, szüksége lesz egy kutatási tervre, két oktató ajánlására, két esszé megírására, továbbá sor kerül egy szóbeli meghallgatásra, mely a szakkollégium tagsága előtt zajlik. Ez utóbbi két feladatot a nulladik évfolyamra jelentkezőknek is abszolválniuk kell.

PB: Hogyan kell elképzelni a szakkollégium gyakorlati működését? Milyen lehetőségei, illetve kötelezettségei vannak a felvételt nyert hallgatóknak?

Ó.B.: Alapvetően a hallgatók tudományos munkájának támogatása a fő cél, mely több formában is megvalósul. Minden felvételt nyert jelentkező egy tapasztalt mentort kap maga mellé, aki személyes segítséget tud nyújtani szakmai kérdésekben. Heti rendszerességgel diszkussziós esteket tartunk, melyeken egy-egy hallgató lehetőséget kap munkájának prezentálására. Ez jó lehetőséget nyújt az „éles” szakmai szereplésekre való gyakorlásra, valamint a tagoktól érkező reflexiók beépítésére. Ilyen például a kari TDK, melyen minden kerényisnek kötelező részt vennie, kivéve a nulladik és első évfolyamosoknak.

A publikációs lehetőség is biztosítva van a tagok számára, a minden évben megjelenő Annona Nova című kiadvány által. Ezek mellett számos kurzus és előadás szolgálja a szakmai fejlődést.

PB: Mi legitimálja legfőképp az ehhez hasonló szerveződések működését?

A.CS.: Leglátványosabban nyilvánvalóan a tudományos tehetséggondozás, és annak kézzelfogható eredményei, például a sok OTDK-helyezés a Kerényi történetében.

8 Pálfi Máté: Legyen a világ olyan, mint a bölcsészet!

A.CS.: Sajnos a bölcsészettudományok presztízse tényleg nagyon alacsony, mivel nehezen illeszthetők a ma uralkodó gazdasági logikákhoz, nem profitábilisak. Szerintem ez nem baj: nem a bölcsészetnek kellene alkalmazkodnia a kortárs társadalmi valóságunkhoz, hanem a kortárs társadalmi valóságnak kellene alkalmazkodnia a bölcsészethez.

Az egyik legfőbb feladatunknak az tűnik, hogy eljuttassuk az egyetemen megtermelt tudást a társadalomhoz, és rávilágítsunk olyan jelenségekre, melyek a mi tudásformánk és az általunk termelt nyelv nélkül jórészt láthatatlanok. PB: Hogy látjátok a bölcsésztudományok társadalmi megbecsültségét? Miként lehetne pozitív változást előidézni e téren?

Ó.B.: A bölcsészettudományok eredményei által nem lehet közvetlenül kézzelfogható fejlesztéseket elérni, ami az elismertség terén nyilván komoly hátránynak számít a jelenleg a tudományokkal szemben támasztott követelések tükrében. Azt kéne tudatosítani, hogy a bölcsészek probléma- és kérdésfeltevései alapfeltételei más diszciplínák további vizsgálódásainak. Fogalmi elemzés, kulturális kontextus, történetiség, interpretáció. Csak pár példa, amelyek nélkül egyáltalán nem tudnánk, hogy milyen – pl. közgazdasági, jogi vagy természettudományos – kutatásokat lehet, kell végezni. Márpedig az imént felsorolt feltételek kidolgozása a bölcsészek feladata.

PB: Végül kiknek ajánlanátok elsősorban a Kerényi Károly Szakkollégiumba való jelentkezést?

A.CS.: Bárkinek, akiben van igény a világ szakszerű megértésére, aki szeretne egy jó közösséghez tartozni és annak aktív részese lenni, mert minden jó egyetem alapját saját közösen gondolkodni képes közösségei adják.

Ó.B.: Elsősorban a tudományos munka iránti affinitásra van szükség, mert a Kerényiben olyan szellemi légkör uralkodik, amely nem csupán csiszolni tudja a már meglévő igényeket, tématerveket, hanem segít azok kialakításában is.

Pálfi Máté: Legyen a világ olyan, mint a bölcsészet! 9