1 5
•
i nterjú
A siketek munka mellett tudnak csak sportolni, és olimpiára is mennek Az élsport és a parasport között van egy szürkezónának számító terület, a siketek sportja. Magyarországon is több százan sportolnak, közülük többen meglepően magas szinten, rendszeresen vannak világversenyeik, közel száz éve rendeznek siketlimpiát, mégis alig esik szó róluk. Erről is, valamint a sportoláshoz való egyenlő esélyű hozzáférés akadályairól, de a mozgás kínálta örömökről is beszéltünk a magyar siket curlingválogatott egyik játékosával, Kiss Péterrel. Magyarországon a siket és nagyothalló személyeket képviselő érdekvédelmi szervezet a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) tájékoztatása szerint a 2011. évi népszámlálás során 63014 fő vallotta magát hallássérült személynek, közülük 8571 fő vallotta magát siketnek önbevallás útján, azonban ez a szám egyértelműen jóval magasabb. A legtöbb siket ember a jelnyelvet részesíti előnyben a beszélt nyelvvel szemben, hiszen a siket emberek számára a jelnyelv adja az önkifejezés lehetőségét. Identitásában többségükben nem azonosulnak a fogyatékossággal, a jelnyelv pedig a siket embereket egyfajta kulturális kisebbséggé kovácsolja, mely a siket kultúra alapja. A társadalom a siket emberek kapcsán főleg a hiányosságokra helyezi a hangsúlyt, miközben a meglévő képességekre kellene. A sport pedig maga is egy ilyen képességfejlesztő hatású tevékenység.
Ennek ellenére a siket személyek közül magas szinten roppant kevesen sportolnak, aminek számos oka van, kezdve ott, hogy a Siketek Sport Clubján (SSC) kívül nincs kimondottan rájuk szabott sportegyesület, még ha a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének honlapján már látható, hogy egyre több klub (köztük több nagy fővárosi egyesület, valamint megyeszékhelyek klubjai) igyekszik nekik is helyet adni. A siket sportolónak azonban olyan edzőre van szüksége, akivel tud kommu nikálni, márpedig a jelnyelvet nagyon kevesen tudják használni a hallók közül. További nehézség, hogy a siket sportoló nem élsportoló, nem tud ebből megélni, csak munka mellett tud edzésre járni. Így tesz Kiss Péter is, a magyar siket curling-válogatott tagja, aki 2017-ben a férfi csapattal ötödik lett a világbajnokságon, 2018-ból egy Európa-bajnoki
3. hellyel büszkélkedhet, ugyanebben az évben pedig a hallássérült curlingválogatott tagjaként várhatta az Év Sportolója-szavazás eredményét. A beszélgetés jelnyelvi tolmács közreműködésével folyt. „Gyerekkoromtól kezdve sportolok, először úsztam, majd vízilabdáztam, ezt követően jött a kézilabda, 2015-től pedig a curling. A vízilabdát és a kézilabdát már egészen komolyan űztem, világversenyeken is jártam, ahogy most a curlinggel is” – mondja a kamaraerdei curlingpálya büféjében a mosolygós, magabiztos fiatalember. Péter harmadik generációs siket, a szülei és a nagyszülei is siketek, két testvére közül az egyik szintén siket, a másik nagyothalló. Vízilabdázóként játszott halló és siket csapatban, de mint mondja: „A siket
