b etek i ntő
•
1 2
8 dolog, amit egy hallássérült tábor adhat neked!
Egyre több hallássérült fiatal felnőttel találkozom, akik még csak most kezdtek el foglalkozni azzal, hogy a hallássérülés mit is jelent számukra. Vagy, hogy vannak-e hozzájuk hasonlóak. Van, akiknél a hallássérülés felvállalása, a hallókészülék megmutatása is ekkor kerül előtérbe. Számukra jelenthetnek megoldást a hallássérült fiataloknak szóló táborok, ahol ezekre a kérdésekre választ találhatnak. A nagyothalló fiatalok, azaz azok, akik halló családba születtek, majd integrációban tanultak és dolgoznak, általában nem rendelkeznek sorstárs közösséggel. Ez érthető: hallók között szocializálódnak, hiszen velük barátkoznak, beszélgetnek, tanulnak. Így voltam ezzel én is, sokáig erősen élt bennem az a gondolat, hogy: Vagyok én, meg a hallók. Amíg Pestre nem költöztem, addig nem találkoztam olyan nagyothallóval, amilyen én is vagyok. Siketekkel igen, de idővel
felismertem, hogy bár nagyon hasonlóak a problémáink és a hallásállapotunk, az életvitelünkből és a szocializációnkból fakadóan bizonyos dolgokról másképpen gondolkodunk. Ami egyáltalán nem baj, nagyon szeretem a siket közösséget is, de akkor éreztem igazán, hogy hazatértem, amikor megismertem a nagyothalló barátnőmet. Az első pár beszélgetésünk során többévnyi hallássérüléssel kapcsolatos dilemmát oldottunk fel, élményt osztottunk meg, nem beszélve a belsős poénokról, és ez elég jó érzés. Nem, nem arról van szó, hogy mindig a hallássérülésről beszélünk. De jó érzés, hogy ebből a szempontból különösebb magyarázkodás nélkül is megértjük egymást. Mégis nehéz bevonzani a fiatalokat egy nekik szervezett táborra. Az okok egyébként érthetőek: jól helytállnak a halló közösségben, nekik ez a normális és általában csak akkor értik meg, hogy közösségez tartozni jó, ha megtapasztalják. Ez utóbbit a Hali-tali táborban látom, amit idén már másodszor hoztunk tető
alá a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével együtt a Balatonon. Az új arcok az első napon még kicsit bizonytalanok, de a végén szinte mindig elhangzik tőlük, hogy: Bárcsak maradhatnánk tovább! Ennek egyébként tényleg csak az a titka, hogy jó a csapat. Imádnak együtt lenni. Odafigyelnek egymásra. És ezt én is tapasztalom: rám is figyelnek, én is sokat kapok mindig a táborok alatt, szervezőként is. Ha eddig esetleg tétováztál, vagy nem teljesen érted, miért olyan jó halitalisnak lenni, akkor most pár pontban megpróbálom összeszedni, mit is jelent ide tartozni, mi az, amit a hallássérült tábor alatt szinte mindenki megtapasztal. #1 Pillekönnyű kommunikáció Nem véletlenül az a tábor mottója, hogy: Itt senki sem mondja, hogy semmi! Mert míg a hallók hajlamosak a sokadik vis�szakérdezésre ezt válaszolni, a táborban ilyen biztos, hogy nem lesz. Már az első napok alatt mindenki figyel rád. Arra,
