M.I.N.D. 2022 TÉL

MINDENT ISTEN NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE

A magyar jezsuiták ingyenes lapja

BEKÖSZÖNTŐ 3

HÍREK 4

PROVINCIÁLIS

„Egy provinciális nem menedzser” – interjú Vízi Elemér SJ leköszönő tartományfőnökkel 8

AKTUÁLIS

Új lendületben a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia 12

A hit révén szárnyaló tudás – interjú Lázár Kovács Ákossal 15 Új seprűk – új jezsuita intézményvezetők 18 Adománygyűjtés 21

Gyónás a portásfülkében – egy műszak Kárpáti Sándorral 22

Szent Ignác farmerban – interjú Vizy Mártonnal és Tóth Dávid Ágostonnal 25

SZOCIÁLIS

„…és befogadtatok” – a Jezsuita Menekültszolgálat a háborúban 28

Hajnali üzenet Mozambikból – Sajgó Szabolcs SJ afrikai beszámolója 31

SPIRITUÁLIS

Új seprűk

Több jezsuita intézmény élére is új vezető került. Rákérdeztünk, hogy Elek László SJ, Nevelős Gábor SJ és Tóth Árpád SJ milyen tervekkel vette át a szegedi jezsuita templomot, a pesti Szent Ignác szakkollégiumot, illetve a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos házat.

8 „Egy provinciális nem menedzser”

18

Hat év után leköszön provinciálisi tisztségéből Vízi Elemér SJ, s az év végére talán már utóda nevét is tudni fogjuk. A váltás előtt leltárt készítettünk vele szolgálata személyes, lelkipásztori, intézményi vonatkozásáról, de a politika is szóba került. 22

Gyónás a portásfülkében Évente sok ezren fordulnak meg a Horánszky utcai épületegyüttesben – a legtöbben csupán néhány órára, de van, aki 15 éve figyeli a nyüzsgést a portásfülke ablakából. Egy teljes műszak a jezsuiták Szent Ignác-díjas munkatársával, Kárpáti Sándorral.

1085 Budapest, Horánszky u. 20. • Telefonszám: 1-445-1485 • e-mail: media@jezsuita.hu Grafikai tervezés: Molnár Tamás • Layout: Szabó Ferenc Nyomdai munkák: Pauker Holding Kft. • Lapzárta: 2022. november 25.

Távozóban

Nemrég sikerült felvennem a kapcsolatot rendtartományunk legidősebb tagjával, az Egyesült Államokban élő, 102 éves Őrsy László atyával. Mint mindig, most is érdeklődő volt, kérdezett a rendtartományról, az itthoni fejleményekről. Figyelemmel kíséri a világegyház életét, és talál kozásaink során szívesen tette fel a kérdést: „Mi újság az egyházban?” Nos, most úgy adódott, hogy visszaadtam neki a kérdést, amire rögvest válaszolt: „Van félelmem és van reményem. A félelmem, hogy nehogy tovább szaggassák az egyházat. A reményem pedig az, hogy van benne valami, ami több, mint az emberi, és ez az isteni.”

Tartományfőnöki mandátumom végén könnyen tudok kapcsolódni ehhez a reményhez. Az eltelt hat évben volt alkalmam megtapasztalni, hogy az Úr miként munkálkodik velünk a rendtartomány életében, egyéni élettörténetekben, vagy az intézményeink küldetésében. Hálás vagyok azokért a találkozásokért, történésekért, amikor érzékelhettem, hogy itt több van, mint az emberi, és a feltámadt Úr nem csupán társainak választott, hanem irányítja is szolgálatunkat. Bár kis rendtartomány vagyunk 55 fővel, szerteágazó munkát végzünk, jelen vagyunk Erdélyben és a Délvidéken, Rómában és Kanadában, és 54 éves átlagéletkorunkkal Európa legfiatalabb rendtartománya vagyunk. Nagy időseink időközben ránk hagyták szellemi örökségüket, de a háttérben néhányan még most is segítenek imáikkal – minthogy az idősek küldetése, hogy imádkozzanak az Egyházért és a Társaságért –; ketten közülük száz év fölöttiek. Reményre ad okot az is, hogy évről évre vannak új jelentkezők, jelenleg hét novíciusunk tanul Genovában. 2018 nyarán adtuk ki a M.I.N.D. első számát, felváltva és egyben kibővítve ezzel az addigi Barátainknak című lapot. A cél az volt, hogy számot adjunk küldetésünkről, és felkínáljuk a le hetőséget a kapcsolódásra, a jezsuiták és munkatársaink megismerésére, és kifelé is láthatóvá tegyük tevékenységünket. Időközben a közös gondolkodásból és imádságos megfontolásból megszületett apostoli tervünk az előttünk álló évekre, mely irányt ad tevékenységeinknek 4+1 területen: lelkiségünk felkínálása, közösségépítés, intellektuális tevékenység és a periféria/kiszol gáltatottak segítése. Ezekhez kapcsolódik a minden tevékenységünket átfogó ötödik terület, a hivatásbarát kultúra művelése, értve rajta az általános hivatáspasztorációt, hogy mindenki megtalálja egyéni hivatását Jézus követésében, valamint szűkebb értelemben a papi és szer zetesi, köztük jezsuita hivatások segítését, ápolását.

Nyugodt lélekkel lépek tovább, és hagyom, hogy az Úr vezessen, mint tette eddig is életem során, kijelölve azokat a helyeket és feladatokat, amelyeket nekem szánt. Elköszönésem jó alkalom arra is, hogy kifejezzem hálámat sokaknak, akik támogattak a küldetésben – rend társaknak, munkatársaknak és barátainknak. Köszönet jótevőinknek, akik figyelemmel követik szolgálatunkat, és imáikkal, szolgálatukkal, anyagiakkal támogatják munkánkat.

A világban tapasztalható kihívások, a szomszédunkban dúló háború, az energiaválságból fakadó küzdelmek sok ember számára nehézzé teszik az életet. Ennek hatását mindannyian érezzük, de bízom abban, hogy ez a tapasztalat növeli az összefogást, a szolidaritást, és erősíti a közösséget, amint a nehéz időkben történni szokott. Sőt maga az Isten is sorsközösséget vállal az emberrel: „Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható Igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk.” (Bölcs 18,14–15) Reményünk forrása a hozzánk látogató és köztünk lakó Isten, aki tud rólunk és elkísér utunkon az örök élet Betlehemébe, hogy beleszülessünk az ő isteni életébe.

Vízi Elemér SJ tartományfőnök

Fotó: Pásztor Péter

VEZETŐVÁLTÁS A RENDTARTOMÁNY ÉLÉN

2023 elején lejár Vízi Elemér SJ második hároméves tartományfőnöki megbízatása, így a magyar jezsuiták hamarosan új vezetőt kapnak. A jezsuita rendtartomá nyok élén álló provinciálist a rend általános elöljárója (generálisa) nevezi ki, miután kikérte az érintett rend tagok véleményét is. Hogyan zajlott ez a megkülön böztetésen alapuló imádságos folyamat az elmúlt hónapokban? Szeptember végéig a provincia tagjai közösségeikben tekintettek rá a rendtartomány hely zetére, és keresték, hogy a jelenlegi körülmények kö zött milyen provinciálisi profilra volna leginkább szük ség. Ezután minden legalább elsőfogadalmas jezsuita legfeljebb három megfelelőnek gondolt négyfogadalmas rendtagot javasolhatott megfontolásra. A javasolt személyek erősségeit és gyengeségeit az erre az alkalomra kibővített konzultus (a provinciálist segítő testület) tagjai vitatták meg, majd egyenként szintén megtették aján lásaikat. A konzultus – már a külső meghívottak nélkül – novemberben három nevet ajánlott (prioritási sor rendben) az általános rendfőnöknek megfontolásra. A generális a megkülönböztetési folyamatot áttekintve és Magyarországra küldött megbízottja tájékoztatását megfontolva dönti el, ki vezesse a rendtartományt. A há romesztendős mandátumot általában újabb három év követi, így egy provinciálisi ciklus a legtöbbször hat év. (Interjúnk a leköszönő provinciálissal, Vízi Elemérrel a 8. oldalon.)

ELHUNYT SZABÓ FERENC SJ

Október 3-án, 91 éves korában elhunyt Szabó Ferenc SJ, a jezsuita intellektuális apostolkodás meghatározó alakja. 1967-től a Vatikáni Rádió magyar műsorának szerkesztője, majd 1972-től vezetője volt. Filozófiai, teo lógiai és irodalmi munkássága a nyugati szakirodalom tól elzárt magyarországi hallgatók és olvasók számára hozzáférhetővé tette a kortárs szellemi élet legérté kesebb irányzatait. Emellett nagy szerepe volt abban, hogy a II. vatikáni zsinat tanítása eljusson hazánkba. 1992-es hazatérése után a Távlatok jezsuita folyóirat főszerkesztője lett. Számtalan filozófiai, teológiai, iro dalomkritikai tanulmányt, monográfiát, műfordítást és költeményt publikált. Október 21-én helyezték örök nyugalomra a pesti Jézus Szíve-templomban, a gyász misét régi barátja, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti ér sek mutatta be.

Fotó: Orbán Gellért

ÚJABB KÉT JEZSUITÁT SZENTELNEK

DIAKÓNUSSÁ

Mihalkov Ferenc SJ-t és Nevelős Gábor SJ-t december 17-én, szombaton 11 órától szenteli diakónussá Székely János szombathelyi megyéspüspök a budapesti Jézus Szíve-templomban. Mihalkov Ferenc 2009-ben lépett be a rendbe, a marosvásár helyi jezsuita közösség tagja. Korábban Bostonban és Budapesten tanult, jelenleg pedig Kolozsváron végzi teológiai tanulmányait. Nevelős Gábor 2011-ben lépett be a rendbe, teológiai tanulmányait Rómában kezdte, jelenleg Budapesten, a Horán szky utcai közösségben él. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia ökológiai részlegének jezsuita referense és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora.

KERKAI JENŐ SJ-RE EMLÉKEZTEK

Egész napos konferenciával emlékezett névadójára a Kerkai Jenő Jezsuita Szociális Központ november 5-én a Párbeszéd Házában. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémiával közös rendezvényen a téma kutatói mutatták be a XX. századi Magyarország szociális apostolának életpályáját, a KALOT-ot, a korabeli jezsuita rendet és a szociális mozgalmak szélesebb kontextu sát. Átadták a Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Egyesület Kerkai-díját Gesztes Olympiának és Vikor Csabának (Nagyító Alapítvány), valamint Lindeisz Ferencnek, az egyesület korábbi elnökének. Este jótékonysági koncertet tartottak az arlói romamisszió javára. A szervezők tervezik a páter írásainak, lelkigyakorlatos beszédeinek publikálását is.

PRÍMA ISKOLA A MISKOLCI JEZSU

Oktatás és köznevelés kategóriában megyei Prima Díjjal ismerték el a mis kolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda munkáját. A híres miskolci mentőkutya, Mancs bronzszobrán és gyémánttal kirakott aranykitűzőjén túl egymillió forint pénzjutalmat kapott a magyar jezsuiták Borsod-Abaúj-Zemplén megyei intézménye a november 5-i díjátadón. A gálaműsorról nem hiányozhatott az iskola Magis kórusa sem, melynek tagjai az Ignác, a lelkek lovagja című musicalből adtak elő ízelítőt. A Vál lalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége és a néhai Demján Sándor nagyvállalkozó által alapított díj mellett az iskolát a közelmúltban másik elismerés is érte: október végén a 10. legjobb egyházi középiskola lett a HVG aktuális rangsora szerint.

HOGYAN IGYEKSZIK TÚLÉLNI AZ ENERGIAVÁLSÁGOT A RENDTARTOMÁNY?

Az energiaárak drasztikus emelkedése a jezsuitákat sem kerüli el. A gáz és az elektromos áram beszállítóival kötött hosszú távú megállapodások lejártával a rendtartománynak – akárcsak a többi piaci áron vásárló szer vezetnek – sokszoros drágulással kell szembenéznie. Erre a fogyasztás csökkentésével igyekeznek felkészülni. „Minden lehetséges köbméter gázt és kilowattórányi áramot igyekszünk megtakarítani” – mondta Krómer Ádám műszaki igazgató. A megtakarítás jegyében a rendtar tomány intézményeiben, az irodaterekben 20 fokban maximálták a fűtést, valamint az áramot megtakarító intézkedéseket vezettek be, például ledes világító testekre cserélik a hagyományos égőket. A buda pesti központban már most részleges távmunka van érvényben, januárban pedig teljesen zárva lesznek a tartományfőnökség irodái, ám az ügyintézés eköz ben nem áll le. Ahogy a lelkigyakorlatos házakat és a szakkollégiumokat sem tervezik bezárni. „Ez a helyzet emlékeztet minket arra, hogy erőforrásaink korlátozot tak, ugyanakkor segíthet, hogy élhetőbb szemlélettel használjuk őket” – hangsúlyozta Krómer Ádám.

JEZSUITA VETÉLKEDŐ NEM CSAK KÖZÉPISKOLÁSOKNAK

A korábban 2022 tavaszára hirdetett, Ignác, hova sietsz? című nagyszabású vetélkedőt az Ignáci Pedagógiai Műhely és a magyar jezsuiták Kommu nikációs Irodája 2023 tavaszán rendezi meg. Vállalkozó szellemű csapa tok jelentkezését várják, akik készek általános műveltségükre és együtt működési képességeikre épülő feladatokon keresztül tanulni Loyolai Szent Ignác életéről, valamint a Jézus Társasága történetéről és jelenéről. A háromfordulós játék egy otthonról, iskolából is megoldható online kvíz zel kezdődik, az elődöntőbe és a döntőbe bejutó csapatok viszont élőben küzdenek meg egymással. Három korosztály versenyez majd az értékes jutalmakért: a felső tagozatos diákok öt-, a gimnazisták négy-, a felnőttek pedig háromfős csapatokban jelentkezhetnek. Részletek a hamarosan in duló ihs.jezsuita.hu oldalon.

MUZSLAY ISTVÁN ÉS NEMESHEGYI PÉTER

CENTENÁRIUMA

Két jezsuita születésének 100. évfordulójára is megemlé kezésekkel készül 2023-ban a rendtartomány. A 2007-ben meghalt Muzslay István SJ január 9-én, a két éve elhunyt Nemeshegyi Péter SJ pedig január 27-én ünnepelné kerek születésnapját. Muzslay atya 1953-tól Belgiumban élt, ahol többek között holland–magyar szótárat szerkesztett, és a közgazdaságtan területén is kiemelkedőt alkotott. A leuve ni Collegium Hungaricum vezetőjeként pedig évtizedekig támogatta a magyar fiatalok továbbtanulását. Nemeshegyi Péter 1956-tól Japánban misszionáriusként százakat veze tett el a keresztény hitre, a tokiói Sophia Egyetem hittudományi karának pedig kétszer is dékánja volt. 1993-ban Magyarországra visszatérve egyetemeken oktatott, könyveket írt, és szinte haláláig misézett a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban.

M.I.N.D.-KÜLÖNDÍJ A FALUDI FILMSZEMLÉN

Szita László Hazafelé című, aktuális lapszámunk borítóján látható alkotása nyerte el a M.I.N.D. különdíját a 25. Faludi Nemzetközi Filmszemlén és Fotópályázaton. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Film és Média részlege idén Aján dék témában hirdette meg nemzetközi filmszemléjét és fotópályázatát. A több mint 660 pályamunkából 25 órányi filmet, valamint 14 órányi filmszakmai és a jezsuita rendhez kötődő beszélgetést vetítettek november 16–19. között a budapesti Premier Kultcaféban. A címoldalunkon látható szociofotó reflektál a jelen problémáira, ugyanakkor ma gában hordozza a reményt is, ahogy arról lapunk 34. oldalán a Lelkiség rovatban olvashatnak.

A legjobb kisjátékfilm kategóriá ban az orosz Tatiana Zhukova filmje nyert. A dokumentumfilmes kate góriában a chilei Yeniffer Fasciani által rendezett, hétköznapi ünnep lésről szóló pályamű kapta a kép zeletbeli babérkoszorút. Az egyé ni fotó kategória első helyezését Roman Kosh Youth című alkotása nyerte, a fotósorozat kategória leg jobbja pedig Csata Judit alkotása lett, amely Palya Bea 2015-ös aján dékkoncertjét örökíti meg a Nyu gati Pályaudvar tranzitzónájában.

Szita Lászlónak (jobbra) a M.I.N.D. különdíját Szőnyi Szilárd felelős szerkesztő adja át

„Egy provinciális nem menedzser”

Hat év után leköszön provinciálisi tisztségéből VÍZI ELEMÉR SJ, s az év végére talán már utóda nevét is tudni fogjuk. A váltás előtt leltárt készítettünk vele szolgálata személyes, lelkipásztori, intéz ményi vonatkozásáról, de a politika is szóba került.

– Ha három szóval kellene jellemezned hatéves provinciálisi tevékenységedet, mit mondanál?

– Elsőként a vezetettséget említeném. Értem ezen, hogy a rendtartomány irányításához szorosan hozzátartozik annak keresése, hogy mire hív minket Isten. Ennek felismerése a legszebb tapasztalataim közé tartozik. Második nak talán a konszolidációt: munkaszervezési, gazdálkodási és személyes téren egyaránt. Harmadiknak olyan szót mondanék, amely összefoglalja mindazt a sok szép tapasztalatot, amit akár a nemrég zárult Szent Ignác-év gyü mölcseként, akár korábban élhettünk meg, például az apostoli terv összeállításakor. Mondhatnám, hogy kreatív folyamat. És ezek valahogy összefüggnek.

– Hat sűrű év áll mögötted. Mit tervezel „levezetésként”? Az egykori cseh jezsuita provinciális, František Lízna leköszönése után például elment a Caminóra.

– Egyelőre csak álmaim vannak, melyeket az utódom majdani szándékától, illetve az akkori körülményektől függően valósíthatok meg. Mindenesetre a zarándoklat ott van ezek között. Szeretek úton lenni, de ez azért is fontos lenne, hogy távolságot tudjak venni az eddigi feladatoktól, és így, szabad lélekkel rájuk tekintve sum mázhassam ezt a hat esztendőt. Régi álmom a Camino, és szívesen elmennék a Szentföldre is. Ez a vágyam a noviciátusból ered, amikor pénz és más biztonságot nyújtó eszköz vagy tervezés nélkül kettesével útra kellett kelnünk, hogy így éljük meg a kiszolgáltatottságot, a ráhagyatkozást Istenre, illetve az utunkba kerülő emberekre.

Szőnyi Szilárd

Fotók: Pásztor Péter

– Közelről láthattam, hogy naponta vagy száz e-mailt és több tucat telefonhívást kellett megvála szolnod. Emlékezetes kép, hogy füles készülékkel fel-alá sétálsz az irodában, és így intézel ügyeket – akár egy topmenedzser. Mindezért kérdezem: lelki embernek való egy ilyen megbízatás?

– A feladat csakugyan sokrétű, ugyanakkor nem lehetetlen meglelni benne a lelki dimenziót. Másrészt egy jó vezető megtalálja a jó munkatársakat, és delegálja a feladatokat. Az 55 jezsuitával, miskolci gimnáziumunk taná raival, illetve a külsősökkel együtt 300 körüli munkatársi létszámunkkal viszonylag kicsi, átlátható rendtartomány vagyunk. De a legfontosabb, hogy a jezsuiták ideálja az úgynevezett lelki kormányzás. Az angol management és leadership szavak jól kifejezik a különbséget. Egy provinciális nem menedzser, hanem vezető, aki nem elsősorban ügyeket old meg, hanem azt kell fürkésznie, mi Isten akarata, mire hívja a rendtartományt.

– Sőt, egyszer párhuzamot vontál a Szent Ignác-i lelkigyakorlat négy hete és vezetői tapasztalataid között. Hogy is kell ezt érteni?

– Több olyan helyzet is adódott, amikor egy-egy ügyben felismerhető volt a lelkigyakorlat négy hetének vala melyik vonása. Amikor azt láttam, sok még az önérdek, az emberi gyöngeségek miatt még nem vagyunk képe sek megfelelően Istenre figyelni – jezsuita terminológiával nem a vigasz, hanem a vigasztalanság felé haladunk –, akkor érzékeltem, hogy az első héten tartunk. Annak témája ugyanis a megtérés, vagyis annak megtapasztalása: Isten mindent megtesz azért, hogy szabaddá tegyen a szeretetre. Máskor azt érzékeltem, hogy rá tudunk han golódni Jézusra, és a dolgok az evangélium fényében kezdenek a helyükre kerülni. Ez a lelkigyakorlatok második hete, amikor nem az önérdekünktől vezérelt utat járjuk, hanem ráengedjük magunkat a Jézus által kínált útra. Adódtak helyzetek, amikor azt tapasztaltam, egy ügy megfeneklett, tehetetlenek vagyunk, és nem maradt más, mint a kitartás és várakozás, bízva abban, hogy az Úr ezen keresztül is munkálkodik – ez a harmadik hét, amikor a lelkigyakorlaton a szenvedő és megfeszített Krisztus jelenlétében időzünk. Örömömre sok olyan pillanatot is megélhettem, amikor egyértemű volt, hogy a negyedik héten vagyunk, azaz a feltámadt Jézus megkeresett békéjével, és a vigasztalás szolgálatát végezte körünkben.

– Eredendően lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő vagy. Mennyi időd jutott ilyesmire?

– Amióta átvettem a rendtartomány vezetését, kevés alkalommal kísértem lelkigyakorlatot. Egyértelművé vált, hogy jobb, ha ezt a tevékenységet szüneteltetem, mert nehezen tudtam volna megteremteni a hozzá szükséges időt és figyelmet. A lelkivezetést folytattam, de gyakran éreztem kifeszítettséget az operatív tevékenység, az ügyek kupaca és a hozzá szükséges belső figyelem és jelenlét között. Fontosnak tartottam azonban, hogy leg alább ez ne maradjon el. Ráadásul én is gazdagodom általa: miközben arra figyeltünk, hogy a hozzám fordulók egyéni megéléseiben hogyan van ott Isten, én is válaszokat vagy útmutatást kaptam.

– Bár a nagyobb döntéseket konzultáció előzi meg, a provinciális egyszemélyben határozhat a rendtartomány ügyeiben. Hogyan élted meg ezt a lehetőséget, vagy inkább felelősséget?

– A jezsuita eljárásmódban a nagyobb döntések előtt egyre nagyobb teret kap a közösségi megkülönböz tetés: a rend- és munkatársakkal együtt keresni Isten szándékát. Ez egybecseng Ferenc pápa kezdeménye zésével a szinodális, vagyis együtt haladó és együtt gondolkodó egyház megteremtésére. Tény, hogy nem minden szinten fontoltunk meg minden nagyobb kérdést, mert ezt az időkeret és a körülmények is megha tározták. A közösségi megkülönböztetés viszont nem föltétlenül a döntésre irányul; lehet konzultatív jellege is, és sokszor tapasztaltam, hogy az elhangzott szempontok formálják a döntésemet. A konzultáció hátránya, hogy lassítja a folyamatokat, és ha valaki operatív egyéniség, joggal érezheti, hogy nem haladunk elég gyor san. Ezzel együtt megéri kivárni, mert az így megszülető döntést mindenki jobban magáénak tudja érezni. – Szolgálati időd egyik legnagyobb döntéseként arról kellett határozni, csatlakozunk-e a német, osztrák, svájci és lett–litván rendtartományból tavaly megalakult Közép-Európai Provinciához. Ele inte úgy volt, hogy igen, aztán kiléptünk a folyamatból. Milyen szempontokat mérlegeltél ehhez?

– A 35. Általános Rendgyűlés 2008-ban – a csökkenő létszám miatt – azt kérte Páter Generálistól, mozdítsa elő a rendtartományok átszervezését. Az így elindult folyamat részeként körvonalazódott a Közép-Európai Rend tartomány terve. Miközben elkezdtünk dolgozni rajta, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egyik oldalon sem adott minden feltétel hozzá. Azt láttam, több időre van szükség, hogy rendezzük a sorainkat, és jobban megismerjük

egymást. Az átszervezésről szóló központi dokumentum szerint egyébként az apostoli küldetés az elsődleges, és ennek kell alárendelni a provinciák rendszerét. Jóllehet római központunk továbbra is ösztönzi a rendtartomá nyok újragondolását, az is nyilvánvaló számunkra, hogy az önálló provinciák működéséhez szükséges feltételek nek jelenleg megfelelünk. Ez is bátorított arra, hogy az átszervezés folyamatában felmerült kérdések – többek között a közös nyelv, a kormányzási és strukturális modell, a gyors tempó – miatt a kiválás mellett döntsünk. Mivel ezekben nem jutottunk közös nevezőre, bölcsebbnek tűnt, ha megszakítjuk a folyamatot – legalábbis egy időre. Úgy látszik, őseim küldetése megtalált, és székelyként rám hárult a határaink védelme. Hálás vagyok azért, hogy római vezetésünk figyelemmel volt a szempontjainkra, és engedélyezte, hogy a saját ritmusunk szerint haladjunk.

– Merthogy a kérdést nyitva hagytátok.

– Abban maradtunk, hogy egyelőre maradunk önállóak, folytatjuk a nemzetközi együttműködést, és megvár juk, amíg a már időközben létrejött Közép-Európai Provincia működése kiértékelhető, azt követően pedig újra felvesszük a kapcsolatot a továbbgondolásra. Nyáron, a rendtartományi gyűlésen azt fogalmaztuk meg, hogy továbbra is képesek vagyunk teljesíteni helyi küldetésünket, és majd öt év múlva, 2027-ben ismét rátekintünk a kérdésre. Azért is indokolt ez a gondolkodás, mert nem az átszervezés a cél, hanem a küldetés, előbbi csak eszköz a hatékonyabb működéshez. Provinciánk ígéretesnek mutatkozik: nem vagyunk sokan, de annál szerteágazóbb apostoli szolgálatban tevékenykedünk, sőt létszámarányosan több feladatot vállalunk, mint a nemzetközi átlag. Emellett 54 éves átlagéletkorunkkal Európában mi vagyunk a legfiatalabb rendtartomány, és évről évre vannak új novíciusaink; jelenleg éppen heten tanulnak Genovában.

– Utolsó évedben voltak az országgyűlési választások. Bár nem vagy politikus alkat, megkérdezem: mandátumod alatt éreztél nyomást, hogy közéleti kérdésekben állást foglalj – vagy éppen hogy ne?

– Amikor a politikáról gondolkodunk, szem előtt kell tartani, hogy az evangéliummal pártállástól függetlenül mindenkit el akarunk érni. És mivel sajnos Magyarországon erősen polarizálódott a társadalom, bármit mondasz közügyekben, az óhatatlanul megosztóvá válik, illetve a pártpolitika szolgálatába állítják. Bizonyára ez indokolja, hogy az egyház nagyon ritka esetben kommentálja a közügyeket – ezzel azt is vállalva, hogy esetenként a hall gatást is lehet üzenetként értelmezni. Választási időszakban eleve jobb nem mondani semmit. Máskor is inkább általános érvénnyel érdemes fogalmazni, iránymutatásul az egyház társadalmi tanítását vagy éppen a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996-os Igazságosabb és testvériesebb világot! című, máig érvényes körlevelét felmutatva.

– A hallgatást többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt beleegyezésként, de van, aki a csend ből kritikát olvas ki, és számon kéri az egyházakat, miért nem állnak ki jobban a kormány mellett.

– A legfontosabb, hogy az egyház őrizze meg az autonómiáját, ne fonódjon össze a politikával. A politikában ellenfelek vannak, és arra törekszenek, hogy legyőzzék a másikat. Nekünk – még ha látható is, melyik párt milyen mértékben képviseli a keresztény értékrendet – nem pártokat, hanem Isten népét kell szolgálnunk. És ha veszély be kerülnek azok, akik nem tudnak önmagukért kiállni – a szegények, a periférián élők, a kiszolgáltatottak –, akkor nagyon is fontos, hogy az egyház a hangjuk legyen. És ne feledjük, hogy a megkeresztelt világiak, akik részt vesz nek a közügyekben, szintén az egyház hangja és az evangéliumi értékek képviselői lehetnek, sőt kellene hogy legyenek. Lelkipásztori szempontból ugyanakkor semlegességre kell törekednünk. Ami viszont mindenképpen a feladatunk: teret nyitni az építő párbeszédnek, amire nagy szükség van minden téren.

– A te időszakodra estek a bő ötmilliárd forintos állami forrásból megvalósuló Csávossy-program beruházásai a rendtartományban. Mármost az előzőhöz kapcsolódó nagy téma az egyházaknak a kormány jóvoltából juttatott pénzek kérdése. Te hogyan tekintesz rájuk?

– Ha az egyház részt vesz a közjó előmozdításában, akkor méltányos, hogy ehhez eszközöket is kapjon. Ez annál inkább jogos, mert az 1990-es újraindulás után nem kaptuk vissza azokat az eszközöket, amelyek segítenék a rend tartomány hosszú távú intézményi stabilitását. A Csávossy-program többek között budapesti templomunk, dobo gókői és püspökszentlászlói lelkigyakorlatos házaink, miskolci templomunk és iskolánk, vagyis a köz javát szolgálja. Ugyanakkor fundációs, vagyis bevételtermelő beruházásra is használjuk, melynek a jövedelméből szándékozunk támogatni például azokat, akiknek anyagi nehézséget jelent, hogy részt vehessenek lelkigyakorlaton vagy más lelki programon. Sőt ki is kötöttem, hogy mivel közpénzekről van szó, ezeket a forrásokat nem fordíthatjuk a saját közvet len céljainkra. Veszélyt abban látok, hogy amikor az egyház az államtól kap sok mindent, akkor háttérbe szorul a hívek szerepvállalása, és passzívvá válnak, miközben ennek épp az ellenkezőjét volna érdemes elősegíteni. Amit az embe rek a saját erejükből építenek fel, azt jobban a magukénak érzik, nem beszélve arról, hogy az közösséget is teremt.

– Mondjuk épp a jezsuiták barátai eléggé nagylelkű adományozók, legyen szó a Jézus Szíve-temp lom orgonájáról vagy éppen háborús menekültek támogatásáról.

– Valóban, nagyon hálás vagyok a jótevőinkért, akik nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy küldetésünket teljesíthessük. Azt kellene megtalálnunk, miként lehet egészséges egyensúlyt teremteni a közpénzek és a hívők adományai között. Emellett jobb volna arra figyelni, hogy előbb a lelki építkezés történjen meg, és ha már valahol növekszik az élet, akkor rendeljük hozzá az anyagi, intézményi feltételeket, ne fordítva.

– Folytassuk három villámkérdéssel. Melyik volt a hat év legfelemelőbb pillanata?

– Több is van. Az egyik a nyári provinciagyűlés, amikor rendtársaimmal testvéri, szeretetteljes módon több napra össze tudtunk jönni és így gondolkodni az ügyeinkről. Jólesett, amikor az egyik idősebb jezsuita azt mondta, ő még ilyen szép rendi együttlétet nem élt meg. De megdobbantotta a szívemet a Szent Ignác-musical is. Már akkor éreztem, hogy nagy szerű dolog történt, amikor még csak a darabot nálam előbb megtekintő rend- és munkatársaim sugárzó arcát láttam. Aztán nekem is lehetőségem volt átélni azt a felemelő élményt, amit miskolci diákjaink előadása oly sokaknak okozott.

– Legnehezebb dilemma?

– Egyértelműen a Közép-Európai Provincia létrehozásának folyamatából történő kilépés. A folyamat a tar tományfőnöki kinevezésem előtt indult el, és anno a provinciagyűlés is jóváhagyta, viszont amikor már úton voltunk, láttam, hogy most nem időszerű belépni az új struktúrába, így nekem kellett behúznom a vészféket. Közben persze érzékeltem, hogy nincs idő a rendtartomány egészében minden részletében egyeztetni róla. Ez egyébként nemcsak a mi döntésünk volt, hanem a másik fél is úgy határozott, hogy az általunk megfogalmazott feltételekkel nem tudnak tovább haladni.

– A legnagyobb terved, ami nem valósult meg?

– Nem tudom, hogy a legnagyobb-e, de szerettem volna a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia keretein belül elindítani egy vezetőképzést, el is kezdtük a tervezést, aztán nem jutottunk a végére. De nem mondtunk le róla. Az ötletet az adta, hogy egyszer valaki megkérdezte: a jezsuiták annyi mindent csinálnak, nem tudnék valami jó könyvet vagy tapasztalatot ajánlani a témában?

– Nyilván mondtad az illetőnek, hogy Kiss Ulrich atya, és Management by Jesus.

– Igen, Ulrich atya megkerülhetetlen a kérdésben. Részben rá építve, részben új irányokat keresve, nemcsak üzletembereknek, hanem másoknak is, köztük a mi munkatársainknak szóló képzésben gondolkodtunk.

– Végezetül: mi nehezebb, elkezdeni vagy abbahagyni a provinciálisi szolgálatot?

– Mindkettőnek megvan a nehézsége. Az elején az ad feladatot, hogy az ember felvegye a fonalat, és „belakja” az első számú vezetői szerepet. Most azt a nyomást érzem, hogy le tudjak zárni folyamatokat, és ne hagyjak el varratlan szálakat – de rájöttem, hogy az élet ezt csak részben teszi lehetővé. Ami miatt talán a vége nehezebb: bár a feladatok súlya alóli felszabadulás megkönnyebbüléssel jár, el kell tudni engedni lélekben is azt a rengeteg dolgot, amivel hat év alatt foglalkoztam. Ezért is vágyom rá, hogy egy testet, lelket átmozgató, felfrissítő zarán doklattal zárjam le ezt a hat évet, hogy aztán nyitottan fogadhassam új feladatomat, bármi lesz is az.

Az interjú hosszabb változata a jezsuiták honlapján olvasható:

Neulinger Ágnes

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia

újságíróképzésének hallgatója

Új lendületben a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia

Évente közel 200 rendezvény 6000 résztvevővel, képzések 500 fővel, kutatás és társadalmi reflexió. Nemcsak a számok, hanem egyúttal a küldetés megvalósulásának mérlegén a két esztendeje meg újult Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia, a rendtartomány lelkiségi, képzési és kulturális központja.

A 2020-ban megújult Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia (FFJA) ignáci lelkiségű képzései, társadalmi reflexiós és kulturális programjai mellett összeköti a jezsuiták hazai szellemi műhelyeit, és platformot nyújt intellektuális te vékenységük számára. A jezsuiták intellektuális apostolkodási elkötelezettsége ugyanúgy tetten érhető az FFJA mai működésében, mint ahogy megjelent hasonló nevű elődjének törekvéseiben, a kilencvenes évek közepétől.

A jogelőd akadémia 1994-ben indult azzal a céllal, hogy modern katolikus ifjúsági és felnőttképzési intézmény ként hozzájáruljon a rendszerváltozás szellemi és társadalmi folyamatainak megújításához.

A józsefvárosi Horánszky utcában található Párbeszéd Háza (PH) 2002 szeptembere óta sikeres pályát futott be, s korábbi vezetője, Sajgó Szabolcs SJ pezsgő élettel töltötte meg az épület falait. A 2022 őszétől ismét az Akadémia irányítása alatt működő PH – a rendtartomány intellektuális apostoli küldetésének zászlóshajójaként – egyszerre ad helyet a provinciához kapcsolódó képzéseknek, dialógusprogramoknak és kulturális események nek, valamint a jezsuiták céljaival összhangban álló más, külső világi eseményeknek.

Lelkiségi, képzési és kulturális központ

Az Akadémia sokszínű tevékenységét a Szent Ignác-i szellemiség hatja át. Az aktuálisan érvényes egyetemes (rendi) jezsuita apostoli preferenciáknak megfelelően négy terület kap kiemelt hangsúlyt: 1. utat mutatni Isten felé, 2. a társadalom peremén élők segítése, 3. a teremtett világ védelme, 4. a fiatalok támogatása. E preferenciák megvalósítását szolgálják az Akadémia programjai is, amelyek egyben a társadalmilag meghatározó kérdések ben érintett felek párbeszédét hivatottak elősegíteni.

Az Akadémia többféle képzést és műhelyt kínál felnőttek számára. A Keresztény Mentor Műhely azokat a segí tő szakmákban dolgozókat célozza meg, akik szeretnének másokat támogatni az emberi és hitbeli fejlődés útján. A tavaly indult Újságírás a XXI. században elnevezésű kommunikációs képzés pedig azoknak szól (olyan oktatók, mint Borókai Gábor, Süveges Gergő, Stumpf András vagy Szám Katalin részvételével), akik a tollforgatás alapjait

AZ FFJA VEZETŐ CSAPATA

2022 őszétől a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia koordinálja az általa kezdeményezett, illetve a jezsuita rendtagok és a hoz zájuk kapcsolódó intellektuális apostoli művek által szervezett programokat a Párbeszéd Házában, amelyet korábban Sajgó Szabolcs SJ vezetett. A hazai katolikus szellemi és lelkiségi élet egyik legjelentősebb központjává vált Ház tartalmi küldetésének betöltését, illetve az Akadémia programjainak további fejlesztését új vezetők hangolják össze, akik csapatban dolgoznak Koronkai Zoltán SJ, az FFJA jezsuita vezetője. A provinciális sociusa, vagyis segítője, a rendtartomány képzési felelőse, a Szentjánosbogár közösség lelki vezetője, Kaszap Ist ván boldoggá avatási ügyének viceposztulátora, Kerkai Jenő SJ életművének kutatója.

Lázár Kovács Ákos DLA PhD médiakutató, esztéta, az FFJA kulturális és kommunikációs programvezetője. A PPKE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Intéze tének és a Katolikus Kommunikációs Világszövetség (SIG NIS) európai régióbeli médiaképzési részlegének vezetője. Szécsi Anikó tanár-közgazdász, az FFJA operatív igaz gatója 2020 óta. Korábban több jelentős vállalatnál töl tött be kommunikációs vezetői pozíciót, majd 2015 óta a tehetséggondozás és a felsőoktatás területén vezetett sikeres programokat. A Katolikus Ifjúsági Felnőttképzési Egyesület elnökségi tagja 2022-től.

Szigeti Szabolcs PhD közgazdász-szociológus. Az FFJA szakmai tanácsadó testületének tagja (elnök). Több egye tem óraadó oktatója. 1996 és 2009 között az Akadémia tanulmányi igazgatójaként, illetve igazgatóhelyettese ként dolgozott. A Katolikus Ifjúsági Felnőttképzési Egye sület elnöke és alelnöke, illetve a Nemzetközi Katolikus Felnőttképzési Szövetség elnökségi tagja volt.

Faludi Ferenc XVIII. századi jezsuita, költő, paptanár, nyelvújító: többek között neki köszönhetjük a zsebóra, a napirend, a nyelvbotlás szavakat. Weöres Sándor sze rint a modern magyar költők az ő „reverendájából búj tak elő”.

„Fortuna szekerén okossan ülj, Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj. Ha szépen vezetett, Ha miben kedvezett, Ha miben kedvezett, meg ne örülj, Fortuna szekerén okossan ülj –Fortuna szekerén okossan ülj.”

(Faludi Ferenc: Forgandó szerencse – részlet)

Támogató ernyőszervezet

szeretnék elsajátítani. 2022-ben debütált a Kreatív írás képzés, amely az irodalmi és akadémiai érvelő írás iránt érdeklődőknek kínál készségfejlesztést. Emellett a kor társ irodalom szerzőit igényesen bemutató sorozat is indul a közeljövőben.

Az Akadémia dialógust és reflexiót ösztönző prog ramokat is szervez. A fenntartható fejlődésről és a te remtésvédelemről szóló Átfogó ökológia fórumsoro zat, az annak eredményeit összegző tanulmánykötet megjelenése, valamint az azonos nevű szellemi mű hely megalakulása ennek első példái. Szintén nagyívű programnak ígérkezik a Kerkai Jenő SJ szociális apostol életművét feldolgozó konferenciasorozat, a témában tervezett műhely és kötet is.

Az FFJA kínálatában megtalálhatók kulturális programok is, például a 25 éve töretlen sikerű Faludi Nemzetközi Filmszemle és Fotópályázat, a hetente jelentkező filmklubok és az újrainduló irodalmi estek, de komolyzenei koncertek, színházi estek is színesítik a palettát. Októberben például Meskó Zsolt abortuszról szóló egyfelvo násos műve került műsorra. A Ház kínálatának évek óta részei a kortárs képzőművészeti kiállítások is – 2022 novemberében két kiállítás is nyílt: a Csáky Andrea Klára botanikai festményeit felvonultató tárlat, valamint Sza kács Imre egy békésebb világ megtalálásáról szóló kiállítása. Az FFJA több korábbi kezdeményezést is felújít, így például új arculattal újraindítja az Agóra könyvsorozatot, emellett a fiatal tehetségeket támogató ösztöndíj kiírását tervezi.

Az FFJA támogató ernyőszervezetként fogja össze a rendtartomány megannyi művének intellektuális apos tolkodást szolgáló tevékenységét is, amelyek így a Párbeszéd Házában tudnak megmutatkozni a nagyközönség számára. Az Akadémia célja, hogy a PH minden magyar – és adott esetben külföldi – jezsuita kapcsolódó tevé kenységének, valamint az itt helyet kapó külső programoknak is professzionális helyszíne legyen.

Intellektuális erőtér

Az Akadémia szellemi erőterébe olyan jezsuita intézmények tartoznak, amelyek évtizedek óta elkötelezettek az ignáci szellemiségű értékközvetítés iránt. Az Ignáci Pedagógiai Műhely a pedagógusokat segíti, hogy hivatásu kat innovatív módszerekkel és a társadalmi kérdések iránti nyitottsággal végezhessék. A Kiss Ulrich SJ által ala pított üzleti közösség, a Management by Jesus menedzserképzéseket tart, hogy a résztvevők megtanulják úgy vezetni a rájuk bízottakat, ahogy Jézus tette. A Kerkai Jenő Jezsuita Szociális Központ és a Társadalmi Reflexió Intézet célja, hogy a valóság többoldalú megismerése és a tényalapú párbeszéd ösztönzésével előmozdítsa a társadalmi igazságosságot. A felsőoktatásban tanuló diákok számára a Jezsuita Egyetemi Kollégiumok Háló zata – benne a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiummal és a rend romáknak szól hasonló intézményével – közve títi az Akadémia küldetését és biztosít az ott tanulóknak szakmai együttműködési lehetőségeket, ösztöndíjakat és kapcsolatokat.

Ma, amikor számos intézmény dönt a téli részleges vagy teljes körű bezárásról, felmerül a kérdés, hogy mi vár az Akadémiára a hideg hónapokban. „A jezsuita küldetés része, hogy jelen kell lenni a legrosszabb időkben is” –mondja Szécsi Anikó, az FFJA operatív igazgatója. Ennek megfelelően az Akadémia télen sem áll le, és a jövőben is folytatja ökológiai programsorozatát, kiterjesztve a közoktatás területére, és zajlanak majd tovább a Kerkai Jenő munkásságát feldolgozó konferenciák is. Mindhárom eddigi sikeres kurzus újraindul, sőt egy új önkéntesképzés is bekerül a kínálatba a Jezsuita Menekültszolgálat részvételével. Újabb kiállítások várhatók, valamint folytatódnak a fiataloknak szóló színházi előadások is, csakúgy, mint a nagy múltú filmklub és a film- és fotópályázat.

A hit révén szárnyaló tudás

Miként emlékszik vissza Pálos Antal jezsuitára, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémián anno hogyan dolgozott együtt Nemeshegyi Péterrel, és melyik filmre vinné Jézust moziba? Interjú LÁZÁR KOVÁCS ÁKOS esztétával, médiakutatóval, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia vezetői testületének tagjával, a rendtartomány régi-új munkatársával.

– Mi volt az első élményed a jezsuitákkal?

– Kuklay Antal körömi plébános révén ismerkedtem meg Pálos Antallal, aki akkor már Piliscsabán élt, és aztán a lelkivezetőm volt 18 évig, egészen a haláláig. Meg kell említenem Forrai Tamás SJ-t is, akivel egy időben tanul tunk a teológián. Ő hívott el a Faludi Ferenc Akadémia egyik első programjára tanítani Dobogókőre, később pe dig a kulturális programok vezetőjének. Éppen akkor külföldi támogatással igyekeztek létrehozni egy népfőiskola jellegű oktatási, kulturális intézményt. Ebben az időben végeztem az ELTE-n esztétika szakon, majd Gelencsér Gáborral, Vidovszky Györggyel és másokkal Nemeshegyi Péter SJ igazgató munkatársai lettünk az akadémián. Ekkor, 1994-ben kerültünk kapcsolatba Szigeti Szabolccsal, aki polgári szolgálatosként kezdte szervezni ugyanitt a társadalomtudományi programokat – azóta is együtt dolgozunk, mindig az akadémia vonzáskörében.

fr. Varga Kamill OFM

Fotó: Pásztor Péter

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia

újságíróképzésének hallgatója

Válogatás a Faludi filmszemle korábbi plakátjaiból

– Amikor 1990-ben újraegyesült a magyar jezsuita rendtartomány külföldi és hazai szekciója, a két háttérből érkező jezsuiták más-más élettapasztalatot hoztak magukkal. Milyen különbségek adódtak ebből, és hogyan ment az összecsiszolódás?

– Valóban, a hazaérkezők szabad országokból érkeztek, kiérlelt, mély tudással, nyitott, türelmes, befogadó lel külettel – elég csak Nemes Ödönre, Nagy Ferencre, Szabó Ferencre, Nemeshegyi Péterre, Ádám Jánosra vagy Nemesszeghy Ervinre gondolnunk. Az itthon maradottak egyre kevesebben voltak, de már közösen keresték a helyüket a megújuló magyar egyházban, társadalomban. Természetesen adódtak viták, például a Párbeszéd Háza hasznosításáról, de minden elsimult, mint egy családban.

– Igaz, hogy amikor Szigeti Szabolccsal javaslatot tettetek a mai Párbeszéd Háza kialakítására –Kerkai Ház néven –, benne a mostani funkciókkal, köztük kávézóval, volt jezsuita, aki azt mondta, akkor ő oda be nem teszi a lábát?

– Igen, ez egy régi kedves történet a sok hasonló közül – akkoriban alakult át a rendi munkakultúra és lettek a projektek vezetői inkább jezsuiták, s ebben az esetben is kissé „messzire mentünk”. Az idős jezsuiták engedték ugyan, hogy mindent csináljunk, de az akkor még fiatalabbak teljes joggal tartottak igényt arra, hogy munká inkat az ő iránymutatásukkal végezzük. A kezdeti, rendszerváltásos „túlhatalmunk” a helyére került, és azóta is vállvetve dolgozunk a kiváló helyismerettel rendelkező jezsuita vezetőinkkel. Ami a Párbeszéd Háza nevét illeti – mely talán éppen Vértesaljai László SJ javaslata volt –, az valóban kifejezőbb az intézményre.

– Volt kezdeményezés a háború előtt jól működő jezsuita képzések, szervezetek, például az agrárifjúságot összefogó KALOT felélesztésére?

– Ez a kérdés élesen a ’90-es évek végén vetődött fel, amikor szóba került, hogy a rendtartomány visszakapja a mai Párbeszéd Háza Horánszky utcai épületét. A Faludi Ferenc Akadémia azonban inkább az értelmiség, a katolikus ifjú ság, a fiatal felnőttek képzését, az intellektuális apostolkodást tekintette elsődleges feladatának. A spirituális képzést szolgálták az atyák által tartott lelkigyakorlatok, lelkiségi műhelyek a dobogókői Manrézában és másutt. A kultúra területén elindult a diákszínjátszás, iskolai drámafesztiválokat, képzéseket, többek között filmes, majd médiaoktatást szerveztünk, kiállításokat rendeztünk. Voltak drámapedagógiai kurzusaink, és akkreditált pedagógus-továbbképzé seket is tartottunk. 1999 körül Gereben Ferenc vezetésével létrejött a Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Műhelye. Az akadémia emellett – külföldi támogatói jóvoltából – ösztöndíjhoz juttatott tehetséges katolikus értelmiségi fiata lokat. A program működésének 15 éve alatt legalább 250 főt sikerült támogatnunk évente több millió forinttal. Nagy eredménynek látom, hogy a jezsuita akadémia segíteni tudott az egyházias értelmiség újraképzésében, a külföldi tapasztalatok megszerzésében, főleg a kultúra és a társadalomtudományok területén.

– Mit tartasz a Faludi Ferenc Akadémia filmes műhelye legfontosabb eredményének?

– Nyugat-európai jezsuita mintára mi is elkezdtünk vizuális kulturális programokat, filmesztétikai képzéseket szervezni. A hallgatók megismerkedtek a filmtörténettel, a filmesztétikai alapfogalmakkal, a filmoktatással kap csolatos pedagógiai, módszertani tudnivalókkal. Aztán főleg Forrai Tamás, Kiss Ulrich és Sajgó Szabolcs bábás kodásával felvetődött egy tematikus filmfesztivál ötlete is – idén már a 25. Faludi Nemzetközi Filmszemlét és Fotópályázatot rendezzük meg. Filmeseknek, fotósoknak hirdettük meg, hogy különböző témákról – barátság,

hűség, áldozat, hívás, vízen járás, mindennapi kenyerünk vagy idén az ajándék – készítsenek filmeket, fotókat. A kezdeményezés Dániától Ausztráliáig, Indiától Kanadáig sokak figyelmét felkeltette. Az első esztendőben még csak tíz nevezés érkezett, az elmúlt években pedig már rendre 400-600 stáb és magányos alkotó nevezett a szemlére 40-50 országból. A szemle fotópályázatának szakmai vezetője Haris László, de Korniss Pétertől kezdve hazai és külföldi fotósok jöttek hozzánk együtt gondolkodni. A filmes zsűrikben pedig olyan szakemberek kaptak helyet, mint Sára Sándor, Bereményi Géza, Enyedi Ildikó, Fekete Ibolya, Pálfy György, Hajdú Szabolcs, Dér András, Mispál Attila vagy Varsányi Ferenc, illetve Krzysztof Zanussi, Jerzy Stuhr, Pavel Lungin, Radu Jude, vagy az olasz Pupi Avati és Francesco Cassetti.

– Kik azok a filmrendezők, akik az akadémiának köszönhetik első sikereiket, vagy akikkel együtt dolgoztatok a szemlék alkalmával?

– Pályázatainkra fiatal középiskolások, egyetemisták sora nevezett be, akik később neves filmrendezők lettek: például Csuja László, Madarász István, Dombrovszky Linda vagy Ducki Witek és a tavalyi Cannes-i díjas Nagy Dénes. Külföldieket is hívtunk a szemlére, köztük volt még Jacek Petrycki, Kieslowski korai lengyel filmjeinek ope ratőre, s legfontosabb partnerünk Krzysztof Zanussi rendező lett, aki a TOR stúdió vezetőjeként évente varsói ösztöndíjat is felajánl a szemle egyik győztesének. Mindezeknek köszönhetően a szakmában már senkinek nem kell magyaráznunk, mi is a Faludi Filmszemle.

– Aztán filmklubokat is indítottatok. De miért pont 6.45 néven?

– Mert az alkalmak szerdánként 18.45-kor kezdődtek, eleinte plébániai pincékben, aztán a Puskin, az Örök mozgó, az Uránia moziban, majd mostanában a Premier Kultcaféban; mindig spirituális tematikával dolgozunk, a „látható és láthatatlan” alcímmel. Ehhez kapcsolódóan filmklubvezetői képzéseink is voltak.

– Játsszunk el a gondolattal: ha ma megjelenne nálad Jézus azzal, hogy moziba szeretne menni, melyik filmre vinnéd el?

– Talán Andrej Tarkovszkij Stalkerét mondanám. Ez a film az emberi keresés nagyon szép lírai megfogalmazása, egy tudós, egy író és egy nyomkereső, egy afféle modern Csingacsguk küszködésével. Hárman indulnak neki keresni a létezés mélyeit, mindhárman felteszik a maguk kérdéseit. Jézus ebből láthatná, hogyan is gondolkodik a mai ember az örökkévaló sorsáról.

– „A tudás kalapálgat, a hit pedig hegyeket mozgat” – nyilatkoztad egyszer. Hogyan szolgálta az akadémia a kalapálgatást és a hegyek elmozdítását?

– A hit tapasztalata mozgat mindannyiunkat a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia tevékenységeiben, mindannyi an Isten szőlőjében vagyunk munkások, és nem mi kezdtük a munkálkodást, nem is mi fejezzük majd be. Voltak jól kivehető elődeink: Nemes Ödön, Pálos Antal, Kerkai Jenő, Nemeshegyi Péter és a többiek, de mehetnénk vissza akár Szent Ignácig vagy Szent Ferencig. A tudás csak akkor röpül, ha a hit a szárnyai alá veszi. A hit szárnyai ad nak a tudásnak tágasságot, befogadói erőt, kreativitást. Nem véletlen, hogy a természettudományi Nobel-díjasok zöme hívő. És minden ember, a tudósok is, ha nyitottak maradnak Isten ihletésére, akkor az megtermékenyíti, megemeli őket. Azt gondolom, a tudás és hit modernkori szétválasztása idejétmúlt kettősség. A hit szárnyainak erejében, a hit tapasztalatán nyugvó tudás vezet bennünket a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémián.

Új seprűk

Az elmúlt hónapokban három jezsuita intézmény élére is új vezető került. A következő inter júkban azt mutatjuk be, hogy ELEK LÁSZLÓ SJ, NEVELŐS GÁBOR SJ és TÓTH ÁRPÁD SJ milyen tervekkel vette át a szegedi jezsuita templomot, a pesti Szent Ignác szakkollégiumot, illetve a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos házat.

Elek László SJ: „Nem a nulláról kell kezdeni”

– Most először szolgálsz intézményvezetőként, ráadásul egy olyan városban, amelyben a jezsuita jelenlét nagy múltra tekint vissza. Milyen tervekkel érkeztél?

– Igen, Szegeden korábban is fontos volt a jelenlétünk. Több nagy jezsuita is tanított itt, és körülöttük kialakult egy közösség, én most ebbe kerültem bele. Vannak terveim, amelyekkel szeretném segíteni, de nem olyan helyre kerültem, ahol a nulláról kell kezdeni. Az önkéntesek között vannak, akiknek már a nagyszülei is ide jártak – a város jezsuita gyökerei ebben is megmutatkoznak. Próbálok az emberek talentumaira építeni, de ez időigényes, mivel először meg kell ismernünk egymást. Fontosnak tartom, hogy a vezető adott esetben legyen képes háttérbe szorítani a saját elképzeléseit, és a létező adottságokra alapozni. A személyes kapcsolatok kialakítása ugyancsak fontos. Meg kell becsülni minden munkatársat, és segí teni, hogy mindenki megtalálja a helyét, vigyázva arra, hogy a hatalmi pozícióval rendelkező személyek ne nyomják el a többieket.

– Elődöd, Hesz István atya markáns egyéniség volt, nagyon más karakter, mint te. Miben igyek szel követni őt, és mit csinálsz másképp?

– Valóban, érezhetően különbözőek vagyunk – már a megjelenésem is más. Azokat a csoportokat, amelyek már az ő idejében is léteztek, támogatom. Követendő mintának tartom, hogy István atya mindegyikük éle tében jelen volt, és közvetlenül vezette a csoporto kat. Nagy erénynek gondolom, hogy mindig elérhető volt, ezt próbálom én is követni. Hálás vagyok azért a rendért és transzparenciáért – még az anyagiakban is –, amit István atya rám hagyott, ezt is igyekszem to vábbvinni. A csoportokat ugyanakkor kevésbé tudom ennyire közvetlenül irányítani. Támogatom a vezetőket, hogy a közösségek általuk is működhessenek – s eb ben más vagyok, mint az elődöm.

– Szegeden található a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium is, ahol ugyancsak vezetőváltás

Fotó: Orbán Gellért

történt. Milyen a kapcsolat a templom és az intézmény között, az ott tanuló fiatalok például mikép pen kapcsolódnak a plébániához?

– Mostanáig Hesz István atya volt az igazgató ott is, s most a kollégiumot az eddigi titkár, egy világi mun katárs, Szmeskó Gábor fogja vezetni, a lelkészségi feladatokat pedig Szőcs László jezsuita, szegedi közössé günk elöljárója kapta. A kollégisták számára minél több lehetőséget, programot igyekszünk kínálni – öröm látni, hogy többekben él a tettrekészség a közösségért, a hitük gyarapításáért. Például jobban be lehet vonni őket a templomi műhely közös használatába, a ministránsok vezetésébe vagy épp szabadegyetemek szervezésébe.

– Akik ismernek, tudják, hogy életed a vitorlázás, a Balaton. Mármost jelenleg épp az ország má sik végébe szólított a feladat, igaz, itt is vízpartra.

– Szegeden vizsgáztam vitorlázásból, így a város már csak ezért is közel áll hozzám. Amióta itt vagyok, még nem szálltam vízre, de azon vagyok, hogy feltérképezzem a lehetőségeket. Úgy gondolom, a víz életet ad, és Szeged ehhez nagyszerű lehetőségeket kínál.

(Készítette: Hegedűs Rita)

Nevelős Gábor SJ: „Hogy keresztény szakkollégiumként fejlődjön tovább”

– Hogyan kerültél kapcsolatba először a Szent Ignác szakkollégiummal (SZIK)?

– Miskolcon jártam a jezsuita gimnáziumba, és osztályfőnököm hívta fel a figyelmünket, hogy van egy különle ges, ráadásul jezsuita kollégium Budapesten. Végzősként két jezsus társammal részt vettünk az ún. Junior Prog ramban, és havonta egyszer jöttünk a SZIK-be. A kollégium nyári táborába is meghívtak, és megtetszett a közeg. Akkor még Kispesten voltunk, a jelenlegi roma szakkollégium helyén. Végül jelentkeztem, és, hála Istennek, be kerültem a csapatba.

– Miként érintett a felkérés a rektori feladatkörre?

– Meglepett, ez volt az első reakcióm. A provinciális atyával egy másik ügyben beszélgettünk, amikor meg osztotta, hogy vezetőt keres a Szent Ignác élére. Gondolkodási időt kértem, ami alatt arra jutottam, hogy szívesen elvállalnám. Ugyanis az öröm és a lelkesedés növekedett bennem, hogy újra szorosabban ehhez a közösséghez tartozhatok. Ötletek, lehetőségek jöttek fel, hogy milyen szép dolgokat lehetne itt megva lósítani. Egyik rendtársam úgy biztatott, hogy „hall gassak a szívemre”, és ha szívesen csinálnám, akkor vállaljam el.

– Milyen célokat fogalmaztál meg erre a tan évre?

– A diákság, de a munkatársak is szinte teljesen kicse rélődtek az elmúlt 12 évben, ezért az első célkitűzésem, hogy ismerjem meg, kik vannak itt. Érdekel, hogy mi lyen örömök, félelmek, vágyak és remények mozgatják az embereket. Szeretnék ennek időt adni, hogy össze állhasson egy egész képpé, és összesimuljon a saját el képzeléseimmel. Azzal bíztak meg, segítsem a SZIK-et a jezsuita karakter tisztulásában és megerősödésében, hogy keresztény szakkollégiumként fejlődjön tovább, a jezsuita lelkiségből táplálkozva, beleilleszkedve a rend küldetésébe.

– Mivel töltöd az idődet, amikor nem rektor vagy?

Fotó: Pásztor Péter

AKTUÁLIS

– Részt veszek a Jézus Szíve-templomhoz kapcsolódó szolgálatban, készülök jezsuita hivatásom következő lépéseire, melyek közül most a legfontosabb a december 17-i diakónusszentelés. Továbbá tevékenykedem a Fa ludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológiai műhelyében. Szabadidőmet szeretem a barátaimmal tölteni, de olykor csak nagyokat sétálni vagy éppen futni. És amikor csak tudom, meglátogatom a családomat, a kicsiknek különösen is örülök.

(Készítette: Karcagi-Mészáros Ágnes)

Tóth Árpád SJ: „A szolgálat lelkisége a lényeges”

– Délvidéken születettél, az utóbbi években Rómában szolgáltál, s most Dobogókőre kerültél. Van olyan tárgy, amit költözéskor mindig magaddal viszel?

– Több is. Az egyik egy plakett, amely Szent Ignác La Storta-i látomását ábrázolja, melyben rendalapítónk ezt az üzenetet kapta: „Ego vobis Romae propitius ero”, azaz „Rómában kegyes leszek hozzátok”. Ha a plakettre ráné zek, újra és újra tudatosodik bennem Isten kegyessége, gondoskodása az irányomban is. A másik ilyen tárgy az a kereszt, amit a noviciátus kezdetén kaptam. Ez a jezsuita identitásomra emlékeztet.

– Munkád egy része a ház üzemeltetésével, az adminisztrációval, a gazdasági ügyekkel kapcsola tos. Hogyan lehet mindebbe belevinni a lelkiséget? – Hála Istennek, remek munkatársaim vannak, illetve mivel egyházjoggal foglalkoztam, és voltam plébános is, ezek nem állnak távol tőlem. A szolgálat lelkisége a lényeges: mindazok számára, akik eljönnek lelkigyakor latot végezni, próbáljuk a legjobb körülményeket biz tosítani ahhoz, hogy Istennel találkozhassanak. Ennek egy része háttérmunka, mégis elengedhetetlen. A má sik része látványosabb: misézni, prédikálni, gyóntatni, lelkigyakorlatozókat kísérni. Minden ember a saját lel kiségét hozza magával, ami önkéntelenül is beleépül a már kialakított struktúrába. Azáltal például, hogy Do bogókőn naponta misézem, illetve prédikálok, belevi szem a mindennapokba a saját lelkiségemet.

– Mivel fűtötök a Manrézában, mennyire érint titeket a gáz- és az áramár többszörösére ugrása?

– Ilyen szempontból nem állunk rosszul. Dobogókőn nincs gáz; faaprítékot és fát használunk, ez biztosítja a meleg vizet és a fűtést. Már most vannak napelemek, amelyek télen és nyáron energiát termelnek, ezt a rendszert tovább tervezzük bővíteni. Energetikai szempontból persze nem vagyunk önellátók, de sok más in tézménnyel ellentétben kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak. Ezenkívül a Csávossy-program keretében az elmúlt években az épületen számos olyan felújítás és korszerűsítés történt – például nyílászárók cseréje, szigetelés –, amelyek előnyeit most érezzük majd igazán.

– Mit tudsz mondani azoknak, akik a jövőben a gazdasági válság, a kényszerű áremelések miatt nem tudják kifizetni a lelkigyakorlatok részvételi díját?

– Azt tudni kell, hogy egy lelkigyakorlatos ház fenntartása mindig ráfizetéses. A hiányt innen-onnan próbáljuk befoltozni, többek között jó szándékú emberek támogatásából. Ezzel együtt sajnos nekünk is árat kell emelnünk. Arra viszont próbálunk figyelni, hogy az olyan jelentkezők esetében, akiknek a lelkigyakorlat költségei meghalad ják az anyagi lehetőségeiket, találjunk elfogadható megoldást.

(Készítette: Hegedűs Rita)

ADOMÁNYGYŰJTÉS

A JEZSUITÁK SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉGÉRE

A magyar jezsuita rendtartomány a templomaiban, intézményeiben, kezdeményezései által kiterjedt és sokszínű szociális tevékenységet végez. A helyi igényeknek megfelelően támogatást biztosítunk azoknak a jezsuita intézményeknek és programoknak, amelyek lehetőséget teremtenek a hátrányos helyzetű felnőtteknek, nehéz sorból származó tehetséges fiataloknak, romáknak, menekülteknek és családjuknak a boldogulásra, a továbblépésre. Köszönjük, ha adományával Ön is hozzájárul a rászorulók segítéséhez.

Az adományozáshoz szükséges adatok: Kedvezményezett neve: JTMR Adományszámla Számlaszám: HU23 10702019-19014056-55200004 (CIB Bank Zrt.)

Közlemény: MIND 2022/4 (+az ön e-mail vagy postai címe)

Bátorítjuk, hogy a közlemény rovatban ossza meg velünk e-mail címét is. Szeretnénk ugyanis köszönetet mondani az adományokért, és tájékoztatást adni a támogatások jóvoltából megvalósuló eredményekről.

KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT

Minden évben izgalommal várjuk az szja 1%-os felajánlások eredményét, az ugyanis értékes visszajelzés, hogy fontosnak tartják a jezsuiták munkáját. Évről évre egyre többen vannak, akik adójuk egy százalékával is segítik a Szent Ignác-i lelkiség erősítését, a lelkigyakorlatos házaink, közösségeink támogatására létrejött alapítványunkat. Hálásan köszönjük a civil szervezeteinknek juttatott alábbi felajánlásokat:

• Jézus Társasága Alapítvány: 6 069 669 Ft (624 felajánló)

• Jezsuita Nevelésért Alapítvány: 5 107 363 Ft (574 felajánló)

• Életrendezés Háza Barátainak Egyesülete: 176 943 Ft (17 felajánló)

• Szentjánosbogár KHE: 1 637 854 Ft (282 felajánló)

DEO GRATIAS!

P. Vízi Elemér SJ

Jacsó Annamária

P. András Attila SJ tartományfőnök forrásfejlesztő rendi forrásfejlesztési vezető

Gyónás a portásfülkében

A jezsuiták budapesti központja tucatnyi intézménynek ad otthont, sok ezren fordulnak meg évente a Horánszky utcai épületegyüttesben. A legtöbben csupán néhány órára, de van, aki 15 éve fi gyeli mindezt a portásfülke ablakából. Többen szóba is elegyednek vele, s barátságos bölcsessége is sokat hozzátesz a rend jó híréhez. Egy teljes műszak a jezsuiták Szent Ignác-díjas munkatársával, KÁRPÁTI SÁNDORRAL.

Cipősarkak kopogása veri fel a reggeli csöndet. Ilyenkor a legbékésebb a Horánszky utca, hisz a közeli szórako zóhelyek már bezártak, a kollégiumok ablakai pedig még sötéten őrzik lakóik álmát. Hat órakor kulcs csikordul a zárban, és kinyílik a Párbeszéd Háza ajtaja az alagsori kápolnába imádkozni igyekvők előtt. Újabb nap veszi kezdetét a budapesti jezsuita szigeten, melynek ma Kárpáti Sándor, azaz Sanyi bácsi lesz az őre.

„Szolgálatra jelentkezem!”

Már be is fordult a sarkon, ősz haját és 81 évét meghazudtoló lelkesedéssel érkezik munkahelyére: „Kimondottan szeretek dolgozni, mindig is örök nyüzsgő voltam.” Azt meséli, volt, hogy a nyaralásról is azzal a felkiáltással jött haza: vajon mi történik a jezsuitáknál?! A gyerekei eleinte próbálták rábeszélni, hogy maradjon otthon, élvezze nyugdíjas éveit, ám amikor meglátogatták a Párbeszéd Házában, és látták, milyen jó helyen dolgozik, csak annyit mondtak: „Jól van, csináld.”

Feke György

Fotók: Pásztor Péter

A portásfülkébe lépve hazafelé készülődő kollégájától megtudakolja, történt-e említésre méltó dolog tegnap: megjavították-e már a liftet, érkezett-e valakinek üzenet, mikorra várja a külsős takarítókat? Magára ölti jezsuita bordó árnyalatú munkaruháját, és 7 órakor hivatalosan is birtokba veszi a magasföldszinten kialakított őrhelyét. A következő 24 órában ő felel a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumtól a Fáber Péter rendházig tartó, a Párbeszéd Háza rendezvénytermeit és a tartományfőnökség irodáit is magába foglaló ingatlanért. A korábbi tíz helyett ma már csupán négyszer egy hónapban.

Nem csak a jó pap tanul holtáig

„A portás »erős« kifejezés” – érzékelteti tréfálkozva, hogy ő és három kollégája munkaköre messze több annál, mint hogy kulcsokat őrizzenek és útbaigazítsák az érdeklődőket. „Szerteágazó munka, az tetszik benne” – mond ja, és már sorolja is: az ő feladatuk a programokhoz kért technikai eszközöket kiadni, a tűzjelzőket felügyelni, a biztonsági kamerákat pásztázni, a kocsibehajtó kapuját nyitni-zárni, figyelni a parkoló rendjére, de kisebb javítá soktól sem ijednek meg a gépházban.

Korábban is otthonosan mozgott ezen a területen, hisz a 2000-es évek derekán úgy került kapcsolatba a jezsuitákkal, hogy a cég, ahol dolgozott, a Párbeszéd Házát üzemeltette, és őt bízták meg az itteni karban tartók, takarítók, valamint a portaszolgálat vezetésével. Amikor a cégtől elbúcsúztak, őt marasztalták. „Egy szer-kétszer helyettesítettem mint portás, megtetszettek az emberek és a programok. A jezsuiták rendkívül műveltek, még idős fejjel is sokat tudok tanulni tőlük. Oly sok jót tapasztaltam ebben a házban, hogy jó itt lenni!”

Ablakot nyit a másik emberre

Közben ki kell nyitnia a földszinti nagytermet, mert egy százfős külsős programot tartanak ma benne. A százból 15–20 ember kopogtat is valamilyen problémával az ablakán, hiába ülnek a szervezők kint az előtérben. Ha pedig több rendezvény van egy nap, akkor még többen. Útbaigazítást kérnek, mert nem járatosak a házban, ruhatárat keresnek, segítséget remélnek egy problémás vendég tapintatos kitessékelésében, vagy csak egy felmosót sze retnének, mert kiömlött az üdítőjük.

Mint Sanyi bácsi mondja, nem szakmai elvárás, hogy egy portás közvetlen legyen, az ablak mögül is el lehet végezni ezt a munkát. Őt viszont mindig érdekelték az emberek. Egy korábbi munkahelyén évtizedekig 72 be osztottja ügyes-bajos dolgait egyengette. Ez a hozzáállás egyébként sugárzik belőle, nem csoda, hogy idegenek is könnyen a bizalmukba fogadják. „Azok is, akik csak egy-két órát töltenek itt, olyan dolgokról kezdenek mesélni, hogy csak nézek!” – mondja. De a munkatársak is jönnek gondjaikkal, problémáikkal, ő pedig mindenkinek igyek szik legjobb tudása szerint meghálálni a bizalmat.

„Egyszer olyan is volt – meséli –, hogy az egyik ember azt mondta a másiknak: na, jó van, gyere már ki a fülké ből, mert én is akarok gyónni Sanyi bácsinak! Csak nevettünk rajta.” Ha nem is a gyónás, de a jezsuitákra jellemző nyitottság és akár lelkivezetés előszobája ez. Persze mindez nem működik az üvegfalon keresztül, ehhez ki kell nyitni a portásfülke ablakát.

Lámpaoltás után is van élet

A délután, a munkaidő vége újabb feladatokat hoz, például időről időre megszólal a néma riasztás. Ilyenkor Sanyi bácsi végigpásztázza a biztonsági kamerák képeit, hogy kiderüljön: csak egy folyosói ajtót felejtettek-e nyitva a munkatársak, vagy illetéktelen behatolás történik. „Régebben volt példa betörésre. Egyszer az én műszakomban is megtörtént, azonnal hívtam a rendőrséget. A vezetőség arra kért minket, hogy az ilyesmit hagyjuk a hatósá gokra, nehogy megsérüljünk.” Mint kiderül, nem alaptalan a félelem, az elkövetőt vascsővel a kézben kapták el. Félni azért nem fél, mert „nekem a Jóisten fogja a kezem”.

Ha nincs éjszakába nyúló rendezvény a házban, például Jezsuita udvar vagy szakkollégiumi bál, akkor Sanyi bácsi és kollégái 21.00-kor zárják be a Párbeszéd Háza kapuját. Legtovább a Szentjánosbogár klub tagjai szoktak maradni, ők lámpaoltásig tartják alkalmaikat. A teendőknek azonban ilyenkor sincs végük: a portások minden

éjszaka többször is végigjárnak minden szárnyat és emeletet. Most is előkerül a zseblámpa, indulás az első ellenőrző körútra!

Nagy idők tanúja

A pincébe érve Sanyi bácsit megrohanják az emlé kek: „Amikor idekerültem, a Loyola Café helyén, meg a többi pincehelyiségben homokos talaj volt. Nem volt úgy kiépítve a ház, mint most.” Valóban, a 20. század elején közadakozásból felhúzott Mária-kongregációs otthont a szerzetesrendek 1950-es betiltásakor elvette a kommunista állam, és csak 2003 után került vissza a rendhez. A félig romos állapotban birtokba vett ház Sa nyi bácsi szeme láttára újult meg lépésről lépésre: „Aki nem látta, el se tudja képzelni, hogy nézett ki akkori ban. Gyönyörűszép lett!”

Ez idő alatt három vezetője is volt a rendtartomány nak: Lukács János SJ, Forrai Tamás SJ és Vízi Elemér SJ. „Tetszett, hogy emberként kezeltek mindenkit, bármi lyen beosztásban dolgozzon is – mondja. – Előfordult, hogy megkérdezték az én véleményemet is.” Mégis meglepődött, amikor megtudta, hogy másfél évtized nyi munkáját 2022 szeptemberében a rendtartomány Szent Ignác-díjjal ismeri el. „Féltem tőle – ismeri be –, nem akartam elfogadni, mert van, aki nálam jobban megérdemli. Egyébként is csak adni szeretek, nem szoktam semmit elfogadni.” Épp ezért sokat jelentett neki kollégái tapssal és ovációval kifejezett szeretete, amikor Vízi Elemér átadta neki a kitüntetést. Azt mond ja, ez volt számára a 15 év legjobb élménye.

Kanapé helyett Szent Ignác

A fülkébe visszatérve végre alkalmunk nyílik bekukkan tani a helyiség fallal elzárt részébe. Mindig úgy képzel tük, hogy ott egy ágy vagy legalább egy kanapé rej tőzik. Ehelyett öltözőszekrényt és teakonyhát találunk. Sanyi bácsi elnézően mosolyogva tisztázza: éjszakai ügyeletben sincs idő alvásra, csak egy kis pihenőre. De nem ez a legnehezebb számára ebben a munkában, hanem az a stressz, amit a hirtelen megszólaló tűzriadó okoz.

A rendszer a szakkollégiumból jelez problémát, szednie kell a lábát, hogy odaérjen és ellenőrizze, tényleg baj van-e, mielőtt a külsős figyelőszolgálat, ahová szintén befutott a riasztás, telefonon érdeklődik, küldje-e a tűzol tókat. Ezúttal szó szerint is nagyobb a füstje, mint a lángja: csak a szakkollégisták zuhanyzójában keletkezett gőz kapcsolta be a tűzjelzőt.

„Amíg Kelényi Tibor atya a harmadik emeleti rendházban lakott, s reggelente pirítóst készített, gyakran meg szólalt a sziréna” – nevet az emlékeken, de arcáról még nem tűnt el a riadalom: ilyenkor bizony emberéletekért felel. Csak akkor oldódik fel, amikor felnéz a falon lógó Szent Ignác-portréra: „Mindig figyel minket. No, nem azt ellenőrzi, hogy mit csinálunk, hanem vigyáz ránk.”

Szent Ignác farmerban

A nyáron zárult Szent Ignác-év hazai csúcspontja volt a jezsuita rendalapítóról szóló magyar mu sical bemutatója az Erkel Színházban, a miskolci Fényi Gyula jezsuita gimnázium Magis kórusának előadásában. Hogyan élték meg az Ignác, a lelkek lovagja című darab sikerét, milyen aján dékokat kaptak az alkotás során, és mik a további terveik? Interjú VIZY MÁRTON zeneszerzővel és TÓTH DÁVID ÁGOSTON szövegíróval.

– Amatőr színjátszók és énekesek, minimális díszlet. Mégis, 21 teltházas előadás. Szerintetek mi a siker titka?

– Tóth Dávid Ágoston: Egyrészt a diákok lelkesedése. Találkozásuk az eddig a múlt homályában élő alapító atyával vulkánként robbant! Felejthetetlen volt a lelkesedésük. Másrészt a nagyon is jezsuita szellemű együttmű ködés a színpadi tapasztalattal egyaránt rendelkező alkotók és a színre vivők között. Külön ki szeretném emelni Kajtor Domonkos SJ szerepét – az egész projekt motorja volt.

– Vizy Márton: A művészet kortól és nemtől függetlenül hat, ha van tartalom és van forma; a motiváció pedig átsüt minden darabon. Nincs az a profi előadás, ami pótolhatná, hogy az alkotók, előadók a lelküket adják bele. Ebben a produkcióban maximálisan ott volt mindenkié.

Hargitai Katalin

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia

hallgatója

AKTUÁLIS

– Mi zajlott le bennetek, amikor az utolsó előadáson, az Erkel Színházban lement a függöny?

– V. M.: A művészi folyamat kezdetekor azt éreztem, ez „mission impossible”, vagyis lehetetlen küldetés, de végül „mission is possible” lett: a küldetés lehetséges. Sok ember áldozatából – áldás lett. Már alkotás közben is éreztük, hogy a mű nem emberi kezekben van.

– T. D. Á.: Nagy hálát éreztem, de nem a lezárás, hanem az indulás élményét; valami jó elkezdődött. A teltházas előadások azt mutatják, az embereknek szükségük van arra, hogy lássák, itthon is születhet valami izgalmas; mi, magyarok is képesek vagyunk erre.

– Dávid már fordítja a darabot, és a dalokat an golul is felénekeltetitek. Merre tovább?

– V. M.: Több országból érdeklődtek a darab iránt. Most azon is dolgozunk, hogy a musical, kilépve a ke resztény szubkultúrából, profán közönségnek is befo gadhatóvá váljon. Hiszek abban, hogy egy ilyen show business produktum segíthet a válaszút előtt állóknak spirituális irányba fordulni.

– T. D. Á.: Ignác történelmi mércével is jelentőset al kotott: műve, a világot átfogó rend ötszáz éves múltra tekint vissza. Így amellett, hogy el szeretnénk indítani a nemzetközi szálat – előbb jezsuita vonalon – az angol változattal, itthon is szeretnénk még színpadon látni a darabot, akár kőszínházi, akár diákelőadókkal.

– A továbblépéshez változtattok-e a darabon?

– V. M.: Egy darabot nemcsak megírni, de fejleszte ni is kell. Amikor a rendező belép az alkotás folyama tába, átveszi az irányítást. Az ő felelőssége, hogy ami színpadra kerül, működjön. Ha a koncepció alakul, az magával hozhat apró változásokat: új dalt vagy egy meglévő áthangszerelését, de az alap gondolatiság nem változik.

– T. D. Á.: Egy musical előadásában fontos az élőze ne is. Együtt kell élnie a zenekarnak, táncosoknak, színészeknek, ez adja a műfaj epikus varázsát. Mivel eddig a zene nem élőben szólalt meg, erre nem volt lehetőség. Ilyen értelemben a darab legszebb napjai még előttünk vannak.

– Bár a darab Ignácról szól, végül kiderül: az igazi főszereplő Jézus. Ez a jezsuiták, a szerzők vagy a rendező ötlete volt?

– T. D. Á.: Míg a darab végén kivetített kereszt ötlete az Erkel Színházban született, addig Jézus középpontba állítása kezdettől a koncepciónk volt, hiszen Ignác is így akarta volna – a jezsuiták Jézus Társasága. Jézus a Közép pont, akihez Ignácon keresztül jutunk el. De ugyanilyen fontos szerepet kapott Szűz Mária, Jézus édesanyja is.

– Igen, egy néző az alakításban megjelenő bájra, az Ignáccal történő évődésre utalva mondta: ilyen huncut Máriát még nem látott .

– T. D. Á.: Nagyon megtetszett, amit egy jezsuita páter mondott, hogy Ignác számára minden hónap Má ria-hónap volt. Az ő életében mindig jelen volt a nők iránti vonzalom, és miután megtért, bár cölibátust fogadott, olyan meghitt kapcsolatot alakított ki Máriával, hogy beleszerelmesedett. A női szenteknél elfogadjuk, hogy Jé zus a jegyesük, de mintha tabu volna, hogy egy férfi szent is beleszerethet Máriába. Pedig van az a fajta Szépség, amire az ember alapvető reakciója a szerelem.

– V. M.: Ami nem feltétlenül csak érosz!

– A darabot átható humor mennyiben a ti művetek, és mit adtak hozzá a diákok?

– T. D. Á.: Pont egy jezsuitától hallottam: „Két idegen között a legrövidebb út a humor.” Mi ezért, hogy ne ájtatos mű vagy propaganda legyen, parodisztikus légkört adtunk a darabnak. A diákok erre még rátettek egy lapáttal apróbb gegek formájában. Örültünk ezeknek a szikráknak.

– V. M.: Amikor például Ignácot vallatja az inkvizíció, az egyik szerzetes a M.I.N.D. újságot ajánlja a figyelmébe. Ez a diákok ötlete volt.

- T. D. Á.: Ami különösen is nekik köszönhető, ahol saját kifejezéseiket használtak, az a pokol végső bugyra. Azt akartuk, hogy a saját poklukat öntsék szavakba. A későbbi előadásokban is szorgalmazni fogom, hogy a jelenetben a szereplők aktuális félelme je lenjen meg. Ettől lesz igazán megrázó.

– A pokol a darabban látványos, sőt vonzó. Miért?

– T. D. Á.: Herpainé Velkey Klára rendezővel kialakított közös koncepció volt, hogy a pokol olyan legyen, mint egy fesztivál, ami vonz és beszip pant. Misztikusok szerint akik a pokolban vannak, csak magukat szeretik, örömüket lelik a gonoszságban. Ignác üzenete, hogy ne csak magunkra figyeljünk, hanem a többi emberre és Istenre is. A megkülönböztetés ké pessége segít, hogy lássuk, mi jön a pokolból és mi a mennyországból.

– A mű a jezsuiták felkérésére született. Mennyire befolyásol ták, netán cenzúrázták az alkotást?

– T. D. Á.: Először azt mondták, merész. Aztán gondolkodtak kicsit, és azt kérték: legyen még merészebb.

– V. M.: Eleinte mi voltunk az óvatosabbak. A beszélgetések során a jezsuiták további ötletekkel öntötték az olajat a tűzre. Kortársunkként te kintettünk Ignácra, aki lehet, hogy farmerban jár, tízezrek követik, és ha megszólal a Széll Kálmán téren, azt kérdezik az emberek, hol lehet meg keresztelkedni. Próbáltunk az ő fejével gondolkodni, és úgy éreztük, azt mondaná, a darab legyen nagyon kortárs a szemléletében, zenéjében. „Próbáljatok úgy megmutatni a világnak, mintha most élnék és szólnék hozzájuk.” Ezért nem történelmi darabot írtunk, és nem az ötszáz évvel ezelőtti spanyol hangszerek hangzásvilágát igyekeztem reprodukálni, ha nem a dalokat mai zenei kontextusba helyeztem.

– Ignác sokaknak szigorú, mogorva szent. Titeket mi ragadott meg benne, és hogyan változott a bennetek élő kép alkotás közben?

– T. D. Á.: Magam jezsuita intézményben tanultam. Az Ignácról így már bennem élő kép tovább színesedett. Megragadott, hogy egy erőszakos katona, aki megtér, és, hogy biztosan ne lépjen vissza a sötétség útjára, fel ajánlja és átadja kardját Máriának; a Legszebb Asszony pedig égi formájában – a Megkülönböztetés Kardja – adja vissza neki. Fiatalon hadvezér akar lenni, és bár ezt elengedi, Jézus mégis „Hadvezérré” teszi egy magasabb szinten. Lenyűgöz az is, hogy a zord külső mögött – Bart Geger jezsuita szavaival – „a man in love”, vagyis egy szerelmes lovag-férfi rejtőzik. És bármit tesz, azt megbeszéli a Jóistennel. Naponta két órát imádkozott úgy, hogy beszélgetett Máriával, Jézussal, a Szentháromsággal. Nekünk is meg kell tanulnunk így Istennel élni.

– V. M.: Az Ignácról korábban bennem élő szigorú kép inkább innovatív személyiségre változott. De nagyon fontos szín a karakterében a sebezhetőség is. Ettől lesz emberi. Sokan a szenteket tökéletesnek látják, holott ők is bűnösök, csak épp nagyobb erővel kerekednek fölül gyengeségeiken. Megragadott az is, hogy Ignácban kicsit magamat látom: nekem is fontos, hogy hasson, amit csinálok. A lelkiség, amit a rendtársaira hagyott, ma is élő. Nem véletlen, hogy a jezsuiták az emlékévben a darab kapcsán musicalre, egy összművészeti műfajra gondoltak. Amikor ennyi művészeti ág összefog, hogy a gondolatot, az érzelmet továbbítsa, az olyan, mintha a darts táblán csak középre lehetne találni: nem szabad hibázni. A jezsuiták ezt felismerték, ami nagyon friss szemléletre vall. Olyan ignáci.

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképzésének hallgatója

„…és befogadtatok”

Az orosz-ukrán háború kitörése azonnal fokozottabb készenlétbe helyezte a Jezsuita Menekültszolgálatot. Míg tavasszal a figyelem középpontjában dolgoztak, mostanra a nyilvánosságban né mileg háttérbe szorult a hazájukból elűzöttek segítésének ügye. A JMSZ-hez nemrég csatlakozó szociális munkatárs személyes hangvételű beszámolója a csendben, de annál nagyobb lendülettel zajló munkáról.

Miközben a jelen írás véglegesítésén gondolkodom, egy ukrán édesanya – nevezzük Natasának – egy budapesti kórházban éppen életet ad a harmadik gyermekének. Már várandósan menekült hozzánk keleti szomszédunk ból ötéves kislányával. Másik gyermeke Lengyelországban van az apai nagymamájával. Natasa édesanyja nem tudott velük jönni, talán decemberben láthatják egymást újra. Albérletben élnek, a Jezsuita Menekültszolgálattól (JMSZ) kértek és kaptak lakbértámogatást, valamint szociális segélyt a megélhetéshez. Nyáron találkoztunk elő ször, és azóta tartjuk vele a kapcsolatot, ahogy több másik ukrán családdal is, akik Budapesten találtak ideiglene sen lakhatást, és segítségre szorulnak.

Az orosz-ukrán háború kitörése óta munkatársaink – mindenekelőtt Sajgó Szabolcs SJ, a JMSZ jezsuita delegáltja – rendszeresen jártak a határra és a környező településekre adományokkal segíteni a menekülő családokat. A bu

„Nem sok reményük van, hogy valaha is visszatérhetnek”

Rózsa Magdolna

dapesti BOK Sportcsarnokban dolgozó szervezetek munkáját adományokkal, önkéntesekkel, szakmai tudással támogattuk, emellett pedagógus kollégáink már tavasszal felajánlották korábban készített oktatási és képzési anyagainkat az ukrán gyermekekkel foglalkozó tanárok számára. Nyáron szociokulturális és szabadidős tevékeny ségeket szerveztek, lakhatási támogatási programunkban pedig először rövid, később hosszú távú szállást bizto sítottunk/biztosítunk a menekült családoknak.

Jelenleg ügyfélszolgálatunkra időpontot csak családsegítő, családgondozó vagy szociális munkás ajánlásával adunk, hogy így tarthassuk mederben a – hamarosan több százra rúgó, telefonon, e-mailen vagy személyesen érkező – megkereséseket. Igyekszünk annyi időt szánni az ügyfelekre, hogy ne csak a kérelmekhez szükséges do kumentáció készüljön el, de beszélgessünk velük, róluk és a terveikről. Mint tapasztaljuk, sokan haza szeretnének térni, de egyrészt a félelem, másrészt sokaknál a veszteség miatt erre egyelőre nem képesek.

A napokban nálunk járt például egy odahaza értékesítési menedzserként dolgozó ukrán hölgy, aki mérnök férjével Magyarországon egy gyártósoron tudott elhelyezkedni. A háború kitörésekor öt hónapot óvóhelyen töltöttek, a várost, ahol éltek, az oroszok elfoglalták, ők hozzánk menekültek, és nem sok reményük van, hogy valaha is a visszatérhetnek az otthonukba, mert, ahogy mesélték, a városban a megszálló csapatok sorra törik fel és foglalják el az otthagyott lakásokat. A feleség ezen a ponton elsírta magát…

„Felhívtam egy nyolcgyermekes egyedülálló édesanyát”

Vannak, akik nem jönnek el a megbeszélt időpontra. Az egyik ilyen alkalommal felhívtam egy nyolcgyermekes egyedülálló édesanyát, aki korábban megkeresett minket, hogy krízishelyzetbe került, és nincs mit enni adnia a családjának. Kérésemre felkereste a lakóhelyéhez tartozó családsegítő szolgálatot is, melynek munkatársai megírták, hogy rajtuk kívül még hány ukrán családdal állnak kapcsolatban, és kiknek volna még szükségük ét kezési és/vagy tanszertámogatásra. Válaszul András kollégámmal elutaztunk hozzájuk, és elvittük nekik a kért támogatásokat.

Nagy hangsúlyt fektetünk az oktatásban történő segítségnyújtásra is. A szeptemberi iskolakezdés sokaknál nehézséget okozott, mivel a bizonytalan lakhatás miatt nem tudták, hová és egyáltalán hogyan írassák be gyermekeiket az iskolákba, illetve többen nem voltak tisztában a Magyarországon 16 éves kor alatti iskola kötelezettséggel, ezért ennek ügyintézésében is nyújtottunk segítséget. Dorka kolléganőm rendszeresen jár

A Jezsuita Menekültszolgálat munkatársai: Sajgó Szabolcs SJ jezsuita megbízott, Kővágó Emese szolgálatvezető, Takács Emőke szociális programkoordinátor, Gerei Ákos szociális munkás, Rózsa Magdolna szociális munkás, Szász András SJ jezsuita munkatárs, Lázár Helena oktatási programkoordinátor, Brózik Dorka magyar mint idegen nyelv tanár, Mezei Virág önkéntes- és kommunikációs koordinátor, Kenéz Ildikó interkulturális mediátor.

iskolákba magyar mint idegen nyelv órákat tartani, illetve ő tartja a kapcsolatot – a szülőkön túl – azok kal a tanárokkal, akik ukrán gyermekeket oktatnak. A JMSZ 2018-ban nyelvtanulást segítő munkafüze tet és e-learning anyagot készített Zahra és Zia az Eperfa Iskolában címmel, valamint később elektro nikus olvasókönyvet azoknak, akik már tudnak va lamennyire magyarul. A Menekült gyerekek a mi isko lánkban? című kiadvány pedig pedagógus, szociális munkás, iskolapszichológus és intézményvezető szemszögből ismerteti a korábbi tapasztalatokat.

„Húsz biciklit adhattunk tovább felújítva”

A hatékony fellépés érdekében fontosnak tartjuk az együttműködést az erre nyitott partnerekkel, a me nekült családokat támogató iskolákkal, szakmai, civil és egyházi szervezetekkel, utóbbit ökumenikus ala pon. A helyben segítés jegyében a Jezsuita Menekültszolgálat a kárpátaljai Ungváron egy, csoportok fogadására alkalmas kerti pavilon felépítésében is részt vett, mely projekt a Hungary Helps Program és az anglikán egyház támogatásával valósult meg. A kezdeményezés célja, hogy az ukrajnai embereknek – ha nem szükséges – ne kelljen elhagyniuk a hazájukat. Sajgó Szabolcs szavairól – „sokkal jobb a szülőföldön maradni, mint egy másik or szágban menekültté válni” – a párhónapos lakásbérleti szerződések jutnak eszembe, melyeket azért kötnek ilyen rövid időre, mert a családok többsége reménykedik abban, hogy hamarosan hazamehetnek. Mellettük olyanok is vannak, akik itt szeretnék folytatni az életüket.

Végül egy gyakorlatias kezdeményezés: szeptemberben indítottuk a használt biciklik felajánlását célzó kam pányunkat, melynek során számos kerékpárt kaptunk – november közepéig az L-Bike bicikliszervizzel együtt működve húsz kétkerekűt adhattunk tovább felújítva a menekült családoknak, ezzel könnyítve a közlekedésüket Budapesten. Kővágó Emese szolgálatvezető és Takács Emőke munkatársunk koordinálásával továbbra is azon vagyunk, hogy a pályázati forrásoknak, adományoknak, valamint a nagylelkű egyéni támogatásoknak köszönhe tően a családok számára szükséges módon segíthessünk.

TOVÁBBI CÉLJAINK

• A lakhatási támogatási program elmélyítése

• Étkezési hozzájárulás a családsegítő szolgálatok és civil szervezetekben dolgozó szociális munkások által delegált családok/egyének számára

• Szociális ügyintézés és családok gondozása, integrációjá nak segítése, együttműködve a családsegítő szolgálatokkal és a menekülteket segítő civil és egyházi szervezetekkel

• Az oktatási program folytatása magyar mint idegen nyelv oktatással, tananyagfejlesztéssel, tanári műhelymunkával, iskolai érzékenyítéssel

• Mentorok képzése

• Tanszertámogatás, hozzájárulás az iskolai költségekhez

• Gyógyszer- és egészségügyi támogatás

• Mentálhigiénés és pszichológiai segítségnyújtás, fejlesztő pedagógiai szolgáltatások bevezetése

Hajnali üzenet Mozambikból

2022 első és második felében több hónapot Afrikában töltött SAJGÓ SZABOLCS SJ, hogy folytassa az év elején megkezdett szabbatikumát, vagyis elvonulását, és szakértőként segítse azt a hazai stábot, amely filmet forgat két korábbi magyar jezsuita misszionáriusról. Személyes hangvételű beszámoló.

A nagyrészt Czimmermann

István és Menyhárth László jezsuiták által létrehozott misszió napjainkban a mozambiki Boromában.

Megborzongtam. Arra ébredtem, hogy ösztönösen magamra húzom a takarót. Éjszaka van, kinn már csak 29 fok, a szobámban 25. A légkondi éppen felduruzsol. Néhány szúnyog táncol a fejem körül. Apróbbak, talán a háló résein szöktek át, talán az ajtó nyitásakor voltak jó helyen, jó pillanatban. Csípésük a nagyobbakétól nem különbözik.

Ez az egyszerű szálláshely kicsit megváltozott az elmúlt fél évben. A felújítást befejezték. Internet ugyan „ép pen nincs”, de a szolgáltatások kicsit rendezettebbek, csoportunk esti érkezésére is többen mozdultak. Az idős olasz eladta szállóját egy hithű muzulmánnak, de vacsorához azért behoztak volna sört valahonnan, ha kérünk. A személyzet részben változatlan, jókedvűen emlékeztek áprilisi találkozásunkra, mikor a dokumentumfilm for gatását előkészíteni itt jártunk és a magunk mosta ruhákat szárítani szanaszét teregettük, nem gondolva a lát ványra. Nagy blama volt nekik, ezért most azonnal mondták, hogy a mosatás benne van a szolgáltatásokban.

A Jó jelek folyója

Quelimanéban vagyunk, Mozambik második legnépesebb tartománya, Zambézia fővárosában, Madagaszkár ral szemben, a Zambézi torkolatánál. A tartomány népsűrűsége fele a magyarországinak, 5,1 millióan laknak

Sajgó Szabolcs SJ

SZOCIÁLIS

103 ezer km2 területen. A várost muszlim kereskedők alapították, eredetileg szuahéli kereskedelmi központ volt, majd rabszolgapiacként fejlődött.

Vasco de Gama Indiába tartva 1498-ban kikötött itt. A folyót elnevezte „A jó jelek” folyójának (Bons Sinais), amely nevet ma is használják. A portugálok megtörték a muszlim dominanciát. Gyarmatukra itt érkezett hajón Lisszabonból Czimmermann István, az első magyar jezsuita mozambiki misszionárius 1886 elején, majd pár év múlva kalocsai elöljárója, Menyhárth László, a XX. század legelején pedig – mikor a két úttörő már halott volt –Longa Jakab, Rodenbücher István és Moskopp Gáspár magyar jezsuiták.

Czimmermann ezen a mangrovemocsaras, óceánparti tájon azonnal súlyos beteg lett. A váltólázban nem halt meg, amint meghalt sok lelkes, önfeláldozó társa, aki Jézusért minden nehézségre vállalkozott, és aki még a tényleges munka megkezdése előtt vagy nagyon hamar az után megtért Teremtőjéhez. Czimmermann hóna pokig betegeskedett itt, mielőtt elindulhatott kijelölt állomáshelyére, a Zambézi mentén Afrika belseje felé, a 400 kilométerre lévő Boromába.

Az előző nyáron alapított boromai misszióban a nyungvét beszélték, ezért betegsége alatt elkezdte ezt ta nulni. Szótár, írott nyelvtan nem volt – az írásbeliséget majd igazából többek között ő teremti meg –, ezért a növényekre, állatokra, különféle tárgyakra, helyzetekre mutogatva faggatott mindenkit, majd leírta, amit hallott, úgy, ahogy tudta. A beszélt nyelv alapján kellett kitalálnia és rendszereznie a nyelvtant. Hamar meg is kapta a „Kérdező Ember” nevet. Nem ő volt az egyetlen, aki a nyungve nyelven „dolgozott”, de talán őt lehet a leghaté konyabbnak tekinteni. Egy francia jezsuitát, Victor Joseph Courtois-t is említeni kell, aki három évvel volt idősebb Czimmermannál, három évvel korábban érkezett Mozambikba és túlélte Czimmermannt. Missziókat alapított, Tete plébánosa lett, tanulmányozta a bennszülött nyelveket, és eredményeit könyvben is összefoglalta.

Újjáépülni a romokból

Most november elejét írunk 2022-ben, közeledik az esős évszak. Amerre járunk, mindenütt égetik az erdőt, a mezőt, hogy termékenyebb legyen majd a talaj. És azért is, hogy lakóhelyeik körül így pusztítsák az élősködőket, hogy a kígyókat, ragadozókat messzebbre űzzék. A tüzeket pár gyerek őrzi vagy senki, amint látjuk az ország legnyugatibb településétől, Zumbótól három hete keletre tartva a Zambézi mentén. Utunk fordítva halad, mint áprilisban, mikor bejártuk és megterveztük a forgatási helyszíneket. A játékfilmes elemeket tömbösítettük, aztán a két színészt elengedve dolgozunk tovább.

A két fő helyszín a Tete melletti Boroma, illetve a Zumbo melletti Miruru. Ez az a két igen híres missziós központ, amelyért a két magyar jezsuita odaadta az életét, és amely missziók sorsa 1910-től máig rommá pecsételődött az akkori egyházellenes portugál politikai fordulat következtében. Most a feltámadás jelei látszanak a két romhal mazon: Boroma már részben használatban van, Miruru pedig elindult az újjászületés felé. Mindkettő a tetei püs pökhöz tartozik. A consolata szerzetes misszionáriusból főpásztorrá lett Diamantino atya igen szívén viseli, hogy a két helyszín ismét maradéktalanul az evangélium terjesztésének szolgálatába álljon. Egyházmegyéje egy másik romjával is szépen halad ezen az úton. A Malawi határ közelében, Zóbuéban a valamikori nagyszeminárium tel jesen lepusztult az államosítása után, majd nemrég, teljesen romosan visszaadták az egyháznak. Ma majdnem teljesen helyreállítva szolgálja a szenvedélybetegek gyógyulását. Afrika déli országaiból vannak ott alkohol- és mindenféle kábítószerfüggők, akik Jézus segítségével keresik a gyógyulást. Egy dél-afrikai fiatallal beszélgettem hosszan. Úgy jellemezte az egyéves programot, hogy az hasonló a romos hely újjászületéséhez: lepusztult, rom má lett életük Zóbuéban Jézus segítségével újjászületik.

Az 56 éves, 28 éve pappá szentelt Diamantino sok mást is megvalósított három és fél éves püspöki szolgálata alatt. Elindította az egyházmegyei rádiót, ami minden nap reggel 6-tól este 10-ig szól, katekétákat képez és küld mindenfelé az egyházmegyében, hogy a kisebb helyeken is legyen elkötelezett egyházszervező és hitoktató, székesegyházi kórust alapított... Jézusnak adott életéről eszembe jut a két magyar jezsuita misszionárius élete, amit sokan csodálnak, ami miatt most itt vagyunk: hogyan voltak képesek olyan kevés idő alatt olyan hatalmas munkát végezni. Loyolai Szent Ignác szavai járnak a fejemben: el sem tudjuk képzelni, mire képes Isten a világban a tényleg neki adott ember élete által.

Évente több aratás

Czimmermannhoz hasonlóan Menyhárth László által is nagyot tett Jézus a mozambiki emberek asztalára. Szó szerint. Hisz Meny hárth természettudományos ér deklődése és elismert tudása révén a táplálék bizonytalansága meg szűnt. A megfelelő talaj, az öntö zéshez egész évben rendelkezésre álló víz és az egészséges természeti környezet megkeresése lehetővé tette a korszerű, kiterjedt ültetvé nyek létrehozását, a több aratást évente, az éhínség megszünte tését. A kísérleti ültetvényeken új haszonnövényeket is kezdtek meghonosítani. Az európai telepe sek erkölcstelen életétől távolabb létrehozott misszió, az iskolák és a kollégiumok segítették, hogy az afrikaiak igazán megismerjék Jézus örömhírét, nagyobb bizalommal fogadják el és hatékonyabban ala kulhasson életük valóban boldo gabbá és emberibbé.

Jézus igazi apostolaiként legfon tosabb mindkettőjüknek a Krisztus által hozott új élet volt egyénileg és közösségileg (az egyház megtartó kö zössége nélkül nincs kereszténység), valamint az ezt lehetővé tevő és semmivel nem helyettesíthető eszközök, a Megváltó által adott, belőle forrásozó szentségi élet elmélyítése. Minden kezdeményezésük, újításuk, áldozatuk, tudományos eredményük innen kapta környező világukat forradalmasító isteni ihletét, az emberszeretet fénylő csillagának vezetésével.

Forgolódom az ágyban, a müezzin hajnalhasadás előtti hangja kíséretében lassan légiesülnek agyamban a valóság megtartó és rabtartó keretei. Bevillan, hogy hamarosan kelni kell, indulni kameravégre venni a régi kikötő alig fellelhető nyomait és a régi katedrálist, amiben Czimmermannék bizonnyal jártak, és amit romos állapotából egy lokálpatrióta társaság nemrég felújíttatott, majd augusztustól idegenforgalmi látványosságként, kulturális események és puccos esküvők helyszíneként használ, mert a helyi egyház erőtlen volt a hit javára felújítani. Vár a frissen operált ferences püspök is, aki a betegágyán felkészült a mozam biki magyar jezsuitákból, és akinek távoli piciny néger falucskájában, ahol felnőtt, a templom patrónusa magyarországi Szent Erzsébet, akiről sem mit nem tudott, mert a templomi felirat Santa Isabel de Hongria, és így nem talált róla semmit...

Van egy órám felkelésig, röppen el tudatommal a gondolat, mielőtt a takarót magamon újra igazítva még átölel egy röpke álom.

Sajgó Szabolcs SJ a mozambiki Tete püspökével, Diamantino Guapo Antunes-szel

Karácsonyváró képmeditáció

A M.I.N.D. e számának címlapfotója úgy született, hogy Szita László autóvezetés közben az út men tén megpillantotta a képen megörökített jelenetet; annyira a hatása alá került, hogy megállt és lefényképezte. Nekünk, 2023 bizonytalansága felé rohanó embereknek is arra van szükségünk, hogy lefékezzünk, magunkba és magunk köré tekintsünk. Nézzük meg jól a fotót, és merítsünk erőt belőle!

Feke György

Szemléljük néhány percig a képet, itatódjunk át a hangulatával, figyeljük meg jól a részleteket, míg el nem kezd jük érezni a hideget a talpunk alatt és a biciklit tartó kezünkön. Hogyan hat rám a kép? Mit vált ki bennem?

Képzeljük el, hogy mi gyűjtöttük össze ezt a sok fát! Ki tudja, mióta toljuk, és meddig kell még? A magas hóban egyre nehezebb lépni, a fáradtság is egyre inkább izmainkra telepszik. Milyen nehézségekkel szemben érzem magamat magányosnak, tehetetlennek?

Gondoljunk a célunkra! Hová cipeljük, kinek visszük a fát? Csak magunk vagyunk, vagy másokkal is megosztjuk a meleget, amit ad? Mi vár minket otthon? Lehet, hogy épp a karácsonyesténket világítja majd be a tűz fénye. Megmelengeti-e a szívemet a tudat, hogy értem is megszületett a Megváltó (Lk 2,11), a sötétségben világító világosság (Jn 1,4)?

Látod, Jézus Krisztus, úgy vesznek minket körbe a világ gondjai, a járvány, a válság, a háború és még sok minden, mint a hóvihar. Egészen betemet minket a szenvedés. Köszönjük, Megváltónk, hogy mindezt nem nézed tétlenül, hanem beléptél az életünkbe, segítesz cipelni a keresztünket! Világ Világossága, kérünk, ragyogd be sötétségünket, olvaszd fel szívünkön a félelem jégpáncélját! Vezess minket haza magadhoz és egymáshoz, hogy újra megszülethessen bennünk a karácsonyi öröm, és azt megoszthassuk másokkal! „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Ámen

Urunk, Istenünk, Te ismered minden küzdelmünket, nehézségeinket, fájdalmainkat. Segíts, hogy mindezek ellenére is hűségesek maradjunk a hitben, hogy ne az elkeseredés útját járjuk, hanem kegyelmed által túl tudjuk lépni emberi korlátainkat.

Növeld bennünk a reményt, hogy egyre inkább felismerjük életünkben Krisztus megváltó tettét, aki saját testében szenvedett értünk, és feltámadásával megmutatta az élet végső értelmét.

Add, hogy szabadon és örömmel akarjalak szeretni, és ez a szeretet legyen a forrása minden tettemnek, hogy így szolgálhassak a Te nagyobb dicsőségedre. Amen

Szász András SJ