UDVAR MELINDA
Fenntartható fejlődés – hogyan tovább?
A fenntarthatóság kérdése gyakorlatilag mindennap szerepel a hírekben, lehet újrahasznosított termékeket vásárolni, mindenféle termék és szolgáltatás értékesítése kapcsán releváns információnak számít az, hogy milyen ponton kapcsolható össze a fenntartható fejlődés alapelveivel.
Míg szüleink, nagyszüleink generációja egyegy tárgyat évtizedekig (sőt évszázadokig) használt, ha kellett javított, karbantartott, addig jelenleg a megvásárolható termékek minősége a legjobb gazda módján történő bánásmód mellett sem biztosít hosszútávú élettartamot.
Tudatos fogyasztóként sokan figyelnek arra, hogy esetleg a kicsit drágább, de a természeti erőforrások fenntartható használatát is figyelembe véve vásároljanak.
Évszázadokkal korábban az emberek nagy hányada csak ritkán, bizonyos esetekben vett új eszközöket, rendszeresen előfordult, hogy a régi tárgy ugyan már nem volt használható, de valamely részét fel tudták használni, hiszen alkotórészeire lehetett bontani.
Ezzel együtt sajnos számomra úgy tűnik, az emberiség csak futja a köröket, tanulmányok jelennek meg, kutatási eredmények látnak napvilágot, azonban nem látom a fényt az alagút végén. Napjaink civilizációja egy véges világban úgy él, mintha végtelen erőforrásokkal rendelkeznénk. A Földön a fogyasztói társadalom rendkívül pazarlóan bánik mindennel, ahogy mondjuk: nincs pótolhatatlan, majd lesz újabb, szebb, ez mehet a kukába.
A jelenlegi, úgynevezett lineáris gazdaságban a technikai és biológiai alkotóelemeket kivesszük a természetből („take it”), átalakítjuk, felhasználjuk („make it”), majd ezt követően miután számunkra már értéktelen, hulladékként kezeljük („waste it”). A lineáris gazdaság egyre gyorsuló ütemében nem érdek a tartós, könnyen javítható termékek kínálata. Ugyanakkor miközben belefulladunk a CsPM 15
