A változás kényszere

Szemléletmódváltás

Hányszor hallottuk már ezt a kifejezést különböző szakterületek vonatkozásában?

Közkeletű kifejezés, amelyet leggyakrabban a környezetvédelem, életmód, fenntarthatóság, vagy például a mezőgazdaság kapcsán sürgetnek szakemberek.

Miben is áll valójában ez? Szemléletváltásról abban az esetben beszélhetünk, amikor a régi, megszokott módszereket, technológiákat kénytelenek vagyunk átértékelni, majd megreformálni és megváltoztatni.

A szemléletváltás ritkán történik saját elhatározásból, általában valamilyen krízis, válság kényszeríti az embert arra, hogy új utakat, új eljárásokat keressen.

Az elmúlt két év abnormalitásai (energia árak, műtrágya árak, terményár ingadozás, országos aszály) sajnos nagyon sok gazdálkodót rákényszerítenek a bevált gyakorlatok és technológiák átgondolására.

A hazai technológiák és inputanyag felhasználás abban a szerencsés helyzetben van, hogy építkezhet hazánk kiváló környezeti adottságaira, a mezőgazdasági termelést illetően.

Magyarország ugyanis megfelelő mennyiségű és minőségi mezőgazdasági termelésre alkalmas területtel rendelkezik (területének mintegy 52 százalékán folytatunk mezőgazdasági művelést), illetve alapvetően rendelkezünk a termeléshez szükséges vízbázisokkal is (a több mint 1000 felszín alatti és feletti víztest –vízfolyás, állóvíz- vízgyűjtőterülete teljesen lefedik az országot).

Ugyanakkor látnunk kell, hogy ezek az erőforrások nem végtelenek, nem tekinthetjük magától értendőnek, hogy ez mindörökre így is marad. Egyre inkább világossá válik, nem csak a szakemberek számára, hogy talajaink fizikai, kémiai, biológiai állapota folyamatosan romlik, és e degradációs tényezők nem csak minőségi problémaként értelmezhetők, hanem mennyiségileg is kevesebb termőföld áll rendelkezésre.

Az elmúlt évek aszályos időszakai megmutatták, hogy nem gazdálkodunk jól vízbázisainkkal sem. A hazánkba érkező jelentős vízmennyiség átfolyik az országon, nem tudjuk adott időben, szükséges mennyiségben mezőgazdasági célokra felhasználni. Mindemellett a talaj vízkészlete is kritikus szintre csökkent az idei nyáron. Az elkövetkezendő évek legfontosabb prioritásai közül a fentiek tükrében a talajban és a talajfelszínen történő vízmegőrzést, a talaj szerves anyag megőrzését és gyarapítását, valamint a regeneratív technológiák szélesebb körben történő elterjesztését kell kiemelnünk.

Az agrotechnika, vetésforgó, tápanyagutánpótlás, valamint a növényvédelem mind-mind érdemben befolyásolja a talaj vízmegőrző képességét. E technológiák felülvizsgálata is elengedhetetlen lesz a jövőben annak érdekében, hogy a lehető legtöbb vizet tudjuk megőrizni a talajainkban. E célt szolgálja az önkéntes alapon működő agrár-ökológiai program (AÖP) választható előírásai közül például a téli talajtakarás, a forgatás nélküli talajművelés, a talajkondicionálók és mikrobiológiai készítmények alkalmazása, az ültetvények sorközének takarása is, melyek mind hozzájárulhatnak a víz megtartásához. E technológiák nagy része alkalmas a talaj vízkészletének növelése mellett a szerves anyag megőrzésére és gyarapítására is, mely a vízmegőrzés után a második legfontosabb cél kell legyen az alkalmazott technológia szempontjából.

A fenntartható mezőgazdasági technológiákat hamarosan felválthatják az ún. regeneratív mezőgazdaságot megvalósító módszerek. Ezek feladata – helyi lehetőségekre alapozva – a már leromlott erőforrások konzerválása helyett azok fejlesztése. E célt szintén a már említett eljárásokkal és módszerekkel valósítja meg: csökkentett talajművelés, vetésforgó, takarónövények, legelőgazdálkodás, állatállomány fenntartása, ezek eredményeként a biodiverzitás növelése, beleértve a talaj mikroorganizmusainak változékonyságát is.

A regeneratív mezőgazdaságot támogató „zöld technológiák” egyik legígéretesebbje talán a növényi biostimulátorok alkalmazása.

A forgatás nélküli talajműveléssel, vagy még inkább a csökkentett számú talajműveléssel lehetőségünk van a talaj szerves anyag, szerves szén tartalmának veszteségét csökkenteni. A szerves anyag tartalom növelése azonban folyamatos szerves anyag pótlással érhető el, mely nem képzelhető el hosszú távon a szármaradványok területen tartása, talajba való visszajuttatása nélkül. A növényborítottság növelése, takarónövények használata szintén a szerves szén tartalom növelését eredményezi. A növények a fotoszintézis során előállított szénhidrátok jelentős részét kiválasztják a gyökérkörnyezetbe, melyből a baktériumok segítségével stabil szerves anyag is képződik. Minél tovább van gyökér a talajban, annál hosszabb ideig számolhatunk ennek un. „folyékony szénnek” a talajban történő felhalmozódásával.

Hogy valójában mit is nevezünk biostimulátornak sokáig nem volt egyértelmű. Sokféle csoportosításuk létezik, melyek azonban nem egységesek. Legismertebb csoportjai az algakivonatok, mikroorganizmusok, aminosavak, valamint a humin- és fulvosavak, sok más készítmény mellett.

Jelentős előrelépés a növényi biostimulánsok átláthatóságának, szabályozásának terén az EU 2019/1009 rendelete, mely hazánkban ez év július 16.-ától lépett hatályba. Az uniós jog most először ismeri el a biostimulánsokat (megkülönböztetve a mikrobiális és nem mikrobiális növényi biostimulánsokat), és minden tagállamban egységes meghatározás van érvényben, miszerint:

A növényi biostimuláns olyan uniós termésnövelő anyag, amelynek feladata, hogy a tápanyagtartalmától függetlenül stimulálja a növény tápanyagellátási folyamatait azzal a kizárólagos céllal, hogy a növénynek vagy a növény rhizoszférájának a következő tulajdonságai közül egyet vagy többet javítson:

■ hatékony tápanyag-felhasználás,

■ abiotikus stressz-tolerancia,

■ minőségi tulajdonságok,

■ kötött tápanyagok felvehetősége a talajban vagy a rhizoszférában.

Ezen anyagok nem klasszikus vegyi anyagok, hatékonyságuk maximális kihasználása megkövetel bizonyos ismereteket a gazdálkodóktól, mivel a növények fejlődésének támogatását változatos, és bonyolult mechanizmusok útján érik el.

A mikrorganizmusokban rejlő lehetőségek alapvetően végtelenek. Kísérleteink során az elmúlt években a növény–növekedést támogató mechanizmusok közül többet is vizsgáltunk.

A légköri nitrogén kötés növelésére, az oldhatatlan foszforformák feltárása, a talajlakó gombák visszaszorítására, a szerves anyagok bontására irányuló vizsgálatok mindegyike kiváló eredményeket hozott, akárcsak a huminsav-tartalmú készítmények fejlesztése. Ezek eredményeiről a következő lapszámokban számolunk be.

Nagyon sokféleképpen támogatják a növény fejlődését, de leegyszerűsítve három területre szűkíthetők ezek a hatások:

■ a növények tápanyagellátása,

■ a növények vízháztartásának támogatása,

■ a növények oxidatív stressz elleni védelme.

A biostimulánsok használata, technológiába illesztése bizonyosan megköveteli egy új fajta szemléletmód felvételét. Ugyanakkor ezzel új lehetőségek is adódnak az újdonságra nyitott gazdálkodók számára, hiszen Herakleitosz szavaival élve:

„Semmi sem állandó, csak a változás maga”.

Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit