M.I.N.D. 2022 TAVASZ by jezsuiták

M I N D E N T

I S T E N

N A G Y O B B

D I C S Ő S É G É R E

A mag y ar je z suiták ing yenes lapja

2022. TAVASZ

Szent • Ignác • 400

TARTALOM 2022. TAVASZ HÍREK 4

SZENT IGNÁC 400 „Szent Ignác igazi csodája a Jézus Társasága” – interjú Pascual Cebollada SJ-vel 8 Barokk kori all-star gála – Ignác, Ferenc, Teréz és Fülöp

Hogyan legyünk szentek? – interjú Patsch Ferenc SJ-vel

Musicalt Szent Ignácról – a Jezsutól az Erkel Színházig

AKTUÁLIS Kortársunk, Kaszap István – interjú Koronkai Zoltán SJ-vel

Srí Lankáról Borsodba – interjú Tőkés György SJ-vel

„Első generációs értelmiségi vagyok” – interjú Oláh Zsolttal 27 Adománygyűjtés a Lehetőségek Iskolája javára

Szent Ignác-i lelkigyakorlatok Dobogókőtől Pilisszentlászlóig

Az ökológiai megtérés igénye – interjú Benedek Józseffel

Hogyan legyünk szentek? Az életszentség kérdését járjuk körül interjúnkban a magyar jezsuita rendtartomány egyik, Rómában idegenlégióskodó tagjával, Patsch Ferenc SJ-vel. Hétköznapi és gyakorlati szempontok az üdvösség elnyeréséhez a Pápai Gergely Egyetem teológiaoktatójától, finom humorral fűszerezve.

Musicalt Szent Ignácról Velencéből hozatott jelmezek, víz-, füst- és tűzeffektek, a leginnovatívabb fény- és színpadtechnika. A barokk kor óta szokás a Jézus Társaságában, hogy diákjaival tanító jellegű darabokat állítson színpadra. A jezsuita iskoladrámák sora 2022-ben új mérföldkőhöz érkezett: nyáron az Erkel Színházban is bemutatják a miskolci jezsuita gimnázium Magis kórusára írt musicalt Szent Ignácról.

LELKISÉG Ökológiai examen – teremtésvédelmi elmélkedés

A magyar jezsuiták ingyenes lapja

Srí Lankáról Borsodba Tőkés György jezsuita misszionárius majd’ tíz évet töltött Srí Lankán, tea- és kaucsukültetvényeken robotoló tamilok közt. Néhány évet a szegedi jezsuita templomban szolgált, februárban pedig az észak-magyarországi Arló plébániájára indult, romamisszióba. Interjú hivatásról, küldetésről a Távol-Kelettől Borsodig.

Megjelenik a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Kommunikációs Irodájának gondozásában Felelős kiadó: Vízi Elemér SJ • Felelős szerkesztő: Szőnyi Szilárd Szerkesztőség: 1085 Budapest, Horánszky u. 20. • Telefonszám: 1-445-1485 • e-mail: media@jezsuita.hu Grafikai tervezés: Molnár Tamás • Layout: Szabó Ferenc Nyomdai munkák: Pauker Holding Kft. • Lapzárta: 2022. február 16.

BEKÖSZÖNTŐ

Ignác, a saroglyán megmentett zarándok… Útja végén a kereszten behatol az Úr oldalába egy lándzsa, és rácsorog az egész emberiségre szívének minden szeretete. Az Úr nyilvános útja a beteljesedésig három évig tart. Útja kezdetén behatol Ignác lábába egy lövedék, leveri a lábáról, és elindul az útján, melynek végén hallatlan merészséggel elkéri Urának Jézus-nevét. Ignác zarándokútja a beteljesedéséig durván kétszer húsz évig tart. Mindketten harmincévesek a nyilvános kezdéskor, mindketten társaikkal együtt járják az utat és tanítanak Isten Országáról. A nyitott szívű Megváltó és bicegő megváltottja. Ignác útja addig tart, amíg térdsebe föl nem vérzi a szívét. Az a méternyi távolság a testén sok ezer kilométert ró a földre: Loyola, Montserrat, Manresa, Barcelona, Gaeta, Velence, Jeruzsálem, Alcalá, Salamanca, Párizs, Brugge, Antwerpen, London, Párizs, Strasbourg, Trento, ismét Velence és végül Róma. Aki önmagát útja végén egyszerűen csak „a Zarándoknak” nevezi, nem feledheti, hogy nem így kezdte. Térdre rogyva, saroglyán kerül haza Loyolába a pamplonai várvédő. Sebláz gyötri és olyan magatehetetlen, mint az a másik damaszkuszi nagy Zarándok, akit kézen fogva vezetnek be az Egyenes utcába. Azt a hetven kilométeres utat Pamplona és Loyola között nem feledheti. Az ellenség viszi haza, francia katonák, akik bevették a várat, de útközben látják: Ignácot nem győzték le. Amikor leteszik végre az ősi Loyola várkastély előtt, keményen szalutálnak neki. Valami már akkor kész volt ebben a talpig becsületes és hőslelkű emberben, csak még nem tudta, kinek kell szolgálnia. Minthogy önmagát soha meg és fel nem adta volna, leverte az Úr a lábáról, úgy vette be őt. Mint tarzuszi Pált, mint assisi Ferencet. Vulnere sanus. Sebtől gyógyulva. Ennek a háromnak ezt kellett megtanulnia. Egyiknek sem ment könnyen. Pál tüskét kapott, Ferenc stigmát, Ignác sántaságot. Akkor gyógyulnak meg, amikor felismerik, hogy Jézus sebétől gyógyultak meg. Ekkor megadják magukat, és már csak Neki szolgálnak, mindhalálig. Végsőkig elkötelezett emberek. Ebből jottányit sem engednek, ahogy az Úr sem engedte le a mércét. Atyjához mérte magát és az ő tökéletességére hívott. Máig érvényes ez az isteni igényesség. Ennek lehetetlenségén csak az segít, akinek semmi sem lehetetlen. Más út nincs! Azt hiszem, ez a hallatlan, emberi erőinket messze felülmúló elvárás tette furcsa módon vonzóvá a Népek Apostolának igehirdetését, ettől vált oly szerethetővé és követésre méltóvá a Poverello, és ez tette Ignácot és társait „barátokká az Úrban”. Vértesaljai László SJ a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője

HÍREK

IGNÁC SZENTTÉ AVATÁSÁRA EMLÉKEZÜNK Loyolai Ignác szentté avatásának 400. évfordulóján, március 12-én a magyar jezsuiták ünnepi szentmisét tartanak a budai Várban, az egykor általuk működtetett Mátyás-templomban. Az ünnepség a 2021. május 20-tól 2022. július 31-ig tartó, a rendalapító megtérésének 500. évfordulójára hirdetett jubileumi esztendő kiemelt rendezvénye. A 18 órakor kezdődő szertartás helyszínére a Jézus Szíve-templom közössége közös vonulást szervez a Várhegy oldalában található Jezsuita lépcsőn át. Gyülekező 15:30-tól baszk zene és étel mellett a Batthyány téri Szent Anna-templom udvarán. A csapat 16:00-kor indul fel a Várba, útjuk során Ignác és Xavéri Szent Ferenc viharosan induló barátságának történetét járják végig jezsuita atyák segítségével, közben reflektálhatnak személyes emberi kapcsolataik alakulására is. A szentmise után mutatják be az Ignác életéről szóló, a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent regényt, valamint a Magyar Posta bélyegét, mely az emlékévre készült.

EGYEDÜL, GYALOG: IGNÁC ÉLETREGÉNYE MAGYARUL Loyolai Ignác szentté avatásának 400. évfordulójára a Jezsuita Kiadó Egyedül, gyalog címmel magyarul is megjelenteti a rendalapító életéről 1982-ben készült nagysikerű spanyol regényt. José Ignacio Tellechea Idígoras baszk katolikus pap, teológus és történész máig mérvadónak számító munkájában Ignác írásai és egyéb korabeli források alapján, a korba visszahelyezkedve követi végig főhőse életútját. Közben számos alkalommal él az ignáci imagináció eszközével, azaz – a kérdésfeltevés és a feltételezés módszerét is segítségül hívva – szabadon engedi képzelőerejét, hogy a vizsgált élethelyzetet jobban megértse és megértesse. Magányos lett volna Ignác, a legnagyobb szerzetesrend alapítója? A könyv első pillantásra meglepő címe arra utal, hogy mindvégig a maga útját járta. A 412 oldalas kötet ára 4700 forint.

SZENT IGNÁC POSTAFORDULTÁVAL A Magyar Posta március 11-én alkalmi bélyeget bocsát ki Loyolai Ignác szentté avatásának 400. évfordulójára. A jezsuitákkal régóta együttműködő – többek között a MIND layoutját is elkészítő – Szabó Ferenc grafikus alkotásának előterében a Jézus Társasága alapítója látható Jacopino del Conte XVI. századi olajfestményének részlete alapján. Mellette a jezsuita rend jelképe, a háttérben pedig a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templom homlokzatának felmérési terve kapott helyet. Az alkalmi borítékon a jezsuita rend címere, valamint a jubileumi év hivatalos logója szerepel. Az alkalmi bélyegzőben szintén a jezsuita rend jelképe látható. Az 50 ezer példányban kinyomtatott alkalmi bélyeg névértéke 685 forint, megvásárolható a Filapostán, a filatéliai szakszolgálatokon, egyes postahelyeken és a www.posta.hu-n.

SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A RENDTARTOMÁNYBAN A jezsuiták cigánymisszióját erősítve február 1-től a horvátországi szolgálatát befejező Sóti János SJ és a Srí Lanka-i provinciától átvett Tőkés György SJ kisegítő lelkészként bekapcsolódott az arlói plébániai szolgálatba. Ezzel párhuzamosan Szőcs László SJ és Elek László SJ Szegedre került segédlelkészként, Nevelős Gábor SJ a budapesti Fáber Szent Péter közösségbe költözött, Tóth Árpád SJ pedig március 1-től a dobogókői közösség tagja. Koronkai Zoltán SJ-t kinevezték Kaszap István boldoggá avatási ügyének második viceposztulátorává, Sajgó Szabolcs SJ mellé, aki június 30-ig szombatfélévét, azaz elvonulását tölti. Januártól Szécsi Anikó a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia mellett a Párbeszéd Háza operatív igazgatói, valamint a Társadalmi Reflexió Intézet társ-ügyvezetői feladatait is ellátja. Az év elején elhunyt rendtartományunk kedves munkatársa, Búsné Pap Judit helyett Sándor Eszter lett a Tartományfőnöki Iroda irodavezetője.

ELHUNYT BÚSNÉ PAP JUDIT, A MAGYAR JEZSUITÁK MUNKATÁRSA „Szeretett munkatársunk, Búsné Pap Judit méltósággal és kitartóan viselt betegsége után január 2-án hajnalban, családja körében, békében átlépte az örökkévalóság kapuját, hazatért az Atyához. Előzőleg, december 30-án elláttam a végső útravalóval a váci kórházban, családtagjaival együtt imádkoztunk, készültek az elengedésére. Már nem tudott beszélni, de az arca annál inkább: békét sugárzott, mint aki odaátra néz és látja az Örökkévalót” – fogalmazott Vízi Elemér provinciális abban a levélben, amelyben január elején hírül adta kedves kollégánk halálát. Juditot január 24-én temették el a Farkasréti temetőben, ugyanaznap délután pedig hálaadó szentmisét mutattunk be az életéért a Jézus Szíve Jezsuita Templomban.

HÍREK

VIDEÓBLOGOT INDÍTANAK A JEZSUITÁK Montserrat címmel hetente videóval jelentkezik áprilistól Nagy Bálint SJ. Az első körben 12 részes sorozat a keresztény élet mindennapos kérdéseire keres válaszokat. A magyar jezsuiták hivatásgondozója annak jár utána, hogyan vannak ezek jelen egy-egy rendtársa hivatástörténetében, emellett a fiatalok véleményét is kikéri, harmadrészt pedig útravalóul néhány kézzelfogható tanácsot kínál majd. Ennek a három műfajnak – hivatás, útravaló, párbeszéd – az ismétlődése adja majd a vlog heti ritmusát. Tartsanak velünk, keressék a YouTube-on és a Facebookon a Montserrat jezsuita vlogot!

Nagy Bálint SJ Bellovics Gábor rendtársát kérdezi a hivatásáról az egyik első adásban

VILÁGMÉRETŰ MEDITÁCIÓ JÁLICS FERENC SJ EMLÉKÉRE Halálának első évfordulóján barátai, tisztelői február 13-án este világméretű meditációt szerveztek a tavaly elhunyt Jálics Ferenc SJ emlékére. A Jálics atya által alapított Gries-i lelkigyakorlatos ház vezetősége, valamint az ottani közösség volt tagjai által kezdeményezett alkalomra ezer ember regisztrált a Föld 47 országából. A legtöbben, 365-en Magyarországról, közel kétszázan Németországból, majdnem százan pedig Romániából és Argentínából vettek részt a meditáción.

Kérem a mai nap kegyelmét, hogy mindazzal, amim van, és ami vagyok, be tudjak kapcsolódni Krisztus küldetésébe. Isten elé viszem a pápa e havi maszándékát. Itt vagyok Uram, készen az új napra.

A PÁPA IMAVILÁGHÁLÓJA

Napközben is Jézussal: Legalább egyszer, otthon, a munkahelyemen vagy utazás közben tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok és megújítom a vágyam, hogy az Ő küldetésében járjak. Emlékeztetem magamat arra, ahogy az Eucharisztiában ézus naponta értünk adja önmagát.

A nap végén: Hálával visszaemlékezem, hogy

egész nap Isten jelenlétében voltam, és most is ele vagyok. Elimádkozom a szerető figyelmesség máját. Kérem Isten segítségét a holnapi naphoz.

Kép: facebook.com/hemarton

IMÁDKOZZUNK EGYÜTT! BENNE VAGY?

imavilaghalo

2022

IMAKÁRTYÁK 2022-RE A magyar jezsuiták 2022-ben is szeretnének segítséget nyújtani barátaiknak a mindennapi imához, így idén is elkészítették szokásos imakártyájukat, melyet jelen lapszámunkhoz is mellékelünk. Annak egyik felén a 2022-es pápai imaszándékok olvashatók, a túloldalon pedig az imavilágháló összefoglalása, benne a Szív útjának lényegé ről. A reggeli imát a tavalyihoz képest átalakították, így is segítve, hogy személyesen is meg tudjuk szólítani az Urat, de ahhoz is adnak szempontokat, hogy napközben is tudjunk Jézusra figyelni, az esti visszatekintésnél pedig szintén segít néhány mondat belépni az imába. Az examen leírását QR-kód helyettesíti; ez egy Youtube-videóhoz visz el, ahol egy 10 perces hangfájl segít visszatekinteni a napunkra. Imakártya kérhető az inigo@jezsuita.hu e-mail-címen, valamint a következő linkről is letölthető: jezsuita.hu/imavilaghalo/#imakartya.

JEZSUITA VETÉLKEDŐ NEM CSAK ISKOLÁSOKNAK Ignác, hova sietsz? címmel nagyszabású vetélkedőt szervez az Ignáci Pedagógiai Műhely a Szent Ignác-évben. Vállalkozó szellemű csapatok jelentkezését várják, akik készek általános műveltségükre és együttműködési képességükre épülő feladatokon keresztül tanulni Loyolai Szent Ignác életéről, valamint a Jézus Társasága történetéről és jelenéről. A háromfordulós játék egy otthonról, iskolából is megoldható online kvízzel kezdődik. Az elődöntőbe bejutott csapatok élőben küzdenek meg egymással, a döntősöknek pedig a televízió képernyője előtt is szurkolhatunk. Három korosztály versenyez majd az értékes jutalmakért. A felső tagozatos diákok ötfős, a gimnazisták négyfős, a felnőttek háromfős csapatokban jelentkezhetnek a megmérettetésre. Részletek a hamarosan induló ihs.jezsuita.hu oldalon.

HÍRESSÉGEK A JEZSUITÁK PODCASTJÁBAN Mi a közös Juhász Anna irodalmárban és Sajgó Szabolcs jezsuitában? Milyen álarcot vesz le Mező Misi, a Magna Cum Laude frontembere Hiba György SJ előtt? Miről beszélget húsz év után Elek László jezsuita és Bubnó Márk énekes-dobos? Mivel lepte meg Győrfi Pál mentőtisztet Nagy Ernő testvér? Mindez kiderül a jezsuiták legújabb, havonta megjelenő podcastjában, a Páternoszterben. Elérhető a jezsuita.hu/paternoszter oldalon és a legnépszerűbb podcast-alkalmazásokban. A legutóbbi, februári adásban Szalóki Ági előadóművész és Kiss Ferenc szerzetestestvér ragadt be a felvonóba egy jó beszélgetés erejéig. Töltse le, hallgassa meg, és ha tetszett, kedvelje, hogy ne maradjon le a többi részről sem!

MEGÉRKEZETT A JEZSUITA TÁRSASJÁTÉK Lapunk előző számában már részletesen beszámoltunk arról, hogy a magyar jezsuiták rendalapítójuk megtérésének 500. évfordulóján összefogtak a Múlt-kor történelmi magazinnal, együttműködésükből pedig A misszió című társasjáték született. A kooperatív táblajátékot ketten, hárman vagy négyen játszhatják egyszerre, három különböző nehézségi szinten. Jezsuita szerzetesek bőrébe bújva körbeutazhatják a világot, saját missziókat alapíthatnak, közben pedig jobban megismerhetik a Jézus Társasága történetét és egy kicsit önmagukat is. Karácsony előtt még csak korlátozottan lehetett rendelni, most viszont már a teljes készlet megérkezett, kapható a mult-kor.hu honlapon. Megvásárlásával a Jézus Társasága afrikai szolgálatát is támogathatjuk, a bevétel három százalékát a kiadó három ottani kezdeményezés segítésére utalja át.

SZENT IGNÁC 400

Festmény Szent Ignácról a rendalapító római dolgozószobájában

„Szent Ignác igazi csodája a Jézus Társasága” Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc lettek az első jezsuita szentek, épp négyszáz évvel ezelőtt. Napjainkban több mint száz rendtársuk boldoggá- vagy szenttéavatási ügye van folyamatban. Hogyan válhatunk szentté? Képesek vagyunk csodákra? Mit tanulhatunk a mártírok és hitvallók példájából? Erről kérdeztük a Jézus Társasága általános posztulátorát, PASCUAL CEBOLLADA SJ-t. Feke György

– Általános posztulátorként egyike a római jezsuita Kúria fő tisztségviselőinek. Milyen feladatok tartoznak önhöz? – Egyrészt a boldoggá- és szenttéavatási ügyek, másrészt liturgiai kérdések. Az a feladatom, hogy felterjesszem és előmozdítsam rendtársaim eljárását a Vatikán Szenttéavatási Ügyek Kongregációjánál. Több mint száz esetet képviselek egyszerre; ezek fele „alvó” ügy, húsz másik aktív ugyan, de nem ad sok feladatot, a maradék harminc igényel mindennapos odafigyelést. – Mindeközben még liturgiai kérdésekkel is foglalkozik? – Természetesnek vesszük, hogy minden rendtartománynak megvan a védőszentje, de ehhez előbb szükség van az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció jóváhagyására. Emellett időről időre frissíteni kell a különböző nyelvű jezsuita mise- és zsolozsmáskönyveket, mert módosul a liturgia, újabb jezsuitákat avatnak boldoggá, vagy mert ünnepeink változnak.

– Ez nem kevés feladat egy embernek. – Van egy kiváló titkárnőm, emellett nagyban támaszkodom a helyi emberekre. Minden szenttéavatási eljárásban kinevezek egy viceposztulátort, aki a helyszínen segíti a munkámat. Például Kaszap István egykori jezsuita novícius boldoggá avatása ügyében Koronkai Zoltán SJ-vel és Sajgó Szabolcs SJ-vel állok kapcsolatban. – Nemrég érkezett haza Közép-Amerikából, egy salvadori jezsuita és társai boldoggá avatásáról. Összefoglalná az idáig vezető procedúrát? – Minden azzal kezdődik, ha a hívek tisztelettel emlékeznek Isten egy elhunyt szolgájára, aki a szentség hírében áll, és imádkoznak hozzá. Akik kezdeményeznék, hogy ezt az egyház is elismerje, fel kell venniük a kapcsolatot a helyi püspökkel, s ő indíthatja el a folyamatot. Ha jezsuitáról van szó, ki kell kérniük a generális hozzájárulását is. Ha mindketten támogatják, írnom kell egy rövid jelentést, supplex libellust, mely bemutatja a jelöltet, valamint azt, hol kell keresni a lehetséges tanúkat és a róla szóló egyéb információkat. Miután az egyházmegyében összegyűjtik a tanúvallomásokat, valamint a vizsgált személy publikációit és magánjellegű dokumentumait, mindent elküldenek Rómába. Ezek alapján a hivatalom készít egy positio nevű, doktori értekezésnek is beillő anyagot – a Kongregáció annak alapján dönti el, hogy az illetőt nevezhetjük-e tiszteletreméltónak. – A szentséghez csodára is szükség van. De hogyan érdemes gondolkozni a csoda fogalmáról? – Igen, ezért kérjük Istent, tegyen csodát az „alvó” ügyeinkben. Nem az emberek, hanem Isten cselekszi a csodát a közbenjárásukkal. A mártíroknál nem kell igazolt csoda, hogy boldogként tisztelhessük őket – lásd a minap oltárra emelt salvadori Rutilio Grande SJ esetét –, a szentté avatáshoz viszont igen. A hitvallók esetében, akkor is, ha tiszteletreméltók – mint Kaszap István –, igazolni kell egy, az ő közbenjárásukra történt csodát a boldoggá, egy másikat pedig a szentté avatáshoz. – Ignác eljárását is az ön hivatala, egyik elődje egyengette? – A Társaságunk nevében posztulátorként eljáró személy a XIX. századig nem állandó tisztség betöltője volt, hanem a generális esetenként kért fel valakit. Ignác szentté avatását Borgia Ferenc, a jezsuiták harmadik generálisa kezdeményezte. Spanyol rendtársát, Pedro de Ribadeneirát kérte fel, ám ő végül tanúként vett részt az eljárásban, a posztulátor pedig Gaspar de Pedrosa jezsuita lett. – Ignác tevékenysége az inkvizíció gyanúját is felkeltette, mégis száz éven belül szentté avatták. Hogy változott meg az egyház véleménye ilyen gyorsan? – Akkoriban nem volt szokatlan, hogy az inkvizíció utánajár az embernek, ha laikusként nyilvánosan hirdeti az evangéliumot, Ignác is átesett ezen. De mint a Jézus Társasága alapítóját elismerte őt az egyház. És ne feledjük: ő volt a katolicizmus egyik fő védelmezője a reformációval szemben. Amikor 1556-ban Rómában meghalt, már szent hírében állt. Rengetegen keresték fel a sírját, hogy ott imádkozzanak; elkérték személyes tárgyait, hamar megfestették a portréját, és évről évre megemlékeztek a haláláról. „Meghalt a szent” – így siratták nyilvánosan. – Szenttéavatási eljárása 49 évvel később kezdődött. Volt valami különlegessége?

Pascual Cebollada SJ a boldoggá avatásra váró Pedro Arrupe korábbi jezsuita generális arcképével

SZENT IGNÁC 400 – Félezernyi tanút hallgattak meg, az egyházmegyei vizsgálat több helyszínen zajlott – ma el sem tudjuk képzelni, milyen nehéz lehetett akkor ennyi iratot eljuttatni Rómába. A folyamat lassú volt, részben politikai okokból: mindegyik európai hatalom képviselője a saját honfitársának szentté avatásáért lobbizott. Ignác persze ismert személyiség volt, így számos hatalmasság támogatta az ügyét, például II. Fülöp spanyol és IV. Henrik francia király. – Ignác boldoggá avatására 1609-ig kellett várni, szentté pedig 1622. március 12-én avatták. Milyen csodákat köthetünk hozzá? – Ribadeneira 1572-ben írta meg rendalapítónk életrajzát latinul. Noha tudott róluk, az első kiadásban nem említett egyet sem, mert úgy vélte: Szent Ignác igazi csodája a Jézus Társasága. Ignác életéből 15, halála után további húsz csodáról tudunk. A kánonjogászok tízet választottak ki az eljáráshoz – látás, rák, csonttörés, halálos láz gyógyítását Spanyolországban, Olaszországban és egy kis mexikói településen. – Ön szerint mire tanít Ignác életszentsége? – Minden szent élete Isten folyamatos keresésére hív. A jezsuitákra, így rá is jellemző az emberiség és az egyház szolgálata ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ez nemcsak a határhelyzeteket jelentheti, de a legszükségesebb lehet teológusok vagy hivatásgondozók szolgálata a szemináriumokban, amilyen Rutilio Grande atyáé is volt. – Ignácot Xavéri Ferenccel, Avilai Terézzel, Néri Fülöppel és Földműves Izidorral együtt kanonizálták. Mi a közös bennük? – Izidor – szülővárosom, Madrid védőszentje – 1172-ben halt meg, az ő eljárása kezdődött el leghamarabb. A többiek kortársai voltak egymásnak, mindannyiukat a tridenti zsinat lelkisége határozta meg. Fülöp Róma jól ismert és sokak által szeretett alakja volt. Teréz, e csodálatos személyiségű spanyol nő, a karmeliták újraalapítója. Ignácról már beszéltünk, Ferenc szentté avatási eljárása pedig III. János portugál király közbenjárására indult el, aki támogatta a jezsuitákat, ő kért misszionáriust Indiába. Ez lett végül Ferenc. – Egyes rossz nyelvek szerint a kevésbé megnyerő személyiségnek ismert Ignác a szentté avatását Xavéri Ferenc népszerűségének köszönhette. Összefüggött a két ügy?

A JÉZUS TÁRSASÁGA ÖSSZES SZENTJEI Elfoglalná ezt az egész oldalt, ha név szerint felsorolnánk a jezsuita szenteket. A betűk kicsordulnának az újságból, ha csak néhány mondatban méltatnánk tetteiket. Hívjuk hát segítségül a számokat a tiszteletükre. Enyedi Katalin

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

Ötszáz év alatt a Jézus Társasága 54 szentet adott a világnak, és több mint 150 tagját avatták boldoggá. Statisztikailag minden 10. évben oltárra emelnek egy jezsuitát. Ha feltételezzük, hogy a rend tagjainak átlagéletkora 60 év, akkor jelenleg legalább 6-7-en vannak a világban a lehetséges legjobbak; közülük öten 20 és 70 év közöttiek – így akár fel is kereshetjük őket személyesen. Ugyancsak statisztikailag minden 3. évben egy jezsuita szerzetest boldoggá avatnak. Vajon kik ők? Min és hogyan dolgoznak, gondolkodnak éppen most? Számításaink szerint úgy 30-an lehetnek. És vajon ők szeretnének szentek lenni? De a hétköznapok hőseiről se feledkezzünk meg, vagy azokról, akik kevésbé látványosan teszik a jót. Sokan lehetnek, ugyanis jelenleg 112 országban közel 15 ezer jezsuita tesz meg minden tőle telhetőt Isten nagyobb dicsőségére. A jezsuita szentek közül egyesek kunyhóban, mások palotában születtek. Akadt köztük nyelvész, író, költő, katona, teológus, professzor, jogász, sokuk misszionárius – és túl sok mártír. Zsúfolt lenne az a térkép, amely az 54 szent életútját ábrázolná: mikor, hová jöttek-mentek tanulni, misszióba. A mutatók óceánokat és földrészeket szelnének át: Anglia, Spanyolország, Chile, Japán, Brazília, Kína, Madagaszkár, Lengyelország, Franciaország,

– Minden eljárást külön kell lefolytatni, még ha egy párról vagy csoportról van is szó. És ne feledjük, Ignácot Ferenc előtt, nála tíz évvel korábban avatták boldoggá. XV. Gergely szorgalmazta a világmissziót és nagyon kedvelte Ferencet, neki köszönhető, hogy 1622-ben az ő ügye is révbe ért. – A jezsuiták nemzetközi honlapján látható videóban a Kúria egy gyönyörű helyiségébe kalauzolja a nézőt. Mesélne nekünk is róla? – Ez az irodám előtti bájos terem majdnem száz éve épült, és lépésről lépésre dekorálták jezsuita szentek képeivel. Az itt elhelyezett szekrényekben egyes eljárások iratait tartjuk. Úgy is mondhatám, az „alvó” ügyeink itt alszanak. Egyebek mellett kínai, spanyol, japán és brazil dokumentumok várnak arra, hogy előrelépés történjen az ügyükben. Addig is, ha nem bizalmas anyagról van szó, elérhetők a kutatók számára. – Milyen kincseket őriz még? – Természetesen vannak ereklyéink is. Az egyház nyilvános tisztelet céljából őrzi őket, mert a szentek tanúságtételére emlékeztetnek. Sok oltárban vannak ereklyék elhelyezve, ez a szokás még az első századi római katakombákból ered. De a szentekhez sokféleképpen lehet kapcsolódni, nem csak az ereklyék tiszteletben tartásával: tanulhatunk az életükből, de imádkozhatunk is hozzájuk. – 2017 óta a Társaság általános posztulátora. Mit ad önnek ez a munka? – Nagy megelégedettséget. A jezsuita szentek, boldogok és tiszteletreméltók a rend legnagyszerűbb öröksége. Társaságunk gazdag múlttal rendelkezik, gondoljunk csak a közép-európai barokk művészetre és színházra, de mégis ők a legfontosabb kincsek, akikkel az egyházat és a világot gazdagítottuk. – Gondolom, tisztségéből adódóan jobban belelát az életükbe. – Látom, Isten milyen sokféleképpen munkálkodik. Minden szent élete és halála egyedi. Persze sok a közös vonás: mind kivételes emberek, de nemcsak azt kell látnunk, kik voltak, hanem azt is, Isten hogyan munkálkodott bennük. Az nem úgy működik, hogy megfigyelem őket, és már tudom is, mit kell tennem, hogy szent legyek. Isten munkálja bennünk, hogy szentté váljunk, mi csak utánozzuk az ő szentségét.

Kanada, Olaszország sűrű csomópontként jelennének meg. És vajon kiférne az okosóra képernyőjére bármelyik XVI–XVII. századi jezsuita misszionárius napi lépés száma? Volt egyszer egy rendalapító, aki először lovagként a világi hírnevet kereste, majd ugyanezzel a szenvedéllyel kutatta, hogyan ismerhetné meg Istent. Az öt legjobb barátja, illetve a pápa, a szentek és a boldogok, a közel 15 ezer kortárs jezsuita mind hittek neki, majd empirikusan bebizonyították, hogy az elv működik. Jelenleg ezer oktatási intézményben és máshol százmilliók életére vannak hatással. Éppen most és itt, rád is, kedves olvasó. Az 54. után pedig az 55. következik…

Póló a jezsuita szenteket ábrázoló barokk festménnyel

SZENT IGNÁC 400

Barokk kori all-star gála Márciusban ünnepeljük az egyháztörténet egyik nevezetes egybeesésének 400. évfordulóját. A barokk kor legismertebb szentjeinek jelentős részét ugyanis 1622. március 12-én kanonizálta XV. Gergely pápa. Loyolai Ignácon kívül Xavéri Ferenc, Néri Fülöp, Avilai Teréz és Földműves Izidor is ezen a napon nyert bebocsátást a szentek sorába. Hárman kortársai voltak a jezsuita rendalapítónak, ketten kapcsolatot is ápoltak vele, valamint a szentek lelkiségében is sok a párhuzam. Oberfrank Balázs

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

Xavéri Szent Ferenc (1506–1552) Loyolai Ignáchoz hasonlóan az ötfős társaság másik jezsuita szentje szintén baszk nemesi családból származott, Navarrában nőtt fel. A család harmadik fiúgyermekeként papi pályára szánták, egyetemi tanulmányai így Párizsba szólították. Egyik szobatársa egy karizmatikus, nála 15 évvel idősebb hallgatótársa volt, aki újszerű lelkigyakorlatainak köszönhetően hamar sok követőt gyűjtött. Ferenc eleinte nem akart csatlakozni Loyolai Ignáchoz, mivel a magasabb papi titulusokról szóló elképzelései nem voltak összeegyeztethetők az ignáci szegénységgel. Kis idő után mégis csatlakozott ahhoz a nyolc férfihoz, akikkel együtt megalapították a Jézus Társaságát. A Rómába költöző csoport vezetője Ignác volt, Ferenc pedig a rendalapító titkára. Csakhamar egész Európában híre ment az Örök Városban működő „reformált” papoknak, és először a portugál uralkodó kérte fel a jezsuitákat, hogy segítsenek az indiai gyarmatok lakosságát keresztény hitre téríteni. Az egyik kiválasztott pap megbetegedett, így Ferenc egy nappal az indulás előtt ugrott be a helyére, Ignác javaslatára. Bár az indiai utat követően sosem tért vissza már Európába, Szent Ferenc lelkipásztori tevékenysége ekkor kezdődött csak el igazán. Folyamatosan járta India tartományait, és a hittérítés mellett elmélyült a betegápolásban is. A katolikus missziók történetében először Japánba is eljutott, ahol korábban senki nem hirdette az evangéliumot. A kezdeti sikerek után ugyanakkor megakadt a keresztény hit terjedése a szigetországban. Ferenc következő nagy vállalkozása a kínai misszió lett volna, de ezt már nem érte meg: az akkoriban gyakorlatilag megközelíthetetlen ázsiai birodalom felé félúton, San-Csao sziklaszigetén érte a halál, miután a kínai embercsempészek és az őt odaszállító portugál kereskedők is magára hagyták. Xavéri Szent Ferenc elévülhetetlen érdemeket szerzett a keresztény hit terjesztésében, ugyanakkor missziós tevékenységére a más vallásokkal szembeni türelmetlenség árnya is vetül. A Japánban elterjedt buddhista vallást ördögi bálványimádásnak tartotta, ami sok konfliktust okozott a helyi társadalommal. Később aztán kialakult az inkulturáció módszere, melynek jegyében a hittérítést mindig a helyi viszonyok (anyanyelv, öltözködés) figyelembevételével kell végezni.

Néri Szent Fülöp (1515–1595) Loyolai Szent Ignác másik kortársa nem volt ugyan jezsuita szerzetes, ám szintén közeli barátságot ápolt a Jézus Társasága alapítójával. A firenzei kereskedőcsaládból származó Fülöp egész élete során Rómában működött, és ennek révén került kapcsolatba a jezsuitákkal is: 1538-39 telén közösen viselték gondját a város lakosságának a

különösen zord időjárás közepette. A Fülöp életéről készült népszerű film, a „Legyetek jók, ha tudtok” gyakorlatias jellemként mutatta be, aki a szegények istápolásában jeleskedett, a lelki életben és a tudományos tanulmányokban kevésbé. Ezt a leírást csak hellyel-közzel tekinthetjük hitelesnek: bár a tudományban saját bevallása szerint sem tudott elmélyülni, a lelki életben annál inkább. Hosszú imádságai közben gyakran megesett, hogy rendkívüli látomásban vagy elragadtatásban volt része. Az egyik ilyen alkalommal azt élte át, ahogy egy izzó tűzgolyó a száján át egészen a szívébe hatol – jóval később, halála után a boncolás valóban szívmegnagyobbodást állapított meg nála. Bár Fülöp szintén kedvet érzett a távoli missziókhoz, Ignác tanácsára is hallgatva végül Róma népének szentelte életét, kiérdemelve a „Róma második apostola” jelzőt, és különösen sokat foglalkozott a fiatalokkal. A betegápolás mellett rendszeresen tartott összejöveteleket lelki gyermekeinek, akikből később népes közösség alakult ki. Ezeket a foglalkozásokat „oratóriumnak” nevezték, és az alkalmak során a Szentírást tanulmányozták vagy népénekeket énekeltek, idővel pedig az itt kialakuló papi közösségből jött létre az oratoriánus rend. Néri Fülöpöt már életében is szentként tisztelték követői, ennek ellenpontozásaként vette magára a védjegyévé vált bolondos lelkületet. Halálának körülményei Szent Ignácét idézik: élete vége felé sokat betegeskedett, de rendre felépült belőle, így környezetét is váratlanul érte, amikor halála valóban bekövetkezett. Nem sokkal ezután már meg is indult a szenttéavatási eljárás. Róma népe akkora tisztelettel adózott Fülöp emléke előtt, hogy az 1622-es kanonizálásokra is úgy tekintettek, mint amikor szentté avattak „négy spanyolt és egy szentet”.

Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita és Centro Aletti mozaikja a római International College of Gesù kápolnájában. Az alkotáson a mennyei Jeruzsálemben mások mellett Szent Ignác és Avilai Szent Teréz (balra), valamint Xavéri Szent Ferenc (jobbra) is szerepel.

SZENT IGNÁC 400 Avilai Szent Teréz (1515–1582) Az 1622-ben szentté avatott társaságban Teréz az egyedüli nő. Loyolai Ignáchoz és Xavéri Ferenchez hasonlóan Avilai Teréz is nemesi családból származott az Ibériai-félszigetről, ugyanakkor a jezsuita szentekhez képest némileg később élt és működött. Hivatásának kezdete Szent Ignácéra emlékeztet. Fiatalként eleinte az evilági célok foglalták le, majd megszületett benne az elhatározás, hogy Istennek szenteli életét. Csakhamar be is lépett a karmelita rend Ávilában található kolostorába. Szerzetesi életének első két évtizedében nem emelkedett ki társai közül, visszatérő betegségei és a viszonylag laza regula mellett egyre jobban elhanyagolta az imádságokat. Életének nagy megtérése végül negyvenévesen érte: Szent Ágoston Vallomásait olvasva megerősödött a hite, és egyre több misztikus élményben (látomások, lebegés a föld felett) volt része. Társai eleinte ördögi jeleknek vélték ezeket az élményeket, és a látomások Terézt is kellemetlenül érintették. Végül egy jezsuita atya lelkivezetése mellett képes volt elfogadni az Istentől származó misztikát. Szent Teréz temperamentumos, sőt állhatatos és makacs jellem volt, akivel nehéz volt vitába szállni. Megtérése után vissza akart térni az eredeti karmelita Szent Ignác és az első társak egy korabeli ábrázoláson szellemhez, a szigorúbb rendi regulához. Ennek érdekében sorra alapította az újabb kolostorokat (élete során összesen harminckettőt). Újító jelleme miatt gyakran került összetűzésbe rendjének tagjaival, valamint Szent Ignáchoz hasonlóan Teréz is állt az inkvizíció előtt, de semmilyen vádat nem tudtak rábizonyítani. Kolostoralapításai mellett a lelki irodalomban is jelentős életművet hagyott hátra. Legismertebb munkája A belső várkastély, amely az emberi lélek belső világát kívánja bemutatni. A várkastélyon belül hét lakást ír le a szerző, amely az Istennel való személyes kapcsolat hét stádiumát jelképezi.

Földműves Szent Izidor (1080 körül – 1172) A „barokk kori all-star gálából” egyedül Szent Izidor a kakukktojás, ő ugyanis 400 évvel korábban élt a többiekhez képest. A barokk kori lelkiségtől már csak az időtáv és az eltérő társadalmi viszonyok miatt is különbözik a tevékenysége, ugyanakkor az elesettek gondozása párhuzamba állítható Néri Szent Fülöp életével. A madridi földműves az egyszerű, tiszta keresztény élet és a becsületes munka szentje. Egész élete során parasztként dolgozott, s feleségével a szegények gondoskodásában jeleskedett. Működéséhez több csoda is köthető: a szegényeknek vagy madaraknak szánt étel csodás szaporítása mellett a legenda szerint angyalok is segítették a földdel kapcsolatos munkában, miközben Izidor templomban volt. Napjainkban Madrid és a földművesek védőszentjeként tiszteli a katolikus egyház, május 15-i emléknapját látványos körmenettel szokta ünnepelni a spanyol főváros. Tisztelete Magyarországon is fellelhető a Dél-Dunántúlon, ahova kultusza vélhetően a dél-német telepesek közvetítésével jutott el.

Fotó: Pásztor Péter

SZENT IGNÁC 400

Hogyan legyünk szentek? Az életszentség kérdését járjuk körül interjúnkban a magyar jezsuita rendtartomány egyik, Rómában idegenlégióskodó tagjával, PATSCH FERENC SJ-vel. Hétköznapi és gyakorlati szempontok az üdvösség elnyeréséhez a Pápai Gergely Egyetem teológiaoktatójától, finom humorral fűszerezve. Szőnyi Szilárd

– A jezsuita honlap arcképcsarnokában a bemutatkozásod így kezdődik: „Számomra jezsuitának lenni az életszentségre való törekvés személyes útja.” A mindennapokban hogyan törekszel szentnek lenni? – Ez nagyon intim kérdés – hiszen a lelki életemről szól... Titkos módszereim nincsenek, legfeljebb az, amit a Rendalkotmány előír. A jezsuitáknál egyébként általában kevés kötelező dolog van, azért is törekszünk önszántunkból fegyelmezetten élni. Naponta misézem, sokféle formában imádkozom – a rózsafüzért például nagyon szeretem! –, és törekszem arra is, hogy amennyire tőlem telik, „kivetkőzz[ek] önszeretet[em]ből, önakarat[om]ból és önérdek[em]ből” – ahogy Ignác javasolja (vö. Lgy 189). Persze csak mérsékelt sikerrel. Egyvalamihez viszont ragaszkodom: este fél 7-kor abbahagyom a munkát, elmegyek vacsorázni, utána pedig egy időre leülök teljes csendben meditálni. Ez a lelki életem gerince. Az évek során egyre hosszabbodott az erre fordított idő, most 1 óra 45 percnél járok. Én egyébként mindig szűken vagyok az idővel, az a legértékesebb a számomra, hát abból

SZENT IGNÁC 400 próbálok Istennek ajándékozni. Abban a reményben csinálom, hogy az ima közben ő dolgozik rajtam. Talán olyan területeken is, ahol én képtelen vagyok változtatni magamon. – Hat év egyházmegyés papság után léptél be 22 esztendeje a Jézus Társaságába. Mi vonzott a jezsuitákban, és annak mennyiben volt köze Szent Ignác személyéhez? – Én Szent Ignáccal konkrét jezsuita személyiségeken keresztül találkoztam. Többen is elvarázsoltak közülük. Nemeshegyi Péter például tényleg világhírű teológus volt, mégis olyan egyszerű embernek mutatkozott, hogy bármit meg lehetett kérdezni tőle, a vacsoraasztalnál is. Vagy Nemes Ödön, aki több mint 30 évet töltött Japánban, és amikor visszajött Magyarországra, minden személyes holmija belefért egy hátizsákba. Sőt, azt beszélik, az a hátizsák nem is volt egészen tele... Én ezt nem láttam, de amilyennek megismertem, el tudom hinni róla. Benkő Antalról pedig pszichológiai intézetet neveztek el Rio de Janeiróban, itthon ő lett a novíciusmesterünk. Ezek a jezsuiták belső és külső távlatokat nyitottak meg előttem; könnyű volt elhinni a közelükben, hogy az evangélium radikális megélése a szabad és derűs élet titka. – Ignácról sok ábrázolás létezik, de egyesek szerint egyik sem igazán kifejező. A te lelki szemeid előtt hogyan jelenik meg a rendalapítótok alakja? – Én nem látom mitikus figurának. A jezsuiták között különben sem szokás valakit kritikátlanul felmagasztalni. Többször jártam azokban a szobákban, ahol Ignác lakott. Az egyikben ki van állítva a halála után az arcáról készített bronzmaszk is, eredeti fejmagasságban. Horgas orrú, alacsony emberke lehetett. De amikor a naplóját és a róla szóló életrajzokat olvastam, elkezdtem lelkesedni érte. Tele volt tűzzel! Ignác vonzódott a kalandos élethez, és rengeteg szeretet sugárzott belőle. A kalandvágyhoz elég csak annyi: még a megtérése előtt egy alkalommal a nyílt utcán kardot rántott, hogy megvédje magát, amikor az ellenségei megpróbálták sarokba szorítani. A szeretetét pedig tettekkel szerette kifejezni. Például egész életében sántított ugyan, mivel még lovagkorában megsebesült, de feljegyezték róla, hogy egyszer baszk népitáncot járt egy szomorkodó rendtársa előtt, csak hogy felvidítsa. Az is tetszett, hogy Rómában menhelyet alapított olyan prostituált nők számára, akik szabadulni akartak korábbi foglalkozásuktól. – Az ugyancsak 400 éve kanonizált Néri Szent Fülöppel, illetve saját rendtársával, Xavéri Ferenccel ellentétben Ignác köznapi értelemben nem népszerű szent. Fontos, hogy akit az egyház oltárra emel, rokonszenves legyen? – Én is láttam a Legyetek jók, ha tudtok című katolikus kultuszfilmet; jópofa, de Ignáccal kapcsolatban nem tartom hitelesnek. Igen, szerintem sem árt, ha egy szent szimpatikus, mert különben nem akarjuk követni. Egyszer a családon belül elmeséltem Szent Ignác életéből azt a jelenetet, amikor friss, és túlzásokra hajlamos megtérőként majdnem meggyilkolt egy muzulmánt, mert az tiszteletlenül beszélt a Boldogságos Szent Szűzről. Éreztem, hogy hirtelen megfagy körülöttem a levegő... Azóta inkább rokonszenves részleteket igyekszem kiemelni az életrajzából. – Ignác melyik jó – netán rossz – tulajdonságát fedezed fel magadban, és mit kezdesz vele? – Vele kapcsolatban inkább a hiányaimmal szembesülök. Nagyon szeretnék olyan istenkapcsolatban élni, mint ő, aki – ha hihetünk a naplója tanúságának – bármikor és bármiben képes volt meglátni Isten jelenlétét. Még három falevélről is a Szentháromság jutott az eszébe! Ezt irigylem is egy kicsit tőle... – Miben példaképed Ignác, és mi az, amiben nem? – Hmm... Nem is tudom, hogy „példaképemnek” tekintem-e őt – ugyanis szerintem utánozhatatlan. Persze ő is saját kora gyermeke volt, ahogy mi is azok vagyunk. Viszont képes volt felismerni, abban az időben mire volt

Fotó: Orbán Gellért

az egyháznak szüksége ahhoz, hogy megújulhasson. Szerintem ebben áll az egyedülálló zsenialitása. Nem akart a középpontban állni, az ellen is kézzel-lábbal tiltakozott, hogy a bencések és a ferencesek mintájára követőit „ignáciaknak” nevezzék. Azt akarta, hogy Jézus legyen a középpont, a Társaságot is róla nevezte el. Ezzel nekünk is jó magasra tette a lécet... – Ignác vívódásokkal teli életrajzát évszázadokig nemigen reklámozták, mert nem illett bele a szentekről régebben alkotott, idealizált képbe. Legutóbbi, Az út befelé vezet című könyvedben – de korábbi köteteidben is – te is nyíltan, megkapó őszinteséggel írsz arról, hogy olykor mekkora kihívás betartani a szerzetesi fogadalmakat, melyik rendtársad mivel idegesít, vagy mit tehet egy pap, ha szerelmes lesz. Olvasóként érdeklődéssel forgatjuk ezeket az írásokat, de ütött-e már valaha vissza a kitárulkozás? – Hirtelen csak az jut eszembe, hogy egyszer egy lelkigyakorlatos csoport előtt elsütöttem egy poént egy szerzetesnővel kapcsolatban, aki nem volt jelen, és akit egyébként nagyon tisztelek. A csoportból mindenki Patsch Ferenc SJ az ünnepélyes örökfogadalmán nevetett és napirendre tért a dolog fölött, egyetlen kivétellel. Valaki ugyanis – érintettsége okán – úgy felháborodott az ügyetlen viccemen, hogy majdnem feljelentett érte „lelki hatalommal való visszaélés” címén. Ha megteszi, többet semmi sem mossa le rólam az abúzus bűntettének hírét, és esetleg soha többé nem adhatok lelkigyakorlatokat, pedig ez a legkedvesebb elfoglaltságom. Akkor nagyon átéltem, hogy egy hajszálon múlik a hivatásom, és végső soron minden ajándék, amit Istenért tehetek. Persze azóta jobban vigyázok a poénjaimmal is... – Ferenc pápa egyik bon mot-ja szerint nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül. Ha valakire, ez a megtérése előtt az evilági örömöket hajhászó Ignácra tökéletesen illik. Milyen szerepét látod az ember bűneinek a szentségre való törekvés folyamatában? – Ebben a kérdésben elég radikális véleményem van: félve mondom, mert furcsán hangzik, de szerintem a bűn nem egyértelműen rossz. Isten tud belőle nagyobb jót is kihozni – ezért engedi meg. Hogy csak egy példát mondjak: már Jézus Krisztust emberi bűn vitte a keresztfára. Az eseményeket Isten mégis úgy alakította, hogy e bűn révén hihetetlen mértékű szeretet áradjon ki a világra. Azt persze nem állítom, hogy a bűn „pozitív” dolog, de hiszek abban, hogy megvan a helye a teremtésben. – A jezsuitákat évszázadokig a hit védelmére felesküdött élcsapatnak tartották, és sok tagjuk a protestánsokkal vívott hitviták bajnoka volt. Ma nincs nálatok ökumenikusabb, sőt a vallásközi párbeszédben élen járó társaság – te is írtál például tudományos munkát A vallások mint krisztus kegyelmének struktúrái címmel. Hogyan oldod fel a látszólagos ellentmondást? – Ez nagyon fontos kérdés – hadd próbáljam valamelyest megvilágítani. A legrövidebb verzió úgy hangzik, hogy a világ változik, és nekünk a mai korban kell az evangéliumot életre váltani. Ettől azonban sokan megijednek, relativizmust látnak benne, és egyesek rögtön vádolni kezdik a jezsuitákat, sőt a pápát is azzal, hogy behódol a korszellemnek. Pedig nem erről van szó. Történelmileg kell gondolkodni. Vegyük például Szent Istvánt, aki törvényben írta elő, hogy vágják le az orrát vagy a fülét annak a szolgának, aki lopott, és véres csatákat vívott a keresztény államhatalom megszilárdításáért. Mi nem a XI. században élünk, ezért furcsának találjuk az ilyenfajta

SZENT IGNÁC 400 drákói szigort, különösen egy olyan embertől, aki frissen keresztelkedett meg. A katonaszenteket ma nem érezzük közel magunkhoz – csakhogy akkoriban nem léteztek más eszközök! És ha valaki a tatárjárás idején nem fogott fegyvert, alighanem súlyos bűnt követett el, mert megbecstelenítésre és rabszolgaságra ítélte az asszonyokat és a gyermekeket. Ezért van, hogy a muhi csatában odaveszett a korabeli magyar katolikus püspöki kar legjava – ki meri állítani, hogy nem a legjobb keresztény lelkiismeretüket követték? Ma persze, hála Istennek, püspökeinknek békésebb lelkiismereti gondjaik vannak, és ezért még akkor is hálás vagyok, ha talán daliásabban mutatnának lóháton, teljes fegyverzetben... Szokták mondani, háromféle modellje van annak, hogyan lehet jó keresztényként döntést hozni. Az első, ha szolgai módon követek egy kimerevített múltbeli mintát. A második, ha megállapítok egy „erkölcsi minimumot”, amihez görcsösen ragaszkodom. A harmadik pedig, ha felteszem a kérdést, vajon Jézus Krisztus ebben a helyzetben mit tartana helyesnek. Én az utóbbi modellben hiszek. Az ökumenikus gondolkodás mögé pedig szerintem többé nem lehet visszamenni: nehéz volna elmagyarázni egy mai hitetlen embernek, hogy miért gyűlöli egymást hitkülönbségek miatt két keresztény, akik egyformán a szeretet vallását követik. – Amúgy ismersz protestáns vagy épp nem keresztény szenteket? – Attól függ, mit értünk a „szent” szón. Ha nem szentté avatottakat, hanem Istentől teljesen lefoglalt, szeretettel eltelt embereket, akkor egészen biztosan vannak szentek az egyházon kívül is. Nem tudom, történelmileg men�nyire hiteles, de azt beszélik, hogy a Taizé-i közösség alapítóját, Roger testvért maga II. János Pál pápa kérte meg, hogy ne katolizáljon, mert reformátusként többet tehet a hitért és az egyházért. Szóval, szerintem neki biztosan helye van a „protestáns szentek” sorában. – Volt-, van-e olyan rendtársad, akinek életszentségéről meg vagy győződve? – Oh, több ilyen is van! Az élőkről nem mondanék semmit, de nemrég halt meg Gedeon Mihály jezsuita testvér. Nem volt pap, de ízig-vérig szerzetes, az igen! Egész életében kertészként dolgozott, és sugárzott róla a derű és a jóság. Aki csak egyszer is találkozott vele, tudja, miről beszélek. Pedig rengeteget szenvedett – egyebek között más jezsuitáktól is... Valahogy azonban élete során annyira megtisztult a hivatásában, hogy már teljesen Krisztus élt benne. – Mondják, rendalapítótok egy-egy írását már nem lehet egy az egyben, kommentár nélkül közzétenni, mert annyira idegenül cseng a mai ember fülének. Van olyan ignáci gondolat, amivel jezsuitaként te sem tudsz mit kezdeni? – Lássuk csak... Hát, Ignác biztosan másként látta a nem keresztény vallások kérdését és az ökumenizmusét is. Más hirtelen nem jut eszembe. – Fordítsuk meg: ha Szent Ignác beülne valamelyik órádra, mi az, amivel nehezen tudna mit kezdeni, merthogy a teológia ötszáz év alatt annyit változott? – Ez nem is számít nagy perspektívaváltásnak, mert amit én nem értek benne, azt valószínűleg ő sem értené bennem. De a mondottakon kívül például biztosan meglepődne azon is, amit ma a Biblia történeti kritikájáról tanítunk. Az ő idejében mindenki úgy tekintett a Szentírásra, mint történelmi elbeszélések gyűjteményére, ami tudósításformában beszéli el az eseményeket. Ma már nem így látjuk, pedig a Bibliát ugyanúgy kinyilatkoztatott könyvnek tekintjük, mint régen. Időközben megváltozott viszont a kinyilatkoztatás fogalma: ma már nem szó szerinti sugalmazást jelent, és nem is kell azt gondolni, hogy Isten pont hat nap alatt teremtette a világot, vagy Mózes megírta a saját halálát az egyik neki tulajdonított könyvben. A teológusnak ma is a kora tudományos színvonalán kell megfogalmaznia a hitét, ahogy régen is ezt tették. A hit és értelem között nincs ellentmondás, mert ugyanaz az Isten adta a józan eszünket, mint aki a kinyilatkoztatást.

Fotók: Pásztor Péter

SZENT IGNÁC 400

Szerzőnk az Erkel Színház színpadán nagyot álmodik

Öregdiákként meghatározó élmények számomra a miskolci gimnáziumunkban, azaz a Jezsuban előadott darabjaink. A Szent Pál életét feldolgozó Damaszkusz című rockmusical, a La Mancha lovagja és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadásaink során hol mellék-, hol főszereplőként, hol zenekari tagként kóstolhattam bele a színjátszásba. Ez a világ annyira magával ragadott, hogy még a továbbtanulás szempontjából is komolyan elgondolkodtam ezen az úton. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezekkel az előadásokkal olyan híres jezsuita diákszínészek sorába állhatok be, mint Mikes Kelemen, Esterházy Pál, Leopold Mozart, Emmanuel Macron vagy Tom Holland, akik jezsuita diákságuk alatt szintén ráléphettek a világot jelentő deszkákra.

Iskoladráma jezsuita módra A jezsuita iskoladráma fő ereje – az igényes megvalósításon felül – már a barokk korban is abban állt, hogy adni akart. Adni a diákoknak, akik a kezdetben idegen nyelvű előadások által nyelvtudásukat, beszéd- és emlékezőkészségüket, kiállásukat fejleszthették. De a műfaj a tanulók készségfejlesztésén felül jellemük és személyiségük

SZENT IGNÁC 400 fejlődését is szolgálta: a szentek, történelmi hősök alakján, tettein és történetén keresztül a diákok társaik előadásában hallhattak szeretetről, bátorságról, erkölcsről, önfeláldozásról. Az előadások nem titkolt céljai között pedig a közönség nevelése is helyett kapott, oly nagy sikerrel, hogy a kor forrásai elérzékenyült püspökökről és nemesekről is beszámolnak a közönség soraiból. Ezek a sarkalatos pontok a Magis kórus diákelőadásaiban szintén érvényesültek. A darabok kiválasztásának szempontjai, valamint a színpadra vitel során nélkülözhetetlen műhelymunka módszere az elmúlt évek során olyan rutinná alakult, amely az ignáci pedagógiai elvekhez hűen, mégis a mai kor kihívásaira válaszolva szolgálja a műfaj rendeltetését. Ebben a kontextusban történelmi jelentőségű csúcspontként tekinthetünk arra a vállalkozásra, amikor a jezsuiták avatott szerzőkkel íratnak musicalt Ignác életéről, diákjaik előadásához, a rendalapítójuk 500 évvel ezelőtti megtérésére emlékező jubileumi évben. Vizy Mártonnal és Tóth Dávid Ágostonnal – a musical zeneszerzőjével és szövegírójával – egy januári napon találkoztam először személyesen a hűvösvölgyi Pannonia Stúdióban. Kajtor Domonkossal, a musical jezsuita „impresszáriójával” keltünk útra, hogy közel három órán át beszélgessünk a darabról, belefüleljünk egy-két alakulófélben lévő dallamba, beleolvassunk a szövegkönyvbe. Zenészként számomra már önmagában is felejthetetlen pillanat volt a kulisszák mögötti történés, a lepel lerántása hangszerelési finomságokról, az alkotási folyamatról és a dalokról. De mindez az élmény azzal a személyes úttal, amit jezsuita diákként a színpadon, egyetemistaként szakdolgozati kutatásban, végzett énektanárként pedig a musical megvalósulásának kísérőjeként élhetek, élhettem át, leírhatatlan volt. Úgy éreztem, hogy összeáll a nagy egész, hogy megértettem valamit és beleláthattam valamibe, ami éveken keresztül csiszolódott.

A világot jelentő deszkákon Kajtor Domonkos SJ, a musical „impresszáriója”

A Pannonia Stúdióból szinte rögtön az Erkel Színházba vezetett az utunk, ahol a még fülünkben csengő musicaldallamokkal jártuk be a kulisszákat, az öltözőket, a színpadot, a jubileumi záróesemény programjául szolgáló helyszíneket, immár a rendtartomány Kommunikációs Irodájának stábjával kiegészülve. Az idei – barátainkat, támogatóinkat megvendégelő – Jezsuita Udvar programunknak is a színház épülete nyújt majd ugyanis otthont június 28-án, közvetlenül a musical díszelőadása előtt. A színházbejárás után emlékezetes momentumként maradt meg a pillanat, amikor hazaindulás előtt, a kocsiba beülve hallgattunk meg két demófelvételt a készülő musicalből. A tavaszi hónapok a musical szempontjából fontos mérföldkövet jelentenek. Ekkor történik a darab véglegesítése: a dalok és a szövegkönyv tisztázása nyomán befejeződnek a stúdiófelvételek, a hangszer- és éneksávok rögzítése. Mindeközben a Magis kórus is elkezdi a darab színpadra állítását. Kiválasztják a szereplőket, kezdetüket veszik az olvasópróbák, az énekesekkel történő személyes foglalkozások. Megalakulnak a darabban található műhelyek, elkezdődnek a koreográfiák, tömegjelenetek próbái.

Tóth Dávid Ágoston

Herpainé Velkey Klára

Vizy Márton

A kórus munkamódszerének titkos esszenciáját a kórushétvégék dinamikája és a személyiségfejlesztő, drámapedagógiai gyakorlatok jelentik. Az egyik legmarkánsabb különbség egy hagyományos társulathoz képest, hogy itt a szó klasszikus értelmében nem történik casting. A Jezsu énektanára, Herpainé Velkey Klára karnagy-rendező különös érzékkel képes megtalálni a darab karaktereinek jellemző személyiségjegyeit, melyek alapján ki tudja választani az adott szerepre leginkább alkalmas diákot. A darabban található csoportok, műhelyek tagjai sem egyszerű számszerű elosztás áldozatai: a diákok aktuális lelki állapotuk, mindennapi helyzetük és az őket foglalkoztató kérdések alapján választhatják meg azt a csoportot, amelyet hitelesen és őszintén tudnak képviselni. Ebben nagy szerepe van az ignáci lelkiségben is nélkülözhetetlen reflexiónak, melynek során a diákok egyénként és közösségben is reflektálhatnak döntéseikre, szerepükre és helyzetükre az egész munkafolyamat, a próbák, a kórusturnék során. Visszatekintve személyes emlékeimre – mind a színpad és a közönség oldaláról –, elgondolkodva ezek jelentőségén, ez a személyes törődés eredményezheti az előadások sikerét, amikor 120 diák egyszerre a színpadon állva képes 2022-ben is hitelesen értéket közvetíteni olyan színvonalon, amely bárkit mélyen megérinthet.

Modern, közérthető, humorral teli előadás Mindeközben mi, a jezsuiták Kommunikációs Irodájának munkatársai a szerzőpárossal karöltve azon dolgozunk, hogy méltóképpen dokumentáljuk és hirdessük a jezsuita musical pillanatait az írástól és az első próbáktól kezdve a miskolci és vidéki előadásokon át a júniusi díszelőadásig. Igyekszünk segítséget nyújtani a musical arculatának kialakításában, betekintést adni a kulisszák mögé, és előkészíteni a darabot a média világában is werk-videókkal, írásokkal, interjúkkal. Szent Ignácról musicalt írni 2022-ben nagy kihívás. Ismerve azonban a jezsuita rendalapító útját, lelkiségét és jellemét – nem is beszélve a készülő szövegkönyvről és a dalokról –, bízhatunk abban, hogy a musical a nagy jezsuita családon túl képes lesz Ignác 500 évvel ezelőtti alakját nemcsak a darabot játszó fiatalok, hanem mindenkori közönségük számára is közelebb hozni. Hiszen az 500 évvel ezelőtti értékek ma is értékek, az akkori kihívások lehetnek ma is kihívások, Ignác vívmányai a lelkiségben pedig ma is sokakat segíthetnek. Reméljük tehát, hogy a musical révén minél többek találkozhatnak Ignác alakjával ebben a modern, közérthető, humorral tarkított előadásban, és nemcsak egy derűs estével, hanem még sokáig elgondolkodtató élményekkel gazdagodnak, Isten nagyobb dicsőségére.

AKTUÁLIS

Kortársunk, Kaszap István A fiatalon elhunyt XX. századi jezsuita novícius, Kaszap István boldoggá avatási eljárása már röviddel a halála után elindult, de aztán megakadt. Nemrég – az idén nyárig féléves szabbatikumát, vagyis elvonulását töltő Sajgó Szabolcs SJ mellé – KORONKAI ZOLTÁN SJ viceposztulátori kinevezést kapott. Őt kérdeztük a folyamatról. Hadházy Anna

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

– Kaszap István 1935-ben halt meg, 19 évesen, még mielőtt jezsuita élete kibontakozhatott volna. Sokan azóta is példaképnek tekintik. A te számodra miben minta? – Mindazok, akikkel együtt élt, azt állapították meg, hogy Isten különleges ajándéka volt. Vallásos családban nevelkedett, hétköznapi életet élt. Sok más kamaszhoz hasonlóan kicsit zárkózott és félénk volt, kisebbségi érzéssel is küzdött. Figyelme szerteágazó volt, ezért a tanulmányi eredményei leromlottak. Viszont már kisgyerek kora óta pap szeretett volna lenni, amihez jó tanulmányi eredményre volt szükség. Amikor ez tudatosult benne, összeszedte magát, és módszeresen, napirendet felállítva elkezdett tanulni, dolgozni. Az érettségit már jeles eredménnyel tette le, közben tornászbajnok és cserkész is volt. Felvették a jezsuitákhoz novíciusnak, de nem sok-

Jobbról a negyedik Kaszap István egy korabeli fényképfelvételen

kal a képzés megkezdése után rejtélyes, gyógyíthatatlan betegség támadta meg. Életének a szenvedéstörténete volt nagyon egyedi. A betegség és a kezelések rendkívül nagy fájdalommal jártak, de ő szelídséggel és türelemmel hordozta a megpróbáltatásokat. A szenvedéseit, életét felajánlotta másokért. – Hogyan alakult ki a máig tartó nagyfokú tisztelet? – Tisztelete halála után gyorsan elkezdődött azok körében, akik ismerték őt. De országos ismertségre Endrődy László jezsuita róla írt életrajza által tett szert, mely már a halála utáni évben megjelent, és 1944-ig 15 kiadást élt meg. Számos fiatal e könyvnek köszönhetően lett jezsuita, megismerve Kaszap István személyét, egyszerű jóságát, sugárzó voltát és a Jézus Társaságát. Élete azért is lehetett vonzó akkoriban, mert – például a több száz évvel korábban élt Árpád-házi szentekkel ellentétben – az emberek közel érezhették magukhoz azt a hétköznapi fiatalembert, aki sportol, tanul, küzd, és valami rendkívüli szeretet sugárzik belőle. Szenvedéstörténete is közel hozhatta a kortársaihoz, akik megélték az első világháború, Trianon, aztán az újabb háború tragédiáit. Életszentségének híre hamar elterjedt, ezrek kérték imáikban a segítségét és zarándokoltak el a sírjához, Székesfehérvárra. – A kommunista rendszer nem örült ennek a kultusznak: olyannyira, hogy a hatvanas években Thurzó Gábor A szent című regénye megpróbálta Kaszap Istvánt lejáratni. De mi bizonyítja, hogy a szerzőnek ez volt a szándéka, miközben nem írja le Kaszap nevét? – A könyvben leírtak számos részletben hasonlítanak Kaszap István történetéhez, csak éppen a lényeg teljesen más. Thurzó Gábor történetének főszereplője ugyanis egy erkölcsi bukás után egy szerzetesrendbe manipulatív módon beléptetett fiatalember, aki hamarosan vérbajban hal meg. Rendje politikai érdekből akar szentet faragni belőle, és babonás kultuszt kreálnak köréje. A szerző egyébként tagadta, hogy regénye Kaszap Istvánról szólt volna, de eléggé beszédes, hogy a könyvből készült színdarab plakátján „véletlenül” éppen Kaszap képe szerepel. Erős a gyanúm, hogy Thurzó Gábor az államhatalom megrendelésére írta a regényt. A kommunisták egyszerre harcoltak az ifjúság katolikus lelkipásztorai és eszményei, köztük a még akkor is élő Kaszap-kultusz ellen. El kell ismerni, hogy a harmincas-negyvenes években a jezsuita rend profi médiakampányt épített fel novíciusa népszerűsítésére, benne könyvekkel, újságokkal, képeslapokkal, imakilencedekkel, de a tisztelet alapja Kaszap István valóban hiteles élete volt. – Hogyan áll ma a boldoggá avatás folyamata? – A halála után szinte rögtön elindult a folyamat, de a baloldali diktatúra hatalomátvétele megakasztotta az ügyet, a kommunisták a dokumentációs irodát felszámolták, az iratokat elégették. 1991-ben a székesfehérvári egyházmegye újra felvette a fonalat. A Nemeshegyi Péter SJ által írt positiót, azaz felterjesztést 1995-ben elfogadták a Vatikánban, 2006-ban pedig XVI. Benedek pápa kimondta, hogy Kaszap István az erényeket hősies fokon gyakorolta, így megilleti a tiszteletreméltó jelző. Viceposztulátorként egyik dolgunk, hogy egykori rendtársunk józan tiszteletét terjesszük. De nem is önmagában a tiszteletet kell népszerűsíteni, hanem Kaszap Istvánt kell úgy megismertetni, hogy hiteles élete a mai ember számára is megközelíthető legyen. Akár egy új életrajz megírásával, mely olyan erényeket emel ki az életéből, amelyek alapján napjainkban is példa lehet. – A feladat nem könnyű, hiszen mindmáig meghatározó a két világháború közti felfogás, ízlés Kaszap István tiszteletében. Hogyan lehetne lefordítani ezt napjaink nyelvére? – Szerintem a tisztasága, egyszerű józan hite, normalitása ma is példaértékű lehet. Akár a szenvedését is annak lehet tekinteni, még ha nem is ezt érdemes a középpontba állítani. Sok jezsuita rendtársam életrajzában olvastam, hogy Kaszap István milyen fontos volt a hivatásuk kialakulásában, és tisztelete Olaszországtól Vietnámig élénken él. Kaszap István saját szavai talán jobban megmutatják, hogy miért is lehet példaképnek tekinteni: „Nem nyughatól, amíg igazán mindenkit nem szeretsz. El ne felejtkezz imádkozni ellenségeidért, gyűlölőidért, rágalmazóidért, üldözőidért, mert hogyan mutathatnád meg másként szeretetedet.” Azt hiszem, azokkal szemben is ezt a magatartást tanúsítaná, akik lejáratni igyekeztek az emlékét.

Koronkai Zoltán SJ

Endrődy László SJ bestsellere Kaszap Istvánról

AKTUÁLIS

Srí Lankáról Borsodba TŐKÉS GYÖRGY jezsuita misszionárius majd’ tíz évet töltött Srí Lankán, tea- és kaucsukültetvényeken robotoló tamilok közt. Néhány évet a szegedi jezsuita templomban szolgált, februárban pedig az észak-magyarországi Arló plébániájára indult, romamisszióba. Interjú hivatásról, küldetésről a Távol-Kelettől Borsodig. Szilágyi Diána

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

– 2010-ben mentél misszióba Srí Lankára, mert ahogy megfogalmaztad: szerettél volna nehézségeket vállalni Krisztusért. Miért jöttél haza mégis 2019-ben? – Végig Isten akaratát kerestem, hogy mi a célja velem, és a 2019-es húsvéti Srí Lanka-i merényletek után valami megtört a lelkemben; szerettem volna visszajönni Európába. Az elkövetők a buddhista szingalézok és hindu tamilok között – ahol egyébként a keresztények aránya is csak hét-nyolc százalék – élő muszlim kisebbséghez tartoztak. Kilencen összehangolva hajtottak végre robbantásokat három templomban és három hotelben. Világos volt az üzenet: keresztények és külföldiek ellen fordultak. Én, egy személyben mindkettő, jó célpont voltam, s nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy valakiben félelmet keltsek, épp az ellenkezőjét annak, amiért mentem: az örömhírt hirdetni. Épp lejárt az útlevelem, emiatt amúgy is vissza kellett volna jönnöm szeptemberben, de akkor már kértem, jöhessek haza véglegesen. – Le tudtad zárni az ottani dolgaidat? – Mindenhová úgy megyek, hogy ha távozom onnan, le van zárva minden. Srí Lankába egy tarisznyával érkeztem, úgy is jöttem el. Igyekszem szabadulni mindentől, ami visszatart. Szeretek mindenestől, igazán ott lenni, ahol vagyok. Nem is tartom a kapcsolatot az ottaniakkal, csak lélekben, pedig sokat jelentettünk egymásnak. – Hiányzik az óceán illata? – Ahol utoljára laktam, csak kiléptem a házból, s az aszfaltút túloldalán kéklett az óceán. A segítőmmel, akinek a halászság a kasztbeli mestersége, gyakran mentünk halászni kora reggel, még sötétben. Ültem a parton, és néztem, hogyan dobálja a hálót s próbálja fogni a halakat az óceánban. Ez hiányzik. De rengeteg élmény él bennem, könnyen el tudok telni az emlékek által. Ugyanakkor sok nehézségben is volt részem. Más kultúrában, más éghajlaton, nem otthon lenni alapvető kihívás. – Volt honvágyad, hiányzott a magyar szó, versek, bármi? – Legtöbbször egyedül, nem közösségben éltem, s éjszakánként, amikor minden elcsendesedett, a szúnyogháló alatt gyakran mondtam a kedvenc verseimet. – Mi volt a legnehezebb? – Nehezen találtam valami közösre még a rendtársaimmal is, akik tamilok és szingalézok voltak. Kezdetben volt pár olasz és amerikai misszionárius is, de ők egy kivételével meghaltak, így egyedül maradtam nyugati, fehér

Fotó: Orbán Gellért

bőrű misszionárius a Srí Lanka-i provinciában. Ez hierarchikus társadalom, ahol a papság nem azért vonzó, mert valaki szépen követi Krisztust, hanem mert tekintéllyel jár. A legnehezebb a gondolkodásbeli különbség áthidalása volt, még az evangélium értelmezését illetően is. A szingalézeknél élesen elválik az írott s a beszélt nyelv. A tekintély miatt Jézus neve után odaírnak egy szót, ami nincs is benne a Szentírásban; „Jézus őfőméltósága” – így lehetne fordítani. Nem tudom, mennyire tudják átélni az örömhírét annak, hogy Jézus egy közülük, ha az egyszerű, beszélt nyelvbe nem engedik bele az Ő valódi személyiségét. Elképzelni sem merik, hogy a mindennapi, beszélt nyelvükön hozzájuk szólhat ilyen hatalmasság, mint az Isten. – Kérdés, hogy mennyire tudtad elvinni az örömhírt, ha ennyire eltérő istenképet kellett felülírni. Mérhető szerinted keresztelések, hittanosok számával vagy mással egy misszionárius sikere? – Mindig az a hit éltetett, hogy ha én, keresztüllépve a helyi és mélyen gyökerező kulturális tényezőkön, kasztrendszeren, a bennük élő univerzális emberhez szólok, az meg tudja szólítani őket. A mindenkori ember egy és ugyanaz, időtlen s helynélküli, ezért én bizonyos értelemben nem vettem figyelembe az ottani kultúrát, s úgy beszéltem nekik Krisztusról, ahogy az evangélium fényében hitem szerint kell. Az arcokról, a szemek csillogásából úgy láttam, át tudták élni. Százötven lelket kereszteltem meg, ha számszerűsíteni kell. – Mit hoztál haza onnan lélekben? – Nagyon sokat. Belenőttem a csend szeretetébe; magammal hoztam annak a tudását, élményét is, hogy egyszerűen, ősi megoldásokkal csodálatosan lehet élni. Ha kávét akarok főzni, fával rakok tüzet, s majdnem olyan gyorsan fel tudom forralni a vizet, mint az elektromos forralóval. – Srí Lanka előtt is egytarisznyás ember voltál, vagy ezt az egyszerűséget is ott kaptad?

JEZSUITA MŰVEK – A jezsuita probációba még egy nagyobbacska válltáskával és egy húzható kisbőrönddel mentem, de onnan már csak egy válltáskával jöttem. Itthon várt még hárombőröndnyi holmi. Egy hónapot adtam magamnak, hogy megtaláljam a helyét. Azóta elfér egy tarisznyába az életem, s ezt a szokásomat nem tudom feladni. Ilyen, ha az ember ráízlel a szabadságra, megéli a gondviselést, hogy semmiben sem lesz hiánya, s megtapasztalja az ezzel együtt járó örömöt és áldást. – Arlón egy szegény közösségbe érkezel rendtársaddal, az eddig a délvidéki Törökkanizsán szolgáló Sóti Jánossal együtt plébániai munkát végezni. Milyen érzésekkel indulsz? – Nagyon várom megtudni, mi az, amit Isten az arlóiakban tartogat. Néha komoly előítéleteket látunk a cigányokkal szemben, és ez gyanús; azt mutatja, van itt valami isteni, és ez nagyon hívogat. Örülök, ha olyan munkára küldenek, ahol találok nehézséget, mert abban mindig ott sejlik Isten. Főleg kérdéseim vannak, mert még nem jártam Arlón, nem tudom, miben kell segítenem a változást, mit kellene megőrizni, s mi az, amit én tudok majd tanulni az ottaniaktól. Ötleteim vannak. Tavaly sikerült Szegeden egy négyzetméteren búzát termesztenem. Dísze lett a kertnek, és öröm volt nézni, mennyit nő napra-nap. Learattam, kicsépeltem, kávédarálóval megőröltem, megsütöttem. Szeretnék kézimalmot venni, és Arlón egy kicsit nagyobb területen búzát termeszteni. Ezzel a cigányságot is meg lehetne szólítani: milyen szép az a búza, amit az ember magának termel, ősi módon megőrli a lisztet, megsüti, s átéli annak a szabadságát, hogy nem kell üzletbe menni. Srí Lankán azt is megtanultam, ha van liszt a házban, akkor tíz perc alatt lehet kenyeret sütni. – Tudod, mi az a bodag? – Tegnap mondta valaki, hogy Szegeden a Vásárcsarnokban van egy cigány étterem, s talán hallottam is ezt a szót. Lehetséges, hogy élelem? – Igen. Amikor mesélted, hogyan csináltad a Srí Lanka-i rottit, a bodag jutott eszembe, ami a cigányok kenyere, és hasonlóan készül: liszt, víz, só és megsütik a platnin. Csakhogy ez a szegénységnek olyan foka, amit szégyellnek, és amihez negatív képzettársítás kötődik. – Ha ez igaz, akkor alig várom, hogy megnyugtassam őket, hogy ez az egyik legjobb módja az önellátásnak, nincs benne szégyellnivaló, egész Indiában ezt sütik reggelente. A tamilok sokféleképpen szegények, nincs országuk, magántulajdonuk, ki vannak szolgáltatva annak a társaságnak, amelyiknek az ültetvényein dolgoznak. Amikor találkozáskor egymást üdvözlik, két kérdés szokott elhangzani a leggyakrabban: „jól vagy-e?, ettél-e?”. Ez is mutatja, milyen odafigyeléssel vannak egymás iránt. Akik így élnek, legyenek a szemünkben más értelemben nagyon szegények, sosem teljesen azok. Olyan gazdag tud lenni az ember, ha nincs egyedül, szerető közösségben van, ha van, aki köszön neki. – Mi a cél, mivel volnál elégedett Arlón? – Szeretnék segíteni, hogy ott is rendezettek, takarosak legyenek a házak. De lehet, hogy ebben a megközelítésben az van, hogy én valamit viszek, van valamim, ami nekik nincs. Ezért inkább az a gondolat vonz, hogy nem segíteni akarok, hanem mély egységet megélni velük. Ha nyitott leszek, ez működhet; tapasztaltam, mikor táboroztattam, vagy rövid ideig tanítottam cigány embereket. Nagy értékük, ahogyan ragaszkodnak a családhoz, amilyen kötelék összeköti őket, a féltés a gyermekek iránt, az önfeledt vidámság – ezeket igyekszem majd tanulni.

Fotó: Pásztor Péter

AKTUÁLIS

„Első generációs értelmiségi vagyok” Januártól OLÁH ZSOLT vezeti az oktatásból kimaradtakat bizonyítványhoz segítő Lehetőségek Iskoláját, illetve az annak – valamint az arlói romamisszió és a Jezsuita Menekültszolgálat – ernyő szervezeteként működő Kerkai Jenő Szociális Központot. Interjú a cigány gyökerekről, a sztereotípiák lerombolásáról és a hit szerepéről a roma közösségekben. Hajdú Kinga Barbara

– Volt kedvenc tantárgyad, tanárod az általános, majd középiskolában? – Történelem szakon végeztem az egyetemen. A történelem iránti érdeklődésem már kiskoromban kezdődött, emellett élveztem a földrajzot és az irodalmat. Nagyon szerettem a térképeket, kilenc-tízévesen megtanultam a világ országait és fővárosait, és egy idő után a történelmük is elkezdett érdekelni. Általánosságban jó emlékeim vannak a pedagógusokról is, de leginkább a történelemtanárok voltak a „kedvenceim”. Jól tanítottak és mindig lekötötték a figyelmem. Ennek köszönhetően számos sikerélményem volt. Ez adta a legtöbb önbizalmat és motivációt arra, hogy tanuljak. – Milyen volt az iskolai környezeted, az osztályközösséged? – Amikor bekerülök egy idegen környezetbe, először mindig introvertált vagyok. Ha empatikus közösség vesz körül, akkor nyitott leszek és érdeklődő. Általában így alakult – általános iskolában, középiskolában és egyetemen is.

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

AKTUÁLIS – Elég korán elhatároztad, hogy tovább fogsz tanulni. Milyen szerepet játszott ebben a családod? – A nagyszüleim neveltek fel. Iskolába mindig is kötelező volt járni, lógásra nem igazán volt lehetőség. A tanulás hagyománya nem volt meg a családi körben, de mindig támogattak abban, hogy tanulhassak, és ehhez igyekeztek a nehéz körülmények ellenére is megteremteni a környezetet. Bár nincs senki a szűkebb családomban, aki leérettségizett vagy lediplomázott volna. Első generációs értelmiségi vagyok, mégis sokat köszönhetek nekik, mert lelki támaszt és biztonságot kaptam tőlük. – Hogyan találkoztál a jezsuitákkal? – Éppen érettségi után voltam, és akkor már tudtam, hogy tovább szeretnék tanulni Budapesten, az ELTE történelem szakán. Az egyetemre való készülődés alatt a gimnáziumunkba látogatott Hofher József jezsuita és Szabóné Kármán Judit, a Jezsuita Roma Szakkollégium jelenlegi rektora. Előadást tartottak a tanárainknak a roma szakkoliról, és a rengeteg lehetőségről, ami benne rejlik. Épp ki kellett találnom, hol fogok lakni, ha felvesznek az egyetemre – végül mindkét helyre sikerült bejutnom. A szakkollégiumba belépve aztán kiszélesedett a látóköröm, és leomlottak előttem a magamban rólunk felépített sztereotípiák is. – Mi jellemezte korábbi felfogásodat a cigányságról? – Kezdetben nem érdekelt a cigányság, sőt, nem volt pozitív identitásom. Rossz környékről származom, egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei településről, annak is az egyik szegregált részéről, ami jó ideje elgettósodott. Én a romungró vagy magyarcigányok csoportjába tartozom, mely kulturálisan szinte teljesen asszimilálódott. A romungrók – egyes kisebb településeket kivéve – már nem beszélik egyik cigány nyelvjárást sem, és a kultúránk, amit leginkább a muzsikus cigányok képviseltek, jórészt a magyar kultúra átvételéből ered, de sajnos ez is eltűnni látszik. Egyébként joggal lehet mondani, hogy magyarok vagyunk, mivel itt van a hazánk, magyar az anyanyelvünk és az állampolgárságunk. Szinte semmilyen kulturális vonatkozás nincs abban, hogy cigányok lennénk, csak az, hogy a többségi társadalom azt mondja ránk, „cigányok”. Amit viszont főként vidéken, a szegregált környékeken látunk, az nem nevezhető cigány kultúrának, az inkább a nyomor kultúrája. A legtöbb fiatal cigányban ennek a negatív identitásnak köszönhetően erősen él az asszimiláció iránti vágy. De ez általában nem sikerül, mert a többségi közeg ugyanúgy cigánynak tartja őket. Ezért jobb út az integráció: megtartjuk az identitásunkat, kultúránkat, de vállaljuk a magyar identitást és kultúrát is. Szerintem ez volna a helyes út a cigányság számára. – Hogyan lettél a Kerkai Jenő Szociális Központ és a Lehetőségek Iskolája operatív igazgatója? – Foglalkoztam a roma társadalomtörténet kutatásával, kutatási témám a cigánytelepek felszámolása, és a romák munkaerőpiaci helyzete volt, rendezvényekre jártam, és elvégeztem kurzusokat a szakkoliban. Később jött a felkérés Vízi Elemér provinciálistól, hogy vállaljam el a Lehetőségek Iskolája és a Kerkai Jenő Szociális Központ vezetését. Előtte – kihívás gyanánt – két és fél évig dolgoztam egy nagyvállalatnál, és ki akartam próbálni magam a versenyszféra területén is. De a romaügy a szívügyem. – Ez éles váltás volt. Pontosan mi lesz a feladatod? – A Kerkai Jenő Szociális Központ ernyőszervezetként fogja össze a magyar jezsuiták három szociális jellegű apostoli művét, összehangolja tevékenységüket, és közös rendezvények szervezésével segíti megjelenítésüket a köztudatban. Az ernyőszervezet alá tartozik a Lehetőségek Iskolája mellett az arlói jezsuita misszió, illetve a Jezsuita Menekültszolgálat. – Vannak folyamatban lévő kezdeményezések, amiket most vettél át, vagy mindent újra kell gondolnod? – A Kerkai Jenő Szociális Központ feladatait újra kell gondolni, és zajlik a stratégiai tervezés. Nem vagyok egyedül, a Kerkai Jenőről épp doktori tanulmányokat folytató Koronkai Zoltán SJ-vel közösen gondolkodunk a megoldásokon. A Lehetőségek Iskolája – mely a társadalom peremén lévő, nem tanköteles embereknek segít, hogy elvégezzék az általános iskolát – átalakításáról vannak már konkrét terveim. A kezdeményezést még Szeretet Iskolája néven Hofher József atya és Szemes Zsuzsa hívta életre, hogy felszámolják az analfabetizmust az említett problémás területeken. A Lehetőségek Iskolája 11 éve működik, eddig 600 felnőtt diákot juttatott el az általános iskolai végzettségig. Úgy látom, elértünk egy ponthoz, amikor a tevékenységi körét ki lehet bővíteni. Ma már a

legtöbb hátrányos helyzetű ember – kevés kivétellel – elvégzi a nyolc osztályt, legtöbben a középiskolában morzsolódnak le, így ott jobban elkel a segítség. – Miben látod a lemorzsolódás okát, és hogyan lehetne ezt a folyamatot megszakítani? – Egyrészt az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb cigány családban nincs jelen a tanulás hagyománya, ellentétben például a zsidó családokkal. Egy mondás szerint a zsidó apa így szól a fiához: „Tanulj, fiam, mert az eszed az egyetlen, amit nem vehetnek el tőled.” Továbbá nagy probléma, hogy a nyomorból jövő gyerekek a jelenlegi közoktatási forma keretein belül a tananyagot nem tudják a kellő mértékben befogadni, illetve többnyire szegregált környezetben tanulnak, melyről számos kutatás kimutatta A Lehetőségek Iskolája korábban végzett diákja már, hogy ilyen iskolai körülmények között nem tud megvalósulni a minőségi oktatás. A diákoknak nincs se motivációjuk, se önbizalmuk ahhoz, hogy tovább tanuljanak. Óriási probléma még a dizájnerdrogok elterjedése a szegregátumokban, ami elképesztő rombolást végez a cigány közösségekben. – A hit nagy szerepet játszik a cigányság életében. Ha nem veszed zokon, pláne számonkérésnek a kérdést: és a tiédben? – Hosszú ideje keresztény vagyok. Már gyerekkoromban olvastam a Bibliát. A szakkollégiumban jártam biblia körökre, templomba, részt vettem lelkigyakorlatokon. A cigányokra általában jellemző, hogy nem aktív vallás gyakorlók, de nagyon hisznek Istenben. Én is ilyen családból származom. – Kell ennél több? – Igen. A vallásosságnak közösségformáló ereje van. Ha közösségben éljük meg a hitünket, mindkettő erősödni fog. Óriási szükség volna a cigány közösségek újraszerveződésére. A hagyományos cigánytelepek felszámolásával ugyanis megszűntek vagy csak részben maradtak meg. Ehhez pedig kell egy magasztos eszme – ez lehet a keresztény hit is –, ami identitás- és közösségformáló erővé válhat. Tudatos közösségekre van szükség, amelyek tevékennyé válnak, előre terveznek, és ezáltal kiemelkednek a nyomorból. – Bizonyos szempontból emberhalász vagy. Hogyan toborozzátok majd a tanítványokat a Lehetőségek Iskolájába? – Eddig az iskola jobbára ismerősi körökön keresztül szólította meg az embereket, továbbá jelen van a Facebookon. Szeretném úgy meghirdetni a programot, hogy minél szélesebb rétegeket elérjen, és külön meg kell célozni a fiatalabb korosztályt. Az ő lelkükért érdemes ezt a küzdelmet folytatni, hiszen ők jelentik a jövőt. – Mivel motiválnád azokat, akik fontolgatják, hogy önkéntesként oktatói munkát lássanak el nálatok? – Lehajolunk olyan emberekhez, akik a társadalom peremén élnek. A keresztények küldetése, hogy meglássuk a legmegvetettebbekben is Krisztus képét, hiszen Ő is ezeket az embereket kereste, amikor megkezdte földi működését. A nyomorba ment el, ott végezte a legnagyobb munkáját. Ezért gondolom, hogy a tanítványainak is ez a feladata. Olyan embereket várunk, akik szeretnek tanítani, empatikusak, és nyitottak a cigányság felemelkedése ügyében. – Van kedvenc apostolod? – Pál apostol. Egyrészt az ő története megmutatja, hogy egy ember élete miként tud a rosszból a jó irányba fordulni, ha találkozik az Úrral. Másrészt ahová csak ment, szinte mindenhol ellenállásba ütközött, ennek ellenére Isten terve valóra vált: Pálon keresztül rengeteg emberhez eljutott az evangélium üzenete, hogy az életük gyökeresen a jó irányba változzon.

ADOMÁNYOZÁS

Lehetőségek Iskolája „Szeretnék jó bizonyítványt szerezni!” „Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám!” „Érzem, hogy képes vagyok rá!” „Vannak vágyaim, és szeretnék tenni értük!”

Ha a fenti néhány mondat egy tinédzser szájából hangzik el, elképzelhető, hogy bátorító, elismerő gesztussal nyugtázzuk ambícióját, és erősítjük abban, hogy tegyen meg mindent vágyai elérésére. Ő lehet egyike annak a 99 báránynak, aki olyan helyre született, ahol voltak szerető szülők, tudatos elképzeléssel a neveltetéséről, és megtettek mindent, hogy legalább alapfokú végzettséget szerezhessen. Vagy még annál is többet. Hogyan változik a hozzáállásunk, ha ugyanezek a szavak egy ötvenes, házi őrizetben lévő roma férfi szájából hangzanak el? Aki netalán kétes ügyletbe keveredett, s esélye sem volt, hogy befejezze tanulmányait. Akinek talán gyerekkora sem volt, mert végzettség nélküli szülei csak gombászásból tudták fenntartani magukat, és gyerekként iskolába járás helyett arra kényszerült, hogy testvéreivel együtt ő is kivegye a részét a „munkából”? Talán ő az elveszett bárány, aki után Jézus elindul… A magyar jezsuiták által fenntartott Lehetőségek Iskolája jó pár éve a bárányok keresésére indult, és a társadalom peremére szorult roma felnőtteknek biztosít tanulási lehetőséget, hogy befejezzék az általános iskolát, és esélyük legyen szakmát tanulni, munkához jutni. Sok esetben ugyanis a nyolcosztályos végzettséget igazoló papíron múlik, hogy valaki a további célok elérésére gondolhasson, és jogosítványt vagy további szakképzettséget biztosító oklevelet szerezhessen. A program céljainak megvalósítása az ignáci pedagógia alapján a személyes törődés és elfogadás légkörében történik. Egy-egy jó szó, egy kötetlen beszélgetés, a másik helyzetének megértése láthatatlan kötelékeket sző és megalapozza a fél-egyéves közös tanulási folyamatot. A szervezési és adminisztratív teendőket szerződéses munkatársak látják el, munkájukat 15-20 önkéntes segíti, s közösen kísérik a bizonyítványt megszerezni kívánó roma felnőtteket. A kötelezően elsajátítandó tananyag mellett lényeges a mindennapi élet adta feladatokban használható tudás átadása is. A program munkatársai kulcsfontosságúnak tartják, hogy a résztvevők megerősödhessenek roma és

magyar identitásukban, felelősségteljesebben élhessék meg családi szerepeiket, rátalálhassanak keresztény hitük alapjaira. Bízva abban, hogy ez a folyamat a tanítványok környezetére is hatással lesz, s így a tanulás, művelődés a családok mindennapjainak részévé válik, és ezáltal a romák a társadalom értékes tagjaivá válhatnak. Az iskola programja elsősorban a 16 év felettieknek szól, akiknek általános iskolai tudásra van szükségük. A tanárok azt tapasztalják, hogy nemcsak a fiatalok találnak rájuk az interneten, hanem olyan felnőttek is érkeznek hozzájuk, akik, miután gyermekeik felnőttek, és az unokázás mellett van idejük magukra figyelni, szeretnék bepótolni azt, ami gyerekkorukban kimaradt. Az oktatók arra törekszenek, hogy a tanulók életét a hétköznapokban felmerülő problémák megoldására használatos ismeretanyaggal – például szókincsfejlesztés, kommunikáció, nemzeti ünnepek és értékek fontossága – gazdagítsák. Kiemelten fontos cél, hogy a tanítványok egyre kevésbé legyenek kiszolgáltatottak hiányos ismereteik miatt, esélyt kaphassanak ambícióik megvalósításához. Az iskola a tanszereket, tankönyveket, az online interaktív tanulást segítő programokhoz való hozzáférést ingyen biztosítja a résztvevőknek, továbbá igyekszik támogatni a hallgatókat, hogy az órákra és a vizsgákra való eljutás se okozzon gondot. Köszönjük, ha lehetőségeihez mérten Ön is támogatja a Lehetőségek Iskolája küldetését, a program résztvevőit. Ha teheti, kérjük, segítsen, hogy a kiszolgáltatott helyzetben élő felnőttek órákra járhassanak és felkészülhessenek vizsgáikra, így esélyük legyen szakmát tanulni és munkához jutni! Bármekkora összeg segítséget jelent, de az alábbiakban néhány példával szemléltetjük, hogy milyen jellegű kiadásainkhoz reméljük támogatását:

3000 Ft-ból belvárosi közlekedésre alkalmas 10 db-os gyűjtőjegyet segíthetjük a hallgatókat 7000 Ft-tal egy tanuló egyhavi távolsági közlekedésének költségeit támogathatja 15 000 Ft pedig egy tanuló éves tanszereinek (toll, papír, ceruza) költségét fedezi Kedvezményezett neve: JTMR Adományszámla Számlaszám: HU23 10702019-19014056-55200004 (CIB Bank Zrt.) Közlemény: Lehetőségek Iskolája (az ön email- vagy postai címe) Bátorítjuk, hogy a közlemény rovatban ossza meg velünk email-címét is. Szeretnénk ugyanis köszönetet mondani az adományokért, és tájékoztatást adni a támogatások jóvoltából megvalósuló eredményekről.

Cégén keresztül támogatná az adománygyűjtést? A Jézus Társasága Alapítvány mint közhasznú szervezet számlájára juttatott adománnyal cégén keresztül is támogathatja ügyünket. Az adományt elszámolhatja költségként, és adókedvezményt is igénybe vehet – mindehhez egy egyszerű adományozási szerződést kell kötni. A teendőkkel kapcsolatban kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot az alapitvany@jezsuita.hu email-címen

Vízi Elemér SJ tartományfőnök

András Attila SJ rendi forrásfejlesztési vezető

Jacsó Annamária forrásfejlesztő

JEZSUITA MŰVEK

Szent Ignác-i lelkigyakorlatok A jezsuita lelkigyakorlatos házak folyamatosan várják az elcsendesülésre, lelki megújulásra vágyókat. Az érdeklődők rövidebb és hosszabb időtartamú, személyesen kísért vagy csoportos, Szent Ignác-i, szemlélődő és meditációs lelkigyakorlatok közül is választhatnak. A következőkben a tavaszi menüt ismertetjük.

Manréza (Dobogókő)

A dobogókői – immár felújított – Manréza szeretettel várja a lelkigyakorlatozókat nagyböjtben, valamint a húsvétot követő ötven napban személyesen kísért Szent Ignác-i, meditációs és szemlélődő lelkigyakorlatokra. Március közepétől a nagyobb elcsendesedésre vágyókat 30 napos elvonulásra, a tapasztaltakat pedig nagyhéten külön húsvéti lelkigyakorlatra várják. Bővebb információ (az egyes lelkigyakorlatok vezetőjének személyéről is): manreza.hu. A tavalyi nagy érdeklődésnek köszönhetően a Manréza idén is megszervezi nagyböjti online lelkigyakorlatát, melybe bárki bekapcsolódhat a világ minden tájáról. Részletek és jelentkezés a jezsuiták központi honlapján: jezsuita.hu. Időpont

Lelkigyakorlat típusa

Jelentkezési határidő

Március 7–13.

Szemlélődő, meditációs lelkigyakorlat

Március 3.

Március 9–13.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 3.

Március 12–április 12.

Személyesen kísért szemlélődő, meditációs lelkigyakorlat – 30 nap

Március 8.

Március 12–április 12.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat – 30 nap

Március 8.

Március 14–április 17.

Egyéni elcsendesedés

Március 10.

Március 18–22.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 10.

Március 18–27.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 10.

Március 23–27.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 17.

Március 23–27.

Jézusi gyaloglás

Március 17.

Március 30–április 3.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 24.

Március 30–április 5.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 24

Április 4–17.

Húsvéti lelkigyakorlat

Április 7.

Április 26–30.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Április 21.

Május 6–10.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Április 28.

Május 23–június 1.

Szemlélődő, meditációs lelkigyakorlat

Folyamatos

Életrendezés Háza (Püspökszentlászló) A Mecsek lábánál meghúzódó Püspökszentlászlón található az Életrendezés Háza, mely a 2020-ban véget ért felújítások után újra fogadja a látogatókat. A személyesen kísért lelkigyakorlatokon túl a nagyböjtben programot szerveznek útkereső fiataloknak, de a ház rövidebb időre olyan személyeket is fogad, akik a hétköznapokban szeretnék imádságos életüket elmélyíteni és gyakorolni. Részletek és jelentkezés: eletrendezeshaza.hu. Időpont

Lelkigyakorlat típusa

Vezeti

Március 2–6.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat fiatal útkeresőknek

Hofher József SJ, Balla Erika SJC

Március 9–12.

A leggyakrabban használt imamódok lelkigyakorlata

Hofher József SJ, Nyisztorné Mikuli Dorka

Március 13–20.

Személyes, imádságos elmélyülés a hétköznapokban

Hofher József SJ

Április 3–7.

Taizéi énekes lelkigyakorlat – „Úton a szabadság földje felé”

Thorday Attila atya, Kertész Annamária, Bálint Zsolt

Jezsuita Udvar (Marosvásárhely) Marosvásárhelyen tavasszal két alkalomra várják az elvonulni vágyókat a Jezsuita Udvarba. Március végére és április elejére is háromnapos, személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlatot hirdetnek az érdeklődőknek. Az első alkalmat mindazoknak javasolják, akik már korábban is vettek részt ilyen lelkigyakorlatokon, a másodikat kezdőknek ajánlják. Részletek és jelentkezés: jezsuitaudvar.ro. Időpont

Lelkigyakorlat típusa

Jelentkezési határidő

Március 25–27.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Március 15.

Április 1–3.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat kezdőknek, 18 és 35 év közöttieknek

Március 15.

Inigo-lelkigyakorlatok A jezsuitákhoz kötődő fiatalokat az Inigo ifjúsági csoport várja az alábbi lelki programokon. Március végén online lelkigyakorlatra lehet jelentkezni, az immár hagyományos húsvéti missziót pedig idén Romhányban rendezik meg. Ezen az alkalmon a résztvevők a település életébe bekapcsolódva vesznek részt a helyi szertartásokon, miközben együtt ünneplik meg a Feltámadás titkát. Pünkösd előtt személyesen kísért háromnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlaton lehet majd résztvenni. Részletek az Inigo Facebook-oldalán és egyéb jezsuita felületeken. Időpont

Lelkigyakorlat típusa

Vezeti

Március 25–27.

Online lelkigyakorlat

Hiba György SJ+Inigo-munkatársak

Március 13–20.

Húsvéti misszió (Romhány)

Hiba György SJ+Inigo-munkatársak

Május 26–29.

Személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlat

Hiba György SJ+Inigo-munkatársak

Magis Europe 2022 – Horvátország Ha már elmúltál 18, de még nem vagy 35; ha eltöltenél egy hetet más nemzetek fiatal jaival; ha esetleg már részt vettél korábban Magison, és újra átélnéd e Szent Ignác-i lelki ségű találkozó adta életérzést – akkor írd be naptáradba az idei Magis Europe időpontját: 2022. július 24–31. • Helyszín: Horvátország. Bővebb információ és jelentkezés a www.magis.jesuits.eu oldalon.

Fotó: Pásztor Péter

AKTUÁLIS

Az ökológiai megtérés igénye Mi való előbbre: a teremtés védelmének keresztényi kötelessége vagy a gazdasági fejlődés? A teremtett világ védelméhez mit adhat a hit és mit a tudomány? Interjú BENEDEK JÓZSEF akadémikussal, a miskolci és kolozsvári egyetem tanárával, aki a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia elnökségi tagjaként az FFJA Átfogó ökológia című fórumsorozatának gazdája. Barta István

A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyamának öregdiákja

– Sokak számára a jólét záloga a gazdasági növekedés, ami azonban a teremtett világot és ezzel életfeltételeinket sodorja veszélybe. Tetszetős kompromisszumként szokták emlegetni a fenntartható fejlődést, de kérdés, hogy a fenntarthatóság vagy a fejlődés a fontosabb. Ön szerint létezhet olyan fenntarthatósági modell, amelyben nem elsődleges cél a további gazdasági növekedés? – A paradoxon feloldható, hiszen egyik meghatározása szerint a fenntartható fejlődés a társadalmilag befogadó, környezeti szempontból fenntartható gazdasági növekedés. Számos kritika érte például a fosszilis energiahordozókra épülő gazdasági fejlődési modellt. Ezen próbálnak most földrészünk államai változtatni azzal,

Fotó: Pásztor Péter

hogy Európában kivezetik a szenet, viszont ezzel sem lehet globálisan mérhető hatásokat generálni, hiszen a Földnek csak egy része áll át az új fejlődési modellre. Sok természeti erőforrást már túlhasználtunk vagy kimerítésének határához közeledünk, de a tudomány és technológia folyamatos fejlődése reményt ad újabb és újabb felhasználási alternatívákra. A gazdasági fejlődés sem fog leállni, de mindig is kérdés lesz, hogy ki fogja megfizetni a zöld átmenet felárát, és hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott éghajlati, környezeti feltételekhez. – Ebben az alkalmazkodásban – mint lehetséges jövőképben – hol szerepel, hogy közben teremtett világunkat minimum védeni, de inkább gyógyítani kellene? – Jellegüknél fogva a fenntartható fejlődési célok a kormányzatokat és a vállalkozásokat képesek motiválni. A mindennapi környezethasználók szintjén nagyon távoli céloknak tűnnek, melyek nincsenek lefordítva a hétköznapi ember szintjére. Ezeket a célokat viszont csak akkor lehet megvalósítani, ha a társadalom nagy része erősen motivált. Ma a szakemberek többsége meg van győződve arról, hogy csak jelentős erőfeszítéssel lehet alkalmazkodni az új környezeti feltételekhez. – Mondják, ha – bizonyos lemondások árán – életmódunkban jobban előtérbe helyeznénk a Föld szempontjait, az minden tekintetben élhetőbb társadalmat eredményezne. Ön hogyan írná le az „ökológiai megtérés” utáni fenntartható világot? – Olyan társadalomként, amely több értéket tud fölmutatni, így a benne élők is elégedettebbek lesznek. Az „ökológiai megtérés” fontos része, hogy újra megismerjük a természetet, melytől annyira eltávolodtunk. Ma egy átlagpolgár egyre kevesebb növény- és állatfajt ismer, nem ismeri fel a természet értékeit. A megújulás egyik eszköze lenne az ökológiai nevelés, hiszen ma már senki sem tudja, milyen volt az eredeti, érintetlen természet, s az ember ökológiai lábnyoma ott lesz a következő évszázadokban is. Bármilyen idealisztikusan hangzik, harmonikus viszonyt kellene kialakítani a természettel, és ehhez hozzátartozik a természet értékeinek újrafelfedezése is. – Mit tart Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája legfontosabb üzenetének? ZÖLD „TÍZPARANCSOLAT” – Az enciklika alapján valamilyen módon összekapÉszlelés: csolható a tudomány és a hit. Ha ugyanis az emberek 1. Gondoskodás közös otthonunkról nem rendelkeznek megfelelő belső motivációval és 2. Odafigyelés a szegényekre tudással, akkor nem leszünk képesek kiépíteni azokat Értékelés: az alkalmazkodási képességeket, amelyek a változó vi3. A természeti világ értékének újrafelfedezése lághoz szükségesek. Ebben sokat segíthet az egyház, 4. Ökológiai bűnök felismerése mert az ökológiai és környezeti problémáknak lelki, 5. A válság emberi gyökereinek belátása emberi gyökerei is vannak. Például az, hogy eltávolodCselekvés: tunk a Teremtőtől, és egyéni érdekeinket helyeztük elő6. Átfogó ökológia kidolgozása térbe. Sok helyzetben az ember helyettesíti az Istent. 7. Felelősségvállalás – A Laudato si’-ben megfogalmazott ökológiai 8. Környezettudatos nevelés megtérés – amit helyettesíthetünk akár az élet9. Közösségvállalás minden teremtménnyel módváltás szóval is – összeegyeztethető a fejlő10. Ökológiai erények gyakorlása dés fenntartásával?

AKTUÁLIS – Határozottan lehetségesnek látom. Érdemes volna újrafogalmazni a teremtésvédelmi szempontokat, hiszen ezek egyértelműen a fenntarthatóságot erősítik. Már az ószövetségi szövegekben olvashatjuk, hogy a teremtett világ jó és szép, ebből fakadóan felelősségünk van a gondozásáért. Az ökológiai megtérés tulajdonképpen erősíti a fenntarthatóságot, és fordítva is, a fenntarthatósági szempontok beépülése az egyházi intézmények működésébe segíti az ökológiai megtérést. – A Laudato si’ és a szinodalitás – azaz a klérus és a nép egyfelé igyekvése – szempontjából ön szerint melyek egy mai magyar katolikus értelmiségi legégetőbb feladatai? – Az ökológiai megtérés feltételezi, hogy léteznek ökológiai erények és ökológiai bűnök is. Ebből vezette le Isaac Kureethadam bíboros, a Vatikáni Ökológiai Bizottság vezetője a zöld tízparancsolatot. Szerintem annak ott kellene lennie minden magyar katolikus értelmiségi íróasztalán, és időnként elgondolkodhatunk azon, mennyire tudjuk hozzáigazítani az életvitelünket. Ezért is örülök, hogy a jezsuiták harmadik egyetemes apostoli preferenciája a teremtésvédelem, és hogy ebből fakadóan a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia befogadta az átfogó ökológáról szóló fórumsorozatot a hit és a tudomány párbeszédének jegyében. A tudomány ugyanis tényekkel, empirikus adatokkal, támpontokkal, a környezethez történő jó és rossz viszonyulás megkülönböztetésével elő tudja segíteni az ökológiai megtérést. – Minderre alkalmasnak látja a jelenlegi tudományos apparátust, vagy szükség volna kifejezett keresztény alapon művelt tudományra? – Az utóbbit pártolnám, ugyanis a jelenlegi tudományos képzés nagyon fragmentált, és szűk tudományterületekre van lebontva. Nem találunk olyan programokat, melyekben az ökológia társadalomtudományi és természettudományi része lelkiségi, teológiai, teremtésvédelmi vagy akár biblikus szempontokkal találkozna. ÁTFOGÓ ÖKOLÓGIA A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia „Átfogó ökológia – Laudato si’” fórumsorozatának első alkalmán Nevelős Gábor jezsuita fogalmazta meg a tudomány és hit párbeszédének spirituális szempontjait. Az általa ismertetett megközelítés mögött nemcsak a megújulóenergiatermelés korábban mérnökként alkalmazott ismerete, hanem filozófiai és teológiai stúdiumok is állnak, utóbbiak között a Római Gergely Egyetemen a Laudato si’ enciklika tanulmányozásából szerzett diplomával. Előadásában – a jezsuita lelkiség szempontjából meghatározva a hangsúlyokat – a teremtésvédelem pápai megközelítése alapján három lépcsőt nevezett meg. Az első a jelenségek okainak megismerése, amely nem pusztán a folyamatok leírásáig jut el, hanem mély személyes megélés által belső együttérzésre hív. Ebből az érzelmi helyzetből lehet átlépni a szemlélődésbe, amelynek célja Isten jelenlétének, jóságnak felfedezése ebben a kedvezőtlennek látszó helyzetben is. Figyelmünk megtérése után harmadik lépésként juthatunk el oda, ahol az átfogó ökológiai megtérés hatására megszületik a gondoskodás vágya, mely a teremtett világ védelme és a szegények iránti szolidaritás területén cselekvésre is sarkall. Az eredmény pedig az Úr felismert tervének kibontakozásából fakadó öröm. Mondandójának – és a fórumsorozat nyitóalkalmának is – találó ös�szefoglalását adta azzal, hogy a pápai enciklikából kiemelte a következő feladatokat és lehetőségeket: „Az ökológiai megtérés és az átfogó ökológia nem pusztán a jóléti társadalom egy újabb élvezeteket keltő vívmánya, hanem mélyebb megközelítés, amely reményünk szerint tényleg az öröm kibontakozását szolgálja, de nem spórolja meg azokat a szembenézéseket és adott esetben önmegtagadásokat, amire ehhez az úthoz szükség van.”

– Saját plébániai közösségében mi a tapasztalata a teremtésvédelem üzeneteinek fogadtatásáról? – A bázisközösségem Kolozsváron van, ahol más prioritások viszik el a plébánia energiáit, figyelmét. Remélhetőleg majd a teremtésvédelem is terítékre kerül, de a gyulafehérvári főegyházmegyében ma még nem főtéma. Látok viszont más közösségeket, ahol a teremtésvédelmi elvek erősen működnek. Jó lenne minél több helyen kialakítani például olyan Laudato si’ csoportokat, mint amilyenek Olaszországban működnek. Máshol – említhetem például a Csángóföldet – a hagyományosabb közösségek viszonya a természettel szerencsésebben alakult, így a teremtésvédelem üzenete ott még magától értetődő. – Megfogalmazott hiányosságokat, célokat, és említett néhány jó példát is. Ha egy napra teremtés-, de legalábbis környezetvédelmi miniszter lehetne, mi volna az első dolga? – Elsősorban szóba állnék azokkal a helyi és országos vezetőkkel, akik össze tudják gyűjteni és közvetíteni a közösségeink igényeit, tehát mindenképpen egy problématérképet készítenék. Továbbá megnézném, hogy milyen megoldási lehetőségekkel, erőforrásokkal rendelkezem, és olyan cselekvési módszereket vázolnék fel, amelyek alkalmazkodnak valamennyi helyi közösség problémáihoz és szükségleteihez. – És mit csinálna, ha egy napra püspökké neveznék ki? – Mindenekelőtt elmennénk egy legalább egyhetes jezsuita lelkigyakorlatra…

LELKISÉG

Ökológiai examen Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában mindenkit arra hívott, hogy Istennel, az emberekkel és a világgal kiengesztelődve óvja a teremtést. Ennek jegyében tette közzé az Ignáci Pedagógiai Műhely az alábbi exament is, amelynek segítségével reflektálhatunk a teremtett világhoz fűződő személyes kapcsolatunkra.

Mielőtt elkezdenéd az imát, vegyél fel olyan testtartást, amely nem akadályoz abban, hogy a benned munkálkodó Lélekre figyelj. Haladj a saját ütemed szerint, és nyugodtan időzz el ott, ahol a leginkább érintve érzed magad. Ha többen imádkoztok együtt, arra is szánhattok időt, hogy a végén megosszátok egymással, amit az examen közben tapasztaltatok. * Az ima kezdetén Isten jelenlétébe helyezkedem, aki feltétlen szeretet és határtalan kreativitás. Elképzelem, ahogy a szerető Isten megteremti az egész világmindenséget és annak minden szépségét. 1. Köszönetet mondok Istennek a teremtésért és saját létezésemért. Hol tapasztaltam ma Isten jelenlétét a teremtésben? 2. Kérem a kegyelmet, hogy Isten szemével tekintsek a teremtésre; lássam fenséges szépségét és nyomorúságát is. Meglátom-e a szépséget a teremtésben? Meghallom-e a föld és a szegények kiáltását? 3. Kérem a kegyelmet, hogy felismerjem életvitelem hatását a teremtésre és a szegényekre. Milyen kihívásokkal és sikerekkel szembesülök, miközben igyekszem óvni a környezetemet? Hogyan sikerül a selejtezés kultúrájától elfordulva szolidaritást vállalnom a szegényekkel és a teremtett világgal? 4. Kérem az ökológiai megtérés és a kiengesztelődés kegyelmét. Melyek azok a szokásaim, amelyekkel én is ártok környezetemnek és embertársaimnak? Kérem Istent, hogy érintse meg és alakítsa át a szívemet. 5. Kérem a kegyelmet, hogy kiengesztelődjek Istennel, a teremtéssel és az emberiséggel. Kérem, hogy a szenvedőkkel való szolidaritásom a tetteimben nyilvánuljon meg. 6. Az examen végére érve imádkozom a Földért és társadalmunk legkiszolgáltatottabb tagjaiért.

HORVÁTH ÁRPÁD SJ „Hogy Jézus örömhíre minél több emberhez eljuthasson.”

Nagy bálint SJ „Hogy a hivatásukat kereső fiatalokat tovább kísérhessük és támogathassuk.”

KISS FERENC SJ „Hogy tovább segíthessük a mélyszegénységben élő, köztük roma családokat.”

LUKÁCS JÁNOS SJ „Hogy a rászorulók is részt vehessenek lelkigyakorlaton.”

SAJGÓ SZABOLCS SJ „Hogy ingyenes kulturális programjaink tovább folytatódhassanak.”

KORONKAI ZOLTÁN SJ „Hogy az iskolából kimaradt fiatalok bizonyítványt szerezhessenek.”

BELLOVICS GÁBOR SJ „Hogy szakkollégistáink ösztöndíjat kaphassanak.”

CSÓKAY KÁROLY SJ „Hogy a betegek vigaszra leljenek.”

A JEZSUITA KÜLDETÉSRE Nagylelkű barátaink jóvoltából immár közel 800 rendelkezésnek köszönhetően több mint 6 500 000 Ft-ot fordíthatunk közösségeink, intézményeink sokrétű tevékenységeire. Köszönjük, ha Ön is hozzájárul a jezsuita kezdeményezések megvalósításához.

KÉRJÜK, RENDELKEZZEN ADÓJA 1%-ÁRÓL A JÉZUS TÁRSASÁGA ALAPÍTVÁNY JAVÁRA LEGKÉSŐBB

MÁJUS 20-IG! ADÓSZÁM: 180664333-2-42

Uram, Istenem, hivatásomért imádkozom most Hozzád. Szeretnék tisztán látni hullámzásai és néha ellentétes vágyaim között. Kérlek, add, hogy lássak! Van egy képem saját magamról, szívem mégis abban talál otthont, ahogyan Te nézel rám. Az vagyok én, amilyennek Te látsz engem. Kérlek, adj világosságot, hogy érzékeljem, ki vagyok szívem legmélyén, és hogyan tudom Veled együtt leginkább szolgálni embertársaimat. Adj nekem bátorságot, hogy meg tudjam tenni a következő lépést ennek megvalósulása felé. Hadd mondjak igent Rád és önmagamra. Ámen. Nagy Bálint SJ

M.I.N.D. 2022 TAVASZ

Articles inside

Hogyan legyünk szentek? interjú Patsch Ferenc SJ-vel

HÍREK

„Szent Ignác igazi csodája a Jézus Társasága” interjú Pascual Cebollada SJ-vel

Barokk kori all-star gála Ignác, Ferenc, Teréz és Fülöp

Musicalt Szent Ignácról a Jezsutól az Erkel Színházig