Kalandos egri kirándulás Dunaújvárosból és

Kalandos egri kirándulás Dunaújvárosból és Székesfehérvárról

Szervezetünk a SINOSZ SzÉP keretében városismereti kirándulást szervezett Egerbe, melyet 2019. június 29-én valósítottunk meg. Sahin-Tóth Zoltán dunaújvárosi elnökségi tag élménybeszámolóját olvashatjátok.

EGER ost roma! Egyszer volt, hol nem volt, Eger várán innen, Dunaújvároson túl, ahol a kurta farkú kismalac is túrt, éltek az Eger várát védelmező seregek, a „csárok”. Fehérvár térségében a Rozicsárok (megjegyzés: székesfehérváriak csoportja Rozika vezetésével), Újváros környékén a Zolicsárok (megjegyz.: dunaújvárosiak csoportja Zoli vezetésével). A két sereg két irányból, szinte egyszerre kívánta megindítani Eger irányába az összevont támadást. Az elmúlt néhány hétben több tervezett időpontban, különböző taktikával, de eredménytelenül. „Csárjaink” most végső rohamra hegyezték elszántságukat, ehhez együtt állt most a maximális létszám, a kedvező nyári harcmodor és az elengedő csapatszállító alkalmatosság is. Mindkét seregrészünk, a Rozicsárok és a Zolicsárok is reggel négy órakor keltek, mielőtt még elsőt fordult volna a szélkakas az egri vár fokán. Iparkodni is kellett nagyon, mert most nem lovon, nem szekéren, hanem Volán busszal tervezte a hadvezetés a csapatok mozgatását. Mindkét irányból hat óra magasságában tervezték a roham indítását. A Rozicsárok az első szakaszt zavartalanul teljesítették, de a Zolicsárok csapatszállító autóbusza „befüstölést” jelentett. A fehérvári taktikai bázis és a mozgó csapatok sűrű SMS-eket váltottak a támadások átütemezésére, így Budapesten a Rozicsárok már előretolt seregének taktikai várakozást, míg a Zolicsároknak, akiknek serege pót-pót autóbusszal, valamint negyedórás késéssel indulhatott, sürgősségi rohamot rendeltek el. A seregrészek a Népliget tőszomszédságában, a Stadion buszpályaudvar magasságában egyesültek. Budapesten a hadrendből kivont egyes számú csapatszállító villamosokat a szintén egyes felségjelű villamospótló autóbuszokra cserélte a hadvezetés. Taktikai okokra hivatkozva a csapatot szállító autóbuszok a Stadion alagsorából álcázva

indultak Eger vára OSTROMÁRA. Később a taktika részeként a csapatot szállító eszközök nem toronyiránt, erdőn-mezőn keresztül, hanem az autópályán haladtak. Így történhetett meg, hogy nem bírták a strapát, főként az első sorban haladó csapatszállító eszköz. Mi, harcosok és a fehérvári taktikai bázis, jól bírtuk tizenegy óráig – élelem, ital, nyilvános és mobil WC-k nélkül is. Végül is azért vagyunk csárok, vagy nem?

Hanem aztán, fele sem volt tréfa, megérkeztünk – harangszóra – az egri vár falai alá. A várvédők kedvesen, mosolyogva fogadtak minket, idegenvezetőt, sőt még tolmácsot is küldtek elénk. A vár falait körülvevő vizesárkokon jó néhány hidat is felállítottak, hogy könnyebb legyen az átkelésünk – szolidaritásuk jeléül – a mi nehézkes csapathaladásunk ellensúlyozására. A várba ugyan nem engedtek be, mert ugye az mégiscsak a védőké – azoké is maradt – de elfoglalhattuk HARC nélkül a Varázstornyot, a Panoráma teraszt, a Sötétkamra periszkópot, a Csillagmúzeumot, a Planetáriumot, a Bazilikát, a Marcipán Múzeumot és