II. évfolyam / 3. szám
A talaj alapvető termelési eszközünk
Interjú Moravszki Györggyel
Szántani vagy nem szántani?
A fenntartható gazdálkodás kulcsa a talajélet védelme
Interjú Szabó Árpáddal
Igen vagy nem?
Mikrobiológiai készítmények használata aszályban
4 A talaj alapvető termelési eszközünk – interjú Moravszki Györggyel
6 Prevenciós védekezési lehetőségek mikroorganizmusokkal a talajból fertőző növénypatogén gombák ellen
9 A több mélységben vett talajmintavétel jelentősége
12 Szemléletváltás – interjú Bosits Tamással
14 Összefüggések a kálium gazdálkodásban
16 Szántani vagy nem szántani? Mit „mondanak” erre a növénytápláló talajlakók?
22 A fenntartható gazdálkodás kulcsa: a talajélet védelme – interjú Szabó Árpáddal
24 Mikroorganizmusokkal a felvehető foszforért! (2. rész)
27 Igen vagy nem? Mikrobiológiai készítmények használata aszályban (2. rész)
30 A talajokvizsgálatok fontossága és okszerűsége, a célzott tápanyagutánpótlás tükrében
2024. II. évfolyam · Felelős kiadó: Agrova Kft. (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 6.)
Szerkesztés és előkészítés: Green Edge reklámügynökség (Green Edge Media Group Kft., 1141 Budapest, Szugló u. 82.)
Nyomta és kötötte: Folprint Zöldnyomda Kft. (1119 Budapest, Than Károly u. 25.)
Felhasznált stock képek forrása: Shutterstock, Freepik Premium
A kiadó a magazinban a nem saját gondozásában megjelent cikkek tartalmáért felelősséget nem vállal.
A lapban olvasható cikkek és információk csak a szerkesztőség hozzájárulásával közölhetők!
Kapcsolat: info@phylazonit.hu · www.phylazonit.hu
A MORAVSZKI FARM KFT.-ben Moravszki György és családja (felesége,testvére és édesanyja) kb. 600 hektáron gazdálkodik Tiszavasváriban CSMT (családi mezőgazdasági társaság) keretein belül. 520-530 hektáron fővetésű növényeket, a maradék területen pedig másodvetésűeket termeszt. Vetésforgójukat tekintve sokszínű a paletta. Hagyományosan a búza, repce és kukorica kultúrákon kívül a csemegekukorica, a kukorica vetőmag előállítás, a zöldbab, a zöldborsó és a cukorrépa is megtalálható. Ezen felül idei évtől szójatermesztéssel is foglalkozik.
Miért fontos a szemléletváltás?
Úgy gondolom, hogy folyamatosan haladni kell a korral. Én jól emlékszem még a ’80-90-es évek mezőgazdaságára, amikor is úgy gondoltuk, hogy ez a csúcs, ez a követendő példa, a rengeteg műtrágya és növényvédőszer használattal együtt. 20-30 év elteltével kezdtünk rájönni, hogy egyre fontosabb a környezettudatosság, a környezetünk- és az ember egészségének a védelme, a fenntartható termelés. Célunk, hogy a gyermekeinknek és az unokáinknak úgy adjuk tovább a termőföldet, hogy az jobb és fenntarthatóbb állapotban legyen. Igyekszünk visszaállítani az eredeti termőképességét a talajoknak és minél jobban megóvni azt a szélsőségektől.
Milyen technológiai elemeket épített be, amelyeket korábban nem használt?
A forgatás nélküli talajművelés és a talajbaktérium (talajoltó és szárbontó) készítmények már 15-20 évvel ezelőtt is megtalálhatóak voltak a gazdaságunkban. Az elmúlt időszakban ennek a kiterjesztése változott meg az összes szántóterülethez képest. Az elején még csak próba jelleggel vágtunk bele, de mivel jól látszott a hasznosságuk, ezért minél több helyre igyekszünk beépíteni ezeket a technológiai elemeket.
Nagy hangsúlyt fektetünk a menetszám csökkentésére.
A borsó- és búzatermesztésben a traktorok fronthidraulikával, front magánykészítővel ellátottak. Mulcsvetőgépeket használunk, amin megtalálható egy tárcsás magágykészítő, tárcsás csoroszlya magnyomó pálcával, ezen felül lezáró hengerek és a követő pálcás elmunkáló. A vetéssel egymenetben szórjuk a mikro-starter műtrágyát, szintén egymenetben juttatjuk ki a baktérium készítményeket is. Megpróbálunk minden lehetséges
műveletet egyben összefogni. Hasonló elven építettük fel a széles sortávú vetőgépünket is. Itt a frontfelfüggesztésre műtrágyaadagoló és a folyadékkijuttató van felszerelve (baktériumkészítmény számára), magán a vetőgépen pedig mikrostarter és talajfertőtlenítő kijuttató egység van. Minden gépünk 10-15 éve ISOBUS-al felszerelt változó dózisú műtrágya, vetőmag és starter kijuttatására alkalmas. Automata kormányzási rendszert 2007-ben vezettük be gazdaságunkba.
Milyen eredményeket tapasztalt?
Nagyon jól mérhető talajaink szerkezetének a javulása. Könnyebben, kevesebb gázolajjal lehet ugyanazokat a műveleteket elvégezni. Baktérium készítmények esetében a terméseredményt tekintve pozitív és negatív tapasztalataink is vannak. Egy 10 hektáros táblafelezéses kísérlet egyik részében használtunk baktérium készítményeket, a másikban nem. A kezelt területünk termésátlaga kevesebb lett a kezeletlen kontrollhoz képest, habár ezt egy időjárási szélsőségnek köszönhetjük. A kontroll parcella hamarabb elérte a generatív fázist, elkezdett virágozni, bekötött, és hiába ugyanazzal a hibriddel dolgoztunk, a kettő között volt kb. 3-4 nap tenyészidőben közti különbség. Ez azt jelentette, hogy mire a kezelt terület elérte volna a fővirágzást, bejött egy nagyon nagy forróság, ami miatt már nem tudott olyan jól kötni. Ekkorra a kontroll parcellában már nagyrészt kötve voltak a szemek. Betakarításkor a kezeletlen terület adott 120 mázsát, a kezelt pedig 100-at, holott habitusából tekintve ennek pont fordítva kellett volna lennie. Ha nem válik hirtelen szélsőségessé az időjárás még legalább 3-4 napig, akkor a kezelt területen is bekötnek a szemek, és akár 130-140 mázsát is tudott volna teremni. Ez egy negatív tapasztalat, de ez nagyon ritkán fordul elő. A gyakorlatban 90 %-ban pozitív tapasztalatokat szereztünk.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását? Milyen lépéseket tett vagy tesz ezzel kapcsolatban?
A talaj alapvető termelési eszközünk. Mivel a növények a talajból élnek, ezért elsődlegesen ezt kell rendbe tennünk.
Állandó, 3 évenkénti talajvizsgálatot végzünk. Penetrométert használunk a tömörödés vizsgálatára.
Figyeljük, hogy mikor van szükség lazításra, öntözésre (talajnedvesség szonda), tudva azt, hogy az öntözésnek van egy talajromboló hatása. Ezeket igyekszünk tompítani, hogy minél jobb állapotba tartsuk talajainkat.
Tápanyagvizsgálatot végzünk és okszerű műtrágya használatot próbálunk folytatni. A pH-t igyekszünk 6,57,2 között tartani amennyire csak lehetséges, okszerű fenntartó meszezéssel.
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira?
Keresni kell a kitörési pontokat és azokat a lehetőségeket, ahol a nagy átlaghoz viszonyítva jelentős többletet tudunk elérni.
Ez lehetséges a precíziós mezőgazdaság bevezetésével, a talajvédelemmel, a takarónövények használatával.
Nem engedjük nyáron sem felmelegedni a talajainkat, megóvjuk a benne lévő vizet. Diverzifikáljuk a növénytermesztésünket. Ki kell próbálni más alternatív növényeket is, amelyre lehet, hogy eddig nem volt a termelő rákényszerítve, hiszen az alapnövények is megfelelő jövedelmet biztosítottak, de ma már nem ez a járható út. Lehet, hogy többet kell velük dolgozni, mert nem egyszerű a technológiájuk, de a cél érdekében ezt be kell vállalni. Az elkényelmesedett gazdáknak fejben is és fizikálisan is jobban oda kell magukat tenni.
Hogyan képzeli el a jövő termelését?
Milyen alternatív módszereket szükséges beépíteni a termelésbe, amivel hatékonyabban lehet gazdálkodni?
A már említett precíziós gazdálkodásnak célszerű azokat az elemeit beépíteni, amelyekben valóban van potenciál, tehát nem csak marketingfogás, hanem gyakorlati haszna is van. Ezen felül, továbbra is hangsúlyozom a munkaműveletek összevonásának fontosságát. A jövőben a legújabb technológiák bevezetésére is szükség lehet, mint pl. a mesterséges intelligencia és a robotok használata. Mindezek mellett az öntözést célszerű fejleszteni, mert talán annak van ezekben a szélsőséges időjárási viszonyok között a legnagyobb termésnövelő hatása.
Tóthné Labancz Mariann
Elmondhatjuk, hogy a Föld éghajlati rendszere drámai változáson megy keresztül, a globális átlaghőmérséklet emelkedésének előre jelzett ütemére a korábbiakban nem volt példa. Az extrém időjárási jelenségek egyre intenzívebbek és gyakoribbak, különösen regionális szinten. A rövid idő alatt bekövetkező környezeti változások lerövidíthetik az alkalmazkodás idejét, ami az ökoszisztémák természetes sebezhetőségét fokozhatják.
A környezetnek a növénybetegségek kialakulásában betöltött jelentősége közismert. Az éghajlatváltozás következtében a kórokozóknak változhat a fejlődési és túlélési aránya, valamint a gazdaszervezet betegségekkel szembeni érzékenységét is befolyásolhatja. Ezek a változások, valamint a napjainkban folyamatosan szűkülő növényvédőszer kínálat megnehezítheti a gazdálkodók növényi betegségekkel szembeni védekezési lehetőségeit, ezért érdemes megemlíteni a mikroorganizmusok biológiai védelemben betöltött szerepét, ugyanis számos talajból fertőző patogén gomba ellen hatékonynak bizonyulnak.
Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül három jelentős talajból fertőző növénypatogén gomba és a különböző mikroorganizmusok biokontroll stratégiáit mutatjuk be.
Talajból fertőző növényi patogén gombák
Sclerotinia sclerotiorum
A S. sclerotiorum által okozott betegség világszerte elterjedt és jelentős gazdasági károkat okozhat, súlyos esetben 80%-os termésveszteségről is beszámoltak. Gazdanövényeinek száma meghaladja a 400 növény-
fajt, mely között számos gazdaságilag fontos kultúrnövény is fellelhető, mint például a napraforgó, olajrepce, szójabab, földimogyoró, lencse, borsó, csicseriborsó, vöröshagyma. A tünetek változóak lehetnek, napraforgón például okozhat gyökérrothadást, szárrothadást, fejrothadást.
A gomba a talajban vagy a növényi maradványokban 2-5 mm átmérőjű, szabálytalan alakú szkleróciumként telel át, amely 3-5 évig is képes elfeküdni a talajban. A fertőzést a szkleróciumból fejlődő micélium (gombafonalak laza szövedéke) vagy az apotéciumokon tömlőben képződő aszkospórák indítják el. A gombának kedveznek a savanyú talajok, alacsony hőmérséklet, nagy talajnedvesség, sűrű növényállomány, túlzott nitrogén ellátás. A vetésváltásnál érdemes figyelni arra, hogy 5-6 évig ugyanarra a területre ne kerüljön a korokozó számára fogékony kultúra.
Fusarium fajok
A Fusarium gombanemzetség a növénypatogén gombák egyik nagyon fontos csoportja, mely számos növény esetében veszélyes növényi kórokozóként megjelenhet szinte a világ minden éghajlati övezetében. Veszélyességét fokozza, hogy nem csupán növényvédelmi problémát okozhat, hanem az egyes fajok az emberre és az állatra is veszélyes mikotoxinokat termelhetnek. A Fusarium fajok gazdanövényei között szerepel számos gazdaságilag fontos kultúra, mint például a borsó, kukorica, búza. A tünetek változóak lehet-
nek, függően attól, hogy mely növényen, mely növekedési szakaszban jelenik meg a betegség. A kórokozó számára a kedvezőtlen időszak átvészelése a talajban, a növényi maradványokban, a talaj felszínén történhet. A fertőzés kialakulásához leggyakrabban az aszkospórák vagy konídiumok szolgálnak, melyek terjedhetnek széllel vagy esőzések során visszacsapódhatnak a talajfelszínről. Problémát okozhat a már fertőzött vetőmag, mely már a csíranövény megbetegedéséért felelős lehet, valamint a termőterület előélete, beleértve a talaj fertőzöttségét, továbbá az elővetemény is meghatározhatja a későbbi megbetegedés valószínűségét.
A túlzott nitrogén ellátás is növelheti előfordulásának esélyét.
A védekezésben fontos szerepet játszik az egészséges vetőmag használata, a termőterület gondos megválasztása, a megfelelő agrotechnológia folytatása.
Macrophomina phaseolina
A M. phaseolina által okozott termésveszteség 40-60%, de ennél nagyobb mértékű is lehet. A gazdanövényeinek száma több, mint 500 növényfaj, melyben megtalálhatjuk a napraforgót, cukorrépát, szójababot, kukoricát is. Az elsődleges fertőzési forrásnak a talaj tekinthető, ahol a gomba kitartó képletei, a mikroszkleróciumok akár 15 évig is életképesek maradhatnak.
A gomba életciklusát az 1. ábra szemlélteti.
1. ábra: A Macrophomina phaseolina gomba életciklusa. (Forrás: Marquez et al. 2021)
A gombának kedvez a magas hőmérséklet (28-35 °C) és az alacsony talajnedvesség. Jelenleg a kórokozó ellen a gyakorlatban megbízhatóan működő gombaölők nincsenek, az egyes növényfajok esetében rezisztens fajtákról/hibridekről sincs tudomásunk, azonban közöttük fogékonyságbeli különbségek lehetnek.
A különböző mikroorganizmusok védekezési stratégiái
A korábbiakban említett, talajból fertőző növényi kórokozók nehezen leküzdhető növényi betegségek közé tartoznak, melyben az antagonista mikroorganizmusok populációinak alkalmazása fontos szerepet tölthet be az ellenük való preventív védekezésben. Napjainkban egyre több kutatás alapját képezi a különböző talajból fertőző növényi patogén gombák ellen a növényeink számára hasznos baktérium és gomba fajokkal való védekezés, melyek közvetlenül gátolhatják a gombák növekedését vagy közvetetten a növény védekezési mechanizmusára hathatnak. A leggyakrabban vizsgált hasznos mikroorganizmusok közé tartoznak a Bacillus, Pseudomonas baktériumnemzetség, valamint Trichoderma gombanemzetség tagjai.
Milyen védekezési stratégiákkal képesek felvenni a harcot a különböző káros gombákkal szemben?
Parazitizmus
A növényi kórokozók parazitálása más mikroorganizmusok által nem ritka jelenség. Kiváló példa erre a Trichoderma gombafajok, amelyek sejtfalbontó enzimjeikkel a kórokozó gomba hifáit képesek degradálni. További jellemzőjük, hogy az adott területen gyorsan képesek elterjedni, mely szintén helyzeti előnyt jelent a patogén mikroorganizmusokkal szemben.
Tápanyagokért való versengés
A tápanyagokért folytatott verseny során azonos ökológiai „résen” osztozó mikroorganizmusok populációdinamikájának szabályozása valósul meg, ugyanis a
rendelkezésre álló erőforrások korlátozottak. Lényegében korlátozott erőforrások esetén a gyorsan kolonizáló fajok előnyt élveznek. A talajban a leggyakrabban a szénért folytatott versengés a leggyakoribb, azonban előfordulhat kisebb mikroelemékért folytatott „küzdelem” is, mint például a vasért való harc. A Pseudomonas fajok például képesek sziderofor anyagok termelésére, melyek olyan kis molekulájú szerves vegyületek, melyek képesek megkötni kelátok formájában a vasat, elvonva a kórokozó gombák elől, csökkentve azok szaporodását. A sziderofor vegyületek által megkötött vasat a növények képesek hasznosítani, tehát a növénytől nem vonják el a tápanyagot.
Növényi szövetek kolonizációjáért folytatott versengés
A versengés egy olyan formája, ahol a gyökérfelszín és a növényi szövetek kolonizációjáért alakul ki a küzdelem.
A különböző hasznos mikroorganizmusok (például a Bacillus, Pseudomonas, Trichoderma fajok) olyan másodlagos anyagcseretermékeket választanak ki, amelyek a patogén gombák elnyomását teszik lehetővé. Ilyen anyagok lehetnek az antifungális vegyületek termelése (pl.: iturin, maltacin, fengicin, szurfaktin), enzimek, illékony vegyületek.
Szisztémás szerzett rezisztencia és indukált szisztémás rezisztencia kialakítása
Mind a két esetben a növények védekezését előzetes fertőzés vagy kezelés előzi meg (mint egy fajta védőoltás), amely rezisztenciát (vagy toleranciát) eredményez egy kórokozóval vagy parazitával való későbbi fertőzéssel szemben. Lényegében a kórokozók általi támadás esetén a növény gyorsabb és hatékonyabb immunválasszal reagál.
A fent tárgyaltak a különböző talajból fertőző növényi kórokozó gombák veszélyességére hívják fel a figyelmet, valamint betekintést kaphatunk, hogy a hasznos mikroorganizmusok milyen formában járulhatnak hozzá ezen betegségek preventív megelőzésében. Az elmondottak alapján kijelenthetjük, hogy hasznos „barátaink” segíthetik mezőgazdasági gyakorlatunk sikerességét!
Csatári Gábor, tudományos munkatárs, növényorvos Phylazonit
Napjaink felgyorsult világában megfelelő helyen és időben kell kezelni a talaj kérdéskörét.
Mit értünk ezalatt? A termőtalaj egy igen kifinomult, de annál bonyolultabb szinergia rendszernek tekinthető élő szövet a bolygónk felszínén.
Nem véletlen, hogy kiemelkedő szerepet kap a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat kérdéskörében az okszerű tápanyagutánpótlási tervek alkalmazása.
A tápanyag-gazdálkodási terven alapuló gazdálkodás, mind gazdasági, mind környezetgazdálkodási szempontból létfontosságú a mezőgazdasági termelésben résztvevők számára. A gazdálkodást napjainkra egyre inkább jellemző profitorientáltság mellett, egyre nagyobb figyelem fordul az ésszerű tápanyag kijuttatásra.
A pontos tápanyag-gazdálkodási terv legfontosabb része a precíz mintavétel, melynek hiánya téves eredményekhez vezet, éppen ezért a talajmintavételezés során a következő szempontokat kell szem előtt tartani:
1. Talajtani diagnózis: a talajmintavétel lehetővé teszi a talajtulajdonságok részletes vizsgálatát, ami elengedhetetlen a talaj egészségi állapotának felméréséhez és a talajminőség javításához.
2. Tápanyag-analízis: a talajminták elemzése lehetővé teszi a talaj tápanyagtartalmának meghatározását, így segítve a hatékony tápananyag utánpótlási stratégiák kidolgozását a növények optimális növekedésének és terméshozamának biztosításához.
3. Szervesanyagok vizsgálata: a talajmintavétel lehetővé teszi a talaj szervesanyag-tartalmának meghatározását, ami fontos a talaj szerkezetének, vízmegtartó képességének és biológiai aktivitásának szempontjából.
4. Talajszennyeződések észlelése: a talajmintavétel lehetővé teszi a szennyező anyagok, például nehézfémek jelenlétének és szintjének felmérését, ami fontos a talaj és a környezet egészségének megőrzése szempontjából.
A többrétegű talajmintavételezés során számos fontos kérdésre kapunk választ, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a talajtulajdonságok megértésében és a megfelelő talajkezelési stratégiák kidolgozásában.
A különböző mélységekben (0-30, 30-60, 60-90 cm) vett talajminták elemzése segítséget nyújt abban, hogy megértsük, hogyan változik a talaj tápanyagtartalma a különböző talajszinteken. Ez lehetővé teszi a hatékonyabb tápanyagutánpótlási stratégiák kialakítását, például azáltal, hogy pontosan meghatározzuk, melyik rétegben van szükség tápanyagutánpótlásra.
A különböző mélységekben vett minták analízise révén megérthetjük a talaj pH-szintjének változását a talajprofilban. Ez fontos lehet a talaj pH szabályozásához és
a talajkémiai egyensúly helyreállításához. A mintákból kapott pontos mérések adataiból következtethetünk a talajszintek pontos állapotára, amelyekből meghatározható a talaj tápanyagszükséglete a megfelelő hasznosítás céljából.
A több rétegű talajmintavétel során nagy előnyt jelent a műszakilag megoldott, gépi talajmintavétel, aminek segítségével nagymértékben nő a területteljesítmény, s lecsökken egy adott terület mintavételének időtartama.
Gépi talajmintavevő alkalmazásának előnyei:
• Hatékonyabb folyamat: a gépi mintavétel gyorsabb és hatékonyabb, különösen nagy területeken több talajszint mélységben, egységnyi idő alatt, ami nagyobb pontosságot és reprezentativitást eredményezhet a talajvizsgálatokban.
• A gépi eszközök precízebben állíthatók be, ami lehetővé teszi a pontosabb mintavételt és a meghatározott mélységű talajszintekből történő minták begyűjtését.
• A gépi rendszerek általában konzisztensebb mintavételezést biztosítanak, mivel az emberi hibákat kiküszöbölik.
• Mivel a gépi talajmintavétel kevésbé igényel fizikai erőt, csökkenti a munkavégzés során esetlegesen felmerülő sérülés kockázatát és növeli a munkavállalók hatékonyságát és termelékenységét.
• A gépi talajmintavétel könnyen integrálható automatizált és digitalizált adatgyűjtési folyamatokba, így lehetőséget nyújtva a gyorsabb és pontosabb elemzésekre és döntéshozatalra.
Mindezen előnyök alapján megállapítható, hogy a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek rövid időn belül tudnak okszerű döntést hozni a kapott adatok alapján.
A több mélységben vett talajminták adataiból, a művelés szempontjából fontos tudásbázist lehetséges létrehozni, úgymint a különböző makroelemek kimosódása a talaj mélyebb rétegeit illetően. A nitrogén esetében informatív mérési eredményeket kapunk a különböző talajszintek tükrében, mivel az köztudottan igen mobilis elemnek minősül. Közepesen mobilis elemek közé tartozik a kálium és a kén. A különböző makroelemek mozgása a talajban függ a talaj pH-jától, textúrájától, nedvességtartalmától és más kémiai tulajdonságaitól. A növények számára elengedhetetlen, hogy a számukra szükséges makroelemek könnyen hozzáférhetők legyenek, ezért fontos megérteni a makroelemek mozgékonyságát és mobilitását a talajban. Az ilyen
típusú talajmintavétel során kapott indikatív adatokból megfelelő képet kaphatunk a talajban lejátszódó folyamatokról.
Mindenképpen említést kell tenni a talaj fizikai és kémia tulajdonságai mellett a talaj biológiai egyensúly vizsgálatáról, annak teljeskörű feltérképezéséről. A talajbiológiai folyamatok és az azt alkotó szervezetek, mint például a baktériumok, gombák, giliszták és egyéb talajlakó mikroorganizmusok kulcsfontosságúak a talajélet fenntartásában. Ezek a szervezetek részt vesznek a talaj humuszképződési folyamataiban, a szerves anyagok lebontásában és a tápanyagok ciklusában. A talajbiológiai szemléletű feltérképezés az első lépése a szakemberek által életre hívott paradigmaváltás folyamatának.
Horváth Imre, ügyvezető/CEO, HSSI Mérnöki Iroda Kft
GPS-szel 3 rétegű georeferált talajmintavétel (WINTEX 3000)
Flottakövető rendszerrel ellenőrzött
GPS-szel támogatott
Megbízható, megismételhető, ellenőrizhető
Egyedi igények szerinti paraméterek mintavétele, laborvizsgálata és kiértékelése
Bosits Tamás Vas vármegyében, Szombathely környékén, több mint 600 hektáron gazdálkodik. Búzát, árpát, kukoricát, káposztarepcét, cukorrépát és lucernát termeszt. Az állattenyésztés irányába is szeretne nyitni, amit egy telep megvásárlásával igyekszik beindítani.
Miért fontos a szemléletváltás?
Az eredményes gazdálkodás érdekében elengedhetetlennek tartom, hogy a szemléletváltás útjára lépjünk.
Milyen technológiai elemeket épített be, amelyeket korábban nem használt?
Folyamatosan próbálom az új dolgokat beépíteni. Évek óta forgatás nélküli technológiával, csökkentett művelésszámmal dolgozunk. Ehhez a szükséges gépesítési beruházásokat is elvégeztem. Különböző segédanyagokat használok. Talajbaktériumokat juttatok ki a talajaimra, szárbontó készítmények formájában, de idén bővíteni szeretném a baktériumok nyújtotta lehetőségeket, ezeket jelenleg is tanulmányozom, kísérletezek velük.
Én nem az AÖP miatt szeretném használni őket, a gazdálkodás sikeressége érdekében igyekszem beépíteni a technológiába.
Milyen eredményeket tapasztalt?
A tavalyi gyenge év ellenére nőtt az eredményességünk, egy jó évet zártunk. A talajbaktériumokat 1 éve használjuk és nagyon pozitív hatásokat tapasztaltunk.
Az idén plusz elemekkel kiegészítve folytatom a kijuttatásukat. Tavaly még csak a búzánál próbáltam ki, az éven szélesítem a palettát, repcénél és kukoricánál is felhasználom.
A közvetlen gyökérhez juttatott folyékony és szilárd tápanyagok is nagymértékben hozzájárulnak a növény fejlettségi állapotához. Ha könnyebben és stresszmentesen fejlődik, az a terméshozamokban is meg fog mutatkozni. Ha pedig a terméshozam nagyobb, akkor nagyobb a jövedelmezőség is.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását? Milyen lépéseket tett vagy tesz ezzel kapcsolatban?
Nagyon fontosnak tartom. A már említett talajbaktériumok használata is ezt a célt szolgálja. Másrészt, már évekkel ezelőtt elkezdtem a talajjavítást meszezés formájában. 1-2 éve már egyértelműen látom a különbséget a meszezett és az új – még nem meszezett – talajállapotok között. Itt elsődlegesen a pH-ra gondolok. A nemrég vásárolt, új földemen 4,8-as pH-t mértünk, a meszezett földjeinken pedig 6,8-as pH-ra sikerült feljavítanunk a területet.
A talajjavítást évről évre szeretném tökéletesíteni a már említett technológiai elemek beépítésével és használatával.
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira?
Mindig keressük az innovációt és legyünk nyitottak az új dolgokra, csak akkor tudunk eredményesen gazdálkodni.
Hogyan képzeli el a jövő termelését? Milyen alternatív módszereket szükséges beépíteni a termelésbe, amivel hatékonyabban lehet gazdálkodni?
Minél kevesebbet mozgassuk a talajt. Legyen elég csapadék, habár jól tudjuk, ez nem rajtunk múlik.
Az aszálykárok mérséklése érdekében sokféle növény megtalálható a területeimen, érzékeny és kevésbé érzékeny fajok váltják egymást. Nyári és őszi növényeket egyszerre termesztek. Ez azt a célt szolgálja, hogy ha a nyári növény csapadék ellátottsága nem megfelelő, akkor az őszi növény még képes lehet behozni azt.
Az ország nem minden területére igaz ez, de ahol mi gazdálkodunk ott megvalósítható ez a fajta szemlélet. Szintén fontosnak tartom, hogy mindig a növény állapotához megfelelő lombtrágyát és tápanyagot biztosítsunk. Törekedjünk arra, hogy minél rövidebb legyen a betakarítási idő. Hiszem, hogy a jövőben újra lesz értéke a minőségi terméknek.
Tóthné Labancz Mariann
A kálium (K) különleges helyet foglal el a növények anyagcseréjében. Mennyiségi szempontból a három legjelentősebb mértékben igényelt tápelem egyike. A növényekben a legnagyobb mennyiségben előforduló kation. Ezt az igen jelentős igényt elsősorban a talajból elégíti ki a növény, azonban a kálium hozzáférhetősége változó a talajban, nagymértékben függ a talaj biotikus és abiotikus adottságaitól.
A kálium felvétele és szállítása
A káliumot a növények ionos formában veszik fel. A felvétele elsősorban aktív módon történik, amihez a szükséges energiát az adenozin-trifoszfát, azaz ismertebb nevén az ATP molekula szolgáltatja. Ebből logikusan következik, hogy a talaj oxigén ellátása, és ezáltal a talajszerkezet igen jelentős hatást gyakorol a K felvételre. Továbbá, energiaigényes folyamat révén, a növényben jelenlévő szénhidrátok is kardinális szereppel bírnak a K felvétele szempontjából. A felvett kálium ionok növényen belüli transzportjában a fa és háncsrész is szerepet játszik.
De mire is kell a növénynek a kálium?
Ahogy azt korábban már említettem a kálium igen különleges helyet foglal el a növények élettani folyamataiban. Leginkább az intenzív anyagcseréjű szövetekben találkozhatunk nagy mennyiségű káliummal. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a K bizonyítottan több mint negyven enzim aktiválásában vesz részt.
Az aktiválási mechanizmus nem teljesen tisztázott, de minden bizonnyal, a pozitív töltésű K+ ion képes bekapcsolódni az enzimek fehérje részének negatív töltéshelyeihez, ezzel optimális irányba változtatva az
enzim térszerkezetét. Ebből adódik, hogy a növények kálium igénye elsősorban az intenzív fejlődési szakaszokban jelentős, így a hiánytünetek ekkor lehetnek jelentősebbek. Ilyen időszakok a kultúrnövények életében a csírázás, virágzás, vagy a termés képzés időszaka.
Kultúránként eltérő a káliumigény időbeni eloszlása. Például a kalászosaink leginkább a bokrosodáskor igényelnek nagy mennyiségű káliumot, míg a kukorica a kálium legnagyobb részét a címerhányás előtti időszakban veszi fel.
A kálium serkenti a szénhidrát képződést, így részt vesz a sejtfal megszilárdításában is.
Emiatt találkozhatunk káliumhiányos területeken megdőlt növény állományokkal, illetve a gyenge szöveti szerkezet miatt, gyakran fogékonyabbak az ilyen állományok a növénypatogén kórokozók hatásaira is. A szár szerkezeti stabilitásának növelésén keresztül, javítja a növények fagytűrését, segíti a növények áttelelését. Részt vesz a fotoszintézis során keletkező cukor sejtmembránokon történő átlépésében, így hozzájárul a növények energia szükségletének kielégítéséhez, valamint a termés beltartalmi paramétereinek kialakításához is. A kálium különleges szereppel bír a növények vízháztartásában, mivel alapvetően befolyásolja a sejtek vízfelvételi folyamatait. A szárazságtűrésére is hatást gyakorol, ami abból adódik, hogy szabályozza a növényi gázcserenyílások (sztómák) nyitódását és záródását valamint a gyökéren keresztüli vízfelvételt is. Általánosságban elmondható, hogy optimális kálium ellátottság mellett a növények vízfelvétele javul, míg a párologtatás intenzitása csökken, így nagy szereppel bír a napjainkban egyre gyakrabban fellépő aszályos időszakok átvészelésében.
A kálium hozzáférhetősége a talajban
A kálium igen gyakori elem a Földön. Egyes források szerint a hetedik leggyakoribb. Elemi káliumként viszonylag ritkán fordul elő. A természetben leginkább különböző káliumsókkal találkozhatunk. Bár jelentős mennyiségben van jelen a talajainkban, ennek ellenére ennek csak töredéke hozzáférhető a növények számára. A kálium felvehetővé alakításában fontos szerepet tölt be a talaj biológiai állapota. Bizonyos mikroorganizmusok számos biológiai folyamat révén érik el, hogy a kálium az elérhetetlen formáiból a növények számára hozzáférhetővé váljon. Ezek a kálium-mobilizáló baktériumok (KMB) ígéretes alternatívaként használhatók a talajok K hozzáférhetőségének növelésére, így fontos szerepet játszanak a káliumhiányos talajokon történő
növénytermesztésben. Az elsődleges kálium források a talajban a különböző agyagásványok, mint a földpát, csillám, muszkovit, biotit, ortoklász, illit, vermikulit és szmektit. Az agyagásványok kristályrácsaiban kötött kálium feltáródása lassan zajlik, ezért minden mechanizmus hasznos lehet ebből a szempontból.
A Bacillus, Paenibacillus, Acidithiobacillus, Pseudomonas, Burkholderia és sok más egyéb nemzetségből származó fajok esetén számoltak már be arról, hogy képesek a káliumot szolubilizálni. Ezen baktériumok által használt közvetlen mechanizmusok közé tartozik a pH csökkentése szerves savak és protonok termelésével, kelátképző vegyületek előállítása, amelyek komplexet képeznek a káliummal és fokozzák annak elérhetőségét, valamint a mikroorganizmusok közvetlen környezetének elsavanyítása. Ezek közül a szerves savak termelése a legfőbb mechanizmus.
Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező baktériumok biotrágyaként történő felhasználása sok lehetőséget hordoz magában.
Ezen organizmusok segítségével, terméskiesés nélkül csökkenthetjük a szintetikus műtrágyák kijuttatását. Az ilyen készítmények felhasználása a jövőben előtérbe kerülhet, olyan országokban, ahol a gazdasági környezet okán csökkenteni kell a műtrágya kijuttatást is. Sok tényező befolyásolja ezeknek a mikrobáknak a felhasználási hatékonyságát, mint például a K szolubilizálására használt mechanizmus, felhasznált törzs, a talaj állapota, az ásványi anyagok típusa és talajadottságok vagy a más egyéb környezeti faktorok. E tényezők felderítésére és tanulmányozására még jelentős mértékű kutatómunkát kell fordítanunk, hogy minél nagyobb hatékonysággal tudjuk alkalmazni az ilyen biológiai módszereket.
Dr. Simkó Attila, laborvezető, tudományos munkatárs, Phylazonit
Mit „mondanak” erre a növénytápláló talajlakók?
A szántás kérdése megosztja a közvéleményt. „Már nagyapáink is így csinálták”.
Akik azonban így érvelnek nem veszik figyelembe az akkori és a mostani talaj-, környezetiés technológiai körülmények között azóta bekövetkezett változásokat.
Korábban a szántást a talaj-trágyázásával egyszerre, és nem a mostani nehéz talajtömörítő gépekkel, hanem csak könnyű „ló-till” technológiával végezték.
A talaj felső rétegének a felforgatása, a bekövetkező talaj levegőztetés (aerob oxigén-dúsulás) felpörgeti a talajbiológiai tevékenységet és célirányosan a biológiai életerőt is. Ha azonban mindez nem párosul szerves anyag-bevitellel, akkor a talaj a saját humusz-tartalmát fogja fogyasztani, „elégetni”.
A klímagázok légkörbe kerülésével a szántás ezáltal még a globális felmelegedéshez is hozzájárul. Napjainkra a szén-megőrzés-, az elveszett humuszos talajerőnek a visszapótlása és gyarapítása lett a talajokban az egyik legsürgetőbb feladat.
Ám ennek a megoldó kulcsa is a talajélőlények „kezében” van. A növénytáplálást elsődlegesen szem előtt tartva vajon mi történik a talaj-élőlényekkel a szántás, bolygatás hatására?
A szántás hagyományos megítélése és a talajélet
A viták során felmerülő vélemény mely szerint generációkra visszatekintve is a szántás volt az elfogadott gyakorlat, több okból is sántíthat. A korábbi talajművelés során a gazda a szántással egyidőben rendszerint istálló-trágyát is beforgatott a talajba, ami átlagosan 30-40 t kiegészítő szerves-trágya mennyiséget jelentett legalább 2-3 évenkénti gyakorisággal.
Mi volt ennek a célja? A talaj forgatásos lazításával egyrészt bekeverte a talajba a talajfelszínen látható szármaradványokat és fennálló gyomokat, vagyis az elhalt- és az élő, a későbbi főnövény terméséhez ezáltal szükségessé váló szerves anyagokat. Ezzel egyidőben a talaj felszínén a megtelepedő és szaporodó, a termést veszélyeztető kórokozók is a talajba kerültek, ahol már nem okoztak károkat.
A szerves anyagok bekeverése, pótlása így biztosította azt, hogy a talaj, mint „feltételesen megújuló” energia-
forrás ne veszítsen a természetes életerejéből. Ez volt az az alapvető feltétel, amire különösen figyelni kellett, hogy a terméssel az adott vegetációs időszakban levitt tápanyagok vissza is kerüljenek a talajba és azt újra feltöltsék, ezáltal a termőképességét és a funkcióit fenntarthatóvá tegyék.
A szántással a szervesanyagok és a gyomok bekeverése után a talajfelszín egyengetésével és kellő elmunkálásával az éltető víz-megőrződött a tájban, a vetemény kelését és a növénytáplálást is biztosította.
A szántás a talajok élő közösségeire, a talajbiota tagjaira azonban úgy viselkedik, mint egy erős rosta, amire az egyes élőlénycsoportok az adottságaik, élettani tulajdonságaik szerint tudnak csak reagálni. A szántás az addig kialakult stabilitást és biztonságot, az élőlények
1. fotó: A szántás hatása a talaj felső, „bőr”szövetére.
A fizikai-kémiai változásokon túl biológiai „felforgató” hatást is jelent
helyének az igényeikhez igazított kialakítását és az adott helyen a működőképesség „rend”szerét is teljesen megzavarja, felbolygatja, egyfajta „háborús” helyzetet teremt. A talaj élőlényei közül csak azok „élik túl”, amelyek fizikailag nem sérültek, elviselik a szélsőségeket (táplálék-hiány, többlet oxigén, megváltozott hőmérséklet), és a leginkább alkalmazkodni képesek a túléléshez, fennmaradáshoz.
A szántás a talajok élőlényeire egy olyan erős szelekciós tényező, ahol csak azok maradhatnak meg, amelyek rugalmasan tudnak igazodni (adaptálódni) az új, az alapvető életfeltételekben teljesen megváltozott helyzethez. A szántás során a talajban több lesz az oxigén, és általában a víz is hozzáférhetőbbé válik, sőt bontható szerves anyagok is bekerülhetnek, pl. a beforgatott gyomok formájában (1. fotó). Ezek összességében felpörgetett mikrobiális aktivitáshoz vezetnek, de erősen szelektív módon. Az oxigént-igénylő és gyors anyagcseréjű szervezetek szaporodása mellett a többi, levegőtlen (anaerob) igényű szervezet pusztul, vagy erősen csökken a számuk. A csökkenéshez még a mezőgazdasági és ipari kemikáliák (peszticidek), életidegen, az „ölő, pusztító” xenobiotikumokhoz sorolt biocid szerek (herbicid, fungicid, inszekticid…stb.) alkalmazása is hozzásegít.
Ez a többszörösen is felkavart és megzavart talajban - hasonlóan az emberi társadalmunk példáihoz -, jelenthet:
• éhinséget (tápanyaghiányt),
• bizonyos élőlények elűzését az élőhelyükről,
• egyes élőlénycsoportok akár teljes „népírtását” (genocídiumot is), aminek következményei a talajélő-szervezeteknél is a tömeges „népvándorlás” (migráció), ami a pusztulás miatt megüresedett élettereknek a betöltését jelenti, főleg a gyorsan szaporodó (rapid, r-strategista) mikroorganizmusok által,
• a megzavart, felbolygatott talajokban a „járványok” (kórokozók felszaporodása) is könnyen bekövetkezik,
• a talaj legyengült immunrendszere, azaz a talaj-növény rendszer egysége fogékonnyá (receptívvé) válik a korábbi ellenálló, stabil és egymást segítő immunitással szemben.
A szántást során a talaj-élőlények egy része pusztul, vagy a fizikai sérülések, vagy pedig az életkörülmények megszűnése és az alkalmazkodási képességek hiánya miatt. A szántással létrejött, megváltozott talajállapothoz a bolygatott életközösségnek újra igazodni és rendeződni kell.
A helyreállási idő (reziliencia) talaj-növénytalaj(mikro)biota és zavarás-függő.
A szántással bekövetkezett változások főbb irányai:
Nagyobb életterek, lazább talajszerkezet, a szemcsézettség javulása és az aprítás hozzáférhetőbbé teszi a szerves anyagokat, a lebontó szervezetek aktivitása ezzel fokozódik. Azokra az élő szervezetekre jelent kedvező feltételeket, melyek a tápanyagok hiányában váltak a talajban inaktívvá. Ha a szántással még szerves anyagok (pl. szalma, zöldtrágya, gyomok) bejutása is történik, akkor ez több (1-2) nagyságrenddel, akár 100-szorosára is javíthatja a baktériumok és mikroszkópikus gombák szaporodását, élettevékenységét.
A talajba került szerves anyagok lebonthatósága függ azok szén-nitrogén (C:N) arányától; ha ez optimális (azaz a C:N= 15-30 körüli, annál nem tágabb), akkor a növények számára a megnövekedett mikrobiális aktivitás felvehető tápanyagokat biztosít a megindult mineralizáció, tápanyag-ásványosítás által. Mindez attól is függ, hogy milyen a talaj eredeti, őshonos, natív mikrobiális tömege, az milyen fajta, típusú baktériumokból áll, azaz eléggé sokféle-e ahhoz, hogy a növényi igényeket is teljes mértékig biztosítsa.
Ha eddig is főleg az oxigén-igénylő paránylények voltak jelen, akkor a mikrobiális és enzim-aktitás is fokozódik a szántással. Tömörödött, levegőtlen talajban azonban a szántással leginkább a nem-alkalmazkodó (obligát vagy fakultatív anarob) fajok pusztulása fog bekövetkezni, és az aktív, oxigén-igényesek hiánya lesz a jellemző. A tömörödött talajból hiányozhatnak azok az aktinobaktériumok és vagy a fonalas gombák is, amelyeknek a (cellulóz)lebontó képességére lenne szükség a tápanyag-mobilizáláshoz.
Jobb vízháztartás és a hőháztartás változása is bekövetkezik. A víz az élet alapvető eleme, optimális mennyiségre van szükség, ami a talajokban általánosan a teljes szabadföldi vízkapacitáshoz (Vk=100 %-hoz) viszonyítva a 60 % körüli átlagértékeket jelent. Ha túl kevés a víz (Vk=30 % alatt), akkor nincs elég oldószer, nincs elég tápanyag sem a növényeknek sem a talaj-organizmusoknak. Ha pedig túl sok a víz (Vk=80 % fölött), akkor az kiszorítja a talajból a levegőt (az oxigént), ezért levegőtlen (anaerob), szaturált talajviszonyok alakulnak ki.
Ez az állapot anyagcsere-változással, fermentációs folyamatok beindulásával, rothadással, mérgező biogázok (metán, kén-hidrogén) felszabadulásával és toxikus, növényt is károsító anyagok keletkezésével jár, a gyökerek, számos talajélőlény és a növény teljes pusztulásához is vezethet. Ilyenek láthatók belvizes területeken is, ahol a víz teljesen kiszorítja a talaj éltető levegőjét.
A talaj, ha a szerkezete és a szervesanyag-tartalma is megfelelő, akkor a legtermészetesebb és az egyik legnagyobb víztározó. Egy köbméter természetes vegetációjú talaj akár 250 liter vizet is el tud nyelni, tárolni, de a megzavart, tömörödött és a növényi gyökerek nélküli talajról még a csekély 15 l-nyi víz is elfolyhat a defláció által, a talaj nem képes azt befogadni. Ez az állapot további eróziós talajvesztési károkhoz vezet, a talaj eliszapodik, a szerkezete még tovább romlik. A talaj homok-vályog-agyag-tartalmától is függ, hogy mekkora károk keletkezhetnek.
A szántással „feketére” művelt talajok hőháztartása is megváltozik. A felszín gyorsabban melegszik fel, a magvak kelése több nappal előbbre tolódhat, ami kora tavasszal kedvező, de később a csupasz talajfelszín gyorsabb vízvesztése is vele járhat, ami a nagy nyári melegben már nem kedvező a növényi túléléshez sem.
A főtermény letermése után sem kellene fedetlenül hagyni a talajfelszínt, amire a „takarónövények” célzott felhasználása az egyik javasolható és követendő út.
A takarónövények csökkentik a klimatikus tényezők okozta negatív hatásokat, kiegyenlített hőmérsékletet biztosítanak, a talajszerkezet ellenáll a szél és a víz pusztító (deflációs, és eróziós), hatásainak, és védik a talajokat a degradációtól.
A szántás és a mélységi talaj-munkák során a talaj szerkezete lefelé, vertikálisan is változást szenved, nem csak a fizikai-kémiai tulajdonságaiban különbözik, de éppen ezek miatt más-más élőlény-tömeg életfeltételeit tudja biztosítani. Mivel a legtöbb élőlénynek a táplálék (bontható szerves anyagok mellett) levegőre és vízre is szüksége van, ezért a talaj felsőbb rétege a legaktívabb, ez az úgynevezett ásónyomnyi, átlevegőzöttebb (átlagosan 20 cm-nyi) vastagság. A levegős lazább réteg, a másik éltető elemet, a vizet is jobban befogadja, és egyúttal oldószerként is szolgál, azaz oldott tápelemeknek a könnyebb felvételét biztosítja. Ha a termeszteni kívánt növény több tápanyaghoz jut, akkor több mikrobiális csalianyagot, gyökér-exudátumot bocsát ki, ami tovább növeli, folyamatosan biztosíthatja a mikrobák által is oldott és/vagy szállított növényi táp-elemeket.
A legfelső (ásott, művelt) rétegben lefelé haladva és ez alatt a kisebb oxigénnel, vagy akár az oxigén (levegő) nélkül is megélő (obligát vagy fakultatív anaerob) organizmusok vannak jelen. A szántás során azonban ezek a felszínre kerülhetnek, amely körülmény nem ideális a számukra. A baktériumok a talajban igen rugalmas anyagcserével rendelkeznek (genetikai állományuk 40 %-át is át tudják állítani a megváltozott életmódhoz), mégis a szántás a levegőt, oxigént nem igénylő szerve-
2. fotó: A szántással létrejött eketalp-réteg akadályozza a növényi gyökereknek a talajok mélyebb rétegeiből történő tápanyag-feltárását (fotó: MATE Biológiai Talajerőgazdálkodó szakirányú továbbképzés)
zeteket szelektálja, számukat erősen csökkenti, a talaj lebontó-képességét is, különösen a szennyezőkre, a talaj puffer-képességére vonatkoztatva bizonyos mértékben akadályozza. A szántással és intenzív műveléssel kialakult eketalp-réteg a növényi gyökereknek a mélyebb rétegekből történő tápanyag-felhozó élettevékenységét is akadályozza (2. fotó).
A szántás, talajforgatás hatására, a leginkább jellemző és a kialakuló fizikai- kémiai-biológiai talajtulajdonságokat hazai tipikus, átlagos (homok, vályog és agyag-talajokban) mutatja be az 1. táblázat.
1. táblázat: A szántás hatása a fizikai, kémiai és biológiai talajtulajdonságokra három jellegzetes és átlagos szerkezetű hazai talaj-féleségre vonatkoztatva (Forrás: Biró B. összeállítása).
Talajok, talajtulajdonságok, talajállapot
Homokos talaj
Vályog talaj Agyagos talaj Megjegyzés
Talaj-fizikai tulajdonságok és a szántás
Szerkezet, porozitás A sok levegő túlságos laza szerkezetet okoz
Víztartalom A vízvesztés erős és fokozódik a szántással
Ideális talaj, a szántást képes kivédeni
Jobb víztartó-képesség
A kötöttség miatt szükséges lehet a szántás, lazítás Homoktalajokon a no-till technológia javasolható
A kiszáradás és a vízvesztés kritikus Korlátozott agyagművelhetőség („perctalajok”)
Levegőzöttség Az aerob talaj-anyagcsere javul Szerves-anyag optimum Javuló tápanyag-feltáródás Az altalajlazítás is javíthat
Talaj-kémiai tulajdonságok és a szántás
Szervesanyag, humusz Fokozódó veszteség a sok plusz oxigén miatt
pH, talaj-savanyúság
Felvehető tápelemek
Mikrobák száma, mennyisége
Mikrobák aktivitása (talajenzimek)
Talaj táplálékháló szervezetek
Földigiliszták
Mikorrhiza gomba-hálózat
pH-csökkenés növekvő mikroba-aktivitás miatt
Oldékonyság és a növénytáplálás javul
Egyensúlyi viszonyok
Alap-szerkezet-függően változik
Optimális szintű elemforgalom
A humusz-vesztés visszafogott, agyagásványokhoz kötött
Agyagtalajok pH-ja inkább a semleges irányba javulhat
A kötött tápanyagok felvétele javulhat
Specifikus talaj-biológiai tulajdonságok és a szántás
Az anaerob baktériumszám csökken
Javít a több víz és az oxigén, de sok egyéb tényező is befolyásol
A talajfauna tagjainak életfeltételei romlanak
Durva talajszemcsék és szervesanyag-hiány akadályozó
A növényi tápanyagfelvétel javulásához alapvetően szükséges
A csíraszám csökkenés mérsékeltebb
Általában növekvő enzimaktivitások
A mikrofauna jobban védve lehet
Optimális talajszerkezet lehet
Az aggregátumstabilitáshoz is létfontosságú
Az agyagásványokhoz kötött mikrobák jobban védve vannak
Stabilabb szerves anyagok, nehezebb bontás, vízhatások
Szelektív hatások, az anaerob rendszer védelme erősebb
A talajtól függően a humusz-minősége is változik
A mésztartalom javítja a pH-t, a talaj morzsalékonyságot
Az elemforgalom szervesanyag-függő
A mikrobiális hálózatok kifejezett érzékenysége
Az egyes enzimek aktivitása évjárat és növény-függő is
Létfontosságú élőlénycsoportok károsodhatnak
Talaj-kötöttség és víztartalom-függőség A szántás fizikai ártalmat is jelent
A hífák talajlazítására nagy szükség van a kötött talajokon
Szántással a hálózat és a kommunikáció is sérül, roncsolódik
A talajélőlények nem azonos módon érzékenyek a szántásra
A talajlazítás, a levegőzöttebb talajszerkezet és a vízhez ideiglenesen a jobb hozzáférés nem egyedüli következménye a szántásnak. A talajfizikai- és kémiai tulajdonságok mellett figyelni kell a munkagépek aprító, szabdaló hatására is. A feldarabolásra különösen a nagyobb talajállatok, leginkább a mega-fauna tagjai lehetnek érzékenyek.
Földigiliszták
Ezek a kulcsfontosságú lények nehezen viselik el a talaj bolygatását, hiszen az általuk kialakított járatokra (csövecskékre) szükségük van ahhoz, hogy a táplálékukat folyamatosan megszerezzék. A felszabdalással bizonyos fajok képesek regenerálódni, de ez egyrészt időveszteséget jelent, másrészt pedig a számuk fajaik, biológiai sokféleségük is csökkenhet a zavarással.
A szerves anyagok, a bontható tápanyagok hiánya szintén kizárja a tömeges szaporodásukat az intenzíven „művelt” talajokban. A földigiliszták jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A talaj tápanyag-háló központi elemét jelentik, hisz több táplálkozási (trofikus) szintre is hatással vannak. Ismeretek szerint 1 ha-os táblán akár 50 t talaj megforgatására is képsek lehetnek. A földigiliszták által termelt nyálkaréteg hozzájárul a talaj-szerkezet víz- és szélállóságához, javítja a talajok morzsa-állékonyságát (aggregátum-stabilitását)
A földigiliszták növelik a baktériumok csíraszámát (abundanciáját) egyrészt azzal hogy aprítják és előemésztik a szerves anyagokat, másrészt pedig közvetve a hatékony növénytáplálás által is. A nyálkaanyagok védik a mikrobákat a kiszáradástól, azok túlélőképessége és enzimes aktivitása is javul. A talajban a felvehető makro- mezo- és mikro-elemek mennyisége megnő, a növényi életerő és a növénynövekedés is javul. A giliszták ürüléke 11 % humuszt, 7-szer több nitrogént, 11-szer több foszfort és 9-szer több káliumot jelent a talajban.
Hífafonalaik előnye, hogy a növénytől távolabbi helyekről is oldatba tudnak vinni növényi tápanyagokat és ez az egyik kulcstényező a növények „helyhez-kötött” táplálásában. A gombafonal összefűzi és stabillá teszi a talaj-szemcséket, javul az úgynevezett morzsa-állékonyság (az aggregátum-stabilitás) is. A gombafonalak egy ragacsos cukor-alkoholt a glomalint választják ki, ami szintén javítja a talajmorzsák összetartását (3. fotó). Különösen érzékenyek a szántásra, a talajok folyamatos bolygatására, aprítására az arbuszkuláris mikorrhiza (AM) gombák. Az AM gomba szoros, intim kapcsolatot képes kialakítani a gazdanövénnyel és körbeveszi, védi is azt, nem csak táplálja. A biológiailag felvett nitrogén, a nehezen felvehető foszforhoz és a mikroelemekhez jutás erősebbé teszi a „gazda”növényt, növeli annak immun-rendszerét is. Ennek hatására a támadó szívó, rágó rovarok is kevésbé lesznek aktívak, és nem támadják meg a szilárdabb bőrszöveti szerkezet miatt sem. A gyökértámadók száma is kevesebb lesz a talajokban. Ezzel nem csak a műtrágyák, de a növényvédő-szerek felhasználása is csökkenhet. Az AM szimbiózis kölcsönös előnyöket jelent mind a mikro-gomba, mind pedig a „makro”-növény számára is, optimális esetben nem kizsaroló, hanem egy jól működő „bartel” ügylet.
3. fotó: A stabil talajmorzsa gyökerekkel, gombafonalakkal átszőtt, a talajszemcséket összetartják még azok a nyálkaanyagok is, amit a baktériumok kiválasztanak
Ha azonban ez a növény-növény -és gomba közötti hálózat (network) folyton összetörik, sérül, akkor a hatékonyság is zavart szenved, a hálózat nem fogja a növényhez szállítani az éltető vizet és a vízben oldott ásványi anyagokat, a lényeges foszfort sem. Ördögi kör ez, mert a biológiai természetes életerő helyett ismét a „mű”vi megoldásokra kell majd áttérni…?
A szimbiózis, a „kölcsönösen hasznos együttműködés” a növények és a mikroorganizmusok között mindhárom eddig műtrágyával adott makro(N,P,K) elemet képes pótolni, kiegészíteni.
A természetes gyepeket, erdőket nem műtrágyázzák, mégis mekkora növényi biomassza-tömeg előállítására képesek. Az intenzív művelés ezeket a természetes segítőket akadályozza, kizárja.
Hogyan csökkenthetők a szántás, bolygatás talajéletre kifejtett negatív hatásai?
A szántás, forgatás által előidézett negatív talajbiológiai hatások csökkentésével a talajok biológiai életerejének a megőrzése és a kedvező hatások kialakítása, fenntartása a cél. A szimbiózisokra, azaz a kölcsönösen hasznos és jótékony növény-mikrobióta közötti együttműködésekre figyelés lehet csak az igazi megoldás az optimális talaj”művelés” érdekében.
A szántás helyett lehet alkalmazni csak részleges talajbolygatással járó technológiákat is, mint például a sávos művelés (Strip till) ahol nem a teljes felület, hanem csak bizonyos sorok közötti részek lesznek bolygatva. Ez a technika alkalmazható számos gazdasági növényünknél, így a kukorica vagy a burgonya termesztésénél is. Ez a megoldás segítheti és javasolható az intenzív konvencionális műveléstől a nem művelés (No-till) technológiájáig történő átállást is.
Ha pedig a művelés során erősen tömörödött talajrétegek jöttek létre, akkor alkalmazható még a szántás helyett az időnkénti altalaj-lezítási módszerek is, amire az ipar is különböző gépi-technológiai megoldásokat javasol. Az altalaj-lazításra főleg az erősen agyagos, tömörödésre hajlamos talajokon van szükség. A magágyak készítésénél egy igen sekély talajműveléssel lehet próbálkozni, ami a földalatti hálózatokat nem bolygatja fel. A talaj minél sekélyebb rétegének a művelése, legalább az alsóbb rétegeket elfoglaló gilisztatípusok épségére van tekintettel. A növényi gyökerekkel együttműködő hálózatokat sem zavarja meg ha a talajt nem forgatjuk fel és legalább az alsóbb rétegekben kialakulhat a gazdanövénnyel való kapcsolat. A talajok mikrobiális alkotói közül a legkisebb károkat azok szenvedik el, amelyek túlélő-, vagy kitartó-képlettel rendelkeznek. Ilyenek például a
ciszta-képzők, a spórákkal szaporodó foszfor-mobilizáló bacillusok, vagy a túlélő-alakkal rendelkező nitrogén-kötő szimbionta rhizobiumok is. Az általánosan csak „sugárgombáknak” nevezett Actinobaktériumok is sérülhetnek a Sugár-irányban is növekvő fonalaik feldarabolásával, ám ezek egyenkénti sejteket jelentenek, amelyek képsek magukat többszörös osztódással is újra regenerálni. A fontos ezeknél, hogy ha még szántás is van, de legyen bontható szerves anyag ami bekeverésre kerül.
Összefoglalás, növénytáplálási szempontok
A szántás által felbolygatott talajokban a talajbiológiai tulajdonságok is erős változást szenvednek el. Az addigi stabilitás megszűnését és új, kezelendő állapotok kialakulását minden élőlénycsoport csak a saját genetikai-élettani tulajdonságai által képes kivédeni, helyrehozni.
A legrugalmasabban a mikroorganizmusok képesek a változásokra reagálni. A szántás során alapvetően a talajfizikai tulajdonságok megjavításával számolhatunk, ami általában több levegőt és jobb víztartalmat is jelenthet. A gyomok (növényi gyökerek) megszűnésével azonban tápanyag-hiányok léphetnek fel a talajbiota egyes csoportjaiban. A mikroorganizmusok számos tagja ezt a hiányt a szervesanyag-lebontás intenzitásával oldja meg. Ez a tevékenység alapvetően kedvező lehet a magvak csírázásához és a növény-növekedéshez is.
A talajbiológiai állapotok megváltozása miatt a létrejött zavart irányított talaj(mikro)biológiai kezelésekkel lehet „orvosolni”. Az ipari mikrobiális készítmények a gyors (rapid) szaporodóképességű, r-strategista mikroorganizmusokat alkalmazzák, amelyekkel a talaj-növény rendszerhez igazított specifikus állapotok, helyzetek igen gyorsan kezelhetők. A talaj-növény-oltás során a bevitt élő szervezetek tápanyagigényére is tekintettel kell lenni, hogy azok NE a talaj stabil, meglévő humusztartalmának a csökkentésével fejtsék ki az elvárt növény-táplálást/védelmet. Fontos lehet még a megfelelő időzítés is, hogy ténylegesen az adott gazdasági növény igényéhez járuljanak hozzá a tényleg kellő időben.
Az alkalmazások eredményességét elő- és utó-követő talaj-növény monitoring és „biodetektív” megoldások, szolgáltatások javíthatják.
Prof. Dr. Biró Borbála, MTA doktora, talajbiológus, ökológus elnök, Magyar Talajtani Társaság Talajbiológiai Szakosztály biro.borbala@gmail.com
Interjú Szabó Árpáddal
A mezőgazdaság jövője a fenntartható művelési módszerek alkalmazásában rejlik – mondja Szabó Árpád, aki családjával Dél-Nyugat Magyarországon, Baranya megye legdélibb pontján működtet egy 930 hektáros gazdaságot. Úttörő látásmódjuknak köszönhetően 2018 óta a csökkentett talajművelés és a mikrobiológiai termékek aktív használatával nemcsak a talaj életképességét javították, hanem elősegítették a gazdálkodásuk hosszú távú fenntarthatóságát is. A tapasztalataik rávilágítanak arra, hogy a modern mezőgazdasági innovációk és a hagyományok ötvözése a kulcs a sikeres generációváltáshoz.
Meséljen egy kicsit a gazdaságukról! Honnan ered a gazdálkodás iránti szenvedélye?
Már gyerekkoromtól kezdve vonzódtam ehhez az életmódhoz, a nagyapám és édesapám is gazdálkodók. A családi vállalkozásunkban 930 hektáros területen folytatunk növénytermesztést Baranya megye déli részén. A vetésszerkezetünk változatos: búza, árpa, sörárpa, durumbúza, kukorica és szója alkotják. Saját telephelyünk van, szárítókkal és tárolókkal, amit édesapámmal együtt vezetünk, a nagyapám pedig a háttérből támogat bennünket. Jelenleg hat munkatársunk van, akik segítenek a napi feladatok elvégzésében. Hat éve átálltunk a forgatás nélküli, csökkentett talajművelésre, eddig elég pozitív eredményekkel. De mondhatni, hogy már a kezdetek óta használunk innovatív módszereket. A nagyapám már a 70-es években talajoltó készítményeket alkalmazott a földeken. Igaz, hogy akkor én még nem éltem, de az újító látásmódot édesapám és én is elsajátítottuk.
Ezek szerint Önöknél épp generációváltás zajlik? Tudatosan készültek rá?
Nem feltétlenül tudatosan, inkább fokozatosan, hogy szépen lassan tanuljak bele ezekbe a dolgokba. Édesapám nem egy irodai ember, ő inkább kint dolgozik
a földeken, vagy gépeket szerel, vagy bármi mást csinál, csak ne kelljen az irodában ülnie. Így a nagyapám után én vettem át a gazdaság adminisztratív feladatait. Ez a változás sok kihívást hozott, különösen az utóbbi évek egyre bonyolultabb adminisztrációs követelményei miatt, úgyhogy néhány évvel ezelőtt igazán beledobtak a mélyvízbe.
Idővel Ön fogja átvenni teljes mértékben a gazdaság vezetését?
Igen, szeretném, már jó néhány éve ebbe az irányba haladunk. A nagyapámtól kaptam egy elég nagy üzletrészt 2023-ban, ami arra ösztönöz, hogy felelősségteljes döntéseket hozzak és tényleg sajátomnak érezzem a gazdálkodást.
Ezek szerint a nagypapa is még aktívan szerepet vállal a gazdaság működtetésében?
A nagyapám idén tölti be a 76. életévét, úgyhogy aktívan már nem vesz részt a munkában, de kíváncsian követi a történéseket. Reggelente lejön, körbekérdez és szívesen megosztja velünk a véleményét. Ő kicsit szkeptikus a forgatás nélküli talajműveléssel kapcsolatban, de amikor a termési eredményekről beszélünk, akkor pozitívan vélekedik róla.
Nevezhetjük a forgatás nélküli talajművelésre való átállást egy teljesen újító iránynak a gazdaságban, ami Önnek köszönhető?
Igen, én kezdtem el erőteljesebben szorgalmazni a forgatás nélküli talajművelést a gazdaságunkban. Egy saját területünk adta az első lökést, ahol tapasztaltam a szántás elhagyásának pozitív hatásait a talaj szerkezetére és nedvességtartalmára. Azon a területen három éve nem szántottunk és észrevettem, hogy a felszíni talaj, 5-10 cm rétegben egy humuszban és életben gazdag talajréteg volt. Alatta pedig egy száraz, tömörödött réteget találtam. Ez kíváncsivá tett, ezért kezdtem el mélyebben tanulmányozni a témát és rájöttem, hogy a csökkentett talajművelés hosszú távú előnyöket kínál, különösen akkor, ha azt mikrobiológiai talajoltó és szárbontó készítmények rendszeres kijuttatásával kombináljuk.
Jelenleg is ezt látjuk, mert most az ősszel kaptunk egy nagyobb területet, amin ugyanúgy búza elővetemény volt, mint a mellette lévő saját területünkön, amit már 15 éve művelünk. A területünkön a szármaradványok teljesen lebomlottak, ellentétben az újonnan átvett területtel, ahol gyengébb terméshozam, illetve kisebb szalmatömeg mellett sokkal több szármaradvány maradt. Ez is megerősítette bennem, hogy a mi módszerünk előnyösebb a talaj biológiai állapotának javítása szempontjából.
Mikroorganizmusok kijuttatására is szükség van?
Igen, a túlzott kemikália használat ma már nem feltétlenül jövedelmező, a mikrobiológiai termékek alkalmazása előnyösebb. Ezek a termékek nem csak gazdaságosabbá tehetik a termelést, hanem növelik a növények aszálytűrő képességét is, amint azt a két évvel ezelőtti nehéz időszak is megmutatta.
Hogyan sikerült áthidalni az aszályos időszakot és milyen hatással volt ez a gazdaság termelésére?
Az aszályos évek mindenki számára jelentős kihívást jelentettek, de a gazdaságunknak sikerült jól teljesítenie ebben az időszakban is. Különösen a kukorica esetében, ahol mindenki másnak terméskiesése volt, mi 10 tonnás átlagtermést értünk el. Ez a siker részben annak köszönhető, hogy fokozott figyelmet fordítunk a talajok védelmére és a szerves anyagok visszapótlására.
Odafigyelünk a talaj mikrobiológiai sokféleségének megőrzésére. A talajban élő mikroorganizmusok ugyanis két nagy csoportra oszthatók: azokra, amelyek oxigéndús és azokra, amelyek oxigénszegény környezetben élnek. A szántással ezeknek a mikroorganizmusoknak a természetes élőhelyét borítjuk fel, ami az oxigéndús környezetben élők pusztulásához, míg az oxigénszegény környezetben élők felszínre kerüléséhez vezet. Ez a folyamat a talaj minőségének romlását, a humusztartalom csökkenését eredményezi, ezért kerüljük a szántást és alkalmazunk olyan gazdálkodási módszereket, amelyek tiszteletben tartják és megőrzik a talajbiológiai egyensúlyt.
Milyen útravalót adna azoknak, akik gazdálkodnak, akik hasonló cipőben járnak és ilyen nagy területen gazdálkodnak?
Nem szeretném senkinek megmondani, hogy mit tegyen vagy mit ne tegyen, főleg így 28 évesen. Viszont azt tanácsolnám minden gazdálkodónak, hogy ne féljenek az új módszerek kipróbálásától, mert az új nem minden esetben rossz. A mezőgazdasági közösség jelentős része sajnos már idősödő, ezért is nagyon fontos, hogy az új generáció nyitott legyen, különös tekintettel a talajvédelemre és a talajok javítását célzó változásokra, amelyek nem csupán a gazdaság fejlődését segíthetik elő, hanem a mezőgazdaság fenntartható jövőjét is biztosíthatják. A fő irányvonal mindig a talaj állapotának javítása legyen.
TalajPlusz+ Magazin
Cikkünk első részében a foszfort, mint eszenciális, az élőlények számára nélkülözhetetlen elemet mutattuk be. A szerves és szervetlen foszfor mobilizálásában, szolubilizációjában – ahogy részletesen áttekintettük – a talaj mikroorganizmusai nélkülözhetetlenek. Az eszenciális növényi tápanyagok közül a foszfor a legnehezebben felvehető elem, ugyanakkor a nitrogén után a növénytermesztés sikerességét leginkább meghatározó tápanyag.
Az elmúlt három évben a műtrágya árak drasztikus emelkedésével a foszfor műtrágyák felhasználása harmadára esett vissza, hozzávetőlegesen 98.000 tonnáról 35.000 tonnára.
Fejlesztéseink eredményeképpen két, foszfor feltárásra kifejlesztett készítményünk került a piacra, melyek 4-4 speciális baktériumtörzse képes magas hatékonysággal olyan ortofoszfátokká alakítani a felvehetetlen, lekötött szervetlen foszfort, melyek a növények számára is felvehetővé válnak.
A termékek különlegessége, hogy olyan törzseket használunk fel bennük, melyek az adott készítmény funkciójának megfelelően egy időben végzik a növények fejlődésének támogatását - növényi hormonok termelésével, légköri nitrogén megkötésével, kóroko-
zó gombák visszaszorításával, antifungális anyagaik segítségével – és alakítják oldható formává az alacsony és magas pH tartományban lekötött foszfort. Mind a 4-4 törzs képes magas hatékonysággal elvégezni ezt a feladatot többféle mechanizmus útján, mely készítmények, véleményünk szerint egyedülállóak a mikrobiológiai termékek piacán.
Kísérleteinket labor körülmények között, fitotronos, növénynevelő kamrában elvégzett cserépedényes kísérletekben, kisparcellás kísérletsorozatban, illetve nagyüzemi körülmények között is vizsgáltuk.
Labor körülmények között a törzsek foszfor-szolubilizációs képességét kvantitatív (mennyiségi) és kvalitatív (minőségi) módszerrel is elvégeztük.
Az eljárás során a vizsgált baktérium törzseket oldhatatlan foszfortartalmú agarra oltottuk, majd megmértük a feltisztulási zónák telep szélétől mért távolságát. Minél nagyobb mértékű ez a zóna, annál erőteljesebb a baktériumok képessége az oldhatatlan, stabil foszforformák átalakítására és felhasználására. Spektrofotometriásan is megvizsgáltuk a feltárt ortofoszfátok mennyiségét, mely kísérletek során a pontos mértékét is meg tudtuk határozni a keletkező foszforvegyületeknek.
A laboratóriumi kísérleteket növénynevelő kamrás (fitotron kamrás) vizsgálatok követték
Ezekben a kísérleteinkben a növények nevelését tenyészedényekben végeztük. Növénynevelő kamráinkban egyedileg szabályozható a fényintenzitás, páratartalom, CO2 tartalom, hőmérséklet.
A kísérlet során tesztnövényként őszi búzát és kukoricát vizsgáltunk. A kísérletek végén növénymintát vettünk, amelynek P tartalmát is meghatározzuk.
A kísérlet elején és végén talajmintákból szintén elemtartalom vizsgálatot végeztünk. Elsődlegesen a talaj ammónium-laktát oldható P tartalmának gyarapodását vizsgáltuk, a teljes P tartalomhoz viszonyítva.
Az eredményes fitotron kamrás kísérleteket kisparcellás, szántóföldi vizsgálatok követnek minden esetben.
A nyíregyházi Westsik Vilmos Kutató Intézettel közösen évek óta végezzük ez irányú kísérleteinket, kukorica, napraforgó és búza kultúrákban.
A talaj foszfor tartalma mellett elsősorban NDVI, növénymagasság, kelésszám, bokrosodás, tányérátmérő, csőszám, kalászszám, szemek száma, termés mennyiség, termés beltartalom, ezermag tömeg, stb. értékeket vizsgáltunk.
Fitotronos foszfor mobilizációs kísérlet kukoricával (2023)
Kisparcellás és nagyüzemi kísérletsorozatunkban a termésátlagok 15 liter/ha dózisban kijuttatott készítményekkel 6-10 %-os növekedést mutattak.
Kisparcellás kukorica kísérletünkben foszformobilizálásra specifikált Phylazonit Talajoltó NG P+ készítmény került kijuttatásra 15 l/ha dózissal. A termékkel kezelt kukorica 760 kg termés többletet eredményezett a kezeletlen állományhoz képest hektáronként.
Azonos tápanyagpótlás melletti terméseredmény foszformobilizáló készítménnyel (Nyíregyháza, 2022)
Kísérletben vizsgáltuk az üzemi technológiában kiadott 2 mázsa 8-24-24 komplex műtrágya elhagyását a kezelt parcellákon. A terméseredmények megegyeztek a mikrobiológiai készítményt nem, de normál műtrágyadózist kapott területek termésátlagaival.
Csökkentett tápanyagpótlás melletti terméseredmény foszformobilizáló készítménnyel (Nyíregyháza, 2022)
Több megyében beállított nagyüzemi kísérleteink alapján Talajregeneráló foszfor+ és Talajoltó foszfor+ kezelésekben mintegy 6-10 %-os terméstöbblet mutatkozott átlagosan.
A talaj foszforhiányának pótlását, a növények foszforigényének kielégítését értelemszerűen foszforműtrágyák kijuttatásával oldjuk meg. Ugyanakkor kiemelt figyelmet kapnak napjainkban azok a technológiák,
Csökkentett tápanyagpótlás melletti terméseredmény foszformobilizáló készítménnyel (Nyíregyháza, 2022)
igazolják, hanem számos cég és magángazdálkodó is. 2023-ban több mint 11.000 hektáron került kijuttatásra a két készítmény. Az adott technológiába való illesztés évtizedes tapasztalataink alapján e két termék esetében is biztosított, szakmailag alátámasztott. Ma már széles körben elterjedt speciális kijuttató berendezések állnak rendelkezésre az optimális kijuttatás támogatására.
Az adott körülmények, talajviszonyok ismeretében teszünk javaslatot a készítmények felhasználására, dózisára, mely elsődlegesen a talaj pH értékének, AL-oldható foszfortartalmának, illetve totál foszfor tartalmának függvényében történik.
A két, tápanyag-feltárásra, növény-fejlődés támogatására kifejlesztett mikrobiológiai termék csaknem minden növénytermesztési technológiába beilleszthető, költséghatékony, fenntartható, biológiai megoldást kínál a növények tápanyag-utánpótlásának ökonómiai, környezetvédelmi, talajvédelmi problémáira.
stratégiák, amelyek képesek javítani a foszforműtrágyázás hatékonyságát, ezzel növelve a terméshozamot, illetve lehetőség szerint csökkentve a környezetterhelést.
A két foszformobilizációra kifejlesztett speciális mikrobiológiai termékünk eredményes felhasználását a növénytermesztésben nem csak saját kísérleteink
Örömmel számolhatunk be róla, hogy több éves termékfejlesztési munkánk eredményeként piacra kerülő, foszfor-mobilizálásra kifejlesztett termékeink a XXXI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napok keretében meghirdetett pályázat legrangosabb díját, „A Magyar Növénytermesztésért Termék Nagydíjat” nyerték el.
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök Phylazonit
Mikrobiológiai készítmények használata aszályban (2. rész)
A magazin előző számában a mikroorganizmusok és a növények szárazság-stresszre adott válaszairól, a mikrobiológiai készítmények lehetséges felhasználásáról ejtettünk néhány szót. E gondolatmenetet folytatva vizsgáljuk meg, milyen korlátok és lehetőségek adódnak e készítmények száraz, aszályos körülmények között történő felhasználásában!
Teljesen száraz talajban a baktériumok már nem végeznek érdemi munkát?
A száraz talaj fogalma - ha nem rendelünk hozzá valamilyen egzakt mértékegységet – nehezen értelmezhető. A számunkra teljesen száraznak tűnő talaj is tartalmaz még vizet. Egy jócskán száraz nyári tarló talaja, melyet még nem hántottak, térfogatszázalékban (a legtöbb nedvességmérő ezt az értéket méri) mintegy 15 %-os nedvességtartalommal bír. Ha a tarlóhántás is megtörtént, és még veszített a nedvességből a talaj, akár 10% alá is csökkenhet a nedvességtartalma.
Ez az érték igen alacsony, ám könnyen kiszámítható, hogy még ebben az esetben is 300.000 liter vizet tárol a talaj hektáronként a felső 30 centiméteren. Ami azt is jelenti, hogy a pórusok 23%-ában még víz van! Ez
sok vagy kevés? Minden bizonnyal kevés, főként, ha a növények oldaláról nézzük. Ugyanakkor az éjszakai páralecsapódás és az alulról felfelé mozgó talajpára nagyon fontos nedvességpótló a mikroorganizmusok szempontjából, melyek alacsonyabb hatásfokkal, de végzik a dolgukat.
A felmelegedő talajban a mikroorganizmusoknak már nem optimálisak a körülmények?
Tudnunk kell, hogy mikrobiológiai készítményekben, jelesül például a szárbontó készítményekben található mikroorganizmusoknak, a talaj 10-15 cm-es mélységében uralkodó hőmérséklet a melegebb napokban sem korlátozza az élettevékenységét, sőt szaporodási optimumukat ekkor érik el.
Vizsgálataink szerint a legaktívabb cellulózbontási időszak a nyári hónapokra esik.
Van értelme tarlóbontó készítményeket kijuttatni csapadékmentes, száraz talajviszonyok között?
Az elmúlt évek extrém nyári aszályos időszakai mindenképpen aktualitást adnak ennek a kérdésnek. A tarlóbontó készítmények kijuttatásánál a legritkább esetben korlátozó tényező a készítményekben található baktérium vagy gombatörzsek igénye. Sokkal inkább függ az adott talaj művelhetőségétől, az elsődleges céltól, ami a talajnedvesség megőrzését jelenti.
A betakarítás utáni azonnali, sekély tarlóhántás során a kapillárisok lezárásával, a szármaradványok szétterítésével igyekszünk a még meglévő vizet a talajban tartani. A szárbontó készítmények kijuttatása alapvetően abban az esetben válik időszerűvé, amikor a tarlómaradványok nagy része leforgatásra is kerül, vagyis
lehetséges, hogy ez egy későbbi tarlóápolási művelettel valósítható ez meg, a szakszerűen elvégzett tarlóhántásnak is köszönhetően, kedvezőbb talajnedvességi viszonyok között. Az őszi tarlókezelés esetében rendszerint már kedvezőbb talajviszonyok állnak fenn.
A kalászosok betakarítása után vagy akár a repce vetése előtt is, van lehetőségünk a mikrobiológiai bontásra. Legfontosabb ez esetben is a talaj nedvességkészletének megőrzése. A minimális talajborításra vonatkozó előírás sem sérül, a sekély, 10 cm mélységben végzett tarlóhántással is juttathatunk a mikrobiológiai készítmények működéséhez elegendő mennyiségben szármaradványt a talajba (ezzel egyébként az AÖP vállalásunkat is teljesíthetjük).
A leggyorsabban, legegyszerűbben és leghatékonyabban - a munkaműveletek számát is minimalizálva - a munkagépre szerelt speciális kijuttató és vezérlő rendszerrel biztosítható a kijuttatás, amit azonnal bedolgozás is követ.
Van értelme talajoltó készítményeket használni száraz talajviszonyok között?
A vetéssel egy időben, száraz talajviszonyok között elvégzett talajoltással kapcsolatban a főszabály az, hogy amennyiben a talajadottságok lehetővé teszik a talajmunkákat és a vetést, abban az esetben a mikroorganizmusok számára is megfelelőek lesznek az életfeltételek. Ahol egy mag képes kicsírázni, ott a baktériumokért sem kell aggódnunk!
Csak a spórás mikroorganizmusokat használhatunk száraz talajadottságok mellett?
Mind gyakrabban találkozhatunk azzal a kommunikációval és/vagy véleménnyel, mely szerint az aszályossá váló klímánkon az egyetlen megoldást a spórás készítmények használata jelenti. A spórákat vagy más kitartó képleteket létrehozni képes mikroszervezetek túlélési esélyei extrém körülmények között jobbak, mint azoké, amelyek nem képesek erre. De ahogy cikkünk első részében említettük, a nem spórás baktériumokat sem kell „temetnünk”, hiszen az évmilliók, évszázmilliók alatt volt idejük túlélési mechanizmusokat kifejleszteni.
Látnunk kell azt is, hogy a legtöbb Magyarországon kapható készítményben javarészt olyan törzseket találunk, amelyek képesek spórát vagy cisztákat képezni, csak éppen nem ebben az állapotban találhatók a kannákban, hanem élő kultúraként. Így e törzsek is képesek a kedvezőtlen talajviszonyok kialakulásával ebbe a vegetatív állapotba menekülni, melyek elmúltával kicsírázva láthatnak újra munkához.
A mikroorganizmusokat eleve spórás állapotban tartalmazó termékek kapcsán felmerül a lehetőség, hogy aszályos körülmények között is bátran felhasználhatók, hiszen egyszer, majd a talajviszonyok normalizálódásával úgyis működni kezdenek.
Ne essünk azonban abba a hibába, hogy olyan talajviszonyok között végzünk talajmunkát, erőltetjük a vetést vagy a tarlóbontást, amit a talaj nedvességi állapota nem tesz lehetővé, kiszárítva még jobban az amúgy is extrém száraz talajt, azért, mert a mikrobiológiai készítmény kijuttatásának lehetősége adott a spórás készítmény miatt.
Ha ragaszkodunk a csak spórás mikroorganizmusokat tartalmazó készítményekhez, lemondunk azokról a komplex hatásokról, melyeket a nem spórás baktériumok nyújthatnak.
A talaj víztartalma csupán egyik fontos környezeti tényező, amely befolyásolja e készítmények hatékonyságát. Számos egyéb kihívás vár a készítmények törzseire a kijuttatás után: a talaj pH-ja, szerves anyag tartalma, hőmérséklete, nehézfém terheltsége, kötöttsége, az őshonos mikroorganizmusok száma mind-mind meghatározza e törzsek túlélését, kolonizációs képességet a későbbiekben. E tényezőkre tehát hasonlóan fontos odafigyelnünk az elvárt hatékonyság érdekében!
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök Phylazonit
A hazai talajok, mint a növénytermesztési gyakorlat legfontosabb termesztőközege, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságokkal bírnak. Ezek vizsgálata, elengedhetetlenül szükséges az eredményes, hatékony és költségkímélő technológiák kialakítása során. Mérjünk és tápláljunk, tartja a régi mondás, amelyet célszerű alapkövetelményként kezelni és a mérési módszereken egyenként végigmenni, melyik is hasznosítható kellő mértékben gazdaságunkban!
A talajminták pontos vételezésének módját egy FVM rendelet a 90/2008.(VII. 18.) 4. melléklete rögzíti.
A jogszabályi előírás alapján 5 hektáros mintavételi zónákkal kell számolni, azonban érdemes átgondolni, hogy ennél kisebb egységek (pl.: 3 ha-os), mennyire segíthetnek jobban megismerni talajaink állapotát, tápanyag ellátottságát, esetleg tápanyag szolgáltató képességét. Véleményünk szerint, amennyiben tényleges cél talajaink jobb megismerése, annál inkább javasolt a minél kisebb mintavételi egységek megalkotása és azok mintázása.
A modernkori mezőgazdaság, a precíziós gondolkodásmód és technológiai módszerek lehetővé teszik, hogy a mintavétel elvégzése előtt, differenciált termőzónákat is lehatároljunk. Ez azt jelenti, hogy különböző termőképességű területeket, akár egy táblán belül is el tudunk különíteni és külön-külön meg is tudunk mintázni. Ezzel biztosítjuk annak lehetőségét, hogy szélsőséges termőzónákból, nem kerül átlagminta a végleges és bevizsgálásra kerülő talajminták közé.
Érdemes tehát, mielőtt nekiállunk saját magunk vagy egy megbízott cég által a talajmintákat begyűjteni, a következő kérdéseket tisztázni:
Milyen módszer alapján szeretnénk a mintákat megvenni?
▷ Hagyományos, térhálós vagy precíziós elvek alapján?
GPS koordinátákat rendelünk a mintavételi helyekhez vagy anélkül szedjük a mintákat?
▷ Javaslatunk szerint a rögzített mintavételi pontok szakmaibb megoldást nyújtanak, hiszen a következő mintázás alkalmával már ugyanoda szúrhatunk vissza, vagyis nyomon követhetjük talajaink minőségi változásait.
Gépi vagy kézi mintavételt részesítünk előnyben?
▷ A két megoldás között inkább csak időbeli eltérés van, a gondos mintavevő, mindkét esetben a 0-30 cm-es mintavételi gödörből átlagmintát vesz.
Melyik laborba fogjuk küldeni a mintákat vizsgálatra?
▷ A lényeg, hogy akkreditált labor legyen, hiszen a hatóságok ezeket az eredményeket fogadják el és a szaktanácsadók is ezekből az eredményekből fognak nyugodt lelkiismerettel dolgozni.
Használjuk e a Precíziós terület lehatárolás módszerét?
▷ Véleményünk szerint ezen mintavételi mód akkor is javasolt, ha egyelőre az adott gazdaság nem szeretne vagy éppen eszközhiány miatt nem tud elindulni a differenciált kijuttatás irányába. A módszer azonban lehetővé teszi, hogy a heterogén táblák esetében az egy kategóriába eső talajtípusok (vagyis a hasonló talajszerkezetek) külön kerülnek lemintázásra, ezzel sem csorbítva más kategóriák mérőszámait.
Mikor fogjuk a mintákat megvenni, laborba küldeni, kiértékelni?
▷ A minták megvételének is vannak kizáró okai. Leginkább a vetések előtti, nem műtrágyázott tarlókról szoktuk a mintákat vételezni, hogy azok még időben a laborba is érjenek és a visszaérkező eredményekből, műtrágyázási szaktanácsot is tudjunk készíttetni.
A termelő, miután a labor megvizsgálja a talajmintákat és visszaérkeznek az eredmények, akár saját maga is tudja értelmezni azokat.
Az értékek általános fizikai/kémiai, valamint makro, mezo és mikro elemek ellátottságát mutatják meg a hozzáértő szemek számára. Jelen leiratunkban az általános részeket vennénk górcső alá, hiszen a tápelemek ellátottságára konzekvens határértékek állnak a termelők rendelkezésére.
Ak – Arany féle kötöttség
Ez az érték a talajok fizikai féleségét mutatja meg, vagyis azt, hogy milyen méretű elemi szemcsék építik fel talajunkat és azoknak milyen az egymáshoz viszonyított aránya.
A nagy szemcsemérettel rendelkezőket homok talajoknak, míg a legkisebbeket agyag talajoknak minősítjük. A közepes szemcseméretűeket pedig vályog talajoknak.
Ezek a tulajdonságok nagyon is meghatározzák talajaink, vízmegkötő képességét. Ezzel együtt azt a nedvességtartalmat is, amit növényeink hasznosítani tudnak. A homoktalajok, a jelentős méretű pórusterek miatt és a gravitációs erőnek köszönhetően gyorsan elvezetik a vizet. Az agyagtalajok esetében ez pont fordítva igaz, vagyis a kisméretű pórusok, túl erősen kötik a vizet, ezáltal a gyökerek nem tudnak kellő szívóerőt kifejteni.
Minden fizikai féleségű talaj esetében létezik egy úgynevezett diszponibilis mennyiségű vízkészlet, ami olyan erővel kötött, amit a növény még éppen fel tud venni. Ennek a mennyisége, természetesen nemcsak a talajok saját adottságaitól, hanem a termesztett növények gyökereinek vízfelvételre késztetett szívóerejével is kapcsolatban van.
• Fizikai talajféleség: KA
• Durva homok: ≤24
• Homok: 25-30
• Homokos vályog: 31-37
• Vályog: 38-42
• Agyagos vályog: 43-50
• Agyag: 51-60
• Nehéz agyag: 61-80
A talajok kémhatása egy adott oldat hidrogénion koncentrációjának 10-es alapú negatív logaritmusát jelenti. A pH mérést 1 rész talaj és 2,5 rész desztillált vízzel, vagy pedig kálium klorid oldat hozzáadásával végzik.
A vizes és a kálium kloridos kémhatás között 0.2-0.3 pH értéknyi eltérés van. Az eltérés magyarázata, hogy a kálium kloridos oldószer a talaj kolloidok felületéről a szuszpenzióba több savanyúságot okozó H+ iont „kényszerít” ami a mérésnél megmutatkozik. A pH egy minőségi értékmérő, a talajsavanyúság mennyiségére nem kaphatunk belőle információt.
Ennek mérésre a hidrolitos savanyúság (y1) és a kicserélődési savanyúság szolgál (y2). Ezeknek a paramétereknek a megállapításakor arra kapunk választ, hogy a talajszemcsék (kolloidok) felületén mennyi savanyúságot okozó H+ iont van megkötve. A talajok a rejtett vagy más néven potenciális savanyúságát tudjuk így meghatározni. Ennek ismerete a meszező anyagok megállapításához szükséges. Abban az esetben tehát, ha mi a meszező anyag mennyiségére is szeretnék információt kapni a laborvizsgálatok során, a vizes és kálium kloridos pH mellett határoztassuk meg az y1, y2 értékeket is!
Ha az y1 érték:
• 8-nál nagyobb, akkor mindenképpen kell meszezni,
• 4-8 között feltételesen,
• 4 alatt pedig felesleges.
A talajokat kémhatásuk szerint osztályozva a következő csoportokat különíthetjük el:
• ≤4,5 erősen savanyú
• 4.5-5.5 savanyú
• 5.5-6.8 gyengén savanyú
• 6.8-7.2 semleges
• 7.2-8.5 gyengén lúgos
• 8.5-9 lúgos
• ≥9 erősen lúgos
A tápelemek felvehetősége a kémhatás függvényében (Ördög, 2011) ▽
A talajok kémhatása meghatározza a talaj mikrobiológia életét, a termeszthető növények körét és nem utolsó sorban a tápanyagok mozgását a talajban. Általánosságban elmondható, hogy gyengén savanyú és semleges körülmények között a legkönnyebb a növényeknek a tápelemeket felvenni. Mind a túl alacsony, mind a túl magas kémhatásnál a tápanyagok a talajszemcsék felületén megkötődnek, és a növények számára nem felvehető állapotba kerülnek.
Szénsavas mész tartalom (CaCO3 %)
A talaj kémhatását jelentősen befolyásoló másik talajtulajdonság a talaj mész tartalma. A talajok mésztartalmát az egész talajra viszonyított tömegszázalékban adják meg. Azoknál a talajoknál, ahol a mésztartalom a 15%-ot meghaladja, jelentős foszfor lekötődésre számíthatunk, amit figyelembe kell venni a foszfor adagok megállapításánál, éppúgy, mint a lehetséges foszforfeltáró mikrobiológiai törzsek használatánál.
A mész hiánya éppen úgy problémát is okozhat, hiszen a növényeknek életük során jelentős mennyiségű mészre van szükségük. A gyümölcs és zöldségtermesztők körében különösen fontos a mészhiány megelőzése, de a szántóföldi kultúráknál is a termésnek tonnánként több kilogramm mészre van szüksége.
A mész, ezen felül hozzájárul a talaj természetes szerkezetének kialakításához, hiszen a talajt felépítő mikroaggregátumok összeragasztásában vesz részt.
Szénsavas mésztartalom % Kategória
0 hiány
0,1-4,9 gyengén meszes
5-19,9 közepesen meszes
20- erősen meszes
A szénsavas mésztartalom határértékei (MÉM-NAK)
Összes só
A talajban lévő vízoldható sók mennyiségét meghatározva kapjuk meg a talajok összes sótartalmát. A túl nagy sótartalom káros, hiszen leromlik a talaj szerkezete, valamint a növények számára mérgező lehet.
Összes só tartalom % Kategória
0-0,049 csekély só tartalom
0,05-0,149 gyengén szoloncsákos
0,15-0,39 szoloncsákos
0,4- erősen szoloncsákos
Összes só tartalom határértékek
A talaj szerves anyaga, több különböző kémiai összetételű és fizikai tulajdonságú szerves anyag keveréke. A talajban lévő humusz szerepe sokrétű, kettőt azonban feltétlenül ki kell emelnünk. Az első a talajszerkezet kialakításában betöltött szerepe.
A humusz, mint ragasztó anyag segít összekapcsolni a talajban az elemi szemcséket és a vázrészeket, így a mikroaggregátumok képzésében vesz részt.
Agrokémiai szempontból a humusz a nitrogén ellátásban játszik szerepet. Tulajdonképpen egy nitrogéntőkét, raktárt jelent, amiből a talajban lévő mikroszervezetek hatására a növények számára felvehető formában lévő nitrogén szabadul fel. A képződött nitrogén mennyiségét a talaj hőmérséklete, nedvesség tartalma, és levegőzöttsége igen erőteljesen befolyásolja.
A hazai talajvizsgálati gyakorlatban az úgynevezett Tyurin-féle humusz meghatározás terjedt el, ami egy kénsavas dikálium-dikromátos oxidációs eljárás.
A humusztartalmat tömegszázalékban fejezzük ki. A humusztartalmat a tápanyag-utánpótlási szaktanácsadás során a kijuttatandó nitrogén adagok megállapítására használjuk. A számításnál figyelembe kell venni a termőhelyi kategóriát és a talaj fizikai-féleségét, és ennek alapján lehet eldönteni, hogy egy adott terület milyen nitrogén szolgáltató képességgel rendelkezik.
Imreh Gergő, Via Naturalis Consulting Kft.
partnerek részére 10% kedvezmény az éves előfizetés díjából!
A Phylazonit NG Rizo hatékonyan segíti a talajból fertőző kórokozó gombák visszaszorítását.
Keresd tanácsadóinkat!
www.phylazonit.hu
