BEKÖSZÖNTŐ

BEKÖSZÖNTŐ Távozóban

Nemrég sikerült felvennem a kapcsolatot rendtartományunk legidősebb tagjával, az Egyesült Államokban élő, 102 éves Őrsy László atyával. Mint mindig, most is érdeklődő volt, kérdezett a rendtartományról, az itthoni fejleményekről. Figyelemmel kíséri a világegyház életét, és találkozásaink során szívesen tette fel a kérdést: „Mi újság az egyházban?” Nos, most úgy adódott, hogy visszaadtam neki a kérdést, amire rögvest válaszolt: „Van félelmem és van reményem. A félelmem, hogy nehogy tovább szaggassák az egyházat. A reményem pedig az, hogy van benne valami, ami több, mint az emberi, és ez az isteni.”

Tartományfőnöki mandátumom végén könnyen tudok kapcsolódni ehhez a reményhez. Az eltelt hat évben volt alkalmam megtapasztalni, hogy az Úr miként munkálkodik velünk a rendtartomány életében, egyéni élettörténetekben, vagy az intézményeink küldetésében. Hálás vagyok azokért a találkozásokért, történésekért, amikor érzékelhettem, hogy itt több van, mint az emberi, és a feltámadt Úr nem csupán társainak választott, hanem irányítja is szolgálatunkat. Bár kis rendtartomány vagyunk 55 fővel, szerteágazó munkát végzünk, jelen vagyunk Erdélyben és a Délvidéken, Rómában és Kanadában, és 54 éves átlagéletkorunkkal Európa legfiatalabb rendtartománya vagyunk. Nagy időseink időközben ránk hagyták szellemi örökségüket, de a háttérben néhányan még most is segítenek imáikkal – minthogy az idősek küldetése, hogy imádkozzanak az Egyházért és a Társaságért –; ketten közülük száz év fölöttiek. Reményre ad okot az is, hogy évről évre vannak új jelentkezők, jelenleg hét novíciusunk tanul Genovában. 2018 nyarán adtuk ki a M.I.N.D. első számát, felváltva és egyben kibővítve ezzel az addigi Barátainknak című lapot. A cél az volt, hogy számot adjunk küldetésünkről, és felkínáljuk a lehetőséget a kapcsolódásra, a jezsuiták és munkatársaink megismerésére, és kifelé is láthatóvá tegyük tevékenységünket. Időközben a közös gondolkodásból és imádságos megfontolásból megszületett apostoli tervünk az előttünk álló évekre, mely irányt ad tevékenységeinknek 4+1 területen: lelkiségünk felkínálása, közösségépítés, intellektuális tevékenység és a periféria/kiszolgáltatottak segítése. Ezekhez kapcsolódik a minden tevékenységünket átfogó ötödik terület, a hivatásbarát kultúra művelése, értve rajta az általános hivatáspasztorációt, hogy mindenki megtalálja egyéni hivatását Jézus követésében, valamint szűkebb értelemben a papi és szerzetesi, köztük jezsuita hivatások segítését, ápolását.

Nyugodt lélekkel lépek tovább, és hagyom, hogy az Úr vezessen, mint tette eddig is életem során, kijelölve azokat a helyeket és feladatokat, amelyeket nekem szánt. Elköszönésem jó alkalom arra is, hogy kifejezzem hálámat sokaknak, akik támogattak a küldetésben – rendtársaknak, munkatársaknak és barátainknak. Köszönet jótevőinknek, akik figyelemmel követik szolgálatunkat, és imáikkal, szolgálatukkal, anyagiakkal támogatják munkánkat.

A világban tapasztalható kihívások, a szomszédunkban dúló háború, az energiaválságból fakadó küzdelmek sok ember számára nehézzé teszik az életet. Ennek hatását mindannyian érezzük, de bízom abban, hogy ez a tapasztalat növeli az összefogást, a szolidaritást, és erősíti a közösséget, amint a nehéz időkben történni szokott. Sőt maga az Isten is sorsközösséget vállal az emberrel: „Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható Igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk.” (Bölcs 18,14–15) Reményünk forrása a hozzánk látogató és köztünk lakó Isten, aki tud rólunk és elkísér utunkon az örök élet Betlehemébe, hogy beleszülessünk az ő isteni életébe.

Vízi Elemér SJ tartományfőnök