Létezik megbízható alternatívája a hatékony NPK pótlásnak!
Tartalom
4
Kalcium, magnézium és kén hatóanyagú talajjavító- és baktériumkészítmények: szinergikus hatásuk a talajegészség javításában
6 Vissza a gyökerekhez! Mit mond a növény ’gyökeresen’ a talajról?
10 Interjú Görömbei Vilmossal
12 Fusarium kukoricában és búzában
14 Interjú Kulcsár Bertalannal
17 A mikorrhiza: híd a talaj-növény kapcsolatban
20 Interjú Kimmel Pál Tiborral
22 Fókuszban a kálium!
25 A szárbontó „bacik” azonnal munkához látnak a tarlón - Jótékony hatásuk megkérdőjelezhetetlen
Impresszum
2025. III. évfolyam · Felelős kiadó: Agrova Kft. (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 6.) Szerkesztés és előkészítés: Green Edge reklámügynökség (Green Edge Media Group Kft., 1141 Budapest, Szugló u. 82.) Felhasznált stock képek forrása: Freepik Premium
A kiadó a magazinban a nem saját gondozásában megjelent cikkek tartalmáért felelősséget nem vállal.
A lapban olvasható cikkek és információk csak a szerkesztőség hozzájárulásával közölhetők!
Kapcsolat: info@phylazonit.hu · www.phylazonit.hu
Kalcium, magnézium és kén
hatóanyagú talajjavító- és
baktérium-készítmények: szinergikus hatásuk a talajegészség javításában
A mezőgazdasági termelés fenntarthatóságának kulcsa a talaj egészségének megőrzése és javítása.
A kalcium, magnézium és kén hatóanyagú talajjavító anyagok egyre nagyobb szerepet kapnak ebben a folyamatban, különösen akkor, ha baktérium-készítményekkel kombinálva alkalmazzák őket.
A három megoldás együttes használata jelentős szinergikus hatást eredményezhet, amely hozzájárul a talaj szerkezetének, tápanyag-hasznosulásának és mikrobiológiai aktivitásának javításához.
Miért van szükség kalciumra, magnéziumra és kénre a talajban?
A kalcium, magnézium és kén olyan esszenciális tápanyagok, amelyek a talaj fizikai, kémiai és biológiai egyensúlyának fenntartásában játszanak szerepet.
• Kalcium: Elsődleges szerepe a talaj szerkezetének javítása, mivel hozzájárul a talaj aggregátumok képződéséhez, csökkenti a tömörödést, javítja a vízés levegőgazdálkodást, valamint semlegesíti a talaj savasságát. Pl.: CaO formában kijuttatva gyéríti a talajban található patogén gombák mennyiségét is.
• Magnézium: Nélkülözhetetlen a klorofill molekula felépítéséhez, amely a fotoszintézis alapvető eleme.
Emellett szerepet játszik a kationcserélő kapacitás növelésében, ami segíti a tápanyagok megkötését és fokozza a talaj szerkezetének stabilitását.
• Kén: Nélkülözhetetlen a növényi fehérjeszintézishez, elősegíti a tápanyagok (pl. nitrogén) felvételét, és támogatja a talajban zajló biológiai folyamatokat, például a szerves anyagok lebontását.
A baktérium-készítmények szerepe
A baktérium-készítmények a talaj mikrobiális életének gazdagításával járulnak hozzá a talajminőség javításához. Az olyan baktériumfajok, mint a Rhizobium, Bacillus és Pseudomonas, elősegítik a tápanyagok mobilizálását és a növények ellenállóképességének fokozását.
• Nitrogénkötés: A Rhizobium fajok megkötik a légköri nitrogént, amely elengedhetetlen a növények fejlődéséhez.
• Foszfor mobilizálása: A Bacillus fajok oldható formába hozzák a foszfort, amely így könnyebben felvehetővé válik a növények számára.
• Növekedésserkentés: A Pseudomonas fajok olyan anyagokat termelnek, amelyek fokozzák a növények növekedését és védik őket a kórokozóktól.
A kalcium, magnézium és kén szinergikus hatása a baktérium-készítményekkel
Amikor a kalcium, magnézium és kén hatóanyagú talajjavítókat baktérium-készítményekkel együtt alkalmazzuk, azok hatása felerősödik. Ez több mechanizmus révén valósul meg:
1. Talajszerkezet javítása: A kalcium és magnézium –helyes arányban - javítják a talaj szerkezetét, növelve a pórusméretet és a víz-levegő arányt, ami kedvezőbb környezetet teremt a baktériumok számára. A jobb levegőzés elősegíti a hasznos mikroorganizmusok szaporodását. Ez rövid távon jobb tápanyagfelvételhez és több nedvességhez (egyes esetekben akár 2x több csapadékvíz levezetésével) segíti a növényeket.
2. Savasság szabályozása: A kalcium csökkenti a talaj savasságát, amely sok baktériumfaj optimális növekedéséhez nélkülözhetetlen. A talajélet képviselői (baktériumok, de akár a földigiliszta is) az ideális 6,57 körüli talaj pH-nál a leghatékonyabbak.
3. Tápanyag-hasznosítás: A magnézium javítja a tápanyagok elérhetőségét a növények számára, miközben a kén elősegíti a szerves anyagok lebomlását és a tápanyagok feltáródását, amely fokozza a baktériumok tápanyag-hozzáférhetőségét. Az ideális talaj pH (6,5-7 körül) pedig segíti a tápanyagok felvehetőségének javítását, így akár a műtrágyadózisok csökkentését.
4. Kórokozók elleni védelem: A kén antimikrobiális tulajdonságai segítenek csökkenteni a kórokozó mikroorganizmusok jelenlétét, miközben a hasznos baktériumok szaporodása támogatott marad. A kén jelen kell legyen azokban a gyökérnedvekben is, amivel a növény kommunikál azokkal a baktériu-
mokkal is, amelyek segíti a tápanyagok átalakítását, ezáltal felvehetővé téve azokat a növény számára. Ez egy indirekt „önvédelmi rendszer” is a növény számára, a növényegészség tekintetében.
Gyakorlati alkalmazás
A kalcium, magnézium és kén alapú talajjavítókat érdemes együtt alkalmazni a baktérium-készítményekkel a következő lépések figyelembevételével:
• Talajvizsgálat: Meghatározza a talaj pH-ját, szerkezetét és tápanyagtartalmát, amely segíti az optimális talajjavító anyag és annak dózisának meghatározását.
• Megfelelő időzítés: A kalcium, magnézium és kén kijuttatása a vegetációs időszak elején a leghatékonyabb, így a baktériumoknak megfelelő környezetet biztosítanak. De előtérbe kerülhet az őszi/téli talajjavítás is, ami megnyújtja a talajjavító anyagok időbeli talajkapcsolatát, így fokozva pl a tavaszi vetésű növények kedvezőbb talajkörülményeinek kialakítását.
• Alkalmazási módok: A baktérium-készítményeket kijuttathatjuk vetőmagkezelésként, talajra permetezve, majd bedolgozva. A kalcium, magnézium és kén hatóanyagokat tartalmazó talajjavító anyagok finomliszt szemcseméretük révén pedig 100%-os talajfedést, így hatékony talajkontaktot, tökéletes hatásmechanizmust biztosítanak.
Záró gondolatok
A kalcium, magnézium és kén hatóanyagú talajjavító anyagok baktérium-készítményekkel való együttes alkalmazása rendkívül hatékony módszer a talaj egészségének javítására és a növényi terméshozam növelésére. A három megoldás szinergiája révén nemcsak a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai javulnak, hanem a mikrobiális aktivitás is fokozódik, amely hosszú távon fenntartható mezőgazdasági rendszerek kialakítását teszi lehetővé.
A jövő mezőgazdasága a talaj termékenységének megőrzésére és fokozására épít, amelyben a kalcium, magnézium, kén és baktérium-készítmények együttes alkalmazása kulcsszerepet játszik. Ez a holisztikus megközelítés hozzájárul a fenntartható fejlődéshez, miközben maximalizálja a terméshozamot és megőrzi a termőföld hosszú távú egészségét.
Berecz Sándor Calmit Agrar - mezőgazdasági üzletágvezető Calmit Hungária Kft
Vissza a gyökerekhez!
Mit mond a növény ’gyökeresen’ a talajról?
Az intenzív növénytermesztés elsődleges célja a jobb és a nagyobb termések elérése. A növény a tápanyagokat a talajból szerzi be, elsősorban onnan tud minden tápelemhez hozzájutni.
Ezért terjedt el napjaink gyakorlatában, hogy szinte kizárólag a talaj-állapot vizsgálati eredményei alapján dönt a gazda arról, hogy mi hiányzik onnan, mit kell még a növény érdekében a talajjal tenni. Egy-egy fő gazdasági növényre vonatkoztatva a jól kialakult gyakorlat szerint megvannak az általános ajánlások a tápanyag-utánpótlásra. A tápanyag-szaktanácsadásnál még az elvárt termésszint, vagy a gazdálkodó anyagi helyzete alapján is lehet a talajból hiányzó (makro) tápelemeket kisebb, vagy nagyobb műtrágya-kiegészítésekkel pótolni, kiegészíteni.
A környezeti stressz élettani alapú biológiai növény-válaszait is érdemes azonban figyelembe venni, hogy hogyan reagál a növény ezekre? A gazda ’szeme’ hízlalja a jószágot, mondja a közmondás, nem csak a ’szemes’-takarmányokra, hanem a gazda figyelő gondoskodására is gondolva. Hisszük ez alapján, hogy érdemes folyamatosan nyomon követni a fejlődést a növényen és ez alapján, mint hozzáadott érték, az adott talaj-állapotára is következtetni lehet.
A növényi erő maximalizálása és az elvárt termés érdekében a növényi ’élet’jelekből meg lehet állapítani, hogy mi hiányzik, mi a kritikus tényező az adott talaj-növény-(mikroba) rendszerben és hogy milyen további cselekvésre van/volna szükség ennek jobbításához.
A növény fejlettsége, a levelek, a hajtás színe, erőssége, a kór- vagy a kár-okozók jelenléte, aktivitásának megállapítása, felmérése a legfontosabb technikák. Ha azonban a talajra vonatkozó adatokra is figyelünk, akkor érdemes a növényi gyökereket is megkérdezni.
A biológiai úton elérhető tápanyag, a nitrogén
A növényi jól-lét egyik legfontosabb szempontja, hogy a növényeknek jól tápláltnak kell lenniük. A talaj-erő azonban nem csak a külsőleg bevitt tápanyagokból áll. Minden talajnak megvan az ásványi összetétele által meghatározott olyan tulajdonsága, ami határokat-korlátokat szab és ezt figyelembe véve tudjuk csak fokozni az elvárható termés-szinteket is. A tápanyag-pótlás ugyanakkor nem csak a műtrágyákkal lehetséges.
A leggyakrabban felhasznált nitrogén-trágyák, vagy a foszfor-kiegészítés (starter vagy feltöltő módon) is mennyiségében csökkenthető, ha a biológiai megoldásra is alapozunk. A nitrogén (N) elemnél a levegőben nagy mennyiségben rendelkezésre álló készletet is használhatná a mezőgazdaság, ha a biológiai nitrogén-kötésre (fixálásra) képes mikroorganizmusok tevékenysége is fokozottan hozzá-adódna a jelenleg javasolt műtrágya-megoldásokhoz.
A nitrogén-kötő mikroorganizmusok olyan baktériumok, amelyek nitrogenáz enzim-rendszerrel rendelkeznek. Ezáltal képesek a nehezen megbontható, hármas kötéssel összekapcsolódó N2 molekulát szétválasztani, hogy abból könnyen felvehető nitrogén-vegyületek keletkezzenek a gazdanövényük számára. A nitrogén a legfontosabb makroelem, a fehérjék építőeleme, de annak mennyiségétől minden más tápelem tényleges felhasználása is erősen függ.
Jobban kellene figyelni arra, hogy a biológiai úton történő természetes nitrogénhez jutási mechanizmus, a nitrogén-kötőkkel történő talaj-trágyázás is beépülhessen a jelenlegi növénytermesztési gyakorlatba.
A biológiai nitrogén-kötésre képes mikroorganizmusoknak számos típusa ismert, ezeket a növényi gyökérrel alkotott ’együttműködésük’ erőssége szerint lehet osztályozni. A nitrogén-kötő baktériumokkal a már ismert pillangós virágú növényeken kívül az egyszikű gabonafélék is képesek együttműködni, ahogy arról korábban is beszámoltunk (Biró, 1993/a/b). A legújabb kutatási eredmények alapján ezeken az ismert utakon kívül további megoldások is születnek. Napjaink felfedezése, hogy már nem csak a gyökéren keresztül, de a levelekben is életfeltételek alakulhatnak ki bizonyos endofita életmódot folytató baktériumok számára.
A legnagyobb mennyiséget azok a baktériunok képesek megtermelni, amelyek szoros, erős köteléket (obligát szimbiózist) alakítanak ki gazdanövényükkel. Ennek során az oxigénre érzékeny nitrogenáz enzim védve lesz, így a nitrogén-kötés maximalizálható. Olyan baktériumok alkotják, amelyek csak akkor tudnak nitrogént megbontani, ha ehhez a növény is hozzájárul és biztosítja a lehetőséget. Ezek a baktériumok a növény belsejében (mint endofita) találják meg az életfeltételeiket, gyökérgümőket kialakítva a növény segítségével, aktív hozzájárulásával.
A növény-mikroba kapcsolat legerősebb formája az „obligát” szimbiózis, ami csak akkor működik, ha ehhez mindkét szimbionta partner, a gazdanövény és a specifikus, odaillő baktérium is át tud alakulni, genetikai folyamatait módosítani. A növényi gyökéren specifikus
’szobácskák’, szövetileg kialakított élőhelyek, a gyökérgümők jönnek létre, ahol a baktérium zavartalanul élhet és működhet. Ennek mértéke elérheti akár a 250 kg/ ha mennyiséget is pl. a lucerna gyökérrendszerében, a Rhizobium leguminosarum bv. meliloti baktériummal.
A növényi gyökerek sűrűsége, formája, és azokon a gyökérgümők elhelyezkedése, alakja és színe jó információt ad az adott talaj állapotáról, a felvehető tápelemekről és azok rendelkezésre állásáról a vegetációs időszak során.
Mit mutatnak a gyökér-gümők?
Jó példa a növény-mikroba kapcsolat alakulására és a biológiai jelző-rendszerre a bükköny gyökérrendszere. A Rhizobium baktériumok által kialakult gyökérgümők Száma, helyzete, megjelenési ideje is jelezheti azt, hogy van-e felvehető nitrogén a növény számára. Ezt mutatják be az 1a/b fotók.
Megfigyelhető, hogy a gyökértömeg erősen függ a talaj szerkezetességétől, annak a talajfizikai tulajdonságaitól és a felvehető tápanyagok mennyiségétől is. A bal oldali képen kevesebb a gyökértömeg és az elágazások száma is. Ez azt jelzi, hogy az adott talaj ebben az esetben kötöttebb, ami akadályozza a gyökér és ezáltal a növény fejlődését is. A jobb oldali fotón ugyanakkor a sűrűbb és nagyobb tömegű gyökérrendszer utal arra, hogy a talaj laza, levegős, jól átjárható homokos szerkezetű, ami segíti, nem akadályozza a gyökés-denzitást, fejlődést.
Azt is megfigyelhetjük, hogy a hiányzó nitrogén nem áll kellő mennyiségben rendelkezésre a növénynek, a szimbiózis ezért kialakult és segíteni tudja ezáltal a növény további nitrogénhez és egyéb tápelemekhez való jutását.
A dúsabb gyökér-elágazások, a sűrűbb gyökerrendszer közvetve és közvetlenül, a vízfelvétel javulásával és a vízben oldott tápanyagokkal is képesek biztosítani a jobb növényi tápanyagellátást.
Ha a gyökérgümők már rögtön a főgyökéren is megjelennek, ez arra utal, hogy a nitrogén felvehetősége már a kezdeti növényfejlődéskor is korlátozott, ezért a növény a szimbionta baktériumokkal, biológiai megoldással segít magán. A későbbi, oldalági gümők a növény növekedése során kialakult nitrogén-igényt jelzik. A gyökérgümők mérete és színe is jelzőrendszer, megállapítható, hogy a gümők, illetve az azokban élő Rhizobium leguminosarum bv. viceae tényleg kötik-e a nitrogént a növénynek?
A Rhizobium baktériumoknak az adott gazdanövénynyel összeillőnek (kompatibilisnek) kell lenni. Csak azokban a specifikus esetekben tud a szimbiózis kialakulni, ha genetikailag is mindkét fél ehhez hozzá tud járulni és a környezeti körülmények is segítik ezt a folyamatot. A gazdanövény szerint ezért a nitrogén-kötő Rhizobium baktériumok is más-más nemzetséghez (genuszhoz) tartozhatnak. A Rhizobium elnevezés mellett ismerünk további genuszokat is. Az Azorhizobium genusz például bizonyos trópusi növényekkel, a Sinorhizobium pedig a kínai éghajlati körülményekhez igazodva (adaptálódva) az ottani pillangósokkal képes együttműködésre.
A hazai körülményeink között a lassúbb szaporodási képességű Bradyrhizobium fajokat is megtalálhatjuk.
A B. japonicum törzsek a szójával képesek speciális és kizárólagos szimbiózist kialakítani. A genetikai ismeretek gyarapodásával a nitrogén-kötő baktérium nemzetségek és a fajok száma is tovább növekszik.
A sokféle jellegű, típusú, gyökérfejlettségű és nitrogén-kötő képességű pillangós növényeket a takarónövény-keverékekben is célszerű alkalmazni, mivel ezekkel tovább növelhetők az adott talajok biológiai sokfélesége (diverzitása) is.
1.a/b fotó: A bükköny gyökérsűrűsége és gyökérgümői. A gyökér vizsgálatával megállapíthatjuk a talaj fizikai tulajdonságait és a talajból felvehető nitrogén mennyiségére is következtethetünk. Lazább homokos talajban (jobb oldali kép) a gyökerek sűrűbben nőnek, jobban el tudják látni a növényt tápanyagokkal. (Fotó: Borkó Károly)
A műtrágyák hatásának az értékelése ’gyökeresen’
A növényi gyökerek vizsgálatával megállapíthatjuk azt is, hogy a tápanyagokat a talajból az adott gazdasági növények milyen élettani-biológiai-stratégiákkal tudják elérni egy adott talaj-körülményt feltételezve. A gyökerek fejlettsége, kiterjedése, sűrűsége és az egészsége is kulcsfontosságú a növénytápláláshoz. Figyelni kell ezért arra, hogy mit mutatnak a gyökerek a növény helyzetéről, lehetőségeiről egy adott talajban. Mennyire jelzik a talaj állapotát, annak a növényi szempontok szerinti megfelelőségét, a talaj szerkezetességét, fizikai tulajdonságait és ezeken túl a tápanyagokhoz, a tápelemekhez jutási képességet is!
De hogyan tudunk ezekből a jelekből a talaj-élőlények (a talajbiota) állapotára és működőképességére is következtetni?
2.a/b fotó. Napraforgó gyökerek. Jelzik a termőréteg vastagságát, a nehezen átjárható eketalp-réteg meglétét és azt is, hogy a növény milyen módon tud a szükséges tápanyagokhoz jutni. (Fotó: Borkó Károly).
A 2.a/b ábra ugyanannak a napraforgó növénynek a gyökérrendszerét mutatja be két különböző talajon. Látható, hogy a gyökerek ott a legdúsabban elágazók, ahol a tápanyagok a leginkább rendelkezésre állnak. A bal oldali fotón a termőréteg vastagsága nagyobb, a talaj laza és nincs akadálya a gyökér növekedésének akár lefelé sem, hogy nagyobb talaj-tömeget tárjanak fel a növekedésük során. A jobb oldali fotón sekély termőréteg alatt egy tömörödöttebb talajszerkezet (eketalp-réteg) van, amit a gyökér nem tud könnyen áttörni. A felvehető tápanyagok mennyiségi hiánya miatt a növény próbálja keresni a lentebbi rétegből is a hozzáférhető tápelemeket.
A termőréteget, a hozzáférhető tápelemeket a növények a leginkább akkor tudják hasznosítani, ha a gyökérrendszer kellően sűrű és elágazó lesz. A gyökérvizsgálatból a talaj-állapotra (is) lehet következtetni.
Összefoglalás
A növényi gyökér növekedése alapvetően függ a talaj állapotától, annak fizikai szerkezetétől, a felvehető tápelemektől és az ezt befolyásoló környezeti körülményektől, mint a hozzáférhető víz mennyiségétől, a hőmérséklettől, a talajtakarástól…stb. Általános vélemény szerint a talaj feletti növény-tömeg (levelek, szárak, termés biomasszája) mennyiségéből és formájáról, fejlettségétől, a fotoszintézisre utaló színéből is következtethetünk a föld alatti, a talajban található, láthatatlan gyökértömeg mennyiségére. Két föld feletti és föld alatti növénytömeg között rendszerint pozitív összefüggés van. A gyökerek ugyanakkor számos egyéb növényi stratégiával is kiegészíthetik a növényi életerőt. Növekszik a tömegük, ha tápanyaghiányosak, vagy netán bizonyos toxikus anyagok fizikai megkötésére kényszerülnek. A lefelé történő feltárással
a mélyebb rétegekből is tápelemekhez juthatnak. A művelés-móddal ezeket a külön-külön és összességében is együttműködő növényi (gyökér-hajtás) stratégiákat befolyásolni lehet pozitív, de negatív irányban is. Ezeknek a stratégiáknak az ismeretével mi magunk is befolyásolhatjuk jó irányban az elvárt növény-termesztési hatékonyságot.
A termés-mennyiségre törekvés során a kémiai tulajdonságok mellett a biológiai talaj-növény-(mikro)biota kapcsolatok különös ereje az, ami nem csak a talajegészséget, de a táplálékainkon keresztül az emberi egészséget is képes jobbítani. Használjuk fel ezt minél hatékonyabban az élet-minőség(ünk) érdekében!
További hivatkozott, magyar nyelvű olvasmányok: (kérésre a lenti e-mail címen elküldöm):
Biró Borbála: Nitrogén-kötő, növényi növekedést-serkentő Azospirillum baktériumok; és Az Azospirillum növényoltás lehetőségei. Agrokémia és Talajtan, 1992 (41) 139-144, és 390-398.
Prof. Dr. Biró Borbála, DSc. talaj(mikro)biológus, ökológus, az MTA doktora elnök, Magyar Talajtani Társaság Talajbiológiai Szakosztály
Tiszabercelen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében gazdálkodik Görömbei Vilmos, ahol egyre inkább a művelés energiaigényének csökkentése, a talajállapot javítása, a talajélet és a körültekintő vízgazdálkodás kerül fókuszba.
Pár szóban meséljen a gazdaságáról!
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszabercelen közel 600 hektáron gazdálkodik az Arany Parmen Kft. Szántóföldi növénytermesztéssel és gyümölcsössel egyaránt foglalkozunk. A gyümölcsösben főként almát, szántóföldön kukoricát, búzát és napraforgót termelünk.
Mi ösztönözte a korábbiakban alkalmazott mezőgazdasági technológiák megváltoztatására?
Egyrészt felismertük, hogy a művelésnek nagyon nagy energiaigénye van, ezért törekszünk arra, hogy kevesebb üzemanyaggal minél megbízhatóbb, egészségesebb terményt tudjunk előállítani. Igyekszünk a művelési menetet csökkenteni, például a szántást elhagyni. Másrészt, a műtrágya használat sajnos már régóta olyan költséget jelent, ami még inkább az alternatív lehetőségek irányába
ösztönzött minket. Ezért folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, aminek hatására műtrágyát tudunk megspórolni. Célunk, hogy egy hektáron minél gazdaságosabban termeljünk, minél több jövedelmet biztosítsunk.
Milyen új elemeket épített be a technológiába, amelyeket korábban nem használt?
Ahol lehetséges, ott az őszi mélyszántást elhagytuk. Helyette egy rövid tárcsás kezelést vagy egy mélylazítást kap a talaj, ami energiában és üzemanyagban is jelentősen jobban megéri. Talajbaktériumokat is használunk, amit külön erre a célra kialakított kijuttató rendszerrel dolgozunk be a talajba. A baktériumok segítségével olyan nyomelemeket tudunk felszabadítani a talajból, aminek köszönhetően kevesebb műtrágyát kell felhasználunk. Ez összegben is jobban megtérül a műtrágyákkal szemben. Ami pedig nagyon fontos, hogy így nem savanyítjuk a talajainkat.
Milyen eredményeket tapasztalt?
A szántás elhagyását a gyomflóra állapota fogja befolyásolni. Vannak olyan területek, ahol egyelőre még nem tudjuk elhagyni ezt a műveletet, hiszen a mélyszántásnak még mindig van egy gyomirtó hatása. Viszont ahol a talaj és a növényzet engedi, ott már nem szántunk és ez nagyon jól működik.
Nem az számít, hogy hány mázsát ad le egy hektár föld, hanem, hogy egy hektáron mennyi a haszon!
A talajbaktériumoknak nagyon jó hatásuk van, ha optimális időben kerülnek a talajba. Minden készítménynek megvan a maga kijuttatási technológiája, nincs ez másképp a baktériumok esetében sem. Ha jól alkalmazzuk ezeket, akkor az az eredményekben is meg fog mutatkozni és szemmel látható lesz a különbség. A mi területeinken a baktériumokkal kezelt állomány növekedésben és termésben is felülmúlta a kontroll parcellákat.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását? Milyen lépéseket tett vagy tesz ezzel kapcsolatban?
A talaj állapotának a romlása egy nagyon nagy probléma. A szakemberek is régóta kongatják a vészharangot. A talajélet fokozatosan csökken, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan savanyodnak a talajaink.
Azt gondolom, hogy a talajélet és a talaj pH-ja a kulcs, ha ez rendben van, akkor minden nyomelemet sokkal jobban tud hasznosítani a növény. A már említett alternatív módszerek segítségével igyekszem javítani és fenntartani a talaj állapotát.
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira? Milyen elemeket szükséges beépíteni a termelésbe, amivel az eredményes gazdálkodás megalapozható?
A víz az eredményes gazdálkodás elengedhetetlen eleme. Csapadék vagy öntözése hiányában a termelés sikeressége is erőteljesen megkérdőjelezhető. Egy intenzív gyümölcsösben öntözés nélkül elképzelhetetlen a termelés, de ugyanez igaz például a csemegekukorica vagy a zöldborsó esetében is. A hagyományos növénytermesztés során, ha nem tudunk adni egy kelesztő öntözést vagy éppen akkor nem esik az eső, akkor szintúgy nagyságrendekkel kevesebb termés várható. A legjobb technológia sem képes a víz hiányának a kompenzálására! Nagy kérdés, hogy a jövőben, miképpen tudjuk ezt megoldani. Szabolcs megyében nagy tervek vannak készülőben; csatornákat, víztározókat szeretnének építeni, de jól tudjuk, hogy mindezek megvalósítása sokmilliárdos összeget kíván. Ha versenyben akarunk maradni az Európai Unióban, akkor minden erőnkkel ennek a megvalósítására kell törekedni!
Labonczné Tóth Mariann, TalajPlusz+ Magazin
Fusarium kukoricában és búzában
A Fusarium gombanemzetség a növénypatogén gombák egyik nagyon fontos csoportja, mely számos növény esetében veszélyes növényi kórokozóként megjelenhet szinte a világ minden éghajlati övezetében. Veszélyességét fokozza, hogy nem csupán növényvédelmi problémát okozhat, hanem az egyes fajok az emberre és az állatra is veszélyes mikotoxinokat termelhetnek, melyek fertőzött takarmány útján vagy gabona eredetű élelmiszerekkel bekerülhetnek a szervezetbe.
Fusarium verticillioides Fumonisin
Fusarium graminearum Deoxynivalenol (DON)
Fusarium graminearum Trichothecének
lovaknál agylágyulás, sertéseknél tüdőödéma, embereknél rákkeltő hatás
1. táblázat: Fusarium fajok és az általuk termelt mikotoxinok
A jelentősebb mikotoxinokat és élő szervezetre gyakorolt hatásukat az 1. táblázat szemlélteti.
A Fusarium fajok gazdanövényei között szerepel számos gazdaságilag fontos kultúra, mint például a borsó, kukorica, búza. A teljesség igénye nélkül jelen cikkben a búza és kukorica növények esetében kerülnek bemutatásra a Fusarium gombafajok, azok tüneti megjelenése, fejlődési ciklusa és az esetleges védekezési lehetőségek. A tünetek változóak lehetnek, függően attól, hogy milyen növényen és mely növekedési szakaszban jelenik meg a betegség.
Búza esetében például korai fertőzés esetén a csíranövény visszamaradhat fejlődésében, csavarodhat, súlyos esetben pusztulás is bekövetkezhet. Későbbi fertőződés esetében gyökérrothadás, szártőbetegség is kialakulhat. A gombának kedvező körülmények között a beteg részeken rózsaszín micéliumtömeg (gombafonalak laza szövedéke) is kialakulhat a száron. Súlyos esetben a termésen is megjelenhet először fehér, majd idővel rózsaszínné váló micéliumtömeg (1. ábra). A fertőzött szemek ráncosak, könnyűek. A termésveszteség egyes szakirodalmak szerint az 50-60 %-ot is elérheti, valamint a Fusarium fajok a kártétel mellett a fent említett egészségre veszélyes toxinokat is termelhetik.
Gomba
Mikotoxin
Tünet
1. ábra: Fusarium megjelenés a búza kalászán Fotó: Csatári Gábor
A kórokozó számára a kedvezőtlen időszak átvészelése a talajban, a növényi maradványokban, a talaj felszínén történhet. Problémát okozhat a már fertőzött vetőmag, mely már a csíranövény megbetegedéséért felelős lehet, valamint a termőterület előélete, beleértve a talaj fertőzöttségét, továbbá az elővetemény is meghatározhatja a későbbi megbetegedés valószínűségét. Az elsődleges fertőzés tavasszal, az időjárás melegedésével történhet, amikor konídiumok szabadulnak fel, melyet a szél, eső, rovarok terjeszthetnek.
A legveszélyesebb időszakot a másodlagos fertőzés jelenti, mely a virágzás időszakára tehető. Abban az esetben, ha az időjárás ebben az időszakban esős és párás számolnunk kell a gomba megjelenésével.
A gomba megfertőzi a kalászt, a szembe hatolnak, s itt fejlődnek. A tárolás során a gomba tovább fertőződhet. A betakarítást követően a szántóföldön maradt növényi maradványok újabb fertőzés kialakulásához vezethetnek a későbbi években.
1. ábra: Fusarium megjelenés a búza kalászán
Fotó: Csatári Gábor
A kukorica fuzáriózusát különböző Fusarium fajok okozzák, melyek szintén nemcsak termésveszteséget, hanem minőségromlást, mikotoxin-szennyeződést okozhatnak. A kórokozó okozhat gyökérrothadást, szártőkorhadást, szárkorhadást, valamint érés idején a csövön fehér-rózsaszínes penészréteg alakulhat ki, melyet a 2. ábra is szemléltet.
A csöveket érintő sérülések (pl.: jég, kártevők) elősegíthetik a gomba fertőzés kialakulását. A gomba által okozott gazdasági veszteség jelentős lehet, akár a 4050%-ot is elérheti.
A gomba a kukoricát szintén ciklikusan fertőzi, kiindulási forrás a talaj és növényi maradványok. Elsődleges fertőzés során a kórokozó a talajból kiiundulva megfertőzheti a csíranövényeket, fiatal növényeket, melyek vitalitása jelentősen csökkenhet. A spórák a szél, eső, rovarok segítségével terjedhetnek. Későbbi vegetáció során (másodlagos fertőzés) a cső is fertőződhet, melynek kedvez a meleg és párás idő. A gombával fertőzött szemek és szármaradványok a következő évek forrásául szolgálhatnak a területen.
A gomba elleni védekezésben fontos szerepet játszik az egészséges vetőmag használata, a termesztőterület gondos megválasztása, a megfelelő talajművelés folytatása, ellenálló fajták választása, növényvédőszerek használata. A hagyományos védekezési módszerek mellett folyamatosan felértékelődnek a mikrobiológiában rejlő lehetőségek, mely több ponton tud bekapcsolódni a Fusarium gomba ellen a megelőzésben.
A kukorica és búza betakarítását követően javasolt lehet szárbontásra alkalmas mikrobiológiai készítmény használata, mely segíti a szármaradványokban rejlő tápelemek feltáródását, valamint a szármaradványok bontásával csökken a növényi kórokozók élettere, ezzel is támogatva a következő év, évek növénykultúráit.
Egyes mikroorganizmusok, mint például a Bacillus subtilis és Pseudomonas fluorescens baktériumfajok, a növénynövekedést támogató hatásuk mellett gombaellenes anyagokat is termelnek, melyek rendkívüli mértékben képesek gátolni a gomba élettevékenységét, ezáltal redukálva a fertőzés mértékét, annak kialakulását.
Összeségében elmondhatjuk, hogy az egyes védekezési lehetőségek kombinálásával jelentős mértékben felléphetünk a Fusarium gombafajok ellen.
Csatári Gábor, növényorvos, kísérleti munkatárs Phylazonit
Interjú Kulcsár Bertalannal
A Kulcsár Család vállalkozása, az Öko Agrár Kft., nemcsak egy sikeres gazdaság, hanem a családi hagyományok és a modern szemléletmód ötvözete. Kulcsár Bertalan, a vállalat alapítója és tulajdonosa az évek során kiemelkedő tudással és elhivatottsággal építette fel vállalkozását.
A mezőgazdaság iránti szenvedélyét sikeresen adta át gyermekeinek is, akik napjainkban már aktív szerepet vállalnak a gazdaság irányításában. Az interjúban a családi gazdálkodás tradícióiról, a generációk közötti különbségekről és az agrárium jövőjéről beszélgettünk vele, különös tekintettel azokra a kihívásokra és innovációkra, amelyek meghatározzák ezt a változásokkal teli területet.
Egy élet a mezőgazdaság szolgálatában
„A mezőgazdaság az életem, és ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mert a családunkban mindenki valamilyen formában kapcsolódott hozzá” – kezdi a beszélgetést Bertalan, akinek története a mezőgazdaság iránti elkötelezettségről szól. 1600 hektáron gazdálkodnak Magyarországon és további 1600 hektáron Szlovákiában, ahol főként repcét, búzát, napraforgót, kukoricát és cirokot termesztenek. Az agrárvilágban nem csupán saját üzleti sikereivel vált elismertté, hanem azzal is, ahogyan gazdaságát és szaktudását generációról generációra továbbadja. „Találtam egy levéltári adatot, miszerint Tiszabezdéden a Kulcsárokat már 1564-ben említik, mint örökös szabadságjoggal felruházott gazdálkodókat” – meséli büszkén, utalva arra a szoros
kapcsolatra, amely családját és őt magát a földdel és a mezőgazdasággal összeköti. Bár a család már a 16. századtól kezdve foglalkozott gazdálkodással, édesapja vasutas volt, és az államosítás miatt csak néhány hold föld maradt meg a családnál. A föld utáni vonzalom és a mezőgazdaság iránti szeretet újraéledt, amikor ő maga kezdte meg a gazdálkodást 1993-ban, az első földtörvény után.
A generációváltás és a családi kötődés
Kulcsár Bertalan 2 fiú és 1 lány büszke édesapja. Számára a gyermekei bevonása a vállalkozásba természetes módon alakult ki, hiszen a mezőgazdaság iránti érdeklődésük magától értetődő volt. „Nem kellett külön motiválnom őket, a gazdaság iránti elhivatottság
valahogy természetesen megjelent náluk” – mondja Bertalan, aki mindig is fontosnak tartotta a generációváltás folyamatát. „Az agrárium nem olyan szakma, amit egyik napról a másikra át lehet adni. Ehhez folyamatos jelenlétre és tanulásra van szükség. A fiúk a Debreceni Egyetemen tanultak, ami nagyszerű alapot biztosított nekik, de a valódi tudást csak itt, a földeken lehet megszerezni. A döntések súlyát és a gazdálkodás nehézségeit a saját bőrükön kell megtapasztalniuk.”
A családi vállalkozás átörökítésén felül a Bertalan név is ikonikus számukra, ami egyfajta tradíció és olyan kötődést jelképez, amely nemcsak a családi köteléket, hanem a gazdálkodás iránti elkötelezettséget is tükrözi. „Két fiam és egy lányom van, a két fiam már velem dolgozik egy ideje. Nagyobb fiam, Bertalan az üknagyapja után kapta a nevét, így jelenleg időben és térben egyszerre négyen tudunk jelen lenni Bertalanként a családban: édesapám, én, nagyobb fiam és az ő kisfia,” – mondja büszkén a családi vállalkozás tulajdonosa.
A családi gazdaságban ma már mindkét fia aktívan részt vesz. ifj. Kulcsár Bertalan közgazdász végzettsége ellenére a termelésben talált otthonra, azon belül is a gépesítésben, míg Kulcsár Dániel mezőgazdasági tanulmányait követően növényorvosként dolgozik a gazdaságban, ahol a növényvédelmet és gyümölcstermesztést irányítja. A legkisebb testvér Zsófi, bár kezdetben vendéglátást és turizmust tanult, végül az agrárium mellett döntött, és most agrártanulmányokat folytat, hogy később ő is csatlakozhasson a családi vállalkozáshoz. „Amikor újabb 300 hektárral bővültünk, leültettem a gyermekeimet és megkérdeztem tőlük, hogy mit szeretnének. Eldöntötték, hogy itt akarnak dolgozni, és
azóta egyenes az út előttük. Ez nem csak munkát jelent, hanem közös értékeket és célokat is, amit a mindennapok során együtt formálunk a gyermekeimmel” –mondja Kulcsár Bertalan, büszkeséggel a hangjába.
A generációs különbségek és az együttműködés nehézségei
Bertalan meglátása, hogy az agrárium nem az a szakma, ahol délután ötkor be lehet fejezni a munkát. „A nagyobb fiamnak már van egy kisfia, és hamarosan érkezik a második gyermeke is, így próbáljuk őt néha mentesíteni, hogy a családjával lehessen. Ugyanakkor meg kell értenie, hogy a gazdaság folyamatos jelenlétet és elhivatottságot igényel. Ez a szakma nem az, ahol könnyedén hátra lehet dőlni.”
Bertalan számára különösen nagy elégedettség, hogy gyermekei nemcsak a munkafolyamatokba kapcsolódtak be, hanem vállalják a gazdaság irányításával járó mentális terheket is.
„Biztos vagyok abban, hogy nem a könnyebb utat választották, és itt nem csak a munka részéről beszélek, hanem a mentális terhekről is” – mondja, utalva arra a láthatatlan súlyra, ami egy vállalkozás vezetőjére nehezedik. Bertalan elmagyarázza, hogy egy családi gazdaság esetében, ahol 34 alkalmazott dolgozik, a felelősség kiterjed a mindennapi megélhetésük biztosítására is. „Amikor például közeleg a fizetésnap, de épp nincs úgy pénz, az olyan helyzet, amit mentálisan is bírni kell” –magyarázza. „Egy ilyen gazdaság irányítása nemcsak pénzügyi stabilitást, hanem pszichés erőt és rugalmasságot is követel, hiszen a vállalkozás mindennapi kihívásainak kezelése állandó készenlétet igényel.” Az évszakok és az időjárás változása, a piaci ingadozások, a termés betakarítása, a termelési tervek és a nemzetközi gazdasági folyamatok mind olyan tényezők, amelyek hatással vannak a gazdaság működésére, és döntéshozóként folyamatos nyomás alatt tartják a vezetőt.
Bertalan úgy látja, hogy a fiaiban megvan az a fajta mentális kitartás, ami szükséges ahhoz, hogy ne csak vállalják, hanem hosszú távon el is bírják ennek a felelősségét. „Ez már rég nem az a szakma, mint a TSZ-időkben” – teszi hozzá. Míg korábban az állami gazdaságok biztosították a munkát és a fizetést, addig ma minden döntésért, minden alkalmazott fizetéséért a vezető vállalja a felelősséget. „Néha egy döntés napokig, hetekig ott kavarog az ember fejében. Pontosan erre céloztam, amikor azt mondtam, hogy ebben a szakmában nem lehet csak úgy letenni a munkát délután ötkor” – hangsúlyozza.
A fiaitól azt várja, hogy a vezetés során képesek legyenek kitartani a nehézségek között is, és olyan mentális erőt fejlesszenek ki, ami szükséges ahhoz, hogy az agrárium területén stabilan és megingathatatlanul jelen legyenek. „Nagyon büszke vagyok rájuk, mert ez az életforma nemcsak fizikai, hanem mentális szívósságot is igényel, és úgy látom, hogy ezt ők készen állnak vállalni.”
A szemléletváltás és a jövő kihívásai
Kulcsár Bertalan azt vallja, hogy a generációk közötti együttműködés elengedhetetlen, még ha nem is mindig egyszerű. „A fiatalok teljesen más szemlélettel érkeznek, és sokszor újításokkal próbálkoznak. Én hiszem, hogy ezek az eszközök hasznosak lehetnek, de megfontoltan kell bevezetni őket, mert a gazdálkodásban minden újítást alaposan ki kell próbálni, mert ahogy mondás is tartja, puding próbája az evés.” Az újabb generáció hozza magával a modern megoldásokat és technológiákat, míg Bertalan az évek során megszerzett tapasztalatait adja át.
A technológiai újítások, például a precíziós gazdálkodás és a talajéletet segítő baktériumtrágyák alkalmazása szinte természetesen illeszkednek a gazdaság életébe.
Úgy véli, hogy a mezőgazdaságban való sikeres helytállás egyre inkább a szemléletváltáson múlik. „Ma már nem elég az, amit nagyapáink csináltak. A környezeti és piaci viszonyok megváltoztak, és aki nem nyitott az új ismeretekre, az le fog maradni”. Szerinte a gazdálkodás alapját mindig is a „józan paraszti ész” vezérelte, és bár nyitott az innovációkra, minden újítás bevezetése előtt alaposan megfontolja azok hasznát. „Nem mondok nemet az újdonságokra, de mindig utánajárok, hogy valóban hasznos-e az adott fejlesztés.” Bertalan külön kiemeli, hogy a fiatal generáció, így a fiai is, rengeteg új információhoz jutnak hozzá, folyamatosan figyelemmel kísérik a gazdálkodás lehetőségeit, ami alapvetően pozitív, de csak akkor, ha ezeket ésszel tudják alkalmazni. „A fiamék sokkal gyorsabban értesülnek az új módszerekről, mint az én időmben. Ez jó, de még jobb, ha ezeket az információkat ésszel használják. Minden innováció csak akkor ér valamit, ha beleillik a hosszú távú stratégiába.”
A jövő mezőgazdasági kihívásai között Bertalan a növénytermesztés fenntarthatóságát, az élelmiszertermelést és a talajélet megőrzését látja. A klímaváltozás és a növekvő népesség egyre nagyobb nyomást gyakorol a termelésre, ezért szerinte a talajélet és a tápanyagviszszapótlás kulcsfontosságú. „A talajélet megőrzése és a tápanyagvisszapótlás az egyik legfontosabb feladatunk, ha a jövőben is fenn akarjuk tartani a termelést”
Emellett célja, hogy a mezőgazdaság képes legyen támogatások nélkül is fennmaradni. „Az igazán fair verseny az lenne, ha minden gazdálkodó saját erőforrásokból működne, és a saját adottságaink alapján mutathatnánk meg, hogy mire vagyunk képesek.” A családi gazdaságban már régóta alkalmaznak baktériumtrágyákat, lombtrágyákat és precíziós gazdálkodási módszereket is, de Bertalan mindig a hosszú távú eredményességet tartja szem előtt. „Minden újítást alaposan mérlegelünk. Hiszem, hogy csak az éri meg, ami hosszú távon is eredményt hoz.” A precíziós technológiák alkalmazása a gazdaságukban már természetessé vált, és a fiatalabb generáció rendszeresen javasol új eszközöket és módszereket. „A gyerekek sokszor javasolnak új technológiákat, de mindig azt mondom: ha többet hoz, mint amennyit ráfordítunk, akkor próbáljuk ki. Az agráriumban nem elég papíralapú elemzésekre hagyatkozni, minden beruházást a gyakorlatban is ki kell próbálni” – teszi hozzá.
Hagyományból építjük a jövőt
Kulcsár Bertalan története példája annak, hogyan lehet egy családi vállalkozást nemcsak fenntartani, hanem egy új generáció számára fenntarthatóvá és szerethetővé tenni. Az Öko Agrár Kft. a hagyomány és modernitás határán állva kész a jövő kihívásaira, ami nagyban köszönhető Bertalan gyermekeinek, akik édesapjukhoz hasonlóan szívügyüknek tekintik a gazdaság sorsát. A családi vállalkozás alapítójának tanácsa gazdatársai számára egyszerű, de lényegre törő: „Legyenek nyitottak az új technológiákra, de tartsák meg az elődök tapasztalatain alapuló hozzáállást. A családi gazdaság sikere és fennmaradása azon múlik, hogy képesek vagyunk-e az új kihívásokkal szembenézni, miközben megőrizzük azokat az értékeket, amelyeket generációkon át építettünk.”
Pásztor Zita, TalajPlusz+ Magazin
A mikorrhiza: híd a talaj-növény kapcsolatban
Sokszor előkerül a „mikorrhiza” kifejezés manapság, sokan hivatkoznak a fontosságára, egyre több mikorrhizagombát tartalmazó termék kerül a biostimulánsok piacára és egyre több termékről derül ki az is, hogy képes a mikorrhiza kapcsolatok serkentésére. Fontos azonban azt is látni, hogy a mikorrhiza szimbiózis egy rendkívül összetett és a növényeket sokrétűen befolyásoló kapcsolat, amelynek működése alapvetően különbözik egy vegyület, vagy keverék hatásaitól. Értékeléséhez az alábbi összefoglalóval szeretnénk hozzájárulni, elsőként tisztázva talán a legfontosabbat: mit is jelent az, hogy mikorrhiza?
A mikorrhiza kifejezés a görög "mykes" (gomba) és "rhiza" (gyökér) szavak összeolvadásával jött létre. Jelentése tehát a gomba-gyökér szimbiotikus kapcsolat. Amennyiben a mikorrhiza szimbiózisban résztvevő gombákról beszélünk, a mikorrhizagomba kifejezést használjuk.
A kapcsolat lényege, hogy a talajban élő gomba fonalai, vagyis hifái behatolnak a gyökérsejtek közé, vagy a gyökérsejteken belülre is és a gazdanövénnyel kialakítanak egy kölcsönösen előnyös anyagcsere kapcsolatot. A legtöbb esetben a növény szerves anyagokat (pl. cukrokat) biztosít a gombának, cserébe a gomba
fokozza a talajból történő tápanyag- és vízfelvételt, valamint védelmet nyújt bizonyos stresszhatások, pl. szárazság, nehézfémek, vagy a patogének ellen.
A legősibb és legelterjedtebb az arbuszkuláris mikorrhiza (AM), amelynek kialakulása összefügg a növények 450 millió évvel ezelőtti szárazföldre lépésével. Nem nagy túlzás azt állítani, hogy a növények stabil kontinentális megtelepedéséhez nélkülözhetetlen volt a mikorrhiza kialakulása. Az AM ún. endomikorrhiza, azaz a gombahifák a sejtfalon átlépve a gyökérsejteken belülre is behatolnak, hogy ott létrejöhessen a névadó arbuszkulum nevű képlet (szintén görög eredetű szó,
Arbuszkuláris mikorrhiza kukoricában (tintával festve). Fotó: Parádi István
jelentése fácska). Az arbuszkulum a gomba és a növényi membrán szoros kapcsolata, egy limitált (sejtnyi) térfogatban „kimaxolt” felület, ami a tápanyagátadást szolgálja. Kialakulása a két fél mélyen összehangolt együttműködésén alapul, tehát közös (!) termék. A növények nagy része AM-képző, legtöbb mezőgazdasági növényünk (búza, kukorica, napraforgó, szója, zöldségfélék többsége) és gyümölcsfáink is (kivéve többek között a keresztesvirágúakat, pl. repce, káposzta). Az AM gombák egy önálló, ősi gombacsoport, az ún. Glomeromycota törzsbe tartoznak és az egész világon mindenhol megtalálhatóak, a trópusoktól a sivatagokon át a hideg égövig. Kiválóan képesek a szervetlen formában kötött talajfoszfátok mobilizálására és növénybe szállítására, de számos más elem, pl. a N, K és mikroelemek (Mg, Zn, Cu, Mn) felvételében is fontosak, valamint elősegítik a gazda vízellátását is.
Endofiton gombaképlet olasznádon. Fotó: Parádi István
165 millió éve, a nyitvatermők robbanásszerű elterjedése szükségessé tette egy másik típusú mikorrhiza szimbiózis létrejöttét, amely a talajokban összegyűlt nagymenynyiségű szervesanyagból még hatékonyabban volt képes mobilizálni a tápanyagokat. Így alakult ki a mikorrhiza szimbiózis új formája, az ektomikorrhiza. A növényfajok kisebb része, főleg fásszárúak, pl. fenyők, tölgyek, bükkök alkotják az aszkuszos és bazídiumos gombák egyes mikorrhizaképzésre adaptálódott fajaival (pl. szarvasgombák, vargányák, galócafélék, stb.). A gomba hifái itt nem hatolnak be a sejtekbe, de a sejtek között és a gyökérvégeken sűrű hálózatot alkotnak, amely szinte szabad szemmel is látható (ellentétben az AM gombákkal, amelyek csak mikroszkóppal figyelhetők meg).
Endofiton gombaképlet olasznádon. Fotó: Parádi István
Láthatjuk hát, hogy a mikorrhiza szimbiózis nem egységes, különböző növénycsoportok más-más gombacsoportokkal alkottak hasonló élettani előnyökkel rendelkező, de szerkezetileg jelentős eltéréseket mutató együttéléseket. Evolúciósan egy sikeres „módszernek” bizonyult tehát ez a fajta kapcsolat és továbbra is az maradt. Az orchideák pl. „csak” 112 millió évesek, mégis egy speciális mikorrhiza típust hoztak létre, az ún. orchidea mikorrhizát, a gombák egy speciális csoportjával, amelyek már a csírázás folyamatában is nélkülözhetetlenek a növények számára. Az orchideák magjai ui. olyan kevés tartalék tápanyagot tartalmaznak, hogy gomba nélkül - amely ebben az időszakban szervesanyaggal is ellátja őket – képtelenek az önálló növekedésre. A hangavirágúak (Ericales) rend növényei is aktívak voltak a mikorrhiza kialakításában, kb. 100 millió éve alakították ki az ún erikoid mikorrhizát, a gombák egy önálló csoportjával, de egyes csoportjaik tovább specializálódtak az ún. arbutoid, vagy monotropoid mikorrhiza kialakítására. A folyamat persze nem állt meg, ma is egyre több olyan - ún. endofiton - gombát ismerünk,
amelyek ugyan nem rendelkeznek a mikorrhizagombák tulajdonságaival és a növényekkel való kapcsolatuk jóval kevésbé ismert, de önmagában a tény, hogy a növények szövetein belül stabilan létezhetnek, az együttműködésnek már egy komoly szintjét feltételezik.
A mikorrhiza tehát általánosan a növények és gombák közötti mutualisztikus (kölcsönösen előnyös) szimbiózist jelenti, de a benne résztvevő fajok nem egységesek, különböző növénycsoportok különböző gombákkal - ökológiai igényeiknek megfelelően - alakítottak ki mikorrhizát, ezért maga a fogalom egy sokféle módon létrejött biológiai jelenséget takar.
A mikorrhiza az evolúció során többféle formában megjelent, azaz erős szelekciós nyomás helyezkedett a kapcsolat létrejöttére – a gombákkal jobb kapcsolatot kialakító fajok komoly előnyökre tettek szert. Ezt alátámasztja az is, hogy a növényeknek csak kicsi része olyan, amelyik nem képes mikorrhiza kialakítására. Ezek között pl. sok gyomfaj található, amelyek stratégiáját magyarázza az életmódjuk: azok a talajok, amelyeknek kolonizálására ezek képesek, jellemzően nem, vagy nagyon alacsony mennyiségben tartalmaznak mikorrhizagomba képleteket. Az emberi tevékenység persze rendkívüli mértékben elősegíti a gyomok elterjedését, hiszen iparszerűen hozunk létre alacsony szervesanyag-tartalmú és kivéreztetett biológiai potenciállal rendelkező talajokat, ahol szinte csak ezek a fajok tudnak megtelepedni. A természetben kevesebb ilyen terület van, leginkább természeti katasztrófák következményeként. A gyomok legfontosabb feladata ezen területeken a talajjá alakulás első lépéseinek megtétele, a szervesanyag első morzsáinak elszórása és a későbbi mikorrhizaképző fajok elterjedésének megalapozása.
Más növények (pl. az említett keresztesvirágúak) másodlagosan vesztették el mikorrhizaképzésre való hajlamukat, de egy növénytársulásban, mikorrhizaképző növényekkel együtt élve mégis részesedhetnek a talaj biológiai aktivitásából eredő előnyökből, amelyhez saját speciális (mikorrhiza nélküli) anyagcsere folyamataik révén ők is hozzájárulnak.
A mikorrhiza szimbiózis ugyanis nem kizárólag a növényt és a gombát foglalja magában, hiszen a talaj életközösségének egy jelentős részét is új pályára tereli.
A mikorrhizagombák maguk is együtt élnek egyes baktériumokkal, pl. foszfátmobilizálókkal, amelyek megjelenését és működését saját hatékonyságuk érdekében elősegíthetik.
A talaj biológiai szervezetei, vagyis a talaj mikrobiom tagjai friss becslések szerint lefedik a földi élőlényfajok majdnem kétharmadát. Egy rendkívül összetett és egymásra épülő hálózatban léteznek, amelynek egyes tagjai olyan alapvetően fontos funkciókkal rendelkeznek, amelyek meghatározzák a talajbeli anyagcsere alapvető folyamatait - bár ezek vélhetően redundánsak, azaz több szervezet is osztozik ezen feladatok ellátására való képességben. Más szervezetek pedig éppen abban jeleskednek, hogy a talaj mikrobiomot alakítják, azaz a jelenlétük más szervezetek megjelenését, szaporodását és aktivitását befolyásolja – pozitívan, vagy akár negatívan. A mikorrhizagombák mindkét csoport képességeit birtokolják, a növény számára alapvetően fontos funkciókkal bírnak (tápanyag- és vízellátás, stresszvédelem), de emellett a mikrobiom összetételét és a talaj biológiai folyamatait is befolyásolják. A mikorrhizagombák mennyisége és sokfélesége emiatt alapvetően befolyásolja egy talaj biológiai potenciálját.
Láthatjuk hát, hogy a mikorrhiza szimbiózis a földi életet fenntartó növényi produkció alapvető pillére, nem pedig egy opcionális lehetőség. A mikorrhiza a növények és a talaj közötti legfontosabb hidat alkotják, még a kutatók számára is rengeteg ismeretlen részlettel. A modern mezőgazdaság nem figyelt ezekre a szervezetekre, a konvencionális agrotechnika egyenesen pusztítóan hat rájuk, de nem lehetetlen a regeneráció. A talajok képesek a megújulásra, ha megfelelően kezeljük őket és teret adunk a biológiának, amiben a mikorrhiza szerepe mindenképpen „piacvezető”.
Dr.Parádi István egyetemi adjunktus, ELTE TTK Biológiai Intézet ügyvezető, ExperiPlant Kft.
Interjú Kimmel Pál Tiborral
Erózióvédelem, többféle növényfajt magába foglaló termesztési terv, no-till tecnhológia, a talaj állapotának javítása, talajbaktériumok használata - csak néhány csapásvonal, a jövő növénytermesztési kihívásaira!
Pár szóban meséljen a gazdaságáról!
A Tolna megyei Nagykónyiban 21 hektár szántóföldön gazdálkodom. 3 éve a terület teljes egészére lucernát telepítettem, a jövő év – a lucerna szempontjából - még kérdéses, jelenleg is gondolkodom a váltáson. Amikor nem lucerna található meg a földjeimen, akkor őszi kalászosokat, kukoricát, vagy napraforgót termesztek.
Mi ösztönözte a korábbiakban alkalmazott mezőgazdasági technológiák megváltoztatására?
Az iskolai tanulmányaimat 2018-ban végeztem el. 2019ben kezdtem el saját magam gazdálkodni. Igazság szerint, sosem voltam kibékülve a szántással, sosem szerettem csinálni. Ekkor került „divatba” a forgatás nélküli technológia, ami nekem nagyon megtetszett, ezért utána jártam kicsit és teljes mértékben egyetértek ezzel az elvvel. Feleslegesen nem terheljük a talajainkat.
Milyen új elemeket épített be a technológiába, amelyeket korábban nem használt?
Új elem a már említett szántás nélküli talajművelés. Amit silózunk és amit őszi gabona után vetünk azt gyakorlatilag csak rövid tárcsázzuk. 2-3 évente lazítózzuk a talajainkat. A kukorica tarlót grúberezni szoktuk, tavasszal pedig, ha kukorica vagy napraforgó kerül utána, akkor kap egy rövid tárcsázást vetés előtt.
A baktériumtrágyákkal a nagyszüleim révén találkoztam először, így ezt már régóta használjuk. Talajoltó, szárbontó és nitrogén megkötő baktériumokat használunk. A családunk állattenyésztéssel is foglalkozik, ezért szarvasmarha esetében baktériumtörzseket tartalmazó trágyakezelő készítményt is használunk az érési folyamatok támogatása céljából.
Gyakorlatilag 3 éve egy kg műtrágyát sem szórtunk ki. Szervestrágyázni viszont szoktuk a talajainkat.
Milyen eredményeket tapasztalt?
Üzemanyag költséget és munkaidőt nézve sokat spóroltunk a szántás elhagyásával. A termésünk mennyiségével és minőségével sincs probléma. Csak pozitív hatásait tapasztalom.
Azt gondolom, hogy nagyon jó terméseket tudunk produkálni talajbaktériumok használatával is. A termésátlagaink nem csökkentek, műtrágya nélkül is tartjuk ugyanezt a szintet. Nagyon próbálunk a talajra vigyázni.
A trágyakezelő készítmény hatására sokkal jobb minőségű trágyát tudunk előállítani. Sokkal gyorsabban lebomlik és teljesen más az állaga.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását? Milyen lépéseket tett vagy tesz ezzel kapcsolatban?
Nagyon fontosnak tartom a talaj állapot javítását. A szerves anyag pótlás és a talaj szerkezet javítása elsődleges. Mi minden eddigi lépésünkkel arra rendezkedtünk be, hogy fenntartsuk és megóvjuk a talajaink állapotát.
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira? Milyen elemeket szükséges beépíteni a termelésbe, amivel az eredményes gazdálkodás megalapozható?
Egyrészt a talaj megóvása és az erózió kivédése érdekében én nem engedném, hogy a lejtős, dombos területeket a hagyományos szántásos technológiával műveljék. Másrészt, azt gondolom, hogy nem csak 3-4 féle növényt kellene termeszteni, hanem szélesebb palettára lenne célszerű berendezkedni. Ez megoldást nyújthatna például az aszály problémára is. Érdemes lenne a no-till tecnhológiát követni, illetve a szélsőséges időjáráshoz jól alkalmazkodó fajtákat nemesíteni. Azonban, ha huzamosabb ideig szembe kell néznünk a szárazsággal, akkor akár a teljesen más fajta növények termesztésén is el kell gondolkodnunk. Egy extrém időjárás esetén - ha a növény képtelen alkalmazkodni hozzá- akármilyen technológiánk lehet, nem fogunk tudni sikeresen termeszteni.
Labonczné Tóth Mariann, TalajPlusz+ Magazin
Fókuszban a kálium!
A kálium a nitrogén és a foszfor után a harmadik legfontosabb növényi tápanyag, a 7. legelterjedtebb elem a földkéregben. A kálium a növényi sejtekben a legnagyobb mennyiségben megtalálható kation, melynek kiemelt szerepe van a vízháztartásban, stessz-toleranciában.
Növeli a növény betegségekkel szembeni ellenálló képességét; javítja a termés minőségét és meghosszabbítja azok eltarthatóságát; növeli a növények stressztűrő képességét a szárazság, fagy, kártevők, betegségek okozta stresszhatások ellen. Szerepe van fotoszintézisben, szabályozza a víz felszívódását a növényi gyökerek által, az erőteljes gyökérrendszer kialakulásában is nélkülözhetetlen szerepe van.
A növények általi talajból történő felvétele kicsit hasonlatos a foszforéhoz: habár az esetek nagy részében bőven megtalálható a talajban, kevesebb, mint 2-3 %-a áll a növények rendelkezésére szabadon oldódó formában, 95%-a a talajban ásványi anyagokhoz kötve marad.
A kálium forrását a földkéreg kálium tartalmú ásványai, másodlagos agyagásványok jelentik. A kálium a rácsos szerkezetű agyagásványokon belül található, azok bomlásakor lassan szabadul fel. Ugyanakkor a jelentős mennyiségű, agyagásványokban kötött kálium a növények számára nem hozzáférhető. A talajban káliumot a talajoldatban (ionos formában, hozzáférhető), a talajkolloidok felületén megkötve, szerves anyagokban (kicserélhető forma), illetve az agyagásványokban kötve és káliumtartamú ásványok (földpát, csillám) kristályrácsában találunk (nem kicserélhető forma).
A talajoldat káliumtartalma és a kicserélhető formák között viszonylag egyensúlyi állapot alakul ki, a nem kicserélhető, kötött kálium formák hozzáférhetősége azonban azon múlik, milyen sebességű az agyagásványok bomlása.
A káliumhiány az esetek többségében nem olyan mértékben szembetűnő a növényekben, mint például a nitrogén vagy a foszfor hiánya. Talán ez az egyik oka annak (a magas műtrágyaárak mellett), hogy a gazdálkodók a nitrogén és foszfor pótlására fektetnek nagyobb figyelmet.
2024-ben több száz levélanalízis vizsgálatot végeztünk az egész ország területén. Megdöbbentő volt számunkra, hogy gyakorlatilag a főbb kultúrák jelentős mértékben káliumhiányt mutattak országszerte. A 4-6 leveles napraforgó állományok 78%-ában, a 6 leveles kukorica állományok 67%-ában mértünk káliumhiányt a levelekből, fiatal repcék esetében is a táblák felében volt alacsony ez az érték.
A hazai talajvizsgáló laboratóriumok az úgynevezett könnyen felvehető káliumtartalmat adják meg, mely a talajkolloidok felületén kicserélhető, valamint a talajoldatban szabadon lévő kálium mennyiségét jelenti. Ez az ún. ammóniumlaktát-ecetsav (AL) kivonószerben oldható kálium vizsgálati módszer a talajok Arany-féle kötöttségi számát (KA) is figyelembe veszi. Ez a vizsgálat a skandináv, balti és közép-európai országokban elterjedt, míg az ún. ammónium acetátos (NH4OAc) módszer Nyugat-Európában használatos inkább.
A Magyarországon használt módszer esetében tehát joggal feltételezhetjük, hogy magas káliumtartalom
eredmények esetében (termőhelyi kategóriától függően 250-350 mg/kg) a növények képesek a talajból megfelelő mennyiségben felvenni a szükséges káliumot. Ez azonban, ahogy a levélanalízis vizsgálatokból is kiderült, nem mindig van így.
Mi határozza meg tehát azt, mennyi káliumot tudnak a növények felvenni a talajból?
1. Látnunk kell azt, hogy a növények aktív úton nagy mennyiségű káliumot vesznek fel, még a kis koncentrációjú oldatból is képesek sokat felvenni. Az aktív kálium felvételéhez a szükséges energiát az ATP szolgáltatja. Ahhoz tehát, hogy ez megfelelő mértékű legyen, a gyökerek O2-ellátása és szénhidráttartalma biztosított kell legyen, vagyis intenzív légzés szükséges hozzá. A gyökéraktivitás, és a káliumfelvétel tehát egy vízzel telített, oxigénhiányos talajban erősen lecsökken. (Ugyanakkor úgy tűnik, a nedves talajban javul az elérhetősége a növények gyökereihez történő mozgása miatt, száraz években tehát erőteljesebb hatása lehet a kálium pótlásnak.)
2. Az agyagban gazdag talajok több káliumot tartalmaznak, nagyobb a pufferoló képességgel bírnak, mint a homoktalajok. Az agyagtartalmon túl azonban az agyagásványok minősége határozza meg jelentősen a lekötődés és feltáródás intenzitását. Tipikus káliumot is tartalmazó agyagásványok az illit, vermikulit, montmorillonit, klorit és kaolinit. A klorit és kaolinit káliumtartalma és raktározó képessége, a káliummegkötés intenzitása kicsi. Az illit már káliumban gazdag agyagásvány, de az nagyon erősen kötődik az agyagásvány rétegrácsai között, nagyon nehezen válik felvehetővé a növények számára. A vermikulit és montmorillonit káliumtartalma e két csoport közötti, nagy kationmegkötő képességgel bírnak, de míg a vermikulit a káliumionokban elszegényedett rétegek közé olyan erősen fixálja a káliumot, hogy a hozzáférhetősége a növény számára csaknem megszűnik, a montmorillonit ezzel szemben a rétegrácsok közé beépített káliumot is nagyrészben újból le tudja adni a talajoldatba, így a növények számára felvehető lesz.
3. Gyakran szembesülhetünk azzal, hogy a talajvizsgálati eredmények magas magnézium szinteket mutatnak, a magasabb nátrium tartalommal együtt ez a szikesedési folyamatok megindulását vetítik előre.
A talaj magas magnéziumtartalma ugyanakkor a kálium felvételét is gátolja a talajból, így a növényekben káliumhiány léphet fel. Ez fordítva is igaz, megemelkedett magnéziumszint csökkenti a kálium elérhetőségét, főképpen a nagy káliumigényű növényeknél.
4. A talaj kémhatása szintén fontos tényező a káliumfelvétel szempontjából. Egyrészt a túl sok kalcium (magas talaj pH) korlátozhatja a kálium felvételét, másrészt a savanyú talajokban a káliumfelvételt más kationok, többek között a hidrogén, az alumínium és a vas átlagosnál magasabb szintje is negatívan befolyásolhatja a növényekbe jutó kálium mennyiségét.
5. Említést érdemel még a talajhőmérséklet befolyásoló hatása is. A talajhőmérséklet emelkedése a gyökéraktivitás, a biokémiai folyamatok fokozódásával jár, melynek hatására erőteljesebb káliumfelvétellel számolhatunk. Alacsony talajhőmérsékleten pedig csökken a káliumfelvétel.
Láttuk azt, hogy a talajoldat viszonylag kevés, csak mintegy 5-45 kg K2O-ot tartalmaz hektáronként, ezért a növények káliumellátásának szempontjából különösen fontos a talajkolloidok és az agyagásványok felületéről történő pótlás. Ez azonban nem csak a talajkémiai folyamatoktól, hanem a talajbiológiától is függ.
Számos mikroorganizmusról ismert, hogy káliumot szabadítanak fel az ásványi anyagokból a növények számára is hozzáférhető formában.
Ilyen baktériumok többek között az Aminobacter fajok, Arthrobacter fajok, Bacillus amyloliquefaciens, Bacillus cereus, Bacillus circulans, Bacillus coagulans, Bacillus edaphicus, Bacillus megaterium, Bacillus subtilis, Cladosporium, Paenibacillus és Pseudomonas fajok.
A gombák között is találunk káliummobilizáló szervezeteket, ilyenek például az Aspergillus niger, Aspergillus fumigatus és Aspergillus terreus gombák.
A mechanizmusoknak, melyekkel a talajoldatba juttatják ezek a szervezetek a káliumot, így a növények számára is elérhetővé teszik, nem minden eleme tisztázott, feltárt teljesen. Az egyik ismert mechanizmus a foszfor feltárásához hasonlatos, vagyis a szerves és szervetlen savak előállításával (legjelentősebbek a borkősav, a citromsav, a borostyánkősav és az oxálsav), valamint a protonok termelésével szabadítanak fel az ásványokból káliumot.
A másik ismert mechanizmus az extracelluláris poliszacharidokhoz (exopoliszacharidok - EPS) kötődik. A biofilmet alkotó baktériumsejtek termelik ezt az anyagot, mellyel védik és rögzítik is magukat. Ezek a mikroorganizmusok biofilmet képeznek ásványi vagy kőzetfelületeken, az optimális mikrokörnyezet kialakítása okán.
Bacillus subtillis kiemelkedő káliumszolubilizációs képessége Aleksandrow-agaron (Fotó: Phylazonit - Dr. Kiss Alexandra)
A megtermelt EPS valószínűleg úgy növeli a földpátok oldódási sebességét, hogy a bennük lévő egyes ionokkal komplexeket képez, illetve a biofilm megnöveli a víz tartózkodási idejét a kőzet vagy ásvány felszínén, így fokozva az ásványi mállást. Európában több mikrobiológiai készítményt is találunk, melyeket kimondottan az oldhatatlan káliumformák feltárására fejlesztettek ki. Hazánkban még nincs forgalomban ilyen speciális készítmény, de a kutatások előrehaladtával, és a probléma jelentőségéből adódóan valószínűsíthető, hogy előbb vagy utóbb piacra kerülnek ilyen biostimuláns termékek.
Összegzésképpen elmondható, hogy a növénytermesztés sikerességét erőteljesen meghatározó kálium elérhetőségét a jövőben még nagyobb figyelem fogja övezni, látva a kálium-műtrágyák árának emelkedését, az egyes talajtípusok kálium kimerülését, valamint a növényi analízisek káliumhiányt mutató eredményeit. Eredményeinkről természetesen ezután is folyamatosan beszámolunk.
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök Phylazonit
A szárbontó „bacik” azonnal munkához látnak a tarlón
Jótékony hatásuk megkérdőjelezhetetlen
Az elmúlt évek talajvizsgálatai egyértelműen rámutattak arra, hogy a művelt talajrétegben a szerves anyag tartalom rohamosan csökken, a szerkezet erőteljesen leromlott vagy megsemmisült, ezzel együtt a talajélet is sérült?
A talaj szerves anyag készletének gyarapítására kézenfekvő lehetőség a tarlómaradványok felhasználása szerves anyag forrásként.
A szármaradványok, melléktermékek táblán történő felhasználásának fontosságát mind több termelő belátja, érzékeli.
A szármaradványok lebomlása – függően annak lignin, hemicellulóz tartalmától, talajadottságoktól, csapadéktól, hőmérséklettől stb. – viszonylag lassú folyamat. Megtörténik a talaj felszínén is – nagyon lassan – szárbontó mikrobiológiai készítmények használatával és anélkül is. Hogy milyen áron, hatékonysággal és idő alatt, ez itt a legfontosabb kérdés.
A mikrobiológiai készítmények döntő többségében olyan mikroszervezeteket találunk, amelyek rendelkeznek a cellulóz bontásához szükséges 3 enzimmel, illetve a sokféle hemicellulóz bontásához szükséges néhány enzimmel. Mivel a lignin bontására elsődlegesen egyes gombák képesek, azokban a készítmények, amelyekben nem találhatók ilyen gombák, nem képesek lignint bontani.
A szárbontó készítmények kijuttatása abban az esetben válik időszerűvé, amikor a tarlómaradványok nagy része leforgatásra is kerül. Az élő mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények törzsei valóban azonnal munkához látnak, a spórákat tartalmazó törzsek értelemszerűen kicsit később.
A száraz körülmények között történő kijuttatásuk hatékonysága gyakran visszatérő kérdés
Ahogy már többször is utaltunk rá, a teljesen száraznak tűnő talaj is tartalmaz még jelentős mennyiségben vizet. Egy jócskán száraz nyári talaj esetében, melynek mondjuk 20 %-os nedvességtartalma van (térfogatszázalékban mérve), a pórusok 40 %-a telített vízzel. Nem sok, ha a növény igényeit nézzük, de ha a baktériumokét, akkor már elég lehet.
Ha a hőmérsékleti értékeket tekintjük, a 10 cm mélyen uralkodó talajhőmérséklet – a legextrémebb esetektől eltekintve – nem éri el a baktériumok tevékenységét jelentősen befolyásoló értékeket.
A tarlóbontó készítmények kijuttatásának időpontját tekintve tehát legkevésbé korlátozó tényező a kijuttatandó baktériumok igénye, sokkal fontosabb a talaj nedvességtartalmának megőrzése a következő növénykultúra számára, megfelelő agrotechnológiát és gépi megoldásokat használva.
A tarlóbontó készítmények használata javasolt abban az esetben, amennyiben:
• olyan mennyiségű szármaradvánnyal kell dolgoznunk, ami a rendelkezésre álló technológia mellett lehetetlenné teszi a megfelelő minőségű vetést,
• olyan mértékű fertőzött szármaradvánnyal van dolgunk, ami növényvédelmi szempontból indokolttá teszi a bedolgozásukat és a hatékony lebontásukat,
• szükségünk van belátható időn belül a maradványokban lekötött tápanyagokra (pl. a káliumra, mely nagyon gyorsan feltáródhat így),
• csökkenteni szeretnénk egyes növénykultúrák depressziót okozó allelopátiás hatását a következő kultúra esetében.
TalajPlusz+ Magazin
Kijuttatásban szakértő! Válaszd a Phylazonit műszaki megoldásait.
egy menetben
www.phylazonit.hu
AÖP-ben használható 2 pontos mikrobiológiai termékek:
tarlóbontó nitrogén+
AÖP-ben használható 1 pontos növény- és talajkondicionáló termékek: EnergiaSoil FLORAHUMUS szója
