7 minute read

A bántalmazás lélektanának nyomában

PÁLI PATRÍCIA

A bárányok hallgatnak!Pedig tudnotok kéne, hogy nem a ti hibátok!

A bántalmazás lélektanának nyomában

A bántalmazók még a mesékben is a mennybe mennek és ezt még a környezet is fenntartások nélkül támogatja

Know that we’ll still have each other You can stand under my umbrella You can stand under my umbrella, ella, ella, eh, eh, eh Under my umbrella, ella, ella, eh, eh, eh - Rihanna – Umbrella

Játszunk egyet újra! Csak gyorsan mondj egy “igen-t” vagy “nem-et”!

Bűnösök voltak-e a Szépség és a Szörnyetegben a Szörnyeteg udvartartásában dolgozók?

Vagy tegyük fel úgy a kérdést, hogy ők maguk is bántalmazók voltak?

Ki izgult azon, hogy Csészike nehogy örökre Csészike maradjon, megfosztva vidám gyerekkorától benne ragadva egy meghasadt fajansz testben?

Ki aggódott amiatt, hogy - mondjuk amúgy is csak a palota kellékeit képviselő - szolgák ne pusztán szoba kellékekként végezzék életüket?

Ki azonosult azzal a fájdalmas csapdába esett állapottal, amikor más kezébe kerül az ember sorsa, emberhez méltó életének utolsó reménysugara?

Ki érezte bele magát az élet alapvető igazságtalanságába, hogy miért pont a jó emberekre sújt le a sors dühe és szab rájuk egy nehezített sorsot?

Na ki?

Na kinek a fókusza csúszott el az átok által vert és az egyensúlyt visszaállítani vágyott perspektívába?

Ki látta meg a darab fában az érző szívet, az embert, akit egy méltatlan lépés tárgyiasított le és fosztott meg emberi mivoltától?

Na ki?

Ki kezdett sorsközösséget érezni a kiszolgáltatott kisemberrel, aki kemény munkával teremtette meg a mindennapi betevőre valót, aki civilen hétköznapiasan szürke tisztességes kispolgári életet élve éppen rossz helyen volt rossz időben, s esett áldozatul egy mérhetetlen csapásnak?

Na ki?

Ki szerette volna, hogy álljon vissza a világ rendje, s a gyerek legyen újra hús vér gyerek, s a nagy komód se legyen más csak újra egy termetes szorgalmasan dolgozó cseléd, s kutyának újra bolyhos farka és ne pamut szőtte lábtartó takaró rojtja legyen?

Na ki?

Ki merte azt mondani, vagy csak gondolni, de egyáltalán feltételezni, hogy megérdemelt sorsukat élik éppen a kastély bentlakó dolgozói?

Na ki?

“Bűnösök közt cinkos, aki néma” - tartja a mondás és még milyen helyesen!

Mert a válasz a nyitó kérdésemre egy határozott igen!

Igen bűnösek! Igen önmaguk is bántalmazóak mind-mind a kastélyban!

Kicsi Belle-t aktívan lökik a Szörny karjaiba, hiszen tudják, hogy ő az a préda, áldozati tökéletes alapanyag, aki visszaváltozásuk biztos záloga!

De ez persze csak csepp a tengerbe, bűnlajstromuk hosszú során!

A gyerek és a kutya pedig csak jó szemfényvesztő porhintés, amivel lazítják bűnösségük sűrűn feketéllő masszáját.

Mert egy pici ártatlanság mindig jól áll a bűnök közepette. Egy pici fény mindig elviszi a fókuszt a sötétség emésztő mételyéről.

Bűnös

A szimbiózis vádjában

Védő oltalmad alatt.

Van egy nagyon egyszerű jelenség!

A bántalmazók körül mindig kialakul egy támogatói kör, akik vagy aktívan segítik a bántalmazót bántalmazásában vagy passzív magatartást tanúsítva csendben legalizálják tetteit, és mint egy erő demonstráció jelzik a bántalmazott felé, hogy ők bizony a bántalmazó oldalát erősítik és segítséget tőlük a bántalmazott bizony nem várhat.

Megfigyelted már azt a jelenséget, hogy a bántalmazó ember körül kialakul egy holdudvar, emberek kisebb-nagyobb csoportja, akik a közös ellenségképzés síkján ott lesznek hűen a bántalmazó mellett és teljes meggyőződéssel támogatják bántalmazó szerepében, ezzel erősítve a bántalmazott bántalmazotti helyzetét?

Mert hogy a bántalmazó és környezete között egy szimbiotikus kapcsolat alakul ki, egy kölcsönösen előnyös viszony, amiben a bántalmazó támogatókra tesz szert és tetteinek legalizálást nyernek. Míg a környezetében meghúzódó emberek védelmet kapnak, egy biztos tudást arról, hogy amíg ők a bántalmazó mellett állnak és a kezére játszanak - passzívan hagyják, hogy szabadon bántalmazzon és aktívan segítenek az újabb áldozatok felkutatásában és feláldozásában - addig rájuk nem sújt le bántalmazó agressziója.

Bűnös

A hallgatás vádjában

“Bűnösök közt cinkos, aki néma” - tartja a mondás és milyen helyesen! Hallgatni és nem segítséget nyújtani a szenvedőknek.

Hallgatni és csendben végignézni az áldozatok fájdalmát. Hallgatni és a hallgatás által legalizálni a bűnt. Ez mind-mind bűn! Mert a hallgatás a legnagyobb bűn, amivel mindenki csendben legalizálja a bántalmazó tetteit és közben egy nagyon erős üzenetet közvetít a bántalmazott felé: „Egyedül vagy!”

Egyedül vagy és a világ közönyös csendben figyeli kínlódásodat!

Senki nem áll melletted és senki nem fog hozzád sietni, hogy megmentsen!

És ameddig a bántalmazó tudja, hogy az amúgy is kiszolgáltatott áldozata egyedül van, addig kéjes örömmel viszi végig válogatott kínzásait!

Mert ameddig a bántalmazó tudja, hogy áldozata egyedül van, addig ott a biztos tudása, hogy környezete védelme alatt van, hogy csendben ott a háttérben sok-sok ember az ő kezére játszik, akik nem mernének ellene fellépni!

Minden zárva maradt száj egy - egy támogatói erő a bántalmazó mellett, ami megsokszorozza a bántalmazó uralkodásra hajlamos erőit - ami a bántalmazói viselkedés egyik alap mozgatórugója.

Bűnös

Ártatlanok bűnbe keverésével

Egy gyerek és egy kutya minden történetbe kell, mert ők mossák tisztára a szennyes részleteket.

Mert rájuk nem lehet haragudni, mert őket nem lehet semmivel vádolni és ha őket nem lehet semmivel vádolni, akkor a környezetük bűne is tizedelődik.

Mert óhatatlanul a gyerek - kutya duó szimpátiát vált ki az emberekből tisztaságuk és ártatlanságuk okán és már csak miattuk is halványodni kezd a bűn.

Mert miért is kellett egy Csészike a Szépség és a Szörnyeteg mesébe?

Mert az aggodalom, érte - a gyermekért - a jövőjéért még inkább az átok megtörésére helyezte a figyelmet.

Az ártatlanok szenvedése együttérzést kelt és sorsuk jobbra fordulására helyezi a hangsúlyt. És amíg ezen van a fókusz, addig “elfelejtünk” azon gondolkodni, hogy ennek a gyereknek a szenvedését egyébként a saját környezete okozta.

Azaz, áldozatot csinál a bűnös környezet az ártatlanból csak azért, hogy rajta keresztül üdvözüljön és legyen része a feloldozás kegyében.

Csak egy eszköz, egy közvetítő felület az ártatlan gyerek - kutya duó, akit a bűnös maga elé, mint pajzsot szegezve elnyeri a környezet segítő támogatását.

Bűnös

A bűnismétlés megakadályozásának elmulasztásában

A gőgös és irigy herceg - mert ez már csak így megy - újra és újra bűnt ismétel folyamatosan megjelenő bántalmazói magatartásával.

És mit tett a környezet, hogy ebben megakadályozza? Semmit! Kiszolgálták őt! Értem, hogy a szolgálók dolga szolgálni, de bármi áron? Tényleg csendben a bántalmazó kezére kell játszani?

Ott van Maurice esete. Melyik szolga mondta a Szörnynek, hogy most már elég legyen? Melyik állta a Szörny útját, hogy egy ártatlan embert a semmiért ne vessen börtönbe?

Semelyik! Mindenki nézte tovább csendben és asszisztált a Szörny bántalmazó tetteihez! Mi ez, ha nem bűn? Passzívnak maradni és magára hagyni a bántalmazottat, bűn!

Passzívnak maradni és nem megállítani - de még meg sem kísérelni - a bántalmazót, bűn!

Pedig tudtak volna a szolgák cselekedni! Csak nem akartak, mert ebben a helyzetben nem állt érdekükben - mi ez, ha nem bűn?

És ha még mindig nem lenne világos, hogy a szolgák hada egy ugyanolyan bántalmazó csoport, nézzük az utolsó pontot, amiből kiderül, hogy igen bizony nagyon is bűnös a kedves kancsó, komód és a többi bútor!

Bűnös

Aktív bűnsegédletben

Belle-t tematikusan lökik a Szörny kezébe, hiszen rájönnek, hogy személyben van a megváltás kulcsa és ugyebár semmilyen áldozat nem drága azért, hogy ők megszabadulhassanak az átoktól és visszanyerjék régi, normális életüket.

Hogy ezt a célt elérjék tematikusan behálózzák Belle-t.

Kedvesek vele, kényeztetik őt, igyekeznek meggyőzni, hogy a Szörny nem is olyan szörnyeteg. Rózsaszín csillámporos púdert hintenek Belle szemébe csak hogy tematikusan tolni tudják a cél felé, egyenesen bele a Szörny karjaiba.

Csak azért, mert ez az érdekük. Csak azért, mert ott van egy potenciális áldozat, akinek a feláldozásával ők tisztára moshatják saját életüket.

Minden kedves szó, minden odafigyelő gesztus, törődő gondoskodás nem más, mint egy számító terv része - csapdába csalni a tökéletes áldozati alapanyagot, akinek a feláldozása által üdvözülhet minden átokkal sújtott bűnös lélek.

Cukormázzal leöntött méreg - hát ezen a terven dolgozik a legnagyobb összhangban az összes kastélybéli cseléd.

Ha te ott ülnél az esküdtszékben, mit mondanál? Bűnös vagy ártatlan a kastély szolga népe?

This article is from: