I. évfolyam / 1. szám
Türelem és kompromisszumkészség
Interjú ifj. Gajda Lászlóval
Meg kell tennünk a következő lépést, amelynek neve: szemléletváltás
Dr. Dobos Endre
Vajon meddig használható még az erősen fogyó talaj-életerő?
Dr. Biró BorbálaMinden, amit az AÖP-ről tudni kell!
Szerezzen 2 pontot a Phylazonit mikrobiológiai készítményeivel, vagy 1 pontot az Energia talaj- és növénykondicionáló termékekkel az Agrár Ökológiai Programban!
Felhasználható mikrobiológiai készítmények (2 pont):
Phylazonit Talajoltó · Talajregeneráló · Rizo · TrichON · Szója · Tarlóbontó
Felhasználható talaj- és növénykondicionálók (1 pont):
Energia Humin · Energia Soil · Energia FloraHumusz
4 Alap a talaj? IGEN!
6 Türelem és kompromisszumkészség - ez az, ami képes áthidalni a távolságot – interjú Gajda Lászlóval
10 A szerves anyagok és a szimbionta kapcsolatok jelentőségének hangsúlyozása a mikrobiális talajoltásoknál
14 A kalciumpótlás alapvető szükséglet a sikeres termeléshez
16 Egzakt N meghatározás
18 Problémafeltárás
22 Ahhoz, hogy ezt a sötét jövőt kiküszöböljük, teljes mértékben szemléletváltásra van szükségünk – interjú Héjjas Lászlóval
25 Olyan technológiák bevezetésére van szükség, amelyek serkentik a talajéletet – interjú Rozgonyi Zoltánnal
28 A változás kényszere
32 Phylazonit Szántóföldi Akadémiák
34 AGRÁR ÖKOLÓGIAI PROGRAM – Tegyen a talajáért!
36 A talajvédelem, mint az integrált növényvédelem része
2023. I. évfolyam · Felelős kiadó: Agrova Kft. (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 6.); Mertcontrol HL-Lab Kft. (4031 Debrecen, Köntösgát sor 1-3.)
Szerkesztés és előkészítés: Green Edge reklámügynökség (Green Edge Media Group Kft., 1141 Budapest, Szugló u. 82.)
Nyomta és kötötte: Folprint Zöldnyomda Kft. (1119 Budapest, Than Károly u. 25.)
Felhasznált stock képek forrása: Shutterstock, Freepik Premium
A kiadó a magazinban a nem saját gondozásában megjelent cikkek tartalmáért felelősséget nem vállal.
A lapban olvasható cikkek és információk csak a szerkesztőség hozzájárulásával közölhetők!
Kapcsolat: info@phylazonit.hu · www.phylazonit.hu | info@talajvizsgalo.hu · www.talajvizsgalo.hu
Az idei év azokat a termelőket is elgondolkodtatta, akik eddig megszokásból, mondhatni, rutinból gazdálkodtak. Nem is lenne feltétlenül probléma a szokásainkkal, ha közben nem változtak volna meg a gazdasági, de még az éghajlati viszonyaink is.
A Phylazonit és az Axiál közös országjáró roadshow-ja, az – ALAP A TALAJ – öt alkalommal öt helyszínen került megrendezésre. A nagy sikerű, ingyenes rendezvénysorozat közel 600 látogatóval, előadásokkal, talajszelvény elemzéssel, gépi és művelési bemutatókkal szolgált a látogatók számára.
Mi volt a rendezvény fő célja?
A talajközpontú gazdálkodás szemléletének növelése, valamint a talaj termőképességének és vízháztartásának javítását és megőrzését támogató információk átadása, megismertetése.
Varga Sándor a Phylazonit szakmai vezetője, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, a növénytermesztés során keletkező melléktermékek jelentőségére hívta fel a figyelmet.
Hangsúlyozta: a gazdálkodók várhatóan eddig nem látott problémákkal fognak szembesülni munkájuk során, ami új személetet követel tőlük. Alaposan fel kell mérniük minden rendelkezésre álló erőforrást, és azokat a leghatékonyabban kell használni.
A betakarítás után hátrahagyott szár- és levélmaradványokat, a gyökérzetet „melléktermék” megnevezéssel illetik, pedig ezek – megfelelő kezeléssel – valójában nagyon fontos erőforrásokká alakulnak át a talajban. A talajba visszajuttatott szervesanyaggal a felvehető tápanyagtartalom is nő.
E tápanyagok jelentős hányada már a vetésváltásban rákövetkező növény számára is hozzáférhető lesz. Ehhez persze az kell, hogy megfelelő mikrobiális élet legyen a talajban, ami képes feltárni a tápanyagokat. A talajszelvény vizsgálat és a szántóföldi gyakorlati bemutató (Miskolci Egyetem, MATE, HORSCH) rámutatott, hogy a kontinentális éghajlaton, nyáron a természetesen is szárazságra hajló területeken a gazdáknak tudatosan kell használni a 30 cm alatti mélyebb talajszintek adottságait, mert a gyökerek szinte minden
vizsgált szelvény esetében 1 méter alá is elértek. El kell felejteni a 0-30 centiméterre alapozó szemléletet, mert a degradált szerkezet miatt a gyökértömeg is lefelé menekül, ahol az eredeti, bolygatatlan szerkezetű talajanyagban találja meg a víz és tápanyagfelvétel lehetőségét.
A szerkezeti degradáció nem csak a víz– és levegő háztartást teszi szélsőségessé, hanem ezzel párhuzamosan negatív kémiai, tápanyag gazdálkodási és biológiai folyamatok indulnak el. Ez azt is jelenti, hogy a szerkezet nem csak a túlműveléssel, hanem kémiai és biológia folyamatok negatív hatásainak eredményeképpen is rombolható.
A csökkenő szervesanyag bevitel csökkenő humusztartalmat, az pedig gyengülő szerkezeti elemeket eredményez. A rossz szerkezet miatt pedig csökken a beszivárgás és nő a felszíni elfolyás, ami lejtős területeken aszályhoz és sajnos jelentős erózióhoz vezethet.
Természetesen művelés és művelés között is nagy a különbség. A forgatásos művelés alatt találjuk a legjobban leromlott szerkezetet, míg a lazításos művelésre történő átállás már pár év alatt is jelentős szerkezeti változásokhoz vezet.
A legfontosabb üzenet a menetszám és az ezzel együtt járó bolygatás és taposás csökkentése, illetve a szerves anyag hozzáadás. Ez utóbbi esetében nemcsak a szerves anyag bekeverés, hanem az élő és elhalt gyökértömeg pozitív biológiai és fizikai hatásai eredményezik a legjelentősebb minőségi javulást.
Az egyértelműen látszott, hogy a gazdálkodók nyitottak az információra, az újdonságokra és szeretnének megoldást találni a tavalyi évben tapasztalt anomáliákra. Ezért úgy gondoltuk, hogy a talajközpontú szántóföldi bemutatóinkat 2023-ban is folytatjuk.
A pontos helyszínek és részletek kapcsán a következő számban tudunk pontos részletekkel szolgálni.
Hajdú-Bihar megyében, a Bihari-síkon fekvő Újirázon, nem éppen kedvező talajadottságok közepette gazdálkodik Gajda László és családja. Nekik már nem kellett “átállni” a fenntartható mezőgazdaság gondolkodására, ők ebben nőnek fel. Számukra természetes ez a szellemiség, az, hogy gondoskodniuk kell a földről, ha majd ők is tovább akarják adni az unokáiknak.
László elmondása szerint a Phylazonittal nagyon régi és nagyon jó a kapcsolatunk. Tulajdonképpen valahol végig is kísérték náluk a generációváltást.
Ha jól gondolom, te voltál az, aki váltotta az előző generációt, ugye?
Így van. Hát tulajdonképpen itt egy családi gazdaságról beszélünk. Édesapám kezdte el ezt a gazdaságot. Édesapám igazi paraszt gyerekként nőtt föl, tehát mindig köze volt a mezőgazdasághoz, de nem benne dolgozott. Tulajdonképpen a rendszerváltáskor jött a lehetőség, hogy a kárpótlás révén valamennyi területhez hozzájutottunk. Pár hektárról volt szó, tehát nem
nagy terület, ezen kezdtünk el gazdálkodni. Mellette neki volt egy vállalkozása, egy fuvarozó cég, tulajdonképpen ez volt a fő vállalkozás, és a mezőgazdaság csak egy mellékes próbálkozás volt.
Mióta tevékenykedsz aktívan a vállalkozásban?
Amikor ez elkezdődött, én ilyen tizenkét-három éves lehettem. Ahogy cseperedtem, mindig részt vettem a mezőgazdasági munkálatokban. Akkor még azért kimentünk kapálni a területekre, meg ilyesmi, tehát nem volt az annyira jó dolog, akkor pláne nem tetszett, de úgy belenőtt az ember. A fuvarozás mellett édesapám
ezt is szépen fejlesztette. Sikerült még egy kis földet venni, egy kicsit bérelni hozzá. Igazából én más irányba indultam, gépésznek tanultam érettségi után. Aztán 21 évesen megnősültem, és itt ragadtunk Újirázon a feleségemmel, ahol a mai napig is lakunk.
A gépész vonalat elhagytam, mert idegen volt tőlem ez az egész, a mezőgazdaság meg egyre inkább magával ragadott. Onnantól tulajdonképpen édesapámmal ketten folytattuk ezt a tevékenységet. Ugyanúgy részt vettem a döntésekben, hogyha volt valami javaslatom, újítás, vagy kicsit másképp gondoltam, mint ő, akkor ezt megbeszéltük, és ő könnyen meggyőzhető volt, mert abszolút nem volt ellene az újításoknak.
Pár hektárnyi földterületből hogyan vált a cég egy komoly családi vállalkozássá?
A fuvarozó cég egyre gyengébben muzsikált, végül eladtuk, és az összes ebből keletkező forrást átirányítottuk, vagy befektettük a mezőgazdaságba. Így gyarapodott a terület. Közben ahogy a TSZ csődbe ment, elég sok terület fölszabadult, ott volt egy komoly lehetőség, amit kihasználtunk, hogy még több területhez jussunk. Így fejlődött a családi gazdaság, amibe már édesanyám is bejött, ő vitte a papírmunkát. A nővérem is megházasodott, az ő férje agrármérnök, szintén valamennyi családi földdel rendelkeztek és gyarapították. Így egyben kialakult a jelenlegi családi gazdaság, ami most 1050 hektár, három családi gazdaság révén áll össze, és egyetlen nagy gazdaságként működik.
Tudatosan készültetek a generációváltásra?
Nálunk a generációváltás szinte észrevétlenül megtörtént. Volt benne egy sajnálatos esemény, ami tulajdonképpen erre rá is kényszerített minket. Apunak lett egy agydaganata, ami szépen lassan leépítette. Amíg ki nem derült, nem tudtuk mi okozza a problémát. Hála Istennek, jól kijött belőle, mert aztán megműtötték, és teljesen fel tudott épülni.
De amíg ez lezajlott, muszáj volt fokozatosan átvenni a gyeplőt és döntéseket hozni.
Ekkor én már tevékenyen részt vettem a gazdaság irányításában, és nyilván a betegség után ő már nem épült úgy vissza a döntéshozatalba. Köztünk van ugyanúgy, megbeszélünk mindent, de igazából már nem szól bele a döntésekbe. Mostmár inkább kertészkedik, vendégházat újít fel, abban ténykedik, horgászik, vadászik, tehát ilyen hobbi dolgoknak él.
Te nagyjából mindig tudtad, hogy ez az irány, ami foglalkoztat, vagy a körülmények
Ifj. Gajda László 12-13 éves kora óta tevékenykedik a családi válllakozásban. Náluk a generációváltás szinte észrevétlenül megtörtént.
alakították azt, hogy végül a mezőgazdaságot választottad?
Hát nem tudtam. Így alakultak. Igen, a körülmények hozták. Mikor már aztán egy kicsit belekóstoltam, akkor egyre jobban megtetszett, és egyre jobban akartam csinálni. Nem akartam a fuvarozó céget tovább vinni, inkább a mezőgazdaságot választottam. Tehát belecsöppentem, és utána ez jött magától.
Előtte mivel foglalkoztál, vagy mi volt az, ami úgy megfogott?
Hát igazából előtte nem dolgoztam máshol. Én tulajdonképpen beleszülettem, és benne is maradtam. Gépészmérnöknek tanultam, de az nem fogott meg, úgymond vakvágány volt. Ahogy belecsöppentem a mezőgazdaságba, onnantól tudtam, hogy itt a helyem.
És szerinted miért működött nálatok jól és mondjuk sok gazdálkodó miért küzd azzal, hogy nem tudja átadni a gyerekének a gazdaságot?
Az egyik fő oka annak, hogy a fiatalok nem akarják átvenni, az nyilván az, hogy jelenleg a mezőgazdaság, úgy gondolom, nem egy vonzó szakma. Kívülállóként vannak elképzelései róla a fiataloknak, de aki nincs benne, az nem érzi meg a föld illatát, ami úgy magával ragadná. Most ebben a digitalizált világban, úgy látom, hogy a fiatalok nagyon messze állnak ettől a falusi, agrárparaszti élettől.
Te mit látsz a környezetedben?
Nagyon sok olyan gazdatárs van, egy generációval idősebbek, akik mondjuk az édesapám generációja, hogy egyszerűen vagy nincs gyerek, vagy ugye elváltak a szülők, a gyerekek erre mentek, arra mentek. Hiába idősebb a gazdaember, ha nincs a családban megfelelő személy, akkor nem szívesen adja át a gazdaság irányítását egy idegennek, vagy egy alkalmazottnak. Hogyha a családon belül van olyan rátermett fiatal, annak viszont úgy gondolom, hogy örömmel átadnák, csak sajnos, itt a környékben kevés ilyen van.
Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ennyire kevés az érdeklődő fiatal?
Ha van is gyerek, azok elleve legtöbb esetben elköltöznek a városba ide-oda. Utána, mikor már eljönne az az idő, hogy át kell vegyenek gazdaságot, mert idősek a szülők, akkor neki már megvan a saját egzisztenciája, saját élete, amit nyilván nem fog, vagy nem szívesen fog föladni azért, hogy azt a gazdaságot továbbvigye. Amikor a fiatal, elmegy továbbtanulni főiskolára, egyetemre, és eltávolodik ettől a szakmától, ettől a családtól, vagy egyáltalán a falutól, akkor utána nehéz őt visszahozni. Nekem is van három fiam. Állandóan traktorba akarnak ülni a Gyerekek, de ez később aztán nem feltétlenül lesz így.
Van olyan dolog, innováció amit a generációváltás által, vagy azon keresztül te hoztál be a vállalatba?
Tulajdonképpen régóta mondhatom, hogy az én szavam érvényesül a vállalkozásban, a családi gazdaságban. Igazából van egy elméletem, első helyre a talajt helyezem. Hogyha a talaj rendben van, akkor várhat az ember jó termést, egészséges növényt, és
így tovább, majd a végén kikötünk a haszonnál, a profitnál. Tehát mindenképpen úgy gondolom, hogy ezt a szemléletet én hoztam be a családi gazdaságba, ezért is kezdtük már régóta ezt a talajkímélő művelést.
Mit értesz talajkímélő művelés alatt?
Csökkentett menetszámban művelünk, minél kevesebb taposással. Például hevederes traktokkal dolgozunk. Ez ugye Sárrét, ahol mély fekvésű, kötött, nehezen művelhető talajok vannak., úgymond “perc” talajoknak hívják, tehát itt nagyon könnyen el lehet rontani, hogyha valamit nem akkor csinál az ember, amikor a talaj alkalmas rá.
Elhagytuk a szántást, a talajlazítást, forgatás nélkül művelünk.
A szalmát nem hordjuk el, leszecskázzuk a száradványokat, és ott hagyjuk, tulajdonképpen egy mulcsot képezve. Tehát ennek a vonalán haladunk tovább. Így a környékbeli átlagokhoz képest egy magasabb terméshozamot tudunk elérni.
A gazdaság élén a Gajda család.
Kaptál valamilyen útravalót a szülőktől, ami hasznos volt így ezen a választott úton?
Azt, amit láttam tőlük, tehát, hogy a becsületes, kitartó munkának mindig megvan az eredménye. Ha ők valamit elhatároztak, akkor azt hosszú távon gondolták. Ha van egy-két buktató, meg egy-két nehezebb év, akkor sem adjuk föl, csináljuk tovább becsületesen.
A másik meg, hogy ha valamit csinálsz, akkor próbáld meg nagyban csinálni, mert majdnem ugyanannyi baj van vele, de sokkal több lehet benne a haszon.
Hogyha megkérdeznének, mit javasolnál azoknak, akiknek ezen a területen nem mennek olyan flottul a dolgok, nehezen tudják átadni a gazdaságot?
Két szót tudnék mondani, most ami így hirtelen eszembe jut, az egyik a türelem, a másik meg a kompromisszumkészség. Ezek nagyon fontos dolgok, mert generációk között azért nagyok a különbségek.
Köszönöm szépen. Vadászni mész holnap, jól emlékszem?
Igen, vadásztatok tulajdonképpen. Van egy vadásztársaság, mint új irányzat, aminek én vagyok az elnöke. Jönnek hozzánk vendégvadászok, két francia vadász, akik ősz utánra jönnek, és akkor azokat kell kivinni területre, és ugye hivatásos vadászok irányítása alatt, hogy melyik egyedet lőhetik.
Hát akkor, nem is tudom, mit kell ehhez kívánni. Jó szórakozást, vagy kitartást?
Ugye a vadászok nem szoktak jól kívánni. Olyanok, mint a horgászok, hogy az balszerencsét hoztat, hogyha jó vadászatot kívánunk. Úgyhogy csak annyit szoktunk mondani, hogy egy kalappal.
Akkor egy kalappal! Köszönöm az interjút!
Köszönöm szépen.
Huszár Noémi, TalajPlusz magazin
A talajok termőrétege rohamosan fogy és az azokban levő szerves anyagok (a humusz) mennyisége is. Az önálló talajerő, a talaj összes funkciója, de a talajok ökoszisztémaszolgáltatásai sem működnének a talaj szerves anyagai nélkül. Mindezek pedig a talajélőlények, a talajbiota táplálásával, jó működésével tudnak kizárólagosan megvalósulni. De vajon meddig használható még ez az erősen fogyó talaj-életerő, mitől függnek a megfelelő talajbiológiai szolgáltatások és hogyan tudják a „termésnövelő mikrobiális talajoltók” ezt okosan támogatni? Az oltás az állati trágyák hiánya miatt is felértékelődik, de mint mindennek, ennek is lehetnek határai, figyelembe veendő szempontjai.
A minőségi talaj egyúttal termékenyebb is? Ez a vélemény általában jól alátámasztott. A műtrágyák egyre intenzívebb alkalmazásával azonban ezt is újra kell értékelni. Manapság tudjuk, hogy akár az erősen leromlott talajokban is tudunk termelni ezekkel az ipari élettelen művi, vegyi anyagokkal. Ekkor persze tudnunk kell, hogy a talajt, csak mint támasztóközeget használjuk és a növények táplálása az ember által kívülről, irányítottan valósul meg. Az utóbbi években a költségek drasztikus növekedésével már el kell gondolkodni azon, hogy a műtrágyák mellőzésével, vagy nagyirányú csökkentésével is képes legyen a termelésre az adott talaj.
A legelső baktérium-készítmények, amelyeket használtak, a biológiai úton a levegő szabad nitrogénjét hasznosítani, megkötni képes baktériumok voltak.
A nitrogén ma is az egyik legfontosabb tápelem, amire figyelni kell. Számos mikroorganizmus képes erre. A pillangós növények növekedését a Rhizobium és Bradyrhizobium genusz fajai tudják kizárólagosan segíteni. Szinte mindegyik növény-típusnak megvan az önálló, saját mikrobiális segítője, ami azóta is a kutatások tárgyát képezi. Az 1900-as évek végén (Döbereiner, 1967) az úgynevezett asszociatív szimbiózis jelentőségét fedezte fel. Az egyszikű cukornád a brazil cerrado talajokon műtrágya nélkül is termeszthető volt
az Azospirillum baktérium szimbiózissal. Az asszociatív szimbionták nem csak a gyökerek felületén, hanem a növények belső tereiben is megélnek kisebb oxigén igényük miatt, ami nem több, mint 5%, szemben a levegő átlagos 21%-ával. Az ilyen endofita életmód jobb működőképességet biztosít és rögtön a növényt látja el (30-60 kg/ha Nitrogénnel). Ezzel szemben az úgynevezett „szabadon-élő” Azotobacter fajok csak talajban élnek, de ezek is tudnak szolgáltatni átlagosan 5-10 kg/ ha Nitrogént.
A gazda-specifikus rhizobiumokat mindegyik pillangós növényhez meg kell találni, de ekkor az eredményesség biztosabb. Legnagyobb oltáshatást a szója adta, mivel a talajainkból a Bradyrhizobium japonicum szimbionta teljes mértékben hiányzott. Az első hazai talajoltók (az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében) öt pillangós növényre készültek (lucerna, lóhere, szója, bab és borsó), több tízezer hektárra. Mindegyik gazdanövénnyel egyértelmű és igen látványos oltáshatásokat lehetett regisztrálni az oltásokat követően. A termés növekedéséhez sok esetben csak kevés starter nitrogén-trágyára (pl. 45 kg/ha-ra a tarka korona fürtnél) vagy kevés mezo- és mikroelem-kiegészítésre volt szükség ahhoz, hogy növelni lehessen a nitrogén-kötés mértékét talajtól függően.
A talajok tulajdonságai alapvetően meghatározzák a mikrobiális oltások hatékonyságát, működését.
Nyolc különböző hazai talajt vizsgálva egyféle pillangós gazdanövény különbözőképpen, talajtól függően reagál, amit a gyökérgümők száma (nagysága és elhelyezkedése is) mutat.
A szimbiontákkal végzett kísérletek igazolták, hogy a növények oltás-igénye és az oltás sikeressége is növény-faj/fajta és a talajtulajdonságok (porozitás, pH, kötöttség, tápelemek felvehetősége, stb.) az eredője.
A szimbionta oltó-készítményeknél kapott eredményeket érdemes lenne ezért további növényekre, talajokra és mikrobacsoportokra is tovább tanulmányozni.
A nitrogén-kötőkkel történő talajoltások bizonyították a talaj-állapot és a növényi igény összehangolásának a szükségességét. Az oltás kizárólagos szükségessége igazolódott, ha hiányzott a talajból a növénytápláláshoz szükséges mikroorganizmus.
A növénytől függően a talajokat az oltások előtt, a jobb eredményességhez fel lehet javítani (pl. kiegészítő mezo- és mikroelemekkel), vagy a növény kezdeti növekedését segítő starter nitrogén, foszfor műtrágyával. Ezek kezdeti energiát jelentenek a gazda-mikroba kapcsolat kialakításához és fokozzák az oltáshatást.
A talaj-degradáció és a talajállapot mikrobiális hatása
A talajok minősége az egyik kulcsfontosságú eleme az eredményes oltásoknak. Irodalmi tanulmányok szerint a gyengébb talajban az oltásokra nagyobb szükség lehet, hiszen a növény nem, vagy kevésbé jut hozzá a szükséges tápanyagokhoz. A mikrobiális talajoltók pedig képesek enzimeikkel elbontani, feltárni az elhalt szerves anyagokat, így biztosítva a folyamatos növényi tápanyag-ellátást. Ez lenne a „termésnövelőként” regisztrált mikrobiális oltások legfontosabb szerepe és tulajdonsága. Egyúttal ezek képesek biztosítani azt is, hogy a túltrágyázást csökkenteni lehessen, és a növény a biológiai törvényszerűségekkel „szerezze” meg a szükséges tápanyagokat, egyfajta okszerűséget követve.
A talajok leromlásának, degradációjának a legfőbb oka a talaj anyagforgalmi folyamatainak a számunkra kedvezőtlen irányban történő megváltozása: a talajtermékenység csökkenése, az ökológiai feltételek „rosszabbodása”, kedvezőtlen növény-termesztési feltételek kialakulása (pl. az agrotechnikai műveletek gépesített és egyre gyakoribbá váló elvégzése miatt) és ide értendők még a kedvezőtlen változások is a természeti környezetben. A degradáció előfordulhat természeti és az emberi tevékenység miatt is. A talajdegradáció azonban nem szükségszerű következménye a mezőgazdasági tevékenységnek, így az megelőzhető, mérsékelhető és/vagy helyreállítható, amely folyamatokban a talaj-organizmusokra különösen figyelni kell.
Mind a természeti, mind pedig az emberi okok miatt bekövetkező talajromlásnak vannak, lehetnek határai. A folyamatok kezdetén a talaj puffer-képessége okán még képes kijavítani, tolerálni a negatív hatásokat. Ez a tolerancia, azaz a regeneráló-képesség (az úgynevezett resziliencia), ami meghatározza a talajok környezeti érzékenységét is. Az a talaj ellenállóbb (rezisztensebb) a nem kedvező behatásokra, melynek nagyobb a szervesanyag-tartalma és amelyikben ennek következtében is többféle és nagy számú mikrobiota található.
A mikroorganizmusok olyan rugalmas anyagcserével rendelkeznek, hogy viszonylag könnyen tudják tolerálni a környezeti negatív körülményeket, illetve képesek gyorsan reagálni. Ilyen tényező lehet például a talajok elsavasodása (pH = 6 alá csökkenése). Megvizsgáltuk 15 különböző talajból izolált baktérium pH-érzékenységét laboratóriumi körülmények között. Ez azt mutatta, hogy minél savasabb a tápközeg, annál nagyobb a baktérium-törzsek közötti válaszok különbsége, a beoltott mikroba-törzsek érzékenysége. Látható volt az is, hogy a 15 baktérium törzs közül mégis akadt 3 olyan, ami a semleges pH-hoz közeli (80 %-os) szaporodást képes produkálni még a legsavasabb közegben is, képes azt kivédeni, tolerálni. Általában ezeket a túlélőképes törzseket lehet kiválasztani (szelektálni)
és jól felhasználni a gyakorlatban, valós talaj-növény rendszerekben. Minél optimálisabb a közeg az adott mikrobának, például a semlegeshez közelítő pH-n, akkor majdnem mindegyik vizsgált törzs azonos módon
képes szaporodni. A környezeti stressz olyan szelekciós tényező, ami „megtizedeli” vagy akár „meghuszadolja” a kitett baktériumokat. Korábbi tanulmányok is bizonyították, hogy a savanyú pH a nitrogén-kötő baktériumokra nem kedvező, általában a pH=5,5-nél már pusztulás következik be és a pH=4 a szabadon-élő Azotobacter fajok működési határát is jelenti.
A talajdegradációs folyamatok megállítása alapvető fontosságú, mert az alkalmazott mikrobiológiai talajoltások csak megfelelő talajszerkezet, tápanyag-tartalom és talaj-kémiai tulajdonságok mellett tudnak hozzá-járulni a növénynövekedéshez. A talaj-növény rendszer korlátozó tényezőire, ezért fokozottan figyelni kell.
A szerves anyagok szerepe és a mikroorganizmusok tevékenysége
A szerves-anyagok fogyása a talajok mikrobiális tevékenységének a hanyatlását eredményezi, azzal összefügg. A mikrobák aktivitásához bontható szerves anyagokra van szükség. Ezek nélkül a növényi tápanyag-feltárás is akadozott, még akkor is, ha a mikroorganizmusokat külsőleg adjuk hozzá a talajhoz.
A szerves anyagokban gyenge talajokban a külsőleg bevitt baktériumok és gombák, intenzív szaporodásuk közben a gazdanövény elől is elfogyaszthatják a felvehető Nitrogént, ami anaerob, levegőtlen körülményt és toxikus anyagok keletkezését alakíthatja ki. A szerves anyagoknak a kedvező talajszerkezet eléréséig jutó feltáródásához levegőzött, aerob körülmények szükségesek.
Milyen módszerek segítik megőrizni, növelni a talajok szerves anyag-tartalmát?
• Fenntartható, konzervációs talajművelés, takarónövények alkalmazása (folyamatos növényi talajfedés), növénymaradványok visszaforgatása, nagy növényi biomasszát produkáló növények, optimális talajnedvesség (a vízkapacitás 60 %-a körül), a talaj felszín mulcsozása (legalább 30 % fedettségig), komposztok és/vagy állati trágyák alkalmazása, nagy növényi gyökér:hajtás arány, évelő növények, folyamatos növényborítottság.
Ezekkel ellentétben a szerves-anyagok fogyását okozza az:
• az intenzív talajművelés, alacsony növény-borítottság, a teljes növény eltávolítása, extrém magas hőmérsékletek, túllegeltetés, szárazság, túlzott műtrágya-használat, a szerves anyagok égetése, alacsony gyökér:hajtás arányú növények.
A vizsgált
1.táblázat: A talajok humusz-tartalmának (H %) a mennyisége és a mikrobiális oltások által előidézett termésnövekedés alsó (minimális) és felső (maximum) értékei. A táblázat nemzetközi meta-analízis alapján készült paradicsom-, kukorica- és búza-kísérletek elemzésével. (EU-Fp 7 Biofector project alapján készítette Biró B.)
Azt gondolhatnánk, hogy a talajba került szerves anyag teljes mértékben a mikroorganizmusok tevékenysége által hasznosul. Tudni kell azonban azt is, hogy 1 cm humuszos termőföld képződéséhez is több száz, több ezer évnyi időre van szükség. Kísérletileg kimérték, hogy 100 kilogramm szerves anyag talajba keverése után egy év alatt a teljes mennyiség 60-80 %-a visszakerül a levegőbe, a talajlégzés által, széndioxid formájában. Mindössze a teljes szerves anyag töredéke, azaz 3-8 %-nyi épül be a talaj-élőlények, így a mikroorganizmusok testébe. Szintén mindössze csak 3-8 % labilis, könnyen mozgó és a növények által is könnyen felvehető szervetlen szén keletkezik.
Igazolódott, hogy 10%, maximum 20% bevitt szerves anyagból képződhetnek stabil humusz-molekulák, azaz alig több, mint 1/10-e, 1/20-a az eredetileg a talajba került mennyiségnek.
A humuszépítés a talajokban ezt figyelembe véve egy állandó és folyamatos szükségszerűségként jelentkezik. Ami ma a levegőbe távozik, annak visszaépítéséhez a talajban többszörös időre van szükség. Napjainkra láthatjuk, hogy az intenzív talaj”művelés” hatására a talajaink szerves anyaga a 30-40 évvel ezelőtti állapothoz képest már csak fele mennyiségben van jelen. Ez a fél mennyiség még szolgálja a termelést, de nem leépíteni, hanem ettől kezdve folyamatosan pótolni, visszaépíteni szükséges. A talajok Nemzetközi Évében, 2015-ben Francia kezdeményezés ajánlotta, hogy legalább évi 4 ezrelékkel növeljék az egyes országok a talajok humusz tartalmát a folyamatos csökkentés helyett (www.4per1000 ).
A humusztartalom jelentőségét mutatja az 1. táblázat nemzetközi, nagyszámú adatok felhasználásával készült meta-analízis eredményeként. A 16 ország
bevonásával kivitelezett projekt (www.biofector.info)
láthatóvá tette, hogy a leggyakoribb talajoltások eredményessége a leginkább akkor jelentkezik, ha arra a növénynek a rossz talajállapot, azaz a viszonylag kevés talaj-humusz-mennyiség miatt van szüksége. Ezt a folyamatot napjainkban a mikrobiális oltóanyagok segíthetik.
Az eddigi eredmények szerint a mikrobiális talajoltások szerepe, eredményessége egyre inkább figyelembe veendő eszköz a műtrágyák és a peszticidek mennyiségének csökkentési vagy kiváltási igényénél. Számos lehetőség van erre, és a talajoltások egyik fő célja is ez.
Napjainkban felértékelődik ebben a folyamatban a talajok szerves anyagának a megőrzési, illetve lehetőség szerint a növelési igénye is, amit figyelembe kell venni a talajok további termőképessége és számos egyéb szolgáltatása érdekében.
Biró Borbála, az MTT Talajbiológiai Szakosztály elnöke, az EU „Egészséges Talaj és Élelmiszer” misszió hazai szakértője, biro.borbala@gmail.com
Napjainkban az intenzív talajművelésnek köszönhetően a művelt talajainkat jelentős talajromboló hatások érik, amelynek következménye a nehezen művelhető, rossz víz és levegőgazdálkodású, tömörödött vagy éppen a szerkezet nélküli talajállapot, valamint az ezzel párhuzamosan kialakuló savanyú kémhatás.
Fontos tudnunk, hogy a talajsavanyodás a talaj kalciumvesztésének következménye, így a talaj pH-értékének emeléséhez a kalciumot kell elegendő mennyiségben pótolnunk.
A kalcium szerepe azonban kettős, mert a talaj szerkezet és pH emelése mellett kulcsfontosságú a növény számára is, mert a sejtfal és sejtmembrán felépítésében, tápanyagellátásban és stressztűrőképességben játszik meghatározó szerepet.
Ezért is mondhatjuk, hogy a kalcium a NPK után a negyedik legfontosabb tápelem. Mennyisége, felvehetősége jelentősen függ talaj tulajdonságoktól, az öntözéstől és a kijuttatott szerves és műtrágyák féleségétől. Fontos figyelembe venni a tápanyagvisszapótlás és talajjavítás tervezésekor a talajaink állapotát, melyről bővített talajvizsgálati adatok szolgáltatnak releváns információt.
A tervezés folyamatába a talaj és a termesztendő növény igényeinek szem előtt tartásával tudjuk az optimális hatást elérni. A tápanyag mennyiségének számolásakor vegyük figyelembe a talaj pH értékét, mert az enyhén savanyú talajokon a nitrogén- és kálium-hatóanyagok 15-20%-os veszteséggel hasznosulnak, míg a foszfor esetében ez akár az 50%-ot is elérheti. Erősen savanyú talajok esetében ez még jelentősebb, így a nitrogén és a kálium hatóanyagoknak már csak a fele, a foszfornak már csak a harmada tud a növény számára felvehetővé válni. Ha ezt számszerűsíteni szeretnénk, akkor egy 5,2-es kémhatású talaj esetében például az összes kijuttatott foszfor hatóanyagmennyiség 66%-ról le kell mondanunk, mert a savas közegben lekötődik és felvehetetlen komplexé alakul, míg a nitrogéntartalmú műtrágyák használatakor az összes hatóanyagnak csupán 43 %-a hasznosul, a többi kimosódik, illetve a légkörbe távozik. Öntözött területen vagy csapadékosabb időben a kimosódás foka ennél még magasabb is lehet. Ez azt jelentheti, hogy 100 kg DAP (18:46)
kijuttatásakor csupán 15 kg P és 7,7 kg N hatóanyag mennyiséggel tudjuk támogatni a termesztett növényi kultúránk fejlődését.
Természetesen a tápanyaghasznosulás dinamikája a talaj kémhatásán kívül számos más tényezőtől, többek között a talajalkotó agyagásványok összetételétől, a talaj biológiai aktivitástól, talajélettől, a nedvességtől és a hőmérsékletétől is függ.
A kémhatást azért tekinthetjük mégis központi kérdésnek, mert számos talajtulajdonságra közvetlenül vagy közvetett módon hat. Ezért rendkívül fontos a termelésünk alapját jelentő talaj aktiválása, feljavítása.
A helyreállított talajkémhatás az egyik legfontosabb előfeltétele a megfelelően és hosszú távon eredményesen művelhető, jó szerkezetű, jó víz és levegőgazdálkodású produktív talajállapotnak.
A talajjavítás mellet a növényi igények kielégítése is nagy szerepet kap az intenzív termelés során.
Az egyenletes tápanyagellátás és egészséges fejlődés biztosítása az alapja a sikeres növénytermesztésnek. Kalciumigényes termesztett növényeink közé tartozik az őszi káposztarepce, a szója, a lucerna, a napraforgó, a kalászosok közül az árpa de a többi növény fejlődéséhez is nélkülözhetetlen alapanyag a kalcium. Ahhoz, hogy a megfelelő hatóanyag időben rendelkezésre tudjon állni, szükséges a kalcium pótlása és a talajba való dolgozása még a vetés előtt, mivel a növény csak a talajból tudja ezt a mennyiségű hatóanyagot felvenni.
A felvehető kalcium biztosításához azonban ismerni kell a kalciumpótló (meszező) anyagok hatóanyagtartalmát, valamint azok oldódási, feltáródási, felvehetőségi összefügéseit. Tudjuk, hogy a nitrogén- és kálium-műtrágyázás savanyító hatású és fokozza a kalcium- és magnéziumveszteség mértékét, ugyanakkor egyes műtrágyaféleségek kijuttatásával kalciumot is rendszeresen juttatunk a talajokba. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy mi a karbonát (CaCO3) és az oxid (CaO) hatóanyagok közötti jelentős különbség. A karbonátok hatóanyagtartalma (CaO) kb. 45-50%-os és savak hatására (magasabb PH esetén hosszabban) oldódva szabadul fel a kalcium több év alatt szemcseméret függvényében, míg az oxid tartalmú kalciumpótló anyagok kb. 90-95% hatóanyagot tartalmaznak és vízben oldódva azonnal aktív kalciummal látják el a talajt.
Ez azt jelenti, hogy az oxid hatóanyagból fele anynyira van szükség, mint egy karbonátból és az oxid hatóanyaggal a 7 pH tartományban is eredményesen pótolhatjuk a szezon kalciumveszteségeit. Kalciumpótlással a savanyú talaj kémhatását a semleges
irányba elmozdítva, aktiváljuk a talajéletet, javítjuk a talaj szerkezetét és vízháztartását, ezáltal a szélsőséges környezeti hatásokkal szembeni ellenállóságát és a műtrágya-hasznosulást. Aktívabbá tesszük a talajlakó hasznos szervezeteket, melyek segítik a tápanyagfelvételt és visszaszorítják a növényeket megbetegítő patogén szervezeteket, valamint segítenek elbontani a tarlómaradványokat.
A kalcium a talajban lezajló folyamatokon kívül a növényélettan területén is jelentős szerepet tölt be. A kalcium minden élő sejt fontos alkotóeleme. Ennek a sokoldalú molekulának jelentős szerep jut a sejtfal általános szerkezetének kialakításában és fenntartásában, a tápanyag-szállításban, a tápanyagfelvételben, az alumínium és mangán ionok okozta toxicitás elleni védelemben, a gyökérfejlődésben, bizonyos enzimrendszerek szabályozásában és a növényi szövetek tápanyag-egyensúlyának biztosításában. Emellett szerepet játszik a sejt mechanikai ellenálló képességének kialakulásában, ezen keresztül pedig a rovarok és a gombák elleni védelemben. Javítja a szövetek szakítószilárdságát, fokozza a hőtűrést és az abiotikus streszszel szembeni ellenállóképességet. A kalcium aktiválja a sejtek javító és védelmi mechanizmusait is.
Ezt a rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkező elemet érdemes újra előtérbe helyezni, mert a környezeti stresszhatások kiküszöbölésére és az egyenletes fejlődés biztosításához nélkülözhetetlen alapanyag. Tanuljuk meg használni és kihasználni!
Böhm RóbertAz idei év történelmi aszálya és a globális gazdasági válság nyomán bekövetkezett drasztikus műtrágya áremelkedés eredményeképpen a talajmintavételek és talajvizsgálatok szerepe jelentősen megnövekedett. Korábban sok szakember próbálta hangsúlyozni a talajvizsgálatok szerepét, azonban ezek a negatív hatások kellettek ahhoz, hogy a gazdálkodók rádöbbenjenek mezőgazdasági területeik megismerésének fontosságára.
A nitrogén különleges elem, mivel nem ásványi eredetű, mégis ásványi formában (NH4+-, NO3--ionok) veszik fel a növények. Egyetlen elem sem mutat olyan feltűnő hajtás- és termésnövelő hatást, mint a nitrogén, azonban feleslege is igen nagy kárt tud okozni, terméscsökkenéssel és minőségromlással.
A nitrogénfelvétel általában a növények gyökereinek segítségével a talajoldatból NH4+- és NO3--ionok formájában történik, ezért fontos a talaj összetételének megismerése.
Hazánkban mind a nitrátdirektíva, mind az Agrár-Környezetgazdálkodási Program a tápanyagutánpótlást talajvizsgálatra alapozottan, a növények tápanyagigényét figyelembe véve írja elő.
Mindkét rendelet 5 hektáronkénti mintavételi egységeket alkalmaz, azonban a közel 1 millió hektárt érintő Precíziós Pályázat már maximum 3 hektáros zónákat ír elő, mely a gyakorlatban inkább a 2 hektárhoz közelít, mivel - a különböző távérzékelési és helyszíni szenzoros módszerekkel megállapított - homogén zónák mintázása történik.
A mintavétel mélysége a mintavétel céljától függ.
A jogszabályi előírások alapján a talajmintákat szántóföldi kultúrák esetében a szántott rétegből (0-30 cm), ültetvények esetében pedig 2 rétegből (0-30, 30-60 cm vagy 0-20, 20-40 cm) veszik. Ezeket a rétegmintákat használják a talajminták felvehető tápanyag-tartalmának meghatározásához. A talaj nitrogénszolgáltató képességének vizsgálatához azonban a talajmintát mélyebb
rétegekből (100 cm-ig) kellene venni, mivel az innen származó nitrogént is jól hasznosítják a növények. A mozgékony elemeket, mint a NO3--N és a SO4-t évente kellene vizsgálni legalább 60 cm-es mélységig. A kevésbé mozgékony elemek esetében elég a hazai gyakorlatban jellemző 3-5 évenkénti analízis a felső 30 cm-es rétegből. A német gyakorlat szerint a talajok tápanyag-tartalmának teljes körű laborvizsgálata 5-6 évente történik, azonban az ásványi nitrogén tartalmat kultúrától függően évente egyszer vagy kétszer elemzik a talajok felső 50 cm-es szintjéből.
A hazai műtrágyázási szaktanácsadási gyakorlatban az ásványi nitrogén meghatározása sajnos nem elterjedt, bár vannak törekvések ezen vizsgálat szerepének megerősítésére. A MÉM-NAK módszer megalkotása óta az összes szaktanácsadási rendszer a talaj N-szolgáltató képességét, nitrogénellátottságát a humusz%-értékből határozza meg, azonban ez a megközelítés nem pontos, nem megbízható, mivel rengeteg tényező határozza meg a nitrogénformák felvételét. Emellett a nitrogén esetében nem csak a mennyiségi meghatározás fontos, hanem az időbeni megosztás is.
Őszi kultúrák esetében a gazdálkodók között mindig is vitaalapot képezett az alaptrágyázás és a fejtrágyázás közötti arányok beállítása.
A szakszerű tápanyagutánpótlást befolyásolja a hőmérséklet, a csapadék, a műtrágya/szerves trágya típusa, valamint a talajok fizikai, kémiai és biológiai állapota. A tápanyag mennyiségének meghatározásánál korrekciós tényezőket is figyelembe kell vennünk, mint pl. az elővetemény hatás, szárbedolgozás, öntözés, szerves trágya feltáródás, termőhelyi kategória, talaj biológiai aktivitás stb. Ezeken túl fontos az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított aránya is, hogy a szinergista hatásokat kihasználjuk és az antagonista folyamatokat visszaszorítsuk. Látható milyen sok tényezőtől függ a tápanyag-utánpótlás, ezért komplex szaktanácsadási rendszert kell alkalmaznunk.
Tavasszal a gyökérzónában rendelkezésre álló ásványi nitrogén mennyiségének meghatározására hazánkban már több mint 30 éve bevezetésre került az ún. N-min módszer. A módszer lényege, hogy tél végén - kora tavasszal, mikor a talaj hőmérséklete 5 °C alatti és a humuszból történő mineralizáció még nem kezdődött el, talajmintát kell venni a 0-30, 30-60 cm-es rétegből és vizsgálni kell az ammónium, nitrit és nitrát tartalmat. A kapott eredmény és a termeszteni kívánt növény tápanyagigénye alapján pontosan meghatározható a kijuttatandó nitrogén hatóanyag mennyisége.
Mivel számos tényező képes befolyásolni a tápanyag felvételt, ezért sok esetben célszerű a szaktanácsadási rendszerünkbe beépíteni egy növényanalízist is, mely megmutatja, hogy szükséges-e további hatóanyag kijuttatás, valamint információt kapunk a többi tápelem egymáshoz viszonyított arányáról is és ha szükséges lombtrágyával be tudunk avatkozni.
Az idei különösen költségérzékeny évben fontos megnéznünk, hogy ezek a többletinformációk mekkora plusz költséget jelentenek. Az N-min módszerhez szükséges ásványi nitrogén vizsgálat és kétrétegű mintavétel költsége kb. 2000-2200 Ft/ha, míg a növényanalízis költsége mintavétellel együtt kb. 1400-1600 Ft/ha. Látható, hogy ennek a 2 jelentős információ-tartalommal bíró vizsgálatnak a díja együttesen kb. 10-12 kg N-műtrágya árának felel meg, ami a hozzáadott értéket figyelembe véve elenyésző.
Idén számtalan esetben találkoztunk azzal, hogy a gazdálkodók félredobták a hagyományos termesztés technológiájukat, keresték az alternatívákat, komolyabb hangsúlyt fektettek a szaktanácsadás betartására és folyamatosan konzultáltak a szaktanácsadókkal.
2022 után még inkább biztosak vagyunk abban, hogy a gazdálkodóknak szüksége van egy komplex, minden befolyásolható tényezőt – különös tekintettel a méltánytalanul elhanyagolt talajbiológiára – figyelembe vevő szaktanácsadási rendszer bevezetésére.
Horváth Imre, tulajdonos-ügyvezető, talajvédelmi szakértő, HL-LAB Agrár és Környezetvédelmi Laboratórium - Mérnöki Iroda
A talajművelésnek van egy hagyományos, nagyon jól begyakorlott, ún. konvencionális módszere, amikor szántunk, utána valamilyen formában előművelünk, magágyat készítünk, vetünk, gyomlálunk, lazítunk stb. Véleményem szerint a fő probléma ott történt meg, amikor a lóra és bivalyra alapozott technológiai sort felváltotta a gépesítés és a gépesítésnek a hihetetlen nagy erői. Onnantól kezdve már nem fájt az, amikor 3 cm-el mélyebbre kellett tenni az ekét, mert maximum többet „pöfögött el” a gép.
Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a technológia sokkal keményebben alkalmazva, gyakorlatilag az elmúlt 60-70-80 évben szó szoros értelemben ledarálta a talajainkat. Ha csak a fizikai talajművelésről beszélünk; a talajaink jelentős része szinte 100%-ban szétesett, degradálódott, elporosodott, ami nagyon sok egyéb más problémát okoz.
Az elporosodott talajok az első, második csapadék után saját súlyuk miatt összeülepszenek, csak nagyon apró részecskéik vannak, igazi szép, egészséges talajmorzsáik nincsenek. A talajmorzsák közötti vastag gravitációs pórustér eltűnik. Ennek a hiányát azért fontos kiemelnünk, mert ezeken a pórustereken keresztül szivárog be a víz a mélyebb rétegek felé, ha ez nincs, akkor a víz csak a felszínen ül meg. A vékony pórusok lassan vezetik le a vizet és az a nedvesség, ami hátramarad, ami nem tud elég gyorsan levezetődni az elindul a felszínen jobbra-balra-előre-hátra és kialakul az erózió, ami az elmúlt időszakban nagyon nagy problémákat okoz. Évről évre ötször-hatszor acéllal és több tonnás traktorokkal zúzzuk, tapossuk a talajokat és nincs megállás a következő évben újra ezt tesszük. Mindeközben az elporosodott felszínt elfújja a szél, a felszínünk egyre lejjebb süllyed és a szántással egyre mélyebb rétegeket forgatunk bele a talajba ezzel folyamatosan „hígítva” azt. Évről évre, ha csak fél centit szántunk bele a világosból a sötét talajba, akkor nagyon lassan
elkezd halványodni a talajunk színe és szinte észre sem vesszük, csak az eredményét; hogy miért ilyen furcsa ez a tábla? Vegyük példának a Dunántúli-dombságot.
Olyan mértékben erodálódott, hogy talán már nem is beszélhetünk az eredeti talajfelszínről. 0,5, de akár 1-1,5 méter felszíni talajt is elvesztettünk.
Amikor megnézzük ezeket a domboldalakat, a sárgától, a fehéren keresztül, a barnán át mindenféle színt láthatunk, kivéve az eredeti, humuszos, fekete talajt. Nem véletlen, hogy a talajaink jelentős részének a humusztartalma kb. fele a potenciális humusztartalomnak. Rengeteg biomasszát lehozunk róla ezért a szerves anyag utánpótlás, amiből a humuszosodási folyamat végbe menne sokkal lassabb, ezzel párhuzamosan állandóan pörgetjük, forgatjuk, levegőztetjük a talajt, tehát a lebomlás is sokkal intenzívebb, így még tovább csökken a szerves anyag mennyisége. Ha a szerves anyag csökken, akkor a humuszanyag is csökken, amik a legjobb szerkezetképzők, ők lennének felelősek az aggregátumok, a talajmorzsák kialakításáért.
Az a nagyon nagy probléma, hogy a gazdák művelnek-művelnek és ezek a folyamatok tulajdonképpen földtörténeti, sőt emberi szempontból is hihetetlen gyorsan végbe mennek, de a termelő számára azért mégis sokkal lassabbnak érződik. Ha éves szinten a fel-
talaj színe halványodik néhány százaléknyit azt a gazda nem fogja szabad szemmel észrevenni, ő csak a folyamatot érzi, pedig az elejét és a végét összehasonlítva triviális, hogy iszonyú mennyiségű szerves anyagot és feltalajt veszítettünk. Szántunk bele a B szintbe majd a C szintbe, de miért? Mert az A-t már régen elvesztettük, aztán a B-t is. Nagyon nehéz ezt a gazdáknak bemutatni, mert ez számukra sokszor természetes. A gazdák alapvetően nagyon jó szándékúak, a legkonzervatívabb hozzáállású emberek, tudják, hogy a földből élnek és szeretnék, ha a gyermekeik és az unokáik is ebből élnének.
Nyilván az óceán felől jönnek nagy légtömegek, de ritkábban ér el ide. Itt az fog esni, ami innen elpárolog. A folyószabályozások előtt az egész Alföldnek több mint egyharmada időszakosan víz alatt volt és még ekkor is megesett, hogy elmocsarasodott a Balaton, kiszáradt a Fertő-tó. Tehát igenis voltak aszályos évek, voltak szárazságok, és ekkor még nem beszélhetünk az ipari forradalomról. Egyszerűen szélsőséges klímánk van, ezt kaptuk, ezért szeretünk itt élni, mert általában jó, de azért tud nagy meglepetéseket okozni.
Évről évre több tonnás gépekkel tapossuk a talajainkat.
Ők nem akarják tönkre tenni a talajt és mégis nagyon sokan - még a jó szándékúak között is - azt mondják, hogy hát „jó-jó műveltük, nyilván erodálódik”. De mi az a nyilván? Ez egy nagyon nagy kérdőjel. Ezt bejegyeztük a hivatalos nómenklatúrába, miközben nagyon jól tudjuk, hogy ezeket a talajokat ilyen művelés alatt 50-60 év alatt el lehet tüntetni, de visszaépíteni több 100 év alatt sem fog sikerülni és közötte lesz egy óriási nihil. Ezt a nihilt még ráadásul felerősíti az is, ha a talajaink nem teremnek jól.
Ez részben azért van mert ezek a talajok a vizet sem tudják megfogni rendesen, ha a vizet nem tudják megfogni, akkor nem tudnak párologtatni, ha nincs párologtatás nem lesz csapadék sem.
A gazdák tudják, hogy a földből élnek és szeretnék, ha a gyermekeik és az unokáik is ebből élnének.
Ezért is fontos megjegyeznünk, hogy a légkörnek a legnagyobb pufferközege az maga a talaj. Mert ha a talajban van nedvesség akkor az párologtat, ha a talajban van nedvesség akkor az lassabban melegszik fel. Ha lassabban melegszik fel, akkor hűti a fölé érkező száraz légtömegeket, gyakorlatilag pufferolja a szélsőséges hőhullámok kialakulását, majdnem, hogy lehetetlenné teszi azt.
De ugyanez fordítva is igaz, egy nedves talaj lehűlni sem tud annyira, ezáltal pl. a gyümölcsösök jelentős része a kipárolgási fagyokat is kevésbé érzi meg, ha egészséges szerkezetű talaja van.
A szélsőséges vízgazdálkodás befolyásolja az élővilágot és a tápanyagkörforgást is. Gravitációs pórustér hiányában nedves időben befullad a talajunk, mert megáll rajta a víz, nincs szivárgás, teljesen oxigén hiányosság válik. A baktériumok a nitrogénműtrágyából keletkezett nitrátokat fogják felhasználni és beindul a denitrifikáció, tehát a drága nitrogén műtrágya a levegőbe kerül. Ezek abszolút triviális dolgok. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs oxigén, akkor a tápanyag feltáródás, vagyis a szerves formában tárolt tápanyagok jelentős része „beragad”. Ennek a szélsőséges formája a láposodás, a tőzeg képződés.
Egy nagyon nagy átrendeződésnek lehetünk tanúi, ami szélsőségesíti a talajviszonyokat és nehezebbé teszi a gazdálkodást. Gyakorlatilag a legnagyobb jó szándékkal végzett hozzáállás és módszertan hozta el azt, amit ma látunk az országban: a Dunántúl jelentős része a mezőföldekkel együtt leerodálódott, de az Alföldön is nagyon jelentős erózió van, nagyon sok helyen látható a meszes feltalaj. Hogyan próbálunk meg tápanyaggazdálkodást végezni olyan földeken, ahol az egyik helyen 7,5-8-as a pH, mellette a mélyfekvésű területeken pedig 5,5-6-os pH-t is mérhetünk? A kérdésre a válasz az, hogy szinte lehetetlen, mert teljesen mások a feltáródási viszonyok. Nem beszélve azokról a fals eredményekről, amikor 5 hektáros mintavételezések esetében kevert mintával dolgozunk, és ezek a minták úgy összekeverednek, hogy a végén kiderül, hogy 6,5-7-es pH-jú talajunk van, ami a valóságban meg sem közelíti azt.
Ma itt tartunk és a fejlett világ egy jelentős része már erőteljes lépéseket tett előre. Ennek része a forgatásos gazdálkodás elfelejtése, az okszerű gazdálkodás bevezetése. De mit is értünk ezalatt? A 90-es években az egyetemek is az okszerű gazdálkodás szót használták, tanították. Ez azóta sem változott, azonban akkor volt egy lényeges különbség a mai állapothoz képest. Ha akkor tudtuk, hogy mik az okok, milyenek a talaj - és mikrodomborzati adottságok, milyen fajtaigényeink és agrotechnikánk van, akkor tudhattuk azt is, hogy olyan komplex technológiákat kell kialakítani, ami ezen körülményeket a leginkább figyelembe veszi.
Aztán közben ez nem valósult meg, hanem egy olyan erőteljesen iparosított mezőgazdaságba mentünk át, ahol gázolajjal meg kemikáliákkal mindent megtudtunk oldani. Mert ha beleteszek 300 kg NPK-t a sívó homokba, akkor is lesz valami. Csak hát egészséges dolog 300 kg műtrágyát kihelyezni per hektár?
A szénhidrogéneket rendkívül alulértékeltük, magyarul „sír” most mindenki, hogy a gázolaj drága. Ez igaz is, meg nem is. Mert amíg a gázolaj és energia ára nem lesz annyi, hogy fájjon kifizetni, és nem lehet könnyedén „belerejteni” a termelési rendszerbe, akkor addig gyakorlatilag nem lesz visszalépés. Mindaddig könynyedén tudunk egy olyan intenzív tápoldatos kultúrát csinálni a szántóföldön, ahol a talajokat tulajdonképpen egyáltalán nem is használjuk. Ahol gyakorlatilag nyakon öntjük vízzel, mesterséges szerkezetet adunk neki, kijuttatjuk az összes tápanyagot. Az már persze más kérdés, hogy a tápanyagok egy igen jelentős része nem hasznosul közvetlenül a biomasszában, hanem elveszítjük azt, és ezzel óriási környezetter-
helést okozunk. Ez egy mókuskerék. Amikor minden évben fölszántjuk a területeinket akkor mesterségesen hozzáadunk egy szerkezetet, de közben újra szétverjük egyszer, hogy véletlenül se tudjon elindulni a fejlődés útján. Ez egy nagyon összetett problémakör, mert ha a talaj szerkezete tönkremegy, akkor a vízháztartása is szélsőségessé válik. Az ilyen talajokban nincsenek gravitációs pórusok, pedig ezek a pórusok mélyebbre, akár 30-40-50 cm-re is levezetnék a vizet, ami így nemcsak felülről, hanem a mélyebb rétegekben oldalirányból is egyenletesen szivárogna, feltöltődne, ezáltal a felszíni víz elfolyás és ezáltal az erózió mértéke is csökkenne.
Csak ilyen egészséges talajokon, egészséges rendszerben alakulhat ki a három fázis: a víz, a levegő és a szilárd anyag. És ha ez a három fázis megvan, akkor beszélhetünk a negyedikről, a biológiai; vagyis az élő fázisról. Biológia nélkül nincsen szerkezetépítés, nincsen tápanyagfeltáródás.
nincsen szerkezetépítés, nincsen tápanyagfeltáródás.
Gyakorlatilag minden egy mesterségesen fenntartott antropogén hullámvasút, aminél nem tudjuk kihasználni mindazt a pozitívumot, amit a talaj adhat: pufferol, tompít, rásegít. Ha valamiből több van akkor azt megköti, ha valamiből kevesebb, akkor a korábban megkötöttből visszaenged. Ez a fajta egészséges, állandóan kiegyenlítő hatás, ami mind a víztározás, mind a tápanyagraktározás szempontjából kulcsfontosságú lenne.
Nagyjából ez a mai állapot. Alapvetően azt látom, hogy a fiatalabbak könnyebben váltanak, de természetesen nagyon sok idősebb ember jön oda hozzám, akiknek
elmondom azt, hogy mit láthatunk a talajszelvényében és megvan döbbenve. Hiszen amíg valaki a 0-30 cm-t forgatja addig nem látja mi történik alatta, hogy hol tartunk, hogy mennyit veszített el a talajból. Nem látja, hogy milyen szerkezetű mélyebben fekvő rétegeket hozott létre, ilyen például az eketalp. Nem annyira egyértelmű ez a dolog, mint ahogyan beszélünk róla. Kell valaki, aki logikusan, értelmesen elmondja a gazdáknak, hogy lássák a jelenlegi helyzetet. Természetesen fel is teszik azt a kérdést, hogy hogyan csináljam jobban? Nem kérdőjelezik meg azt, hogy megtörtént a probléma, vagy sem. Szeretnének rögtön váltani, és gyakran jönnek a rossz kérdések. „Akkor ne szántsak ilyen mélyen”? „Akkor ne ezt a típusú gépet vegyem, hanem egy másikat?”
A gazdatársadalom is megváltozott, bejöttek a nagy piaci szereplők és azok elkezdték árasztani a különböző technológia megoldásokat, gépek tömkelegét. Ezzel a hihetetlen innovációval végre megoldottuk a nehéz mezőgazdasági munkák kivitelezését, a gazdák életének egyik fő megnehezítőjét; amikor reggeltől-estig
kapált odakint. Csak hát régen addig kapáltunk, amíg a derekunk bírta. Ma már teljes mértékben technológia orientáltá vált a rendszer; minél nagyobbat, erősebbet, hatékonyabbat akarunk. A baj ott kezdődik, hogy ezt a nagy erőt és hatékonyságot, - amit mesterségesen bevittünk a rendszerbe - a talajaink nem kedvelik, sőt, mint láthatjuk „belerokkantak”. Gyakorlatilag, vassal, gázolajjal, energiával és agrokémiával próbálunk fenntartani egy olyan rendszert, ahol elég egy olyan kritikus helyzet, ami nem csak kibillentette azt az egyensúlyából, hanem megmutatta azt, hogy távolról sem egyensúlyi a helyzetünk, amiben élünk.
Jelenleg hihetetlen energia- és műtrágya igényes a gazdálkodásunk, sokkal inkább, mint ahogy azt egy egészséges gazdálkodás megengedheti. Tehát ha ez így nem működik, akkor igenis meg kell tennünk a következő lépést, melynek neve a szemléletváltás.
Dobos Endre, egyetemi docens, Miskolci Egyetem
Héjjas Lászlónak hívnak. Egy családi gazdaságot vezetek Somogy megyében, Jákó községben. 250 hektáron szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, emellett közel 1 hektárnyi területen fűszerpaprika termesztéssel.
Miért fontos a szemléletváltás?
Az elmúlt évekhez képest nagyon sok minden megváltozott a termelésben, ezeknek egy részével természetesen nem tudunk mit kezdeni, ilyen például az éghajlatváltozás. Ezen felül fontos megemlítenünk az átlagtermelésben felhasznált inputanyagok hiányát, nem beszélve arról, hogy olyan szintű ár sávba kerültek, ahol a gazdáknak el kell gondolkozniuk azon, hogy bizonyos dolgokból mekkora mennyiséget lehet és érdemes beszerezni úgy, hogy még jövedelmező legyen a gazdálkodásuk.
Milyen technológiai elemeket épített be a gazdálkodásába, amit korábban nem használt (a konvencionálishoz képest)? Ezek milyen eredményeket hoztak?
Nagyon sok olyan új módszer van, amit szépen lassan el kell kezdenünk megváltoztatni a régi, begyakorlott eljárásokhoz képest. Ezeknek a dolgoknak a fő pillérei a talajéletnek a fenntartása, a humusztartalom növelése, emellett nagyon fontosnak tartom a takarónövények jelenlétét is. A megújuló, organikus dolgokat be kell építenünk a termelésbe, ezzel nem csak költséget tudunk csökkenteni, hanem ellenállóbbá, erősebbé tehetjük a növényeinket, pl. akár az éghajlatváltozással szemben is.
Kiemelkedő jelentőségűnek tartom a talajmintavételezést, aminek az egyik sarkalatos pontja a kémhatás megállapítása. Köztudott, hogy általában mindenhol túlságosan savanyúak a talajok. A rossz pH-jú talajokon nagyon nehéz gazdálkodni, hiszen ott hiába vannak elérhető tápanyagok a növények számára, azokat nem tudja felvenni, nem hasznosulnak. Mi már nagyon hosszú évek óta meszezzük a talajainkat, kezdetben dolomitos mészkőporral, utána cukorgyári mésziszappal, majd költséghatékonyság céljából áttértünk a kalcium-oxidra. Ez stabilan működik, minden évben kötelezően kijuttatjuk a talajainkra. A kalcium-oxidot már sokadik éve használjuk, jó termék, ezzel sikerült
elérnünk azt, hogy ma már 6-os alatti kémhatásunk sehol nincsen, még a legrosszabb szerkezetű talajokon is 6-os feletti pH-val rendelkezünk és ebből kifolyólag egy nagyon jó talajéletet tudtunk elindítani.
A baktérium készítmények szintén a technológiánk részét képezik. Nagyon régóta használunk tarlóbontó baktérium kultúrákat, ezek igen hasznosak tudnak lenni, de ne felejtsük el, hogy nem egyik évről a másikra fog működni, ez egy több éves folyamat része. Nálunk már lényegesen egészségesebbek a talajok, gyakorlatilag
„Ahhoz, hogy ezt a sötét jövőt kiküszöböljük, teljes mértékben szemléletváltásra van szükségünk…”
nem találunk elbontatlan szármaradványokat. A baktériumos talajoltás jelentősége szintén nagyon fontos. Általuk tudjuk elérhetővé tenni a növényeink számára a lebontott szármaradványok nélkülözhetetlen tápelem tartalmát.
Azt gondolom egyre inkább szükség van az irányított lombon keresztüli táplálásra. Nagyon fontos költségcsökkentő módszernek tartom a lombtrágyák használatát, enélkül nem is nagyon szabadna gazdálkodnunk. Ugyan nagyon sokan használják ezeket a készítményeket, de nem biztos, hogy mindig a jó arányban és jó összetételben alkalmazzák őket.
Talán ehhez egy minimális alaptudás fejlesztésre is szükség lenne, hiszen a növény nagyon sok hiánytünetet mutat annak a gazdának, aki ezt tudja is olvasni. Ezeknek a különböző lombtrágyáknak, biostimulátoroknak a használatával enyhíteni lehet akár a stresszt, akár az aszály okozta károkat. Ha egy jó talajéletet előkészítettünk, utána a lombon keresztül történő táplálással borzasztó sok pénzt meg tudunk spórolni. Gyakorlatilag, ha szilárd műtrágyát juttatunk ki, akkor nem is biztos, hogy van hozzá elegendő bemosó csapadék, tehát nem feltétlenül fog tökéletesen hasznosulni, de mellette szólt az az érv, hogy viszonylag olcsón hozzájuthattunk.
Most teljesen megfordultak az arányok; drágák lettek a szilárd készítmények. Nyilván valamennyi komplex műtrágyát ki kell juttatnunk, ez sajnos megkerülhetetlen, de mi nagyon keveset fogunk belőle használni, pl. a pétisó kijuttatása drasztikusan csökkent a gazdaságunkban. Előtérbe kerültek azoknak a készítményeknek az injektálása, amit felvehető formában, közvetlenül a gyökérzónához juttatunk ki. Ilyen pl. a folyékony halmazállapotú nitrogén, amivel lényegesen kevesebb veszteség keletkezik, és a használatával talán nem is függünk annyira az időjárástól.
Néhány szóban a mechanikus művelésről is szót ejtenék. Azt gondolom, hogy a forgatásos talajművelés teljes mértékben nem elhagyható. Nagyon fontosnak tartom a lazítást, pláne a mi homoktalajainkon igencsak
fontos tud lenni. Ha használnunk kell az ekéket, akkor azt kellő óvatosággal, sokkal sekélyebben tesszük, nem szükséges 30-35 cm-es mélységben dolgozni velük.
Szintén egy nagyon fontos elemnek tartom a talajtakarást. Amellett, hogy javítja a talajszerkezetet, elemi tápanyagokat is a talajba tud „csempészni”.
Hogyan készül fel a jövő évi termelésre az ez évi aszály és műtrágyaválság után mellett?
Tavasszal napraforgót és kukoricát mindenféleképpen szeretnénk művelés alá vonni. Nem tartom azt a tendenciát miszerint kukoricát innentől kezdve nem szabadna termelni, igenis van helye a vetésszerkezetben. Ez az év az aszályok és a jégesők éve volt. Természetesen minket is érintett mind a kettő, főleg a jégeső, de nyilván az aszály is sok mindent megtizedelt. A jégre felkészülni nem lehet.
Talán a legfontosabb dolog az, hogy - amennyiben a gazdának van lehetősége - próbáljunk meg tárolni input anyagokat. Mindenféleképpen legyen otthon gombairtó, mert a jégeső következtében gyakorlatilag felszakadnak a növények szövetei, és a jégverést követően egy párás fülledt időben nagyon jó melegágy jön létre a gombabetegségeknek. Ha rendelkezünk otthon ennek a kezelésére alkalmas fungicidekkel és emellett biostimulátorok használatára is van lehetőségünk, akkor sokkal könnyebeben fel tudjuk venni a harcot a jégeső okozta következményekkel. Mi a területünk több mint 30%-án napraforgót és kukoricát termeltünk, aminek a 70%-a ebből adódó károkat szenvedett. Azonnali, többszöri célzott kezelésnek köszönhetően, a növényállomány helyrejött, újra telepítésről egyáltalán nem kellett beszélnünk és sikerült nagyon jó terméseredményeket produkálnunk. 3,5 tonnát tudtunk elérni a napraforgóból, ezt nagyon szép eredménynek gondolom.
Az aszály egy nehezebb kérdés. Felkészülni talán a megfelelő tőszám mennyiségével lehet. Itt már nem igazán működnek azok a rendszerek, amit a régi gazdálkodási rutin lehetővé tett. A 70-80 ezer szemmel kivetett
kukorica bizony nagyon érzékeny tud lenni az aszályra, nincs mese, tőszámot kell csökkenteni. Teret, levegőt kell adni a növénynek. Ha van rá lehetőségünk, úgy válogassuk össze a fajtákat, hogy a táblán belül legyen egy olyan porzó társ, ami nem ugyanabba a FAO csoportba tartozik. Nagyon fontos, ha akár 1 héttel is meg tudjuk nyújtani a beporzási időszakot. A FAO szám kérdése nagyon fontos. Én úgy gondolom, hogy azok a kukoricák bírják a legjobban az ilyen száraz körülményeket, amelyek bőségesen a 450 fölötti FAO számba tartoznak. Azonban sajnos nagyon alacsony felvásárlási árakkal számolhatunk, pedig ezek a legjobb aszálytűrők és nem csak a katalógusban, hanem a valóságban is.
Nyilván az aszály is tud extrém helyzeteket teremteni. Sokszor olyan szintű középhőmérsékletről és olyan szintű hősokkról beszélünk, amikor ez a módszer sem biztos, hogy mindig működik, de azt gondolom, hogy ez egy esély, egy plusz lehetőség az adott növénynek. Emellett muszáj a legjobb kondícióba hoznunk őket, hogy valamilyen szinten ki tudjuk védeni, mérsékelni tudjuk a szárazság okozta károkat. Erre csak egy erős növényállomány képes. Ehhez viszont megkerülhetetlen, a lombon keresztüli táplálás, a viszonylag korai vetés, az alacsony tőszám, a megfelelő talajélet. Sajnos versenyt kell futnunk az idővel, ezért kihagyhatatlan a starter műtrágya használata, hiszen kénytelenek vagyunk a növényeket minél hamarabb „kirobbantani” a talajból. Kapás növények esetében nagyon fontosnak tartom a kultivátorozást. Sokszor elég az első alkalmakor egy jó gyomírtás után megmozgatni a betömörödött földfelszínünket, és ha valamilyen csoda folytán mégiscsak jön egy kis csapadék, akkor az a nedvesség lényegesen jobban ott tartható lenne a gyökérzónában, nem tudna azonnal elfolyni a felszínről. Talán ezekkel a módszerekkel tudjuk a legjobban kivédeni az aszály hatásait.
A gyommentesség szintén egy nagyon fontos kérdés. Az a kapás állomány, ami gyommal küzd, az akkora hátrányban van, hogy egy aszályos évben talán nem is biztos, hogy van lehetősége ledolgoznia azt. Napraforgó esetében elterjedt módszer az alapgyomirtás használata. Sem márkát, sem nevet nem szeretnék mondani,
aki gazdálkodik pontosan jól tudja, hogy mik azok az alapgyomirtószerek, amik hosszú évek óta nagyon jól működnek. Nyilván ehhez is kell egy kis csapadék. A gyommentesség kérdése kukoricában is kardinális. Itt teljes mértékben az időjárás dönti el, hogy alap vagy poszt gyomirtást használunk, mind a kettő technológia nagyon jól tud működni.
A műtrágyaválságot egy kicsit mesterségesen gerjesztettnek is tartom, amellett, hogy bizonyos embereknek hatalmas üzlet. Nem hiszem, hogy nagyon fel lehet rá készülni, a 2023-as év vízválasztó lesz, hiszen lényegesen kevesebb műtrágyával fogunk dolgozni, ilyen árak mellett nem is lehetne a régi gyakorlatot folytatni. Okosan meg kell próbálni számolni, hogy hogyan is jövünk ki, mi gazdák a legjobban. A szilárd műtrágyák teljes mértékű elhagyása nem az az út, amit követnünk kell, de fel kell készülnünk a kiváltásukra, a helyettesítésükre, a pótlásukra, a mikrobiológiai termékek bevezetésére.
Ez egy borzasztóan nagy kihívás lesz az agráriumban. Lényegesen alacsonyabb termésátlagokról fogunk beszélni minden tekintetben, a jövő felvásárlási árait pedig nem tudjuk befolyásolni.
Nem igen hiszem, hogy ez a műtrágyaár változni fog, egy picikét lehet, hogy lejjebb megy, de a 3-4 évvel ezelőtti szintre soha, de soha nem fog visszamenni. Ezenfelül hiánycikké vált nagyon sok olyan készítmény, ami eddig teljesen egyértelmű volt, hogy beszerezhető. Egyre kevesebb van és sajnos az is egyre drágább.
A következő évben megváltoznak a területalapú támogatások beadásának feltételei is. Itt már bizony az organikus termékek használatért plusz pontok kaphatóak. Tehát a jövő mindenféleképpen az innováció felé halad és azt gondolom ez az, amit követnünk kell! A mi gazdálkodásunk alapja is ezekre a módszerekre épül. A terméseredményeink az itteni átlagnak teljesmértékben megfelelnek, talán egy kicsikét stabilabban is tudunk termelni, mint a többiek, nincsenek akkora kiugró szélsőségek, mínuszok, mint az „egyszerűbben” gazdálkodó embereknél. Nehéz, egyre nehezebb, és ha így haladunk minden év sokkal nehezebbé fog válni. Nagyon sok embernek ebben a formában sajnos a termelés csökkentése vagy abba hagyása lesz az egyetlen út. Ahhoz, hogy ezt a sötét jövőt kiküszöböljük, teljes mértékben szemléletváltásra van szükségünk. Fejben kell változtatni és mindent megtenni, aztán maximum úgy lefeküdni, hogy nem rajtam múlt a dolog. Szerintem máshogy nem lehet ezt csinálni.
Rozgonyi Zoltánnak hívnak, a Munka Mezőgazdasági Kft.-nek vagyok az ügyvezetője. Ezen felül magánvonalon is gazdálkodom, szántóföldi növénytermesztéssel és gyümölcstermesztéssel egyaránt foglalkozunk, szűk 50 hektáron alma, illetve meggy kultúrákban vagyunk érdekeltek. A szántó területe integrációval együtt megközelíti az 1700 hektárt. A hagyományos növények mellett, - úgy, mint őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, napraforgó, őszi káposztarepce, kukorica -, konzervnövények termesztésével is foglalkozunk, amelyek a zöldborsó, csemegekukorica és zöldbab termelésre szorítkoznak. Mindemellett jelentős mennyiségű őszi kalászos vetőmagot állítunk elő: búzát, árpát, tritikálét és hibridkukoricát. Intenzíven gazdálkodunk és gyakorlatilag a kapcsolat is ebből fakadóan alakult ki a Phylazonittal. Évek óta használjuk a készítményeiket és elégedettek vagyunk a termékeikkel.
Miért tartja fontosnak a szemléletváltást?
Valamikor a gazdálkodók egy nagyon leegyszerűsödött talajművelést alkalmaztak, melynek eredményeként tömörödött talajrétegek alakultak ki, ami a termelést szélsőséges időkben kifejezetten akadályozta, emellett ne felejtsük el, hogy az öntözés révén is további talajtömörödés következhet be. Öntözési beruházást jobb adottságú területeken eszközölnek és ha ezeket a talajokat is el erodáljuk, akkor nagy értékű, jó minőségű szántókon is ugyanúgy bekövetkezhet a probléma.
Úgy gondolom, hogy mindezek ismeretében olyan új talajművelési eljárásokra, olyan technológiák bevezetésére, alkalmazására van szükség, amelyek egyrészt a talajéletet serkentik, másrészt a talaj mechanikai, fizikai szerkezetét javítják. Azért is különösen fontos ez, hiszen egyre gyakrabban következnek be szélsőséges időjárások. Egyrészt gondolhatunk a nagy mennyiségű és hirtelen lejövő csapadékokra, amikor a belvíz okoz
gondot, vagy gondolhatunk a szárazságra, ami egyre melegebb és egyre hosszabb időszakokban állhat fent. Ahhoz, hogy a növények és maga a növénytermesztés is sikeres legyen, megfelelő kondíciójú, megfelelő fejlettségű és ellenállóképességű növényeket kell termesztenünk, amelyek ezeket a szélsőséges körülményeket a legjobban elviselik.
Milyen technológiai elemeket épített be a gazdálkodásába, amit korábban nem használt (a konvencionálishoz képest)?
Nagy hangsúlyt fektetünk a minél nagyobb mértékű istállótrágya használatára. Igyekszünk csökkenteni a forgatásos technológiák alkalmazását. Fontosnak tartjuk a nagy tömegű szármaradványok visszadolgozását a talajba. Új technológiai elemként építettük be a különböző baktérium készítmények használatát. Ez azért is különösen fontos, hiszen intenzív körülmények között gyakran kerülhetnek vissza hasonló
„…Olyan technológiák bevezetésére, alkalmazására van szükség, amelyek egyrészt a talajéletet serkentik, másrészt a talaj mechanikai, fizikai szerkezetét javítják.”
betegségi kört elszenvedő kultúrnövények. Ezért egyrészt, csökkentenünk kell a fertőző inokulum forrásokat a talajban, másrészt ezektől meg kell védenünk a növényeket a kezdeti szakaszban, hogy minél egészségesebb növényállománnyal tudjunk indulni.
Az istállótrágya használatával gyarapodott a talaj humusztartalma, ezáltal a talajéletre kifejezetten pozitív hatást tudtunk eszközölni.
A baktérium készítmények és a Trichoderma készítmények használatával sikerült a fuzárium fertőzéseket visszaszorítani a termőterületeken. Vegyük a borsót példának: gyakorlatilag egészségesen, egyöntetűen tud fejlődni, és ezáltal jelentős változás következett be mind a termés mennyiségében, mind a termés minőségében.
Rendkívül pozitív a tapasztalatunk a nagy tömegű szármaradványok visszaforgatásában és a lebontást elősegítő készítmények használatában. Ugyan most egy szélsőséges évről beszélhetünk, de a kukoricáink 500-600 hektáron kb. 12-14,5 tonna átlagtermést tudnak adni, ami elég jelentős tarlómaradványt hagy maga után. Ezeknek a tarlómaradványoknak az időbeli
elbontása, a tápanyagok feltáródása, a nehezen hozzáférhető foszfor mobilizálása, és a következő kultúrnövény számára felvehetővé tétele, olyan pozitív változás, amit eddig ritkán tapasztaltunk. Ezeken felül kiemelném a megfelelő talajművelés fontosságát is.
A szántóföldi kultivátorok alkalmazása, 35-40 centiméter mélyen történő lazítása, - altalaj lazítás mellett - mind olyan kedvező talajszerkezetet és megfelelő levegő arányt eredményez a talajban, aminek hatására a növények optimálisabban tudnak fejlődni. Mindezek együttese révén plusz hozadékként könyveltük el a csökkent vonóerő igényt: sokkal könnyebb megművelni a talajokat, ami egy plusz velejárója ezen technológiák alkalmazásának.
Hogyan készül fel a jövő évi termelésre az ez évi aszály és műtrágyaválság után?
A területeink 80-85%-án alkalmaztuk az istállótrágyázást és a zöldtrágyázást, ebből fakadóan a termelési költségeket próbáltuk csökkenteni, igaz ez egy több éves beruházás, hiszen az istállótrágyázás hatása nem csak egy évre szűkíthető le. A jövő évet a már technológiánkba beépített speciális vetőgépekkel fogjuk folytatni, ahol a különböző baktérium készítményeket közvetlenül a vetőmag zónájába tudjuk juttatni. Ezáltal, egy olyan kezdeti fejlődési erélyt, egy olyan jobb tápanyagfeltáródást tudunk a csíranövény számára biztosítani, amely hatására erőteljesebben indul a tavaszba, nem beszélve arról, hogy sokkal komolyabb termés predesztinálható.
Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a műtrágyahasználatot sem lehet megkerülni, de próbálunk olyan készítményeket választani, amelyek a nitrogén feltáródást lassítják, azt folyamatosan teszik felvehetővé, ez nem csak a növények számára, de a talajéletre is rendkívül kedvező hatással bír.
Az időjárást befolyásolni nehéz, nem tudjuk. Az aszály mérséklésének egyik módja az öntözés. Mi is minél nagyobb arányban próbálunk meg öntözni, az intenzív kultúrák természetesen ezt szükségessé is teszik. A másik kulcsfontosságú tényező a megelőzés.
El kell jutnunk oda, hogy a növények minél korábban, stresszmentesebben meg tudjanak indulni, egyöntetű, homogén állományt tudjanak képezni.
Ezáltal egy megerősödött gyökérrendszerrel és nagy aktív fotoszintetizáló felülettel bírnak, ami leginkább ellen tud állni az aszálynak. A korábban említett technológiákkal ezt meg is tudjuk valósítani.
A talaj, mint közeg, egy természetes velejárója a növénytermesztésnek, azt nem lehet megkerülni. Fontos, hogy minél jobb legyen a víztartó képessége. A tavasz folyamán igyekszünk minél korábban lezárni a talajokat, továbbá próbáljuk csökkenteni a forgatásos technológiát a területeinken, így megőrizhetjük azt a vizet, amit a talaj természetes módon tárol. Itt is kiemelném a szármaradványok beforgatásának fontosságát a talajba, hiszen ezáltal nem csak a szerves anyagot, hanem a vízmegőrzést is növeljük. Ugyanezt a célt szolgálja a menetszámok csökkentése is.
Összeségében tehát azt gondolom, hogy úgy van mód magas hozamok és jó minőség elérésére, ha sikerül élnünk a szemléletváltás adta lehetőségekkel. Nyilván vannak határok és mértékek, de ennek a szellemében kell a talajt művelnünk.
Szemléletmódváltás
Hányszor hallottuk már ezt a kifejezést különböző szakterületek vonatkozásában?
Közkeletű kifejezés, amelyet leggyakrabban a környezetvédelem, életmód, fenntarthatóság, vagy például a mezőgazdaság kapcsán sürgetnek szakemberek.
Miben is áll valójában ez? Szemléletváltásról abban az esetben beszélhetünk, amikor a régi, megszokott módszereket, technológiákat kénytelenek vagyunk átértékelni, majd megreformálni és megváltoztatni.
A szemléletváltás ritkán történik saját elhatározásból, általában valamilyen krízis, válság kényszeríti az embert arra, hogy új utakat, új eljárásokat keressen.
Az elmúlt két év abnormalitásai (energia árak, műtrágya árak, terményár ingadozás, országos aszály) sajnos nagyon sok gazdálkodót rákényszerítenek a bevált gyakorlatok és technológiák átgondolására.
A hazai technológiák és inputanyag felhasználás abban a szerencsés helyzetben van, hogy építkezhet hazánk kiváló környezeti adottságaira, a mezőgazdasági termelést illetően.
Magyarország ugyanis megfelelő mennyiségű és minőségi mezőgazdasági termelésre alkalmas területtel rendelkezik (területének mintegy 52 százalékán folytatunk mezőgazdasági művelést), illetve alapvetően rendelkezünk a termeléshez szükséges vízbázisokkal
is (a több mint 1000 felszín alatti és feletti víztest –vízfolyás, állóvíz- vízgyűjtőterülete teljesen lefedik az országot).
Ugyanakkor látnunk kell, hogy ezek az erőforrások nem végtelenek, nem tekinthetjük magától értendőnek, hogy ez mindörökre így is marad. Egyre inkább világossá válik, nem csak a szakemberek számára, hogy talajaink fizikai, kémiai, biológiai állapota folyamatosan romlik, és e degradációs tényezők nem csak minőségi problémaként értelmezhetők, hanem mennyiségileg is kevesebb termőföld áll rendelkezésre.
Az elmúlt évek aszályos időszakai megmutatták, hogy nem gazdálkodunk jól vízbázisainkkal sem. A hazánkba érkező jelentős vízmennyiség átfolyik az országon, nem tudjuk adott időben, szükséges mennyiségben mezőgazdasági célokra felhasználni. Mindemellett a talaj vízkészlete is kritikus szintre csökkent az idei nyáron. Az elkövetkezendő évek legfontosabb prioritásai közül a fentiek tükrében a talajban és a talajfelszínen történő vízmegőrzést, a talaj szerves anyag megőrzését és gyarapítását, valamint a regeneratív technológiák szélesebb körben történő elterjesztését kell kiemelnünk.
Az agrotechnika, vetésforgó, tápanyagutánpótlás, valamint a növényvédelem mind-mind érdemben befolyásolja a talaj vízmegőrző képességét. E technológiák felülvizsgálata is elengedhetetlen lesz a jövőben annak érdekében, hogy a lehető legtöbb vizet tudjuk megőrizni a talajainkban. E célt szolgálja az önkéntes alapon működő agrár-ökológiai program (AÖP) választható előírásai közül például a téli talajtakarás, a forgatás nélküli talajművelés, a talajkondicionálók és mikrobiológiai készítmények alkalmazása, az ültetvények sorközének takarása is, melyek mind hozzájárulhatnak a víz megtartásához. E technológiák nagy része alkalmas a talaj vízkészletének növelése mellett a szerves anyag megőrzésére és gyarapítására is, mely a vízmegőrzés után a második legfontosabb cél kell legyen az alkalmazott technológia szempontjából.
A fenntartható mezőgazdasági technológiákat
hamarosan felválthatják az ún. regeneratív mezőgazdaságot megvalósító módszerek. Ezek feladata – helyi lehetőségekre alapozva – a már leromlott erőforrások konzerválása helyett azok fejlesztése. E célt szintén a már említett eljárásokkal és módszerekkel valósítja meg: csökkentett talajművelés, vetésforgó, takarónövények, legelőgazdálkodás, állatállomány fenntartása, ezek eredményeként a biodiverzitás növelése, beleértve a talaj mikroorganizmusainak változékonyságát is.
A regeneratív mezőgazdaságot támogató „zöld technológiák” egyik legígéretesebbje talán a növényi biostimulátorok alkalmazása.
A forgatás nélküli talajműveléssel, vagy még inkább a csökkentett számú talajműveléssel lehetőségünk van a talaj szerves anyag, szerves szén tartalmának veszteségét csökkenteni. A szerves anyag tartalom növelése azonban folyamatos szerves anyag pótlással érhető el, mely nem képzelhető el hosszú távon a szármaradványok területen tartása, talajba való visszajuttatása nélkül. A növényborítottság növelése, takarónövények használata szintén a szerves szén tartalom növelését eredményezi. A növények a fotoszintézis során előállított szénhidrátok jelentős részét kiválasztják a gyökérkörnyezetbe, melyből a baktériumok segítségével stabil szerves anyag is képződik. Minél tovább van gyökér a talajban, annál hosszabb ideig számolhatunk ennek un. „folyékony szénnek” a talajban történő felhalmozódásával.
Hogy valójában mit is nevezünk biostimulátornak sokáig nem volt egyértelmű. Sokféle csoportosításuk létezik, melyek azonban nem egységesek. Legismertebb csoportjai az algakivonatok, mikroorganizmusok, aminosavak, valamint a humin- és fulvosavak, sok más készítmény mellett.
Jelentős előrelépés a növényi biostimulánsok átláthatóságának, szabályozásának terén az EU 2019/1009 rendelete, mely hazánkban ez év július 16.-ától lépett hatályba. Az uniós jog most először ismeri el a biostimulánsokat (megkülönböztetve a mikrobiális és nem mikrobiális növényi biostimulánsokat), és minden tagállamban egységes meghatározás van érvényben, miszerint:
A növényi biostimuláns olyan uniós termésnövelő anyag, amelynek feladata, hogy a tápanyagtartalmától függetlenül stimulálja a növény tápanyagellátási
folyamatait azzal a kizárólagos céllal, hogy a növénynek vagy a növény rhizoszférájának a következő tulajdonságai közül egyet vagy többet javítson:
■ hatékony tápanyag-felhasználás,
■ abiotikus stressz-tolerancia,
■ minőségi tulajdonságok,
■ kötött tápanyagok felvehetősége a talajban vagy a rhizoszférában.
Ezen anyagok nem klasszikus vegyi anyagok, hatékonyságuk maximális kihasználása megkövetel bizonyos ismereteket a gazdálkodóktól, mivel a növények fejlődésének támogatását változatos, és bonyolult mechanizmusok útján érik el.
A mikrorganizmusokban rejlő lehetőségek alapvetően végtelenek. Kísérleteink során az elmúlt években a növény–növekedést támogató mechanizmusok közül többet is vizsgáltunk.
A légköri nitrogén kötés növelésére, az oldhatatlan foszforformák feltárása, a talajlakó gombák visszaszorítására, a szerves anyagok bontására irányuló vizsgálatok mindegyike kiváló eredményeket hozott, akárcsak a huminsav-tartalmú készítmények fejlesztése. Ezek eredményeiről a következő lapszámokban számolunk be.
Nagyon sokféleképpen támogatják a növény fejlődését, de leegyszerűsítve három területre szűkíthetők ezek a hatások:
■ a növények tápanyagellátása,
■ a növények vízháztartásának támogatása,
■ a növények oxidatív stressz elleni védelme.
A biostimulánsok használata, technológiába illesztése bizonyosan megköveteli egy új fajta szemléletmód felvételét. Ugyanakkor ezzel új lehetőségek is adódnak az újdonságra nyitott gazdálkodók számára, hiszen Herakleitosz szavaival élve:
„Semmi sem állandó, csak a változás maga”.
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit
A 40 éves szakmai múlttal rendelkező Phylazonitnál felismertük, hogy a siker eléréséhez a mezőgazdaságban szemléletváltásra és alternatív megoldások bevezetésére van szükség. A TalajPlusz magazinnal is ezt a szemléletet kívánjuk erősíteni. A keresztrejtvény megfejtése már erre az új korszakra utal.
A talaj Földünk legfontosabb természeti erőforrásai közé tartozik, mint ahogy Magyarország legfontosabb, feltételesen megújuló erőforrása is. Hazánkban a nemzeti vagyon 30%-át teszi ki a termőföld, a jövedelmező növénytermesztés elképzelhetetlen e természeti kincs nélkül.
elszakadásban, egy költséghatékonyabb és fenntarthatóbb gazdálkodás kialakításában.
• Új ismereteket adjon a termelőnek, hogy szakmai szempontok alapján foglalkozzanak a talajaikkal.
Az Akadémiák szakmai képzése az adott helyszíneken általánosságban három pillérre épül:
• Az adott terület talajtani állapotának feltérképezése, vizsgálata, bemutatása az adott szakterület szakértőivel.
• Gépészeti szakmai oktatás és bemutató a talajkímélő technológiák ismertetésére alapozva.
A Szántóföldi Akadémiák oktatási rendszere a tekintetben rendhagyó, hogy a talajtan és talajbiológia tudományágak ismeretanyagát az oktatási intézményekből áthelyezi a szántóföldre, az iskolapadból a szabadba.
A résztvevők elsősorban saját földterülettel rendelkező gyakorló gazdálkodók, így egy viszonylag széles réteg számára lehetővé válik e tudományterületek ismeretanyagának elérése, elsajátítása.
A talaj, mint alapvetően bonyolult élő rendszer bemutatása a rendelkezésre álló oktatási vagy ismeretterjesztő eszközökkel nem minden esetben egyszerű. Speciális szaktudást és megközelítést igényel e tudományterület bemutatása, oktatása a hallgatóság számára.
Szántóföldi Akadémia néven 2018-ban létrehozott szakmai továbbképzés rendezvénysorozat céljai a következőkben foglalhatók össze:
• Támpontot nyújtson a talaj egészségét megőrző technológiák és az ökológiai szemlélet alkalmazásában.
• A hektikus inputanyag környezetben segítséget adjon a megszokott technológiáktól való
• Elméleti és gyakorlati tudásanyag átadása a talajegészséggel és - fejlesztéssel kapcsolatosan, kiemelve a talajbiológia jelentőségét.
A 2018-ban életre hívott Szántóföldi Akadémiákat az ország számos pontján tartottuk meg az elmúlt években:
• 2018-ban 2 helyszínen (Polgárdi, Zagyvaszántó), az Axiál Kft-vel közösen.
• 2019-ben 7 helyszínen (Belvárdgyula, Szabadbattyán, Kaposfő, Bér, Pannonhalma, Martonvásár, Beszterec).
• 2020-ban a COVID világjárványra tekintettel online előadások megtartása történt.
• 2021-ben 4 helyszínen (Tabajd, Szalkszentmárton, Bárdudvarnok, Jászapáti).
• 2022-ben 5 helyszínen (Karcag, Hódmezővásárhely, Lajoskomárom, Andocs, Beled) 'Alap a talaj' rendezvény formájában (a Phylazonit Kft. és az Axiál Kft. közös szántóföldi bemutatója), 2 helyszínen pedig Phylazonit Szántóföldi Akadémiaként (Szentistván, Kiskunfélegyháza).
2018 és 2022 között a rendezvényeken résztvevők száma meghaladta az 1600-at. A COVID járvány természetesen jelentősen visszavetette a résztvevői létszámot,
az online előadások sem tudták teljes mértékben elérni a megfogalmazott célokat. Ugyanakkor 2022-ben a résztvevők létszáma meghaladta a 700 főt.
Balra: Szántóföldi Akadémiák helyszínei (2018-2022)
Lent: A rendezvényeken megjelent gazdálkodók által művelt szántóterületek megoszlása (2018-2022)
A résztvevő gazdálkodók által hasznosított földterületek nagysága változó képet mutat. Jellemzően a 100500 hektáron gazdálkodók érdeklődtek leginkább a rendezvények iránt (30,4%), illetve a résztvevők 21,7%-a 500-1000 hektáron gazdálkodik
Konklúziók:
• A Szántóföldi Akadémiák rendezvénysorozata az eddigi tapasztalatok alapján teljesítette azt a kitűzött célt, hogy a gazdálkodók számára közel hozza a talajtan, talajbiológia gyakorlatban is felhasználható ismeretanyagát.
• A szakmai napok a megjelentek számára konzultációkat, szakmai vitákat is lehetővé tesznek, ahol az előadók szakterületeik új eredményeinek, ajánlásainak megismerésére, azok gyakorlatban történő alkalmazásának megvitatására is lehetőség van.
• A helyszíni talajtani vizsgálatok rádöbbentették a gazdálkodókat arra, hogy a csökkenő szerves anyag bevitel, és a rosszul megválasztott agrotechnika csökkenő humusztartalmat, gyengülő, leromló talaj szerkezetet eredményezett gyakorlatilag minden vizsgált területen.
• A résztvevők legnagyobb része nem rendelkezik mélyebb talajtani, talajökológiai ismeretekkel, így az elhangzottak nagy része új információkat nyújtott számukra. A rendezvénysorozat egyik eredménye, hogy e tudományágakat is népszerűsíti, közel hozza, eredményeit számukra is elérhetővé, illetve hasznosíthatóvá teszi.
A Phylazonit Kft. által 2022. szeptember 1-3. között, a Hódmezővásárhelyen rendezett Talajtani Vándorgyűlésen bemutatott előadása.
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit
2023-ban számoljon az AÖP támogatással és készítményeinkkel!
Szerezzen 2 pontot a Phylazonit mikrobiológiai készítményekkel vagy 1 pontot az Energia talajés növénykondicionáló termékekkel az Agrár Ökológiai Programban.
AÖP részvételi feltételek:
Amennyiben részt vesz az AÖP-ben, úgy minden művelési ágban legalább két pontnak megfelelő értékű gyakorlatot kell választani. Ha például egyaránt művel szántót, állandó gyepet és ültetvényt, akkor összesen legalább hat pontot (3×2) kell gyűjteni.
Ha ezeket a vállalt gyakorlatokat sikeresen teljesíti, akkor a teljes gazdaság minden egyes hektárja után megkapja a támogatást, kivéve azokat, amelyek a mentesülési küszöb alatt vannak és nem választottak azokra gyakorlatot.
A támogatás összege 60,64 Eur/ha és 121,28 Eur/ha között változik, attól függően, hogy adott évben hány hektárra érkezik jogos igénylés.
További részletek
Az Agrár Ökológiai Program (AÖP) keretében belül nyújtott támogatás 2023-tól minden évben önkéntes vállaláson alapuló, ösztönző támogatási forma, amely 5 éven keresztül (egyéves kötelezettségvállalással) biztosított.
Az ösztönzés célja: a talaj- és vízvédelem fokozása, az éghajlatváltozás mérséklése és a biológiai sokféleség védelme a talajpotenciál, a szervesanyagkészlet és a vízmegtartás javításával.
Az AÖP esetében más a forrás, évente kell beadni, és a vállalásokat egy évre kell megtenni.
Az AÖP keretösszege Magyarország teljes évi közvetlen támogatási keretének 15 százaléka. Ez utóbbi azért is lényeges, mert az uniós jog alapján az AÖP forráskeretét ugyanabból a pénzügyi keretből kell képezni, amiből az alaptámogatást, a termeléshez kötött támogatásokat, vagy éppen a fiatal gazdák területalapú többlettámogatását finanszírozzuk.
Aki tehát nem lép be az AÖP-be, az valójában lemond a közvetlen támogatások egy részéről.
A részvételről minden évben szabadon dönt a gazdálkodó, mivel egyéves kötelezettségvállalásról van szó.
A támogatásban felhasználható termékek:
Talaj- és növénykondicionáló ponthoz:
• Energia Humin
• Energia Soil
• FloraHumusz
Választható jó gyakorlat: mikrobiológiai készítményekkel
A szántóterületek legalább 50%-án mikrobiológiai készítmények alkalmazása vetés előtt, illetve vetéssel egy menetben kijuttatva és a talajba dolgozva, illetve szármaradványokra kijuttatva, majd azokat a talajba keverve: 2 pont
A gyakorlat elősegíti a talajok szervesanyag-készletének helyreállítását, valamint a talajpotenciál és a talaj biodiverzitás javítását, ezáltal hozzájárul a tápanyagveszteség csökkentéséhez és a talajok vízvisszatartó képességének javításához.
Az egészségesebb talaj pedig hozzájárul a műtrágya használat optimalizálásához és a növényvédőszer használat támogatásához.
Mikrobiológiai ponthoz:
• Phylazonit Talajoltó
• Phylazonit Talajregeneráló
• Phylazonit Rizo
• Phylazonit TrichON
• Phylazonit Szója
• Phylazonit Tarlóbontó
Segítségre van szüksége az AÖP kapcsán?
A Phylazonit munkatársai segítenek:
• a pályázat szövegének és tartalmi részének értelmezésében,
• a pályázat szakmai követelményeinek hiánytalan teljesítésében,
• az általunk nyújtott termékek és megoldások technológiai alkalmazásában.
További információ: info@phylazonit.hu · +36(20) 542 2124
www.phylazonit.hu/aop
Választható jó gyakorlat: talaj- és növénykondicionálókkal
A szántóterületek legalább 50%-án talajkondicionáló, növénykondicionáló vagy N-megkötő készítmények alkalmazása: 1 pont
A talajkondícionálók elsősorban a kedvező talajállapot, a megfelelő humusztartalom és átlevegőzöttség kialakulását segítik.
A növénykondícionálók lehetővé teszik a növényre szabott tápanyagösszetétel lombon keresztüli pótlását, miközben fokozzák a növények stressztűrő- és ellenállóképességét.
A N-megkötést segítő készítmények pedig hozzájárulnak az ammónia-emisszió csökkentéséhez.
Akkreditált mintavétel
Akkreditált laboratóriumi vizsgálatok
Akkreditált bűzvizsgálat, szagmérés
Talajvédelemi terv
HL-PREC precíziós gazdálkodás szolgáltatás
Talajszkennelés
Tápanyag gazdálkodási terv
Szaktanácsadás
Takarmány, gabona, liszt vizsgálat Növényvizsgálat, levélanalízis
Termésnövelő anyagok vizsgálata, tanúsítása (2019/1009 EK rendelet szerint)
ÚJDONSÁG
Akkreditált pormérés
ÚJDONSÁG
Talajbiológiai aktivitás vizsgálatok
ÚJDONSÁG
HL-APP
Ügyfélportál
A jó kondícióban lévő talajon jól táplált és erősebb kultúrnövény termeszthető, ami ellenállóbb a kórokozókkal, kártevőkkel és gyomokkal szemben, melynek következtében egyszerűsíthetők és okszerűbbé válnak a növényvédelmi beavatkozások, ezzel is erősítve a napjainkban kiemelten fontos integrált növényvédelem szerepét.
Ez a jó kondíció nem csak a magas tápanyag-ellátottsági szintet jelenti, hanem a megfelelő levegő- és vízgazdálkodást is. Itt kerül előtérbe a talajvédelem és a célzott tápanyag-gazdálkodás.
A növényvédelem és a talajvédelem szoros kapcsolatát jól mutatja, hogy az Agrár-Környezet-gazdálkodási támogatás Horizontális szántó és Horizontális ültetvény tematikus előíráscsoportjaiban az elbírálás során külön pont és külön euró érték járt a „Növényvédelmi és talajvédelmi szakirányító bevonása a gazdálkodásba” megnevezésű választható előírásra.
Talajvédelmi szempontból az alábbiakban részletezett 4 fontos tényezőt (a talaj fizikai tulaj-
donságai, kémhatása, eróziója és a tápanyaggazdálkodás) vesszük figyelembe, amelyek hozzájárulnak az integrált növényvédelem sikerességéhez.
Talajvédelmi terveink és szakértői véleményeink elkészítéséhez a fizikai tulajdonságokat terepen (pl. a helyszíni vízáteresztő-képesség mérést Vér-féle csővel végezzük) és laboratóriumi körülmények között mérjük, analizáljuk és az eredmények alapján számítjuk. A talajok fizikai tulajdonságai (szemcseösszetétel, szerkezet, térfogattömeg, pórustér, vízgazdálkodási jellemzők, stb.) befolyásolják a bennük lejátszódó kémiai és biológiai folyamatokat, és ezáltal hatással vannak a talajok termékenységére.
Terepi vizsgálataink során sokszor szembesülünk azzal - még a legnagyobb termőképességű területeken is -, hogy változó mélységben (eketalp, tárcsatalp) ugyan, de tömörödött réteg alakul ki, mely kedvezőtlenül hat a víz- és levegő-gazdálkodásra, valamint a gyökerek növekedésére. Ezen tömörödött rétegek feltérképezésére használunk a táblanagyság függvényében penetrométert, illetve talajszkennert, amivel megállapítjuk a tömörödött réteg mélységét. A tömörödöttség megelőzhető, illetve megszüntethető változó mélységű műveléssel, időszakos mélylazítással, illetve kapcsolt műveletek alkalmazásával.
Országosan jelentős probléma a talajok elsavanyodása, ami kedvezőtlen hatással van a víz- és levegőgazdálkodásra, a tápanyagfelvételre és a mineralizációra.
A meszezés köztudott pH növelő hatása mellett nagyon fontos megemlíteni, hogy eredményeképpen javul a talaj szerkezete, levegő- és vízgazdálkodása, csökken a talaj cserepesedési hajlama és a művelő eszközökkel szembeni ellenállása, valamint jobb lesz a szerves anyag minősége.
Nem sík területeken történő gazdálkodás esetén számolnunk kell a talajok eróziójával (humuszanyag, mész és tápanyagok lemosódása), melyekre helyspecifikus talajvédelmi beavatkozási javaslatokat (lejtőre merőleges művelés, sorközök gyepesítése stb.) szoktunk tenni.
A precíziós mintavételen alapuló precíziós tápanyaggazdálkodás gyakori téma napjainkban, ezért erre részletesen nem is térnék ki. Számos kísérlet igazolja, hogy a precíziós tápanyag utánpótlással magasabb, de minimum azonos termésszintet lehet elérni, mint a
hagyományos műtrágyázásnál, és sok esetben a kiszórt műtrágya mennyisége is kevesebb.
Az éves szinten elkészített több mint 400 db talajvédelmi tervünk az esetek nagy részében részletesen tartalmazza a szükséges járulékos beavatkozásokat, különös tekintettel az erózió elleni védelemre, mélylazításra, valamint vízrendezésre is.
A tavalyi évben végrehajtott beruházásunk eredményeképpen terveink között szerepel olyan szántóföldi kísérletek beállítása, ahol a talajvédelem és a növényvédelem kapcsolatát vizsgáljuk. Mind a terepi, mind a laboratóriumi feltételek rendelkezésünkre állnak, hiszen a talajtól kezdve a megtermelt terményen át, a növényvédőszer-maradványig minden szükséges paraméter vizsgálatát rutinszerűen végezzük.
Horváth Imre, tulajdonos-ügyvezető, talajvédelmi szakértő, HL-LAB Agrár és Környezetvédelmi Laboratórium - Mérnöki Iroda
• HL-APP ügyfélportál regisztráció
• Talajszkennelés, zónák kialakítása
• Zóna alapú precíziós talajmintavétel
• Bővített 14 paraméteres talajvizsgálat
• Precíziós tápanyaggazdálkodási terv
• Differenciált kijuttatási tervek és térképek
• Agrotechnikai döntéstámogatás
• Precíziós meszezési javaslat és kijuttatási térkép
• Talajvédelmi javaslat
• Terepi talajbiológiai aktivitás mérése
• DNS szekvenáláson alapuló teljes talajélet feltérképezés
Cégünk elkötelezett híve a talajvédelemnek, hiszen a talaj képezi Magyarország legnagyobb természeti erőforrását. Hisszük, hogy partnereinkkel együtt azért dolgozunk, hogy megóvjuk az emberiség e drága kincsét, mely az életet jelenti a Föld minden élőlényének, létalapjául szolgál a következő generációk életének.
HL-LAB Agrár- és Környezetvédelmi
Laboratórium - Mérnöki Iroda
Az ország legprofesszionálisabb akkreditált környezetvédelmi és talajvizsgáló laboratóriuma
