A hit révén szárnyaló tudás – interjú Lázár Kovács Ákossal

A hit révén szárnyaló tudás

Miként emlékszik vissza Pálos Antal jezsuitára, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémián anno hogyan dolgozott együtt Nemeshegyi Péterrel, és melyik filmre vinné Jézust moziba? Interjú LÁZÁR KOVÁCS ÁKOS esztétával, médiakutatóval, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia vezetői testületének tagjával, a rendtartomány régi-új munkatársával.

fr. Varga Kamill OFM

– Mi volt az első élményed a jezsuitákkal?

– Kuklay Antal körömi plébános révén ismerkedtem meg Pálos Antallal, aki akkor már Piliscsabán élt, és aztán a lelkivezetőm volt 18 évig, egészen a haláláig. Meg kell említenem Forrai Tamás SJ-t is, akivel egy időben tanultunk a teológián. Ő hívott el a Faludi Ferenc Akadémia egyik első programjára tanítani Dobogókőre, később pedig a kulturális programok vezetőjének. Éppen akkor külföldi támogatással igyekeztek létrehozni egy népfőiskola jellegű oktatási, kulturális intézményt. Ebben az időben végeztem az ELTE-n esztétika szakon, majd Gelencsér Gáborral, Vidovszky Györggyel és másokkal Nemeshegyi Péter SJ igazgató munkatársai lettünk az akadémián. Ekkor, 1994-ben kerültünk kapcsolatba Szigeti Szabolccsal, aki polgári szolgálatosként kezdte szervezni ugyanitt a társadalomtudományi programokat – azóta is együtt dolgozunk, mindig az akadémia vonzáskörében.

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképzésének hallgatója

Válogatás a Faludi filmszemle korábbi plakátjaiból

– Amikor 1990-ben újraegyesült a magyar jezsuita rendtartomány külföldi és hazai szekciója, a két háttérből érkező jezsuiták más-más élettapasztalatot hoztak magukkal. Milyen különbségek adódtak ebből, és hogyan ment az összecsiszolódás?

– Valóban, a hazaérkezők szabad országokból érkeztek, kiérlelt, mély tudással, nyitott, türelmes, befogadó lelkülettel – elég csak Nemes Ödönre, Nagy Ferencre, Szabó Ferencre, Nemeshegyi Péterre, Ádám Jánosra vagy Nemesszeghy Ervinre gondolnunk. Az itthon maradottak egyre kevesebben voltak, de már közösen keresték a helyüket a megújuló magyar egyházban, társadalomban. Természetesen adódtak viták, például a Párbeszéd Háza hasznosításáról, de minden elsimult, mint egy családban.

– Igaz, hogy amikor Szigeti Szabolccsal javaslatot tettetek a mai Párbeszéd Háza kialakítására – Kerkai Ház néven –, benne a mostani funkciókkal, köztük kávézóval, volt jezsuita, aki azt mondta, akkor ő oda be nem teszi a lábát?

– Igen, ez egy régi kedves történet a sok hasonló közül – akkoriban alakult át a rendi munkakultúra és lettek a projektek vezetői inkább jezsuiták, s ebben az esetben is kissé „messzire mentünk”. Az idős jezsuiták engedték ugyan, hogy mindent csináljunk, de az akkor még fiatalabbak teljes joggal tartottak igényt arra, hogy munkáinkat az ő iránymutatásukkal végezzük. A kezdeti, rendszerváltásos „túlhatalmunk” a helyére került, és azóta is vállvetve dolgozunk a kiváló helyismerettel rendelkező jezsuita vezetőinkkel. Ami a Párbeszéd Háza nevét illeti – mely talán éppen Vértesaljai László SJ javaslata volt –, az valóban kifejezőbb az intézményre.

– Volt kezdeményezés a háború előtt jól működő jezsuita képzések, szervezetek, például az agrárifjúságot összefogó KALOT felélesztésére?

– Ez a kérdés élesen a ’90-es évek végén vetődött fel, amikor szóba került, hogy a rendtartomány visszakapja a mai Párbeszéd Háza Horánszky utcai épületét. A Faludi Ferenc Akadémia azonban inkább az értelmiség, a katolikus ifjúság, a fiatal felnőttek képzését, az intellektuális apostolkodást tekintette elsődleges feladatának. A spirituális képzést szolgálták az atyák által tartott lelkigyakorlatok, lelkiségi műhelyek a dobogókői Manrézában és másutt. A kultúra területén elindult a diákszínjátszás, iskolai drámafesztiválokat, képzéseket, többek között filmes, majd médiaoktatást szerveztünk, kiállításokat rendeztünk. Voltak drámapedagógiai kurzusaink, és akkreditált pedagógus-továbbképzéseket is tartottunk. 1999 körül Gereben Ferenc vezetésével létrejött a Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Műhelye. Az akadémia emellett – külföldi támogatói jóvoltából – ösztöndíjhoz juttatott tehetséges katolikus értelmiségi fiatalokat. A program működésének 15 éve alatt legalább 250 főt sikerült támogatnunk évente több millió forinttal. Nagy eredménynek látom, hogy a jezsuita akadémia segíteni tudott az egyházias értelmiség újraképzésében, a külföldi tapasztalatok megszerzésében, főleg a kultúra és a társadalomtudományok területén.

– Mit tartasz a Faludi Ferenc Akadémia filmes műhelye legfontosabb eredményének?

– Nyugat-európai jezsuita mintára mi is elkezdtünk vizuális kulturális programokat, filmesztétikai képzéseket szervezni. A hallgatók megismerkedtek a filmtörténettel, a filmesztétikai alapfogalmakkal, a filmoktatással kapcsolatos pedagógiai, módszertani tudnivalókkal. Aztán főleg Forrai Tamás, Kiss Ulrich és Sajgó Szabolcs bábáskodásával felvetődött egy tematikus filmfesztivál ötlete is – idén már a 25. Faludi Nemzetközi Filmszemlét és Fotópályázatot rendezzük meg. Filmeseknek, fotósoknak hirdettük meg, hogy különböző témákról – barátság,

hűség, áldozat, hívás, vízen járás, mindennapi kenyerünk vagy idén az ajándék – készítsenek filmeket, fotókat. A kezdeményezés Dániától Ausztráliáig, Indiától Kanadáig sokak figyelmét felkeltette. Az első esztendőben még csak tíz nevezés érkezett, az elmúlt években pedig már rendre 400-600 stáb és magányos alkotó nevezett a szemlére 40-50 országból. A szemle fotópályázatának szakmai vezetője Haris László, de Korniss Pétertől kezdve hazai és külföldi fotósok jöttek hozzánk együtt gondolkodni. A filmes zsűrikben pedig olyan szakemberek kaptak helyet, mint Sára Sándor, Bereményi Géza, Enyedi Ildikó, Fekete Ibolya, Pálfy György, Hajdú Szabolcs, Dér András, Mispál Attila vagy Varsányi Ferenc, illetve Krzysztof Zanussi, Jerzy Stuhr, Pavel Lungin, Radu Jude, vagy az olasz Pupi Avati és Francesco Cassetti.

– Kik azok a filmrendezők, akik az akadémiának köszönhetik első sikereiket, vagy akikkel együtt dolgoztatok a szemlék alkalmával?

– Pályázatainkra fiatal középiskolások, egyetemisták sora nevezett be, akik később neves filmrendezők lettek: például Csuja László, Madarász István, Dombrovszky Linda vagy Ducki Witek és a tavalyi Cannes-i díjas Nagy Dénes. Külföldieket is hívtunk a szemlére, köztük volt még Jacek Petrycki, Kieslowski korai lengyel filmjeinek operatőre, s legfontosabb partnerünk Krzysztof Zanussi rendező lett, aki a TOR stúdió vezetőjeként évente varsói ösztöndíjat is felajánl a szemle egyik győztesének. Mindezeknek köszönhetően a szakmában már senkinek nem kell magyaráznunk, mi is a Faludi Filmszemle.

– Aztán filmklubokat is indítottatok. De miért pont 6.45 néven?

– Mert az alkalmak szerdánként 18.45-kor kezdődtek, eleinte plébániai pincékben, aztán a Puskin, az Örökmozgó, az Uránia moziban, majd mostanában a Premier Kultcaféban; mindig spirituális tematikával dolgozunk, a „látható és láthatatlan” alcímmel. Ehhez kapcsolódóan filmklubvezetői képzéseink is voltak.

– Játsszunk el a gondolattal: ha ma megjelenne nálad Jézus azzal, hogy moziba szeretne menni, melyik filmre vinnéd el?

– Talán Andrej Tarkovszkij Stalkerét mondanám. Ez a film az emberi keresés nagyon szép lírai megfogalmazása, egy tudós, egy író és egy nyomkereső, egy afféle modern Csingacsguk küszködésével. Hárman indulnak neki keresni a létezés mélyeit, mindhárman felteszik a maguk kérdéseit. Jézus ebből láthatná, hogyan is gondolkodik a mai ember az örökkévaló sorsáról.

– „A tudás kalapálgat, a hit pedig hegyeket mozgat” – nyilatkoztad egyszer. Hogyan szolgálta az akadémia a kalapálgatást és a hegyek elmozdítását?

– A hit tapasztalata mozgat mindannyiunkat a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia tevékenységeiben, mindannyian Isten szőlőjében vagyunk munkások, és nem mi kezdtük a munkálkodást, nem is mi fejezzük majd be. Voltak jól kivehető elődeink: Nemes Ödön, Pálos Antal, Kerkai Jenő, Nemeshegyi Péter és a többiek, de mehetnénk vissza akár Szent Ignácig vagy Szent Ferencig. A tudás csak akkor röpül, ha a hit a szárnyai alá veszi. A hit szárnyai adnak a tudásnak tágasságot, befogadói erőt, kreativitást. Nem véletlen, hogy a természettudományi Nobel-díjasok zöme hívő. És minden ember, a tudósok is, ha nyitottak maradnak Isten ihletésére, akkor az megtermékenyíti, megemeli őket. Azt gondolom, a tudás és hit modernkori szétválasztása idejétmúlt kettősség. A hit szárnyainak erejében, a hit tapasztalatán nyugvó tudás vezet bennünket a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémián.