Hitélet

Kedves Tes tvé reim !

Ránk szakadt a nyár. Kiesünk a szokásos rutinból, a hétköznapok megszokott világából átlépünk a nyár adta lehetőségek, a szabadság; de ezzel együtt a szétszórtság, a nyaralással egybekötött pénzszórás világába. Keresztényként ugyanúgy viselkedem nyáron, mint évközben, mondhatnánk könnyen, de amint találkozunk régi ismerőseinkkel, akik nem keresztény értékrend szerint élnek, könnyen felvesszük az ő stílusukat, viselkedésüket.

Szabadságra vagyunk hivatva. De mit is jelent szabadnak lenni? Manapság összetévesztjük a szabadságot az ösztöneink kiélésével. Ám a valódi szabadságot Krisztust követve érhetjük el.

A szerzetesi fogadalmak nem csak a szerzetesek kiváltságai, ugyanúgy ránk is vonatkozhatnak. Vegyük ezeket sorra, és meglátjuk, hogy azok az elvek amiket a szerzetesek élnek, mi hogyan tudjuk megélni családos életünkben.

• A szegénység nem az anyagi javak nélküliségét jelenti, hanem azok józan beosztását és kezelését. Megvehetném,de nem veszem meg. Nem a pénz ural engem, hanem én

a pénzt, amely egy eszköz. Gyermekeinkkel együtt nem töltött időt nem tudjuk pótolni. • Az engedelmesség is a szabadságban rejlik, hisz elengedhetem a saját, „olykor hamis” ambícióimat, s ráhagyatkozhatok társam szavára. „Senki sem jó bíró a maga ügyében” – tartja a mondás. A másik ember kritikája, meglátása segít megmutatni azt, hogy ki is vagyok valójában. És együtt minden könnyebb. • A tisztaság is a szabadságból fakad, hisz ha legyőzzük a rendetlen vágyainkat, minden nővel vagy férfival tiszta szívvel, érdek nélkül beszélhetünk, akár házasok vagyunk, akár nem.

Ha ezen az úton járunk, szabadok leszünk önmagunktól.

Ha ismerjük a KRESZ szabályait, tudjuk, hogy a felfestett záróvonalat nem szabad átlépnünk. A lónak is szemellenző kell, hogy ne térjen le az útról. Keresztény embernek nem kell szemellenző vagy záróvonal. Anélkül is tudja, hogy hol a határ.