Új seprűk – új jezsuita intézményvezetők

AKTUÁLIS Új seprűk

Az elmúlt hónapokban három jezsuita intézmény élére is új vezető került. A következő interjúkban azt mutatjuk be, hogy ELEK LÁSZLÓ SJ, NEVELŐS GÁBOR SJ és TÓTH ÁRPÁD SJ milyen tervekkel vette át a szegedi jezsuita templomot, a pesti Szent Ignác szakkollégiumot, illetve a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos házat.

Elek László SJ: „Nem a nulláról kell kezdeni”

– Most először szolgálsz intézményvezetőként, ráadásul egy olyan városban, amelyben a jezsuita jelenlét nagy múltra tekint vissza. Milyen tervekkel érkeztél?

– Igen, Szegeden korábban is fontos volt a jelenlétünk. Több nagy jezsuita is tanított itt, és körülöttük kialakult egy közösség, én most ebbe kerültem bele. Vannak terveim, amelyekkel szeretném segíteni, de nem olyan helyre kerültem, ahol a nulláról kell kezdeni. Az önkéntesek között vannak, akiknek már a nagyszülei is ide jártak – a város jezsuita gyökerei ebben is megmutatkoznak. Próbálok az emberek talentumaira építeni, de ez időigényes, mivel először meg kell ismernünk egymást. Fontosnak tartom, hogy a vezető adott esetben legyen képes háttérbe szorítani a saját elképzeléseit, és a létező adottságokra alapozni. A személyes kapcsolatok kialakítása ugyancsak fontos. Meg kell becsülni minden munkatársat, és segíFotó: Orbán Gellért teni, hogy mindenki megtalálja a helyét, vigyázva arra, hogy a hatalmi pozícióval rendelkező személyek ne nyomják el a többieket. – Elődöd, Hesz István atya markáns egyéniség

volt, nagyon más karakter, mint te. Miben igyekszel követni őt, és mit csinálsz másképp?

– Valóban, érezhetően különbözőek vagyunk – már a megjelenésem is más. Azokat a csoportokat, amelyek már az ő idejében is léteztek, támogatom. Követendő mintának tartom, hogy István atya mindegyikük életében jelen volt, és közvetlenül vezette a csoportokat. Nagy erénynek gondolom, hogy mindig elérhető volt, ezt próbálom én is követni. Hálás vagyok azért a rendért és transzparenciáért – még az anyagiakban is –, amit István atya rám hagyott, ezt is igyekszem továbbvinni. A csoportokat ugyanakkor kevésbé tudom ennyire közvetlenül irányítani. Támogatom a vezetőket, hogy a közösségek általuk is működhessenek – s ebben más vagyok, mint az elődöm.

– Szegeden található a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium is, ahol ugyancsak vezetőváltás

történt. Milyen a kapcsolat a templom és az intézmény között, az ott tanuló fiatalok például miképpen kapcsolódnak a plébániához?

– Mostanáig Hesz István atya volt az igazgató ott is, s most a kollégiumot az eddigi titkár, egy világi munkatárs, Szmeskó Gábor fogja vezetni, a lelkészségi feladatokat pedig Szőcs László jezsuita, szegedi közösségünk elöljárója kapta. A kollégisták számára minél több lehetőséget, programot igyekszünk kínálni – öröm látni, hogy többekben él a tettrekészség a közösségért, a hitük gyarapításáért. Például jobban be lehet vonni őket a templomi műhely közös használatába, a ministránsok vezetésébe vagy épp szabadegyetemek szervezésébe.

– Akik ismernek, tudják, hogy életed a vitorlázás, a Balaton. Mármost jelenleg épp az ország másik végébe szólított a feladat, igaz, itt is vízpartra.

– Szegeden vizsgáztam vitorlázásból, így a város már csak ezért is közel áll hozzám. Amióta itt vagyok, még nem szálltam vízre, de azon vagyok, hogy feltérképezzem a lehetőségeket. Úgy gondolom, a víz életet ad, és Szeged ehhez nagyszerű lehetőségeket kínál.

(Készítette: Hegedűs Rita) Nevelős Gábor SJ: „Hogy keresztény szakkollégiumként fejlődjön tovább”

– Hogyan kerültél kapcsolatba először a Szent Ignác szakkollégiummal (SZIK)?

– Miskolcon jártam a jezsuita gimnáziumba, és osztályfőnököm hívta fel a figyelmünket, hogy van egy különleges, ráadásul jezsuita kollégium Budapesten. Végzősként két jezsus társammal részt vettünk az ún. Junior Programban, és havonta egyszer jöttünk a SZIK-be. A kollégium nyári táborába is meghívtak, és megtetszett a közeg. Akkor még Kispesten voltunk, a jelenlegi roma szakkollégium helyén. Végül jelentkeztem, és, hála Istennek, bekerültem a csapatba.

– Miként érintett a felkérés a rektori feladatkörre?

– Meglepett, ez volt az első reakcióm. A provinciális atyával egy másik ügyben beszélgettünk, amikor megosztotta, hogy vezetőt keres a Szent Ignác élére. Gondolkodási időt kértem, ami alatt arra jutottam, hogy szívesen elvállalnám. Ugyanis az öröm és a lelkesedés növekedett bennem, hogy újra szorosabban ehhez a közösséghez tartozhatok. Ötletek, lehetőségek jöttek fel, hogy milyen szép dolgokat lehetne itt megvalósítani. Egyik rendtársam úgy biztatott, hogy „hallgassak a szívemre”, és ha szívesen csinálnám, akkor vállaljam el.

– Milyen célokat fogalmaztál meg erre a tanévre?

– A diákság, de a munkatársak is szinte teljesen kicserélődtek az elmúlt 12 évben, ezért az első célkitűzésem, hogy ismerjem meg, kik vannak itt. Érdekel, hogy milyen örömök, félelmek, vágyak és remények mozgatják az embereket. Szeretnék ennek időt adni, hogy összeállhasson egy egész képpé, és összesimuljon a saját elképzeléseimmel. Azzal bíztak meg, segítsem a SZIK-et a jezsuita karakter tisztulásában és megerősödésében, hogy keresztény szakkollégiumként fejlődjön tovább, a jezsuita lelkiségből táplálkozva, beleilleszkedve a rend küldetésébe.

– Mivel töltöd az idődet, amikor nem rektor vagy?

Fotó: Pásztor Péter

– Részt veszek a Jézus Szíve-templomhoz kapcsolódó szolgálatban, készülök jezsuita hivatásom következő lépéseire, melyek közül most a legfontosabb a december 17-i diakónusszentelés. Továbbá tevékenykedem a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológiai műhelyében. Szabadidőmet szeretem a barátaimmal tölteni, de olykor csak nagyokat sétálni vagy éppen futni. És amikor csak tudom, meglátogatom a családomat, a kicsiknek különösen is örülök.

(Készítette: Karcagi-Mészáros Ágnes)

Tóth Árpád SJ: „A szolgálat lelkisége a lényeges”

– Délvidéken születettél, az utóbbi években Rómában szolgáltál, s most Dobogókőre kerültél. Van olyan tárgy, amit költözéskor mindig magaddal viszel?

– Több is. Az egyik egy plakett, amely Szent Ignác La Storta-i látomását ábrázolja, melyben rendalapítónk ezt az üzenetet kapta: „Ego vobis Romae propitius ero”, azaz „Rómában kegyes leszek hozzátok”. Ha a plakettre ránézek, újra és újra tudatosodik bennem Isten kegyessége, gondoskodása az irányomban is. A másik ilyen tárgy az a kereszt, amit a noviciátus kezdetén kaptam. Ez a jezsuita identitásomra emlékeztet.

– Munkád egy része a ház üzemeltetésével, az adminisztrációval, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos. Hogyan lehet mindebbe belevinni a lelkiséget?

– Hála Istennek, remek munkatársaim vannak, illetve mivel egyházjoggal foglalkoztam, és voltam plébános is, ezek nem állnak távol tőlem. A szolgálat lelkisége a lényeges: mindazok számára, akik eljönnek lelkigyakorlatot végezni, próbáljuk a legjobb körülményeket biztosítani ahhoz, hogy Istennel találkozhassanak. Ennek egy része háttérmunka, mégis elengedhetetlen. A másik része látványosabb: misézni, prédikálni, gyóntatni, lelkigyakorlatozókat kísérni. Minden ember a saját lelkiségét hozza magával, ami önkéntelenül is beleépül a már kialakított struktúrába. Azáltal például, hogy Dobogókőn naponta misézem, illetve prédikálok, beleviszem a mindennapokba a saját lelkiségemet.

– Mivel fűtötök a Manrézában, mennyire érint titeket a gáz- és az áramár többszörösére ugrása?

– Ilyen szempontból nem állunk rosszul. Dobogókőn nincs gáz; faaprítékot és fát használunk, ez biztosítja a meleg vizet és a fűtést. Már most vannak napelemek, amelyek télen és nyáron energiát termelnek, ezt a rendszert tovább tervezzük bővíteni. Energetikai szempontból persze nem vagyunk önellátók, de sok más intézménnyel ellentétben kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak. Ezenkívül a Csávossy-program keretében az elmúlt években az épületen számos olyan felújítás és korszerűsítés történt – például nyílászárók cseréje, szigetelés –, amelyek előnyeit most érezzük majd igazán.

– Mit tudsz mondani azoknak, akik a jövőben a gazdasági válság, a kényszerű áremelések miatt nem tudják kifizetni a lelkigyakorlatok részvételi díját?

– Azt tudni kell, hogy egy lelkigyakorlatos ház fenntartása mindig ráfizetéses. A hiányt innen-onnan próbáljuk befoltozni, többek között jó szándékú emberek támogatásából. Ezzel együtt sajnos nekünk is árat kell emelnünk. Arra viszont próbálunk figyelni, hogy az olyan jelentkezők esetében, akiknek a lelkigyakorlat költségei meghaladják az anyagi lehetőségeiket, találjunk elfogadható megoldást.

(Készítette: Hegedűs Rita)